Új Szó, 1958. november (11. évfolyam, 302-331.szám)

1958-11-08 / 309. szám, szombat

A kommunizmus építésének új szakasza kezdődik a Szovjetunióban A. I. Mikojan elvtárs beszéde a moszkvai városi tanács ünnepi ülésén az Októberi Forradalom 41. évfordulója alkalmából (Folytatás a 5. oldalról.) Ezek a semlegességüket hirdeti európai országok népei és Latin­Amerika népei. Mikojan elvtárs ezután az Impe • rialisták világbékét veszélyezteti legutóbbi háborús provokációivá! foglalkozva leszögezte, hogy: A Szovjetunió, a szocialista orszá­gok és a többi békeszerető állam határozottan védelmükbe vették az arab országok népeinek az imperia­lista agresszió ellen vívott harcát és elérték, hogy az ENSZ határoza­tában a csapatok kivonását követel­te Libanonból és Jordániából. Az imperializmus és gyarmati uralom így kénytelen volt megtorpanni ée meghátrálni. Az amerikai és brit imperialisták fénytelenek voltak ló­gó orral a sátorfájukat szedni. A népek, elsősorban az arab nép szeméről ismét lehullott a lepel. Még ki sem aludt a közel-kelet', tűzfészek, az amerikaiak újabb há­borús tűzfészket kezdtek élesztget­ni, melyet Tajvan szigetének meg­szállásával előre előkészítettek. Az amerikai tábornokok fenyegetőzése, hogy megtámadják a Kínai Népköz­társaságot és atombombával romba döntik az ősrégi kinai városokat még jobban összekovácsolta a kínai népet, nagy hazafias lelkesedéssel és elszántsággal töltötte el, hogy megvédi hazáját és függetlenségét és felszabadítja a külföldi imperia­listák és bábjaik által ezideig meg­szállva tartott kínai területet. A Szovjetunió határozottan síkra szállt a Kinai Népköztársaság mel­lett és N. Sz. Hruscsov, a Szov­jetunió Minisztertanácsa elnökének Eisenhower elnökhöz intézett leve­lében kifejtette, hogy a Kínai Nép­köztársaság elleni támadást a Szov­jetunió elleni támadásnak fogják tekinteni. Ez hideg zuhanyként ha­tott a túlságosan elbizakodott ame­rikai tábornokok és politikusok for • ró fejére. A Kínai Népköztársaság békeszerető politikájának eredmé­nyeképpen sikerült meggátolni s tajvani konfliktus elmérgedését, no­ha az amerikai katonai körök még mindig játszanak a háború tüzével a kinai partok mentén. !g,y tehát ismét lelepleződött az amerikai imperializmus, mely átvet­te a világcsendőr szerepét és esz­telen világuralmi igényeivel a föld ­gömbnek hol az egyik, hol a másik pontján háborús tűzfészkeket te­remt. Ám mindenütt a békeszerető népek ama elszánt elhatározásába ütközik, hogy meghiúsítják az ag­ressziót és megvédik a békét. Az agresszorok ármányai sürgősen meg­követelik, hogy minden eszközzel fokozzuk éberségünket és szilár­dítsuk védelmi képességünket, hogy tökéletesítsük a népi szovjet had­sereget, az Októberi Forradalom vív­mányainak hű őrét. Elvtársak! A Szovjetunió szoli­daritást vállal az önálló fejlődésé­nek jogát védelmező minden néppel és kész támogatni a gyarmati el­nyomás béklyói alól felszabadult né­peket, s megszilárdítani politikai és gazdasági függetlenségüket. Bármilyen újult formában jelent­kezik is a jelenkori kapitalizmus, lényege — a függő és félig függő országok kizsákmányolása — ugyan az marad. A gazdaságilag kevésbé fejlett országok kereskedelme aj USÁ-val és más nyugati országok­kal korlátozódott, valuta-tartalékaik gyorsan kimerültek. Ezeket az or­szágokat ma még inkább kifosztják azzal, hogy csökkentik a tőlük át­vett nyersanyag árát, viszont a ne­kik szállított áru árának színvonala változatlan, vagy emelkedik. Az ENSZ adatai szerint a kevésbé fej­lett országok ennek következtében 1957-ben körülbelül 3 milliárd dol­lárt vesztettek, az idén pedig még nagyobb a veszteségük. A különböző társadalmi rendsze­rű államok békés egymás mellett élésének lenini elvét egyre többen ismerik el. A szovjet kormány min­dent megtesz, hogy megteremtse a tartós világbéke szükséges feltéte­leit, hogy megakadályozza a világ­nak egy pusztító háborúba sodródá­sát. A Szovjetunió az idén is szá­mos további jelentős kezdeményező lépést tett a leszerelés égető és időszerű problémájának megoldása­ra. Amikor aztán tárgyalni kezdtek e kérdésről az ENSZ-ben, a nyugati hatalmak képviselői kérték, hogy „tettekkel, tényekkel" támassza alá javaslatait. Noha ezekben sem volt hUny. ma már mindanki a tettekből é« tényekből mindenütt és minden­ben meggyőződött, hogy ki óhajtja a lefegyverzést és ki az aki gátol­ja, s emellett a lefegyverzésről hangoztatott szólamokkal leplezi magát. A Szovjetunió 1955 óta 2 millió 140 ezerrel csökkentette fegyveres erőinek számát, lemondott a más államok területén elhelyezett tá­maszpontjairól és évről évre csök­kenti katonai költségvetését. Szabad legyen feltennem a kérdést: hol vannak az önök tettei tőkés urak.' A szovjet kormány a reális javas­latok egész sorozatát tette a lesze­relésre vonatkozóan. Ismét igazoltuk készségünket, hogy a legradikálisabb általános lefegyverzésbe is beleegye­zünk, ami a legjobb lenne, amibe vi­szont a nyugati hatalmak nyilván­valóan nem hajlandók beleegyezni". Bebizonyítottuk készségünket, hogy hajlandók vagyunk a lefegyverzésre törekedve a lépésről lépésre teendő részleges intézkedésekbe is bele­egyezni. Elsősorban a nukleáris kí­sérletek azonnali beszüntetéséről, majd a atomfegyverek teljes betil­tásáról szeretnénk megegyezni. Ami minket illet, mindent elkö­vetünk, hogy a három ország kép­viselőinek a nukleáris kísérletek beszüntetéséről tárgyaló genfi érte­kezlete sikeresen végződjék. A si­ker kritériuma csak egy lehet: itt az ideje annak, hogy örökre be kell szüntetni a kísérleteket és meg ke'l kötni az egyezményt. Csak ezt ne­vezhetjük sikernek, és csak ez je­lenti majd, hogy az értekezlet tel­jesítette a népek reménységét. Majdnem egy év telt el azóta, hogy a szovjet kormány a vezető ál ­lamférflak csúcsértekezletének ösz­szehívásat javasolta, hogy lényege­sen enyhítsék a nemzetközi feszült­séget. Annyira nyilvánvaló, hogy a világ közvéleménye rokonszenvez egy ilyen értekezlettel, hogy az USA, Nagy-Britannia és Franciaor­szág kormánykörei nem ellenezhet­ték nyíltan az értekezlet összehívá­sát. Ezért szokásos régi trükkjük­höz, a huzavonához folyamodtak és elsósorban azt követelték, hogy szemmel láthatóan kihívó jellegű pontokat tűzzenek az értekezlet napirendjére. Ilyen lett volna pél­dául a kelet-európai országok hely­zetének kérdése. Nemcsak a Szovjetunió és a szo­cialista tábor többi országa, hanem a világ különböző részeinek sok nem szocialista országa között is ápoljuk a baráti kapcsolatokat és az együtt­működést. Nem a mi hibánk, hogy ez irányban nem minden halad si­keresen előre. Ami más országok egész sorával való kapcsolatainkat illeti, óhajtjuk megjavulásukat. A Szovjetunió ernyedetlenül töre­kedett és törekszik gazdasági és kul­turális kapcsolatainak fejlesztésére valamennyi országgal, mivel az együttműködés és barátság légköre Vnegteremtésének fontos és helyes útját látja bejine. A Szovjetunió ere­jéből telhetően mindent megtesz, hogy elősegítse a nemzetközi gaz­dasági együttműködés lehető leg­szélesebb méretű kibontakozódását a kereskedelem fejlesztésében, a tu­dományos ismeretek kicserélésében és a műszaki haladásban. A többi szocialista országok is ugyanezt az irányvonalat követik. Ez abból is kitűnik, hogy a szocia­lista országok 1950. évi külkeres­kedelmi forgalma 39 millió rubelt tett ki, tehát az egész világkereske­delem 8 százalékát, mlg 1957-ben már megközelítette a 100 milliárd rubelt és az •egész nemzetközi áru­forgalom több mint 10 százalékát ké­pezte. A szocialista országok kommunista pártjai képviselőinek idei májusi ér­tekezlete. melyen gazdasági kérdé­seket tárgyaltak meg, megnyitotta a szocialista országok gazdasági együttműködésének új, fejlettebb szakaszát, mely nemzetközi munka­megosztásuk elmélyülését, a kölcsö­nösen összefüggő ágak fejlesztési terveinek koordinálását, hatékonyabb együttműködésüket és az ipari cik­kek termelésének következetesebb szakosítását jelenti. Széleskörűen kibontakoztak a Szov­jetunió 'nemzetközi kapcsolatai, a kultúra, a tudomány, a technika, az iskolaügy, az egészségügy és a tu­rista forgalom terén. A múlttal izemben több százezer külföldi láto­gatott el az elmúlt években a Szov­jetunióba és sok szovjet ember járt más országokban. Az ilyen t Wnüelpbb hezza egymáshoz az embereket, megszilár­dítja harcos elszántságukat a békére és terjeszti az igazságot a Szovjet­unióról. Nemrégen például a thai­földi parlament tagjai látogattak el hozzánk. Hazájukba visszatérve egy sajtóértekezleten kijelentették, hogy az Oroszország ellen irányuló egész propaganda kimondott csalás, és most már tudják, milyen is a való­ságban Oroszország. Van Clibern fiatal amerikai zongoristának a moszkvai Csajkovszkij-versenyen aratott sikere eléggé ismeretes. Ha Dulles úr az egyszerű amerikai em­ber érzésének megfelelően azt ten­né a politikában, amit Clibern és sok más amerikai tolmácsolt, vajon olyanok lennének-e a Szovjetunió és az USA kapcsolatai, mint amilye­nek ma? Zenészek és színészek, filmművé­szeti dolgozók és sportolók, írók és tudósok, festők és tanítók látoga­tásai egyre nagyobb jelentőséggel bírnak a népek barátságának meg­szilárdításában. Gondoljunk csak a szovjet balett külföldi vendégsze­replésének sikerére. Nehéz értékel­nünk az ázsiai és afrikai országok írói értekezlete — melyen megszü­letett „Taskent" szelleme — sikeré­nek haladó jelentőségét. Sok külföldi iskolaügyi dolgozó járt a Szovjetunióban. Megmondták az igazat, milyen a népművelés hely­zete nálunk. Ďerthick, az USA iskola­ügyi biztosa, az amerikai küldöttséq vezetője kijelentette: „Egyszerűen el sem tudtuk képzelni, mily nagy fi­gyelmet szentelt a Szovjetunió, mint állam az iskolaügynek, a nemzeti haladás eszközének" . .. Tlz ameri­kai pedagógus a látottaktól kijóza­nodva tért haza. A Szovjetunió kb. 90 nemzetközi egyezményt kötött idegen országok­kal kulturális és tudományos cse­réről. Az egyezmények nagy részét mindkét fél javára jól teljesítjük. Természetesen vannak más pél­dák Is. Például Nagy-Britannia ille­tékes szervei előbb ugyan egyetértet­tek egy ilyen egyezmény megköté­sével, de azután különféle kifogáso­kat találtak ki a megkötés megaka­dályozására. Ez szemmelláthatóan Nagy-Britannia mai konzervatív kor­mánya általános irányvonalának ké­pét tükrözi. A kormánynak nem ér­deke a Szovjetunióval való kapcsola­tok megjavítása. MacMillan brit mi­niszterelnök — egyébként — a lon­doni egyetemen kb. 14 nappal ez­előtt mondott beszédében oly mesz­sze ment, hogy a kulturális kapcso­latoknak a Szovjetunió elleni akna­munkára történő kihasználását köve­telte. Ez nem újdonság, és MacMii­lan úgy látszik a már régen levi­tézlett szovjet-ellenes donkihoti ba­bérokra vágyakozik. Vannak egészen különleges esetek is, amikor nem tudjuk megérteni, mi készteti az urakat a vendégsze­retet váratlan megtagadására. Egyik helyen nem engedik be küldöttsé­günket a fogadásra, sem a chikágói állatkertbe, máshol lemondják egy zongoraművész hangversenyeit az USA előre kijelölt városaiban. Olasz­ország viszont hogy „a keresztény demokratizmus" újabb tanújelét ad­ja, az európai körúton lévő 850 szov­jet turistának megtiltja, hogy belép­jenek Olaszországba. Ilyen esetek még mindig előfordulnak, és nincs olyan bölcs, aki kiismerné magát abban, hogy kinek és hogyan szol­gálják a javát. Nagy jelentőségű volt a brüsszeli világkiállítás, amely fél éven át a találkozások és a vívmányok bemu­tatásának színhelye volt. Elegendő megjegyezni, hógv több mint 30 mil­lió látogatója volt a szovjet kiállí­tási csarnoknak, melyről az egyik belga lap azt Irta, hogy „mintha mágikus vonzóerőt gyakorolna", A Szovjetunió több mint 520 díjat és érmet nyert. Az is jellemző, hogy sok látogató és a sajtó megállapította a Szov­jetunió gyors fejlődését és hangsú­lyozta, hogy hazánkban mindig tet­tek igazolják a szavakat. Helyesen írta a Peuple című belga lap június 21-i számában vívmányaink bemu*a­tásáról: „Ez a palota (a Szovjetunió világkiállítási csarnokát érti) Hrus­csovnak a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsénak ülésén mondott beszédéhez hasonlít. A Szovjetuniónak a különfé­le ágakban elért rendkívül nagy fej­lődését tanúsítja." A népek kapcsolatai és érintkezé­se fokozza kölcsönös megértésünket, a békét szolgálja. Ezrek és ezrek is­merik meg a szovjet ország vívmá­nyait és beszélnek hazájukban sike­reinkről és gyarapítják barlátaink sorait. Elvtársak, a szovjet emberek és külföldi barátaink meggyőződése, hogy az SZKP XXI. kongresszusának határozatai új korszakot nyitnak a i Szovjetunió kommunista építésében : és rendkívül nagy lendületre ösztön­j zik népünk alkotó tevékenységét. ; Nincs a világon az az erő, mely feltartóztathatná az emberiség előre- , haladását a kommunizmus útján. Ügyünk legyőzhetetlen. Az erők vi­szonya a világ küzdőterén örökre és visszavonhatatlanul a szocializmus javára dőlt el. Éljen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom legyőzhetetlen lenini zászlaja! Éljen a Szovjetunió Kommunista ^ Plrtja, győzelmeink lánglelkü ihle- • tője és bölcs szervezője! ™ Virágozzanak a Szovjetunió népei a kommunizmus építésének ragyogó útján! Szilárduljon tovább barátsagunk a világ minden népével! i%atonai díszszemle a Vörös téren Moszkva (ČTK) - A Moszkvai Vörös téren moszk­vai időszámítás szerint 10 órakor kezdődött meg a Nagy Októberi Forradalom 41. évfordulójának tisz­teletére rendezett katonai díszszemle. A díszszemléi Rogyion Malinovszkij, a Szovjetunió marsallja, a Szov­jetunió honvédelmi minisztere tartotta. A díszszem­lén Kirill Moszkalenko, a Szovjetunió marsallja ve­zényelt. Moszkva vörös zászlók özönével, zenével és örömteli nótaszóval üdvözölte november 7-ét, a Nagy Október 41. évfordulójának napját, a házakon a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának októberi jelszavait hirdető vörös transzparensek, a szovjet ál­lam alapitójának, Leninnek, a párt és a kormány ve­zető tényezőinek arcképei, A történelmi nevezetességű Vörös tér ünnepi díszt öltött. A Kremllel szemben Lenin nagy arcképe, alatta a következő felirat: „Előre a kommunizmus győzelme felé!" Magas árbocokon a 15 szövetségi köztársaság zászlai lengenek. Az Októberi Forradalom 41. évfordulójának tiszle­letére rendezett katonai díszszemle moszkvai idö-izá­mítás szerint pontosan 10 órakor kezdődött. Sok ven­Malinovszkij marsall beszéde Malinovszkij marsall beszédében hangsúlyozta, hogy a kommunista párt és a szovjet kormány a nép aka­ratát kifejezve, továbbra is aktívan és következetesen küzd a szilárd és tartós világbéke biztosításáért. A Szovjetunió az egész emberiség ér­dekét szem előtt tartva harcol lan­kadatlanul. Malinovszkij marsall továbbá ki­jelentette: „A Szovjetuniónak és a népi demokratikus országoknak a béke megszilárdítására irányuló tö­rekvése azonban az USA, Nagy-Bri­tannia és más imperialista államok kormányköreinek makaos ellenállá­sába ütközik. Az imperialisták foly­tatják a lázas fegvverkezést és csak úgy, mint eddig, beavatkoznak a füg­getlen államok belügyeibe, veszélyez­tetik a szabadságszerető népek biz­tonságát." Malinovszkij marsall kijelentette, hogy a Szovjetunió az imperialisták nyílt katonai kalandjai és provoká­ciói miatt minden intézkedést meg­tesz az ország védőképességének to­vábbi szilárdítására, a hadseregnek, a légierőknek és tengerészetnek el­sőrendű korszerű technikával és fegyverrel való felszerelésére, a fegyveres erők éberségének és harc­képességének fokozására' A szovjet fegyveres ereknek minden szüksé­ges eszközük megvan ahhoz, hogy megsemmisítő visszavágást mérjenek az agresszorokra, ha ki merik rob­bantani az új világháborút. A szov­jet katonák mindenkor készek telje­síteni hazafias kötelességüket és be­csülettel védelmezni az Októberi For­radalom vívmányait. Malinovszkij marsall megállapí­totta, hogy a szovjet nép lelkesedés­sel fogadta a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja rendkívüli XXI. kongresz­szusának összehívásáról hozott dön­tést. Ama szilárd elszántság hatja át, hogy valóra váltja a gazdaság, a kul­túra és a nép jóléte újabb hatalmas fellendítésének harci programját, történelmileg rövid időn belül utol­éri és felülmúlja a legfejlettebb tő­kés országokat az egy före eső ter­melésben. Malinovszkij marsall hangsúlyozta, hogy a szocialista országok népei a szovjet néppel együtt haladnak a jobb jövő felé. A közös célok, a fokozódó gazdasági és politikai erők, a testvéri együttműködés és kölcsönös segít­ségnyújtás, valamint a szocialista or­szágok együttműködése legyőzhetet­lenné teszik a szocialista világtábort. A katonai alakulatok díszszemléjét hagyományosan a katonai akadémiák dég volt hivatalos a Vörös térre. A Kreml fala men­tén húzódó gárnitemelvényeken a moszkvai üzemek munkásai, kolhozparasztok, írók és művészeti dolgo­zók, a világ számos országából érkezett küldöttségek helyezkedtek el. A Lenin és Sztálin Mauzóleum kör­nyékének jobboldalán a Szovjetunió marsalljai, az egyes fegyvernemek marsalljai, a Szovjetunió fegy­veres erőinek tábornokai és tengernagyai álltak. A dip­lomáciai testület tagjai és az idegen államok katonai attaséi is megjelentek. Hosszan tartó taps fogadta a kommunista párt és a szovjet kormány vezető tényezőinek, a Lengyel Nép­köztársaság Szovjetunióban idozo küldöttsége tagjainak érkezését. A díszszemlét Rogyion Malinovszkij marsall, a Szov­jetunió honvédelmi minisztere tartja. Moszkalenko marsallnak, a díszszemle pa rancsnokának kíséretében ellép a Vörös téren és a környező utcákban felsora­kozott alakulatok előtt. A honvédelmi miniszter jókí­vánatait fejezi ki a szovjet katonáknak a nagy ünnep alkalmából, fellép a mauzóleum emelvényére és beszé­det intéz a csapatokhoz és vendégekhez, a Szovjet­unió dolgozóihoz. hallgatói, a Szovjetunió fegyveres erejének virága és büszkesége kezd­te meg. Ezer tagú zenekar hangjai mellett vonulnak el a téren a tüzér, repülő, katonai, politikai és más aka­démiák hallgatói. A szovjet hatalom évei alatt sok nagy szaktudású, min­den fegyvernemet képviselő szak­ember végezte el ezeket az akadé­miákat. Az akadémiák hallgatóinak katonás rendben menetelő oszlopai után a haditengerészek, határőrök és a díszszemle legfiatalabb résztvevői, a Szuvorov és Nahimov Katonai Inté­zet tanulói következtek. Páncélos csapatszállító kocsikon haladnak el az emelvények előtt a dicső tamani hadosztály osztagai, légi szállításra készült kisméretű harckocsik, a Kantyemir hadosztály légelhárító lövegei és az ismert „katyusák", melyek az első típusok­hoz viszonyítva sokkal tökéletesebhek es pontosabbak. A mauzóleum előtt hajtanak el az 1942 decemberében Voronyezs mellett tűzkeresztségen átesett gárdaalakulat autói. Ez az egység a harcok során 3500 km utat tett meg, részt vett Berlin ostromában és tűz alá vette a Reichstag épületét. A díszmenetet a nagy űrméretű aknavetőkkel és könnyűfegyverei el­látott egységek, a nagy űrméretű légelhárító tüzérség és a messzehor­dó nagyágyúk zárták be. ÜJ SZÓ 4 * 1958. november 8.

Next

/
Oldalképek
Tartalom