Új Szó, 1958. december (11. évfolyam, 332-362.szám)

1958-12-02 / 333. szám, kedd

KI TESZNEK MA GüKÉRT Á velími szövetkezetesek IV. kongresszusukra készülnek Nagy napja volt a kolíni február 6-án. E napon lát ný elvtárs, a CSKP Közpo kára és a köztársaság eln tekintette a szövetkezet ú gazdasági épületeit, majd san elbeszélgetett a szőve kájuk előnyeiről és eredm falusi pártszervezet évzáró lalásában különös figyelmet járás Velím községének ogatta meg Antonín Novotnti Bizottságának első titoké falujukat. Délután megj tehénistállóját és egyéb szívélyesen és tárgyllagotkezetesekkel közös munényeiről. Este részt vett a taggyűlésén és vitafelszószentelt a mezőgazdasági termelés növelésének. Már akkor is hangsúlyozta, hogy a dolgozók életszínvonalának emelése érdekében a mezőgazdaságnak az eddiginél jobban ki kell tennie magáért. Különösen a fellelhe tő jelentős tartalékokért, a takarmányalap kiegészítésé ért és az eredményesebb szarvasmarhatenyésztésért kell harcolni. Novotný elvtárs akkor mind az ország, mind a szövetkezet szempontjából vázolta a tenniv alókat és utána megszületett az ígéret. Jó Iskola volt a velímieknek Novotný elvtárs bölcs felszólalása. Jól felkészülhettek az EFSZ-ek IV. kongresszusa előtti taggyűlésekre. Az első kongresszusi vitaanyaggal, a termelés továbbfokozásának kérdéseivel élénk vita keretében a műit hét egyik estéjén foglalkoztak a helyi aagyvandéglfi tágas termében. Szerencsés gondolat volt éppen ezen a gyűlésen ellenőrizni Novotný elvtársnak te'tt vállalásaik teljesítését. Jaroslav Sotola elvtársnak, a szövetkezet elnökének higgadt, vitaindító beszámolója nyílt volt, a tagságot értékes javaslatok megtételére ösztönözte. A helyesen értelmezett szövetkezeti demokrácia nem ismer kényes kérdéseket. Még a lányomhoz intézett, de menyemre vonatkoztatott célzások is termékeny talajra találtak. Az elnök (nem hiába dolgozott éveken át az iparban), az alelnök nem maradt adós a válasszal. Még Jirsík elvtársnak, a JNB mezőgazdasági osztálya vezetőjének is a fejére olvasták, hogy régen nem volt a szövetkezetesek között. Hasznos néha az Ilyen hevesebb „véleménycsere". A gyűlésen értékes javaslatok és határozatok születtek. A falutól öt kilométernyire hömpölyög a Labe, sok helyen vizenyőssé teszi a földeket. A tagok ezért behatóan foglalkoztak a talajjavítás, az alagcsövezés kérdéseivel. Az állami támogatás nagysága szorosan összefügg a szövetkezeti önsegély mérvével. A tagság hajlandó a fő idénymunkák elvégzése utár részt vállalni a talajjavítási munkálotokból. A munka most' a döntő láncszem a növénytermesztési és az állattenyésztési szakaszon is. Több felszólaló nyíltan jnegmondta, ne fent keressék a hibákat, a szövetkezetesek kezében van még szebb életük kulcsa: a jobb munkaszervezés és ez felbecsülhetetlen kincs, — az igazi demokrácia —, hogy a taggyűlésen mindenről őszintén beszélhetnek. Hiszen kétkezi dolgozók egymás között vannak. A szövetkezeti termelés fokozására azért is szükség van, hogy oe szoruljunk oly nagymérvű behozatalra és ennek folytán ne legyünk kénytelenel. oly tömérdek mezőgazdasági gépet kiszállítani. Van itthon is bőséges alkalom a további gépek felhasználására. A vita során felmerült, hogy a tejből nem teljesítették Novotný elvtársnak tett ígéretet. Mi ennek az oka? Nem kielégítő az állatállomány. A vezetőség ugyan ígéri, hogy a jövö év elejére kiküszöbölik a csorDát, de ennél értékesebb a konkrét határozati javaslat: az idén 100 hektár mezőgazdasági területen 70 szarvasmarhájuk van, ebből 25 a fejőstehén, jövőre 30 lesz. 1959ben hektáronként legalább 410 liter tejet adnak, 1960-ban már 510 litert. Beszéltek még a föld termékenységének fokozásáról, belterjesebb megműveléséről, a trágyafélék jobb felhasználásáról, a takarmányalap bővítéséről, növényvédelemrőt, állattenyésztésről, építkezésekről, beruházásokról, gépekről, karbantartási munkálatokról, a falu lakáskérdésének megoldásáról, pártunk nyílt leveléről meg káderkérdésekről is, mert Brtek elvtársnak, a szövetkezet alelnökének és egyben agronórnusának szemére vetet" ték, hogy sok a funkciója, még járási méretben is vállal munkát, mindent maga akar elvégezni, ahelyett, hogy utánpótlásról gondoskodnék. A szövetkezeti gazdálkodás problémáival csak a második kongresszusi vitaanyag foglalkozik,. Erről rövidesen külön gyűlés lesz. Vedralová elvtársnő, az egyik malacetető azonban mái' ezen a gyűlésen felvetette a magas természetbeni juttatások kérdését. A természetbeni juttatás legyen bőségesen elegendő a szövetkezeti családnak, a munka után kijáró keresetből jusson mindenre, de ne szolgáljon a természetbeni juttatás üzérkedés tárgyául. Keil, hogy ez a felszólalás a következő gyűlésig sokak szemét felnyissa. Értékes felajánlást tett a kovácsrészleg. Ha műhely céljaira féligmeddig alkalmas épületet kapnak, egyetlen kőműves segítségével vállalják az átalakítás és rendbehozatal munkáját. x Az első vitaanyagról folyt a vita. De a szövetkezeti termelés fejlesztésének ügyét ezzel korántsem zárták le. Tulajdonképpen most láttak csak hozzá. Ezért Jirsik elvtárs nagyon helyesen javasolta, hogy a csoportok foglalkozzanak még külön a felvetett kérdésekkel és további észrevételeiket közöljék a szövetkezet vezetőségével. Erő, bizakodás, lelkes munkakészség jellemzi a velími szövetkezeteseket. Nem baj az sem, hogy a gyűlés a késő éjszakába nyúlott. Jó érzéssel mehetett utána mindenki haza, már csak azért is, mert a taggyűlés felvette tagjai közé az eddig még kívülálló két utolsó családot ' SZILY IMRE Versenyben Á „szántás hónapja" versenybe a dunaszerdahelyi traktorállomás brigádközpontjai is teljes ütemben bekapcsolódtak. Vállalták, hogy a szántást határidő előtt 100 százalékra elvégzik. Képünkön Pénzes István, a csécsénypatonyi brigádközpont vezetője Pavol Ďurkovii traktorossal beszélget, aki Zetor 35-K traktorával naponta 7 hektárt szánt meg. (Sluka jelv.) Az adott szóhoz híven A Szenei Állami Gazdaság dolgozói teljesítették a pártunk XI. kongresszusának tiszteletére tett vállalásukat. E napokban a szarvasmarhaállomány egész évi tervét 104%-ra teljesítették. Száz hektárra számítva most 56 szarvasmarha jut, ennek a fele tehén. Az év végéig száz hektáronként még kettővel növelik a marhaállományt. A marhaállomány hasznossági tervét is több mint 100®/o -ra teljesítik. Ezt az eredményt elsősorban az állatgondozóknak köszönhetik, akik nagy gondot fordítanak az állatállomány fejlesztésére. A Szenei Állami Gazdaságban az év elejétől átlagosan 8,05 liter a fejéshozam, emellett van olyan részleg is, ahol ezt a számot túlteljesítik és már elérik az 1960-ra tervezett termelési színvonalat A budmerleei részleg Kaplná farmján Borza Lajos fejő az év elejétől 12 literes fejéshozamot ér el. Az állami gazdaság Igazgatójának szavai szerint ez év végéig még 200 ezer liter tejet adnak be terven felül. Teljesítették az évi termelési tervet A sabi ElektroporCelán-üzem dolgozói a múlt hét végén a nyitrai kerületben első gépipari üzemként befejezték az évi termelési tervet az összes mutatókban. Egyúttal egy nappal előbb teljesítelték a Nagy Október 41. évfordulójának -i tiszteletére tett összüzemi szocialista felajánlást. Sikerük annál értékesebb, mert 1955-től kezdődően, amikor a Nyitra közelében levő új üzemben megkezdték a termelést, még sohasem teljesítették az évi tervfeladatokat. Az idei tervet —, amely a múlt évhez viszonyítva 33 .százalékkal magasabb - határidő előtt teljesítették. 1 300 000 koronát takarítottak meg a költségeken. A sabi Elektropocelán-üzem az év végéig még 710 000 korona értékben készít terven felül műszaki porcelánkészítményeket - magas, igen magas és alacsony feszültségű szigetelőket. A szocialista országok kommunista és munkáspártjainak 1957 novemberében Moszkvában megtartott értekezlete Nyilatkozatában kijelentette, hogy a munkásosztály és marxista-leninista pártjai mindent elkövetnek, hogy a munkásosztály hatalomra jutása polgárháború nélkül menjen végbe. Hogy legyen, vagy ne legyen valamely országban polgárháború, az az uralkodó kizsákmányoló osztályok állásfoglalásától függ. Mellesleg meg kell jegyeznünk, hogy Indiának az angol uralom alóli felszabadulását is az indiai nép hosszan tartó, sokszor fegyveresen vívott harca előzte meg, amelynek vezetői között ott volt az Indiai Nemzeti Kongresszus is. Távol áll tőlünk, hogy elítéljük az indiai népnek a felszabadulásért vívott fegyveres, tehát erőszakos harcát. Csak éppen, mint tényt leszögezzük, hogy ebben az esetben az erőszak nagy haladó szerepet töltött be. Nehru miniszterelnök úr általános filozófiai és szociológiai kérdéseken kívül cikkében India gazdasági fejlődésének aktuális kérdéseit, India további fejlődésének, e fejlődés útjainak kérdését is felveti. Teljes őszinteséggel állapítja meg: „India általában véve is szegény ország, de több nagy vidéken szörnyű a nyomor." Igen helyesen utal arra, hogy a mai viszonyok között a fejlődésnek két útja lehetséges: a kapitalista és a kommunista út. Szerinte azonban India esetében nem fogadható el sem az egyik, sem a másik út. És megpróbál valamiféle sajátos, India viszonyainak megfelelő külön utat találni. Ilyen sajátos útnak, bármilyen képtelenül hangzik, Nehru úr a szocializmust nyilvánítja. Nehru annak kifejtése során, hogy hogyan értelmezi a szocializmust, felveti India mai fejlődésének több, haladéktalan megoldásra váró lényeges kérdését. Ilyenek az ország iparosítása, az agrárkérdés, valamint a kultúra és a közoktatás kérdése. Sajnos, az érintett kérdések közül egyetlen egyre sem ad világos választ. India még mindig az előtt a feladat előtt áll, hogy véglegesen lerázza a gyarmati uralom gazdasági béklyóit. Gazdasági életében igen erős pozíciói vannak a külföldi tőkéseknek, elsősorban az angoloknak, akik a külföldi tőkebefektetéseknek legalább 80 százalékát a magukénak mondhatják. | Hivatalos adatok szerint 1951-ben i (s azóta nem igen változott a hely- I zet) a külföldi tőke Indiában az olajipar 97 százalékét, a gumiipar 93 százalékát, a szénipar 62 százalékát, az egyéb bányaipari ágak 73 százalékát, a gyufaipar 90 százalékát, a jutatermelés 89 százalékát, a teaipar 88 százalékát, stb. ellenőrizte. Az utóbbi években erősödött az amerikai monopóliumok behatolása India gazdasági életébe. A „Survey of Current Busieness" című folyóirat adatai szerint Indiában 1956-ban csupán a közvetlen amerikai magánbefektetések 10Ö millió dollárra rúgtak. Az indiai gazdaságba befektetett külföldi tőke egészéhez viszonyítva ez nem nagy összeg. Figyelemre méltó azonban az, hogy az amerikai befektetések 1950 óta csaknem a háromszorosukra nőttek. A külföldi tőke lényegében hátráltatja a nemzeti ipar, különösen a nehézipar fejlődését. Az újabb külföldi tőkebefektetések az utóbbi években azokba az iparágakba áramlottak, amelyek a legtöbb profitot biztosítják (cigaretta, cukor, szappan, gyógyszerek, stb.). India fejlődésének egy másik lényeges kérdése, amelyre Nehru kitért cikkében, de amelynek megoldásával nem foglalkozik — az agrárkérdés. Tudjuk, hogy índia még korántsem szakított a feudális viszonyokkal. Hozzávetőleges számítások szerint Indiában a parasztok 60 százaléka a föld 15 százalékát, 5 százaléknyi nagybirtokos pedig 35—40 százalékát birtokolja. Vajon van-e az Indiai Nemzeti Kongresszus Pártnak valamilyen valóban radikális agrárprogramja? Nehru úr cikkéből ítélve nincs ilyen programja. A tényekből ítélve az Indiai Nemzeti Kongresszus abban az irányban indult el, hogy falun nagy földbirtokos-burzsoáziát és nagyparasztságot hozzon létre. A kormány politikája az, hogy igen magas váltságdíjjal megváltja a földet a földbirtokosoktól. Ennek következtében máris óriási mértékben megnövekedtek az államadósságok. Másrészt a magas haszonbér a •nagy adókkal és egyéb szolgáltatásokkal együtt adósságba verik, az uzsorások, az új és a régi földbirtokosok szolgaságba döntik a parasztokat. Az oroszországi Októberi Forradalom a fő szocialista feladatok megoldása során, menet közben a feudalizmus maradványaival is leszámolt. A világ egyik legnagyobb országa Kína, miután kilenc évvel ezelőtt győzelmet aratott Csang Kaj-seken és az amerikai imperialistákon, legelső feladatául a feudalizmus maradványainak felszámolását tűzte ki, s ezt a feladatot sikeresen végre is hajtotta. Közben • természetesen nem lehetett elkerülni, hogy erőszakot alkalmazzanak a feudálisok ellen. Ha a kínai parasztok megpróbálták volna rábeszélni a földbirtokosokat, hogy önként mondjanak le kiváltságaikról, még több száz évig is elvárhattak volna, míg kivívják felszabadulásukat. Ha összehasonlítjuk India -és Kína gazdasági fejlődését, igen tanulságos kép tárul elénk. A múltban, a felszabadulás, vagyis 1947—1949 előtt India és Kína a gazdasági fejlődésnek kb. ugyanazon a fokán állt. Mindkét országnak elmaradott ipara volt, s a falvakban tovább éltek a feudális viszonyok, Az ipari fejlődés tekintetében India talán még valamivel előbbre is volt, mint Kína. Kína és India felszabadulása óta csaknem ugyanannyi idő telt el: India 11 éve, Kína 9 éve szabadult fel. Az eredményeket tekintve azonban a Kínai Népköztársaság egy teljes történelmi korszakkal hagyta maga mögött Indiát. A társadalmi viszonyok terén Indiában nem történt szinte semmilyen döntő változás. A parasztoknak ma nincs földjük, a föld ma is a feudálisok birtokában van, a munkásokat ma is kizsákmányolják a tőkések, a burzsoázia ma is kezében tartja a gyárakat és a bankokat éppúgy, mint azelőtt. Az angolok kivonulásának leginkább az indiai burzsoázia látta hasznát. Mindamellett nem becsüljük le azt az óriási történelmi jelentőségű tényt, hogy India nem gyarmat többé, csakhogy ez még nem minden, ami a dolgozók, a munkások és a parasztok társadalmi felszabadulásához szükséges. A Kínai Népköztársaság ez alatt az idő alatt egyszer s mindenkorra véget vetett a külföldi monopóliumok gazdasági garázdálkodásénak, teljesen megszüntette a feudalizmust minden csökevényével együtt, s végrehajtotta az ipar, a kereskedelem és a mezőgazdáság szocialista átalakulását. Mig India a felszabadulás előtt kb. 1,3 millió tonna, Kína pedig 0,9 millió tonna acélt termelt, addig ma India jóformán ugyanannyit termel; mint azelőtt, Kína viszont 1958-ban mintegy 11 millió tonna acélt, 210 millió tonna szenet és 80 ezer szerszámgépet termel (a széntermelés és a szerszámgépgyártás tekintetében a Kínai Népköztársaság ebben az évben utóiéri Angliát). Az egész ipari termelés 1958-ban, 1957-hez viszonyítva 60 százalékkal növekszik. Ugyanilyen rohamos ütemben halad előre Kínában a kulturális forradalom is: az ország kerületeinek csaknem 90 százalékában bevezették az általános elemi iskolai oktatást és már több mint ezer feisőbbfokú tanintézetet létesítettek. India a felszabadulás utáhi időkben komoly lépésekkel jutott előbbre, de Kínához viszonyítva jóval kisebb sikereket ért el. Kisebb az előrehaladása, jóllehet India és Kína éghajlati viszonyai igen hasonlóak, s India népessége is igen nagy - mintegy 400 millió; India akárcsak Kína, ősi kultúrával rendelkező ország, s India népe ugyanolyan szorgalmas, szerény és leleményes. Tehát nyilvánvalóan nem az a lényég, hogy ki elmélkedik többet az erőszakról, az egyéni szabadságról és az erkölcsi értékekről, hanem az, hogy hol szabad igazán a nép, hol rázta le ténylegesen a múlt béklyóit, hol vált valóban az ország gazdájává, hogy hallatlan lelkesedéssel, saját akaratából, nem pedig a kizsákmányolók korbácsától hajtva építse nagyszerű jelenét és még nagyszerűbb jövőjét. A marxisták teljesen tisztában vannak azzal, hogy az indiai kormány által létrehozott államkapitalizmus kétségtelenül haladó jellegű, és hogy különbözik az imperialista országok reakciós államkapitalizmusától. Meg kell azonban látni azt is, ami a legfontosabb. Akár akarja ezt az Indiai Nemzeti Kongresszus Párt, akár nem, a nép szükségletei parancsolóan megkövetelik a termelőerők fejlődésének teljes szabadságát ahhoz, hogy a nagy India gazdaságilag hatalmas országgá válhasson, s hogy a nép — történelmében először — igazán szabaddá legyen és kielégíthesse anyagi és szellemi szükségleteit. Valamennyi ország ipari fejlődésének tapasztalatai alapján mondhatjuk: akár akarják ezt az Indiai Nemzeti Kongresszus vezérei, akár nem, a történelem majd rákényszeríti őket arra, hogy az országot végérvényesen és következetesen megtisztítsák a feudális béklyóktól. Vagy végrehajtanak gyökeres agrárreformokat felülről, azaz a kormány kezdeményezésére, vagy radikálisabb formában maga a nép, alulról fogja ezeket végrehajtani. A történelem nem ismer más utat, amelyen haladva egy agrárország ipari országgá válhatna. Nem ismernek más utat napjaink tapasztalatai sem. Amint Indiában komolyabban hozzálátnak az agrárviszonyok átalakításához, a feudálisok és általában a nagybirtokosok minden területen még hevesebb elľenállást tanúsítanak, s erőszakot fognak alkalmazni a parasztok ellen, hogy megtartsák a földet. S ebben az esetben a kormánynak, ha a parasztok, nem pedig a feudálisok oldalán áll, elkerülhetetlenül erőszakhoz kell folyamodnia a feudálisokkal szemben. Befejezésül meg kell mondanunk, hogy a haladó emberek világszerte nagyra becsülik Dzsavaharlal Nehrunak azt a nemes történelmi szerepét, amelyet az indiai nép által a nemzeti függetlenségért vívott felszabadító harc vezetőjeként betölt. Becsülik Nehrut, mint a mai háborús uszítók ellen, az emberiséget mérhetetlen áldozatokkal és nélkülözéssel fenyegető atom- és hidrogénháború provokátorai ellen irányuló nemzetközi mozgalom egyik kimagasló vezetőjét. A haladó emberek azt is tudják, hogy a nagy indiai nép őszinte barátságot és testvéri érzéseket táplál a Szovjetunió és a többi szocialista ország népei iránt. A Szovjetunió, s ugyanígy a többi szocialista ország is, mindig kész megadni a szükséges segítséget India gazdasági fejlődéséhez. A béke és a haladás hívei bizonyosak abban, hogy a nagy indiai nép csakugyan képes csodákra és csodákat is visz majd végbe azon az úton, amelyen haladva India modern ipari hatalommá alakul át és továbbfejleszti nemzeti kultúráját. Az indiai nép, India kormánya és Nehru úr meg lehet győződve arról, hogy a szocialista országok népeiben és kormányaiban mindig a legőszintébb, legmegbízhatóbb önzetlen barátokra talál — tekintet nélkül azokra az ideológiai nézeteltérésekre, amelyek Nehru cikkében kifejezésre jutottak —, a legdöntőbben: a békeharcban, a népek életbevágó érdekeiért, az emberiség előrehaladásáért folyó küzdelemben. Ami pedig azt illeti, hogy milyen utakon és milyen módszerekkel halad az indiai nép e nagy cél felé, ez kizárólag az indiai nép ügye: hogy milyen utakat és módszereket választ — az India életének történelmi, kulturális, gazdasági és politikai feltételeitől függ. D J SZÖ 5 * 3958. december 2.