Új Szó, 1958. december (11. évfolyam, 332-362.szám)

1958-12-23 / 354. szám, kedd

A MEZOGAZDASAG FEJIESZTESE a Szovjetunió kommunista építésének legfontosabb kérdése CSAK EGY UTAT ISMERÜNK (Folytatás a 4. oldalról) céljára is terjesszék. A kukorica, a cukorrépa és a burgonya három olyan fontos növény, amelyek nélkülözhetetlenek az állattenyésztési termelés fejlesztésére. Most beszélni szeretnék olyan területekről, mint az oreli, kurszki, tulai, rjazani, moszkvai körzet, valamint a Bjelorussz SZSZK és a Csuvas Autonóm SZSZK. Csak ezekről a területekről beszélek, de felsorolhatnék még számos továbbit. Mikor teszünk le az ún. „tiszta ugarokról" ott, ahol elegendő a csapadék? Nem először beszélünk e kérdésről. Mindenki előtt ismeretes, hogy számos kolhozban a „tiszta ugarokat" nem a hozamok növelése céljából vezetik be, hanem azért, hogy a kolhoztagok kihajthassák teheneiket legeltetni. Ezek az ugarok csak névszerint tiszták, a valóságban burjánzik rajtuk a gaz és semmiképp sem járulnak hozzá a hozamok növeléséhez. A vezető dolgozók ennek tudatában vannak és tudatosítják ezt a kolhoztagok is. Legyen bármennyire furcsa, a helyi vezető dolgozók ezt figyelembe sem veszik. És éppen itt nyílnak óriási lehetőségeink a mezőgazdasági termelés növelésére. Vegyék pl. a Csuvaá Autonóm SZSZKban levő Lenin-kolhozt, amelynek élén Korotkov elvtárs áll. Azelőtt a kolhoznak 350 hektár tiszta ugara volt. Most a kolhoz a tiszta ugarokat megművelte és a bevezetett ugarakon betakarított hektáronként 206 mázsa burgonyát összesen 70 hektárról, 36 mázsa borsót hektáronként 100 hektárról és 60 mázsa bükköny zabkeveréket hektáronként összesen 180 hektárral. A bevetett ugarokon elért gabonahozamok hektáronként húsz mázsát tettek ki. íme a tartalékok! Azokon a területeken, amelyekről beszéltem, ötmillió hektár tiszta ugar van, emellett e föld talán jobb, mint Korotkov elvtárs kolhozában, főképp a kurszki, oreli és rjazanyi területen. Nem nehéz kiszámítani, mily gazdaságot nyerhetünk, ha kihasználjuk e földet. Beszélni kell a kolhozparasztokkal, a kolhozok vezetőivel, a vezetőségi tagokkal, agronómusokkal, meg kell tanácskozni, hogyan térjenek át a vetésforgóra a tiszta ugarok helyett. Itt az ideje, hogy ne fizessünk rá többé az elmaradottságra. A föld mesterséges holdjainak időszakában élünk, de számos területen lényegében a háromtagos vetésforgó csökevépyei maradtak meg, amit nem szabad továbbra is megtűrni. Gondolkozzunk elvtársak arról, hogyan létesítsünk vetőmagszaporító gazdaságokat az édes hüvelyesek termesztésére. Ez nagyon jó növény, 23—25 mázsa magot takaríthatunk be hektáronként, vagy pedig 500—600 mázsa zöld anyagot. Ha ezt egybekapcsoljuk a kukoricával, elsőrendű takarmányt nyerünk. A kukorica nem rendelkezik elég fehérjével — a hüvelyesek fehérjét adnának a kukoricasilónak. A hüvelyesek magvai 40 százalék fehérjét, a zöld anyag 20 százalékot tartalmaz. A hüvelyesek sok értékes takarmányt adnak és egyidejűleg trágyát is — egy hektárra 150 kg nitrogén jut. A takarmányhűvelyesek állandó hozamokat adnak. A minszki területen levő Gigant-kolhoz 50 hektárról 20 mázsa magot takarított be hektáronként, és 26 hektárról 600 mázsa zöldanyagot hektáronként. Elvtársak, ez nem rossz! A nagykiterjedésű homokos területeinken a hüvelyesek nagyon jól érzik magukat. Ki kell terjeszteni a borsó és bükköny vetésterületét is. A borsó nagyhozamú, 30—35 mázsát fizet hektáronként. Igaz, hogy nehéz begyűjteni. Konstruktőrjeink feladatává kell tenni, hogy szerkesszenek gépet a borsó betakarítására. Szeretnék egy kissé agitálni a szójababvetés területének kiterjesztése mellett is; ez nagyon értékes növény. Prjanyisnyikov akadémikus adatai szerint a szőjama.q 33 százalék fehérjét és 18 százalék zsiradékot tartalmaz, míg a zabszemben csupán 9 százalék a fehérje. A szójabab a fehérjetartalmú takarmányok termelése növelésének fontos forrása. A szójabab vetésterületei azonban nálunk csekélyek. Míg a Kínai Népköztársaságban és az UŠA-ban e növény' vetésterületét bővítik, mi egy helyben topogunk. Meg kell találni a technikát, hogy a szóját négyzetes-fészkes módon vethessük és gépekkel művelhessük. Meg kell szervezni a vetőmagtermesztést. Ebben segítséget nyújtanak nekünk kínai barátaink. Egy szóval — a szójabab termesztésének nagyobb figyelmet kell szentelnünk főképp az olyan területeken, mint Krasznodarszk, Ukrajna, Moldavia és a Távol-Kelet. És most néhány szót a zöldségtermesztésről. E kérdésnek két oldaláról beszélek r a fogyasztásra szükséges friss zöldség termesztéséről és a tartósításra szolgáló zöldségtermesztésről. Most meg kell bíznunk a Szovjetunió Goszplánját, a Szovjetunió földművelésügyi minisztériumát, a köztársaságok földművesügyi minisztériumait, hogy szervezzék meg a zöldség ipari termelését és feldolgozását úgy, hogy három-öt éven belül biztosítsa a jóminőségű termények bőségét alacsony árakon. A zöldségtermesztést ipari alapokra kell helyeznünk, olyan területeket kell kiválasztanunk, ahol a legsikeresebben vezethető be a zöldségtermesztés. A zöldségtermesztést gépesíthetjük. Nagymennyiségű jó és olcsó zöldségre van szükségünk. Gondolkozni kell csomagolásán is. A csomagoló burkolatot lehet készíteni üvegből, műanyagból vagy más anyagokból. Ki kell terjeszteni a korai zöldség termesztését. Musztafajev elvtárs itt arról panaszkodott, hogy Bakuból nehéz a korai zöldséget Moszkvába szállítani. Panasza nyilvánvalóan jogos. Szeretném azonban megkérdezni, vajon egyáltalán ésszerű-e ily nagy távolságra szállítani a zöldséget? Hisz korai zöldséget Moszkva közelében is termeszteni lehet. Ezáltal csökkentjük a nagy szállítási költséget. Számos területen a zöldségtermesztés céljaira fel lehet használni a természetes melegvíz-forrásokat. Tavaly ellátogattam a Kabard-Balkár Köztársaságba. Ott 80 fokos melegvízforrások vannak. Vajon e források alapján nem lehet üvegházi gazdálkodást felépíteni? Bizonyos, hogy lehet. És ha ott üvegházak lesznek, ez azt jelenti, hogy lesz zöldség télen is. Ezenkívül a melegvizet fel lehet használni a talaj melegítésére és a korai zöldség szabadban való termesztésére. Vagy vegyük pl. a sztavropoli területet. Ott gáz van. Meg kell fontolni, mi előnyösebb — zöldséget termeszteni Sztavropolban és azt sokezer küométeren át más helyekre szállítani, vagy pedig a sztavropoli gázát felhasználni Moszkva mellett üvegházak fűtésére és azokban zöldségtermesztésre. Edelstejn professzor kísérleti vetéseket végzett melegített földbe, ami meggyorsította a zöldség érését. Ki kell terjeszteni az ez irányú kísérleteket. Röviden mondva, a zöldségtermesztést más szilárdabb alapon kell építeni, hogy a zöldség olcsó és mindenki számára hozzáférhető legyen. A vidék kiépítése És most elvtársak szeretnék röviden megemlékezni a vidék kiépítéséről. A plenáris ülésen beszéltek építészek és mérnökök. Reális dolgokat mondottak. Javaslataik nagy része az építészetben már megvalósult. Most nagyobb mértékben kell alkalmazni a vázmódszert. Ezt a módszert érdekessé teszi az, hogy mindenütt alkalmazható és hogy könnyűvé teszi házrészek gyártását. Ügy vélem, hogy Leontyev és Rozenfeld elvtársak szkeletházai jók és be kell vezetni gyártásukat. Az építészet terén rejlő tartalékaink valóban nagyok. Minden járásban vannak jó helyi építőanyagok. Szükséges, hogy a minisztériumok és a népgazdasági tanácsok, valamint helyi szervezeteink e dolgokat megfelelően felkarolják. És most a szovhozokról. A szüzföld-terüieteken alakított új szovhozokban mindeddig nem kevés a fogyatékosság. A felszólalók beszéltek róluk és helyesen beszéltek. Elvtársak, lakásokat kel] építeni a szovhozok dolgozói számára. Ezt a feladatot minden áron meg kell oldani. Rendet kell teremteni a bérek terén is, hogy valóban megfeleljenek a ráfordított munkának éä a munka mennyiségének. Az emberek nagyobb érdeklődéssel fogják végezni a munkát és növekszik alkotó kezdeményezésük. Az új szovhozokban halaszthatatlan kérdés a mezei gabonaraktárak építése. E raktárakat talán vasbetonból vagy fémből kell építeni s ebből bizonyos számú raktárat mozgó raktárként. Mindezt ki kell számítani és mérlegelni, meg kell beszélni a gyakorlati dolgozókkal, az építőkkel, ki kel! számítani, mennyi fémre és más anyagra lesz szükség és mennyit tesz ki az öszköitség. A raktárakat azonban haladéktalanul fel kell építeni és véget kell vetni azoknak a szégyenletes eseteknek, amikor a gabóna megromlik. Elvtársak, országunkban sok a mocsaras hely, amelyeket ki kell szárítani. Hogy e földeket rendbehozzuk, különleges gépekre van szükségünk. Láttam Bjelorussziában gyártott meliorációs gépeket. Ebben Macepuro akadémikus a kezdeményező. A Bjelorussz Köztársaságban jő gépeket gyártanak. Óriási mocsaras területeket lehetne termővé tenni velük. A meliorációs technika azonban sok fémet igényel. Nem lehetne ezért felhívást tenni a fémhulladék gyűjtésére, hogy annak egy részét a meliorációs technikára fordítsuk? Több millió tonnát lehetne így összegyűjteni. Elvtársak, befejezem beszédemet. Plenáris ülésünk, amely a mezőgazdaság fejlesztésének fegfontosabb kérdéseiről tárgyal, a p&-t XXI. kongresszusának mintegy bevezetőjét jelenti. Helyes volt, hogy a plenáris ülésre meghívtuk a kolhoz- és szovhoztermelés élenjáró dolgozóit, szakértőket és tudósokat. Gazdagabbá tettek bennünket felszólalásaikkal. Nagyon jól beszélt erről az emelvényről Liszenko akadémikus és más elvtársak. A mezőgazdaság további fejlesztésének kérdései rendkívül fontosak a kommunista országépítés szempontjából. A nép megérti és jóváhagyja a párt politikáját, mert a párt a népet a lenini úton vezeti. Meg kell sokszorozni erőfeszítéseinket az új győzelmekért vívott harcban, hogy minél rövidebb időn belül gondoskodjunk, a kommunizmust építő emberek magas anyagi és kulturális életszínvonaláról. Minél gyorsabban teremtjük meg az anyagi és szellemi javak bőségét, annál gyorsabban növekszik a kommunista eszmék befolyása az egész világon. Évről évre növelni iparunk kapacitását, fokozni a gabona, a hús, a vaj és más termékek termelését, a ruha, cipő és más áruk gyártását, több lakást, iskolát, kulturális intézményt építeni, több könyvet megjelentetni, több jő filmet gyártani, éppen ez képezi a kommunizmus építését. Elvtársak! Az 1959-es év a kommunista párt XXI. kongresszusa határozatainak megvalósításáért, a nagy hétéves terv teljesítéséért vívott harcunk első éve lesz. Nagyon jő kilátásaink vannak. Minden erőnket latba vetjük, hogy a kommunista országépítés előttünk álló feladatait sikeresen teljesítsük. (Viharos taps.) A párt a munkásosztály élcsapata; a tőkés társadalomban harcra vezette az elnyomottakat elnyomóik ellen. Bölcs előrelátással, minden akadályt leküzdve mutatta az utat, amelynek végcélja a tőkés rendszer megdöntése, olyan társadalmi rendszer megteremtése volt, amelyben megszűnik az embernek ember által való kizsákmányolása; életre hívta a szocializmust, amely emberré teszi az embert. A párt célja volt és marad is a dolgozók jólétének legmesszebbmenő növelése. Ma, a megváltozott helyzetben, amikor a nép egyedüli tulajdonosa hazánk minden gazdagságának, pártunk továbbra is a dblgozók érdekeit tattja szem előtt. A tervek, a kitűzött célok, mind mind a dolgozók jólétének szakadatlan növelését tűzik ki végcélul. Pártunk akarata egy a nép akaratával, pártunk — ahogyan azt a gyakorlat is igazolja — minden fontosabb döntés előtt a néppel tárgyal és annak akaratát, bölcs alkotó javaslatait figyelembe véve hoz végső döntést. A dolgozók élcsapata mindig és minden körülmények között a dolgozó nép kívánalmait, akaratát önti formába, soha nem tesz olyat, ami ellentétben állna a dolgozók érdekeivel. Akadnak azonban emberek, akik félremagyarázzák azt a sarkalatos igazságot, hogy a párt mindig és mindenkor a nép akaratából indul ki, intézkedéseiben annak érdekeit tarti ja szem előtt. A vághosszúfalusi elvtársak is, a helyi pártszervezet elnöke, Takács Péter is helytelenül látja és magyarázza a párt és a széles tömegek közti kapcsolatot. Ugyanis arról van szó, hogy az említett faluban már elég régen megalakult a szövetkezet, de még mostanáig sem tudott eredményeket elérni. A hibák évek óta egymásra halmozódnak, a j szövetkezeti alapszabályzat pedig, amely a közös gazdálkodás törvénye, még mindig nem jutott érvényre. A szövetkezetben uralkodó helyzetért pedig mindenekelőtt a falu kommunistái • felelősek, személyesen Takács Péter is. ők azonban mossák a kezüket és arra hivatkoznak, hogy ami náluk eddig történt, áz a „nép akarata" és nekik, mint kommunistáknak meg kell hajolniok a nép óhaja előtt. Jem kell sok magyarázat ahhoz, hogy megértsük, tulajdonképpen mi is történik Vághosszúfalun. A kommunisták kiengedték kezükből a vezető szerepet, amely lassan a N

e reakció kezébe ment át. A szövetkezet ellenségei pedig éltek a lehetőséggel. Saját akaratukat, mint a falu lakóinak, a népnek akaratát fejezték ki. A helytelen nézetek ellen a helyi pártszervezet tagjai nem léptek fel erélyesen — ahelyett, hogy megmagyarázták, volna a község lakosainak, hogy amit kérnek, amit tesznek, helytelen. Hogy az nem a jobb élet megteremtéséhez vezet, hanem a munkakerülőknek, a szövetkezet ellenségeinek malmára hajtja a vizet. Tűrték, hogy ki-ki tetszése szerint szabja meg a háztáji gazdálkodásra meghagyott földje nagyságát. Engedték, hogy a közös vagyont ki-ki tetszése szerint dézsmálja. Nem tettek semmit a törvényszegés ellen, mert ahogyan ők állítják, nekik, kommunistáknak a nép akaratát kell szem előtt tartaniok. Röviden szólva azok, akiknek vezetni kellett volna, vezetettekké váltak, egy bizonyos csoport uszályába kerültek, útitárssá váltak. Azt mondtuk, hogy a párt mindig a nép érdekeit tartja szem előtt és mindent annak érdekében tesz. És mit akar a nép? Azt, hogy egyre jobban, kulturáltabban élhessen. A pártnak pedig - ahogy már említettük is — minden intézkedése ezt szorgalmazza. S ha a párt a népről- beszél, hazánk összes becsületes dolgozóira gondol, de sohasem egyes csoportokra és soha nem támogathatja egyes helytelen nézeteket valló csoportok érdekeit. Mondjuk azt, hogy Vághosszúfalu egész lakossága — de ez nincs így, mert még a község keretén belül is csak bizonyos csoportról beszélhetünk — — a szövetkezeti gazdálkodásban egy újfajta „alapszabályzatot" léptetett életbe. Lehet-e ezt a nép akaratának nevezni? Semmi esetre sem. Itt csak egy csoport helytelen nézetéről van szó. A nép a szocializmust akarja építeni, hazáját filvirágoztatni, a jólétet még magasabb szintre emelni. Ez a néD akarata és ezért küzd a part, ezért kommunisták százezrei, folytatva olyan nézetek ellen, amelyek látszólag ideig-óráig egyes csoportoknak a javát szolgálják, de kárára vannak a közösségnek, a népnek. Nem lehet külön utakon járni még a vághosszúfalusi szövetkezeteseknek sem és nem lehet külön „elméletük" a fafu kommunistáinak sem. A szövetkezeti alapszabályzat éppúgy vonatkozik őrájuk is, mint az ország bármely szövetkezetére. A vághosszúfalusi kommunisták azonban meghátráltak a nehézségek előtt, magukat azzal hitegették — tisztelet a kivételnek —, hogy ók a „nép akaratát" teljesítik, közben nem tettek egyebet, mint feladták a harcot és engedték magukat sodorni az „ártól". A nép akaratának ilyenformán történő érvényesülése egyeseknek tetszett a faluban, de a község döntő része már látja, hogy rossz útra tévedtek. A szövetkezet becsületes tagjai — és ezek vannak túlsúlyban — ma már látják, hová vezet az út, amelyen elindultak. Jövőjük olyan „alapszabályzat" mellett, amilyen eddig volt, szinte kilátástalan. L

ássuk csak, mi történt Vághosszúfalun. A helyes útról való letérés azzal kezdődött, hogy a tagok egy része a szövetkezetbe beadott gyümölcsös termésének nagy részét saját magának szerette volna megszerezni. Ezt az elképzelésüket hangoztatták is. Ügy látszik, ez a nézet Takács Péternek, a helyi pártszervezet elnökének is tetszett, mivel ő volt az első, aki felborította a rendet, és a közösből saját szükségletére nagyobbmennyiségű gyümölcsöt hozott. Amikor ezt látták a szövetkezet többi tagjai, követték példáját. A háztáji gazdálkodásra meghagyott föld nagyságát is nem a szövetkezeti alapszabályzat értelmében állapították meg, hanem a tagok elképzelése szerint. Ezek a követelmények pedig aszerint igazodtak, kinek mennyi jószága van „háztáji" gazdaságában. Meg kell még említeni azt is, hogy háztáji földeket olyanoknak is adtak, akik egy kapavágást sem csináltak a szövetkezetben. Megtették például azt, hogy Pető Vilmosnénak és vejének, akik a szövetkezetben még egy szál szalmát sem tettek keresztbe, már nem is mérték ki a háztáji földet, hanem a közös í*5 Milliomosok üzeme Húszmillió kilogramm, azt — tudjuk még az iskolából, — kétszázezer métermázsa. Ez mindenképpen hatalmas mennyiség, akármiből is legyen. Hát még fehérneműből, ágyneműből, lepedőből, törülközőből, ha ennyit kell kimosni. Igaz, nem kézzel, de géppel. így is szép teljesítmény, ha negyven év alatt egy ember kezén ment keresztül a mosodában az a kínai arányú — nagy mennyiségű fehérnemű. RITKA JELENSÉG Igen, negyven évig ugyanazon üzemben, munkahelyen, ugyanazon helyiségben és gépnél dolgozik Mészáros Ferenc, a bratislavai gőzfürdő, az őslakosság „Grösling"-je mosodájának dolgozója, becsületes munkában megöregedett nesztora. Novemberben volt 71 éves és a negyven év alatt talán egyszer egy hétig volt beteg. Hadd okuljanak ebből azok a munkahely váltóztatók, akik még jóformán meg sem melegedtek valamelyik üzemben és máris továbbállnak. Vagy a szimulánsok, az igazolatlanul munkából távolmaradók, akik olykor nagy karajt hasítanak le nemzeti jövedelmünkből, a munkatermelékenységből és így egyenesen ""fékezik népgazdaságunknak a szocializmus útján gördülő szekerét. Mészáros Ferenc bácsi — annak jele a 40 évig tartó munkája egy üzemben — jól érezte magát ebben a környezetben. Jól megértik egymást a szaktársak, egyik a másikat segíti munkájában. Valóságos kincs ez. mert a munkaerkölcs és kötelességtudás nagyon magas fokon áll ebben a meghitt 36 tagú kollektívában. Van itt még több hasonló milliomos is mint: Ján Kandi, aki 38 éve, Ján Weber masszőr 33 éve, Taranszkyné 33 éve, Rapajné 26 éve, Auerné 33 éve dolgoznak ebben áz üzemben. Meghitt kis körben szerényen ünnepelték meg a szaktársak Mészáros bácsi munkajubileumát. A vállalat igazgatósága, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom szép diplomával, könyvvel és egyéb figyelmességekkel ajándékozta meg az ünnepeltet. A régi szaktársak visszaemlékeztek a múltra, a felszabadításra, amikor menteni kellett az égő szenet. Ugyanakkor beszéltek a munkafeladatokról, a szolgálatok megjavításáról is. Tehát ezen a téren a CSKP KB levelének megtárgyalása után új szolgálatokat vezettek be és szándékoznak bevezetni. így a fürdés ideje alatt a fürdővendégek ingeit, alsó fehérneműjét 2 óra alatt kimossák, kivasalják, cipőjét kitisztítják. Januártól kezdve az öltönyöket is kivasalják külön díj ellenében. Az uszoda öltözőjében hajszárító gép áll rendelkezésre. TŐKÉS SPEKULÁCIÓ 1891-ben épült a gőzfürdő épülete. Á második világháború előtt, amikor a fürdő tulajdonosa, egy helybeli bank úgy látta, hogy nem annyira jövedelmező ez az üzlet, mint ahogy gondolta, az épület egy részét eladta Baťának, a cipőkirálynak. A fürdő ennek következtében elvesztette „kádkapacitásának", s pihenő részének legnagyobb részét. Azóta is nagy nehézségekkel küzd. Egyenesen nevetséges, hogy az ilyen nagy város fürdője csupán 5 káddal rendelkezik. WEBER BÁCSI BIRODALMA Itt találhatók a különféle kádak és zuhanyok, ahol iszap, melasz, szénsavas fürdőt adnak. Aki fogyni akar, azt a gőzszekrénybe dugja Weber bácsi. Azt mondja, biztos a siker, naponta 60-80 dkg a súlyveszteség. Egészséges humora van. Koccintgatás közben a fiatal igazgatónak azt kívánta, hogy szeretné vele együtt ünnepelni az ő 90 éves munkajubileumát. A gyengébbek kedvéért megmagyarázta, hogy eddig már jó néhány igazgatót „túlélt" az üzemben. Természetesen nagy derültséget okozott e bemondása. A SZÜZ-ZUHANY A zuhanyokat külön helyiségben találjuk Itt van egy speciális zuhany, mely a „szűz" nevet viseli. Ha alája állítják a korhelyeket, azonnal kijózanodnak mámorukból. Ajánlanám ezt Dullesnek, Joseph Straussnak vagy más forrófejű politikusnak. Nem messze vannak a gőzfürdő különféle medencéi, a gőzkamrák. A 25^ méter hosszú fedett uszoda, ahol éppen a fiatal úszókat edzik, sajnos már nem felel meg a mai követelményeknek. A lakosság és az igazgatóság is bízik benne, hogy az új fürdő és fedett uszoda építése 1960-ban megkezdődik. íme ez a keresztmetszete egy kis üzemnek, amelyről majdnem megfeledkeztünk. (9-k) termésből szállítottak neki kukoriszállnak síkra a ; cát Röviden sz

ói

va a közös mu

nka harcot ! 1 gyümölcsét fűnek-fának osztogatták. 4 A szövetkezet lovait azok gondozzák, akik azokat a szövetkezetbe b'éáüUlc.'

<Efcek a szövetkezeti tagok a lovak gondozásáért jutalmat kapnak a szövetkezettől, de a lovakat nem a közös, hanem egyéni célokra, fuvarozásra használják fel és a fuvardíjat a „gazdák" nem a közös kasszába, hanem saját zsebükbe csúsztatják. És mindezt a pártszervezet tétlenül nézte, mert hát szerintük ez mind-mind a „nép akarata". És hova vezetett a nép akaratának ilyenformán történő érvényesülése? Oda, hogy az „ügyesek", akik nem voltak restek egy kis árpát, egy kis kukoricát elemelni a közösből, ma is vígan élnek, de anyagi gondokkal küzdenek azok, akik csak az elvégzett munka után részesülnek jutalomban, mivel a munkaegység értéke 7 korona, holott a kétszerese is lehetett volna, ha nem „szerkesztenek új alapszabálýzatot". De hát miből is volna pénzük, amikor a tehenek nem tejelnek, mivel a lucernát, herét a lovak eszik meg. Kellenek a jő erős lovak, hogy bírják a „fuvart", amelyből a szövetkezetnek nincs semmi haszna. A tehenek koplalnak, de a lovak istállójában még az alom is here, a „hizlalt" lovak gazdái mégsem voltak képesek a közös termést időben betakarítani s ennek következtében még szántatlan a szövetkezet határa. Vajon milyen termésre számíthatnak jövőre? £sak 7 korona egy-egy munkaegység értéke, de mivel mindenkinek első volt a háztáji gazdálkodás, a saját zsebre menő fuvarozás, 4 hektáron kint rohadt a maghere, kint veszett a muhar is. Ezért 7 korona ma a munkaegység értéke. A kérdés most már magától adódik. Hát ezt akarták-e a vághosszúfalusi szövetkezetesek? Nem, nem ezt akarták, ezt csak a szövetkezet ellenségei, a spekulánsok akarhatták. Mi most a teendő? Az, hogy mindenekelőtt a pártmunkát kell gyökeresen megjavítani, mert dugába dőlt ott minden kísérletezés, ahol a kommunisták rövidlátók, ahol szót engednek a reakciónak és a szövetkezet ellenségeinek szavát „a nép akarat"-ának nevezik. SZARKA ISTVÁN ÜJ SZÖ 5 * 1958. december 20.