Új Szó, 1959. január (12. évfolyam, 1-30.szám)

1959-01-01 / 1. szám, csütörtök

1959. január 1. 50 fiJWir XII. évfolyam, 1. szám VÖRÖS CSILLAG, RAGYOGJ! r * „Kényes, büszke pávák,, Nap-széditö tollak, Hírrel hirdessétek: másképpen lesz holnap. Másképpen lesz holnap másképpen lesz végre, Üj harcok, új szemei: kacagnak az égre." A költő így hirdette meg látnoki módon egy félévszázaddal ezelőtt az uj kor jövetelét. Viharfelhős, súlyos évtizedek követték az elhangzott szót, de tíz esztendő sem telit el és pirtcadt a keleti ég, az éj homályából előbukkant a Vörös Niap, megszületett az emberiség történelmében az első szabad állam,, az első igazi népuralom. A világ egyhatodán a szocialista Szovjetunió zászlaját lobogtatta az új tavasz, az új idők szele. Oj harcok következtek, áldozatok és győzelmek. S ma már minden másképp lett, mint a költöd idejében volt. Másképp lett a Föld területének egyharmadán, ahol agy milliárd ember megtalálta igazi otthonát és a szocialista rendszert építve hátat fordított a gyászos emlékű tegnapnak. De másképp ílelt a tőkések által a múltban sanyargatott gyarmati országok döntő részében is. A második világháború előtt az emberiségnek még a kilenctized része sínylődött a gyarmatosítók uralma alatt de utána 1 milliiárd 300 millió embert törte le kezéről a rabság béklyóit. Másképp alakul a kapitalista országok dolgozó embereinek az élete is, ezt is befolyásolják a történelmi jelentőségű forradalmi változások — akár tel.szik ez uraiknak, akár nem. Űj esztendőbe léptmik s ilyenkor a jó gazda mindig számadást csinál. Nehéz felmérnliink azt a rohamos fejlődést, amely korunk szocialista társadalmát -fellemzi s amelynek szemtanúi, tevékeny részesei vagyunk. Nagy út áll mögöttünk és még tnesszebre tekintünk. A cári Oroszország romjain szinte a semmiből induló Szovjetunió negyvenegy esztendő leforgása után, amelynek jelentős részét háború és a lerombolt gazdaság újjáépítése rabolta el, ma olyan tervet tűz ki, amelynek megvalósításával kiit-három éven belül a mezőgazdasági termelés viszonylatában túlszcirnyalja az Egyesült Államokat, egy főre eső egész termelése pedig ihozzávetőlegesen tizenkét év múlva nagyobb lesz a földkerekség btirmely más országúnak egy főre eső termelésénél. Olyan elképesztő iszámok ezek, amelyek a szocialista rendszer kimeríthetetlen erőforrásiairól, erkölcsi magasabbrendüségéről tanúskodnak. Vagy vegyük n másik hatalmas szocialista országot, a népi Kínát. Éppen az elmúlt esztendőben győződhettünk meg arról, milyeň szinte hihetetlenül nagy eredmények elérésére képesek a kínai kommunisták, ez a hatszázötven milliós nép. Kína, amelynek alig néhány évvel ezelőtt még nem volt számottevő ipara, ma kétszerannyi acélt gyárt, mint hazánk ér, ebben az esztendőben 18 millió tonnára akarja emelni az acéltermelést. A szerszámgépek gyártásában már megelőzte Angliát és sok más ágazatban — példáid a mezőgazdaságban is — előretörésének irama csodálatot, tiszteletet, az ellenség körében pedig megdöbbenést vált ti. Nem maradnak le a népi demokratikus országok, köztük hazánk sem. Elértük a fejlődésnek azt a szakaszát, amikor a szocialista termelési viszonyok már az egész népgazdaságban túlsúlyban vannak. A mezőgaziiasági földterületnek háromnegyede a szocialista szektorhoz tartozik. Ji dolgozó népünk által eddig elért sikerek, eredmények tették lehi'tővé, hogy az ország vezető ereje, szeretett kommunista pártunk biitran elénk tűzhette a feladatot: 1957-hez viszonyítva 1965ig 90— 95 százalékkal akarjuk emelni iparunk, hozzávetőlegesen 40 százalékkxtl mezőgazdaságunk termelését. így valósítjuk meg a párt XI. kongresszusának történelmi jelentőségű célkitűzését, így fejezzük be a világ második államaként a szocializmus építését. Annál fontosabb feladat ez, mert Csehszlovákia a szocialista tábor egyetlen, olyan országa, amely a kapitalista múltban is fejlett iparral és mezőgazdasággal rendelkezett. A szocializmus építésének befejezése méltó iválaszt ad azoknak, akik még ma is azt szeretnék elhitetni, hogy tíz új rendszer csak a fejletlen államokban valósítható meg. Ugyaniakkor a nyugati tőkés országok dolgozói is — minden ilyen hazuep érvelést szemléltető módon megcáfoló eredményeink alapján — meggyőzödnek majd arról, hogy az emberi jólét elérésének egyedüli járható útja akár fejlett, akár fejletlen államokról lett légyen szó — a szocializmus útja. N f mi kell sok szót vesztegetnünk arra, ha röviden, néhány szóba foglalva akarjuk összegezni azt, amit eddig elértünk és azt, amit a kiözeljövöben akarunk elérni. Elég, ha ennyit mondunk: a szocialista 'tábior országainak termelése 1965-ig nagyobb lesz az egész világ termelésének felénél. S ha nálunk, abban az országban, amely az életszínvonal tekintetében már ma élenjáró helyet tölt be a világon, pártunk a legszélesebbkörüen megvitatja a dolgozókkal az életszínvonal további emelésének legégetőbb kérdéseit, nem kell nagy fantázia ahhoz, hiogy tisztán lássuk, mennyivel szebb és gazdagabb lesz életünk nagy célkitűzéseink megvalósítása után. Űj világunk nem a tegnaphoz, hanem a holnaphoz húzó bátor emberek világa, akik nem ismernek legyőzhetetlen akadályt, akik fáradhatatlanul, öntudatosan törnek új métákra. Míg negyvenegy esztendővel ezelőtt a Szovjetunióban 300 ezer forradalmár vívta ki a proletárdiktatúra győzelmét, ma 33 millió kommunista küzd a világ munkásmozgalmában a százmilliós tömegek élén a Vörös Csillag győzelméért. Hatalmas, legyőzhetetlen erő ez, de mégis most, az új esztendő első napján helyénvaló megszívlelnünk Ady Endre oly időszerűen csendülő mement óját: „Őrzök, vigyázzatok a sztrázsán, Az Élet él és élni akar, Nem azért adott annyi szépet, Hogy átvádoljanak most rajta Véres s ostoba feneségek." SZLOVÁKIA KOMMUNISTA JÁRTJÁNAK NAPILAPJA y. m 30LD06, BEKES UJ ESZTENDŐI Világ proletárjai, egyesüljetek!