Új Szó, 1959. január (12. évfolyam, 1-30.szám)

1959-01-11 / 10. szám, vasárnap

t Világ proletárjai, egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1959. január 11. vasárnap 30 fillér XII. évfolyam, 10. szám. Tanácskozzunk az emberekkel Rendszerünk jellegéből fakad, hogy életünk minden terén pártunk irányításával a múlt áldatlan öröke, a bürokratizmus ellen küzdünk. Ellenségeink ennek ellenkezőjét, azt szeretnék ránk bizonyítani, hogy éppen a szocializmus az a rendszer, amely mindent igyekszik bonyolultabbá tenni és így bürokratizmust szül. Azzal érvelnek, hogy nálunk soha nem ismert méretekben elterjedt a különféle statisztikák, nyilvántartások, kimutatások készítése. Hazug állítás ez elsősorban azért, mert a statisztika és a nyilvántartás semmiképpen sem minősíthető bürokratizmusnak. Nem élhet nélküle az anarchisztikus jellegű tőkés termelés sem és ésszerű keretek között annál nagyobb szüksége van rá a szocialista tervgazdaságnak. Világos, hogy tisztában kell lennünk azzal, mennyit termelünk, mennyivel gyarapodunk, miből, mennyit fordíthatunk a további beruházásokra, menynyit az életszínvonal közvetlen emelésére, stb. Márpedig ezt pontos, lelkiismeretes és céltudatos statisztika, valamint nyilvántartás nélkül lehetetlen. Valaki ellenvetést tehetne: igen ám, ez rendjén van így, de vajon nem jelent-e bürokratizmust a statisztika és nyilvántartás célszerűtlen elburjánzása, a különféle kimutatások hűbelebalázs módjára való „gyártása", a meddő papírháború? A feltett kérdésre válaszunk csak egy lehet: igen, ez is bürokratizmus.. De ez a bürokratizmusnak csupán egyik válfaja, amely ellen rendszerünk már hosszú évek óta eredményesen küzd. s amely — tegyük hozzá — ma már távolról sem jelenti ennek a súlyos rákfenének legveszélyesebb és legelterjedtebb megnyilvánulási formáját. Egyszóval ez is, de nem csak ez képezi a bürokratizmust. Hogyan fejezhetnénk ki tehát a lehető legszabatosabban, az igazságot legjobban megközelítően a bürokratizmust, ezt a társadalmunktól idegen és káros jelenséget, amely kétségtelenül még ma is sokfejű hidraként itt-ott felbukkan, hogy kerékkötője legyen a szocializmus építésének befejezésével kapcsolatos nagy feladataink gyorsütemű megoldásának. A bürokratikus eljárást úgy jellemezhetjük a legjobban, hogy nem veszi tekintetbe problémáink lényegét, az adott valóságot, nem számol a dolgozók törekvéseivel, alkotó kedvével, tevékenységével, javaslataival és bírálatával, nem támaszkodik a tömegekre, a dolgozók tapasztalataira. Ez ma a bürokratizmus lényege, ez ellen kell öszpontosítanunk erőinket, ez ellen kell vívnunk a harcot mindenütt, ahol csak felüti a fejét. Az ilyen harc nem jelent mást, mint az élettel való helyes viszonyért, az élet jobb megismeréséért, a népi tömegek bölcsességének, erejének és akaratának teljes kihasználásáért folytatott küzdelmet, amelynek alapján megszilárdíthatjuk a szocialista törvényességet és a forradalmi fegyelmet. Hangsúlyoznunk kell, hogy a bürokratizmus mindinkább kiszorul életünkből. Njm ösztönös, nem önmagától végbemenő folyamat ez. hanem pártunk következetes, céltudatos intézkedéseinek, határozatainak eredménye és következménye. így például a párt azon intézkedései, amelyeknek célja az ipar átszervezése, az alacsonyabb fokú szervek jogkörének bővítése, mindaz, ami mostanában valósul meg a gyakorlati életben, elsősorban azt a célt követi, hogy az életünkben is fellelhető bürokratikus jelenségek kiküszöbölésével hatalmas alkotó erőket szabadítson fel, s így egyengesse utunkat elóre. Melyek ma azok a legfontosabb konkrét formák, amelyekben a bürokratizmus jelentkezik ? Elsősorban kétségtelenül itt-ott még megnyilvánulnak a túlzott központosításra való törekvések és nem egy helyen még a régi, avult munkamódszerek szerint dolgoznak. A minisztériumok, a központi hivatalok adminisztratív dolgozóinak létszámát csökkentettük, ugyanakkor tökéletesítettük irányító tevékenységüket. De nem gondoskodunk eléggé mélyrehatóan az alacsonyabb fokú szervekben arról, hogy csökkentsük az apparátus létszámát, hogy megvalósítsuk az e szakaszon magunk elé tűzött feladatokat. Tévedne ugyanis az, aki úgy. vélné, hogy csupán a központi hivatalokban kell harcolnunk a bürokratizmus ellen. Például a bírálat elfojtása, vagy elkenése sem jelent mást, mint sok esetben rendkívül komoly kárt okozó bürokratikus megnyilvánulást. Ez ellen pedig minden téren harcolni kell elsősorban a pártszervezeteknek és szerveknek, élénk és rugalmas tevékenységet kifejtve a dolgozók körében, akiknek tapasztalataira kell támaszkodniok. Egy további, nem egy helyen előforduló ilyen jellegű hiba az, hogy az irányítás és a tervezés új módszereiről, az anyagi érdekeltség normatíváiról és az ehhez hasonló kérdésekről átfogó módon csak a vállalatok és az üzemek igazgatósága tud. Pedig rendkívül fontos az, hogy a kérdéssel tisztában legyen a párt és a szakszervezet minden funkcionáriusa, sőt minden egyes dolgozónk. Ez elsőrendű feltétele annak, hogy a nagyobb jogkörrel és felelősséggel felruházott vállalatok és üzemek valójában kivehessék a részüket az irányító tevékenységből. Ettől eltekintve nemcsak erről a kérdés-komplexumról kell az embereket felvilágosítani, hanem mindarról, ami az üzemben végbemegy, hogy tudják, mit kell csinálniok és miért. Gondoskodnunk kell arról, hogy a dolgozók minden egyes hozzászólását, ha az jogos és további előrehaladásunkat szolgálja, halaszthatatlanul érvényesítsük a gyakorlatban. Különben — hogy más szakaszokról is beszéljünk - például a nemzeti bizottságok munkájában mind több jel arra mutat, hogy sikeresen megszilárdítják kapcsolatukat a választókkal, dolgozóink tömegeivel. A nemzeti bizottságok gyakorlatában mind nagyobb méretekben és különféle formákban jut érvényre ez a kapcsolat. Természetesen a különféle gyűlések, vitaesték, beszélgetések számának jelentős emelkedése önmagában még nem jelenti azt, hogy a nemzeti bizottságok és a tömegek közötti kapcsolat már nem hagy maga után semmi kívánnivalót. Még sok mindent kell tennünk annak érdekében, hogy a dolgozók megjegyzéseit, javaslatait következetesen elemezzük és ha azok helyesek, minél előbb meg is valósítsuk. A nemzeti bizottságok munkásságában éppúgy, mint életünk más szakaszain a tömegekkel való még szorosabb kapcsolat megteremtése nem egyszeri akció, nem valami kampány, hanem állandó, döntő fontosságú feladat, amely nélkül elképzelhetetlen mindannak elérése, amit magunk elé tűztünk. Enélkül sikeresen nem valósíthatnánk meg azt, amiért a párt az utóbbi években olyan kitartóan küzd, amiben Központi Bizottsága állandóan példát mutat nekünk, amire a párt XI. kongresszusának határozatai intenek minket. E feladat végrehajtásában mindig szemünk előtt lebegjen: Minél közelebb kerülünk az emberekhez, annál inkább távolodunk a bürokratizmustól! Hétfőn érkezik hazánkba AZ ALBÁN NÉPKÖZTÁRSASÁG PÁRTÉS KORMÁNYKÜLDÖTTSÉGE Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a Csehszlovák Köztársaság kormányának meghívására hétfőn, január 12-én a délelőtti órákban Prágába érkezik az Albán Munkapártnak és az Albán Népköztársaság kormányának küldöttsége, melyet Enver Hodzsa, az Albán Munkapárt Központi Bizottságának első titkára, az albán népgyűlés elnökségének tagja vezet. A küldöttség tagjai: Mehmet Shehu, az Albán Munkapárt Központi Bizottsága politikai irodájának tagja, a minisztertanács elnöke, Manush Myftiu, az Albán Munkapárt Központi Bizottsága politikai irodájának tagja, a minisztertanács elnökhelyetese, közoktatásügyi miniszter, Koco Theodhosi, az Albán Munkapárt Központi Bizottsága politikai irodájának póttagja, a minisztertanács elnökhelyettese, a Tervhivatal elnöke, Behar Shtylla, az Albán Munkapárt Központi Bizottsága politikai irodájának póttagja, külügyminiszter, Kico Ngjela, az Albán Munkapárt Központi Bizottsájának tagja, kereskedelmi miniszter és Sziri Csarcsani, az Albán Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott csehszlovákiai nagykövete. E" ENVER HODZA, AZ ALBÄN MUNKAPÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK ELSŐ TITKÁRA nver Hodzsa 1908. október 16-án szliletett Dlrokasztra városban. Miután Korcsban elvégezte középiskolai tanulmányait, a franciaországi montpellieri egyetem természettudományi fakultásának hallgatója lett. Anyagi eszközök hiányában tanulmányait abba kellett hagynia és munkát keresnie. Párizsban kapcsolatot kötött a l'Humanité lappal, amelyben cikkeket írt az albániai helyzetről. Párizsban azonban nem talált állandó alkalmazást és ezért kénytelen volt Belgiumba távozni, ahol egy ideig a brüsszeli albán konzulátus titkára volt, ám haladó nézetei miatt rövidesen elbocsátották a szolgálatból. 1936-ban visszatért hazájába és tanárként a korcsi líceumon működött. Korcsban kapcsolatot talált a kommunista csoportokkal és a legaktívabb funkcionáriusok egyike lett. Amikor az olasz fasiszták a nyugati hatalmak segítségével 1939 áprilisában megszállták Albániát, Enver Hodzsa a megszállók elleni mozgalom egyik kezdeményezője lett. A megszállók Üldözése miatt kénytelen volt illegalitásba vonulni. A megszálló szervek távollétében halálra Ítélték. Azután, hogy a hitleri Németország megtámadta a Szovjetuniót, Enver Hodzsa elvtárs a kommunista mozgalom további MEHMET SHEHU, AZ ALBÁN MUNKAPÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK TAGJA, A MINISZTERTANÁCS ELNÖKE M ehmet Shehu 1913. január 10-én született a malakasztrai járás Csorus nevű falujában. 1932-ben Tiranában elvégezte a technikai Iskolát. Már az iskolában feltűnt forradalmi és fasisztaellenes nézeteivel. 1935-ben az olaszországi nápolyi katonai Iskolába lépett, ahonnan azonban fasisztaellenes tevékenysége miatt kizárták és börtönbe vetették. Zogu albániai népellenes elnyomó rendszerének terrorja Mehmet Shehut még jobban megszilárdította forradalmi és fasisztaellenes meggyőződésében. A forradalmi eszméktől áthatva a spanyolországi polgárháború első napjaiban síkraszállt a spanyol köztársaságiak hősi harca mellett, amelyet Spanyolország Kommunista Pártjának vezetésével folytattak. Mehmet Shehu elvtárs 1937 novemberében Franciaországba és onnan illegálisan Spanyolországba utazott, ahol becsülettel állta meg helyét, mint a nemzetközi brigád tagja, amely a spanyol nép felszabadításáért, a szocializmus és a proletár internacionalizmus ügyéért harcolt. 1939 februárjában a nemzetközi brigád többi tagjával együtt Franciaországban internálták. (Folytatás a 4. oldalon) Közlemény a kormány üléséről kormány jóváhagyta a kerületi nemzeti bizottságok költségvetéseit Intézkedések a szocialista vagyon védelmére ® A tipizálással csökkentjük a z építési költségeket = (CTK) A kormány 1959. január 9-i ülésén megtárgyalta és jóvás hagyta a kerületi nemzeti bizottságok 1959. évi költségvetésének ja3 vaslatát, melyek az 1959. évi állami népgazdaságfejlesztési terven = alapszanak és melyeket a lakosság aktív résztvételével az összes foko= zatú nemzeti bizottságok számára érvényes új költségvetési rend alap= ján dolgoztak ki. A kormány a pénzügyminiszter ja- j bevételi és kiadási tételeit a követvaslatára a kerületi nemzeti bízott- . kezőképpen állapltja meg: ságok 1959. évi költségvetéseinek fő | •ES I \co C co = E Se 2

" O N O X M XI össz-bevételek 33,02 100 Ebből: saját bevételek 7,00 21,2 részesedés állami adókból 3,85 11,7 juttatás a központi költségvetésből 22,17 67,1 A nemzeti bizottságok 1959. évi költségvetésének terjedelmét és összetételét befolyásoló jelentős ténynek kell tekintenünk azt, hogy egyes országos jelentőségű feladatokat a nemzeti bizottságol^-a ruháznak. Főleg az építőanyag-termelés, a lakásépítkezések, a mezőgazdasáa, stb. irányításáról és pénzellátásáról van szó. A jogkör és a felelőség foA nemzeti bizottságok költségvetésének telies terjedelme . . t a i ; i i Ebből: KNB-k . . , . s , , JNB-k . . . „ , , » i HNB-k ii,ii.ii Összkiadások Ebből: gazdaságra kulturális és szociális célokra közigazgatásra c ~ s 1 M ,15 C MĽ "čo « o — L. C SS N ffl co J5 33,02 100 13,23 40,0 18,01 1,78 54,6 5,4 kozatos decentralizásával kapcsolatosan 1959-ben ugyan sor kerül arra. hogy bizonyos feladatokat a kerületi nemzeti bizottságokról a járási nemzeti bizottságokra ruháznak át, azonban a helyi nemzeti bizottságok részesedése a nemzeti • bizottsáqok költségvetéseinek teljes terjedelméből nem növekszik elegendő mértékben, ahoqv az a következő áttekinI tésből is látható: Milliárd Részesedés koronában százalékban 1958 1959 1958 1959 31,02 33,02 100 100 16,99 14,91 54,8 45,1 11,01 14,84 35,5 45,0 3,02 3,27 9,7 9,9 Á nemzeti bizottsáqok qazdasáqának sikeres fejlesztése érdekében továbbra is arra kell törekednünk, hoqy elmélyüljön a dolgozók részvétele a gazdaság irányításában, főleg pedig arra, hogy qyorsabb ütemben bontakoztassuk ki a lakossáq aktivitását, valamint a helyi termelés és szolqáltatások fejlesztésében való részvételét s emellett az eddiqinél aktívabban használják ki a költséqvetésben előirányzott eszközöket. Az 1959. évben komoly gazdasáqi feladatok hárulnak a nemzeti bizottságokra, különösen a mezőqazdasáqi termelési terv teljesítése, valamint a mezőgazdaság szövetkezetesítésének további biztosítása terén. Hasonló komoly feladat, hoqv az épltőanyaq fokozott mértékű termelésével biztosítsák a lakásépítkezések anvaqellátását. E feladatok teljesítését pénzügyi szempontból a jóváhagyott költséqvetések biztosítják, emellett a nemzeti bizottsáqoknak további jelentős lehetőségeik nyílnak arra. hoqy a helyi nyersanvaq-források felhasználásával folytatott termelés és a lakossáq által fizetett szolgáltatások kibővítésével növeljék saiát bevételeiket. A nemzeti bizottságok nagymérvű kiadásai a kulturális és szociális politika megvalósítása során megkövetelik az állami költségvetésből történő nagy juttatásokat. Ezért gondot kell fordítanio-k arra, hogy a költségvetésben feltüntetett eszközöket gazdaságosan s a költségvetés által meghatározott feladatok teljesítésére fordítsák. Fokozott gondos(Folytatás a 4. oldalon)