Új Szó, 1959. január (12. évfolyam, 1-30.szám)

1959-01-07 / 6. szám, szerda

A Szovjetunió a világűrkutatás úttörője | EMBERALKOTTA BOLYGÓ Dulles: — Vigye el a fene, valahogy rosszul megy a bolt f CSONTOS VILMOS i c pjQjyjt£ l&Llelí ÓDÁT ZENGEK tehozzád, ember, korodnak ki büszkesége lettél. Azoknak, akik nem hittek benned, most fényes bátran megfeleltél. Az idő falát megrepesztetted és a csillagok között száll fiad. Köszöntünk téged, bízunk benned: béke lesz itt — hiszen te őrzöd azt. EGYMÁS UTÁN felparittijázod csodálatos csillag gyermekeid, így inted meg a bősz világot: a rombolásnak már nincs helye itt. Első vagy, a legelső, ki véghez vitted, mit ember csak álmodhatott. Tudásoddal újabb eredményhez értél s most láthatjuk nagy diadalod. NEM FOLYT hiába tengernyi véred, nem telt hiába harcos negyven év, jil akik hangoztatták gyengeséged, láthatják: erőd az egekig ér. Csendben munkálkodsz és bölcsen. Tudód: a béke ügyét szolgálod vele. Léted uturiknak új irányt adott, mely előre visz s egyre fölfele. Minden szovjet ember büszke lehet RÓMA. — Az olasz sajtó figyelme to­vábbra is a szovjet űrrakéta sikeres re­pülőútjára összpontosul. A Corriere della Sera című milanói lap megemlíti, hogy „minden szovjet állampolgár büszke lehet erre a sikerre, mely a szovjet tudomány haladását Igazolja a rakétagyártás te­rén". A lap new yorkl tudósításában azt írja. hogy „az amerikai tudósok habo­zás nélkül elismerik a szovjet tudosok szenzációs sikerét." TOKIO. — A japán lapok kommentá­torai megegyeznek abban, hogy a szov­jet űrrakéta kilövése fontos lépés a vi­lágűr meghódítására. Az Akahata meg­jegyzi, hogy a rakéta kllö\«se a szocia­lista rendszer fölényének további bizo­nyítéka és újévi ajándék a világ béke­védő népeinek. BONN. — A Frankfurter Rundschau szerint a szovjet űrrakéta kilövése „va­lóban új korszakot nyitott az emberiség történelmében". „A gondolkodás az em­beriség életének egyik legnagyobb dia­dalát üli" — értékeli a Szovjetunió sikerét vezércikkében a Dle Welt. Nap: — Ejha, milyen Január negyedike óta immár a Nap körül kering az első mester­séges bolygó, a január 2-iki raké­takísérlet hőse. A XXI. pártkongresz­szus tiszteletére fellőtt rakéta a má­sodik kozmikus sebességnél nagyobb sebességet ért el és hiperbola-pályán elhagyta Földünk nehézségi erőterét. A Hold elérése után pályája kis mér­tékben módosult, majd egy kis át­meneti pályaszakasz után áttért a Földhöz képest hiperbola-pályáról a Naphoz képest elipszis alakú pályára. Még nem tudjuk, mi lesz a neve vagy a jele az új, emberkéz-alkotta bolygónak, de máris megállapították, hogy körülbelül 15 hónap alatt ke­rüli meg a Napot, naptávolban 197,2 millió kilométerre, napközelben pe­dig 146,4 millió kilométerre kerül bolygórendszerünk középpontjától, a Naptól. A pályát egyébként — a naprendszer négy belső bolygójával együtt — ábránkon bemutatjuk. A mesterséges holdat után tehát megszületett az első mestersé­ges bolygó is. A mesterséges hold: Földünk útitársa, amely a „termé­szetes szputnyikhoz", a Holdhoz ha­sonló módon kering bolygónk körül. A mesterséges bolygó már elhagyta Földünket, függetlenítette magát tőle és a Nap körül kering. Pályájára a Földnek többé nincs hatása, legfel­jebb ama ritka alkalmakkor, amikor a természetes és az emberalkotta égitest egymás közelségébe kerül. Ennek pontos időpontját még nem tudjuk, mert a pályaelemek pontos számítása még folyik. Annyi azonban kétségtelen, hogy ilyen találkozás Földünk számára teljesen veszélyte­len lenne, hiszen a mesterséges boly­gó tömege elenyészően kicsiny saját A szovjet rakéta a Holdra tudja szállítani az embert London (ČTK) — Massey professzor neves angol tudós, az angol rakéta­kutató bizottság elnöke január 4-én a szovjet tudósok sikerével kapcso­latban kijelentette, hogy „a bizonyí­tékok szerint az oroszok nyilván kel­lő lehetőséggel bírnak arra, hogy behatoljanak a naprendszerbe és bi­zonyára el tudják érni a Marsot és a Venust. Massey professzor nyilatko­zatában megjegyezte, hogy „a boly­góközi repülüutak nagy problémája a rakéta nagy távolságra történő irá­nyításának pontossága". A szovjet űr­rakéta pontosságának ténye gyakorol­ta rám a legnagyobb benyomást." Massey professzor hangsúlyozta, hogy a szovjet tudósok szándéka kezdettől fogva az volt, hogy távo­labbra hatoljanak a Holdnál, ami tö­kéletesen sikerült. Hozzáfűzte, hogy az űrrakétának kétszerte erősebb­nek kell lennie a harmadik szputnyi­kot röppályájára felvivő rakétánál. Ilyen rakéták utasokkal is alkalmaz­hatók lennének, ugyanakkor bizton­ságosan visszatérhetnének a Földre. Az űrrakétával elért szovjet siker terjedelmes elemzése során a Press Associaten brit sajtóügynökség tudo­mányos munkatársa is osztozik Mas­sey professzor csodálatában. A kö­vetkezőket írja: „Ügy látszik, az oroszok 500 ezer font vontatóerőnél is erősebb rakéta­motort szerkesz­tettek. Már pedig az 500 ezer fontnyi vontatóerő leg­alább egy tucat nagy távolságúra bevetett bombave­tőgép motorainak vontatóerejével egyenlő. Ha ez így van, akkor nyilván­való, hogy kizáró­lag az interplane­táris térség kuta­tására, nem pedig katonai célokra ké­szült. Ilyen erős rakéta a Holdba tudja szállítani az embert." bolygónk tömegéhez képest. Egy ilyen közelségnek viszont az lehetne a hatása, hogy például a kis mes­terséges bolygó pályája eltorzul és az üstökösre jellemző igen lapos elipszissé alakul. Mindezt előre meg­jósolni ma még nem lehet, de sokkal veszélytelenebb lenne, mintha Föl­dünk egy üstökössel találkozna, ami­re egyébként is töbször volt példa. Tévedés azt hinni, hogy a szovjet rakéta a naprendszer tizedik bolygó­ja lett. A kilenc „nagy"' bolygón kí­vül Napunknak még legalább 1600 kisbolygója, úgynevezett aszteroidája van és ezeken kívül tulajdonképpen bolygónak tekinthetjük ebből a szem­pontból azt a — csillagászok által gondosan nyilvántartott — 300 üstö­köst is, amelyek elnyújtott lapos pá­lyájuk miatt néha csak ezar évek múltán térnek vissza a Föld látókö­rébe. A világ tudósai feszült érdek­lődéssel várják a műszeres mérések eredményeinek értékelését. Elektro­nikus számítógépek dolgoznak va­rázslatos sebességgel az adatok fel­dolgozásán, s reméljük, mihamarabb tájékoztathatjuk olvasóinkat a Hold körüli és Holdon túli térségek első tudományos adatairól. Az máris bebizonyosódott, hogy rövidhullámon, mai berendezéseink­kel, igen kis teljesítmények felhasz­nálásával máris megbízható rádió­i szeköttetést lehet fenntartani sok százezer kilométeres távolságokon át. Nyilvánvaló, hogy a szovjet tudósok is erre az eredményre voltak kíván­csiak, mert ha a távirányító és te­¥ Merkúr 9 Vénusz Ő Fold Cf Mcirs A mesterséges bolygó — szaggatott vonalakkal jel­zett — pályája naprendszerünkben. A pálya nagytenge­lye 15 fokkal hajlik el a földi pálya nagytengelyéhez képest, a keringési idő 15 hónap. A mesterséges boly­gó pályája kétszer metszi a Föld pályáját, de a két égitest — egyelőre — nem találkozik, mert különböző időben haladnak át a metszöponton. > lemetrikus berendezések üzeme biz­tonságosan fenntartható, akkor a kö­vetkező rakétákba már megfelelő irányító berendezést is érdemes be­építeni. Ez pedig a pálya szükséges helyesbítését, módosítását teszi le­hetővé menet közben. Félmillió kilo­méter befutása után a rakéta rá­diója még mindig adott és még ve­hető volt. Meglepő az is, hogy nagy­számú vizuális észlelésről érkezett hitelt érdemlő hír. A nátriumfelhő sorsa is érdekes: mindenkit meglep, mennyire lassan terjed csak szét; e'gyelőre nem oszlik el. Mindez kellemes meglepe­tés a jövő űrhajóinak szerkesztése szempontjából: az ember talán „ma­gával viheti" az atmoszférát és ke­vesebb komplikált technikai felszere­lésre lesz szüksége. Sok kérdésre várunk még vá­laszt: milyen távolságból meddig lesz vehető a rádióadó; naprendszerünk­be milyen mélyen hatolnak be az emberkészítette műszerek, hogy a találgatás helyett az abszolút mérés eredményeivel gazdagítsák tudásun­kat; mekkora lesz a kozmikus su­gárzás szintje, amely a végső cél, az ember űrrepülése szempontjából döntő? Mert a végcél az ember űrrepü­lése. A szovjet tudósok nyilatkoza­taiból megpróbáljuk összeállítani az űrhajózás további kísérleti program­ját. A valószínű menetrend a kö­vetkező: rakétakísérletek előbb kísérlet 1 állatok, majd az ember visszahozá sára nagy magasságból; visszatérés mesterséges hold rôl; holdrakéta, amely a Holdba zuhan; holdrakéta, amely a Holdon fékezéssel leszáll; holdrakéták kí­sérleti állatokkal; holdrakéta em­berutassal. Néhány évvel ezelőtt egy ilyen program szerzőjét aligha tartották volna épelméjü­nek. A tudomány és technika, de el­sősorban a szovjet tudomány és tech­nika nagy érdeme, hogy ma ez a program mindany­nyiunk számára realitás. Az űrha­józás többé nem álom, hanem való­ság. Nagy Ernő (Népszabadság) OROSZORSZÁG BIZTOSAM VEZET a világűrben folyó versenyben újévi ajándékotkaptam (A moszkvai Pravda karikatúrája) A New York Times washingtoni le­velezője cikkében a következőket írja: „Az Egyesült Államok a hét végén ismét lemaradt a kozmikus térség­ben folyó versenyben éspedig abban a pillanatban, amikor már azt hitte, hogy megelőzik a Szovjetuniót. A ra­kétának a Hold térségébe való kilövé­sével a Szovjetunió olyan technikai sikert ért el, amely legalább is felér a Föld első mesterséges holdjainak sikeres kilövésével. Az a tény, hogy a Szovjetunió ott aratott sikert, ahol az Egyesült Államok négyszer kudar­cot vallott, kiemeli, hogy a Szov­jetunió műszaki és pszichológiai szempontból egyaránt vezető szerepet játszik a kozmikus térségben folyó egyre fokozódó versenyben. A szovjet rakéta 796 és fél font súlyú nagy terhet hordoz. Az ameri­kai holdrakéták sikertelen kísérletei­nek hasznos terhe a Pioneer-rakétán 40 fontot, a katonai rakétákon pedig 13 fontot tett ki. A nagy teherrakomány további bi­zonyítéka annak, hogy a szovjet raké­ták sokkal erősebbek, mint az Egye­sült Államokban eddig gyártott külön­féle rakétamotorok. A rakéta mint tudományos kísérlet páratlan labora­tóriumul szolgál a kozmikus térség kutatására. Az amerikai rakéták célját képező korlátolt kísérletektől elté­rően a szovjet rakéta sok kutatást végez és új távlatokat nyújt majd a világűr kutatásában. A szovjet raké­ta repülőútjának fontossága az irá­nyító rendszer legújabb fejlődését bizonyítja, azt, hogy a rakétát vagy a világűrbe, vagy a Föld bármelyik célpontjába tudja irányítani. Az irá­nyítási rendszer bonyolultságát még­jobban kidomborítja az, hogy a Szov­jetunió földrajzi fekvése a Holdba repülés szempontjából kevésbé ked­vező, mint a Canaveral-fokon elhe­lyezett amerikai kilövőtámaszpontok fekvése. A tudósító rámutat, hogy a rakéták világűrbe való kilövésének kérdésé­ben „a jellegzetes ellentétek mutat­koznak a kongresszus és a kormány nézetei között". Hivatalos személyek nézete szerint az amerikai kudarc oka a kísérleti holdrakéták kilövésében jelentős mér­tékben az a túl erős igyekezet volt, hogy felvegyek a versenyt a Szovjet­unióval és felülmúlják a világűrben elérendő sikerekkel s erre a célnak nem megfelelő rakétákat alkalmaz­tak. A kongresszusban ellentétes irányzat mutatkozik — a világűr ku­tatását kizáróan a verseny szempont­jából bírálják meg, melyet az Egye­sült Államoknak nem szabad elvesz­tenie. jÚJ SZŐ 4 * 1959. január 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom