Új Szó, 1959. január (12. évfolyam, 1-30.szám)

1959-01-23 / 22. szám, péntek

\ <M mutántoM&ihsá a jobb eredmények felé N |yolc év telt el azóta, hogy fél­épült a Kelet-Szlovákiai "Gép­gyárak kassai üzeme. A gépgyár dol­gozói ez alatt a nyolc év alatt sok mindent megtanultak. Elsajátították a gépgyártás bonyolult mesterségét annyira, hogy ma már messze kül­földön is elismeréssel nyilatkoznak gyártmányaikról, vegyiipari beren­dezéseikről, légkalapácsaikról. Bár a kassai üzemnek, mint új gyárnak, nem .voltak hagyományai, jóllehet a káderek döntő része nem rendelke­zett gyakorlattal a gyártmányok te­rén, a munkához való jó viszony és a ragaszkodás a gyár jó hírnevéhez csodát müveit. Hát hazudnék az, aki állítaná, hogy a kassaiak nem sze­retik új gyárukat. Nagyon is sze­retik. Már a gyár építésénél bebi­zonyították azzal, hogy jóval a ha­táridő előtt épült fel, amit a mun­kások odaadó munkája tett lehetővé és sokan az épitők közül a gyár ál­landó munkásaivá, később szakmun­kásaivá lettek. Nemegyszer bebizo­nyították már a munkások, hogyha a gyár érdeke, jó hírneve megkíván­ja, még szabadnapjukat, vasárnapju­kat is feláldozzák a terv teljesítése érdekében. Az elmúlt évek alatt egy dolgot azonban még nem sajátítottak el tökéletesen, pedig az iparban épp ez a legfontosabb; a munka jó meg­sservezését. A munka rossz meg­szervezésből ered a hóvégi hajrá­munka, a tervezés körüli hiányok, a béralap túllépése, rendetlenségek a normákban és sok más káros je­lenség. amelyeknek az üzem jól meg­fontolt vezetése mellett mielőbb el kellene tünniök. Nem újdonság pél­dául a hónap elején a tétlenség. Évek óta így megy ez a műhelyek­ben, ahol a munkások a kiosztott munka hiányában nem tudnak mi­hez kezdeni. És ez a gyakorlat az­után a bérfegyelem megszegéséhez vezet. A kassai gépgyárban a mun­ka megszervezésében kell a hibát elsősorban keresni. Ezt bizonyította a legutóbbi nyilvános pártgyülés is, amelyen a CSKP KB leveléről vitáz­tak. Ami a párt leveléről - szóló vitából kimaradt „Azért fordulunk hozzátok ezek­kel a kérdésekkel, hogy véleményt mondjatok és tevékenyen hozzájá­ruljatok sikeres megoldásukhoz" — mondja a párt levele. Nézzük meg, hogyan válaszoltak rá a gépgyár kom­munistái, pártonkívüli dolgozói, ho­gyan képzelték el az életszínvonal emelésének lehetőségeit. Egyesek az árak csökkentését ja­vasolták, mások a lakáskérdésről be­széltek, de akadt olyan felszólaló is, aki-az alacsony fizetések emelésével és a magasabb fizetések csökkenté­sével akarta az életszínvonalat javí­tani. Csak Juhász Rudolf villanysze­relő foglalkozott az üzem kérdései­vel, beszélt konkrétan a munka rossz megszervezéséről, a hóeleji kényszerű lazsálásról, a hóvégi hajrá­munka káros hatásáról. Senki sem említette azonban azt, hogy még no­vemberben is 127 ezer koronával, azaz 9.2 százalékkal túllépték a ter­vezett béralapot, egy sem vitázott konkrétan a munkabérrendszer át­szervezésének előkészületéről, vagy arról, hogyan akarnak a kassai gép­gyár dolgozói konkrétan hozzájárulni életszínvonaluk emeléséhez, mily mó­don gazdagítják népgazdaságunkat, a nemzeti jövedelmet. Pedig a gyűlé­sen szép számmal megjelentek közül több mint a fele kommunista volt. Lett, volna miről beszélni, vitázni, bí­rálni, hisz az új üzemben még ma is sok minden úgy megy, mint a termelés kezdetén. A munkabérrendszer átszervezése k gépgyárban bizony kemény dió lesz márcsak azért is, mert eddig még semmilyen előkészület sem történt az átszervezés megvalósítására. Keve­sen veszik tudomásul a gyárban azt is, hogy az idén 13.9 százalékkal kell növekednie a munka termelékenységé­nek. Azt pedig a munkások közül senki sem tudja, milyenek a pré­miumalap és a béralap normatívái a munkatermelékenység tervének túl­teljesítése esetén. Hogyan akarják teljesíteni az idén megnövekedett feladatokat, amikor eddig például egy esetben sem végeztek a munkahe­lyeken időmérést munkanap ki­használásáról. Mivel a munkanap ki­használásáról időképet nem csinál­nak, senki sem tud arról, mennyi idő vész kárba a késői bejárással, a műszak idő előtti bevégzésével, várakozással az anyagra stb. Kaduk József mesterrel beszélgetve azt is megtudjuk, hogy nemcsak időképet nem csinálnak a gyár műhelyeiben, de még időmérőt is nehezen lehet a műhelybe hívni az egyes munka­folyamatok idejének lemérésére. Még akkor sem, ha reklamációról van szó. A normázók tehát nem éllen­őrzik, hogy hélyes-e a teljesítmény­norma. Kanóc András szerszámkészí­tő a nyilvános pártgyűlésen helye­sen bírálta ezt a tarthatatlan álla­potot. A normázó „hasból" ad egy szá­mot a munkafolyamatra, azzal, hogy ha kevés időt állapított meg, úgyis reklamálni fogják. Arra már „nincs ideje", hogy ezt a műhelyben ellen­őrizze. Igaz, reklamáció csak akkor van, ha a munkás kárára történt az igazságtalanság. Ha a norma túl laza, ha abból a dolgozónak indo­kolatlan haszna van. úgy persze nincsen felszólalás. így aztán meg­történik az is, hogy a normázó 37 perc helyett 10 percet állapít meg egy munkafolyamatra, hogy a fo­gaskerékgyártő részlegen tekintet nélkül arra, hogv egy munkás több gépet is kezel, minden gépre 100 százalékos teljesítménynormát álla­pítanak meg. vagy, hogy az öntö­dében az öntvényeket tisztító rész­legen a műszakilag megalapozott teljesítmény-normákat különböző bérpótlékokkal újta elértéktelenítik. Ilyen normázás mellett természete­sen nem lehet beszélni bérfegyelem­ről. Kérdezzük meg azonban a normázókat, miben látják ők a hibát. Graner Edmund elvtárs, a normázók ve­zetője, aki kezdettől a gyárban dol­gozik és többéves tapasztalattal rendelkezik, minden kertelés nélkül feltárja a helyzetet. — Bizony, a műszakilag indokolt normák terén rosszul állunk. Az 1959-es évre a következő a kilá­tás: Az első kategóriájú normák (műszakilag megalapozott normák) részaránya 24.4 százalék. A máso­dik osztályú normák 13 százalékot tesznek ki. A statisztikai vagyis a becslésig poirmák .-,,$2.6 százalékot tesznek" fcŕ. -'. • - «n :> -— -•Miért ilyen: rossz a műszakilag megalapozott normák részaránya? — kérdezzük. — Nincs időnk rá, hogy kidolgoz­zuk és bevezessük a műsgakilag megalapozott normákat,. Hisz mi is normában dolgozunk. — Normázó normában ? — Igen. Aszerint kapjuk a fize­tést, hogy hány teljesítménynormát dolgozunk ki havonta az egyes mun­kafolyamatokra. Hisz möst is itt vár ránk egy csomó megrendelés, amely­re sürgősen ki kell dolgoznunk a normákat. — És a pártszervezet foglalkozik-e a normák körüli hibákkal? — Eddig még nem volt róla szó a gyűléseken. Ez tehát az oka annak is, hogy az üzemben nincs áttekintés a mun­kanap kihasználásáról, az időveszte­ségekről, ez az oka annak, hogy szinte szembeötlők az egyes mun­kahelyeken a bérkülönbségek, a nor­makülönbségek, hogy az alacsony szakképzettséggel rendelkező mun­kások gyakran többet keresnek, mint a magasabb szakképzettségüek, hogy a munkaelosztásnál alacsony szak­képzettségű munkások magasabban minősített munkát kapnak a mes­tertől és fordítva. Kinek a hibája ez? Elsősorban a vezetőségé,, mert az igazgató technikai helyettese a normázást nem tartja annyira fon­tosnak, hogy a bérpolitika megjaví­tása érdekében rendezze a normá­zók -helyes munkaelosztását. Ilyen körülmények között nehéz beszélni a munkatermelékenység növeléséről, illetve a munkabérrendszer átszerve­zéséről. Ezen a téren tehát a CSKP KB levele süket fülekre talált a gépgyárban mert ilyen problémával senki sem foglalkozott a gyűlésen. A gépgyár vezetőségének másik nagy hibája az, hogy eddig nem tudta összhangba hozni a műhelyek munkáját. Az egész gyár olyan, mint egy rossz zenekar, amelyben az egyik így játszik, a másik amúgy. Az ilyen zenekarra azt szokták mondani, hogy rossz a karmestere. De nézzük meg, miért. Kaduk József mester is alátámasztja azt a tényt, hogy a hónap elején mindig csak tapoga­tóznak a munkával. A hónap végén aztán alaposan neki kell gyűrkőz­niök, hogy teljesíthessék a tervet. A munka megszervezése körül van a hiba. Vagy anyag nincs, vagy a terv jön későn, vagy sok a selejt az öntöde hibájából. A pártszerve­zet pedig abban látja a kiutat, hogy hóvégi hajrámunka idején meggyőz­ze az embereket: jöjjenek be va­sárnap is dolgozni. Az öntöde dolgozói nemegyszer okoztak bosszúságot a megmunkáló üzem dolgozóinak, akik rendes öntvények helyett emen­táli sajtszerű, szivacsos vasdarabok­ra pazarolják sokszor feleslegesen a munkaidőt, a gépet, a szaktudásu­kat, hogy aztán a félig kész alkat­részt, mint használhatatlan selej­tet. eldobják. Októberben az öntöde termelésének 14,77 százaléka volt selejt, egész évben pedig csaknem 8 százalék. Az ócska, elavult ön­tődében, a volt Poldényák gyárban valamikor pedig csaknem fehér hol­ló volt a selejt. Hisz maga Kocsis Imre öreg szaköntő mondja el, hogy például 8044 darab öntött alkatrész­ből mindössze csak 43 darab, azaz 98 kg volt a selejt, vagyis alig fél százalék. Az üzemet végigjárva azonban ma­gunk is beláttuk, hogy az indokul felhozott okok nagyobb része meg­felel a valóságnak. Ezzel az üzem­részleggel úgy bánnak, mint egy mostohagyerekkel. Hisz a selejt csökkentése nemcsak az öntöde dol­gozóinak érdeke, hanem az egész gépgyáré. A gépgyár vezetősége tel­jesen elhanyagolja az öntődét, mely nek tetejéről a homokelőkészítőbe becsurog az eső, víz, melynek mü­ftelyelben az, ósdi, ejavult berende­zés már a dolgozók testi épségét is veszélyezteti. A kisgépesítés le­hetőségét ezen az üzemrészlegen egyáltalán nem használják ki. Szük­ség lenne például egy mintamegmun­káló műhelyre," ahol kipróbálhatnák, ellenőrizhetnék a leöntött alkatré­szek első példányainak minőségét. Ebbe a műhelybe a kiselejtezett gé­pek is jók lennének. Az ilyen cse­kély beruházás százszorosan kifize­tődne, mert jóval kevesebb lenne a selejt. Igaz, van ilyen műhely, amelyben egy munkás és három gép dolgozik. Van egy valamirevaló esz­tergálógép. de nincs hozzá kellő nagyságú síktárcsa. Tehát van is mintamegmunkáló műhely, meg nincs is. Az öntődének nincs javítóműhe­lye, a kijavítható selejtet így nem lehet kijavítani. Szükség lenne egy levegő előmelegítő berendezésre (ekauperátor), egy homokszárítóra. Mindez a kisgépesítés keretén be­lül könnyen megvalósítható, annál is inkább, mert egy-két hónap alatt kifizetődne. Ehhez azonban megértés is kell, és az, hogy az üzemből időn­ként ellátogassanak a Vezetőség tag­jai az öntődébe, megnézzék a ter» melést, mert akkor rájönnének sok más súlyos hibára is, amelyeknek felsorolása nem lehet az újságcikk feladata. Itt lenne az ideje a bérezés rendezésének is, mert a bérfegyelem itt csak papiroson lé tezik. Nos, ezeken a helyeken kellene közbelépnie a pártszervezetnek, amely ezért a helyzetért a vezető­séggel együtt felelős. Ezen a vonalon kellett volna vitázni a CSKP KB le veiével kapcsolatban, mert a gép gyár csakis abban az esetben kerülhte ki jelenlegi helyzetéből, lía a műszaki dolgozók, a mun­kások, akiknek a szivén fekszik a gyár további sorsa, összefognak a hibák megszüntetésére. Az igazga­tónak, helyetteseinek, a műhelyve­zetőknek alaposan meg kell fontol­niok a teendőket és mielőbb neki kell látniok a gépgyár munkájának jobb megszervezéséhez. Horváth Sándor Hírt adtunk arról, hogy Moszkvában Karel Čapek halálának 20. évfordu­lója alkalmából emlékestet rendeztek. Az emlékest résztvevői megtekin­tik a Karel Capek müveit bemutató kis kiállítást. (TASZSZ felvétele.) j iB»r:Ei8BBn5BB!BB!E!aaocasrjaBsscBnaszaa-iBEB!5SEsa8.r^-aaR:i • A moszkvai színházak az SZKP XXI. kongresszusa előtt Moszkva fejlődéséről, az egyszerű moszkvaiak életéről szól. Különben Moszkvában, Leningrád­ban és a Szovjetunió további nagy városaiban új, nagy mozikat fognak felépíteni. Moszkvában a Szverdlov­téren, a Nagy Színházzal szemben, 6800 látogatót befogadó mozit épí­tenek majd. A Szovjetunió Építé­szeinek Szövetsége nagy körültekin­téssel foglalkozik ennek a problé­mának megoldásával, hogy az új ha­talmas mozik méltóképpen illeszked­jenek bele az egyes városok épí­tészeti profiljába. (ČTK) A moszkvai színházak többsége a j párt kongresszusa tiszteletére új da­rabokat mutat be, főleg olyanokat, ] amelyek a mai valósággal foglalkoz­nak. A MCHAT már bemutatta Pa­) gogyin Harmadik patetikus c. darab­! ját, amely a V. I. Leninről szóló 1 trilógia harmadik része. A kritika ] kiemeli az új darab nagy sikerét, j A moszkvai operett-színházban ] szombaton mutatják be Dmitrij j Sosztakovics világhírű szovjet zene­J szerző első operettjét, amely az új A kassai kerületben bővül a moziháiózat Az elmúlt esztendőben hatmillió 765 |! ezer volt a mozilátogatók száma. Ez g annyit jelent, hogy a kassai kerü­a letben 650 ezerrel többen látogatták fj mozijainkat 1958-ban, mint 1957-ben. A kassai kerület minden negyedik g falujában állandó filmvetítés van. A rozsnyói, gelnicai, poprádi és tre­bišovi járás minden falujának már van mozihelyisége.' Tavaly Kassán nem kevesebb, mint kétmillió' lťrto­gatója volt a moziknak: Az ipari já­rások között lényegesen emelkedett az érdeklődés a filmek iránt a rozs­nyói járásban, ahol a nézők száma meghaladta a félmilliót. A királyhel­meci és szepsi járásokban — egyén­ként — több mint háromszázezren A brnói balett franciaországi turnéra indul A brnói Miami Színház balettegyüt­tese a napokban kéthónapos francia­országi turnéra indul. A brnói balett már a háború előtt komoly hírnévre tett szert. L V. Psota, a fiatalon el­hányt tehetséges koreográfus és ba­lettmester érdeme, hogy a morva együttes röviddel a felszabadulás után a balettművészet egyik legjobb tol­mácsolójává küzdötte fel magát ha­zárdban. A balettnek ez az első külföldi út­ja. Párizsban egy teljes hónapig lesz­nek, Azsafjev: Párizs lángjai című híres művét fogják bemutatni. Utána Franciaország több városát látogatják meg. A tehetséges és művészi téren rohamosan előretörő együttes külföldi bemutatkozása minden bizonnyal öregbíteni fogja a csehszlovák kul­túra hírnevét az igényes francia kö­zönség előtt. -va rj Párizs legnagyobb varieté-színhá­zában, az Alhambrában, márciusban balett formájában mutatják be Ed­mond Rostand Cyrano de Bergerac c. színmüvét, (v) * * » A kassai Állami Színházban nagy sikerrel vendégszerepelt Puccini Tos­cájában Zurab A.ndzsaparidze, a Grúz SZSZK érdemes művésze. (ČTK) * * * öt leningrádi színház lemondott az állami anyagi támogatásáról. Példáju­kat számos más színház és zenei együttes követi. Ez is egyik bizonyí­téka annak, hogy a szovjet színhá­zak a nagy látogatottság miatt ren­tábilisak. (ČTK) kerestek szórakozást a mozielőadá­sokon. Az említett adatokba nincs beleszámítva a kerületben működő kétszáz üzemi és a művelődési otthon­hoz tartozó mozi, melyet tavbly több mint egymillió ötszázezer földműves látogatott. A múlt esztendőben épí­tett szélesvásznú mozik száma 12-re emelkedett a kerületben. Szlovákia szélesvásznú mozijainak egyharmada tehát a kassai kerületben létesült, A kerületi nemzeti bizottság iskola­és kulturális ügyi osztálya a filmvál­lalat igazgatóságával egyetemben cé­lul tűzte ki, hogy 1959-ben a kerület minden községében rendszeres filmvetítést tartanak. Hogy ez a ne­mes kulturális cél megvalósuljon, fel­tétlenül meg kell, hogy javítsa ezen a téren a munkáját a Kassai Kerületi Nemzeti Bizottság, valamint a le­vočai és sečovcei járás nemzeti bi­zottsága Is. A szovjet filmeket egész Szlovákiá­ban legtöbben a kassai kerületben nézték meg. Egy év alatt összesen 2 323 186-an gyönyörködtek a művé­szien szép, értékes szovjet filmek­ben. A legnagyobb sikert eddig e Csendes Don aratta. Ezt a filmet ed­dig százezren nézték meg a kassal kerületben. Mózes Sándor ZALA JÓZSEF: j Csak tárgyaljatok I Elolvasgatják az újságot, f s beszélgetnek az emberek: Már megint járják a világot ! az államfők, s miniszterek!'... í Egyik helyeslően bólint rája. > Más rosszallólag közbeszól: | „A nagyvilágot mennyi járja, i de látszatja nincsen sehol..." | Ti kishitűek, s ahányan vagytok ! kétkedők, türelmetlenek, ) lehetőséget latolgatók, t tinéktek ennyit Üzenek: Ki átélte a világégést, ( s poklok poklát megjárta már, j nem kívánhat mást, csak a békét, Í és érte mindig síkraszáll. i Menjen, tárgyaljon a miniszter, zsongjon a tárgyalóterem, érdemes újra, s újra, hidd el; ) csak türelem, csak türelem. 5 A józan, ésszerű megoldás j csupán tárgyalásból ered! A háború: halál és romlás! ) NEM! NEM! Ez sorsunk nem J lehet! ) Járjátok széles e világot i j apostolként, miniszterek; i ahány kérdés, mind megoldjátok,! | kérjük, s elvárjuk tőletek! JUJ SZÓ 5 * 1959. január 17.

Next

/
Oldalképek
Tartalom