Új Szó, 1958. december (11. évfolyam, 332-362.szám)

1958-12-11 / 342. szám, csütörtök

A MUNKÁSOSZTÁLY PÉLDÁJA NYOMÁN Most hogy pártunk levele, amely hazánk minden dolgozójához szól, oly örömteli hírt közöl, hogy üzemi dolgozóink az idei feladatokat száz százalékon felül teljesítették- és a munkatermelékenységet az előre tervezett 4,7 százalék helyett 7,5 százralékra emelték, hazánk összes dolgozóit nagy lelkesedéssel tölti el. De nemcsak az üzemek dolgozói, hanem a falusi emberek, a szövetkezeti tagok is nagyra értékelik ezt az eredményt. A levél megvitatása közben azonban felvetődik a kérdés: vajon mi szövetkezeti tagok mennyiben járultunk hozzá ahhoz, hogy pártunk újból árleszállítás lehetőségéről tesz említést? A dolgozókhoz intézett levél rámutat, hogy az ipari termelés mellett a mezőgazdaság még mindig lemaradozik. A párt levelével kapcsolatos és a szövetkezetek IV. kongresszusa előtti viták során a szövetkezeti tagok és általában a mezőgazdaság szakaszán dolgozók javaslataiban egy cél elérését tűzték ki célul. Felszólalásaikban, javaslataikban túlnyomórészben a mezőgazdasági termelés színvonalának emelését tartják szem előtt. A viták során a felszólalók rámutatnak azon hibákra, amelyek egyes helyeken eddig fékezték a termelés színvonalának emelkedését és nyomban keresik a lehetőségeket, hogyan s miképpen tudnák őket a legrövidebb időn belül megszüntetni és a termelés növelésével hatékonyan hozzájárulni az életszínvonal emeléséhez. A szerkesztőségünkbe küldött levelek igazolják, hogy a mezőgazdaságban dolgozók tisztán látják, a jólét további növelése csak akkor lehetséges, ha a mezőgazdaság is lépést tart az iparral, a feladatokat nemcsak száz, de száz százalékon felül is teljesítik. A levelezők írásaiból kitűnik, a földműveseknek komoly elhatározásuk, hogy felszámolják az eddig tapasztalt hibákat és rövid időn belül lényeges változást eszközölnek a mezőgazdaságban. Méltók akarnak lenni szövetségesükhöz, a munkásosztályhoz, azokhoz az emberekhez, akik olyan eredményeket értek el, amilyenekről pártunk levele is megemlékezett. c/lfnáeik&i kéftek KÜ - t SwÄ.ii*':: 59Í • R •Hfí',;. w? ~ ' „*% • * Z* Wmk IBtäm^MM

I mkmm wmmtíí Az ajnácsköi EFSZ-ben alaposan kihasználták az időt a kissé elmaradt mélyszántás elvégzésére. Az almágyi traktorosbrigád hatalmas segítséget nyújtott. Kovács Ervin vasárnap is dolgozott DT gépén és kb. 12 hektáron végezte el a mélyszántást, pedig meredek, hepehupás talajon kellett mozognia gépével. SOMSÁRÓL DÖNT A FAL 11I s>i T* '

M H* :ÍmW'\¥ AZ EFSZ-EK IV. országos kong- lése, amely megfelel a szocialista resszusa mezőgazdaságunk döntő nagyüzemi gazdálkodás jellegének, eseménye. Célja a mezőgazdasági A falvakon rendezett viták vannak termelés olyan színvonalra való eme- hivatva arra, hogy az elhangzott jaCsak a tervek teljesítésével és túlteljesítésével lehetséges az életszínvonal emelése Járásunk dolgozó népe nagy örömmel fogadta pártunk levelét, amelyen keresztül szól minden dolgozóhoz arról, hogyan lehet emelni még gyorsabban a dolgozók életszínvonalát. A levél megvitatására körzeti összejövetelekre gyűltek össze a községek vezető személyiségei, melyeken valamennyien hangoz-, tatták azt az óriási fejlődést, amelyet az elmúlt 10 év alatt elértünk. A szalánci körzet vezetői közül több mint tízen szólaltak lel a vitában. Arról beszéltek, hogy az életszínvonal emeléséhez feltétlenül szükséges a tervek teljesítése, sőt túlteljesítése minden munkaszakaszon, úgy ahogy azt manapság csinálják dolgozóink az iparban. Az egységes földművesszövetkezetekben a terv teljesítése bizony attól is függ, hogy a tagok hogyan kapcsolódnak be a munkába. Sajnos — mondotta Bacsó elvtárs, a rákos! EESZ elnöke —, ez nálunk nincsen így. Nagy hiba az is, hogy a helyi nemzeti bizottság a szövetkezeteknek a legelemibb segítséget sem nyújtja. — Példa arra az is, hogy ezen összejövetelre senki se jött el, de hiba az is, hogy az új szövetkezeti tagok közül munkába senki se jár, hogy se vetőmagot, se pedig takarmányt nem összpontosítottak, sőt még az istálló építésénél se segítenek. így vélekedett a dologról Veréb elvtárs, a szalánci brigádközpont vezetője is, aki arra mutatott rá, hogy lemaradás mutatkozik a mélyszántás körül. Ez pedig baj, mert a mélyszántás a bő terméshozam egyik előfeltétele. No, nemcsak ezekről a hibákról esett itt szó. Rózsai elvtárs, a HNB titkára arról szólt, hogyan lehetséges a szövetkezeti tagságnak is biztosítani a gyermekpótlékot. Nem függ semmi mástól, csak a szövetkezet jó gazdasági helyzetétől. De sző volt még arról is, hogy, sajnos, a helyzet az, hogy a szövetkezetekben inkább csak öregebb emberek dolgoznak, ami lényegesen kihat a termelésre is. Szükséges a fiatalokat minél nagyobb mértékben megnyerni a mezőgazdaság számára s ebből a szempontból a kultúralapokat jobban ki kell használni. Nevelni, iskolázni kell rendszeresen nemcsak a vezetőket, hanem a szövetkezet minden tagját, mert a tudás már magában fél siker. Lehet az életszínvonalat még gyorsabban is emelni, de mindenkinek hozzá kell járulnia. így gondolja ezt az újszálási új EFSZ tagsága is. Ez a szövetkezet csak az idén alakult, de az új gazdasági évet már jól akarják kezdeni. A teheneket december végéig összpontosítják. Továbbá egy csűrt és egy pajtát átalakítanak sertésólnak, vesznek malacokat és így lerakják az alapját a közös gazdálkodásnak. Szántóföldterületüket 8 hektár rossz minőségű legelő felszántásával gyarapítják s szeretnék, ha rövidesen új kultúrház építését is megkezdhetnék. Nem csoda, hogy így gondolkodnak, hiszen látják, hogy ezen az úton a jobb élet felé haladnak. ^ Hiszen amikor pártunk levele a v dolgozók életszínvonalának további emeléséről hozzájuk jutott, aznap kerültek a petróleumlámpák Üjszálláson a padlásra s első ízben ragyogott fel ebben a faluban is a villanyfény, megszólaltak a már régen elkészített rádiók és a fiatal lányok és menyecskék villanyvasaióval igazították ruhájukat vasárnapra. Pártunk bölcs és okos vezetésével hazánk egyre jobban virágozik s a dolgozók segítségével ezekből a virágokból évről évre gazdagabb és gazdagabb gyümölcstermés várható. Iván Sándor, Kassa Tapasztalatcsere Az elmúlt napokban Kassán közgazdasági konferenciát tartottak, amelyen több mint kilencven baromfitenyésztő, gondozó vett részt. A konferencián megállapították, hogy míg a cseh országrészekben 100 hektár szántóföldre számítva átlag 462 tyúkot tartanak, addig ez a szám a kassai kerületben bizory kisebb, száz hektárra mindössze 302 tyúk jut. A kassai kerület mezőgazdasági dolgozóinak 1960-ig el kell érniök, hogy száz hektárra átlag 350 tyúk jusson. Annak ellenére, hogy az elmúlt évhez viszonyítva a helyzet jelentősen javult, a kassai kerületnek mégis igyekeznie kell e téren, hogy elérje Szlovákia többi kerületeit. Jó eredményt érnek el a tojástermelésben a bodrogszerdahelyi szövetkezetesek, ahol egy tyúkra számítva az évi tojáshozam 192 darab, Arról, hogy mennyire érdemes baromfit tenyészteni, a konferencián Danko elvtársnő, a trebišovi szövetkezet baromfigondozója beszélt. Elmondotta, hogy a szövetkezet a baromfitenyésztésből háromnegyedév alatt 320 ezer korona jövedelmet ért A konferencia célja az volt, hogy a szövetkezetesek szélesebb körben megismerjék a baromfitenyésztés jelentőségét. Bohuš Nemček, Kassa. vaslatok alapján haladéktalanul bevezessék az egyes szükséges és megoldható intézkedéseket. Nagykeszin részt vettem egy ilyen vitán. Róluk, a jövőjükről volt szó. Nagyon sok olyan probléma vetődött fel, amit bizony eddig Nagykeszin nem igen vettek figyelembe. A hektárhozamok növelésének érdekében van még tennivaló Keszin is, jóllehet már elérték azokat az eredményeket, amelyeket a párt és a kormány a távlati tervben kitűzött. Búzából a tervezett 29 mázsa helyett 30 mázsát, cukorrépából 320 mázsa helyett 390 mázsát termelnek stb. Szabó József zootechnikus és Jassa Mihály az állattenyésztés problémáival foglalkoztak. Mint említették, ha biztosítva van a takarmányalap, akkor magasabb fejési átlagot és nagyobb súlygyarapodást tudnak elérni. ÉRDEMES még megemlíteni Czita Lajos szövetkezeti elnök hozzászólását. Ismertette azokat a terveket, amelyet a szövetkezet vezetősége dolgozott ki a magasabb hektárhozamok elérése érdekében. Továbbá szólt arról, hogy az EFSZ-nek van legalább 100 ha olyan vizes földterülete, amely eddig semmi hasznot sem hozott. Most tervbe vették ezen földterületek lecsapolását. így biztosítani tudják majd az állatállomány számára a megfelelő mennyiségű takarmányt. Czita Béla, Komárom A mezei munkák dandárja ugyan már elmúlott, de a szorgalmas szövetkezeti tagnak mindig akad tennivalója a közös portán. Pataki Pál, az ajnácsköi EFSZ zootechnikusa BlaSkovič Béla és Hronec Pál tagokkal az itatást teszik kényelmesebbé levezetőcsatornák létesítésével. (Agócs felvétele) INKÁBB ELŐBB, MINT KÉSŐBB Kovácsi község a kékkői járás déli részén fekszik. A szövetkezet körülbelül ezer hektáron gazdálkodik. A tagok tervbevették, hogy ez idén huszonhat hektár kevéshozamú rétet és legelőt szántanak fel. A szerződést már meg is kötötték a kovácsi traktoros brigáddal, s a terv szerint ősszel akarták a területet felszántani. A szövetkezet vezetősége azonban mást gondolt, megváltoztatta előbbi álláspontját és most tiltakozik a felszántás ellen, azzal érvelve, hogy ily módon csökkenne a szövetkezet takarmányalapja. Pedig nincs igazuk, hisz a kevés hozamú rétekről és legelőkről kevés takarmányt gyűjtenek be. A szövetkezetnek több jövedelme lenne, ha hektáronkint legkevesebb harminc mázsa szántóföldi takarmányt takarítana be a közösbe. Ha ez év őszén a tervezett területet felszántanák és tavasszal takarmányt vetnének bete, legalább egyszer annyi jóminőségú takarmányt tudnának betakarítani e területről, mint ezelőtt. Szomor Béla, Pető Gondosan készülnek a jövő gazdasági évre Á dunaszerdahelyi járás EFSZ-el gondosan megtárgyalják a IV. szövetkezeti kongresszus anyagát. A kongresszus anyagának megvitatása a falusi pártszervezetek irányításával megy végbe. Így van ez jól, hisz pártunk XI. kongresszusának határozatából nagy feladat hárul a falusi pártszervezetekre a mezőgazdasági termelés gyorsabb növelésének érdekében. Hogy ezt biztosítsák, mindenütt a kommunistáknak kell az élvonalban járniok és kezdeményezően felhasználniok a helyi lehetőségeket, ésszerűen érvényesíteniük a szövetkezeti tagoknak a termelés fokozására irányuló javaslatait. A vita folyamán szövetkezeteink helyesen értelmezik a kitűzött feladatok megoldásának szükségességét, elsősorban azokat, amelyeket 1959-ben kell megoldani. Amint ismeretes, a dunaszerdahelyi járás már 1959-ben teljesíteni akarja a második ötéves tervet. Ez megköveteli a jövő gazdasági év gondos előkészítését. A vita anyagát megtárgyalják a pártszervezetek taggyűléseiken, aktivákon, munkacsoportokban és a szövetkezet tagsági gyűlésein. A hozzászólások alapján a szövetkezetek tervet dolgoznak ki, amelybe belefoglalják a feladatokat az elkövetkezendő időszakra. Nagyon konkréten foglalkoztak az anyag megvitatásával például Vámosfalun. Kötelezettséget vállaltak, hogy 1959-ben 1 ha földterületre 55 kg marhahúst, 660 liter tejet és 1 ha szántóterületre 125 kg sertéshúst és 475 tojást termelnek. Ha megvizsgáljuk a szövetkezet jelenlegi gazdálkodását, látjuk, hogy erre megvan minden feltétel. A várkonyi EFSZ vezetősége foglalkozott a szövetkezet kihasználatlan lehetőségeivel. A tagok kötelezettséget vállaltak, hogy a jövő évben az idei 10 vagon sertéshús helyett 15 vagonnal és a 400 000 liter terven felüli tej helyett 500 000 litert adnak be. És ez nem is túlzás, hisz az állattenyésztési termelés teréig ez idén is teljesítették előirányzott tervüket, sőt túl is szárnyalták. A cséfai EFSZ például már ebben az évben teljesíti az állattenyésztési termékekből a második ötéves tervet, sőt egyes szakaszokon már túl is szárnyalta. Azonban a tagság nem elégszik meg az elért eredményekkel. További értékes kötelezettségvállalások születtek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére. Pöthe László tehéngondozó a tervezett 30 360 liter tej helyett 36 360 litert fej ki 14 400 korona, Nagy Ferenc a tervezett 30 800 liter helyett 35 000 litert fej ki 10 080 korona értékben. A cséfai EFSZ-tagok közül többen is tettek hasonló kötelezettségvállalást. Az EFSZ-ek a vita folyamán megbeszélik az építkezési problémákat is és körültekintően megvizsgálják azt a lehetőséget, hogy milyen tartalékaik vannak, amit felhasználhatnak az építkezésre, hogy ezzel Is olcsóbbá tegyék az építkezést és a termelést. Erre bizony nagy szükség van, hisz az állandóan növekvő állatállománynak kell a férőhely. Ez olyan kérdés, amit még a téli időszakban meg kell oldani. Szövetkezeteink erre a célra felhasználják a kihasználatlan gazdasági épületeket, pajtákat stb. és a növendékállatok részére olcsó istállókat építenek. így lehet a termelést olcsóbbá tenni, ami által nagymértékben felszabadulnak a munkaerők az állattenyésztésből, s lehetőség nyílik a növénytermesztési csoportok feltöltésére. E téren a vita folyamán értékes kötelezettségvállalások születtek. Például a királyfiakarcsai szövetkezet tagjai, amikor a falusi aktíván megvitattuk az anyagot, a februári győzelem 11. évfordulójára kötelezettséget vállaltak, hogy 1959. márcrus l-re felépítenek egy 500 férőhelyes baromfiőlat és egy 100 férőhelyes növendékállat-istállót 261 ezer korona értékben. A fiatalok is kötelezettséget vállaltak, hogy az épületek felépítésénél 1100 brigádórát dolgoznak 5500 korona értékben. A pozsonyeperjesiek kötelezettséget vállaltak, hogy saját erejükből, kihasználva a helyi épületanyag-tartalékokat ez év végéig felépítenek egy 100 férőhelyes istállót. A téli időszakot járásunkban arra használjuk fel, hogy teljes egészében felkészülünk az 1959-es évre, és erre felkészítünk minden CSISZ-tagot, hogy teljesítsük a jöbő évi feladatokat. Veréb István Dunaszerdahely. ÚJ SZŐ 5 * 1958. december 11.