Új Szó, 1959. január (12. évfolyam, 1-30.szám)

1959-01-14 / 13. szám, szerda

A SZOVJETUNIÓ KORMÄNYÄNA£ J_EGYZÉKE a Csehszlovák Köztársaság kormányához (Folytatás az 1. oldalról) részt a háborúban. Az a tény, hogy nem jött létre a békeszerződés Né­metországgal, komolyan komplikálja az európai helyzetet, gyanút és nyug­talanságot kelt az államok közötti kapcsolatok terén és akadályozza e kapcsolatok rendszeresítését. Nem lehet egyúttal figyelmen kívül hagy­ni, hogy a német militarizmus Németor­szágban felhasználja azt. hogy nem léte­zik békeszerződés, ismét felemeli fejét és erőre kap. Ez kétségkívül nyugtalanítja a szovjet népet és más európai nemzete­ket, amelyeknek Németország több ízben súlyos szenvedést okozott. A Németország békés fejlődése érdekei­nek megfelelő békeszerződés megteremtené a múlhatatlanul szükséges előfeltételeket ahhoz, hogy egyszer s mindenkorra vé­get vessenek a múlt tragikus eseményei megismétlődésének, amikor a német mili­taristák az emberiséget pusztító háborúkba sodorták, amelyekben a nemzetek óriási emberi és anyagi áldozatot hoztak. A szovjet kormány a Németországgal szemben magára vállalt kötelezettségekhez híven, tekintettel a német nép és más európai nemzetek törvényes jogaira, a há­ború utáni években több ízben javaslatot tett az USA, Nagy-Britannia és Francia­ország kormányainak, dolgozzanak ki és kössenek békeszerződést Németországgal. Sajnos, a Szovjetuniónak a német ügy bé­kés megoldására vonatkozó javaslatai nem találkoztak a nyugati hatalmak pozitív visszhangjával, amely hatalmak nemcsak hogy nem terjesztettek elő saját javaslato­kat. hanem még csak nem is kívánták ezen időszerű kérdés komoly megtárgyalá­sát. Emellett évek óta kiemelik az úgyne­vezett szabad össznémet választások vélt előnyéről szóló tézist és azt, hogy Német­ország egyesítésével nem a németeknek, hanem a négy volt megszálló hatalomnak kell foglalkoznia. Ez a tézis a nyugati ha­talmak 1958. szeptember 30-1 jegyzéké­nek fő tartalmát képezte, amelyre a szov­jet kormány kimerítő választ adott a ber­lini kérdésről szóló 1958. november 27-1 jegyzékeiben. Ha nem akarjuk magunkat illúziókba ringatni és ha szembe akarunk nézni az igazsággal, be kell ismernünk, hogy Né­metország egysége felújításának szükség­képpen a szakaszok egész során kell átha­ladnia a Német Demokratikus Köztársa­ság és a Német Szövetségi Köztársaság közötti közeledés útján. Ma csupán azt kívánhatjuk, hogy ez a folyamat megkez­dődjék. Sikere azonban mindkét német állam törekvésétől függ. A német békeszerződés előkészítésének kikerülése annyit jelent, mint oda hatni, hogy a német népnek ne legyen sem bé­keszerződése, sem egységes nemzeti álla­ma. Ez a fennálló tarthatatlan helyzet fenntartását jelentené, ami lehetőséget te­remt arra, hogy a Német Szövetségi köz­társaság saját mintájú belső rendszerét iparkodna kényszeríteni a Német Demokra­tikus Köztársaságra. Ilyen esetben azonban a Német Demokratikus köztársaságnak is joga volna felvetni a rend és rendszer meg­változtatásának kérdését a Német Szövet­ségi Köztársaságban. Teljesen érthető, hogy ez nem mozdítaná elő Németország nem­zeti egységének elérését, hanem ellenkező­leg, elmélyítené a már amúgyis mély szaka­dékot a két német állam között. Másrészt mai feltételeink között a bé­keszerződés megkötése éppen az az intéz­kedés. amely leghamarább vezetheti a német népet nemzeti fő feladata — az ország egyesítése kérdésének megoldásához. Né­metország katonai statútumának kijelölése a békeszerződésben, azon külső feltételek megállapítása, amelyek megőrzése megvéde­né az ország belső fejlődését bármilyen külső beavatkozás ellen, a német nép előtt megnyitná Németország jövőjének világos távlatait, sok tekintetben könnyebbséget jelentene a különböző társadalmi és gaz­dasági rendszerű két államban élő né­meteknek. Hozzájárulna ahhoz, hogy meg­találnák a kapcsolatok kibővítésének és a kölcsönös bizalom helyreállításának útját. A békeszerződés jó alapot teremtene a kél német állam közeledésére és azon mély ellentétek áthidalására, amelyek ma még az egyesítéshez vezető úton gátat képez­nek. Az igazság érdekében meg kell jegyezni, hogy a jelenlegi németországi helyzetért, valamint azért, hogy Németország mind­eddig békeszerződés nélkül maradt, a fele­lősség jelentős része a Német Szövetségi Köztarsaság kormányát terheli, amely a re­j militarizácie) híve és politikáját szorosan I összekapcsolta a NATO katonai tömb ter­veivel, amelyek elvileg ellenkeznek Német­ország nemzeti érdekeivel. Amennyiben szükség volna további bizo­nyítékra arra nézve, hogy a Német Szövet­ségi köztársaság kormánya milyen irány­vonalat követ, akkor ez a bizonyíték a Né­met Szövetségi Köztársaság kormányának 1959. január 5-1 jegyzéke, amely válasz a szovjet kormány 1958. november 27-1 jegy­zékére a berlini kérdésről. Ez a jegyzék arra mutat, hogy a Német Szövetségi Köz­társaság kormánya ahelyett, hogy az eu­rópai béke és a német nép érdekében elősegítené a berlini kérdés megoldását, mindenképpen arra* törekszik, hogy feleb­ressze a szenvedélyeket és kiélezze a hely­zetet a berlini kérdés körül azzal, hogy Nyugat-Berlinben fenntartsák továbbra is a megszálló rendszert. Nem lehet jóváhagyni azt a helyzetet, amikor a hitleri Német­ország elleni háborúban résztvevő államok kénytelenek várni és passzív megfigyelő­ként maradni olyan komoly és halasztha­tatlan ügyben, amilyen a békeszerződés előkészítése és megkötése Németországgal. Ezek az államok, amelyek a háború alatt egymás között szoros együttműködésre tudtak lépni, ma is — eltekintve különböző nézeteiktől — lehetőséget találhatnak arra, hogy a német kérdést békésen megoldják és hogy az európai nemzeteknek, bele­számítva a német népet Is, nyugodt és békés életet biztosíthassanak. Ezen feladat megoldásának szükségessége annál égetőbb, mert mindkét német állam­ban, a Német Demokratikus Köztársaságban és a Német Szövetségi Köztársaságban is terjed a békeszerződés gyors előkészíté­séért és megkötéséért indított mozgalom. A szovjet kormány azon törekvésében, hogy a békés rendezés problémáját Német­országgal gyakorlati alapra helyezze, a fenti mérlegelésből kiindulva előkészítette a bé­keszerződés javaslatát és megítélésre a Csehszlovák Köztársaság kormányának megküldi. A szovjet államtól távol vannak azok AZ IRAKI KÖZ­TÁRSASÁG öttagú kulturális küldött­sége hétfőn repü­lőgépen Prágából Bratislavába érke­zett. A küldöttség egy hetet tölt Szlovákiában. Vasil Biľak, az iskola- és kultu­rális ügyek meg­bízottja kedden fogadta az iraki kulturális kül­döttséget. A meg­bízott szívélyesen elbeszélgetett a küldöttség tagjai­val és tájékoztat­ta őket a szlová­kiai iskolák szervezési kérdéseiről. Az iraki kulturális küldöttség tag­jai azután ünnepi ebéden vettek részt, melyet az iskola- és kultu­rális ügyek megbízottja adott tisz­teletükre a Devín-szállóban. A „Szovjet könyv" kiállítás nagy érdeklődésnek örvend Bratislavában. A ki­állítást, mely politikai, szépirodalmi és szakirodalmi alkotások nagyszabású szem­léje, naponta több mint ezer ember 'te­kinti meg. # Kedden Bratislavában megkezdődött a szlovákiai kiskereskedelmi vállalatok szövetségei, «z egyesült nagykereske­dések igazgatóinak és a kerületi nemzeti bizottságok kereskedelmi osztályai ve­zetőinek kétnapos értekezlete, melyen értékelték a kiskereskedelmi forgalom múlt évi tervének teljesítését és az idei fokozott feladatok teljesítésének bizto­sításáról tárgyalnak. • Poul Sigismund Skadegaard. az Eu­rópai Nemzetiségi Csoportok Uniójának főtitkára és nuje hétfőn Nyugat-Német­országból néhány napra Prágába érke­zett. A CS1SZ Központi Bizottságára 53 087 tagot számláló 4439 gyermek- és ifjúsági együttes küldte be jelentkezését az If­júsági Alkotó verseny ez Idei feszti­válján való részvételre. Ezenkívül már 65 ezer egyéni részvevő is jelentkezett. • Az Állami Statisztikai Hivatal ada­tai szerint a múlt év első három ne­gyedében 27 millió liter szeszesitalt ad­tak el hazánkban, ami az egész évre és egy lakosra átszámítva 2,6 liter sze­szesital átlagos fogyasztását jelenti, míg ez a fogyasztás 1957-ben 3,7 litert és 1956-ban" 3,8 litert tett ki. 9 A ČSAD-nek a nyitrai kerületben működő közlekedési Gzemei a múlt év folyamán csaknem hatmillióval több utast és 412 ezer tonnával több árut szállí­tottak, mint az előző évben. A nyitrai kerületben a ČSAD autóbuszközlekedési hálózatába már bekapcsolták a községek több mint 97 százalékát. A kerületben ez idén 14 új autóbuszvonalat nyitnak. A komárom—nyitra—prievidza— žilinai út­vonalon és a partizánske—gottwaldovi útvonalon két expressz közlekedési vo­nalat nyitnak meg. Hazánkban a legnagyobb hídmérleget a České Budejovice-i Kovodruístvo-üzem­ben állították elő. A mérleg teherbíró­képessége 25 tonna és igen érzékenyen reagál a legkisebb megterhelésre is. A mérleget a jövőben begyűjtési vállala­taink számára fogják gyártani. a törekvések, amelyek a világot győzte­sekre és legyőzöttekre akarják felosztani, a szovjet államnak ugyancsak idegen a bosszú érzése volt háborús ellenfeleivel szemben; A békeszerződés szovjet javas­latának alapja Németország békés, demok­ratikus fejlesztésének gondolata. A javaslat feltételezi a német nemzet teljes szuverenitásának felújítását Német­ország területe és légitere felett. Német­országot a javaslat nem korlátozza békés gazdálkodása, kereskedelme, tengerhajózá­sa és világpiacon való részvétele fejlesz­tésében. Németországnak elismeri azt a jogát, hogy saját fegyveres erőket tartson, melyek országa védelmére szükségesek. A javaslat mindezen határozatai a békés építőmunka széles lehetőségeit nyitják meg a német nép előtt és egyenjogú helyzetet biztosítanak neki a világ más nemzetei között. Érthető, hogy a szerződés javaslata Jbizo­nyos katonai korlátozásokat tételez fel, amelyek a szovjet kormány meggyőződése szerint megfelelnek a német nép nemzeti érdekeinek, amely nép két ízben is részt­vett a világháborúban és megfelel a béke általános érdekeinek is. A Németországra háruló katonai kötelezettségek elsősorban magukban foglalják a nukleáris és rakéta­fegyverek gyártásénak betiltását és a né­met fegyveres erők • felfegyverzését e fegy­verekkel. Ez elősegítené az európai bizton­ság megszilárdítását és azon komoly aka­dályok egyikének elhárítását, amelyek nap­jainkban a két német államot kettéosztják. Az európai béke biztosítására nagy jelen­tőségű a békeszerződés azon megállapítása, amely kizárja Németország bevonásának le­hetőségét bármily olyan állam ellen irányuló katonai csoportosulásokba, amely hadiélla­potban volt a hitleri Németországgal és amelynek résztvevői között nincs mind a négy nagyhatalom — a Szovjetunió, az USA, Nagy-Britannia és Franciaország —, melyek a Hitler-ellenes koalíciót alkották. Ezer. határozatnak a szerződésbe való felvétele nagy mértékben megszabadítaná az em­beriséget az új háború veszedelmétől, mert azt igazán senki sem tagadhatja, hogy ez a veszedelem sokkal erősebb éppen azon katonai szövetség létezésének folytán, amelyet más nagyhatalom ellen kötöttek Németországgal. A szovjet kormány a fentiekre való te­kintettel javasolja, hogy két hónapon belül Varsóba vagy Prágába békeértekezletet hív­janak egybe, amelyen megtárgyalnák a bé­keszerződés javaslatát Németországgal s ki­dolgoznák és aláírnák a szerződés szövegét. Az értekezleten részt vennének egyrészt azon államok kormányai, amelyek fegyveres erőikkel részt vettek a Németország elleni háborúban, másrészt a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köz­társaság kormányai, amelyek Németország nevében aláírják a békeszerződést. Ameny­nyiben a békeszerződés aláírásának idején létrejönne a német szövetség, a békeszer­ződést aláírhatnák a német szövetségnek és mindkét német államnak képviselői is. Magától értetődik, hogy a szovjet kormány elismeri a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kor­mányainak azt a jogát, hogy megállapodja nak Németország képviselete kérdésében a békeszerződés előkészítésénél és aláírásánál. A szovjet kormány, előterjesztve a német békeszerződés javaslatát, abból indul ki, hogy a német kérdésben érdekelt felek álláspontjukat már leszögezték és hogy most már fel kell hagyni a felesleges vitával s hozzáfogni a gyakorlati megoldás kidol­gozásához, amelyet a jelenlegi németországi helyzet és az európai béke megszilárdítá sának érdeke diktál. A szovjet kormány meg van győződve arról, hogy a békeszerződés megkötésére irányuló javaslat kérdésében negatív állás­pontra csakis az helyezkedhet, aki nem kívánja a német nép javát, aki Német­országot továbbra is kettéosztottnak akarja látni, aki nem kívánja, hogy Európa olyan kontinens legyen, ahol a tartós béke és biztonság uralkodnék és aki azt akarja, hogy továbbra is a békét komolyan veszé­lyeztető veszedelmes feszültség (hideghábo­rú) tűzfészke maradjon. A szovjet kormány reméli, hogy a Csehszlovák Köztársaság kormánya kellő figyelemmel áttanulmányozza e tervezetet, valamint a német békeszerződés mellékelt javaslatát és a maga részéről minden erő­feszítést megtesz annak érdékében, hogy a békeértekezlet valóban sikeresen teljesít­hesse felelősségteljes feladatát. Kitüntették a kiváló dolgozókat A Vágtornóci Állami Gazdaságban az üzemen belüli verseny értékelé­sekor a növénytermelésben és az állattenyésztésben elért eredmények alapján 259 dolgozót tüntettek ki. A kitüntetettek betétkönyveket kap­tak, amelyekre összesen 95 600 ko­ronát helyeztek el. A legjobb far­mok 5 televíziós vevőkészüléket kap­tak. Ezer koronára szóló betétkönyvet kapott Zsabka Kálmán fejő is, aki 15 tehéntől tehenenkint átlag 4200 liter fejéshozamot ért el, s terven felül 18 ezer liter tejet fejt" ki. Az állat­tenyésztésben Alojz Osciti is hasonló jutalomban részesült, aki csaknem 17 malacot választott el egy-egy ko­cától. Ezenkívül még több kiváló dol­gozó kapott jutalmat. A Nagy Októberi Szocialista For­radalom 42. évfordulója és Május 1. tiszteletére a Vágtornóci Állami Gaz­daság dolgozói 122 kollektív és egyéni vállalást tettek, amelyekben kötelezik magukat, hogy terven fe­lül 850 ezer korona értékű mező­gazdasági terméket állítanak elő. AZ ALBÁN PÄRT­ÉS KORMÁNYKÜL­DÖTTSÉGET szí­vélyes fogadtatás­ban részesítették a prágai főpálya­udvaron. Balról az első Enver Hodzsa, az Albán Munka­párt Központi Bi­zottságának első titkára, az Albán Népköztársaság Népgyűlése Elnök­ségének tagja, kö­zépen Viliam Ši­roký miniszterel­nök, jobbról az első Antonín No­votný, a CSKP KB első titkára, a köz­társaság elnöke. Huszonkétezer javaslat a Banská Bystrica-i kerületben =~ (ČTK) - A Banská Bystri­~ ca-i kerületben az SZLKP bi­=§ zottsági ülésein, taggyűlésein és Hl nyilvános gyűlésein, a nemzeti 2EE bizottságok nyilvános ülésein, =E E valamint a tömegszervezetek =j= taggyűlésein több mint 200 == ezer dolgozó ismerkedett meg == a CSKP KB levelének tartalmá­== val. A dolgozók az életszínvonal =E további emelésével kapesola­= tosan 22 ezer javaslatot tettek A dolgozók 6045 esetben javasolták a családi pótlékok módosítását, va­lamint a járadékélvezök szociális biztosítása kérdésének megoldását. A munkások bérrendszerének átépí­téséhez 3800 dolgozó szólt hozzá. A CSKP- KB leveléről folytatott or­szágos vita értékelésével foglalkozó kerületi bizottság a bértarifák és a normák rendezésével összefüggő szá­mos javaslatot a felsőbb szervekhez továbbít megoldás céljából. A CSKP KB levelével kapcsolatos vita igazolja, hogy a Banská Bystri­ca-i kerület dolgozói teljesen tuda­tában vannak annak, hogy kezükben van az életszínvonal emelésének le­hetősége. Az üzemi munkások, a föld­művesek és az építészeti dolgozók a vita során 44 millió korona értékű felajánlást tettek. AZ ÚJ ESZTENDŐ ELEJEN Amikor az 1957-es évet a szövet­kezeti gazdálkodás előretörése évé­nek neveztük a füleki járásban, ugyanakkor joggal alkalmazhatunk egy másik. Ugyancsak találó jelzőt a fenti évre: a villamosítás éve. Mind­ennek a megértéséhez tudni kell, hogy a járásba tartozó falvak túl­nyomó többségben a felszabadulás előtt a lakosság csak vágyódással gondolhatott azokra a községekre, ahol a villonynyújtotta előnyöket él­vezhették. Hosszú téli estéken petró­leumlámpa vetett fényt a tanulni­vágyó gyerekek irkájára, a foglala­toskodó felnőttekre. Különösen ked­vezőtlen volt a helyzet a villanyo­sítás terén a medvesaljai körzetben, ahol összefüggő területen mintegy 10 községben kb. ugyanannyi ezer ember volt megfosztva a villany ál­dásaitól. Sokan ezekben a falukban nem is hitték, hogy ez egyszer más­ként is lehet. De a világ halad, fejlődik s külö­nösen fejlődik ott, ahol a szocializ­mus építése diktálja az iramot. A fent említett 10 község közül már csak kettőben — Hidegkúton és Öbáston — nihesen szövetkezet. A többiben 1957-ben megalakult a szövetkezet. Ezenkívül még más is jelzi az ál­lam nagy gondoskodását. A járási nemzeti bizottságok nagyszabású be­ruházási tervet dolgoztak ki, amely­nek értelmében 1960-ra a járás terü­letén nem marad község és össze­vont település villanyvilágítás nélkül. Nagy feladatot ölel fel ez a terv. Számszerint 11 községben és három településen kell a világosságot hozó huzalokat kifeszíteni. S ma már el­mondhatjuk, hogy a lakosság lelkes támogatásával örvendetesen halad a munka. Az 1957-es évben Csorna és Söreg kapott villanyt. Utána Ajnácskő, Ve­cseklő, Egyházasbást házaiban gyúlt ki a fény, utóbbi két községben ka­rácsony előtt. De a többi faluban is — Almágyon, Tajtin, Dobfenéken, stb. — szorgosan halad a munka és csak hetek kérdése a villanyfény. Meg kell említeni azt is, hogy ál­lamunk ezekre a munkákra milliókat adott ki. Például Csortián 249 ezer, Ajnácskőn 381 ezer, Sőregen 249 ezer koronát irányzott elő a terv ezekre a munkákra. Tény azonban az is, hogy a lakosság maga is értékes segítséget nyújtott különösen az oszlopok szállításánál, beásásánál, mely munkáknál sok ezer brigádórát dolgoztak le. Természetes, hogy a lakosság nagy örömmel fogadja a villanyt. Például Ajnácskőn már sokan mondták, hogy el sem tudnák képzelni villany nél­kül az életet. S alaposan ki is hasz­nálja a lakosság a villany-nyújtotta előnyöket a járás falvaiban. Az aj­nácskői, egyházasbásti áruházakból napok alatt elvitték az összes mosó­gépeket, gramofon-rádiókat, hogy a szebbnél szebb csillárokról ne is be­széljünk. Természetes, hiszen meg­vásárlásuk a dolgozók számára nem okoz gondot, nem jelent lemondást másról. S most, amikor az új esztendő kez­detén állunk, ezekre kell gondolni. Ezekre gondoljanak Medvesalja s a többi, villanyfényben úszó községünk lakosai, akik munkájuk gyümölcsét — a gramofont, a televíziós készü­léket, a motoros jármüveket, a jó ruhákat, a bőséges ebédeket — él­vezik. S az új év feladatait e gondo­latok szellemében teljesítsük. Ezer­nyi jel, ezernyi fény mutatja, hogy munkánk gyümölcsét mi magunk él­vezzük. Mi más, ha nem a kisköz­ségekben is tucat számra emelkedő korszerű családi házak, s a bennük ragyogó, felvilágosodást hozó fehér villanyfény bizonyítja ezt a legbe­szédesebben. Agócs Vilmos, Ajnácskő Tudományos együttműködés (ČTK) - Zdenék Nejedlý minisz­ter, a Csehszlovák Tudományos Aka­démia elnöke és Nicolae Gh. Lupu akadémikus, a Román Népköztársa­ság Akadémiája elnökségének tagja a Csehszlovák Tudományos Akadémia épületében január 13-án egyezményt írt alá a két baráti ország idei tu­dományos együttműködéséről. Az ün­nepi aktuson jelen volt Gheorghe Vid­rascu, a Román Népköztársaság prá­gai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. Jelentkezések egyes harmadfokú iskolákba (ČTK) — Az Iskola- és Kulturális Ügyek Minisztériuma figyelmezteti az általános iskolák azon tanulóit, akik a képzőművészeti osztályokkal ren­delkező harmadfokú ipariskolákba va­ló felvételre, vagyis képzőművészeti iskolákba, lakástervezési iskolákba a zeneművészeti harmadfokú isko­lákba (állami konzervatóriumokba), továbbá a fogászati laboránsokat kép­ző egészségügyi iskolákba jelentkez­nek, hogy jelentkezéseiket minél ha­marább adják át eddigi iskoláik igaz­gatójának, aki azokat legkésőbb 1959. január 31-ig az illetékes harmadfokú iskolához továbbítja. ÜJ SZŐ 2 * 1059. január H.

Next

/
Oldalképek
Tartalom