Új Szó, 1959. január (12. évfolyam, 1-30.szám)

1959-01-13 / 12. szám, kedd

A VÁLLALATI ÉS SZEMÉLYI ÉRDEKELTSÉG ELVE A termelőerők rohamos 'fejlődése az utóbbi években hazánkban szükségessé tette, hogy felülvizsgáljuk népgazdaságunk irányításának fennálló módszereit. Az alapos elemzés megmutatta, hogy a fennálló módszerek sem a népgazdaság irányításában, sem a tervezésben, sem pedig a pénzellátásban már nem feleinek meg a követelményeknek, különösképpen pedig nem elégségesek a XI. pártkongresszus által kiiűzött nagy célok eléréséhez. Ezért szükségessé vált pártunk Központi Bizottságának múlt évi februári határozata értelmében, hogy új alapokra helyezzük a népgazdaság irányítását, tervezését és pénzellátását. E három tényező ugyanis lényegében szerves egységet képez és helyesen csak együttesen, egymással összefüggésben, nagyjából egy időben változtathatók meg. Az Üj Szó hasábjain már ismételten szóltunk a népgazdaság irányításának és tervezésének új módszereiről, amelyek közül az előbbi a múlt év áprilisában, az utóbbi pedig ez év január 1-én érvénybe is lépett. Jelen cikksorozatunknak az a feladata, hogy a pénzellátás terén elsősorban az iparban beállott változásokról beszéljünk, amelyeket a vállalati és személyi érdekeltség új elveiben foglalhatunk össze. Lényegében olyan pénzügyi intézkedésekről van szó, amelyek arra híva tottak, hogy alapvetően megváltoz tassák a dolgozók viszonyát mun kahelyükhöz oly értelemben, hogy mindenki tényleg gazda legyen saját működési körén belül. Ezt. mint tud juk, a személyi érdekeltség elvének érvényesítése alapján akarjuk elérni. A pénz mint az ellenőrzés eszköze A pénzellátás terén 1959. január 1-vel beállott változások megértéséhez tudnunk kell, hogy a pénznek a szerepe a szocializmusban — a kapitalizmusban betöltött szerepével szemben - jelentősen bővül. A tőkés gazdaságban fennálló funkción kívül (a pénz mint értékmérő, fizetési eszköz, stb.) átveszi a vállalatok gazdasági ellenőrzése eszközének a szerepét is. A szocializmus gazdasági életében ugyanis lehetséges, sót célszerű a vállalat egész pénzforgalmát egyetlen bankszámlán keresztül lebonyolítani, ami természetesen lehetővé teszi a vállalat egész pénzgazdálkodásának és ezen keresztül egész tényleges qazdasági tevékenységének az ellenőrzését. Ezt az ellenőrzést nevezik a Szovjetunióban rubel-ellenőrzésnek, nálunk pedig értelemszerűen korona-ellenőrzésnek. A gyakorlatban a korona-ellenőrzés úgy játszódik le. hogy a vállalat egyetlen számláját vezető pénzintézet megkapja a termelővállalat évi tervét, ennek keretében természetesen a béralap tervét is. Ha tehát a pénzintézetben a vállalat számlájának vezetője észleli, hogy az termelési tervét nem teljesíti, a béralapból viszont a tervet meghaladóan merít, megállapíthatja, hogy a vállalat gazdálkodása nincsen rendben. De ugyanez vonatkozik a nyereség befizetésére, a kötelezettségek teljesítésére (számlák fizetésére), általában a vállalatnak a pénzforgalomban lecsapódó egész gazdálkodására is. A múlt kerékkötői Á pénzforgalomnak egyetlen számlán való lebonyolítása azonban nemcsak a vállalat gazdálkodásának ellenőrzésére ad módot. Ezen túlmenően az anyagi érdekeltség elvének helyes és következetes érvényesítésével a pénzellátás révén aktív módon befolyásolható a szocialista bővített újratermelés — a vállalatok fő oazdasági feladatának — egész folyamata. Sajnos a múltban fennállott pénzellátási rendszer ezt a lehetőséget vagy egyáltalán nem, vagy csak nem kieiégítő módon vette tekintetbe. Nem volt olyan hathatós gazdasági — konkrét pénzügyi ösztönző, amely a vállalatokat és azon belül az egyes dolgozókat arra vezette volna, hogy mind saját érdekükben. mindpedig a közösség érdekeinek megfelelően a leggazdaságosabban, a leghatékonyabban dolgozzanak. Melyek voltak a múlt* év végéig fennáilott pénzellátási rendszernek a fő fogyatékosságai az érdekeltség elve szempontjából ? Mindenekelőtt az, hogy a pénzügyi tervek — a többi tervekhez hasonlóan - csak egy évre szóltak és így a vállalatok nem tudhatták, hogy a következő évben milyen feladataik lesznek, és e feladatok végrehajtására milyen #<zkö«;ök állarak majd rendelkezéI. sükre. Ez magyarán annyit jelent, hogy a vállalatoknak nem volt mód jukban több évre szóló termelési és így beruházási, egészen természetes tehát pénzügyi tervet öem összeál lítani. Ennek az állapotnak a fonák sága annyira hatott, hogy az év vége felé a vállalatok sokszor másod vagy harmadrangú, vagypedig telje sen szükségtelen beruházásokat haj tottak nagy sebbel-lobbal végre csak azért, hogy kimerítsék a rendelke zésre álló beruházási alapot és így száz százalékra „kimerítsék" évi beruházási tervet. Mondanunk sem kell, hogy ily módon a leglé nyegesebb beruházások viszont le maradtak. További hiánya volt a régi rend szernek, hogy a vállalatok mind a beruházási eszközöket, mind pedig a forgóeszközöket (béralapot, stb.) ajc állampénztárból gazdasági feladataik teljesítésétől függetlenül megkapták. Ezalatt azt értjük, hogy például a vállalat megkapta a bérek és fizetések kifizetéséhez szükséges összeget tekintet nélkül arra, hogy tervét általában teljesiti-e, tekintet nélkül arra, hogy tervét milyen módon teljesíti vagyis hogy gazdaságosan dolgozik-e. Mert volt olyan vállalat, amely termelési tervét ugyan száz százalékra teljesítet te, de nem törődött kellően az önköltségek alakulásával, drágán dolgozott és ezért az előírt nyereségfelhalmozást már nem tudta befi zetni az állampénztárba. Mindent egybevetve a múltban az volt a helyzet, hogy a vállalatnak nem volt érdeke mozgósító tervet összeállítani, tartalékait felfedni, hanem ellenkezőleg az volt az érdeke hogy a fölérendelt szervektől minél alacsonyabb termelési tervet „verekedjen ki", hogy annak könnyű tel jesítésével jogot nyerjen a Dolgozók Vállalati Alapjának minél nagyobb mérvű dotálására, prémiumok stb. fizetésére. Melyek az új rendszer alapelvei A múlt hiányosságait azért mondottuk el ilyen részletesen, mert ebben mindjárt az is benne foglaltatik, mit k«llett az új rendszernek heiyesbítefflfe,"'^fie^ftltoztatnia. • "Wtndenekelött még a múlt év áprilisában végrehajtottuk az iparvál lalatok decentralizálását, irányításuknak két lépcsős rendszerben való leegyszerűsítését. Ugynakkor a vállalatok terveit nem egy, hanem öt évre állítottuk össze. Az éves tervekben csak az ötéves terv megfelelő részei csapódnak le. Ezzel elértük azt, hogy minden vállalat pontosan ismeri évi feladatait, de ugyanakkor több évre előre látja, tudja, milyen gazdasági feladatokat kell megvalósítania s ezzel összefüggésben azt is tudja, hogy e feladatok megvalósításához milyen eszközök állnak rendelkezésére. Ily módon hosszúlejáratú beruházási programot állíthat össze s miután az év végén az évi terv keretében megadott, de fel nem használt beruházási összegek nem évülnek'el, hanem a következő évben ugyanazon feladat teljesítésére továbbra is rendelkezésre állnak, megszűnik a fentebb említett gazdaságilag káros alibi-beruházás. Ezeket a pénzellátás terén fennálló feladatokat elsősorban az anyagi érdekeltség elvének hosszú tartamú előírásai (normatívái) hivatottak biztosítani. Ezek a normatívák százalékos formában öt évre előre meghatározzák, milyen arányban fordíthat a vállalat az általa termelt eszközökből saját vállalati szükségleteinek fedezésére, mint például a beruházások, általános javítások foganatosítására, a forgóalap emelésére stb. A vállalat rendelkezésére álló pénzösszegek nagysága ez év elejétől kezdve tehát függ és egyenes arányban áll azzal a tényezővel, hogyan teljesíti a vállalat termelési kötelezettségeit. A következő két cikkünkben részletesebben foglalkozunk az érdekeltség elvének érvényesítésével vállalatainkban, mégpedig annak mindkét fő csoportjával: a vállalati érdekeltség elvével (normatíváival), és az egyéni érdekeltség elvével (normatíváival), amelyek természetesen szorosan öszszefüggnek és a vállalati pénzellátás új rendszerének központi tényezőjét képezik. Pető György (Folytatjuk). i Kulturális Ä Kulturális küldöttségünk az EAK-ban Kairó (ČTK) - Kamaleddin Huszejn, az EAK iskolaügyi minisztere január 11-én díszebédet adott a dr. František Kahuda iskola- és kulturálisügyi miniszter által vezetett csehszlovák kulturális küldöttség tiszteletére. Küldöttségünk Kairóban és Port Saidban számos iskolát és kulturális intézményt látogatott meg. Port Saidban a küldöttség megkoszorúzta a város védelmében 1956-ban elesett hősök emlékművét. Küldöttségünket mindenütt szeretettel és nagy barátsággal fogadják. Ember Liptovský Mikulásban megnyitották a prešovi kerület képzőművészeinek kiállítását. (ČTK) * * # M. A. Bazovsky festőművész 60 éves. Ebből az alkalomból Bratislavában kiállítás nyílik meg műveiből. (ČTK) * * * A „Berliner Ensemble" német színház, amely tavaly nálunk is vendégszerepelt Brecht műveivel, fennállásának 10. évfordulóját ünnepli. (ČTK) Kanaüa visszaadja a Lengyel Népköztársaságnak azokat az értékes történelmi és kulturális emlékeket, amelyek a háború idején, 1940-ben kerültek Ottavába. (ČTK) Moszkvában megjelent Az építészet világtörténete című mű első kötete. A második kötet valószínűleg jövőre jelenik meg. (ČTK) Pekingben aláírták a magyar-kínai kulturális együttműködésről szóló, 1959-re vonatkozó kulturális egyezményt. (ČTK) 4. Anka Poláková, a kassai opera és Karel Petr, az olomouci operaház magánénekesei 14 napi albániai turnéra utaznak. (ČTK) A moszkvai politechnikai múzeumban rendkívül nagy sikere van a Csehszlovák technika haladása című kiállításnak. (ČTK) született (Narodil sa človek) A leányanya sorsa gyakran képezi irodalmi, vagy drámai művészi alkotások tárgyát. Noha a magányos nő sorsa megszűnt a kapitalista társadalom száműzöttjének sorsa lenni, e kérdés mégsem nyert egészen megoldást és Vaszilij Ordinszkij rendező bátran és alapos lélektani ismeretekre támaszkodva kezelte a filmet. Hőse, Nágya Szmirnova diáklány ráébred arra, hogy élettársa, Vitalij léha, önző, felelőtlen egyén, aki rútul visszaélt bizalmával, és nem akarja vállalni a felelősséget a következményekért. A lány megszüli gyermekét és villamoskalauzként állásba lép. Eddig a történet leányanya sorsának szokott kerete. A szövegkönyvíró azonban meglepő bátorsággal bontakoztatja ki Nágya további sorsát, a magános anya vergődését, az önző és a múlt kispolgári erkölcseitől terhelt emberek között, ami végül általános elkeseredést és bizalmatlanságot szül a fiatalon magára maradt teremtés lelkében, amit csak az aranyos szívű és az új társadalom embertípusát képviselő Gleb állhatatos szerelme és segítsége oszlat el idővel. A szövegkönyvíró és a rendező érdeme afcban van, hogy szétfeszítve a megszokott séma keneteit, bátran feltárja ezt a nem lebecsülendő társadalmi problémát, miután fokozottabb erkölcsi támogatást követel a magános anyáknak a társadalom részéről. Nágya és Gleb rokonszenves szerepében Olga Buganovát és Vlagyimir Guszevet láttuk, Vitalijt V. Andrejev alakította. Interurbán jelentkezik (Volá medzimesto) John Reinhard érzelmes, amerikai családi drámában mutatja meg az emberi együttérzés, a humánum küzdelmét a paragrafusok merev, rideg szellemével. Két személy áll a történet központjában: William, az állástalan fényképész és véletlenül megismert kis barátja. Az alkohol útjára tévedt Williamot elhagyja a felesége és kisleányukkal messzi útra kél szüleihez. Az úton autószerencsétlenség következtében a kisleány súlyosan megsebesül, és kórházba szállítják. Az anya telefonon értesíti az apát a történtekről és bejelenti, hogy másnap h közli, elmúlt-e a krízis. Közben beállít á távbeszélőtársaság szerelője és a kifizetetlen számlák miatt ki akarja kapcsolni a telefont. William csak arra kéri, hogy várjon másnap délutánig, amikor hírt kap kisleányáról. A jóérzés, a részvét, a szív és a kötelességtudat viaskodása a film további cselekményének tárgya, melyet William és a gyászos hír vétele után kísérőtársává és lelkitámaszává vált kisfiú meghitt barátsága* fest érzelmileg alá. Az egyén szempontjából kifejtett humánum a film pozitív értéke, társadalmi mondanivalóját nézve azonban igénytelen alkotás. L. L. 1ÚJSZÓ IVIOIIIHIO Aki mostanában jár a Csallóközben, örömmel állapíthatja meg, hogy a vidék képe kezd megváltozni. Szinte minden faluban lépten-nyomon épülnek az új téglaházak. fgy van ez Dunaszerdahelyen is. Folyik a csatornaépítés s a rendezetlen, zegzugos utcák helyébe új utcasorok kerülnek. A járás székhelye mindinkább városi jelleget ölt. A város egyik büszkesége az új tizenegyéves iskola. Mögötte új utcasor emeletes házakkal, s az azzal szomszédos utca, a stadion utcája, szintén új. A város szívében befejezés előtt áll a modern művelődési otthon, ami annyira hiányzott Dunaszerdahelyen. A HNB épülete szintén megújúlt, s az új kórház az orvosi lakásokkal a város másik büszkesége. « Ennek az új kórháznak egyik része, a gyermekkórház, szerényen jubilál: most üli meg fennállásának első évfordulóját. Egy éve nyílt meg 26 férőhellyel. Kis épület, de a munka, ami benne folyik, nagy és komoly. Harc a csecsemőhalandóság ellen, harc a gyermekek egészségéért. Jő kezekbe került ez a gyermekkórház. Vezetője elismert szaktekintély, lelkiismeretes ember, aki előtt csupán egy cél lebeg: minden gyermeket meggyógyítani! Munkatársai hasonlóan lelkes, lelkiismeretes emberek. Én is e kis kórház dolgozója vagyok. Szemem előtt elvonulnak a múlt év eseményei. Egy kis jelenetnél megállok, mert úgy érzem, hogy talán ez tükrözi vissza legjobban az itt folyó munkát. Vasárnap van ... A kórházban két súlyos beteg fekszik, az egyik viaszfehér, alig piheg, •a másik lila, már csak akkor mozdul, ha megmozdítják. Körülöttük nagy a sürgés-forgás, folyik a tudomány harca a parányi életekért, de minden hiábavalónak, reménytelennek látszik. A fiatal, ügyeletes orvos azonban nem adja fel a reményt. Fáradhatatlanul sürgölődik, rendelkezik. Infúzió, injekció, s szakadatlanul jön-megy egyik betegtől a másikhoz, hallgatja a szív működését, cselek* szik, intézkedik, mert nem akarja, hogy a halál legyőzze az életet. így telt el az éjszaka. Másnap alig akartam hinni a szememnek, mikor láttam a nagy változást. A két csecsemő arcán már mutatkoztak a visszatérő élet jelei. Elszégyeltem magam, hogy feladtam a reményt, de ugyanakkor felújjongott bennem a gondolat, hogy nem hiába kaptuk az új kórházat, nem hiábavaló a rengeteg befektetés a párt és a kormány részéről. Az ilyen lelkiismeretes munka eredménye, hogy a dunaszerdahelyi járás a csecsemőhaladóság elleni küzdelem terén a negyedik helyre került. Ozorai Ferencné, Dunaszerdahely. A Szabadság Ütján Már sötétség burkolta a Tátra \sziklás ormait, amikor vonatunk Nový Smokovec jelé kapaszkodott. A sötétségből ezer és ezer villanyégő, mint imegannyi csillag sziporkázott a szem\lélö jelé. Ilyen hangulatban érkeztem i az új otthon falai közé, amely barát| ságos meleget árasztott. Szobatársam előbb érkezett, mint én. Plzeni dolgozó, aki szintén gyógykezelésre jött. Egyik napon szobatársammal útnak eredtünk a Szabadság útján. A hópelyhek sziporkázva hulltak a magasból. Fehér függönnyel zárták el a Tátra csúcsait a kíváncsi szemek elöl s mi ebben a nyugodt, tiszta téli hangulatban mentünk a széles országúton, amely végigkígyózik a Tátra alatt. Otközben beszélgettünk, s mellettünk az üdülők és betegek százai haladtak tova. Nagy csoport közeledett felénk, vidám kacagásuk messzire hallatszott. EFSZ-tagok voltak, akik a nehéz mezőgazdasági munka befejeztével eljöttek pihenni, szórakozni, megcsodálni a gyönyörű Tátrát. Szóba elegyedtünk velük. Arcukon látszott az öröm. Sugárzó szemük elárulta, hogy más embereknek érzik magukat, mint régen. Egy kisebb magyar csoporttal beszélgettem. Csallóköziek, de gömöriek is voltak közöttük. Kérdésemre, hogy érzik magúkat, egy fiatal szövetkezeti tag válaszolt: — Nagyon boldogok vagyunk, hogy eljöhettünk. Sokan vonakodtak ettől a gondolattól. Valahogy ezen a téren még nagyon maradi a falu, csak otthon szeretnek ülni a falusiak, de azért akadtak még öregek is. akik eljöttek. Szükséges, hogy a falusi ember is kimozduljon, lásson, tapasztaljon ... Igen, én is ezt éreztem, hogy a falusi ember is megtanuljon élni és hazáját megismerni. Felemelő legyen számára az, hogy ahol valamikor csak kiváltságosak élvezhették az életet, most a dolgozók számára nyílnak ki az üdülők kapui. Ez a tudat bizonyára megerősíti önérzetüket. Szkladányi András ÖJ SZÓ 5 + 15" januí? tft-