Új Szó, 1959. január (12. évfolyam, 1-30.szám)

1959-01-24 / 23. szám, szombat

Több és színvonalasabb ismeretterjesztő előadást A népművelő munka mérlege az érsekújvári járásban Felelősségteljes munka a népművelés — ez közismert tény. Sok feltétele, követelménye és módszere, formája van. S hogy valamennyi fajtája eredményes, sikeres legyen, számos szervnek, szervezetnek és nem utolsósarban hivatásos, képesített személynek is becsületesen meg kell küzdenie érte. Ha sorrendet akarunk tartani a népművelés formái között, először a politikai nevelésről kell beszélnünk. Az újvári járás döntő mértékben mezőgazdasági jellegű. Üzemei az Elektrosviten kívül többnyire kis vállalatok, kommunális központok. Általános, komoly probléma a szövetkezetesítés kérdése, melynek alakulását erősen befolyásolja a mezőgazdasági dolgozók politikai felvilágosodottsága, meggyőződése és állásfoglalása. A valóság, hogy az újvári járásban még körülbelül 5000 hektárnyi földterületen gazdálkodnak egyénileg termelő földművesek, rávilágít többek között a népművelő-munka jellegére és eredményeire is. A politikai előadások számával és minőségével a járásban nem lehetünk megelégedve. Az utóbbi időben havonta általában egy vagy két politikai ismertetést tartottak a falvakon aktuális politikai, vagy közgazdasági kérdésekről. Számos helyen azonban 1 az előadást összevonták vagy az EFSZ-ek negyedik kongresszusát megelőző vitaanyag megtárgyalásával, vagy most utóbb a párt Központi Bizottsága levelének megvitatásával. Az ülések alkalmával előtérbe került természetesen a vitaanyag, vagy a pártlevél, s így a fenti problémák ismertetése gyakran elmaradt. A pártoktatás szempontjából azonban már mások a mutatók. Általában mindenütt megtartják a kéthetenkénti összejöveteleket, s a járásban együttvéve 3620 párttag és tagjelölt ismerkedik a párttörténelemmel és a mai politika kérdéseivel. Természetesen ez nem elég. A résztvevők száma meglehetősen kicsi, és ha a pártoktatás eredményei szépek is, az általános népműveléshez tömegeket felölelő iskolázás szükséges. A népművelés nemes munkájából szükséges, hogy a tömegszervezetek és a pedagógusok is kivegyék részükst Számos esetben tapasztalunk vidéki tanítóink részéről igazán dicséretre méltó kezdeményezést, amikor irodalmi kérdések megmagyarázásával, alkotók és alkotások ismertetésével igyekeznek emelni a lakosság kulturális fejlettségét. Általában tanítók irányítják egy-egy műkedvelő csoport tevékenységét, s az előadott színművek nagy százalékát az ő felügyeletükkel tanulják be a tomegszervezetek tagjai. Persze, nem túlságosan gyakoriak az ilyen megnyugtató jelenségek. Az utóbbi időben az újvári járásban hanyatlott a Csemadok és a CSISZ tevékenysége is, ami főleg a nyilvános fellépések (színdarabok, esztrádműsorok, irodalmi vitaesték) számának csökkenésében mutatkozik meg, jóllehet ez nem a legjellemzőbb vonása a hanyatlásnak. A tömegszervezetek keretében a nagyobb nyilvánosság részére mondhatnánk minimális mennyiségben rendeznek átfogóbb ismertetéseket irodalmi vagy tudományos témával. Járási viszonylatban például a Csemadok tavaly mindössze 37 előadást rendezett. Számos tervezett akció nem valósult meg, mert a tagokból hiányzott a szükséges kitartás és szorgalom. Emellett azonban nagyon dicséretre méltó az iskolák kultúraterjesztése. A diákok minden ünnep alkalmával rendszeresen szerepelnek, s nemegyszer egész estét betöltő műsort is betanulnak. A sok áldozatkész pedagógus közül járási viszonylatban talán Dráfi és Hoffer újvári tanárok irodalmi, földrajzi, történelmi, néha tudományos, de ha kellett politikai témával is tartottak előadásokat nagyrészt Üjvárban, de szép számmal a falvakon is. Dicséretre méltó, hogy gyermeknevelő munkájuk mellett megértették a népoktatás szükségességét is, de a jövőben e téren még tovább kell növelniök aktivitásukat. Az időszerű problémák megvitatását, a szocialista szellem gyökeres meghonosítását jelentős mértékben elősegítik a könyvek és újságok is. Mai szocialista irodalmunk sok olyan kiváló alkotást ad az olvasók kezébe, amely helyesen megvilágítja társadalmunk előnyeit, és megfelelő kiutat mutat a mindennapi élet gyakran bonyolult problémáiból. Sajnos, az újvári járásban nem tudják mindenütt eléggé kihasználni irodalmunk értékes kincseit. Mindenekelőtt azért, mert több faluban nincs könyvtár, habár a könyvek a községháza vagy az iskola padlásán pihennek becsomagoltan, másodszor pedig, mert gyakran nincs is, aki ismerné a könyveket és javasolni tudná őket az olvasóknak. Ez utóbbi fogyatékosság egyébként több könyvesboltban is előfordul, közvetlenül Űjváron is. A járásban növelni lehetne az újságelőfizetők számát is, mert az eddigi mutató nem a legkielégitőbb. Elképzelhetetlen, hogy dolgozóink lépést tartsanak a korabeli rohamos fejlődéssel, követni tudják a politikai helyzet alakulását, a világesemények fejlődését sajtótermékek olvasása nélkül. A könyv és az újság terjesztése fontos feladata minden tömegszervezetnek, könyvtárnak és pedagógusnak. Jó szórakozást, de jelentős szellemi gyarapodást is jelent a haladó szellemű film, melynek propagálását ugyancsak szem előtt kell tartani. A járásnak valamennyi falvában vetítenek filmeket, s ha érvényesítik a helyes műsorpolitikát, a népművelésnek tesznek szolgálatot. Persze, hogy sikeres filmvetítést rendezhessenek, előbb meg kell teremteni a szükséges feltételeket. Merőben helytelen, ha például téli időszakban — mint ahogy több esetben előfordult - hideg, fűtetlen termekben mutatják be a várva várt filmet. A jövőben a művelődési otthonok munkatársainak is fokozniok kell tevékenységüket, hiszen eddigi eredményeik biztatóak. Üjvárban pl. nyelvi-, zene- és balettköröket, a nők részére pedig varrótanfolyamokat is rendez a járási művelődési otthon igazgatósága. Hasonló körök a falvakon is minden bizonnyal nagy népszerűségnek örvendenének. A jelenlegi helyzeten még sok a javítani való. Az elmúlt évekhez képest tavaly komoly lépést tettek az újvári járásban a népművelés fokozásáért, mégis ha az eredményeket figyeljük, megállapíthatjuk, hogy nagyobb odaadással sokkal szebbek lehetnének. Ami késik, az nem múlik — s ha az újvári járásban különösen most, a hátralevő téli időszak alatt a népművelésre hivatott szervek meghatványozzák munkájukat, az eredmény bizonyara megmutatkozik majd a lakosság szellemi gyarapodásában. Szabó Géza Népművelés a kassai kerületben Nem győzzük eléggé hangsúlyozni a népművelés fontosságát, helyenként a népművelést mégis csak másodrendű feladatnak tekintik. így van ez például több helyen a kassai kerületben is. Ma éppúgy, mint a múltban, mind a helyi nemzeti bizottságok, mind a tömegszervezetek vezetői még mindig kevés gondot fordítanak az előadók tevékenységére. Hiányok mutatkoznak a bejelentett előadások jó előkészítésénél is. így adódik aztán elő az olyan helyzet, hogy az előadásokon való részvétel nagyon csekély. Pedig az előadások színvonala a kassai kerületben alaposan megjavult. Különösen a Politikai és Tudományos Ismereteket Terjesztő Társaság rendelkezik nagy számban jó előadókkal. Alaposan felkészült és jó előadói vannak azonban a Csemadoknak és a művelődési otthonoknak is. Nagy kár ezért, ha az aránylag amúgy is kevés előadást a hiányos szervezés miatt csak egy pár ember hallqatja végig. A népművelési munkát a kassai kerületben működő tömegszervezetek is előadásokkal, szakkörök szervezésével, sajtőterjesztéssel, irodalmi és kérdezz-felelek estek rendezésével végzik. Ez helyes. A hiba ott van, hogy mindenből keveset csinálnak. Aránylag kevés a szakkör és a kérdezz-felelek est. A legnagyobb hiba azonban a különféle ismeretterjesztő előadások megrendezésében van. A Csemadok például az első negyedévben az egész kerületben alig húsz ismeretterjesztő előadás megtartását tervezi. Pedig előadásaikat legtöbb esetben közösen szervezik a járási művelődési otthonokkal és a Politikai és Természettudományi Ismereteket Terjesztő Társaság kerületi kirendeltségével. Előadásokra tehát bőven nyílik lehetőség. önerejükből is sokkal több ismeretterjesztő előadást tarthatnának a tervezettnél. Hiszen, ha minden járási titkár minden hónapban csak egy előadás megtartását vállalná, a népművelési munkát máris lényegesen megjavíthatnák. A helyzet azonban a kassai kerületben működő Csemadok csoportoknál olyan, hogy munkájuk túlnyomó részét nem a népművelésre, hanem a népművészetre fordítják. Tagadhatatlan, sok elismerést érdemelnek a tánccsoportok, az énekkarok és más népművészeti munka gondos és jó szervezéséért. A népművészet felkarolása és ápolása msllett azonban nem szabadna megfeledkezniük, sőt elsődleges feladatuknak kellene tekinteniök a népművelési munkát. Sajnos, az ismeretterjesztés nem kielégítő a kassai kerületben működő szervezetekben, sót a művelődési otthonokban sem. Ezekben még ma is előfordul, hogy az előadásokat csak formailag tartják meg és keveset törődnek azzal, hogy az előadás nyújtson is valamit. A népművelés terén most a kassai kerületben működő tömegszervezetek, helyi nemzeti bizottságok, művelődési és otthonok előtt az a feladat áll, hogy minden vonalon segítsék elő a művelődést, de különösen a szövetkezetek tagjainak művelésére, a falu kultúrájára fordítsanak különös gondot. A nagy és felelősségteljes feladatok, amelyeket a falu kulturáltabbá tevése igényel, a jó és körültekintő népműveléssel végezhető a legeredményesebben. Azért ma az eddigieknél sokkal szélesebbkörű és fokozottabb népművelésre van szükség. A népművelés azonban sokféleképpen végezhető. Van úgy, hogy a legjobb előadó sem ér el sikert, mert nem találja meg a hallgatósághoz legközelebb álló hangot. Van úgy viszont, hogy a köI zepes előadónak kiváló sikere van, mert különféle módszerrel felkelti az érdeklődést és megteremti a megfelelő légkört. A dolgozó, aki beül a moziba, színházba, vagy elmegy a gyűlésekre, a különféle összejövetelekre és előadásokra, nemes szórakozásra vágyik, jobban meg akarja ismerni a világot. Népnevelőinktől függ, hogyan ismeri meg, Népnevelőinknek kell megtalálniok azt a hangulatkeltő módszert is, amely után mindenki azt érzi, hogy szórakozik, s közben a művelődést szolgáló összejövetelen marxista szemléletű ismeretanyagot sajátít el. A kassai kerületben működő tömegszervezetek helyi csoportjaiban az amúgy is hiányos népművelőmunka során gyakran a hangot és az érdeklődést kielégítő témát sem találják meg. Az előadók legtöbbször mezőgazdasági, történelmi, politikai és kulturális vonatkozású előadásokat tartanak. A skála elég széles. A hŕba csak az, hogy az egyes témakörről nem mindig azok előtt beszélnek, akiket ez a legjobban érdekli. A hiányos szervezésen kívül ennek tulajdonítható az érdektelenség a népművelői előadások iránt. Mind a tömegszervezetekben, mind a művelődési otthonkban, de a könyvtárakban és az üzemi klubokban is az eddigieknél csak sokkal jobb munkával érhető el a népművelődési-munka megjavítása, az eredményes szocialista tudatformálás. Mindez természetesen nem megy magától. Az aránylag bonyolult és sokrétű népművelés alapos vitát, körültekintő elemzést, távlati terveket követel. Ez a munka vár a népművelőkre, a kulturális élet vezetőire. Balázs Béla Amint arról már hírt adtunk, Prágában a napokban megnyílt Egon Ervin Kisch művének és életének kiállítása. Fenti képünkön a nagy újságíró karikatúrája, lenti képünkön pedig • nagy látogatottságnak örvendő kiállítás egy részlete. Az Amerikai Egyesült Államok társadalmában már hosszú évtizedek óta jelentős szerepet játszanak a gengsztereknek nevezett gonosztevő bandák. Különösen a két világháború közötti években, MII i kor az USA egész területén szesztilalom volt érvényben, garázdálkodtak — néha a rendőrséggel harcolva, néha avval üzleti alapon megegyezve — a gengszter bandák s terrorizáltak egész városokat. Arra, hogyan alakultak ki fiatal, serdülő emberekből a tőkés társadalom bűnözést előmozdító melegágyában a későbbi, mindenre képes gengszter csemeték, élénk fényt vet az alábbi történet, amelynek nyilvánosságra kerülése óriási feltűnést keltett nemcsak Amerikában, de az égési tőkés világban. AHOL A GENGSZTEREK SZÜLETNEK A BORZALMAK SZIGETÉN Egy negyed évszázadon keresztül — egészen a" múlt év tavaszáig — sem a New York-i alviláq, sem a világváros felsőbb tízezreinek" halvány fogalma sem volt arról, kicsoda Harold R. Danforth. Egészen addig, amtg a neves nyomozó fel nem adta veszélyes foglalkozását. „A kerületi ügyészség szeme és füle" — ahogyan kevés számú beavatott felettese nevezte — csak azután tette közzé emlékiratait s többek között csak azután leplezte le a huszadik század egyik legnagyobb szégyenfoltját, a Randalls Island-i javítóintézet botrányos viszonyait. Addig azonban — míg ez nem sikerült neki — sohasem fedte fel kilétet, mindig a háttérben, árnyékban maradt, hogy idő előtt ne riassza el „prédáját". Hogy milyen felbecsülhetetlen szolgálatokat tett az igazságszolgáltatásnak, kitűnik abból, hogy a többszörös amerikai elnökjelölt, Thomas Dewey, a New York-i kerület akkori ügyésze, jobbkezének nevezte Danforthot, aki aztán a „The D. A.' s Menn" című megrázó könyvét D. Horan-nal, az Amerika-szerte ismert íróval együtt adta ki. AMERIKAI EMBER-ISTÁLLÓ Dermesztő, jeges szél borzolta fel az East River víztükrét azon emlékezetes decemberi reggelen — kezdi el történetét Danforth — amikor a New York-i Randalls Island nevű szigetre érkeztem. Tanulmányaim befejezése után ugyanis elhatároztam, hogy az igazságügy szolgálatába állok. Pályafutásomat „legalulról" kellet kezdenem, éjjeli 6r lettem az említett szigeten elhelyezett javítóintézetben, melyet hangzatosan „menhelynek" neveztek az amerikai hatóságok. Gyanakodva, bizalmatlanul fogadott a2 intézet igazgatója, a gonosz tekintetű Mr. Barbér, Ijesztően ridegek voltak az épület hodályai. Megállapítottam továbbá, hogy a „menhely" egészségügyi berendezéseit még a középkorban is „ókoriaknak" találták volna. Ötszáz megtévedt gyerekembert zsúfoltak össze ebben a2 özönvíz előtti ember-istállóban. Tíz és tizennyolc év közötti fiatalkorú bűnözők tanulták meg Randalls Islandon, a borzalmak szigetén azt is, amit azelőtt még nem, vagy csak tökéletlenül tudtak: gyilkolni! SIKOLY AZ ÉJSZAKÁBAN Feladatom abból állott, hogy estétől reggelig százötven fiú éjszakai nyugalmát őrizzem. Amikor ellenzővel ellátott állólámpám egy eltévedt sugara rávetődött az alvó gyermekarcokra, amikor szabályos lélegzésüket csak elvétve szakította meg egy-egy sőhaj, köhécselés — valóságos őrangyalnak éreztem magam. Egy éjjel azonban velőtrázó sikoly hasított bele a csöndbe, ami százszorosan verődött vissza a csupasz falakról. Gyorsan végigjárattam tekintetemet az ágysorokon, de mintha mindenki továbbra is nyugodtan aludna, mintha senki sem hallotta volna a vérfagyasztó sikoltást. Mi történt? Ki volt az? — ordítottam bele a félhomályba. Semmi válasz. Leugrottam hát az emelvényről és a hang irányába tartottam. Lépteim kongása tompán visszhangzott a kísérteties csendben ... Rövid keresés után halk szepegést véltem hallani az egyik ágy alól. Benyúltam a sötétbe s kezem valami nedveshez ért. Kivonszoltam a gyereket: állkapcsa szétzúzva, a csupasz csont viaszfehéren világlott a gyér fényben. Felkaptam a halott-halvány fiút és máris rohantam vele a kijárat felé. Lihegve értem az orvosi műtőbe. KI VOLT A TETTES? Sokáig csörömpöltek a sebész műszerei, sokáig feküdt öntudatlanul a kis fekete hajú olasz fiú, a szerencsétlen áldozat. Ďe amikor magához tért, semmiféle kérdésre nem volt hajlandó válaszolni. akárcsak megnémult volna. A személyzethez intézett kérdésemre, vajon nem kellene-e az igazgatót felkelteni, az ápolónő gúnyos ajkbiggyesztéssel kijelentette, hogy ebben az esetben Mr. Barber még ma éjjel „kipenderítene" engem. Kopaszodó ír kollegám, Atidy, — akiből talán még nem veszett ki minden emberi érzés — felvilágosított: — Tudja-e, Danforth, mi történne azzal, aki beárulná a tettest? Szemrebbenés nélkül élve tépnék ki szívét testéből! A GYILKOS FEGYVER Amikor Andyvel visszatértem a hálóterembe, ugyanolyan békésen látszott mindenki aludni, mint azelőtt. De most már tudtam, hogy csak színlelik az alvást és minden mozdulatomat figyelik. Odaérve a gaztett színhelyére úgy tettem, mintha elejtett zsebkendőmet akarnám felemelni, a valóságban azonban villámgyorsan felkaptam és kabátom alá rejtettem azt a súlyos tárgyat, amelyet már előbb is észrevettem. Aztán lassan elindultam az illemhely felé. Ott egy hatalmas fémrőzsa került elő kabátom alól, azon tűzoltó fecskendő vége, mely az egyik ágy fölött van felgöngyölítve. A többit már könnyű volt kitalálni: a közeli ágy lakója egy óvatlan pillanatban leszerelte a fémcsavart, ágyról ágyra tovább adta és aztán... aztán ezzel „próbálták ki" az áldozaton, hogyan kell szakszerűen állkapcsot szétroncsolni. — Keserű szemrehányásokkal illettem saját magamat, hol is volt a szemem? Finom kis éjjeli felügyelő vagyok! GYAKORLAT TESZI A MESTERT Ez csak egyike volt a számtalan, gonosztettnek, melyek a „javítóintézetben" jóformán napirenden voltak. — Amint másnap lefelé tartottam a lépcsőn, egy vasszögekkel megtömött vászonzsák vágódott a falhoz, hajszálnyira a fejem fölött. Ha eltalál, súlyosan megsebesített volna. Egy másik alkalommal közönséges zsebkéssel egyszerűen felmetszették egyik árulkodó társuk hasát. Meg se mukkant szegény, de reggelre elvérzett. Mikor az esetet Mr. Barbernek jelentettem, csupán az volt a válasza,- hogy: „Ezt bizony ki kellene vizsgálni... no majd meglátom". Mai napig sem tudom, mit akart meglátni, de a vizsgálatból nem lett semmi. „Védenceiknél" is durvábbak és k»gyetlenebbek voltak az ápolóknak csúfolt őrök. Volt mit tanulni tőlük! Pusztán olyan fiút nem vertek félholtra, akinek módjában állott édességet, cigarettát vagy pálinkát vásárolni tőlük — hajmeresztő áron. Tagadhatatlan tény, hogy az úgynevezett javítóintézetben elsőrangú „gyakorlati kiképzésben" részeslütek a leendő gangszterek. Tizenegy évig gyakorolták egymáson elvetemedett sihederek a gyilkolás „művészetét", tizenegy évig kínozták halálra ember mivoltukból kivetkezett, beteges hajlamú örök azokat a fiúkat, akiknek bárdolatlan külsejük alatt mégis c*ak emberi szív dobogott s akikbői emberségesebb bánásmód mellett talán méflis hasznos embereket lehetett volna faragni. Öt évig harcolt Danforth a hatóságokkalpaktáló intézeti vezetőség ellén, mely harcában számtalanszor elbukott, mert minden feljelentését „elsüllyesztették". Öt évi szívós küzdelem után végre siker koronázta fáradozásait: New York akkori polgármestere, a haladó szellemű La Guardia leromboltatta a „mintamenhely" falait, melyekhez oly rengeteg vér, könny és szenny tapadt és feloszlatta a „javítóintézetet". K. E. JUJ SZÓ 8 * 1959. január 17.