Új Szó, 1958. december (11. évfolyam, 332-362.szám)

1958-12-15 / 346. szám, hétfő

Ä TIZEDIK ÉVFORDULÚRÄ ÍGY KEZDŐDÖTT... Ott álltunk lapunk bölcsőjénél, érthető tehát, hogy most, amikor tizedik születésnapját ünnepeljük, meghatottan írjuk ezt a visszaemlékezést ... Már 1948 nyarár\ beszéltek róla, hogy bratislavában magyar lap kiadására kerül sor, tie biztosat senki sem tudott. Október közepe lett, amikor a bratislavai Metropol-kávéház egyik különtermében első megbeszélést tartottak a meghívottak. Már akkor kiderült, hogy nehéz feladat hárul majd a felszabadult Csehszlovákia első magyar lapjának elindítóira. Ekkor még teljesen bizonytalan volt a kiadás időpontja. Csak az 1948 november végén megtartott értekezleten határozták el, hogy az új magyar hetilap első száma, az eredeti tervtől eltérően nem 1949. január elsején, hanem már 1948. december közepén jelenik meg. Különféle, főleg szervezési okok azonban késleltették a munka megkezdését. Végül is december 8-át mutatta á naptár, amikor a Pravda épületéből kéziratpapirossal megtömött aktatáskával, a nélkülözhetetlen ollóval, vonalzóval és más kellékekkel felszerelve, a ködös, nyirkos reggelen két szerkesztő a szomszédos Jesenský utca 8-as számú házba tartott, hogy nekilásson a munkának. A második emeleten levő szobák egyikében két íróasztalon, széken és írógépen kívül semmi egyéb nem állt rendelkezésünkre. A ma már elképzelhetetlen nehézségek ellenére Lő r in c z Gyula vezetésével mindössze öt nap alatt együtt volt a 8-oldalas első szám anyaga — igaz, hogy reggeltől késő estig tartó munka árán, melyből kivette részét Major István, a Pravda akkori vezérigazgatója is, aki megírta az Űj Szó első vezércikkét és értékes útmutatássál látta el a szerkesztőség tagjait. Ott volt az első naptól kezdve Cserepes Lajos, a népszerű „Lajos bácsi" is, aki azóta is hozza a szerkesztőségbe a Jetdolgozásra váró anyagot és a nyomdába viszi a kéziratokat. * Mindenki teljes erőbedobással végezte a reá váró munkát, melynek hevében gyakran mulatságos kör játékokra került sor. Előfordult, hogy egy alkalommal mindenütt kétségbeesve kerestük a nyomdától sürgetett kéziratokat s végül is a — papírkosárban akadtunk rájuk. Még ma sem felejtettük el, amikor az ideiglenesen alkalmazott fordító fordítva dugta a szájába az égő szivart, mire dühösen az asztalhoz csapta, majd a szivar helyett töltőtollat dobta a mélán duruzsoló kályhába. Megtörtént, hogy egyszer át akartuk dolgozni az éjszakát, de az íróasztal mellett éjfél után elnyomott az álom s reggel hatkor felébresztett a takarítónő. Bizony a hosszú pihenő után estefelé rendszeresen csökkent az erőnlét, az írógépbe fordítva került az indigópapír, s a várt másolat helyett üres papírlap vigyorgott ránk. Munkakedvben nem volt hiány, csak éppen a szemek előtt összefolytak a sorok s a tizedik fekete és a negyvenedik cigaretta után hevesebben dobogott a szív. Mert nagy volt ám a lámpaláz ... Napközben gyakran zavartak. Egymás után megjelentek az ún. kartarsak. Régen tudtuk, hogy sokan vannak, de hogy ennyien, mégsem hittük. — Kartársak — robogott be az egyik —, aktuális értákezést írtam. Az Oj Szó első számatlak szenzációja lesz. Íme, tömören írtam meg a témát — s ezzel négy sűrűn telegépelt „flekket" tett elénk. Alig, hogy eltávozott, jött a másik. reggel óta folyt a technikai munka. Estefelé aztán äz utolsó korrektúrák, illetve revízió után az öntödébe kerültek a betördelt oldalak, onnét pedig a föld alatti gépterembe szállította őket a lift. Pontosan emlékszünk: 19.25-öt mutatott a falióra, amikor Sudarovié gépmester a technikai szerkesztőnek átnyújtotta az első próbapéldányt,' s mert minden rendben volt, öt perccel később dübörögve nekilendült a rotációs. A csehszlovákiai magyar újságírás történelmi jelentőségű fordulópontját éltük meg. Kilencvenezer példányt nyomtak akkor és másnap estig valamennyi elfogyott. Sokan, akik már nem kaptak, 20 koronát ígértek egy-egy példányért — hiába! Szabadságomról visszatérve csehországi címemre járt az Új Szó. Nyolcan dolgoztunk magyar nemzetiségűek a csehországi kőtörőben és mind a nyolcunknak hosszú időn keresztül az Oj Szó volt az egyedüli hírforrásunk. A postást elsősorban mindig az újságért vártuk. Néha késett s ekkor együtt sajnálkoztunk, vagy bosszankodtunk. Ha megjött, egyes cikkeit hangosan olvastuk. Az Oj Sző nélkülözhetetlen barátunkká és segítőtársunkká vált. Mindig, de legjobban akkor örültünk neki, ha hazulról, a mi vidékünkről hozott hír,eket. Magam is így kerültem vele szorosabb kapcsolatba. Társaim nevében levelet írtam és a mi vidékünkről szóló munkáslevelek közlését kértem. A szerkesztőség közölte levelünket. Aztán újra és újra írtam. Közben hazakerültem és a Gömöri Ércbányákban vállaltam munkát. Az Oj Szónak itt is hűséges olvasója és levelezője voltam. Velem volt a tárnák mélyén és később az iskolákba is elkísért, ahol hiányzó iskolaismereteimet pótoltam. Majd a katonasághoz hozta a híreket. A születése óta eltelt tíz év alatt sok száz és ezer példánya jelent meg, de én mindegyiket láttam, mindegyikből olvastam valamit. A tíz év alatt sok mindenről tájékoztatott, sok mindenre megtanított. Segítségemre volt abban is, hogy az egykori fürésztelepi munkás, kőtörő és bányász — ma az Oj Szó munkatársaként dolgozhatom. BALÁZS BÉLA (Folytatás az 1. oldalról) esztendőre, igaz szocialista hazafiúi büszkeség tölt el benünnket azon nagy sikerek láttán, melyeket a szocialista ország építésben e rövid idő alatt elértünk. Lapunk megjelenésével egy időbe esik pártunknak a szocializmus építésére kiadott jelszava, ezt nem egész egy évtizeden belül követi az újabb jelszó, amely már a szocializmus felépítésének befejezését jelöli meg a párt legközelebbi feladatául, s amelynek megvalósítására a köztársaság egész népe lelkesen sorakozik fel. A kiváló munkasikerek azt bizonyítják, hogy mindenki ereje és tudása legjavát adja a kitűzött nagy feladat megvalósításához. Ebben a nagy küzdelemben, amelynek célja napról napra jobb, boldogabb életet biztosítani minden dolgozó számára, lapunk munkájának súlypontja a falu. Az ÜJ SZÖ hatékonyan segített és segít a falu szocialista átformálásában, miután olvasóink zöme falun él, ahol a legjelentősebb társadalmi átalakulás megy végbe. A falun, a mezőgazdaságban elért további sikerek teremtik meg annak lehetőségét, hogy valóra váljék pártunknak a szocializmus felépítésének befejezésére hozott határozata. Ezért ennek természetes következménye, ha a mai időszakban nagyobb figyelmet szentelünk a falunak, hogy a párt irányvonalának szellemében vezessük a falusi dolgozókat a belterjesebb gazdálkodáshoz s arra, hogy többet juttassanak termékeikből a társadalomnak. A szövetkezeti parasztság lendületes munkájával elért eddigi eredmények feljogosítanak arra, hogy azzal a szilárd hittel nézzünk a közeljövőbe: falusi dolgozóink törekvését siker koronázza. A dolgozók nagy érdeklődése és aktív részvétele mellett országszerte folyik a vita Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának a párt tagjaihoz és egész dolgozó népünkhöz intézett levele alapján, amely az egyik legjelentőseb kérdést, az életszínvonal további emelésének kérdését veti fel. A cél az, hogy a levél széles alapon való megvitatása után közös erővel és akarattal lássunk hozzá azon feltételek megteremtéséhez, amelyek lehetővé teszik dolgozóink életszínvonalának további emelésével a még elégedettebb és boldogabb élet elérését. Rendkívül nagy horderejű kérdés ez nemcsak azért, mert szerves része a szocializmus építésének befejezésére irányuló feladatok megvalósításának, hanem azért is, mert a párt az ország egész népét mozgósítja ezen életbevágó kérdés megoldására s ezzel még jobban elmélyíti a' szocialista demokráciát és bevonja a köztársaság dolgozóit az ország sorsának és saját sorsuknak intézésébe. Lapunk az ügy nagv jelentőségének megfelelően veszi ki részét ebből az akcióból, mozgósítja a magyar dolgozók széles tömegeit, hogy tevékeny részvételükkel te1948 februárjában dolgozó népünk a CSKP vezetésével győzelmet aratott a burzsoázia felett és teljesen kezébe vette saját sorsának irányítását hazánkban. Azok a hatalmas eredmények, melyeket ez idő óta politikai, gazdasági és kulturális téren elértünk, a legjobb bizonyítéka annak, hogy pártunk politikai irányvonalának megvalósítása a dolgozók állandóan fokozódó életszínvonala biztosítását jelenti. Most, az Oj Szó tízéves évfordulója alkalmából hazánk magyar dolgozói teljes mértékben tudatosíthatják pártunk helyes lenini nemzetiségi politikájának eredményeit. A CSKP KB levelének megvitatásában dolgozóink sokkal nagyobb figyenek újabb tanúbizonyságot amellett, hogy a cseh és szlovák néppel testvéri egyetértésben akarnak dolgozni a szocializmus nagy művének megvalósításán a közös hazában. A lap megindulásától eltelt 10 év rövid idő, de eseményekben és tapasztalatokban rendkívül gazdag esztendők voltak ezek, amelyekben a szocializmust építő országokban sok bonyolult kérdéssel és feladattal kellett megbirkózniok a marxista-leninista pártoknak és vezetésükkel az egész népnek. A kapitalista országok dolgozóinak kommunista és munkáspártjai vezetésével mindennapos harcokban kellett megvédeniök kenyerüket és jogaikat a tőkések embertelen kapzsiságával szemben, a gyarmati és félgyarmati országok népei pedig az imperialisták barbár kizsákmányolásával és elnyomásával szálltak szembe sokszor puszta létükért, emberi jogaik elismeréséért. Ez a harc, küzdelem. végeredményben a béke megvédésében csúcsosodott ki, amelyben a vezető erő a Szovjetunió vezette szocialista tábor országai. Mindezekről az egész világot átfogó küzdelmekről sajtónk élethűen tájékoztatta a magyar dolgozókat, hangoztatva azt \ a nagy igazságot, hogy ma a világon uralkodó két rendszer közötti harcban níi, a szocialista béketábor hívei és harcosai a békés versengésben akarjuk a tőkés rendszerrel szemben harcunkat megnyerni, eszméinket győzelemre vinni. Az új, a szocialista rendszer fölénye — melyet már maga az a tény is meghatároz, hogy a szabadság, a kizsákmányolástól mentes élet megvalósítását és a világbéke megőrzését tűzte harci zászlajára — ma már elvitathatatlan; ezt a szocialista országoknak a szocialista országépítésben, a Szovjetuniónak a kommunizmus építésében elért nagyszerű sikerei támasztják alá. E rendszer a jövő még grandiózusabb távlatait tárja elénk, aminek ragyogó dokumentumai Hruscsov elvtársnak a Szovjetunió Kommunista Pártja XXI. kongresszusára előterjesztett té/isei, valamint a mi és a többi szocialista országok bámulatot keltő népgazdasági tervei. Sajtónk legfontosabb feladata továbbra is ezeknek a nagyszerű terveknek népszerűsítése, ismertetése a magyar dolgozók körében már csak .azért is, hogy a szocializmus felépítésének befejezéséért folytatott harcban még lendületesebben állják meg helyüket. Továbbra is kíméletlenül fogunk harcolni a lap hasábjain az opportunizmus és revizionizmus mindennemű megnyilvánulása ellen, még magasabbra emelve a marxizmus-leninizmus győzedelmes zászlaját. Egy tapodtat sem vissza — mindig csak előre a szocializmus győzelméért hazánkban — ezzel a jelszóval lépünk lapunk fennállásának második évtizedébe, amely meggyőződésünk szerint a Szovjetunió vezette szocialista tábor újabb győzelmeit fogja meghozni. gyeimet szentelnek ennek és kötelezettségvállalásaikban fejezik ki odaadásukat pártunk iránt. Azoknak az eredményeknek elérésére, melyeket az elmúlt időszakban járásunkban az egyes munkaszakaszokon, pártunk vezetésével megvalósítottunk, nagyban hozzájárult az Oj Szó nevelő hatása is, ami kitűnik abból is, hogy dolgozóink nagy érdeklődést nyilvánítanak az Oj Szó iránt. Ezért a jövőben is elkövetünk mindent az Oj Szó terjesztése érdekében, hogy még jobban elősegítse gazdasági eredményeinket a CSKP XI. kongresszusának határozatából ránk háruló feladatok eredményes és rövid időn belüli teljesítésében. Szebellai János, Ipolyság — Kollégáim, oázis kell a lapba, datolyákkal és mazsolákkal telehintett írás — mondta és kéziratoktól duzzadó borítékot tett elénk. — Bocsássanak meg, de a jótanácsák nem hiányozhatnak a lapban — így a harmadik és egy oldalra való anyaggal „kedveskedett". Sokan levélben jelentkeztek. így egy sajóvölgyi asszony ezeket mellékelte írásához: A Tinódy Sebestyénpályázat gyémántoklevelét nyertem, és a Prózai Írók Értékesítő Szövetkezetének tagja vagyok." Egy másik levelében Ady Endre egyik ismert költeményét találtuk — a feladó aláírásával. De önkritikával rendelkező verselő is akadt. Alkotásához hozzátette: ,iNem remélhetik, hogy fogok írni ennél jobbat, mert nem szeretem rágni a tollat..." Ezek is elsősorban azt bizonyították, hogy mekkora volt az új lap felé forduló általános érdeklődés. Mindenki segíteni akart s ezért megértésre talált a gyakran túlzásokban megnyilvánuló jóakarat. Aztán elkövetkezett a nagy nap — 1948. december 14-e. A nyomdában Az Űj Szó első számának első oldalán V. Široký, akkori miniszterelnökhelyettes történelmi jelentőségű beszédét és az „Induláskor" című vezércikket hoztuk. A harm.adik oldalon megjelent a szlovákiai magyarok demokratikus kultúrájáról szóló írás, az ötödik oldalon Eábry Zoltán „Üzeneť'-e, a hetedik oldalon az „Oj idők, új ifjúság, új feladatok" című cikk kapott helyet, de számos más időszerű és érdekes anyag egészítette ki az első szám tartalmát. így az utolsó oldalon található Mikszáth Kálmán Szegény Gélyi János lovairól szóló novellája. Fontos szerep jutott a Pravdanyomda dolgozóinak is, akik segítségünkre voltak. Nagy problémák hárultak rájuk. A magyar nyelvben alig, vagy egyáltalán nem jártas gépszedők készítették az Üj Szó első számát, de más akadályokat is le kellett küzdenünk. Egyébként a technikai munka egyik akkori részese, Steiner József korrektor lapunknál ma is ebben a minőségben végzi feladatát. Ott álltunk az OJ SZÓ bölcsőjénél. Érthető tehát, hogy most, amikor születésnapjának tizedik évfordulóját ünnepeljük, meghatottan gondolunk vissza az indulás nehéz, de egyúttal jelejthetetlen idejére. A csehszlovákiai magyar dolgozók hetilapjából már régen Szlovákia Kommunista Pártjának sok ezer példányban megjelenő napilapja, a dolgozók hű barátja, tanácsadója lett. E sorok írójának pályajutásában pedig csúcspontot jelent, ami 1948. december 8-a és 14-e között történt. Miként tíz évvel ezelőtt nagy kitüntetésnek vette a reá bízott feladatokat, úgy azóta is büszkeséggel tölti el, hogy változatlanul hozzájárulhat a lap körüli felelősségteljes munkához. HARGITAI FERENC JEGYZETEK AZ ÉVFORDULÓRA Tíz évvel ezelőtt mint 17 éves legényke egy kőtörőben dolgoztam Csehországban. December 15-én szabadságomat töltöttem Rozsnyón. Havas téli idő volt. A rádiónál ültem és a híreket hallgattam. Nagyon szerettem politizálni. A tőlem jóval idősebbek, akik szintén a rádiót hallgatták, ha gyereknek is tartottak, szívesen elbeszélgettek velem. Tisztelték tájékozottságomat. Gyakran kérdésekkel fordultak hozzám: — Na, mi újság, mit mondott a rádió? A kérdésre mindig tudtam válaszolni. Ismertem a külügyminiszterek neveit s amennyire a rádióhírekből tudni lehetett, tudtam, hogy mi történik az országhatáron innen és túl. Olyan koravén gyerek voltam, aki olyasmibe is beleüti az orrát, ami tulajdonképpen a felnőttekre tartozik. Mert hát mi köze lehetett egy 17 éves gyereknek a Marshall-tervhez? Nékem pedig volt közöm hozzá. Érveltem, hogy Magyarország, Csehszlovákia és a többi államok miért nem fogadták el a Marshalisegélyt és mi is tulajdonképpen a Marshall-terv? Ha valaki leintett, mondván: — Ej, mit tudsz te még, mit értesz ehhez - büszkén hivatkoztam arra, hogy szervezett munkás vagyok és egyet-mást már tudok a világ dolgairól. S nem hazudtam. Miután a fűrésztelepen, ahol eddig dolgoztam, befejeződött a munka, 1946. október 10én Csehországban álltam munkába. Ettől a naptól a szakszervezetnek is tagja lettem. Szervezett munkás voltam és olyan gyűlésekre jártam, ahol többéves munkásmozgalmi tapasztalatokkal rendelkező cseh, szlovák és magyar dolgozók mondtak véleményt. Volt tehát kitől tanulnom. Szabadságom ideje alatt sokat beszéltem a cseh munkásokról, akik szerettek bennünket. Csehországi életünkről beszéltem most is, amikor a rádió minden hírénél jobb hírt hallottunk. A háziasszony azzal jött haza, hogy a piacon magyar újságot árulnak. Mindannyiunkon különös érzés futott át. — Miért nem vett maga is! — mondtuk egyszerre többen. — Sort állnak érte — volt a rövid válasz. Elsőnek szedtem össze magam, és siettem a piacnak nevezett főtérre az újságárushoz. Nagy pelyhekben hullott a hó, de az emberek mitsem törődve ezzel, menet közben olvasták a régen várt újságot. Voltak, akik egymás kezéből vették ki a lapot. Nagy volt az öröm, ezt senki sem tagadta. Vagy 100. lehettem a sorban, s ahogy megkaptam az újságot, én is a többiek módjára, menet közben kezdtem olvasni. Az első oldal első betűjétől az utolsó oldal utolsó betűjéig mindent elolvastam benne. Aztán eltettem és izgatottan vártam a többi számot, amelyekkel ugyanazt csináltam, mint az elsővel. Az Űj Szú neveli dolgozóinkat ŰJ SZÖ 2 1958. december 15.