Új Szó, 1958. november (11. évfolyam, 302-331.szám)

1958-11-08 / 309. szám, szombat

A kommunizmus építésének új szakasza kezdődik a Szovjetunióban A. I. Mikojan elvtárs beszéde a moszkvai városi tanács ünnepi ülésén az Októberi Forradalom 41. évfordulója alkalmából (Folytatás a 5. oldalról.) Ezek a semlegességüket hirdeti európai országok népei és LatinAmerika népei. Mikojan elvtárs ezután az Impe • rialisták világbékét veszélyezteti legutóbbi háborús provokációivá! foglalkozva leszögezte, hogy: A Szovjetunió, a szocialista országok és a többi békeszerető állam határozottan védelmükbe vették az arab országok népeinek az imperialista agresszió ellen vívott harcát és elérték, hogy az ENSZ határozatában a csapatok kivonását követelte Libanonból és Jordániából. Az imperializmus és gyarmati uralom így kénytelen volt megtorpanni ée meghátrálni. Az amerikai és brit imperialisták fénytelenek voltak lógó orral a sátorfájukat szedni. A népek, elsősorban az arab nép szeméről ismét lehullott a lepel. Még ki sem aludt a közel-kelet', tűzfészek, az amerikaiak újabb háborús tűzfészket kezdtek élesztgetni, melyet Tajvan szigetének megszállásával előre előkészítettek. Az amerikai tábornokok fenyegetőzése, hogy megtámadják a Kínai Népköztársaságot és atombombával romba döntik az ősrégi kinai városokat még jobban összekovácsolta a kínai népet, nagy hazafias lelkesedéssel és elszántsággal töltötte el, hogy megvédi hazáját és függetlenségét és felszabadítja a külföldi imperialisták és bábjaik által ezideig megszállva tartott kínai területet. A Szovjetunió határozottan síkra szállt a Kinai Népköztársaság mellett és N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének Eisenhower elnökhöz intézett levelében kifejtette, hogy a Kínai Népköztársaság elleni támadást a Szovjetunió elleni támadásnak fogják tekinteni. Ez hideg zuhanyként hatott a túlságosan elbizakodott amerikai tábornokok és politikusok for • ró fejére. A Kínai Népköztársaság békeszerető politikájának eredményeképpen sikerült meggátolni s tajvani konfliktus elmérgedését, noha az amerikai katonai körök még mindig játszanak a háború tüzével a kinai partok mentén. !g,y tehát ismét lelepleződött az amerikai imperializmus, mely átvette a világcsendőr szerepét és esztelen világuralmi igényeivel a föld gömbnek hol az egyik, hol a másik pontján háborús tűzfészkeket teremt. Ám mindenütt a békeszerető népek ama elszánt elhatározásába ütközik, hogy meghiúsítják az agressziót és megvédik a békét. Az agresszorok ármányai sürgősen megkövetelik, hogy minden eszközzel fokozzuk éberségünket és szilárdítsuk védelmi képességünket, hogy tökéletesítsük a népi szovjet hadsereget, az Októberi Forradalom vívmányainak hű őrét. Elvtársak! A Szovjetunió szolidaritást vállal az önálló fejlődésének jogát védelmező minden néppel és kész támogatni a gyarmati elnyomás béklyói alól felszabadult népeket, s megszilárdítani politikai és gazdasági függetlenségüket. Bármilyen újult formában jelentkezik is a jelenkori kapitalizmus, lényege — a függő és félig függő országok kizsákmányolása — ugyan az marad. A gazdaságilag kevésbé fejlett országok kereskedelme aj USÁ-val és más nyugati országokkal korlátozódott, valuta-tartalékaik gyorsan kimerültek. Ezeket az országokat ma még inkább kifosztják azzal, hogy csökkentik a tőlük átvett nyersanyag árát, viszont a nekik szállított áru árának színvonala változatlan, vagy emelkedik. Az ENSZ adatai szerint a kevésbé fejlett országok ennek következtében 1957-ben körülbelül 3 milliárd dollárt vesztettek, az idén pedig még nagyobb a veszteségük. A különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének lenini elvét egyre többen ismerik el. A szovjet kormány mindent megtesz, hogy megteremtse a tartós világbéke szükséges feltételeit, hogy megakadályozza a világnak egy pusztító háborúba sodródását. A Szovjetunió az idén is számos további jelentős kezdeményező lépést tett a leszerelés égető és időszerű problémájának megoldásara. Amikor aztán tárgyalni kezdtek e kérdésről az ENSZ-ben, a nyugati hatalmak képviselői kérték, hogy „tettekkel, tényekkel" támassza alá javaslatait. Noha ezekben sem volt hUny. ma már mindanki a tettekből é« tényekből mindenütt és mindenben meggyőződött, hogy ki óhajtja a lefegyverzést és ki az aki gátolja, s emellett a lefegyverzésről hangoztatott szólamokkal leplezi magát. A Szovjetunió 1955 óta 2 millió 140 ezerrel csökkentette fegyveres erőinek számát, lemondott a más államok területén elhelyezett támaszpontjairól és évről évre csökkenti katonai költségvetését. Szabad legyen feltennem a kérdést: hol vannak az önök tettei tőkés urak.' A szovjet kormány a reális javaslatok egész sorozatát tette a leszerelésre vonatkozóan. Ismét igazoltuk készségünket, hogy a legradikálisabb általános lefegyverzésbe is beleegyezünk, ami a legjobb lenne, amibe viszont a nyugati hatalmak nyilvánvalóan nem hajlandók beleegyezni". Bebizonyítottuk készségünket, hogy hajlandók vagyunk a lefegyverzésre törekedve a lépésről lépésre teendő részleges intézkedésekbe is beleegyezni. Elsősorban a nukleáris kísérletek azonnali beszüntetéséről, majd a atomfegyverek teljes betiltásáról szeretnénk megegyezni. Ami minket illet, mindent elkövetünk, hogy a három ország képviselőinek a nukleáris kísérletek beszüntetéséről tárgyaló genfi értekezlete sikeresen végződjék. A siker kritériuma csak egy lehet: itt az ideje annak, hogy örökre be kell szüntetni a kísérleteket és meg ke'l kötni az egyezményt. Csak ezt nevezhetjük sikernek, és csak ez jelenti majd, hogy az értekezlet teljesítette a népek reménységét. Majdnem egy év telt el azóta, hogy a szovjet kormány a vezető ál lamférflak csúcsértekezletének öszszehívásat javasolta, hogy lényegesen enyhítsék a nemzetközi feszültséget. Annyira nyilvánvaló, hogy a világ közvéleménye rokonszenvez egy ilyen értekezlettel, hogy az USA, Nagy-Britannia és Franciaország kormánykörei nem ellenezhették nyíltan az értekezlet összehívását. Ezért szokásos régi trükkjükhöz, a huzavonához folyamodtak és elsósorban azt követelték, hogy szemmel láthatóan kihívó jellegű pontokat tűzzenek az értekezlet napirendjére. Ilyen lett volna például a kelet-európai országok helyzetének kérdése. Nemcsak a Szovjetunió és a szocialista tábor többi országa, hanem a világ különböző részeinek sok nem szocialista országa között is ápoljuk a baráti kapcsolatokat és az együttműködést. Nem a mi hibánk, hogy ez irányban nem minden halad sikeresen előre. Ami más országok egész sorával való kapcsolatainkat illeti, óhajtjuk megjavulásukat. A Szovjetunió ernyedetlenül törekedett és törekszik gazdasági és kulturális kapcsolatainak fejlesztésére valamennyi országgal, mivel az együttműködés és barátság légköre Vnegteremtésének fontos és helyes útját látja bejine. A Szovjetunió erejéből telhetően mindent megtesz, hogy elősegítse a nemzetközi gazdasági együttműködés lehető legszélesebb méretű kibontakozódását a kereskedelem fejlesztésében, a tudományos ismeretek kicserélésében és a műszaki haladásban. A többi szocialista országok is ugyanezt az irányvonalat követik. Ez abból is kitűnik, hogy a szocialista országok 1950. évi külkereskedelmi forgalma 39 millió rubelt tett ki, tehát az egész világkereskedelem 8 százalékát, mlg 1957-ben már megközelítette a 100 milliárd rubelt és az •egész nemzetközi áruforgalom több mint 10 százalékát képezte. A szocialista országok kommunista pártjai képviselőinek idei májusi értekezlete. melyen gazdasági kérdéseket tárgyaltak meg, megnyitotta a szocialista országok gazdasági együttműködésének új, fejlettebb szakaszát, mely nemzetközi munkamegosztásuk elmélyülését, a kölcsönösen összefüggő ágak fejlesztési terveinek koordinálását, hatékonyabb együttműködésüket és az ipari cikkek termelésének következetesebb szakosítását jelenti. Széleskörűen kibontakoztak a Szovjetunió 'nemzetközi kapcsolatai, a kultúra, a tudomány, a technika, az iskolaügy, az egészségügy és a turista forgalom terén. A múlttal izemben több százezer külföldi látogatott el az elmúlt években a Szovjetunióba és sok szovjet ember járt más országokban. Az ilyen t Wnüelpbb hezza egymáshoz az embereket, megszilárdítja harcos elszántságukat a békére és terjeszti az igazságot a Szovjetunióról. Nemrégen például a thaiföldi parlament tagjai látogattak el hozzánk. Hazájukba visszatérve egy sajtóértekezleten kijelentették, hogy az Oroszország ellen irányuló egész propaganda kimondott csalás, és most már tudják, milyen is a valóságban Oroszország. Van Clibern fiatal amerikai zongoristának a moszkvai Csajkovszkij-versenyen aratott sikere eléggé ismeretes. Ha Dulles úr az egyszerű amerikai ember érzésének megfelelően azt tenné a politikában, amit Clibern és sok más amerikai tolmácsolt, vajon olyanok lennének-e a Szovjetunió és az USA kapcsolatai, mint amilyenek ma? Zenészek és színészek, filmművészeti dolgozók és sportolók, írók és tudósok, festők és tanítók látogatásai egyre nagyobb jelentőséggel bírnak a népek barátságának megszilárdításában. Gondoljunk csak a szovjet balett külföldi vendégszereplésének sikerére. Nehéz értékelnünk az ázsiai és afrikai országok írói értekezlete — melyen megszületett „Taskent" szelleme — sikerének haladó jelentőségét. Sok külföldi iskolaügyi dolgozó járt a Szovjetunióban. Megmondták az igazat, milyen a népművelés helyzete nálunk. Ďerthick, az USA iskolaügyi biztosa, az amerikai küldöttséq vezetője kijelentette: „Egyszerűen el sem tudtuk képzelni, mily nagy figyelmet szentelt a Szovjetunió, mint állam az iskolaügynek, a nemzeti haladás eszközének" . .. Tlz amerikai pedagógus a látottaktól kijózanodva tért haza. A Szovjetunió kb. 90 nemzetközi egyezményt kötött idegen országokkal kulturális és tudományos cseréről. Az egyezmények nagy részét mindkét fél javára jól teljesítjük. Természetesen vannak más példák Is. Például Nagy-Britannia illetékes szervei előbb ugyan egyetértettek egy ilyen egyezmény megkötésével, de azután különféle kifogásokat találtak ki a megkötés megakadályozására. Ez szemmelláthatóan Nagy-Britannia mai konzervatív kormánya általános irányvonalának képét tükrözi. A kormánynak nem érdeke a Szovjetunióval való kapcsolatok megjavítása. MacMillan brit miniszterelnök — egyébként — a londoni egyetemen kb. 14 nappal ezelőtt mondott beszédében oly meszsze ment, hogy a kulturális kapcsolatoknak a Szovjetunió elleni aknamunkára történő kihasználását követelte. Ez nem újdonság, és MacMiilan úgy látszik a már régen levitézlett szovjet-ellenes donkihoti babérokra vágyakozik. Vannak egészen különleges esetek is, amikor nem tudjuk megérteni, mi készteti az urakat a vendégszeretet váratlan megtagadására. Egyik helyen nem engedik be küldöttségünket a fogadásra, sem a chikágói állatkertbe, máshol lemondják egy zongoraművész hangversenyeit az USA előre kijelölt városaiban. Olaszország viszont hogy „a keresztény demokratizmus" újabb tanújelét adja, az európai körúton lévő 850 szovjet turistának megtiltja, hogy belépjenek Olaszországba. Ilyen esetek még mindig előfordulnak, és nincs olyan bölcs, aki kiismerné magát abban, hogy kinek és hogyan szolgálják a javát. Nagy jelentőségű volt a brüsszeli világkiállítás, amely fél éven át a találkozások és a vívmányok bemutatásának színhelye volt. Elegendő megjegyezni, hógv több mint 30 millió látogatója volt a szovjet kiállítási csarnoknak, melyről az egyik belga lap azt Irta, hogy „mintha mágikus vonzóerőt gyakorolna", A Szovjetunió több mint 520 díjat és érmet nyert. Az is jellemző, hogy sok látogató és a sajtó megállapította a Szovjetunió gyors fejlődését és hangsúlyozta, hogy hazánkban mindig tettek igazolják a szavakat. Helyesen írta a Peuple című belga lap június 21-i számában vívmányaink bemu*atásáról: „Ez a palota (a Szovjetunió világkiállítási csarnokát érti) Hruscsovnak a Szovjetunió Legfelső Tanácsénak ülésén mondott beszédéhez hasonlít. A Szovjetuniónak a különféle ágakban elért rendkívül nagy fejlődését tanúsítja." A népek kapcsolatai és érintkezése fokozza kölcsönös megértésünket, a békét szolgálja. Ezrek és ezrek ismerik meg a szovjet ország vívmányait és beszélnek hazájukban sikereinkről és gyarapítják barlátaink sorait. Elvtársak, a szovjet emberek és külföldi barátaink meggyőződése, hogy az SZKP XXI. kongresszusának határozatai új korszakot nyitnak a i Szovjetunió kommunista építésében : és rendkívül nagy lendületre ösztönj zik népünk alkotó tevékenységét. ; Nincs a világon az az erő, mely feltartóztathatná az emberiség előre- , haladását a kommunizmus útján. Ügyünk legyőzhetetlen. Az erők viszonya a világ küzdőterén örökre és visszavonhatatlanul a szocializmus javára dőlt el. Éljen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom legyőzhetetlen lenini zászlaja! Éljen a Szovjetunió Kommunista ^ Plrtja, győzelmeink lánglelkü ihle- • tője és bölcs szervezője! ™ Virágozzanak a Szovjetunió népei a kommunizmus építésének ragyogó útján! Szilárduljon tovább barátsagunk a világ minden népével! i%atonai díszszemle a Vörös téren Moszkva (ČTK) - A Moszkvai Vörös téren moszkvai időszámítás szerint 10 órakor kezdődött meg a Nagy Októberi Forradalom 41. évfordulójának tiszteletére rendezett katonai díszszemle. A díszszemléi Rogyion Malinovszkij, a Szovjetunió marsallja, a Szovjetunió honvédelmi minisztere tartotta. A díszszemlén Kirill Moszkalenko, a Szovjetunió marsallja vezényelt. Moszkva vörös zászlók özönével, zenével és örömteli nótaszóval üdvözölte november 7-ét, a Nagy Október 41. évfordulójának napját, a házakon a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának októberi jelszavait hirdető vörös transzparensek, a szovjet állam alapitójának, Leninnek, a párt és a kormány vezető tényezőinek arcképei, A történelmi nevezetességű Vörös tér ünnepi díszt öltött. A Kremllel szemben Lenin nagy arcképe, alatta a következő felirat: „Előre a kommunizmus győzelme felé!" Magas árbocokon a 15 szövetségi köztársaság zászlai lengenek. Az Októberi Forradalom 41. évfordulójának tiszleletére rendezett katonai díszszemle moszkvai idö-izámítás szerint pontosan 10 órakor kezdődött. Sok venMalinovszkij marsall beszéde Malinovszkij marsall beszédében hangsúlyozta, hogy a kommunista párt és a szovjet kormány a nép akaratát kifejezve, továbbra is aktívan és következetesen küzd a szilárd és tartós világbéke biztosításáért. A Szovjetunió az egész emberiség érdekét szem előtt tartva harcol lankadatlanul. Malinovszkij marsall továbbá kijelentette: „A Szovjetuniónak és a népi demokratikus országoknak a béke megszilárdítására irányuló törekvése azonban az USA, Nagy-Britannia és más imperialista államok kormányköreinek makaos ellenállásába ütközik. Az imperialisták folytatják a lázas fegvverkezést és csak úgy, mint eddig, beavatkoznak a független államok belügyeibe, veszélyeztetik a szabadságszerető népek biztonságát." Malinovszkij marsall kijelentette, hogy a Szovjetunió az imperialisták nyílt katonai kalandjai és provokációi miatt minden intézkedést megtesz az ország védőképességének további szilárdítására, a hadseregnek, a légierőknek és tengerészetnek elsőrendű korszerű technikával és fegyverrel való felszerelésére, a fegyveres erők éberségének és harcképességének fokozására' A szovjet fegyveres ereknek minden szükséges eszközük megvan ahhoz, hogy megsemmisítő visszavágást mérjenek az agresszorokra, ha ki merik robbantani az új világháborút. A szovjet katonák mindenkor készek teljesíteni hazafias kötelességüket és becsülettel védelmezni az Októberi Forradalom vívmányait. Malinovszkij marsall megállapította, hogy a szovjet nép lelkesedéssel fogadta a Szovjetunió Kommunista Pártja rendkívüli XXI. kongreszszusának összehívásáról hozott döntést. Ama szilárd elszántság hatja át, hogy valóra váltja a gazdaság, a kultúra és a nép jóléte újabb hatalmas fellendítésének harci programját, történelmileg rövid időn belül utoléri és felülmúlja a legfejlettebb tőkés országokat az egy före eső termelésben. Malinovszkij marsall hangsúlyozta, hogy a szocialista országok népei a szovjet néppel együtt haladnak a jobb jövő felé. A közös célok, a fokozódó gazdasági és politikai erők, a testvéri együttműködés és kölcsönös segítségnyújtás, valamint a szocialista országok együttműködése legyőzhetetlenné teszik a szocialista világtábort. A katonai alakulatok díszszemléjét hagyományosan a katonai akadémiák dég volt hivatalos a Vörös térre. A Kreml fala mentén húzódó gárnitemelvényeken a moszkvai üzemek munkásai, kolhozparasztok, írók és művészeti dolgozók, a világ számos országából érkezett küldöttségek helyezkedtek el. A Lenin és Sztálin Mauzóleum környékének jobboldalán a Szovjetunió marsalljai, az egyes fegyvernemek marsalljai, a Szovjetunió fegyveres erőinek tábornokai és tengernagyai álltak. A diplomáciai testület tagjai és az idegen államok katonai attaséi is megjelentek. Hosszan tartó taps fogadta a kommunista párt és a szovjet kormány vezető tényezőinek, a Lengyel Népköztársaság Szovjetunióban idozo küldöttsége tagjainak érkezését. A díszszemlét Rogyion Malinovszkij marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere tartja. Moszkalenko marsallnak, a díszszemle pa rancsnokának kíséretében ellép a Vörös téren és a környező utcákban felsorakozott alakulatok előtt. A honvédelmi miniszter jókívánatait fejezi ki a szovjet katonáknak a nagy ünnep alkalmából, fellép a mauzóleum emelvényére és beszédet intéz a csapatokhoz és vendégekhez, a Szovjetunió dolgozóihoz. hallgatói, a Szovjetunió fegyveres erejének virága és büszkesége kezdte meg. Ezer tagú zenekar hangjai mellett vonulnak el a téren a tüzér, repülő, katonai, politikai és más akadémiák hallgatói. A szovjet hatalom évei alatt sok nagy szaktudású, minden fegyvernemet képviselő szakember végezte el ezeket az akadémiákat. Az akadémiák hallgatóinak katonás rendben menetelő oszlopai után a haditengerészek, határőrök és a díszszemle legfiatalabb résztvevői, a Szuvorov és Nahimov Katonai Intézet tanulói következtek. Páncélos csapatszállító kocsikon haladnak el az emelvények előtt a dicső tamani hadosztály osztagai, légi szállításra készült kisméretű harckocsik, a Kantyemir hadosztály légelhárító lövegei és az ismert „katyusák", melyek az első típusokhoz viszonyítva sokkal tökéletesebhek es pontosabbak. A mauzóleum előtt hajtanak el az 1942 decemberében Voronyezs mellett tűzkeresztségen átesett gárdaalakulat autói. Ez az egység a harcok során 3500 km utat tett meg, részt vett Berlin ostromában és tűz alá vette a Reichstag épületét. A díszmenetet a nagy űrméretű aknavetőkkel és könnyűfegyverei ellátott egységek, a nagy űrméretű légelhárító tüzérség és a messzehordó nagyágyúk zárták be. ÜJ SZÓ 4 * 1958. november 8.