Új Szó, 1959. január (12. évfolyam, 1-30.szám)

1959-01-08 / 7. szám, csütörtök

ALBERT MALTZ

: Simon McKeewer utazása Albert Maltz, Amerika legtehetségesebb munkásírója, nemrég múlt ötven éves. Drámaírónak készült: legelső drámáját közönségünk is láthatta német filmen „Ed Martin, a pincérfiú" címen. Később novelláskötete jelent meg: „Ember az országúton". Kitűnően szerkesztett novellák, őszinteség, bátorság és erő van génye is megjelent magyarul: „Több mint az élet" és „A tüzes nyíl". Majdnem egy évet töltött börtönben 1950—51-ben baloldali elvei miatt és most önkéntes száműzetésben él Mexikóban. Az alábbiakban részletet közllink egyik — magyarul még meg nem jelent — regényéből, a „The Journey of MeKeever"-ből. Ebben bennük és utat mutatnak a harmincas évek gazdasági egy 74 éves amerikai munkás alakját festi meg mélyválságában kallódó amerikai munkásoknak. Két re- séges szeretettel. Az autók elsuhantak mellette, míg ott ült az átmenti fűben. Gépiesen emelte fel kezét és gépiesen fordult utánuk, amint vágtattak Los• Angeles felé, de közben gondolatai visszaszáll tak a múltba. 16 évvel ezelőtt'. Nézte a pénzdarabot, rajta az évszám: 1931. Minden holmiját összecsomagolta 1931 februárjában és elindult Los Angelesből, hogy szerencsét próbáljon. Evek óta először történt, hogy munka nélkül maradt, de nem aggódott. Volt rendes ruhája, zsebében pénz: 1100 dollárja a takarékban és egy használtan vásárolt Hudson kocsija, Derűs volt, jóltáplált és reménykedő, így indult munkát keresni. Bár sütött a nap, amikor elindult Los Angelesből, hamarosan sűrű ködbe került — télen gyakran telepszik ilyen súlyos köd a San Joaquin völgyre. Meggyújtotta a kocsi lámpáját és lépésben hajtott tovább. Unaloműzőnek verseket mondogatott magában. Néhány perc múlva egy ember alakja tűnt föl a lámpa fényében. Megörült, hogy társasága lesz az úton és rádudált. Az ember nem fordult meg. Kis táskát vitt a balkezében és valami nagyobb csomagot a jobb karjában. McKeever leeresztette a kocsi ablakát, újra dudált és rákiáltott: — Fölvegyelek, kölyök? — Az ember megfordult és McKeever megdöbbenve látta, hogy nem férfi, hanem fiatal lány. Férfikalapot és felöltőt viselt — karjában egy kisbabát tartott. A lány habozott egy pillanatig, aztán a kocsi felé indult. McKeever magasnak és csinosnak találta, bár keskeny arca halálosan sápadt volt. A férfi kinyitotta az ajtót és átvette a lány táskáját, Amint leült és eligazította karjában a gyermeket, nagy, szürke szemei egy pillanatra megpihentek Simon McKeever arcán, azután elfordult tőle. Még emlékezett, mennyire zavarba jött a lány pillantásától. A fiatal lányoknak nem ilyen a szeme: ebben semmi élénkség nem volt, csak az elnyűtt öregasszonyok halálos kimerültsége. A lány nem szólt, meg sem köszönte, hogy felvette a kocsira. A kimerültség annyira lerítt róla, hogy a férfi nem is vette zokon udvariatlanságát. Hátratette a táskát és megkérdezte: — Meddig megy, kisaszszony? — Stockton — suttogta a lány és nem nézett rá. — Baj van. Nekem Bakersfieldben kell megállnom. — A lány nem szólt és erre hozzátette: — Hát ez legalább egy része az útnak. Elindult és lassan belemerültek a ködbe. A lány némán ült és McKeever állandóan rá gondolt — mióta gyalogolhat már, mikor evett utoljára, ha még autóbuszjegyre sincs pénze. Kis idő múlva a lány levette a kalapját — elformátlanodott férfikalapot. Hátratámaszkodott és lehúnyta a szemét. Most látszott csak, hogy nem lehet több tizenkilenc-húsz évesnél. Keze piszkos volt és arcán is folt, de hullámos haját gondosan fésülte, mintha általában rendszerető lenne, és látszott, hogy a szemöldökét kitépte. Simon nagyon sajnálta: ilyen fiatal teremtésnek nem lenne szabad ennyire elgyötörtnek lennie — kis elveszett Máriácska József nélkül. Ölében a gyermek mélyen aludt. Az út porától, sártól piszkos kék takaróban feküdt és az éles levegő érte az ablakon át. Mi lenne, ha neki is lenne már unokája? Simon nem is szeretett erre gondolni. Aludt a lány is és McKeever óvatosan követte a kanyargó utat, teljes fényszóróval. Az ablaktörlő egyenletesen kattogott. A köd később megritkult és Simon rákapcsolt. Azután rázendített az eső, szakadt és a férfi aggódni kezdett utasáért. A lánynak még kétszáz mérföldet kell utaznia: nem teheti le az országúton ebben a zuhogó esőben, kisbabával a karjában! A lány felsóhajtott és valamit mormolt álmában. Azután felébredt és megszólalt: — Hol vagyunk? — Bakersfield közelében. El tudja tölteni valahol az éjszakát? Esik az eső. — Nem tenne le egy benzinkútnál? Ott megvárhatom, míg valaki tovább visz. — De hátha csak pár mérföldnyire viszik? Nem maradhat az országúton ebben az időben! A lány nem felelt. — Gondoljon a gyerekre. — McKeever kezdett dühbe gurulni. Semmi válasz. — Ügye, nincs pénze? Egy dollárba kerül a szállás, odaadhatom a pénzt magának. A lány alig érthetően suttogta: — Haza kell mennem, Ha ad valamit ennem, azt megköszönöm. De Stocktonba el kell jutnom. — Nem kísérletezhet a kicsivel ilyen esőben. Mi van magával tulajdonképpen? Átázik a gyerek takarója és tüdőgyulladást kap! A lány hallgatott és Simon már arra gondolt, hogy valami nincs rendben a fejében. Végre megszólalt, halkan, fájdalmasan: — A kicsi halott. Nem árt neki az eső. Simon nem hitt a fülének, A lány nem nézett rá; a sötét útra meredt. — Mikor halt meg? — Ma reggel ötkor. — Oristen — suttogta Simon — mi baja volt? — Nem tudom. Talán nem volt jó a tejem. — Hát nem tudta, hogy beteg? — Nem. Sosem sírt — — Mióta van úton? Honnan jött? — St. Louisból. — Na jó. Bakersfieldbe megyünk, szólok valakinek, talán a rendőrségnek, és eltemetteti. Semmi értelme, hogy Stocktonba menjen. Ebben az időben két napig is eltarthat. — Meg akarom mutatni anyámnak. A lány sírni kezdett, halkan és olyan keservesen, hogy McKeever úgy érezte, mindjárt meghasad a szíve érte. Pillanatnyi habozás nélkül, csak arra gondolva, hogy enyhítsen a szerencsétlen gyerek keserűségén, McKeever megszólalt: — Elviszem oda, szegénykém. Még reggel előtt odaérünk. A lány kis ideig sírt, azután elaludt. Nem köszönte meg a segítséget, nem is említette. Es Simon most megértette, hogy a bánatnak és fáradtságnak van egy olyan foka, amikor már másra nem is lehet gondolni. Erre gondolt az ö anyja is, amikor elmesélte nekik a fekete évet Írországban 1848-ban. Bakersfieldben megállt és a büfében kávét meg szendvicseket vett. A lány mohón itta a forró kávét, de enni nem tudott. McKeever megkérdezte, hol van a férje. Egy ideig nem válaszolt. Azután elmondta. A története azért volt szomorú, mert olyan gyakori: munkanélküliség, kilakoltatás, kóborlás vidéken. A férje végül lopott és most börtönben van. Elhaló hangon mesélte a történetét, aztán elnémult. Reggel háromig tartott az út. Amikig Stocktonba értek, McKeever felébresztette és a lány megmutatta, hol lakik az anyja. Elhagyatott kis ház volt, elhanyagolt utacska végén, másik két hasonló ház mögé elbújva. Akkor kiszállt és megmondta a nevét. Karolinának hívtak. Nem mondott köszönetet, el sem búcsúzott. Csak kilépett a kocsiból és elindult az úton, karjában cipelve bánatát. Ez volt 1931, ahogyan McKeever emlékezett rá. Ojra visszatette a pénzt a zsebébe. Szomorú volt; egyszerre minden szürke lett. Elsuhantak a kocsik, elrobogtak a teherautók és egy sem állt meg, hiába integetett utánuk. Boldogtalanul hevert az útszélen. Eletének komor pillanataiban mindig eszébe jutott az a lány. Sok nyomorulttal találkozott életében, de ez a lány jelképpé vált számára. A szép, tizenkilenc éves lány, akinek a férje börtönben ül és karjában a halott gyermek... az emberi élet elvesztegetése, az ifjúság álma, amelyből csak a nyomorúság maradt. Neki is megvoltak az álmai. Különböző álmok, de mind egyformán végződött. Az elsőt — feleségét, gyerekét — negyven évvel ezelőtt temette a sáros, barna földbe. Később lassan, fájdalmasan másik álmot kezdett dédelgetni: éjszaka fog tanulni matematikát és mérnök lesz. Eljön az idő, amikor előveszi a térképet és csendes büszkeséggel rámutat: — Ide írtam a nevemet. Ez itt egy folyó és rajta híd. Mindennap tízezer ember megy át rajta. Ogy feszül íve, mint a szivárvány. A márványoszlopok fehérek, mint az asszonyok bőre. En építettem. — Ez sem sikerült. Az algebrát elkezdte, de a munka befejeződött Oklahoma Cytiben és tovább kellett mennie. Ott négy hónapig járt iskolába, aztán újra továbbment. Próbálkozott levelezőtanfolyamokkal, de nem ment. Ha az ember nyolc órát dolgozik a forró augusztusi napsütésben, egy pohár sörre vágyik, belelapoz az újságba és máris lecsukódik a szeme. Tíz év múlva ezt is feladta. De aztán másik álmot épített ki magának. Öregkorára vesz egy farmot, csirkéket, kacsát, nyulat fog tartani, kényelemben és biztonságban él. Talán újra megnősül. Takarékoskodott. 1914ben a pénzügyi válság elvitte a betétet. Ojra takarékoskodott, de 1920ban munkanélküliség volt. Ojra kezdte, de a harmincas évek ezt az álmát is elvitték. Most, most újra van álma. Tudta, hogy nem is lesz több. Nem hasonlított ifjúkori álmaihoz, nem az ö életére vonatkozott, de talán még drágább volt számára. Már mások is gondoltak rá, de nem egészen így. Könyvet fog összeállítani, hatalmas könyvet. Már tudta a címét is: Az Ember Otja. Két részből áll majd: az első részben az lesz, amit valaha olvasott az ember feladatáról a földön. Leírja a világot, meg hogy mit változtattak az emberek rajta, gyöZalay Adrián rajzai. nyörű erőfeszítéssel. A második részben idézetek lesznek Debstöl, Upton Sinclairtől, Jack Londontól és Walt Whitmantöl, meg a többi ilyen gondolkodótól. Ez a rész az elfelejtett emberről szól majd, megmutatja, hogy az ilyen kisemberek alakítják a világot és még nem méltányolta őket senki eléggé. Azzal kezdi, hogy idéz Abraham Lincolntól: „Kell, hogy szeresse az isten az egyszerű embert, mert oly sokat teremtett belőlük." Most, míg az út mellett hevert, messze mindentől, úgy dédelgette ezt az álmot, mint Karolina a gyermeket. Hát ez az álom is halott? Képzőművészetünk sikere Moszkvában Dr. Václav Formánek, a Csehszlovák Képzőművészek Szövetsége Központi Bizottságának tagja nemrég tért vissza a Szovjetunióból, ahol részt vett Moszkvában a Nemzetközi Képzőművészeti Kiállítás megnyitásán. A Csehszlovák Sajtóirodának adott interjújában hangsúlyozta, hogy a hatalmas kiállítás rendkívül nagy érdeklődésnek örvend. A tizenkét szocialista állam 3000 művet állított ki. A kiállítás 1958 december 26-án nyílt meg és a rákövetkező napon már 5000 ember tekintette meg. A ki/állítási helyiségek előtt még 20 fokos hidegben is sorakoznak az emberek. Csehszlovákiát 80 művésznek, több képzőművészeti nemzedék legnevesebb képviselőjének 380 műve képviseli. A mi kiállítási részlegünk mind a közönség, mind pedig a szakemberek körében közkedveltségnek örvend. Egyrészt a művek jó megválogatása, másrészt pedig az ízléses berendezés miatt. A kiállítás meglepetése a vietnamiak terme, ahol feltűnést keltenek a korabeli témájú, lakktechnikával készített festmények. A Csehszlovák Képzőművészek Szövetsége el szeretné érni, hogy ezeknek a festményeknek legalább egy része eljusson Prágába és így megismerhessük a vietnami művészek munkásságát.. A kiállítás különben március 26-ig tart és ugyanakkor március folyamán nemzetközi értekezletet tartanak itt, amely értékelni fogja a kiállítás jelentőségét és megtárgyalja a szocialista tábor országai képzőművészeinek további együttműködését. (ČTK) Az első csehszlovák filmfesztivál előtt A kUIönböző nemzetközi filmfesztiválokról, amelyeknek száma az utóbbi években jelentősen megnőtt, sokat írtunk. Most újdonságot jelent, hogy ettől az évtől kezdve rendszeresen megrendezzük a csehszlovák filmek fesztiválját, mégpedig váltakozva hazánk különböző városaiban. Az első filmfesztivál Banská Bystricán lesz február 22-től március l-ig. A fesztiválon részt vesznek a film dolgozói, szövegírók, rendezők, fényképészek, színészek stb., az újságírók és elméleti szakemberek. A fesztivál nyolc napja alatt 16 cseh és szlovák filmet vetítenek le. Az első csehszlovák filmfesztivál kinematográfiánk nagy politikai jeBemutattálc Kónya József vígjátékát A Csemadok ipolypásztói színjátszó-csoportja nagy sikerrel mutatta be Kónya József Kincskeresők című dalos vígjátékát. A színművel nagy sikert arattak. A szereplők közül kimagasló alakítást nyújtott Ocet Irén, Pereszlényi Gyula, Pólya Ernő és a többi szereplők is megállták helyüket. A darabot Kovács tanító elvtársnő sikerrel tanította be. Mivel a zalabaiak Ipolypásztón bemutatták Lovicsek Béla Húsz év után című pályadíjnyertes színművét, az ipolypásztőiak elhatározták, hogy Zalabán bemutatják a Kincskeresőket. Utána a közeli falvakban is előadják a dalos vígjátékot. Pál Győri, Párkány A CSISZ Központi Bizottsága az idén Bécsben megrendezésre kerülő VII. Világifjúsági Találkozó alkalmából pályázatot hirdet a fiatal zeneszerzők és dalszerzők számára. A verseny célja a fesztivál legjobb zenei művének megalkotása. Pályázati határidő március 10-ke. A pályázati műveket a Csehszlovák Zeneszerzők Szövetségének kell eljuttatni (Praha, Malá strana, Valdštejnský palác). lentőségű eseménye. Bizonyára nem csekély mértékben hozzájárul ahhoz, hogy filmművészetünk, amely az utóbbi időben reményre feljogosító fellendülés időszakát éli, még nagyobb sikereket ér el. Megjelent a Korunk 10-11. száma A Korunk legújabb számában értékes cikkeket olvashatunk. így pl. P. V. Volobujev: „Lenin a forradalom dialektikájáról". Aszódi János: „A monopoltöke képviselői a háborús politika vezérkarában", Petru Danciu: „Hogyan szárnyalta túl Kína az Egyesült Államok gabonatermését" címmel írt a folyóiratba cikket. A Korunk ázsiai és afrikai írók müveivel ismertet meg minket és más értékes anyagokat közöl Tények és érvek, Világgazdaság, világpolitika, és Krónika című rovataiban is. Az utóbbi rovatból kiemeljük Lakatos István „Cseh zenei kapcsolataink a múltban" c. írását, a Szemle és bírálat c. rovatból pedig Balogh Edgár cikkét, amelynek címe „Új magyar folyóirat Szlovákiában" és Szalatnay Rezső „A régi Szlovákia regénye" c. cikkét. A kettős szám 232 oldalnyi terjedelemben jelent meg. Készülnek az ifjúsági alkotóversenyre Az utóbbi időben egymás után futnak be a gazdag műsort tartalmazó ívek a járási CSISZ-bizottság irodájába. Szépen, példás módon készülnek erre a versenyre a királyhelmeci tizenegyéves magyar tannyelvű iskola tanulói. Eddig 15 jelentkezési ívet küldtek az alkotóversenybe, amelyekben a népi táncoktól kezdve szavalatok, szőlők, rövid, komikus jelenetek stb. szerepelnek. A királyhelmeci tizenegyéves iskolán kívül más iskolák is beküldték jelentkezési ívüket, de ajánlatos lenne, ha a járás többi iskolái is hasonló módon jelentkeznének a .járási CSISZ-bizottságon az ifjúsági alkotóversenyre. Molnár János, Boly Az Állami Politikai Könyvkiadó ebben az esztendőben megjelenteti a CSKP történetének, és a marxizmus alapjainak új tankönyveit, továbbá új, átdolgozott kiadásban jelenik meg az SZKP történetének tankönyve. A csehszlovák képzőművészeti kiállítás, amelyet december második felében nyitottak meg Athénban, nagy sikernek örvend. A rendezők kérésére Athén után Salonikibe viszik a kiállítás exponátumait. Tavaly Csehszlovákiában 38 új gazdasági szakfilmet forgattak. Az • elmúlt évekhez viszonyítva nemcsak mennyiségi szempontból, hanem minőségileg is lényegesen javult a téren a helyzet. Szakfilmjeink a nemzetközi fesztiválokon több díjat nyertek. így pl. Brüsszelben a világkiállítás keretében négy szakfilmünk elnyerte a nagydíjat, Rómában ezüstérmet kaptunk A méhek élni fognak c. filmért. Vitézslav Nezval költői művéből az egyik francia könyvkiadó még ebben az esztendőben válogatást jelentett meg Francois Kérel fordításában. Az Irodalmi Szemle ankétot indít a csehszlovákiai magyar irodalom helyzetéről, fejlődési problémáiról feladatairól. A hozzászólásokat a következő címra kell küldeni: Az Irodalmi Szemle szerkesztősége, Bratislava, Ul. Obrancov mieru 16. A Cseh Filharmónia hatalmas külföldi körútra készül. Ez a világhírű zenei együttes felkeresi Angliát, Olaszországot, Görögországot, Jugoszláviát, Indiát, Indonéziát, Ausztráliát, Oj Zélandot, Japánt, a Kínai Népköztársaságot és a Szovjetuniót. A Janácek-kvartett Hollandiába repült, ahol hat nyilvános hangversenyt tart. Ebben az esztendőben Karel Václav Rais, a nagy cseh XIX. századbeli realista író, születésének 100. évfordulóját ünnepeljük. Ebből az alkalomból cseh nyelven megkezdik összegyűjtött műveinek kiadását. Leningrádban fontos tanácskozásra jöttek össze a szovjet folkloristák. 200 tudós hallgatta és vitatta meg Zsirmuszkijnak, a tudományos akadémia levelező tagjának előadását az összehasonlító néprajztudomány mai helyzetéről. A konferencia elhatározta, hogy legközelebbi tanácskozásán a népművészet mai helyzetét vitatják meg. Havličkúv Brod kisváros, ahol Hašek Švejkjét megírta, azt kérte: rendezzék meg a városkában minden évben a cseh szatíra fesztiválját, ahol bemutatnák a csehszlovák humoros és szatirikus irodalom legjava termését irodalmi előadások és kabarék keretében. jÚJ SZŐ 6 * 1959. január 1. %