Új Szó, 1958. december (11. évfolyam, 332-362.szám)

1958-12-29 / 358. szám, hétfő

i(2áfogalás Sel mecoáľiyayi H

ronská Dubraváról éles kanyarokat szelve, hegyeket megkerülve visz a motorosvonat Selmecbánya felé. A hirtelen emelkedő dombok és hegyek lankáiról csodálatosan szép fenyőfák integetnek, melyek egyszerű díszét az ágyakra lerakodó hópelyhek képezik. Az utasok — különösképpen a más vidékre valók — kíváncsian tekintgetnek ki az ablakon, fürkészik a táj varázsát, mely egyszerűségével is úgy vonzza az embereket. Szemben ülő útitársam —; jő korabeli ember már — észreveszi, mennyire elvarázsolt a táj természeti szépsége és beszélni kezd. Szaval tisztán és őszintén csengenek. J6 hallgatni, amit a vidékről, a tovasuhanó falvakról és az itt élő emberekről mond. — Tudja-e, hogy a közeljövőben lesz tiz éve anak, hogy Selmecbányára rendes vonat jár? Ezelőtt csak a keskenyvágányú, pár kocsit vontató „Ancsa-gőzös" bonyolította le Selmec és Dúbrava között a forgalmat. Valóban — elevenedik fel bennem az emlékezés — hiszen tíz évvel ezelőtt még a pálya kiszélesítésén dolgoztak, a CSISZ-brigádosok rakták le egymásután az új síneket. Jő a visszaemlékezés, mert az ember ilyenkor jobban meglátja, mennyit Is fejlődtünk, milyen változást hozott csak egy évtized is életünkben. — Ami a változást illeti — szólt közbe útitársam — azt Selmecbányán, ha tíz év óta nem jár ott, saját szemével is megláthatja. Közben lefékez a vonat, és az állomáson kezet szorított velem az útitárs, kilépett a kocsi ajtaján. A következő állomáson, Selmecen aztán magam is kiszálltam és autóbusszal folytattam az utat a város szíve felé. A régi épületek, szokatlan vastag falak ősi, történelmi város benyomását keltik az emberben. A domboldal derekán vezető utcáról azonban már egy új korszerű város kibontakozása, csinos lakóházak, közintézmények egész sora látható. Csakugyan igaza volt az öreg bácsinak, mert annyi már itt az új épület, hogy alig lehet megszámlálni. A

város főtéren felállított szemléltető tábla azonban beszéd és számolgatás nélkül is elmondja mi minden jött létre rövid évtized leforgása alatt e vidéki városban. Olvassuk csak az adatokat: 1947-től 1953-ig csaknem két és fél millió befektetéssel 31 új lakást adtak át a lakosságnak. 1954-től viszont 15 milliós beruházással 196 családot juttattak egészséges, új lakáshoz. Ezekben az adatokban nincsenek benne a sorra épülő egyéni családi házak, melyek felépítéséhez a takarékpénztár kölcsönnel járult hozzá. A járási nemzeti bizottságon a fejlődés további adatait ismertették velünk. Jozef Brunner elvtárs, a JNB elnöke tájékoztatott, hogy 1959-ben, tehát már az újévtől kezdve a városban építkezési szövetkezet bonyolítja majd le az építkezéseket. — Milyen előnyöket nyújt tagjainak ez a szövetkezet? — A szövetkezeti lakásépítkezés, tekintettel a nagy érdeklődésre és jelentkezésre, éppen a legidőszerűbb. Előnye abban áll, hogy a lakásépítkezés kiadásainak 30 százalékát a takarékpénztár folyósítja, míg az állam 30 százalékos szubvencióval járul hozzá az építkezéshez, úgyhogy maga az építkező a tényleges kiadások csupán 40 százalékát fizeti. Ebben a szövetkezetben ez ideig 311 jelentkező nevét írták fel a tagsági listára, akik saját erejükből is támogatni fogják a lakások gyorsabb ütemű felépítését. Mindenesetre a szövetkezet elsősorban is a tagok kezdeményezésére számít, akik ez ideig olyan javaslatokat terjesztettek elő, hogy ezután még jobban használják ki a helyi anyagforrásokat, nyissák meg az új kőbányát, kavicsbányát és építsenek új mészégetőt. Egyébként a szövetkezet jelenleg egy millió tégla elkészítésére alkalmas téglagyárral rendelkezik, melynek teljesítményét a szükséglet szerint a jövőben még tovább fokozzák. Ez azt jelenti, hogy Selmecbányán rövidesen megoldják a lakáskérdést, melynek éppen ebben a városban óriási jelentősége van. A

mikor az ember Selmecen jár, önkénytelenül eszébe jut, hogy jó lenne közben megtekinteni az aranybányát is, melyhez annyi legenda és sok más történet fűződik. Az aranybányákat azonban hiába keressük, már rég kimerültek. Róluk már csak a régi könyvekben olvashatunk. Arról azonban, hogy a lakosság sokkal jobban él, mint az aranybányák üzemeltetése idején, lépten-nyomon meggyőződhetünk. Maga a város, a vidéke most lett csak igazán aranybányává, ahol a szorgos mukáskezek hatalmas értékeket hoznak létre saját maguk és a népgazdaság számára. 61 személykocsi tulajdonos nevét tartják nyilván a járásban. A rádióengedélyek száma megközelíti a 4000-t, s közülük már 66-an televíziós készülékre váltottak engedélyt. A Járási Takarékpénztárban a lakosság 10 millió 768 ezer korona betétet helyezett el, amely ismét a jólétnek, a boldogulásnak a jele. A munkanélküliség réme is örökre elhordta sátorfáját a járási székhelyről és vidékéről, hiszen csupán a helyi ipari üzemekben 2860 személy talált foglalkozást. A nők alkalmaztatottsága kétezerre növekedett. Az alkalmazottak bére ebben az esztendőben meghaladja a 76 millió koronát, mely a járás lakossága arányához viszonyítva családonként komoly összegű jövedelmet jelent. A

z életszínvonal, mint a CSKP levelével kapcsolatos viták során beigazolódott, még tovább emelkedik majd aszerint, hogy a dolgozók milyen mértékben fokozzák a termelést. A vitában több mint négyszáz javaslat, a munka termelékenysége növelését célzó hasznos észrevétel hangzott már el a járás területén. E javaslatok hasznosítása elősegíti a még gyorsabb fejlődést Selmecbányán és környékén. Szombath Ambrus A jövő év augusztusában átadják SZLOVÁKIA LEGKORSZERŰBB VASÚTÁLLOMÁSÁT A zvolení építészeti dolgozók Szlovákia legkorszerűbb vasútállomása építésében érdekelt dolgozókkal együtt, a CSKP KB levelének megvitatása után és a kezdeményező javaslatok, valamint megjegyzések alapján elhatározták, hogy az új zvolení vasútállomást jövő év augusztusában, a Szlovák Nemzeti Felkelés 15. évfordulója alkalmából átadják rendeltetésének. Az ódon zvolení vár közelében levő új vasútállomást az utasok és a vasutasok rendelkezésére álló fényűző belső berendezésen kívül ellátják a közlekedés irányításához szükséges korszerű automatikus biztosító berendezéssel is. Az automatikus biztosító eszközöket a Szovjetunió szállította. Az állomás főcsarnoka töhb mint ezer négyzetméternyi és előcsarnokának területe 550 négyzetmétert tesz ki. A zvolení új vasútállomás építése több mint 21 millió koronába kerül. A FEJLŐDÉS ÚTJA Nagymegyer megszűnt „sárfészek" lenni, városias külsőt kezd ölteni. Erről tanúskodnak az új építkezések, a közbiztonsági szervek új épülete, a kultúrház, a tizenegyéves iskola és az új emeletes háztömbök, valamint az aszfaltos és kövezett utak. De a járás vezetői ezzel a szép eredménnyel nem elégszenek meg. Nem is lehetnek elégedettek, hiszen a járási székhelyen még ma is komoly gondot okoz a lakásprobléma, a villanyvilágítás, a csatornázás, stb. A lakáskérdést az elmúlt években felépült nagyszámú családi vagy bérház sem oldotta meg.. E kérdés megoldásán kívül a lakosok szükségletei és igényei kielégítése érdekében most nagy figyelmet fordítanak a fizetett szolgáltatások további fejlesztésére. Annál is inkább kell erre gondolniok, mert. a lakosságnak nyújtott eddigi szolgáltatások minőségileg és mennyiségileg nem elégítik ki a dolgozók kívánalmait. A kezdeti nehézségek mellett, ami a megfelelő helyiségek, anyag- és felszerelés hiányában mutatkozik meg, meg kell említenünk a közüzemek dolgozóinak idegenkedését és bizonyos fokú felületességét is. Ezzel párosuj a vezetőség gyakran szemethúnyó magatartása. Mindemellett más hibák is felfedezhetők a vállalatok tevékenységében. Nem törődnek például eléggé a javítások jó minőségével és időtartamuk lerövidítésével, ami a szakképzettség fogyatékosságára is rávilágít. Előfordult, hogy egy alkalommal motorkerékpár-alkatrészre volt szüksége az egyik lakosnak. Hogy ne terhelje meg a javítási munkálatok elvégzésével az illetékes javító üzemet — gondolt a javítás esetleges hosszadalmasságára is — megvásárolta a közüzemben a szükséges alkatrészt és maga végezte el a javítást motorkerékpárján. Az alkatrész számláján azonban a javításért fizetendő díj is ott szerepelt, — mivel „nem lehet" külön kiszámlázni. A lakosok egyébként elégedetlenek a szolgáltatások magas díjával is. Ezen a helyzeten most változtatnak. Először is a szolgáltatások bővítésére gondolnak. Amint az elkövetkező évekre (1960-65-ig) szóló tervből kitűnik, a JNB helyi gazdálkodási osztályán csak Nagymegyeren 29 üzem megalapítását tervezik: Többek között 4 borbélyműhelyt, 2 női fodrász szalont, 6 kisebb téglaégetőt és 3 női szabóműhelyt létesítenek. E r o* hámos gyarapodás a járás további falvaira is vonatkozik. 1965-ig a HNB-k összesen 145 helyi gazdálkodási üzemet alapítanak, a legtöbbet Nyárasdon, Nemesócsán és Csilizradványon. Az alapítandó vállalatok között mosődák, fűrésztelep, szállítási szolgálat, kosár-, salakkocka- és drótkerítés készítés is szerepel. Ha figyelembe vesszük, hogy jelenleg a járás 11 községében 31 kisüzem működik, a szolgáltatások ilyen sokoldalú és nagyarányú növekedése feltűnést kelthet. Igaz ugyan, hogy a tervek csak a legszükségesebbet fedik, mivel a lakosságnak nyújtott szolgáltatások tekintetében a járás eddig bizonyos mértékig visszamaradt. Ám szolgáltatások bővítése mellett foglalkozniok kell azok minőségével, a kisüzemek dolgozóinak nevelésével, meggyőzésével és kedvezőbb kereseti lehetőségek biztosításával. Ez utóbbinak a megvalósítását természetesen döntő mértékben befolyásolja az alkalmazottak munkafegyelme, munkájuk sikere, eredményessége. Az említett követelmények jó munkaszervezéssel és megfelelő termelési feltételek biztosításával teremthetők meg. A szolgáltatások jobb minősége annál inkább szükséges, mivel dolgozóinknak egyre nagyobbak az igényei. Sem a JNB helyi gazdálkodási osztálya dolgozóinak, sem a közüzemek alkalmazottóinak nem szabad figyelmen kívül hagyniok, hogy a szolgáltatások bővítése mellett az életszínvonal további emelésére a szolgáltatások minősége is hatással van. A lakosok érzékenyen figyelik, hogy mindennapi ügyes-bajos dolgaikat hogyan intézik el az illetékesek. A közüzemek dolgozóinak is csak a vállalat jó munkája, a javítások jó minősége és rövid időtartama lehet a célja, mert ezzel egyre nagyobb megelégedést váltanak ki polgártársaik körében. Mint pártunk Központi Bizottságának levele is hangsúlyozza, az életszínvonal emelésének egyik útja a lakosságnak nyújtott szolgáltatások kibővítése és minőségének megjavítása. A nagymegyeri járás általános fejlődésében is fontos szakaszt jelentene, ha nagyobb támogatás mellett, jobb anyagi ellátás és helyiség biztosítása révén, túlesve a kezdeti nehézségeken, a közüzenjekbe!» is otthonra; találna a szo« cíalista munk» fegyelem, jó munkakollektívák alakulnának ki és hathatós irányítás, valamint ellenőrzés mellett lényeges javulást érnének el a helyi gazdálkodás terén. Szabó Géza. A PÁRT működéséhez szervesen hozzátartozik, hogy sorait állandóan felfrissítse a dolgozók legjobbjaival. Ez a párt alapszervezeteitől következetes és rendszeres munkát igényel. A komáromi járásban is azt tapasztaltuk, hogy a szüntelen figyelem, állandó politikai nevelő és szervező munka nélkül a tagjelöltek felvétele nem haladhat megfelelően. A járási pártbizottság még az év eleji ülésén elemezte a járás párttagsága létszámának alakulását. Az értekezleten megállapították, hogy a CSKP KB pártunk új tagjelöltekkel való i erősítésére vonatkozó határozatát a múlt évben nem hajtották véare megfelelően. A legnagyobb hiba az volt, hogy számos alapszervezet a tagjelöltek felvételét kampányfeladatnak, nem pedig mindennapos munkának tekintette. Elfeledkeztek az elvtársak arról, hogy pártunk csak úgy tudja betölteni vezető szerepét, ha szigorú egyéni elbírálás alapján a pártonkívüíiek legjobb, legharcosabb, legöntudatosabb dolgozóival állandóan erősíti sorait. Szem elől tévesztették azt az igazságot, hogy a pártszervezetek ereje végső soron az egyes kommunisták tetteiben érvényesül. Ha a kommunisták — legyenek vezetők vagy beosztottak — munkahelyükön példásan dolgoznak, a többi dolgozó becsüli, követi őket, akkor erős a pártszervezet, akkor jő igazán a gazdasági munka és a terv teljesítése. Ezért szükséges, hogy minél több példamutató, munkában kezdeményező pártonkívülit vegyünk fel sorainkba. Ez idén már rendszeresebb munka Tolyt a járás legtöbb alapszervezetében. A járási pártbizottság dolgozóinak pontos áttekintésük van arról, hogy az üzemi és falusi pártszervezetek miképpen veszik fel az új tagjelölteket és hogyan gondoskodnak róluk. így a járási pártbizottság eredményesen és hatékonyan segítheti az alapszervezetek növekedését és szociális összetételének szabályozását. A fáradozás meghozta gyümölcsét, az eredmény nem maradt el. Eíben az esztendőben 259 új tagjelöltet vettek fel, százzal többet, mint a múlt esztendőben, akiknek A legj óbbakkal erősítették soraikat 49 százaléka munkás és 20 százaléka szövetkezeti paraszt. A TAGJELÖLTEK felvételi kimutatását vizsgálva örömmel állapíthatjuk meg, hogy az alapszervezetek túlnyomó részében rendszeresen erősí tik a pártot új tagjelöltekkel. De vannak olyan falusi szervezetek is, «hoI egyáltalán nem vettek fel tagjelöltet. Az egészségesen növekvő és az egy helyben topogó szervezetek összehasonlítása értékes tanulsággal szolgál. Vajon mi az oka például annak, hogy az újfalusi pártszervezet évek óta alig vesz fel tagjelöltet? Hajdúch János elvtárs, a pártszervezet elnöke azt mondja: „Nem jönnek hozzánk". — Már e rövid tájékoztatás mutatja, hogy a községben a pártszervezeti élet igen fogyatékos. Nem tartanak rendszeres taggyűléseket, a pártcsoport-bizalmiak munkáját a községi kézbesítővel igyekeznek elvégeztetni. A pártbizottság nem nagyon törődik a párttagokkal, még kevésbé veszi számba azokat a pártonkívülieket, akik párttagjelöltekké válhatnának. Vajon mi vonzza itt akkor a becsületes dolgozókat, a földművesszövetkezet tagjait a pártba? Ha már a falu egységes földművesszövetkezeténél tartunk, érdemes megállni annál a kérdésnél is, milyen segítséget kap az EFSZ a pártszervezet bizottságától? Bizony nagyon keveset. Pedig ráférne. Hiszen baj van a munkafegyelemmel, hírehamva sincs a pártszervezet politikai befolyásának a szövetkezeti vagyon gyarapítására. A múlt évben például kilenc és fél koronát, az idén nyolc koronát fizetnek ki egy munkaegység után. A pártszervezet felületes munkája lépten-nyomon érezhető nemcsak a szövetkezetben, hanem a faluban is. — Valahányszor kimegyünk Újfalura — mondta Ondrej Terčáni elvtárs, a járási pártbizottság dolgozója — mindig azt állapítjuk meg, hogy nem a vezetők irányítanak, hanem az alkalom szüli a munkát. A község tapasztalatainak tanulmányozása azt mutatja, hogy a legcéltudatosabb szervezeti munka sem elég; ha a faluban a párt politikájának megvalósításáért nem folyik harc, nem erősödhet a pártszervezet sem. Újfaluban nemcsak a szervezeti életet hanyagolják el, hanem a párt és a kormány határozatait is csak nagyjából, nagy vonalakban ismertetik, és nem szervezik a harcot ezek végrehajtására. Jó lenne tehát, ha visszalapoznának és alaposan áttanulmányoznák a CSKP KB-nak a falusi pártszervezetekről szóló határozatát, ahol többek között a következőket olvashatjuk. (Fontos ezt tudni különösen most, a pártszervezet évzáró taggyűlése előtt): „Ha emelni akarjuk a pártirányítás színvonalát, akkor a pártszervezetek élén politikailag szilárd és tapasztalt kommunistáknak kell állniok, továbbá célszerűen kell széthelyeznünk az összes falusi kommunisták erejét és gondoskodnunk kell a falusi pártszervezetek egészséges gyarapodásáról. Ugyanis minden feladat és intézkedés sikeres megoldása az emberektől, a káderektől függ." HOGY a párt politikájának megvalósításáért folyó következetes munka, a kommunista példamutatás milyen jelentős tényező a pártszervezet vonzóerejének növelésében, arra jellemző a csallóközaranyosi példa. Itt rend van a pártszervezet életében. Rendszeresen foglalkoznak a pártonkívüliekkel. Ebben az évben 25 tagjelöltet vettek fel, gondosan kiválogatva a dolgozók legjobbjait. Kockás Lajos, Molnár János, Nagy Ferenc, Olajos Lajos, mind szorgos tagjai a földművesszövetkezetnek, akik a kommunistákkal vállvetve dolgoznak és tettekkel bizonyítják be, hogy méltók a párttagságra. Az eredményes munka egyik fontos tényezője volt, hogy a községben határozott politikai harc folyik az egységes földművesszövetkezet gyarapodásáért. Nem vitás, hogy a csallóközaranyosi kommunisták jól választottak, amikor soraikba fogadták Szűcs Ilona tanítónőt is, aki fáradságot nem kiméivé, tudást adva, ismereteket bővítve, szorgalomra, a szocialista haza szeretetére neveli, tanítja a falu fiataljait. A pártszervezet valóban olyanokat vett fel soraiba, akik harcosan kiállnak a munkafegyelem megszilárdításáért, a feladatok teljesítéséért, a társadalmi tulajdon védelméért. A munkafegyelem szilárdításához nagymértékben hozzájárultak az idősebb párttagok. Jó szóval, meggyőzéssel, de a munkában való egyéni példamutatással is hozzásegítették az EFSZ tagságát a nagyobb eredmények eléréséhez A személyes példamutatás a munkában és számos más tény is bizonyítja, hogy ha a vezetés jó kezekben van, ha olyan elvtársak vezetik a pártszervezetet, akik ismerik, megértik és a maguk területén tudják alkalmazni a párt politikáját, akkor a pártszervezet tekintélye nő, a tömegek magukévá teszik tanácsait, elismerik vezetését. Aki a nagykeszi községházán a falu politikai és gazdasági életéről kérdezősködik, Tóth elvtárstól, a HNB elnökétől rögtön azt a választ kapja: Szabó József elvtárs, a pártszervezet elnöke majd tájékoztatja, ő az, aki mindenről tud a faluban. Szabó elvtársat ugyan nehéz megtalálni, funkcióinak se szeri, se száma, éppen ezért mindig másutt jár, mint ahol éppen keresik. De ha mégis előkerül, büszkén beszél eredményeikről. A pártszervezet portáján valóban rend van. A taggyűléseket rendszeresen megtartják, a pártcsoport-bizalmiak komolyan veszik feladatukat, rendszeresen foglalkoznak a pártcsoport tagjainak munkájával a szövetkezetben. Ez annak eredménye, hogy rólunk sem feledkezik meg a vezetőség. Mindehhez hozzájárul a legfontosabb: a nagykesziek céltudatosan foglalkoznak a tagjelöltek felvételével. A pártbizottság a pártcsoport-bizalmiakkal még az év elején számba vette azokat a pártonkívüli dolgozókat, akik méltók arra, hogy felvegyék őket a munkásosztály élcsapatába. Ott találjuk közöttük Gacsal Béla sertésgondozót, Ferusz Lajos, Bölcskei Károlyt, Balog Lajost és másokat, akiknek oroszlánrészük van a szövetkezet és a falu virágzásában. Maguk a nagykesziek szívesen beszélnek eredményeikről. Persze nem az égből potytyant le mindez. Idő, sok fáradság kellett ahhoz, hogy a közösben mindenki megtalálja számítását, boldogulását. Látszólag kis dolgok ezek. Mégis ilyen apróságokon mérhető le a legjobban, milyen kapcsolatban van a pártszervezet a falu népével. A KOMÁROMI Steiner Gábor Hajógyár pártalapszervezeteinek sem kell szégyenkezniük. A kimagasló gazdasági eredményekkel párhuzamosan alig egy esztendő alatt negyvennégy új tagjelölttel erősödtek. Milan Drobená elvtárs, az egyik pártalapszervezet elnöke elmondta, hogy aki párttag akar lenni, annak a munkában kell kitűnnie. Nemcsak a számszerű növekedést tartják szem előtt, hanem azt is, hogy olyan dolgozókkal erősítsék meg a pártszervezetet, akikre számítani lehet a munkában. Ezek közé tartozik például Lengyel Ferenc géplakatos, aki az év elejétől a minőségi mutatószámok betartása mellett 44174 korona értékű hengerelt acéllemezt takarított meg, vagy Jozef Kanas, aki ugyancsak anyagmegtakarítással 28191 koronával csökkentette az önköltséget. így gyűjtik össze a komáromi járás legtöbb falusi és üzemi pártszervezetei a tegkiválóbbakat, így ereszti a párt egyre mélyebbre gyökereit a falvakban és az üzemekben. így szaporodik a segítésre és nagyobb felelősségvállalásra kész emberek száma a pártszervezetekben. A járási pártbizottság állandóan foglalkozik a taglétszám növelésének és szociális összetételének szabályozásával és arra tanítja az alapszervezeteket, hogy az új tagjelöltek felvételében ne lássanak csupán egy újabb feladatot, hanem állandó folyamatot, melynek célja növelni a párt befolyását a feladatok teljesítésében. Erdősi Ede ÜJ SZÖ 553 * 1958. december 20.