Új Szó, 1958. december (11. évfolyam, 332-362.szám)

1958-12-30 / 361. szám, kedd

VÁLASZ EGY ÜZENETRE! apunk ez év július 12. számában „Törődjünk többet a fiatalokkal" címmel cikket közöltünk, amelyben bíráltuk az úszori (somorjai járás) szövetkezet vezetőséflét és a helyi pártszervezetet, mivel nem törődnek kellőképpen a szövetkezetben dolgozni akaró fiatalokkal. A cikkben elítéltük František Targošnak, a szövetkezet elnökének a tagsággal és főképpen a fiatalokkal szemben tanúsított helytelen magatartását. Kifogást emeltünk az ellen is, hogy Targoš kulák, s múltbeli politikai ténykedése sem válik becsületére, mégis elnöke a szóban forgó szövetkezetnek. Sőt, tovább merészkedett: Varga Mátyásnak, a helyi pártszervezet elnökének támogatásával a párt soraiba is be akart furakodni, hogy a párt tekintélyét saját céljainak megvalósítására használja fel. Az említett sorok megjelenése után a szövetkezetben nem volt egységes a vélemény. Targoš kisebbnagyobb „szívességekkel" pártfogókat tett szert. A pártfogók közé tartOzótt a helyi pártszervezet elnöke is. Ez érthető, mivel már tudjuk, hogy TargoSról olyan véleményt küldött a járási pártbizottságra, hogy annak alapján a nyár folyamán már fel is vették a tagjelöltek sorába. Miért adott volna most igazat a cikk írójának? Targoš pedig a Csemadok egyik funkcionáriusától üzenetet küldött a cikk írójának. Többek között azt „tanácsolta", jobb lenne, ha az illető nem kulákozna. Tudnia kellene, hogy manapság már nem aktuális a kulákozás, stb. Nem mintha František Targošsal akarnánk vitába szállni, mégis szükségesnek tartjuk egypár mondattal megvilágítani az osztályharc néhány kérdését, mivel még a párt egyes tagjai is — ahogyan az előbbiekből "is láthattuk — elvesztik józan ítélőképességüket és akarva, nem akarva, az osztályellenség maradványainak malmára hajtják a vizet. A kulákok — ami érthető is — iparkodnak félremagyarázni az osztályharc kérdéseit, a dolgot úgy beállítani, mintha nálunk már nem volna osztályharc, mintha pártunk szakított volna az osztályellenség visszaszorításának, korlátozásának és végleges felszámolásának politikájával. A valóság azonban egészen más. Varga Mátyásnak és az úszori kommunistáknak is tudni kellett volna és érvényt kellett volna szerezni a párt azon határozatának, hogy ha alapos megfontolás után a kulákot fel is veszik a szövetkezetbe, politikailag biztosítani kell, hogy vezető funkcióba ne kerüljön. A párt XI. kongresszusának határozata minden kommunista számára világosan és érthetően megmondta: a szocialista építés befejezésének szakaszában megvalósítjuk a kulákok — mint osztály — korlátozásának, visszaszorításának, felszámolásának politikáját. Az a körülmény — mondja a határozat —, hogy részük (értsd a kulákságot) aránylag jelentéktelen az egész mezőgazdasági termelésben, nem vezethet bennünket a kulákság társadalmi veszélyének lebecsülésére. Számos bizonyítékunk van arra, hogy a kulákság egy része az egységes földművesszövetkezetek ellen továbbra is körmönfont ellenséges tevékenységet fejt ki. E

zek közé az ellenséges tevékenységet kifejtők közé tartozik František Targoš is. A szövetkezetet azon a részén támadta i— persze leplezetten —, ahol a legérzékenyebb. Tudvalevő dolog, hogy a szövetkezetben az átlagos életkor elég magas. E megállapítás alól az úszori szövetkezet sem képez kivételt. Amikor pártunk XI. kongresszusa határozatában oly nagy fontosságot tulajdonított a falusi ifjúság megnyerésének a szövekezetbe. Targoš tudatosan távoltartotta a fiatalokat a szövetkezettől és olyan állapotot teremtett, hogy azokat a fiatalokat is elidegenítette a közöstől, akik már benne dolgoztak. A szövetkezetben dolgozni szándékozó fiatalokkal szemben egy új „elméletet" állított fel, amelynek értelmében a fiatalok a szövetkezetnek „csak" póttagjai lehettek. Ez a gyakorlatban annyit jelentett, hogy a fiatalok nem élvezhették azokat a jogokat, amelyek a szövetkezeti tagot megillették. A fiatalok neve „halgass, te taknyos" és ehhez hasonló kifejezések voltak. Példa rá Rőci László és Antal Ferenc esete, akiket a július 12-én megjelent cikkünkben is megemlítettünk, Nincs szándékunkben most felsorolni mindazt a káros tevékenységet, amelyet a kulák elnök a szövetkezet rovására elkövetett. Csupán az említett példa magában igazolja azt a tényt, hogy ahol a kommunisták nem eléggé éberek, ahol teret engednek a kulákoknak, előbb-utóbb a szövetkezet sínyli meg az engedékenységet. Michal Chudík elvtárs, az SZLKP KB irodájának tagja, mező- és erdőgazdálkodási megbízott az SZLKP október 23- és 24-én megtartott ülésen mondott beszámolójában a falun folyó osztályharccal kapcsolatban a következőket mondotta: „Egyes helyeken a kulákok az EFSZ taggyűlésének megfontolatlansága következtében és a JNB tanácsának jóváhagyása nélkül bekerültek az egységes ^földmüvesszövetkezetekbe, sőt nem ritkák az olyan esetek, hogy az EFSZ-ben aláássák a munkaerkölcsöt, akadályokat gördítenek a szövetkezetek politikai és gazdasági megszilárdítása elé ..." z úszori esettel kapcsolatban, hogy Targoš hogyan, miképpen, mi módon került a szövetkezetbe, és hogyan, kinek a jóváhagyásával került a szövetkezet élére, még a mai napig tisztázatlan. Ogy gondoljuk, erre a kérdésre Varga Mátyás, az úszori falusi pártszervezet elnöke tudna legpontosabb választ adni, mivel tudomásának kell lennie arról is, hogy a járási nemzeti bizottság tudott-e a kulák elnökké való megválasztásáról, mivel Varga Mátyás a Somorjai Járási Nemzeti Bizottstg mezőgazdasági osztályának dolgozója. A kérdést nyitva hagyjuk s reméljük, a kívánt választ Varga Mátyástól megkapjuk. Ismerve a kulákok kártevő munkáját, pártunk XL kongresszusa határozottan és félreérthetetlenül leszögezte: „A kulákokkal szemben a jövőben is a korlátozás és kiszorítás politikáját érvényesítjük. A kommunistáknak és vezetésükkel az összes szövetkezeti tagoknak, elsősorban azonban a pártszervezeteknek továbbra is ébereknek, óvatosaknak kell lenniük a kulákokkal szemben. Mindenütt, ahol ' bekerültek a <jz5-! "vetkezetek sorába, továbbra is figyelemmel kell kísérni tevékenységüket. Munkájuk szerint kell őket értékelni és politikailag gondoskodni kell arról, hogy a szövetkezetben ne választhassák meg őket tisztségek betöltésére." Az úszori kommunisták ezt a fontos kötelességüket elmulasztották, sőt amellett, hogy megtűrték a szövetkezetben, elnézték, hogy a szóvetkezet élére kerüljön, helyet adtak neki a helyi nemzeti bizottságban, sőt mi több — ahogy már említettük is —, Varga Mátyás mint a helyi pártszervezet elnöke, mint a járási nemzeti bizottság mezőgazdasági osztályának dolgozója támogatta a kulákot abban, hogy tagja lehessen a pártnak és a párttagságot saját céljaira, saját érdekében használja fel, mint ahogy azt Targoš meg is tette, amikor mint a párt tagjelöltje máris vissza akarta szerezni elvesztett katonai rangját. 'arga Mátyás a bíráló cikk megjelenése után is nem a kulákot, hanem a cikk íróját okozta, mindaddig, amíg a járási pártbizottság határozottan állást nem foglalt a kulák ellen. Targošék ugyanis a múltban 35—40 embert alkalmaztak gazdaságukban. František Targoš mint százados szolgált az úgynevezett „szlovák állam" alatt Tiso hadseregében. Targoš a múltban ellensége volt a munkásoknak, gyűlölte a kommunistákat. Pisarčik úszori lakost, aki a gazdaságukban dolgozott, azért bocsátotta el, mert Pisarčik tagja volt a kommunista pártnak. A fasiszta „szlovák állam"-nak is hü katonája volt, ezért ki is tüntették. Hogy miért kapta a kitüntetést, annak bővebb megállapítására már mások vannak hivatva, de j| azt bátran megjegyezhetjük, hogy a B kitüntetést a nép rovására meg kellett szolgálni. largoš múltját az illetékesek már jegyszer vizsgálták és a vizsgálat eredményeként 1949-ben eltávolították a hadseregből, megfosztották rangjától és meghagyták neki, hogy semmiféle funkciót nem vállalhat és csakis a termelésben S dolgozhat. A további fejleményeket mér ismerjük. Tudjuk, hogy a falusi pártszervezet rossz munkája következtében Targoš igen lábra kapott. Már ő vezette a falut, az ő akarata érvényesült az egész községben. Varga Mátyás pedig még a párt soraiban is helyet akart szorítani az ellenségnek. Nem mentség számáT" Leningrádban nemrégen az angliai Shakespeare Színház színészeinek egyik csoportja vendégszerepelt, amely bemutatta Rómeó és Júliát, Képünkön G. Shaw, a színház vezetője köszönetet mond a leningrádi közönségnek a lelkes hangú fogadtatásért. (TASZSZ felvétele) í*5 A magyar film tíz esztendeje Ha végignézzük a nagy nemzetközi fesztiválok eredménylistáit — 14 magyar film címével találkozunk ar utóira az sem, hogy Targošt a múltban i só tíz esztendő díjnyertesei Között. nem ismerte, mivel csak a felsza- T badulás után került a faluba. Nem I mentség, mert ha a párt többi tag- 1 nyert versenydijat — de az a tény, jának is meghallgatta volna a véleS h

o9V huszonegy ország vásárolta meg ményét, .megismerhette volna vé- I "

etítés

i /elér egy nagydíjjal. dencét". A falu pártonkívüli lakosai ® Nem nyert díjat a Körhinta és a Lu15

1 das Matyi sem, am az egyiket tizenDe nemcsak a dijak beszélnek nagy I sikerekről. A Déryné például nem is fordultak hozzá véleménynyilvánítás céljából, de ő mindezt nem ® vette figyelembe. Amikor pedig a falu lakosai igazságérzetük tudatában a felsőbb szervekhez fordultak, az elnök „megorrolt". A helyes eljárás persze az lett volna, ha Varga Mátyás meghallgatja a falu szavát, lépéseket tesz a bajok kiküszöbölése érdekében, akkor nem kellett volna a felsőbb szervekhez fordulniok, de František Targoš sem lett volna a szövetkezet elnöke, a HNB tagja és hamis információ alapján tagjelöltje a pártnak. Utóhang címen még csak annyit, hogy Varga Mátyás mindaddig kitartott Targoš mellett, míg a járási pártbizottság erélyesen fel nem lépett Targoš-sal szemben, valamint védelmezői ellen. A szövetkezet és a falu döntő többségének aktív támogatásával egy hónappal ezelőtt František Targošt kizárták a HNBból, eltávolították a szövetkezet elnöki funkciójából és a járási pártbizottság törölte a tagjelöltek sorából. a másikat tizenöt ország fümszínházaiban vetítették. Tíz év — egy másodpercnél is kevesebb a művészetek sok ezer éves történelmében. De olyan fiatal művészetnél, mint a film, nem csekély idő. S ha hozzászámítjuk, hogy 1948 ősze — a magyar filmgyárak, forgalmazó vállalatok és mozik államosítási sának időpontja — óta mennyit fejH lódött maga az ország, nem lehetünk " igénytelenek a filmművészet fejlődésével szemben sem. Ezért, amikor | megállapítjuk és feljegyezzük a sikehogy ha a kommunisták nem gassa meg a nép szavát, vonja le belőle a következtetést, s csak alapos megfontolás után döntsön. Akkor nem követik el azt a hibát, amit Varga Mátyás elkövetett, hogy a helyzet alapos ismerete hiányában kulákot, volt fasiszta tisztet javasolt a pártba. Hogy a kommunisták jó munkát végezhessenek, el kell sajátítaniuk a marxi-lenini tanokat. Pártunk határozatait nemcsak elolvasni, de alaposan és részleteiben kell tanulmányozni, hogy a felmerülő problémákat alkotó módon tudják megoldani és különbséget tudjanak tenni a barát és ellenség között. SZARKA ISTVÁN > —— készült filmek között ismét akadtak gyengébbek is — bíztató a folytatás. A ,Micsoda éjszaka!', a „Csempészek" és a „Razzia" után az „Edes Anna" magas művészi színvonala már a magyar filmművészet új fejlődését mutatja. De csonka lenne a kép, ha csupán a gyártott magyar filmeken mérnénk le az államosítás óta eltelt tíz esztendőt. Hiszen 1948-ban nemcsak a filmgyárakat, hanem a forgalmazó vállalatokat és a mozikat is államosították. Néhány szám kézzelfoghatóan mutatja, milyen eredményeket értünk el ezeken a területeken. 1938-ban 544 mozi volt Magyarországon — 1957-ben már 4152! Ez a szédületes emelkedés egyebek között azt is jelenti, hogy amíg 1938-ban az ország összes helységeinek nem egészen 11 százalékában volt rendszeres filmelöadás, 1957 végére már az ország lakosságának 95,4 százaléka élt olyan helyen, ahol legalább hetente reket, a mérleg megvonásának aktusa jj»em lehet csak ünneplés, hanem meg Volt filmelőadás. Az államosítás kez3 kell látnunk azt is, hogy az erednie- det

i tföszaMbím, 1949-ben minden íj nyek, sikerek mellett műyen hibákkal •1 küszködött, időnként milyen kitérőkre | tévedt a magyar film. Az államosítás után mintha szárI nyakat kaptak volna a magyar filméi alkotók: az új, nagyobb művészi leezeŕ lakosra 25,7 moziülöhely jutott — 1957-ben 67,4! S nézzük most a mozilátogatók számadatait: 1935-ben nem egészen 22 millió Ehetőségek jelentős müvekre s jelentős mozijegyet adtak el Magyarországon, S próbálkozásokra, kísérletekre öszfö| nözték őket. Az állami filmgyár első |) filmje, a Talpalatnyi föld, hosszú időre í szinte szimbólumává vált a magyar | filmművészetnek. Szép volt a kezdet szép a közvetlen folytatás is. | S hogy a sikerült filmek egész sora z úszori esetből az a tanulság, ® került ki műtermeinkből, ebben közre játszott az a hatalmas támogatás is, eléggé éberek, teret engednek az amelyet a szovjét filmművészettől lés osztályellenségnek. Minden kommu- 1 személyesen Pudovkintól kaptak a manistát arra figyelmeztet, hogy hall- ® M

a

r filmművészek. A Ludas Matyi és ® az Üri muri már biztos jelei voltak annak, hogy a magyar film újra felfelé ível, a dolgozó nép nevelésének és gyönyörködtetésének jelentős eszköze lett. 58 arayiy-es m ezüstérem Az új traktorállomás egyik géptermében, ahová a kombájnokat akarják elhelyezni, gyűltek össze a galántai gépállomás dolgozói. Tíz esztendő munkáját csak rövid szavakban lehet összefoglalni,-tömören, akár a beszámoló tette. Olyan traktorállomásről van szó, amelynek dolgozói beírták a nevüket a járás szövetkezeti mozgalmának nagy könyvébe. Hogy mennyit dolgoztak, arról részben a helyzet ad tiszta képet: a járás dolgozó parasztjai ma száz százalékra a szövetkezetben vannak. Seres Lajos elvtárs, a járási pártbizottság vezető titkára is nagyra értékelte a GTÄ eddig végzett munkáját. A brigádvezetők közül Hamar Lajos elvtárs felszólalásában pártunk segítségét értékelte, ami az egyre javuló munkában mutatkozik meg. Ocsovszký Ernő igazgató elvtárs meleg hangú köszönetnyilványtása jól kiegészítette a felszólalásokat, hangsúlyozta a szakképzettség növelésének szükségességét. Erre a kérdésre méltó választ adott felszólalásában Ibolya Sándor tanonc, j — Törődnek velünk, szakmai és politikai nevelésünk jó kezekben van — mondotta. Mi sem lehet jobb bizonyítvány az idősebbek munkájáról, mintha a fiatalok őszintén, érdemlegesen szólnak róluk. A gyűlésen megemlékeztek a traktorosok szakmai és politikai fejlődéséről. TöbB traktorost és más dolgozót kitüntettek. 58 arany és 148 ezüst érem talált tulajdonosra, olyan gazdákra, akikben bízni lehet. (-d) Ez a fejlődés azonban 1950-ben 3 több vonatkozásban megtorpant. | A forgatókönyvekben és a rendezésben ~ egyaránt túl közvetlenül, egysíkúan, sematikusan jelent meg a politikai mondanivaló — nem a film egészét szőtte át a szocializmus eszméje, ha1 nem a dialógusokba erőszakolták filmj szerűtlen módon. Háttérbe kerültek az emberi sorsok, elvesztették kifejező gazdagságukat az e sorsokkal kapcsolatos események, lószándékú, becsületes filmek voltak ezek, a népet kívánták szolgálni — ám azzal, hogy az ember megjelenítésének sokszínűségétől, a mindennapok igazának ábrázolásától eltávolodtak, feladatukat is kevésbé tudták betölteni. 1953-ban újra fejlődésnek indult a magyar film, s jóllehet, a filmgyártás különböző művészeti irányzatai között nem mindig igazodott el biztosan, 1955-re addigi legnagyobb sikereit érte el. A Budapesti Tavasz, az Egy pikoló világos, a Liliomfi, a 9-es kór[f terem, a Körhinta olyan sorozat, ~ melyre méltán büszke a magyar filmgyártás. Az újabb megtorpanást az az eszmei zűrzavar idézte elő, melyet az ellenforradalom előkészítői és szervezői 1953 végétől kezdve a magyar művészetben és irodalomban okoztak. Az eszmei mondanivaló hiánya — vagy éppenséggel a hazug, káros eszmei mondanivaló —, a művészeti igénytelenség jellemezte egész sor filmünket. Az elmúlt év végén azonban már nem egy film (Dani, Éjfélkor stb.) jelezte, hogy a magyar filmművészet kilábol a válságból. S ha az 1958-ban 1950-ben már 47 milliót, 1957-ben pedig 133 és félmilliót. Azt jelenti ez, hogy az ország egyegy lakosa (aggokat és csecsemőket is beleszámítva), 1957-ben átlag 13,6 alkalommal volt moziban, szemben az 1935-ös 2,5 alkalommal: ugyanakkor például Hollandiában 6,5, Franciaországban pedig 9,3 alkalommal! Nemcsak 'filmgyártásunk lépett tehát előre mérföldes csizmában — a film és a mozi államosítása az ország szinte minden lakosa számára hozzáférhetővé, természetes igénnyé tette a művelődésnek és szórakozásnak ezt a napjainkban egyik legfontosabb formáját. HAJDÚ FERENC A síkságon még nincs hó, de a hegyekben már vígan folyik a téli élet és nemsokára mindenütt fehér lesz a táj. Éppen ezért az üzletekben már szorgosan vásárolják a különféle téli felszerelést, a korcsolyákat, a szánkókat és a síket. (J. Herec felvétele.) ÚJ SZŐ 5 * 1958. december 30.