Új Szó, 1959. február (12. évfolyam, 31-58.szám)
1959-02-02 / 32. szám, hétfő
1 Szovjetunió Kommunista Pártjának XXI. kongresszusa *************** * * ***** ** *** ** *'* *• * ** **** ** ** * *** *• *"* "*•• *••*•*-*•* * *•* * ** *** **** ****** ** * * A *** ** ** * * ** *• * A * ** ** ** ** ***** ** ** * * A * ****• * ** ** ** &** * * * * A. L Mikojan elvtárs beszéde Mint a Szovjetunió Kommunista Pártjának | küldöttei, egybegyűltünk, hogy megtárgyaljuk a rendkívüli kongresszus egyetlen napirendi pontját - a Szovjetunió 1959-1965. évi népgazdaságfejlesztésének irányszámait. Nagy örömmel tölt el, hogy kongresszusunkon jelen vannak a testvér kommunista pártok neves tényezői. Az elnevezésből ítélve úgy tűnhetnék, a kongresszus napirendjén tisztán gazdasági, nagyon „unalmas" kérdés szerepel: Tervszámok, még hozzá irányszámok. Nyikita Szergejevics Hruscsov elvtárs beszámolója azonban úgy hangzott, mint a kommunista építés magasbaszárnyaló szimfóniája. (Taps). A beszámoló jelentősen túllépi a hétéves népgazdasági tervfeladatok magyarázatának keretét. A kongresszus egész tevékenysége a terv irányszámainak jóváhagyásánál sokkal nagyobb belpolitikai és nemzetközi jelentőséggel bír. A beszámoló a XX kongresszus óta eltelt időszakban kifejtett egész párttevékenységünk röviden összefoglalt eredményeinek, a tapasztalatoknak, s a további munkára vonatkozóan belőlük eredő következtetéseknek általánosítását tartalmazza és a fontos tételek egész sorát fogalmazza meg, melyek a szocializmusnak a kommunizmusba való átmenete kérdéseiben gazdagítják a marxi-lenini elméletet. A XXI. kongresszus pártunk XX. kongresszusa eszméinek szerves kifejlesztése. Az élet minden irányban teljes mértékben igazolta a XX. kongresszus alapvető elméleti tételeit, melyek mind a pártépítés és az ország belső fejlesztése szempontjából, mind nemzetközi téren kiállták az idő próbáját. Ezen a kongresszuson folytatjuk most a XX. pártkongresszuson kitűzött irányt, fejlesztjük és továbbmélyltjük a szovjet társadalomnak a szocializmusból a kommunizmusba való fokozatos áttérésével kapcsolatos problémákra vonatkozó tanokat. A beszámoló a kommunizmus anyagi-, műszaki alapja megteremtésének nagyvonalú programját, hazánk kibontakozódott kommunista építésének programját tartalmazza. Hazánk a legfejlettebb tőkés országokkal folytatott versenyben történelmileg rövid idő alatt szükségszerűen a világ első ipari hatalmává válik, melyet a lakosság legmagasabb életszínvonala fog jellemezni? A kommunizmus felé vezető úton nemcsak a-'kommunizmus • anyagi-műszaki alapját, az ember és a kommunista társadalom számára szükséges bőséget teremtjük meg, azaz nemcsak a termelés lényegét és feltételeit változtatjuk meg. Ezenkívül a megváltozott termelőerőknek megfelelően a termelési viszonyokban és az egész társadalmi felépítményben is bizonyos változások következnek be. Társadalmunk fő termelőerejében is mély, minőségi változások következtek be. A munkások és kolhozparasztok ma már nem azok, akik régebben voltak. Nemcsak szociális változásról van szó, Említést kell tennünk a munkásosztály és a parasztság óriási kulturális fejlődéséről, általános és műszaki műveltségéről, a társadalom tagjai kommunista öntudatosságának általános fokozódásáról. Sehol a világon nem tanul annyi felnőtt, mint hazánkban, hogy összekössék a termelőmunkát a tanulással, elmélyítsék ismereteiket. A most kezdődő időszakban óriási jelentőséggel bírnak a beszámolóban megjelölt gyakorlati intézkedések, melyek a szellemi és fizikai munka közötti különbségek fokozatos eltüntetésére, a város és a falu közötti különbségek fokozatos elmosódására irányulnak. A beszámoló komoly változásokat tűz ki a Szovjetunió közéletében: a szovjet demokrácia továbbfejlesztését, melynek a kommunizmus megteremtése anyagi alapját kell kísérnie. Nagy elvi jelentőséggel bír az a tétel, hogy a kommunizmus felé irányuló előrehaladásunkkal egyidejűleg egyre jobban fokozódik és fokozódni fog a néptömegek részvétele az állami ügyek irányításában, egyre jobban fokozódik a közszervezetek szerepe, melyek átveszik az állami szervezet egyes funkcióit. A szovjet demokrácia nagy lépést tett előre és egyre jobban elmélyül, még jobban szilárdul és tökéletesedik a szocialista ország társadalmi rendszere. A kommunizmus utján minden lépés arra irányul, hogy fokozzuk a meggyőződés, a társadalmi hatás szerepét, a szocialista társadalom tagjai kommunista nevelésének és öntudatos fegyelmének szerepét, hoqy korlátozzuk a kényszerítő eszközöket. Nálunk ma senkit sem üldöznek politikai okokból Mindez kihúzza a talajt a burzsoá propaganda alól, mely a tőkés országok tudatát azzal az állítással mérgezi, hogy a szovjet hatalom állítólag nem támaszkodik a nep támogatására, hogy a proletárdiktatúra csak erőszakot jelent és csak erőszakkal és szuronyokkal tartja fenn a hatalmat. Az új társadalmi rendszer egész fejlődése most már igazolta, hogy a proletárdiktatúra fő funkciója a szervező funkció, a nep erőinek mozgósítása a szocializmus épltéseben, s hogy az erőszak csak bizonyos fejlődési stádiumokban elkerülhetetlen. A hétéves terv a lakosság életmódja átalakításának, a kommunista életforma gyors fejlesztésének programja, mely a lakosság életszínvonalónak eddig soha el nem ért terjedelmű emelésére épül. A hétévé® tervet előző gazdasági terveinknél még inkább jellemzi az, hogy a nehézipar í'lj SZŐ 2 * 1959. február 2. óriási sikerének és további növekedésének alapján kitűzi a közszükségleti cikkek termelésének a múlthoz .viszonyított jelentősen gyorsabb növelését, a lakosság életszínvonalának gyors emelését, és pedig a szükségleteknek a társadalmi alapokból történő még tökéletesebb kielégítése alapján, ami fontos haladást jelent a szocializmusból a kommunizmus felé. Már Marx kifejezte azt a rendkívül mély gondolatot, hogy a kommunizmusban a bőség mértékfoka már nem a munkaidő, hanem a szabadidő lesz. Milyen nagy jelentőségű ez irányban mostani lépésünk! A munkaidő lerövidítése, ami lehetővé teszi a pihenésre, tanulásra, kulturális és sporttevékenységre szánt idő meghosszabbítását, — a fő gondnak a gyermekekről s ezeknek a bölcsődékben, óvodákban, bennlakásos Iskolákban való neveléséről történő gondoskodás átruházása a szocialista társadalomra, az elaggottakról való gondoskodás, a járadékbiztosítás megjavítása, a közvetlen béremelés és a béradó megszüntetése - mindez olyasmi, amit a polgárháború és a honvédő háború idején sok megpróbáltatáson és szenvedésen keresztülment népünk dolgos kezével kiérdemelt és kivívott s nehézségeket és szenvedéseket leküzdve felépítette a szocializmust, mely hazánkban teljesen véglegesen és megdönthetetlenül győzött. (Taps). Öriási s még teljes egészében fel sem becsülhető azoknak a termelősikereknek nemzetközi jelentősége, melyeket a szovjet nép a hétéves terv teljesítésével elér, azoknak a szociális intézkedésekeknek nemzetközi jelentősége, melyek ebben az időszakban megvalósulnak. Mindez növeli a kommunizmust építő szovjet ország vonzóerejét. Népünk anyagi helyzetének és életfeltételeinek megjavulása közvetve kihat a tőkés országok dolgozói helyzetének javulására is, mivel még sikeresebb harcra lelkesíti őket a kizsákmányolók ellen, megkönnyíti harcukat, mert a tőkések kénytelenek lesznek meghátrálni a munkásosztály és a parasztság elöl s bizonyos mértékben javítani helyzetükön. Ami barátainkat, a szocializmust építő és egységfrontban a kommunizmus győzelme felé velünk haladó népi demokratikus országokat illeti, a hétéves terv kitűzi a kölcsönös segítségre épülő sokoldalú elvtársias gazdasági együttműködés újabb fellendülését és feltételezi az államok gazdasági kapcsolatai terjedelmének további bővülését, formáinak fejlődését. Különös figyelmet érdemel Hruscsov elvtárs beszámolójának az a része, melyben megmagyarázza, hogyan értelmezi pártunk más marxi-lenini pártok iránti viszonyát. Ez különösen azért fontos, hogy megdöntsük a tőkés országok és egyes szocialista országok kommunista pártjai ellen terjesztett ama rágalmakat, hogy Moszkvából irányítják őket. Ellenségeink majd megszakadnak, hogy bebizonyítsák, ezek a pártok nem maguk dolgozzák ki és valósítják meg politikájukat, hanem mindent Moszkva utasítására cselekszenek. A burzsoáziának azért fontosak ezek a rágalmak, hogy gyengítse a kommunista pártok befolyását népük körében. A reális valóság tényei teljes mértékben leleplezik e rágalmakat. Fel szeretném hívni a kongresszus küldötteinek figyelmét a XX. kongresszus ama rendkívül komoly tételének továbbfejlesztésére, hogy a háborúk ma már nem végzetszerűen elkerülhetetlenek. A kongresszusok közötti időszakban annyira megváltozott az erők aránya a béke és a szocializmus tábora javára, annyira megnövekedett a szocialista országok ereje, olyan dicső győzelmeket aratott a béke ügye, hogy ezt a tételt nemcsak az élet igazolta, hanem az új háború ellen küzdő összes erők is elfogadták. De nemcsak ezt. Az erők új aránya és a fejlődés további távlatai lehetővé tették, hogy a XXI. kongresszus kimondhatta: „...még a szocializmus teljes győzelme előtt, amikor a világ egy részében még megmarad a kapitalizmus, reális lehetőség nyílik arra, hogy a társadalom életéből kizárjuk a világháborút." (Hruscsov az SZKP XXI. kongresszusán). Ez lesz a szocializmus felbecsülhetetlen hozzájárulása az embersiég történelméhez, ez lesz a népek leghőbb vágyainak és reményeinek megvalósulása! (Taps). Elvtársak! Az USA-ban a gyűléseken és találkozásokon hozzám intézett számos kérdés között ez a kérdés is szerepelt: Mivel magyarázható. hogy az utóbbi időben (a KB mezőgazdasággal foglalkozó teljes ülését és az ülés utáni időszakot értették alatta) ismét felléptünk a pártellenes csoporttal szemben? Nem az volt-e az oka, hogy az ellenzék megerősödött és bizonyos veszélyt jelent? A következőket válaszoltam: Semmi esetre sem. Pártunkban teljes egység uralkodik és semmilyen küzdelem nem folyik. Ez a csoport ez alatt az idő alatt egyetlen emberrel sem bővült (élénkség a teremben). Szükségesnek tartottuk és szükségesnek tartjuk most is, hogy ezen a kongresszuson csak azért beszéljünk a pártellenes csoportról, hogy a tények alapján újra igazoljuk politikai állásfoglalásának helytelenségét és ártalmasságát s hogy még jobban kiemeljük annak helyességét, hogy a lenini Központi Bizottság küzdött e csoport ellen. Még sohasem voltak oly szilárdak a szovjet társadalom belső erői, még sohasem volt pártunk szervezetileg és eszmeileg oly egységes, még sohasem volt oly szoros pártunk kapcsolata a tömegekkel, mint ma. (Taps). Ha az urak közül ezt valaki kétségbe vonná, akkor várja meg a XXI. kongresszust, mely hatalmas manifesztációja lesz a kommunista párt és a szovjet nép egységének és szilárdságának — mondottam nekik. Azok az urak, akik a kérdést feltették, természetesen nem azért tették ezt, mintha velünk „éreznének", vagy mintha az lenne a gondjuk, hogy pártunknak ne legyenek nehézségei. Ennek ellenére szükségesnek tartottam „megnyugtatni" őket, hogy ne tápláljanak felesleges illúziókat, nehogy azután csalódjanak (Taps). A XXI. kongresszus végleg kihúzza a talajt azok alól, akik kedvteléssel találnak ki koholmányokat pártunk belső helyzetéről. A XXI. kongresszus a Szovjetunió lenini Kommunista Pártja világos céljának, törhetetlen akaratának, rendkívül nagy egységének, az egész nemzetközi kommunista mozgalom egységének meggyőző, hatalmas bizonyítéka. (Taps). Az USA-ban hozzám intézett számos kérdés a Szovjetunió és Kína kölcsönös kapcsolatait érintette. Feltehető, hogy e kérdésekre az ösztönzést a jugoszláv sajtó revizionista, kína-ellenes propagandája adta. A jugoszláv sajtó az utóbbi időben tényként tüntette fel óhajait és kitalálta, hogy állítólag valamilyen viszályok mutatkoznak a Szovjetunió és Kína között. A kérdéseket ebben az tsetben sem a Kínával való barátságunk szilárdságáról való gondoskodás sugallta. Nem, az a vágy nyilvánult meg bennük, hogy megállapítsák, nincs-e legalább valamilyen kis rés barátságunkban és nem építhetnek-e erre valamilyen politikai számításokat. Azt válaszoltam, az e kérdéseket feltevő urak nyilvánvalóan szép álmokat álmodnak arról, hogy valamilyen csodával határos módon ellentétek merülnek fel a szocialista táborban, a Szovjetunió és Kína között. Megmondtam azonban, hogy ez csak ezeknek az uraknak álma —, de be nem teljesülő álma. A szovjet-kínai barátság a marxi-lenini ideológia rendíthetetlen alapjára, a kommunizmus közös céljaira, országaink népeinek kölcsönös testvéri támogatására, az imperializmus ellen, a békéért és a szocializmusért vívott közös küzdelemre épül. (Taps). Kína Kommunista Pártja Központi Bizottságának kongresszusunkhoz intézett, Mao Cé-tun^ elvtárs által aláirt üdvözlete és Csou En-laj elvtárs üdvözlő beszéde újabb bizonyítéka pártjaink és országaink megbonthatatlan, örök barátságának. (Taps). Szemünk fényeként fogjuk őrizni ezt a barátságot. Barátságunk szent ügy és ezért ne nyúljanak hozzá azok tisztátalan kezei, akik be szeretnék szennyezni. (Taps). Küldött elvtársak! A szovjet sajtó elég terjedelmesen írt USA-beli látogatásomról, az amerikaiakkal — egyszerű emberekkel és vállalkozókkal való találkozásaimról, ismertette az amerikai államférfiakkal folytatott beszélgetéseinket is. Szeretném közölni a kongreszszussal a látogatásom során levont fő következtetéseimet és itt szerzett élményeimet. Ha arról kell beszélnem, mi gyakorolta rám az USA-ban a legnagyobb benyomást, azt mondanám, hogy azok az egyszerű amerikaiak — még a vállalkozók is, — akikkel elbeszélgettem, akik a Szovjetunió küldötteként fogadtak, noha magánemberként tartózkodtam ott; nagyon barátian fogadtak és éreztem, hogy nagyon vágynak megtudni, mit akarnak a szovjet emberek és mire törekszünk. Sok kérdést tettek fel, olyanokat is, melyek a hazánkról és politikánkról vallott előítéletekre és helytelen elképzelésekre mutatnak. Magyarázatunk mély megértésre talált. Érezhettük, hogy az amerikaiak helyesen akarnak megérteni bennünket. Igyekeztek, hogy én is helyesen megértsem őket. Én kellő figyelmet szenteltem a hozzám intézett kérdéseknek, figyelemmel hallgattam, m. :t beszéltek és még a legégetőbb kérdések elől sem tértem ki. Helytelen lett volna kitérni az égető kérdések elől. Ügy válaszoltam ezekre a kérdésekre, ahogy tudtam. Hangsúlyozni szeretném, hogy az összejövetelek és találkozók után mindig sokkal jobb baráti légkör alakult ki mint kezdetben, mert a baráti véleménycsere után nagyrészt szétfoszlott az az elfogultság, ami csupán véletlen volt. Megmagyaráztuk a Szovjetunió állásfoglalását azokhoz a kérdésekhez, amelyek pozitívak voltak, és a légkör ezáltal barátságosabbá vált. Meg kell állapítani azt is, hogy kijelentéseink és a kérdésekre adott válaszaink tartózkodásunk első napjaiban minél nagyobb mértékben köztudomásúak lettek az USA közvéleménye körében, annál kevesebb volt a további találkozó során abból az elfogultságból és rögtönzésből, valamint a „kellemetlen kérdésekből" is. Jóllehet azt vártuk, hogy az amerikaiak szépen fognak viselkedni velünk szemben, be kell ismernem, hogy nem vártunk ily baráti fogadtatást és ily nagy érdeklődést a közéleti körökben folytatott beszélgetéseink iránt, valamint az ipar és pénzügyek vezető fő tényezői részéről. Állásfoglalásuk irántunk és az az óhajuk, hogy megértsék a Szovjetunió álláspontját, örvendetes volt. Megmutatkozott, hogy az amerikai nép és a vállalkozók többsége békére vágyik és nyilvánvaló volt, hogy már „torkig vannak a hidegháborúval" és azt óhajtják, hogy a földön valóban béke legyen, és hogy a Szovjetunió . és USA között jó, békés kapcsolatok legyenek. Az amerikaiak megértik, mily borzalmas volna a jelenlegi körülmények között egy világháború, amikor annyi a halálthozó fegyver, az atom- és rakétafegyver. A vállalkozók is jól tudják, hogy míg azelőtt a háborúból üzletet lehetett csinálni, a jelenlegi körülmények között a háború kohójában megsemmisülhet az amerikai business épp úgy, mint maguk a businessmanok is. (Általános élénkség a teremben). Jóllehet nem volt semmi különös tervem, úgy véltem, hogy esetleg beszélhetek majd az amerikai kormány néhány tagjával, annál is inkább, mert Dulles úr saját kezdeményezéséből még Moszkvából való indulásom előtt bejelentette, hogy hajlandó lesz fogadni megérkezésem után. És azután úgy történt, hogy az amerikai kormány tagjainak többsége talált időt és szükségesnek tartotta, hogy találkozzék velem. Hosszú megbeszéléseket folytattam, amelyek során fontos nemzetközi kérdésekről és a szovjet-amerikai kapcsolatok kérdéseiről tárgyaltunk. A megbeszélések nyíltak voltak, nagyon konkrétek, mindkét fél azt az óhaját nyilvánította, hogy megértsük egymást. Emellett nem kerültünk el egyetlen fontos kérdést sem, és mindig türelmesen s figyelmesen meghallgattuk egymást. Az USA elnöke és az USA más hivatalos tényezői a megbeszélések során hangsúlyozták, hogy a Szovjetunió és az USA államférfiainak feladata az, hogy megkíséreljenek olyan utat találni, amelyen együtt haladhatnánk, és amely közöttünk a kapcsolatok megjavításához vezetne. Erre azt válaszoltam, hogy ugyanez a szovjet kormány nézete is. Az amerikai államférfiak azt mondották, hogy az USA kormánya igyekszik engedékeny lenni abban a reményben, hogy az USA és a Szovjetunió békében élhessenek egymással és hogy mindegyikük a maga módján törekedhessék az életszínvonal és a jólét emelésére. A megbeszélések "orán véleménycserére került sor számos nemzetközi problémát illetően, amit mindkét fél hasznosnak tartott. Örvendetesek voltak természetesen Eisenhower elnök, Nixon alelnök és Dulles államtitkár kijelentései arról, hogy békét óhajtanak az egész világon, hogy jó kapcsolatokat óhajtanak a Szovjetunióval és nincsenek agresszív szándékaik országunkkal szemben, hanem a széles kulturális kapcsolatok és érintkezés hívei minden színvonalon, amiről különös szemléltető erővel és részletességgel beszélt Eisenhower elnök. Biztosítottam az USA államférfiait arról, hogy a Szovjetunió éppúgy, mint azelőtt, békét és barátságot akar az USÁ-val, és meggyőződésünk, hogy az USA és a Szovjetunió közötti jó kapcsolatok hozzájárulnak a világbéke megszilárdításához, jó és békés kapcsolatok megteremtéséhez valamennyi nemzet között. Amikor a nemzetközi politika konkrét vitás kérdései kerültek szóba, azok a kérdések, amelyekben országaink álláspontja kölcsönösen eltér, az amerikai tényezők részletesen megmagyarázták álláspontjukat és úgy tűnt nekem - megfelelő figyelemmel hallgatták meg a Szovjetunió álláspontját és érveinket is, amelyeket a megbeszélések során kifejtettem. E témákról folytatott megbeszélések rendszerint az amerikai tényezők" többé-kevésbé egyforma kijelentésével végződtek, vagyis azzal, hogy közös politikát folytatnak szövetségeseikkel és ezt a politikát nem változtathatják meg és hogy e politikát támogatja mind a két párt - a demokrata és köztársasági párt — egyaránt. Ezt mondották a berlini kérdéssel és a Németországgal kötendő békeszerződés kérdésével kapcsolatban. Erre én kijelentettem, hogy nem mindig jó az a politika, amely nem változik. még akkor sem, ha megváltoztatását a körülmények megkövetelik. Hangsúlyoztam, hogy most éppen ez a helyzet az USA-nak a berlini kérdéssel és a német oékeszerződés kérdésével kapcsolatos politikája terén. Az amerikai tényezők beszéltek arról is, hogy a berlini kérdésben és a német békeszerződés kérdésében folytatott politikájuk mind a két pártnak politikája és hogy nerr számíthatunk e .politika megváltozásával abban az esetben sem, ha a demokraták kerülnének hatalomra. Felkértek, hogy tájékoztassam erről a szovjet kormányt és Hruscsov elvtársat. Mellékesen megjegyzem, hogi, Harriman úr is, aki ma már nem tölt be hivatalos állást, a lakásán velem folytatott beszélgetése során, ahol jelen volt a vezető new-yorki pénzemberek és nagyiparosok kicsoportja is, mindannyiok nevében - nyilvánvalóan nem saját kezdeményezésére, azt mondotta, hogy valamennyien teljeser támogatják az USA jelenlegi állásfoglalását a berlini kérdésben és a leszerelés kérdésében. Emellett megjegyezte, hogy e megbeszélésen mindkét párthoz tartozó emberei vannak jelen. Meg kell állapítani, hogy beszélgetéseink során az amerikaiaktól már nem hallottam e (Folytatás a 3. oldalon)
