Új Szó, 1959. február (12. évfolyam, 31-58.szám)

1959-02-01 / 31. szám, vasárnap

AZ SZKP XXI. KONGRESSZUSA Világ trroletdrjai, egyesüljetek! SZLOVÁKI A KOMMUN1S1A H Ali T JAJNAK NAPILAPJA 3959. íebruár 1. vasárnap 30 fillér XII. évfoíyam, 31. szám A tartós béke Ma már természetesnek vesszük azt, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja XXI. kongresszusának tárgya­lásai az egész világ közvéleménye figyelmének középpontjában állnak. Ma már nem csodálkozunk azon, hogy az egész világsajtó, beleértve az ösz­szes burzsoá lapokat, ilyen vagy olyan formában, de kommentálja azokat az óriási célkitűzéseket, amelyek benne foglaltatnak a hétéves tervben, a kommunista országépítés nagyszabású programjában. Pedig nem volt ez mindig így. Ami­kor a Szovjetunió az első ötéves terv feladatait kitűzte, al'g-alig emléke­zett meg rfla a kapitalista világ sajtuja és ha igen, akkor a gúny, a becsmérlés hangján. Egymást kö­vették az ötéves tervek és fokról fokra gyarapodott a Szovjetunió Ipa­ra, mezőgazdasága és kultúrája, mind nagyobb sikereket ért el a kapita­lizmus tengerében a szocializmus szi­gete. Ennek láttán hovatovább mind több szó esett a kapitalista sajtóban ezekről az eredményekről, de még ekkor is az alaphang a kételkedés, a gúny szava volt. Ebben a vonatko­zásban bizonyos fordulatot jelentett a Szovjetuniónak a hitleri Németország fölött aratott győzelme a második vi­lágháborúban, majd az ország lerombolt gazdaságának szinte tüneményes gyorsaságú felépítésében elért ta­gadhatatlan eredmények. A hideg­háború prímhegedúsei azonban még ekkor is azt a politikát folytatták, hogy amit csak lehetett azt elhall­gatták, letagadták, nehogy kinyíljék a kapitalista országok dolgozóinak a szeme, nehogy meglássák: a Szovjet­unió és az egész szocialista világ­rendszer hétmérföldes léptekkel ha­lad az ember jobb, gazdagabb, iga­zi élete megteremtésének útján. És most a XXI. kongresszus a hét­éves terv irányszámairól tárgyal, azokról az adatokról, amelyek már hetek óta foglalkoztatják az egész polgári sajtót is. A megdöbbenés jó­zanabb hangot vált ki. Ennek igazo­lására vessünk egy pillantást arra, mit is írnak a nyugati sajtó-szócsö­vek a XXI. kongresszusról, a hétéves tervről. A Daily Herald című angol lap: „Nyikita Hruscsov kétezer küldöttet föllelkesített. Nem csoda, hiszen nagyszerű dolgokat ígért a Szovjet­uniónak. Nem galambot a háztetőn — hanem valóságot hét év alatt." A nyugatnémet Neue Rheinzeitung kissé nosztalgikus hangon azt írja, hogy „Senki sem állíthatja ma, hogy a Szovjetuniót gazdasági szempontból nem kell komolyan vennünk." A Die Welt című, szintén nyugatnémet lap cikkében világosan igazolja fentebb említett gondolatunk találó voltát: „Mióta kilőtték a szovjet szputnyi­kokat. és szovjet űrrakétta kering a Nap körül, másképpen méltatják a Szovjetunió termelése emelkedésének színvonaláról és képességeiről szóló jelentéseket. Azelőtt szokás volt a kommunista gazdaság termelési ere­jének a lebecsülése." Említsünk azon­ban amerikai lapot is, egyikét a legnagyobbaknak, a New York He­rald Tribune-t, amely természetesen elsősorban a kongresszusi beszámoló rövid, katonai kérdésekkel foglalkozó részét emeli ki: „N. Sz. Hruscsov szavai szerint a Szovjetunióban már bevezették az interkontinentális ra­kéták sorozatos gyártását... Az USA a rakétafegyverek fejlesztésében sokkal nagyobb mértékben lemarad a Szovjetunió mögött, mint ahogy azt az USA-ban lehetségesnek tartják." Ér­dekes kérdést vet fel az angol la­pok közül nem első ízben a Man­chester Guafdian: „Hány tudományos dolgozót nevelünk Britanniában 1965­ig ? Hány tízezer mérföldnyi szovjet vasutat villamosítanak addig, míg nálunk befejezik a Manchesterből Eustonba vezető vasútvonal villamo­sítását?" Egy további angol lap, a Daily Sketch aggódó hangon Így kommentálja a kongresszusi beszámo­lót: „Hruscsov beszédének témája az volt, hogy a Szovjetunió gazda­ságilag elég erős ahhoz, hogy győ­zelmet arasson a Nyugat fölött". És ami a svájci szélsőjobboldali polgári döntő záloga lapoknál igazán nagy ritkaságnak számít, a La Suisse című újság rá­hibáz a dolog lényegére: „Abba kell hagyni azokat a kísérleteket, ame­lyeknek célja az orosz nép munka­és alkotóképességeinek becsmérlése volt." Csak néhány nyugati lap egy­egy mondatát ismertettük, de ezek a szavak híven tükrözik a XXI. kong­resszusai kapcsolatban Nyugaton megjelent kommentárok hangnemét, jellemzően igazolják azt, hogy a hét­éves terv letagadhatatlanná vált még a hidegháború legodaadóbb, leghűbb és tegyük hozzá, legvéresebb szájú hívei előtt is. Ugyanakkor számos lap hangsú­lyozza azt, hogy a kongresszusi be­számolót a béke szelleme hatja át. És tényleg, micsoda korszakalkotó nagy dolog az, hogy az emberiség­nek első ízben a kommunizmus ígéri a háborúk végleges kiküszöbölésé­nek lehetőségét. A XXI. kongresszus beszámolója világosan kimondja, a Szovjetunió hatalmas méretű gazda­sági felvirágzása és az egész szo­cialista tábor előrelendülése annyi­ra erőssé teszi a világ békeszerető embereinek táborát, hogy lehetővé válik a világháború megakadályozása. Az imperialista államok kormánykörei eddig hallani sem akartak — leg­alábbis a gyakorlatban — a békés egymás mellett élésről, a két rend­szer, a kapitalista és a szocialista világrendszer békés gazdasági ver­sengéséről. Sőt, a második világhá­ború befejezése óta erejük teljéből arra törekedtek, hogy lehetetlenné tegyék a megegyezést, kiélezzék a nemzetközi feszültséget és ha lehet, a vitás kérdéseket új háború kirob­bantásával „oldják meg." Ma már azonban mindért elvakultságuk elle­nére is, számításba kell venniök azokat az óriási erőket, amelyek szükség esetén bátran szembeszáll­nak az imperialista támadókkal és megsemmisítő csapást mérnének rájuk. Mi az alapfeltétele ennek a leküzd­hetetlen, békéért harcoló hatalmas erőnek? Ez elsősorban éppen a Szov­jetunió gazdasági kapacitása és műszaki fejlettsége, az egész szocia­lista tábor ereje és törhetetlen egy­sége. Erőnk feltétele a világ egész kommunista mozgalmának tömörsége, a szocialista államok imperializmus­ellenes szolidaritása, amely segítsé­get nyújt Ázsia és Afrika békesze­rető, szabadságukat kivívott nemze­teinek. Nem véletlen dolog, hogy a világreakciő, elsősorban a revizio­nizmusra támaszkodva, táborunk egységét akarja megbontani. Ebben a törekvésében fontos szerep jutott a jugoszláv revizionistáknak, akik Hruscsov szavai szerint tagadják a nemzetközi osztályszolidaritást és letér­nek a munkásosztály útjáról. A ju­goszláv revizionisták sárba tiporják a marxizmus-leninizmus alapvető el­veit, tagadják a szocializmus és a kommunizmus felé vezető út általá­nos érvényű törvényszerűségeit és a valóságban szembehelyezkednek a szocialista táborral, a nemzetközi kommunista mozgalommal. A kong­resszusi beszámoló ugyanakkor rá­mutatott arra is, hogy az imperia­listák ellentétet akarnak szítani a szocialista államok és azon békesze­rető nem szocialista országok között, amelyek imperializmus-ellenes politi­kát folytatnak. Vagyis újra előhúzták a régi, levitézlett fasiszta jelszót, az antikommunizmus jelszavát és vala­miféle „kommunista veszélyről" kia­bálnak. A történelem tapasztalata azt igazolja, hogy az ilyen törekvé­sek csődre vannak ítélve. Akárho­gyan is hadakozik ellene a világ­reakció, akármennyire fél is tőle, az SZKP XXI. kongresszusa növelni fogja a kommunista gondolatok és a szocialista államok tekintélyét az egész világon. Már ma, még a kong­resszus befejezése előtt, világosan láthatjuk, hogy a Szovjetunió Kom­munista Pártjának XXI. kongresszusa történelmi jelentőségű határkő azon az úton, amerfyen az emberiség a tar­tós béke, a társadalmi igazság, a teljes élet megvalósulása felé mene­tel. A XXI. kongresszus január 30-1 délutáni ülésén, amelyen N. G. Ig­natov elnökölt, LAVRENTYEV aka­démikus, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Üj-Szibéria-i osztályának elnöke mondott beszédet. A tudósok feladataival foglalkozott a hétéves tervben, valamint a tudományos munka megszervezésében. Kérte, hogy valamennyi tudományos intéze­tet hozzák közelebb a termeléshez és hogy az egyetemeket és főiskolá­kat azokban a városokban létesítsék, ahol tudományos intézetek működnek, hogy így szorosan együttműködhes­senek egymással. Lavrentyev meg­említette a tudományos címekben előforduló fogyatékosságokat. Rá­mutatott arra, hogy a műszaki tudo­mányok kanditátusának címét gyak­ran olyan munkákért ítélik oda, amelyek a távolmúlt kérdéseit (pl. a XIX. század gépeinek leírását) dol­gozzák fel. Javasolta, hogy e tudo­mányos címet új gépek, új techno­lógiai terveiért, stb. adományozzák, Lavrentyev akadémikus bejelentette, hogy már több mint 300 tudományos dolgozó ment Moszkvából és Lenin­grádból Szibériába. A Novo-Szibirszk városában levő szibériai akadémiai tudományos intézetek elsősorban az irányított termonukleáris reakció kérdéseit fogják megoldani. L. I. BREZSNYEV, az SZKP KB el­nökségének tagja felszólalásában fő­képp a nehézipar elsődleges fejlesz­tésének kérdéseivel foglalkozott, ami — hangsúlyozta — a Szovjetunió népgazdaságfejlesztésének fő irány­vonala volt és marad. ALEKSZANDRA RIBAKOVÄ, a moszkvai gumiabroncsgyár lakatosa felszólalásában a gumiabroncsterme­lés növelésének és minősége megja­vításának kérdéseivel foglalkozott. A fiatal üzem, amelyben dolgozik, a pártkongresszussal kapcsolatos ver­senyben többek között elkészítette a húszezer belső nélküli gumiabroncs első sorozatát. Az idén az egész gu­miabroncstermelés 2,2 millió darabra növekszik. Az üzem kollektívája fel­adatul tűzte ki a gumiabroncs élet­képességének 50 százalékkal való fo­kozását. Ez a siker annak felel meg, mintha évente egymillió gumiabron­csot termelnének terven felül és ezenkívül több mint félmillió rubel megtakarítását jelenti. PETR LOMAKO, a Krasznojari Nép­gazdasági Tanács elnöke az Ipar és építészet irányítása sikeres átszerve­zéséről és a népgazdasági tanácsok létesítéséről beszélt. Ezen átszerve­zés pozitív hatása már megnyilvánult az ipari tervek jelentős túlszárnyalá­sában. Ezután a Krasznojari Nép­gazdasági Tanács egyes munkata­pasztalatairól, valamint a kerület dolgozóinak a kongresszus előtti ver­senyben tanúsított kezdeményezésé­ről beszélt. Egyúttal felvázolta azon átalakulások hatásos képét, amelyekre a kerületben a következő hét év fo­lyamán sor kerül. Az itteni szén­Tíz óra előtt autóbuszok és autók száguldanak a Kremlbe, a Szpaszkaja és Borovickája kapuk csengői szün­telenül figyelmeztetik a járókelőket: „Vigyázzanak, mert a kapu boltíve alól nemsokára kigördül egy jármű". Az emberek megállnak, benéznek az autók és autóbuszok ablakán, és ha ismerős arcot fedeznek fel, üdvözlik. Mindennap 10 órakor kezdődik a Kremlben a XXI. kongresszus ülése. A moszkvaiak tudják ezt és sokan azért járják ebben az időben udvar­térségeit, hogy beszélgethessenek a küldöttekkel. A főváros figyelme e napokban a Kremlre irányul. Ha dél­időben az ember kezébe veszi az új­ságot, bizonyára szemébe ötlenek a kongresszusra küldött üdvözletek. A Sarló és Kalapács Üzem kohászai 500 tonna acéllal és 230 tonna hen­gerelt áruval többet termeltek a kongresszus tiszteletére, a Lihacsov Üzemben rövid időn belül 11 gépesí­tett és automatizált szállítószalagot szereltek be... Ez a legjobb üdvöz­let. Ezen a nyelven beszélnek a szónoki emelvényről a kongresszus küldöttei is. Felszólalásaik egy részében min­dig az egyes köztársaságok, kolhozok elért eredményével foglalkoznak. Szá­mot adnak a legfelsőbb pártszervnek. Gordunov küldött az atomhajtású jégtörő szerelője pénteken elmondot­ta, hogy hajógyárukban több tízezer újítási javaslatot tettek, melyek más­fél milliárd rubel megtakarítását eredményezik. Dolonyuk küldött a tambói terület Sztálin Kolhozának dolgozója köziilte a kongresszussal, készletek a Szovjetunió legnagyobb készletei. A kerületben hatalmas fej­lődésnek indult az energetika, az ottani villanymüvek termelik majd a legolcsóbb villanyáramot az egész Szovjetunióban. Fejlődik az alumí­niumipar, a jó minőségű portlandce­ment gyártása. A kolhozok küldöttei, akik eddig a kongresszuson felszólaltak, nagy figyelmet szenteltek a takarmányalap biztosításának s mindazon feladatok teljesítése feltételeinek, amelyeket a párt a hús- és tejtermelés lényeges meggyorsítása érdekében kitűz. SZEŔGEJ BOJKO, a poltavai körzet Lenin-kolhozának elnöke is rámuta­tott kolhoza sikereire, valamint a poltavai körzet számos további kol­hozának a kukoricatermesztésben el­ért eredményeire. Hangsúlyozta, hogy a párt Központi Bizottságának a szep­temberi plénum után a mezőgaz­daságban foganatosított intézkedései megteremtették a szükséges feltéte­leket a kolhozok hatalmas fejlesz­tésére. Bojko elvtárs bejelentette, hogy 1956-ban kolhozában az egy má­zsa tejre eső termelési költségek 191 rubelt s az egy mázsa húsra eső költségek 360 rubelt tettek ki. Tavaly a termelési költségek a tejnél 71 rubelre, a húsnál 274 rubelre csökkentek. A poltavai körzet kol­hozparasztjai kötelezték magukat, hogy a hétéves terv feladatait öt év alatt — sőt a Lenin-kolhoz négy év alatt - teljesítik. A délutáni ülés végén üdvözlő be­szédet mondott VILLE PESSI, Finn­ország Kommunista Pártja főtitkára és DOLORES IBARRURI, Spanyolor­szág Kommunista Pártja főtitkára. A kongresszushoz üdvözlő távirat ér­kezett Szudán Kommunista Pártjától és Törökország Kommunista Pártját ól. Szombaton, január 31-én, moszkvai idő szerint 10 órakor a nagy Kreml palotában tovább folyt a XXI. kong­resszus rendkívüli ülése. A napiren­den ismét az N. Sz. Hruscsov be­számolójával kapcsolatos vita szere­pelt. MUSZTAFAJEV, Azerbajdzsán Kom­munista Pártja KB első titkára ki­jelentette, hogy voltak idők, amikor Azerbejdzsán épp oly elmaradott volt, mint a Közel- és Közép-Kelet többi országai. Nem volt ipara, min­dent külföldről keltett behozni. Ma a szovjet Azerbajdzsán 120 fajta ter­méket szállít külföldre. Példás szov­jet szocialista köztársasággá vált az ország keleti határán. Azerbajdzsán az orosz nép testvéri segítségének köszönheti felvirágzását hangsú­lyozta a felszólaló. Musztafajev ezután rámutatott ar­ra, hogyan növekednek majd az azer­bajdzsáni népgazdaság egyes ágai a hétéves terv folyamán. Azerbejdzsán pl. 1965-ben 22 millió tonna kőolajat fog termelni. Ezenkívül 1 millió 200 ezer kW teljesítményű gázturbinás hőerőmű épül Azerbajdzsánban, — * * hogy csoportja es tulajdonképpen az egész kolhoz nagy kukoricatermést ért el. Szergyuk, Moldavia Kommu­nista Pártja Központi Bizottságának első titkára a szűkebb hazája nagy fellendüléséről, elsősorban, szőlésze­téről, gyümölcstermeléséről, állatte­nyésztéséről és iparáról beszélt. Röviden: a kongresszuson éppen e napokban alakult ki a Szovjetunió gyors fellendülésének, nagy sikerei­nek részletes képe. Jó számadás ke­rült a XXI. kongresszus elé. A napokban nagyon figyelemre méltó felszólalás hangzott el a kongresz­szuson. Ivan Georgievics Mogilencev, a kuznyecki kombinát acélöntödéjének dolgozója a küldöttek csoportjában elmondta, hogy üzemrészlegükön ir vaslatot tettek, mely a tervhez viszo­nyítva az acélgyártásnak nem 17, hanem 42 százalékos növelését teszi lehetővé. Megkérdezték, hogyan szü­letett ez a javaslat és ki a kezde­ményezője. Mogilencev elvtárs pilla­natnyi gondolkodás után így vála­szolt: „Tudják, az egésznek lényege abban van, hogy e javaslatnak meg kellett születnie. Kezdeményezője pedig ta­lán az egész munkaközösség. Nálunk ugyanis nincs olyan egyén, aki e na­pokban nem keresné az utat a fel­adatok gyorsabb teljesítésére. Keresik és megtalálják..." Figyelemre méltó válasz. Nagyon pontosan jellemzi a kongresszusi lég­kört. Az emberek itt is utat keres­nek a kitűzött feladatok mielőbbi teljesítésére. Annál figyelmesebben amely a maga nemében a legnagyobb lesz az egész Szovjetunióban. Ezután nagy taps közepette A. I. KIRICSENKO, az SZKP KB elnökségé­nek tagja, a Központi Bizottság tit­kára emelkedett szólásra. Rámuta­tott, mily óriási munkát végzett a párt és a Központi Bizottság a múlt években. ABRASKIN elvtárs, a minszki autó­gyár munkása felszólalásában a kong­resszus előtti szocialista munkaver­senyről, valamint a kommunista munka brigádja címéért folyó moz­galom fejlődéséről beszélt. MILARSCSIKOV elvtárs, az SZKP KB OSZSZSZK mezőgazdasági osz­tályának vezetője a mezőgazcüságl termelés fejlődésével foglalkozott az OSZSZSZK kolhozaiban és szovho­zaiban. A kongresszust ezután S. AGUIRRA, a Kubai Népi Szocialista Párt Köz­ponti Bizottságának tagja üdvözölte. Rövid szünet után az ülés tovább folytatta munkáját. Felszólalt A. B. Arisztov, az SZKP KB elnökségének tagja. Beszédében részletesen foglal­kozott a Szovjetunió termelése növe­kedésének ütemével, a fő kapitalista állammal, — az Amerikai Egyesült Államokkal folytatott békés verseny­ben. Ezután KAMALOV, Üzbégisztán Kommunista Pártja Központi Bizott­ságának első titkára szólalt feL Rá­mutatott, hogy Üzbegisztánban több mint 1300 nagy ipari üzem és 70 termelési ágazat működik. Emlékez­tetett arra, hogy a tavalyi gyapot­termés eddig a legnagyobb volt az ország történetében. A gyapotter­mesztésben beállott fordulat 1954-ben kezdődött, amikor Hruscsov elvtárs a taskenti tanácskozáson az üzbég gyapottermesztőknek számos értékes tanácsot adott arra, hogyan termel­jék a gyapotot korszerű módszerek­kel. A tavalyi év folyamán Üzbé­gisztán területén már 80 százalékban ilyen módszerekkel termesztették a gyapotot. Ezután az üzbég ipar és mezőgazdaság fejlesztésének nagy feladatairól beszélt a következő hét évben, valamint a népgazdaság egyei problémáiról. Moszkvai Időszámítás szerint 14 óra előtt pionírok üdvözölték a kongresszust. Több száz pionír lépett be az ülésterembe, felsorakoztak dz elnöki emelvény előtt, az ülések kö­zötti szabad helyeken, valamint a karzaton s a kongresszust kis ver­sekkel üdvözölték. A kongresszus el­nökségi tagjainak és külföldi vendé­geknek virágcsokrokat adtak át és vörös pionírkendőt kötöttek nyakuk­ra. A pionírok üdvözletét az össze­gyűltek viharos tapssal fogadták. Ez« zel véget ért a délelőtti ülés. keresik, minél szembetűnőbben dom­borodik ki a szovjetország fellendülés sének képe. Mintha a szovjet embet, elért sikerei ösztönöznének-, gyorsdb' ban célba. A kongresszusi szónoki emelvényén talán ezért bírálják gyak­ran a gazdasági szervezetek munhá­jában mutatkozó különféle fogyalé­'cosságokat, ezért bírálják egyes köz­ponti hivatalok rugalmatlanságát. Ezért mutatnak rá arra is, amit teg­nap még az ember elnézett, vagy egy kézlegyintéssel elintézett. Gyorsabban előre! El az útból minden felesleges akadállyal, siabad utat a nép kezde­ményezése életet adó gyors árada­tának! Ez a hangnem uralkodik na* gyon észrevehetően a kongresszuson, A kommunizmus álma milliók gya« korlati tevékenységének közeli céljá­vá vált. Már bennfoglaltatik a ma teljesített feladatokban, tehát mi se akadályozza többé munkánkat! Ebből is láthatjuk, mennyi erő gyülemlett^ fel a szovjet emberekben, milyen lel­kesedéssel és kedvteléssel fognak áz, új és nem éppen könnyű munkához. Moszkva persze ezt is jól tudja. Üzemeiben ezért igyekszenek újabb sikereket elérni az emberek. Nem­csak Moszkvában van ez így. Noha a hétéves terv nem kis feladatokat tűz ki, a Szovjetunió egész területéről állandóan érkeznek vállalások: előbb, négy-öt év alatt teljesítjük a hét­éves tervet! Ez a szovjet emberek elhatározása. Biztosak lehetünk ben­ne, hogy valóra is váltják. Moszkva, január 31. STANISLAV OBORSKÍ MOSZKVAI TUDÖSÍTÁ S: SZABAD UTAT A NÉP KEZDEMÉNYEZÉSÉNEK

Next

/
Oldalképek
Tartalom