Új Szó, 1959. január (12. évfolyam, 1-30.szám)

1959-01-30 / 29. szám, péntek

A SZOVJETUNIÓ 1959—1965. ÉVI NÉPGAZDASÁGFEJLESZTÉSÉNEK IRÁNYSZÁMAI Nyikita Szergejcvics Hruscsov elvtárs beszámolója az SZKP XXI. kongresszusán III. A szocializmus és kapitalizmus gazdasági versenyének döntő szakasza és a jelenlegi nemzetközi helyzet (Hruscsov elvtárs beszámo­lójának első részét lapunk tegnapi számában közöltük. Mai számunkban közöljük a beszámoló befejező részét). Elvtársak! A hétéves terv mélyen befolyá­solja az egész nemzetközi helyzetet és a marxizmus-leninizmus újabb diadala lesz. A terv teljesítésében elérendő sikereink újabb milliókat nyernek meg a szocia'izmusnak, a béke erőinek szilárdulását és a háború erői­nek gyengülését eredményezik, óriási válto­zásokat idéznek elő, nemcsak hazánkban, hanem világszerte is. A világporondon gazda­sági téren döntő áttolódás történik a szocia­lizmus javára. A gazdaság a fő küzdőtér, melyen a szocia­lizmus és kapitalizmus békés versenye ki­bontakoződik, és érdekünk, hogy ebben a versenyben történelmileg rövid időn belül győzzünk. A hétéves terv és a Szovjetunió alapvető gazdasági feladatának teljesítése A hétéves terv teljesítésével döntő lépést teszünk a Szovjetunió alapvető gazdasági fel­adatának megvalósítására: történelmileg leg­rövidebb időn belül utol kell érnünk és meg kell előznünk az egy lakosra eső termelésben a legfejlettebb tőkés országokat. A kapitalizmussal folytatott verseny első szakaszában, mely a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom után kezdődött, a Lenin által megfogalmazott „Ki kit győz le" kérdés ha­zánkban a szocializmus javára dőlt el. A szocializmus világtörténelmi jelentőségű győzelme feltárta a kapitalizmussal szembeni döntő fölényét. A szocializmus a nemzetközi küzdőtéren már ebben a szakaszban jelentős sikereket aratott Később a Szovjetunió si­kereit gyarapítva az ipari termelés általános terjedelmében jóval felülmúlta a fejlett nyu­gat-európai országokat és világviszonylatban a második helyre került. A Szovjetunió ipari termelése 1958-ban jelentősen túlszárnyalta Franciaország, Anglia és Nyugat-Németország ipari termelését együttvéve A szocializmus a termelés fejlesztésének ütemével teljes mértékben bebizonyította ab­szolút fölényét a kapitalizmus fölött. Most a kapitalizmussal folytatott gazdasági verseny új szakaszába lépünk. Most az a fontos, hogy elérjük a szocialista rendszer tőkés rendszer fölötti fölényét a világtermelésben, hogy a társadalmi munka termelékenységében, az egy lakosra eső termelésben túlszárnyaljuk a leg­fejlettebb tőkés országokat és hogy bizto­sítsuk világviszonylatban a legmagasabb élet­színvonalat. A versenynek ebben a szakaszában a Szov­jetunió gazdasági téren felül akarja múlni az Amerikai Egyesült Államokat. Az USA termelési színvonala az a határ melyet a tőkés gazdaság elérhetett. Tudjuk, milyen jelentősége volt itt a kedvező történelmi és természeti feltételeknek. Az USA színvo­nalának túlszárnyalása a kapitalizmus legfelső mutatóinak felülmúlását jelenti. Az pedig, hogy ma ezt a feladatot tűztük ki, igazolja, hogyan növekedtek erőink, hogyan növekedtek lehetőségeink. Volt idő, amikor a népgazdaság és a kultúra számos muta­tójában hazánk nagyon lemaradt a tőkés országok többsége mögöy;, é= még csak nem is hasonlítottuk magunkat Amerikához. Ma más a színvonalunk, erőnk, mások a lehető­ségeink. A lenini úton haladó szovjet nép gigászi munkája olyan magaslatra emelte haj­dan elmaradt országunkat, hogy ma a leg­erősebb tőkés nagyhatalommal „mérheti ösz­sze erőit." Pártunk már akkor tudta, amikor megve­tettük a szotializmus alapjait, hogy elkerül­hetetlenül bekövetkezik a kapitalizmussal folytatott döntő gazdasági verseny időszaka, és a szocializmus megmutatja egész erejét. Ma elmondhatjuk, ez a korszak már bekövet­kezett. A Szovjetunió a termelőerők fejlődé­sének jelenlegi színvonalára, a társadalmi munka nagyobbt'okú termelékenységére, a kor­szerű technikára, a szocialista gazdaság terv­szerű jellegére és a nép alkotó akitivitására támaszkodva minden lehetőséggel rendelkezik, hogy győzzön e békés versenyben. Hogyan rajzolódnak ki a két világrendszer gazdasági fejlődésének közeijövőbeni távla­tai? A Szovjetunió alapvető gazdasági feladata megoldásának időpontjai elsősorban a Szov­jetunió és az USA termelési színvonalának kiindulási arányától függnek. Mi a helyzet e téren? - A Szovjetunió ipari -termelésének terje­delme körülbelül a felével kisebb, mint az USA ipari termelésének terjedelme, mező­gazdasági termelésének terjedelme pedig 20—25 százalékkal kisebb, mint az USA me­zőgazdasági termelésének terjedelme; — az USA az egy lakosra eső ipari terme­lésben több mint kétszeresen, a mezőgazda­sági termelésben pedig körülbelül 40 száza­lékkal múlja felül a Szovjetuniót. Milyen időben hidalhatjuk át e különbséget, érhetjük el és mikor előzhetjük meg az Egyesült Államokat e mutatókban? Döntő jelentőségű a termelés növekedésé­nek üteme. S ebben a szocialista gazdasági rendszer van fölényben. Az ipari termelés átlagos évi növekedése a szovjethatalom fenn­állásának évei alatt 3 —5-szöröSen múlta felül a fejlett tőkés országok ipari termelésének évi növekedését. Kétségtelen, hogy az ipari termelés átlagos évi növekedését, melyet a hétéves terv 8,6 százalékban jelöl meg, nemcsak teljesítjük, hanem túl is szárnyaljuk Nyilvánvaló, hogy a tőkés országok sem maradnak egy helyben. Feltételezhető, hogy az USA ipari termelése a közeljövőben évente körülbelül 2 százalék­kal növekszik. Éppen ebben az ütemben fej­lődött az amerikai ipar az utóbbi években. Még egy komoly tényt kell tekintetbe ven­nünk. Az USA a termelés növekedésének lassú üteme ellenére hosszú időn át felülmúlta a Szovjetuniót az ipari termelés évi növekedé­sének abszolút terjedelmében.-Ez az idő már a múlté. A legfontosabb termékek egész sora növekedésének abszolút magassága a Szov­jetunióban a legutóbbi nyolc év alatt (acél, nyersvas, vasérc, kőolaj, szén, cement, gyap­júanyag) felülmúlja az amerikai mutatókat. Tehát ez irányban is a verseny minőségileg új korszaka köszöntött be Hazánk most mind a termelés ütemében, mind evi abszolút növe­kedésében túlszárnyalja az USA-t. Négyszerte gyorsabban haladunk előre és évről évre töb­bet termelünk. Ez azt jelenti, hogy most sokkal könnyebben utóiérhetjük az amerikaiakat. A Szovjetunió és az USA ipari növekedé­sének ütemét tekintve a Szovjetunió egyes legfontosabb termékfajták abszolút termelési tervének teljesítésében túlszárnyalja az USA ipari termelésének jelenlegi színvonalát, egyes termékekben pedig megközelíti. Addig az ideig a legfontosabb mezőgazdasági termékek általános és egy lakosra eső termelése is túlhaladja az Egyesült Államok színvonalát. A lakosság száma mind a Szovjetunióban, mind az USA-ban növekedn 1 fog, egyben vár­ható, hogy a lakosság szaporodása nálunk nagyobb lesz. A Szovjetuniónak előreláthatóan körülbelül 15 — 20 százalékkal lesz több a la­kossága, mint az USÁ-nak. Ezért egy lakosra átszámítva a hétéves terv teljesítése után még öt év kell ahhoz, hogy utolérjük és meg­előzzük az USÁ-t az egy főre eső ipari ter­melésben. Ebben az időben, de talán előbb is, a Szovjetunió világviszonylatban mind az ipari termelés abszolút terjedelmét, mind az egy lakosra eső termelést tekintve az első helyre kerül. A szocializmus világtörténelmi győzel­me lesz ez a kapitalizmussal a nemzetközi küzdőtéren folytatott békés versenyben. A polgári közgazdászok igyekeznek bebizo­nyítani, hogy állítólag egy bizonyos szakasz­ban a Szovjetunió ipari fejlődése ütemének szükségképpen „gyengülnie" kell. Ez az állí­tás semmi más, mint kísérlet arra, hogy a tőkés gazdaság alapján ítéljék meg a szo­cializmust. A kapitalizmus áthidalhatatlan akadályokat gördít a termelőerők fejlődé­sének útjába és az ipar növekedésének üteme lassulni kezd. A szocializmus azonban minden szükséges feltételt megteremt a termelőerők szüntelen növekedésére. A háború utáni években az USÁ-ban és más tőkés országokban sokat beszéltek a kapita­lizmus „felvirágzásáról", „válságmentes" fej­lődési korszakának kezdetéről. De milyen a tőkés gazdaság tényleges helyzete a háború utáni időszakban? Az USA a röpke 12 év alatt a termelés három válságos csökkenését élte át az 1948-1949. az 1953-1954 és főként az 1957-1958 években. A legutóbbi válság mutatja, hogyan hat ez a gazdaságra. Az USA ipari termelése 1957-ben lényegében az előző év színvonalán maradt és 1958-ban 1957-hez viszonyítva kö­rülbelül 6 és fél százalékkal csökkent. Ez azt jelenti, hogy a válság ismét az 1953. évi szín­vonalra vetette vissza az USA ipari termelé­sét. A termelés válságos csökkenésének és hirtelen emelkedésének állandó váltakozása a tőkés gazdaság ingatagságát bizonyítja. Sem a lázas fegyverkezés, sem más intézkedések nem menthetik meg az USA és más tőkés államok gazdaságát a túltermelés okozta vál­ságoktól. A tőkés államok bármit is csele­kednek, nem tudják megszüntetni a válságok okát. A kapitalizmusnak nincs ereje ahhoz, hogy kiszabaduljon saját felgyülemlő, elmé­lyülő és újabb gazdasági megrázkódtatásokkal fenyegető ellentmondásainak halálos ölelésé­ből. Tanúi vagyunk a kapitalizmus általános válsága további elmélyülésének. E válság a szocialista világrendszer és a tőkés világrend­szer erőinek arányában bekövetkezett lénye­ges változás következtében, a gyarmatrendszer felbomlása és a tőkés országok szociális ellentéteinek kiéleződése következtében foko­zódott. A termelés növekedése nagy jelentőségű abban, hogy a szocializmus győzzön a kapita­lizmus fölött. Természetesen tekintetbe kell vennünk, mit eredményezett a termelés nö­vekedése a társadalomnak, az embernek, hogy megítélhessük az egyik rendszer fölényét a másik fölött. Valóban m' haszna van az ame­rikai munkanélkülinek abból, hogy hazájában egy főre aránylag több húst, vajat, televí­ziós készüléket vagy gépkocsit termelnek? Hisz a tőkés országokban a termelt javak oroszlánrésze a kizsákmányolőknak és élös­dieknek jut, míg a szocializmusban a ter­melésnek egy lakosra eső nagyobb terjedelme a dolgozók életének tényleges javulását je­lenti. Képletesen mondva, ha növeljük a ter­melést, ezen nálunk tényleg minden lakos nyer, míg a tőkés országokban csak a gaz­dagok és a tőkével rendelkező „lakos" nyer a termelés növekedésén A tőkével nem ren­delkező „lakos'/ akkor is nyomorogni fog, ha a termelés növekszik. Ez tehát a tőkés rendszerben az „egyenjogúság" — az egyik meggazdagodik, a másik éhenhal. Az ilyen állapot teljes mértékben megfelel a kapita­lizmus törvényeinek, normálisnak és termé­szetesnek tartják. A szocializmusban elképzelhetetlen az az ellentmondás, hogy a termelés növekszik, de a néptömegek zömének fogyasztási színvonala nem emelkedik. A szocialista társadalomban ugyanis azért tervezik a termelés növekedé­sét, hogy növekedjék az anyagi értékek ösz­szessége, hogy a társadalom tagjai így egyre jobban kiélegítsék szükségleteiket. Hangsúlyoznúnk kell, hogy noha a termelés színvonala a szocialista és a tőkés ország­ban is egyenlő lehet, például a Szovjetunióban és az USÁ-ban, szociális következményei egy­mástól mégis annyira különböznek, mint ég a földtől. Éppen ebben van a szocializmus fölénye, hogy a termelés nem a nyereség­szerzési törekvésnek, hanem a társadalomban minden ember szükségletei maximális kielé­gítésének van alárendelve. A szocialista világrendszer további szilárdulása Elvtársak! A világporondon folyik a Szov­jetunió és az USA gazdasági versenye, az egész szocialista világrendszer és a tőkés világrendszer versenye. A jelenkori kapitalizmust nemcsak a ma­gas termelési színvonalú országok, hanem az aránytalanul alacsonyabb termelési színvonalú országok is jellemzik. Az egész tőkés rend­szer termelési színvonala messze elmarad az USA mögött. Az egyes tőkés országok között nagy különbség van a gazdasági fejlődés ütemében, és ez a különbség egyre foko­zódik. A szocialista világrendszerben ugyanakkor rohamos fejlődésnek indul valamennyi or­szág népgazdasága és kultúrája. A gyors ütem a szocializmus általános törvényszerű­sége, melyet most a szocialista tábor minden országának tapasztalatai igazolnak. A szocialista országok ipari termelése 1958-ban, 1937-hez viszonyítva ötszörösére növekedett. A Kínai Népköztársaság az 1950 — 1958. években körülbelül tízszeresére növelte ipari termelését. Az 1958. évi ipari termelés a háború előtti színvonalhoz viszonyítva Len­gyelországban több mint 5 és félszer, Cseh­szlovákiában 3,3-szer, a Német Demokratikus Köztársaságban több mint 2 és félszer, Ro­mániában mintegy négyszerte, Magyarországon több mint négyszerte, Bulgáriában körülbelül kilencszerte, Albániában pedig 18-szorta növe­kedett. A Korŕai Népi Demokratikus Köz­társaság 1949-hez viszonyítva 3 és fél­szerte növelte ipari termelését. A szocialista iparosítás alapján a népi demokratikus országok többségében az ipar részaránya van fölényben. Lengyelország, Magyarország, Románia és Bulgária fejlett nehéziparú ipari-mezőgazdasági országokká váltak. A Kínai Népköztársaság mezőgazdasági országból ipari-mezőgazdasági országgá vá­lik. Sikeresen oldódik meg a szocializmus építé­sének egyik legnehezebb problémája — a pa­rasztság szövetkezetesítése. A Kinai Népköz­társaságban, a Bolgár Népköztársaságban-, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban szövetkezetesítették a mezőgazdaságot, Cseh­szlovákiában és Albániában a mezőgazdaság szocialista átalakulásának folyamata befeje­ződik. A Német Demokratikus Köztársaságban a mezőgazdasági földeknek úgyszólván a fele a szövetkezetek és állami gazdaságok tulaj­donában van. A többi szocialista országokban is egyre nagyobb mértékben bontakozódik ki a mezőgazdaság szövetkezetesítése. Egyes népi demokratikus országok már a szocializmus építése befejezésének időszakába léptek. Közeledik az idő, amikor éppúgy, mint a Szovjetunió, a kommunista társadalmat fogják építeni. Ez rendkívül nagy nemzetközi jelentőséggel bír. Gyakorlatilag bebizonyosodott, hogy az új élet építésében csak azok a kommunista pár­tok érhetnek el sikert, melyek szem előtt tartják a marxizmus-leninizmus tanítását és a szocializmus építésének általános érvényű törvényszerűségeit, alkotó módon alkalmaz­zák a forradalmi elméletet és tekintetbe veszik országaik nemzeti és történelmi sajá­tosságait. A szocialista országok testvérpártjai gazdagítják a szocialista építés elméletét és gyakorlatát és ezzel hozzájárulnak a marxiz­mus-leninizmus továbbfejlesztéséhez. Az európai és ázsiai szocialista országok tapasztalatai igazolták, hogy igazi haladás csak a szocializmus útján érhető el. Az egy lakosra eső ipari termelésben a szo­cialista világrendszer már utolérte a tőkés világrendszert. A világ lakosságának körül­belül az egyharmada a szocialista orszá­gokban összpontosul és a világ ipari terme­lésének több mint az egyharmad része jut a szocialista országokra. A szocialista országok a világ gaboncí-sr­melésének mintegy a felét, gyapottermelésé­nek pedig a 43 százaiékát termelik. A nép­gazdászok számításai szerint a Szovjetunió hétéves népgazdaság-fejlesztési tervének teljesítése és túlteljesítése után és a népi demokratikus országok nagy gazdaságfejlesz­tési ütemének eredményeképpen a szocialista világrendszer országai a világ ipari terme­lésének több mint a felét fogják szolgáltatni. Ez biztosítja a szocialista világrendszer fölé­nyét a tőkés világrendszer fölött az anyagi termelésben, az emberi tevékenység döntő szakaszán. Gondoljátok el elvtársak: bár a szocialista országok a világ területének csak egy ne­gyedét foglalják el, bár a múltban többnyire a gazdaságilag elmaradott országok közé tartoztak, nincs messze az az idő, amikor többet fognak termelni, mint a világ ipari termelésének a fele. Talán nem a legjobb bizonyítéka ez annak, hogy a szocializmus építésének útjára tért országaink kimeríthe­tetlen lehetőségekkel rendelkeznek? A szocialista forradalom, mint ismeretes, első ízben hazánkban győzött. Valamennyi állam burzsoáziája, sőt a szociáldemokrata vezérek is Kautskitől -kezdve Szuhanovig éve­ken át a szovjet hatalom elkerülhetetlen bukásáról és a kapitalizmus visszaállításáról szónokoltak, éppen azért, mert gazdaságilag elmaradottak voltunk. Mi vált be e jósla­tokból? A múltban iparilag kevéssé fejlett országok a szocializmus feltételei közepette utolérték a fejlett tőkés államokat és biz­tonsággal haladnak előre. A történelem maga is bizonyítja, hogyha a hatalom átmegy a munkásosztály kezébe és hogyha uralomra jut a szocialista rendszer, a nép sokkal gyorsabb ütemben fejlesztheti országa gazdaságát, mint a kapitalizmusban. Az élet igazolja, hogy ä szocialista orszá­gok népei egyre újabb tartalékokat tárnak fel a termelés fejlesztésének és a dolgozók életszínvonala emelésének gyorsabb üteme érdekében. Egységes arcvonalban haladunk előre, kölcsönös testvéri segítségben és tá­mogatásban részesítjük egymást. így fog a szocialista országok gazdasági fejlődésének színvonala fokozatosan kiegyenlítődni. A maximális időnyerés kérdése a kapita­lizmussal folytatott versenyben nemcsak (Folytatás a 4. oldalon) C J SZÓ 3 * 1959. január 29.

Next

/
Oldalképek
Tartalom