Új Szó, 1958. december (11. évfolyam, 332-362.szám)

1958-12-30 / 361. szám, kedd

Negyven esztendős %*°* m«

n.

7

n

s?? * - ~ Nemetorszagi Part/a E; íz idén sorban jubilálnak a komímunista pártok, amelyek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom következményeképpen alakultak meg. Sok esemény előzte meg a Kommunisták Németországi Pártja megalakulását is. Az 1914 —1918-as időszakban Kari Liebknecht, Rosa Luxemburg, Franz Mehring és Clara Zetkin vezetésével a „Spartakus Szövetség" elnevezésű mozgalomban tömörültek Németországban egy táborba azok, akik következetesen akartak harcolni az imperialista háború és a reformizmus ellen. Ismeretes, hogy a jobboldali szociáldemokrata vezérek megszavazták a hadikölcsönöket s lepaktálva a háborús bűnösökkel elárulták a munkásosztályt. Ekkor történt, hogy a német birodalmi gyűlésen Kari Liebknecht elszánt „nem"-et kiáltott és megmagyarázta a tömegeknek,- hogy a fő ellenség az országon belül van. 1916 májusában az öntudatos munkásság tiltakozó gyűlésekkel és politikai t megsztrájkokkal válaszolt. 1917-ben az USPD (Németországi Független Szociáldemokrata Párt) kivált a szociáldemokrata pártból, melyhez a Spartakus Szövetség is csatlakozott. A császári hadigépezet összeomlása idején a német proletariátusnak nem volt forradalmi pártja, amely a hatalomra vezette volna. A monarchia megdöntésekor az összes reakciós erők érintetlenek maradtak, a forradalmi mozgalom megállt a polgári demokratikus forradalomnál. Csak 1918. december 30-án alakult meg a Kommunisták Németországi Pártja. A tömegeket azonban nem készítették kellőképpen elő, nem tudták, hogy meg kell valósítani a következetes forradalmi vezetést a politikai harcban, nem vettek részt a nemzetgyűlési választásokon, negatív magatartást tanúsítottak a szakszervezetekkel szemben és a parasztságot, a munkásság természetes szövetségesét semmibe sem vették. Ezenkívül lebecsülték a forradalmi párt vezető szerepét. A párt fejlődésének második szakasza az 1919-1923-ig terjedő időszak volt, amikor a proletariátus erős forradalmi lendületet kapott. A reakciónak már a fiatal weimari köztársaság első heteiben sikerült a német munkásosztályt kiprovokálni. Több helyen törtek ki sztrájkok, illetve fegyveres harcok, mely akciók el voltak szigetelve egymástól. Nem létezett egységes, szilárd, céltudatos forradalmi párt, amely összefogta volna az erőket. Az ellenforradalom így részletekben, egymás után verte le a fegyveres akciókat Németország különböző vidékein. A berlini munkásság általános sztrájkja és fegyveres harcai a szociáldemokrata Noske csapatai ellen elszigeteltek maradtak és vereséggel végződtek. Kari Liebknecht és Rosa Luxemburg fehér gárdista tisztek által történt meggyilkolása sem tudta eléggé felrázni a proletariátust. A Bajor Tanácsköztársaság rövid életű volt. Brémában, Braunschweigban, Közép-Németországban, a Ruhrvidéken és másutt a proletariátus alulmaradt a harcokban. 1920 márciusában, az ellenforradalmi Kapp-puccs alkalmával, — amikor a munkásság már szervezettebb volt - az általános sztrájk három nap alatt szétzúzta a puccsot, de a Ruhr-vidéki munkásság fegyveres harcát a birodalmi kormánycsapatok elfojtották. |\ munkások sok tapasztalatot szereztek és ráeszméltek arra, hogy forradalmi tömegpártra van szükségük. A független szocialisták és kommunisták egyesülése révén megalakult a Kommunisták Egyesült Németországi Pártja (VKPD), melynek taglétszáma 300 000-re szökött. Ekkor a tapasztalt munkásfunkcionáriusok egész sora jött a pártba, mint Ernst Thälmann, Wilhelm Florin, Wilhelm Koenen és mások. A pártban még mindig nem volt meg a rendes marxista-leninista nevelés. Az ellenforradalom a porosz kormány segítségével újból provokációhoz folyamodott 1921-ben. A hallei iparvidéken 10 napig tartó fegyveres felkelés tört ki, melyben a munkások megint alulmaradtak, mert nem találtak támogatásra más vidékek munkássága részéről. A párt ekkor komoly tanulságot vont le a vereségekből. Ez volt a szociáldemokrata munkásokkal való egységfront megteremtésének szükségessége. Ebben a felismerésben nagy segítséget jelentett Lenin beszéde a kommunista Internacionálé III. világkongresszusán, valamint a „Levél a német kommunistákhoz" című írása. Sajnos, e szakszervezetek és a szociáldemokraták korrumpált vezérei nem akartak egységes tömegharcot az ellenforralalom ellen és mindent elkövettek ennek meghiúsítására. A pártnak akkor még nem volt szoros kapcsolata az üzemekben levő munkástömegekkel, mert a szociáldemokrata és szakszervezeti vezetők még elég erős befolyást gyakoroltak rájuk. Sokáig nem értették meg a lenini szervezési elvet, hogy minden üzemnek egy erődnek kell lennie. A Ruhr-vidéknek a franciák által való megszállásakor a KNP általános sztrájkot hirdetett. A szociáldemokraták passzív ellenállást rendeltek el, s leszerelték a munkásságot. 1923-ban a gyorsan fokozódó infláció és a vele járó drágaság folytán a dolgozó tömegek életszínvonala mérhetetlenül leromlott. A dolgozó nép, a kisemberek mindenüket elvesztették, a nagytőkések és nagybirtokosok az infláción rengeteget kerestek. 1923-ban több sztrájk és forradalmi megmozdulás után Hamburgban Ernst Thälmann vezetésével kitört a munkásság fegyveres felkelése, amely később összeomlott. Szászországban és Thüringiában sem sikerült az elszició a monopoltőke bőséges támogatásával tetőfokára hágott. Az 1932. november 6-i választásokon a KNP 5,9 millió szavazatot és 100 mandátumot kapott. A nácik pedig 2 millió szavazatot és 33 mandátumot vesztettek. Ekkor a nehézipari mágnások kihúzták a Hitler-pártot pénzügyi nehézségeiből. Újból felfegyverezhette az SA bandákat és nagy méretekben kiépíthette szervezeteit. 1933. január 30-án Hitlert birodalmi kancellárrá nevezték ki, aki így már a nyílt fasiszta diktatúrát készítette elő. A KNP újból a szociáldemokratákhoz és a szakszervezetekhez fordult, hogy valósítsák meg az általános sztrájkot, amit újból visszautasítottak. Jobban féltek a kommunisták sikereitől, mint a hitleri diktatúra győzelmétől. A jobboldali szociáldemokraták aljas áruló szerepe 25 év múlva újból megismétlődött Franciaországban. A Spartakus Szövetség vezető tagjai előkészítik a KNP alakuló gyűlését getelt megmozdulás. Ugyanakkor ellenforradalmi puccsok is kirobbantak, melyeket ugyan szintén felszámoltak, de az ürügy meg volt ahhoz, hogy 1923. november 23-án betiltsák a KNP-t. 1924-1928 között a német kapitalizmus viszonylagos stabilizációjának korszakába került. A német imperializmus a revánsháború előkészítésére új erők mozgósítását kezdte meg. A reakciós kormány nagy támaszra talált az angol-francia-amerikai burzsoáziában. A párt erőt gyűjtött az egyre előbbre nyomuló imperializmus és a hábo: rú elleni harcra. Minden igyekezete ! ellenére sem tudott sikert elérni az egységfront kérdésében. A belső pártI harcok gyakori változást idéztek elő i a pártvezetésben. Végre 1925 júliusában a berlini pártkongreszuson Ernst Thá'lmannt választották meg pártelnökké, amivel tartósan megszilárdult a vezetés és a párt irányvonala. Ettől kezdve a pártnak a szociáldemokrata munkásokra gyakorolt befolyása is megnövekedett, azonban a szocdemvezérek igyekeztek visszatartani a i munkásokat minden jelentősebb megmozdulástól. A finánctőke képviselőivel közösen alakították meg a koalíciós kormányt és előkészítették az utat Hitler fasiszta diktatúrájához. Az 1929 — 1933-i szakasz volt a nagy gazdasági válság és a fasiszta diktatúra előkészítésének időszaka. A munkanélküliek száma 1 millióra emelkedett, a részleges munkanélküliek száma egyre nőtt. A nácik demagóg antikapitalista agitációja és uszítása a versaillesi békeszerződés ellen a munkások egy részében is készséges hallgatókra talált. gyanakkor a KNP teljes élességgel rámutatott a munkások nyomorának igazi okaira. A szociáldemokrata vezérek annyira szolgálták a burzsoáziát, hogy 1929. május 1-én betiltották a májusi felvonulást. A tömeg mégis kiment az utcára. Zörgiebel szociáldemokrata rendőrfőnök a tüntetők közé lövetett. Huszonkilencen maradtak holtan az utcán. A gazdasági válság elmélyült és 1930 végén a munkanélküliek száma 4,4 millióra, 1932-ben 6 millióra emelkedett. A KNP többször ajánlatot tett az egységfront kialakítására, ami nem sikerült. Gyors iramban haladt a fejlődés a fasiszta diktatúra felé. A burzsoázia a nácipártot szemelte ki, mint olyan erőt, amely alkalmas arra, hogy látszólagos antikapitalista programjával becsapja a tömegeket és megfertőzze őket az imperialista ideológia mérgével, A demagóg agitábirodalmi gyűlés épületének provokációs felgyújtása után a KNP a legmélyebb illegalitásba kényszerült. Funkcionáriusainak tízezreit tartóztatták le és gyilkolták meg. A KNP volt az egyetlen német párt, mely nem tette le a fegyvert a náci terror előtt, hanem folytatta a harcot. A KNP mindent elkövetett, hogy a néptömegek előtt rámutasson a háború nagy veszélyére. A hitlerista háború űj feladatok elé állította a pártot, különösen, amikor a nácik megtámadták a Szovjetuniót. A fronton rádió és röpcédulák útján agitációt fejtettek ki az emigrációban levő párttagok. Ebben később részt vettek a hitlerista hadsereg szovjet hadifogságba esett egyes katonái és tisztjei is. Kiáltványt adtak ki a német néphez, hogy forduljon szembe Hitlerrel. Megalakították a Szabad Németország Nemzeti Bizottságát, amely szintén agitált egy harcos, demokratikus tömb megalakításáért. A Szovjetunió győzelme a német fasizmus felett megváltoztatta a helyzetet. A hitlerista tábornokok kapitulációja után újból legálisan szervezkedett a KNP. A keleti övezetben a két munkáspárt együtt működött és megalakult az FDGB, az Egységes Szabad Német Szakszervezeti Szövetség. A két munkáspárt az 1946 április 21-én és 22-én Berlinben megtartott egyesülési kongreszszuson Németország Szocialista Egységpártjában egyesült, amelyen egyhangúlag elfogadták a pártprogramot, a szervezeti szabályzatot és a néphez intézett kiáltványt. A nyugati övezetben áz egyesülés a nyugati hatalmak ellenséges magatartása következtében nem történt meg, sőt később az NKP-t be is tiltották. A nyugati hatalmak vezetői minden erejükkel azon voltak, hogy a nyugatnémet állam megalakításával szétszakítsák Németországot és Berlin három nyugati megszállási övezetére is kiterjesszék hatalmukat. NyugatNémetországban az illegális KNP a föld alatt tovább él és szervezi az ellenállást a revansista politikát folytató Adenauer-kormány ellen. A Német Demokratikus Köztársaságban viszont a Német Szocialista Egvségpárt vezető szerepe vitathatatlan. A negyven év alatt a KNP és az NSZEP becsületesen harcolt a német nép érdekeiért a szocializmus megvalósításáért. Goethe szerint is: „Az érdemel csak szabadságot, éltet, ki érte küzd nap nap után." Grek Imre RÓLUNK VAN SZÓ „Meggyőződésünk, hogy az életszínvonal további emelésének útjáról és módjáról szóló vita még inkább ösztönözni fogja valamennyi dolgozónk aktivitását, hozzájárul a tartalékok feltárásához..." — olvassuk a Központi Bizottság levelében. Mennyire igazak és előrelátőak voltak e szavak — igazolja az országos vita eredménye. Tegyünk csak rövid körsétát a Banská Bystrica-i kerületben, hogy ezt tényekkel is alátámasszuk. A dolgozók válasza sokrétű, szerteágazó, mint maga az élet s mégis egy célt követ minden javaslat és észrevétel. GYŰLÉSEK AZ AGITÁCIÓS KÖZPONTOKBAN A Banská Bystrica-i kerületben, nemcsak az üzemekben, a falvakon, intézményekben vitatták meg a Központi Bizottság levelét, hanem az agitációs központokban is. Ezekben rövid három hét alatt 450 gyűlést tartottak, melyeken közel huszonegyezer dolgozó vett részt, akik a Központi Bizottság levelével kapcsolatban csaknem 2500 észrevételt és javaslatot tettek. Száraz számoknak tűnnek ezek, de aki tud belőlük olvasni, láthatja, mily nagy tenniakarás, alkotó kedv rejlik bennük. Erről tanúskodik a következő adat: a kerület dolgozói a Központi Bizottság levelére válaszolva több mint három és félmillió korona értékű szocialista kötelezettséget vállaltak. Ez azt jelenti, hogy ily magas értékű társadalmi munkával járulnak hozzá az iskolák, kultúrotthonok építéséhez, a városok és falvak szépítéséhez. Ez is szorosan összefügg az életszínvonal emelésének kérdésével. ELŐRE TÖR A SZÖVETKEZETI LAKÁSÉPÍTÉS Amikor a Banská Bystrica-i Városi Nemzeti Bizottságon tárgyaltak a levélről, már az 1600 lakásigénylő miatt is a fő figyelmet a lakáskérdés megoldására irányították. Az elhanyagolt régi épületek rendbehozatala végett városi építkezési vállalatot létesítettek. A városban most is nagyarányú lakásépítkezés folyik, de hogy ezt meggyorsíthassák, előtérbe helyezték a szövetkezeti lakásépítést. Ezen az alapon 1965-ig 2000 lakásegységet építenek fel, s hogy gyorsabbá és olcsóbbá tegyék a munkálatokat, célul tűzték ki a panelgyártás mielőbbi megoldását. Ezt a célt — a lakásépítkezés olcsóbbá tételét és meggyorsítását — követik a zvoleni és a kékkői járásban is. A kisipari szövetkezeteknek Zvolenben székelő kerületi szövetsége termelőrészleget létesít a helyi anyagforrások kihasználása céljából, salakbetontéglák gyártására. 1 NAP - 1 LAKÁS A kékkői járásban, ahol a bányászoknak építenek lakásokat, a Központi Bizottság levele — mondhatjuk forradalmasítja a lakásépítkezést. A levél elgondolkoztatta az építkezési dolgozókat; nem késlelkedtek a válasszal, melyben nemcsak a terv folyamatos teljesítésére, hanem az önköltségek csökkentésére is gondoltak. Feltették a kérdést: miért hordják a pótori bányászlakótelep építkezésére más járásból az építőanyagot, — ami elég magas szállítási költséggel jár, — amikor a járás területén is nyithatnának kavicsbányát, fejthetnének építkezési követ. A helyi nyersanyagforrások kiaknázásának kérdését most oldják meg. Az építkezési dolgozók ezenkívül megfogadták, hogy rövid időn belül megkezdik a lakások folyamatos építését, ami lehetővé teszi, hogy egy nap alatt egy lakásegységet adjanak át a dolgozóknak. BÍRÁLJÁK A „PUHANORMÁSOKAT" A gyetvai új gépipari üzemben is előrelátók, nem veszik formálisan a munkások bérrendszerének átépítését. Erre úgy készülnek fel, hogy már most, újévtől kezdve oktatásban részesítenek 300 munkást, hogy na gyobb szakképzettségre tegyenek szert. Ez a legjobb előkészület arra, hogy a dolgozók a jövőben nagyobb hozzáértéssel, a munkatermelékenység növelésével többet keressenek, mint eddig. Az üzem kommunistái nemcsak a termelés problémáinak megoldásával, hanem a pártmunka lényeges megjavításával is hozzá akarnak járulni a jobb eredmények eléréséhez. Erről tanúskodik az aiulról jövő kezdeményezés alábbi szép példája. Jevin elvtárs a legutóbbi taggyűlésen felszólalásában a pártszervezet bizottságát bírálta, mert a pártcsoport figyelmeztetése után a gazdasági vezetésben dolgozó kommunistákon keresztül nem hatott oda, hogy az anyagelőkészítésben mutatkozó fogyatékosságokat kiküszöböljék. Több eivtárs bírálta azokat a párttagokat, akik csökönyösen ragaszkodnak a i puha normákhoz. Az ilyen bíráló és egyben útmutató szó az üzemben elősegíti, hogy az új bérrendszert a meggyőzés alapján a legsikeresebben vezessék be. RENDET AZ AUTÖBUSZKÖZLEKEDÉSBEN Füleken — mint más helyen is - felvetődtek olyan nem termelési kérdések, melyek mégis szoros kapcsolatban vannak az eredményes munka végzésével. Az egyik ilyen kérdés az autóbuszjáratok problémája. A füleki Kovosmaltba például több községből járnak munkába a dolgozók, akik már évek óta harcolnak azért, hogy a ČSAD megjavítsa a munkába és onnan hazatérő dolgozók szállítását. A párt leveléről tárgyalva Patus elvtárs, a lemezosztály dolgozója rámutatott arra, hogy az autóbuszjáratok nem igazodnak minden esetben az új vasúti menetrendhez, ami miatt a dolgozók elkésve érnek az üzembe és későn térnek haza. Most a ČSAD igazgatóságán, a járási és a kerületi nemzeti bizottságon a sor, hogy a füleki Kovosmaltba naponta százával autóbuszon érkező dolgozók érdekében és a termelés megjavítása szempontjából is rendezzék végre ezt a régóta sok kellemetlenséget okozó ügyet. A füleki Kovosmaltban is nagy örömmel fogadták a dolgozók pártunk Központi Bizottságának a többgyermekes családoknál a gyermekpótlék emelésére tett javaslatát. Ezzel kapcsolatban azonban észrevételeket is tettek. Oláh Géza, Bohus László és Pálenyík László főmérnök megemlítették, hogy üzemükben is akadnak olyan felelőtlen dolgozók, akik eddig is gyakran maradtak otthon igazolatlanul és most, hogy gyermekeik után még nagyobb gyermekpótlékot fognak kapni, ezt a jövőben kihasználhatják és még gyakrabban fognak igazolatlanul távolmaradni. Ezzel kapcsolatban azt javasolják, hogy ezeknek a notorikus „lógósoknak" — a jobb és rendszeres munkára való nevelésük miatt is — az igazolatlan mulasztás arányában csökkentsék a pótlék összegét. Egy kerületből csupán néhány példát sorolhatunk fel, és ebből is kitűnik, hogy nálunk az életszínvonal emelésének kérdése nem magánügy, hanem egész dolgozó társadalmunk közös ügye. A Központi Bizottság leveléről folytatott országos vita arról is tanúskodik, hogy dolgozóink pártunk merész célkitűzéseit teljesen a magukénak vallják és ami a legszebb, a levélre adott válaszukban nemcsak a termelés egyes problémáinak megoldását, a termelés fokozását tűzték maguk elé, hanem a pártszervezetek még hatékonyabb tevékenységére, a dolgozók szakképzettségének növelésére és szocialista nevelésére is gondolnak. Mindez azért történik, mert mindnyájan jól tudjuk, hogy rólunk, a dolgozók egész társadalmáról van sző és ennek érdekében fogunk öszsze, hogy közös erővel váltsuk valóra pártunk célkitűzéseit. Petrőci Bálint A közlekedési ankét sikeres mérlege A december 15-én véget ért közlekedési ankét keretében a lakosságtól mintegy 8000 levél érkezett és különféle beszélgetések, valamint gyűlések során további 16 825 javaslat hangzott el a közlekedés terén fenálló helyzetre vonatkozólag. A közlekedés biztonságára, folyamatosságára és gyorsaságára vonatkozó valamennyi javaslat arról tanúskodik, hogy az ankét jelentősen hozzájárult hazánk közlekedési viszonyainak megjavításához. A közbiztonsági szervek tagjai már az ankét folyamán csaknem 5000 beszélgetést szerveztek meg, melyek keretében 275 ezer polgártársunk az útiforgalom kérdéseivel foglalkozott. Egyes elhangzott javaslatok alapján haladéktalan intézkedéseket foganatosítottak. Igy például 506 községben megszüntették a közlekedési gyorsaság korlátozását, ezenkívül 713 zárt település jellegével bíró községben is. A helyi tájékoztató táblák áthelyezésével további 5012 községben lerövidítették a gyors közlekedés számára lezárt övezeteket és ezenkívül 319 helyen nagyobb gyorsaságot engedélyezték. Az illetékes szervek gondosan áttanulmányozzák a közlekedési ankét folyamán összegyűlt anyagot és az összes célszerű javaslatokat felhasználják az új közlekedési előírások kiadásánál. ÜJ SZÖ 558 * 1958. december 20.