Új Szó, 1958. november (11. évfolyam, 302-331.szám)

1958-11-07 / 308. szám, péntek

- KARPAT-UKRAJNA ­magyar dolgozóinak kulturális élete ' árpát-Ukrajna dolgozó népe — ukránok, magyarok és romá­nok — a letűnt évszázadok folyamán ki volt rekesztve a hatalomból, a kultúrából, az emberhez méltó élet­formából. S jóllehet e földdarab 150— 180 ezer lelket számláló magyarsága az osztálytársadalmak fennállásának csaknem egész tartama alatt az ural­kodó nemzethez tartozott, zömében mégis a kisebbségekhez húzott és minden tekintetben osztozott sorsuk­ban. A történelem nem egy ragyogó példával szolgál arra vonatkozóan, hogy a Kárpáton túli szegényné­pek az ukrán, magyar és román dol­gozók összefogtak közös elnyomóik, a hűbérurak, iparmágnások és főpapok ellen, hogy szabadságot, emberibb életet harcoljanak ki maguknak. Gon­doljunk csak a Dózsa György-féle parasztlázadásra, a Rákóczi vezette szabadságharcokra, amelyek éppen a Kárpáton túli területhez tartozó Tisza­hátról indultak ki, vagy az 1919-ben közösen vívott küzdelmekre a ma­gyar tanácshatalomért, a belső reak­ció és a külföldi beavatkozók ellen. Ezek a hatalmas tömegeket felölelő megmozdulások örök időkre testvéri egységbe forrasztották a Kárpáton­túli dolgozókat és ma is legszebb forradalmi hagyományainkhoz tar­toznak. Nem lehet elfelejteni és nem lehet a roost felcserepedő fiatal nemzedék­nek, (amely a szocializmus vívmá­nyait készen kapta és ezért magától értetődőnek tartja) elég gyakran fel­hívni figyelmét azokra a sanyarú állapotokra, amelyekről az első Cseh­szlovák Köztársaság fennállása idején, a 20-as, 30-as években oly megrázó riportokban és jelentésekben szá­moltak be Ivan Olbracht, Vašek Ká­ňa, Ludwig Renn, Fábry Zoltán, Ba­logh Edgár és sokan mások. Kár­pát-Ukrajna népe ezekben az évek­ben éppúgy, mint 1938—1944 között a Horthy megszállás idején is, ret­tenetes nyomor és éhínség, határta­lan szellemi sötétség és vallási métely béklyóiban vergődött. Méltán tekin­tették tehát e területet a Duna völgye egyik legelmaradottabb, leg­kulturálatlanabb, legprimitívebb élet­forma keretei közt megrekedt zu­gának. Csak a felszabadulás után, a szov­jet hatalom beköszöntésével követ­kezett be gyökeres változás Kárpát­Ukrajna népeinek életében. Az új éra örökre szétszakította a társadal­mi megkötöttség láncait s a szociá­lis, gazdasági és kulturális felemel­kedés nagyszerű távlatait nyitotta meg a múltban annyira elnyomott és sötétségben tartott Kárpáton túli dolgozó tömegeink előtt. j A felszabadulás óta eltelt nem egé­szen másfél évtized alatt nemcsak az írástudatlanságot számolták fel Kár­pát-Ukrajna lakossága, s így a terület magyarsága körében is, hanem olyan életformát teremtettek, melyben a széles népi rétegek ma már rendsze­resen látogatják a városi,, községi, illetve üzemi vagy kolhoz könyv­tárat, olvasótermet; újságot, folyó­iratot járatnak, könyveket vásárolnak. A múltban az átlagos magyar paraszt vagy munkás érdeklődési köre nem terjedt túl a kalendáriumon, egy-két kalandos vagy betyártörténetet tar­talmazó füzeten, melyet a piaci pony­ván vásárolt meg. Ma már a Kárpát­ion túli magyar dolgozó a szakköny­veken kívül, amelyekből újabb isme­reteket merít munkájához, szívesen és .érdeklődéssel olvassa a klasszikus írók és a mai magyar, szovjet és haladó külföldi szerzők müveit. Két­három évvel ezelőtt például Bátyú­ban Bagu Bertalan 50 éves kolhozpa­raszttal, Ivan Franko klasszikus uk­rán író elbeszélés-kötetéről és a magyarországi népi írók műveiről folytattam eszmecserét, e nyáron pe­dig a Tiszaháton levő Péterfalván Bodó Béla 60 éves községi kézbesí­tővel Ady Endre költészetéről, ver­seinek forradalmi voltáról beszélget­tem. Bodó elvtársnak csaknem állan­dóan kezeügyében vah az Ady összes verseit tartalmazó kis kötet, szabad idejében szívesen és nagy élvezettel olvassa Ady verseit. A Kárpáton túli magyarság kultu­rális színvonalának és igényének nö­vekedéséről tanúskodik az a tény is, hogy rendszeresen és magától ér­tetődő természetességgel él a szovjet életadta kulturális vívmányokkal. A terület mintegy 100 magyarlakta községében a már említett könyvtá­rakon és olvasótermeken kívül szépen berendezett klubok, kultúrházak van­nak, amelyekben nemcsak a falu mű­kedvelő dalosai, táncosai vagy szín­játszói lépnek fel, hanem a Terü­leti Filharmónia magyar brigádja, továbbá a Magyarországról szovjet­földre látogató" művészi együttesek, Kárpát-Ukrajna magyar írói és a te­rületi ukrán, illetve orosz drámai színház kollektívája is. Egy-egy ilyen előadásra, nem beszélve a mozielő­adásokról, amelyekre a község lakos­ságának számától függően hetente kétszer, háromszor, vagy naponta ke­rül sor, tömegesen járnak el a falu­siak. A terület egyik legjobb műkedvelő gárdája a beregszászi kerületi kul­túrház színjátszó csoportja, amely tavaly ünnepelte fennállásénak 10. évfordulóját. A színjátszó csoport fő­rendezője Nádas Anna, aki mint hi­vatásos színésznő fiatal üzemi mun­kásokból és munkásnókből, kolhozta­gokból és tisztviselőkből tehetséges színészeket nevelt. Az együttes mű­során számos egész estét betöltő színdarabot vagý operettet, a szerzők között pedig olyan neveket találunk, mint Szigligeti, Kacsóh, Kálmán, Kornyejcsuk, Dunajevszkij és mások. A jobb műkedvelő sziniegyüttesek kö­zé tartozik a nagyszöllősi, a gödény­házai, a kígyósi, a bátyúi, a forgo­lányi is, amelyek nagy sikerrel mu­tatták be Jiacsóh-Pongrácz „János vitéz"-ét, Gárdonyi Géza „Anná"-ját, Kisfaludy Károly „Kérők" c. müvét stb. A Kárpáton týli magyar tanítási nyelvű középiskolák kebelében is mű­ködnek színjátszó, dal- és tánccso­portok, amelyek az üzemi és kolhoz­együttesekhez hasonlóan sikeresen, szerepelnek az évente rendezett ke­rületi, területi és köztársasági ver­senyeken. Jó érzés látni ilyenkor szí­nes, eredeti népviseletben a kalei­doszkópszerüen kavargó táncosokat és dalosokat, a szabad ég alatt rög­tönzött emelvényeken, a falvak és városok utcáin. H atalmas kulturális vívmányként könyvelhető el, hogy Kárpát­Ukrajna magyarlakta vidékén — vá­roson, falun egyaránt — középiskolai végzettségre tehetnek szert a dolgo­zók gyermekei. Kárpát-Ukrajnán so­hasem volt azelőtt annyi középisko­lájuk a magyaroknak, mint ma. Ma­gyar középiskola van Ungvárott, Mun­kácson, Beregszászon, Csapon és' Kárpát-Ukrajna 10 nagyobb magyar­lakta falujában is. Azonkívül több mint 50 ún. hétosztályos (nem teljes) középiskolájuk és körülbelül 40 elemi iskolájuk van a Kárpáton túli mayya­roknak. A tanítóképzés a munkácsi tanítóképző magyar tagozatán és az ungvári egyetem bölcsészeti karának két külön évfolyamán történik, ahol magyar és orosz szakos tanárokat képeznek ki, a magyar középiskolák részére. Az egyetem többi karának is vannak magyar hallgatói, akik ukránul végzik tanulmányaikat. Az egyetem általános történelmi tanszékén rendszeres magyar törté­nelmi kutatás folyik. E tanszék leg­utóbbi tudományos konferenciáján a magyar jakobinusok mozgalmáról, a Rákóczi szabadságharcáról és a ma­gyar-ukrán történelmi kapcsolatokról hangzott el új adatokat feltáró ér­tékes előadás. Az egyetemen a ma­gyar történelem kötelező tantárgy. Váradi Sternberg János egyetemi ta­nár a kuruc szabadságharcról és Rá­kóczi n\eg Nagy Péter kapcsolatairól írt disszertációjával szerezte meg kandidátusi címét. Számos egyetemi hallgató — magyar és nem magyar — választ magyar történelmi témát diplomamunkája megírásához. Az Ukrajnai Tankönyvkiadó, a Ra­gyanszka skola külön szerkesztőséget tart fenn Ungvárott a magyar iskolák tankönyvvel, segédkönyvekkel és szép­irodalmi müvekkel (kötelező olvasmá­nyok) való ellátása céljából. Nagy missziót tölt be a Területi könyvki­adó magyar osztálya is, amely 1947 óta az oroszból és ukránból fordított müveken kívül évről évre egyre több eredeti könyvet ad ki. A terület ukrán nyelvű hivatalos lapja, a Zakarpatszka pravda mellett magyarul jelenik meg a Kárpáti Igaz Szó. A területi Komszomol-bizottság magyar sajtóorgánuma, a Kárpát-Uk­rajnai Ifjúság, amely hetente három­szor jelenik meg, továbbá az Ung­várott, Beregszászon és Nagyszőllö­sön ugyancsak hetente háromszor megjelenő kerületi lapok, amelyek kö­zül a Beregszászi Vörös Zászló ma­gyarul jelenik meg és ukránul dub­lírozzák. Ezenkívül kéthetenként meg­jelenő újságot ad ki, minden nagyobb kolhoz is. A területi rádió hétfő ki­vételével naponta egy órányi műsort sugároz a magyar hallgatóknak, azon­kívül rendszeresen közvetítenek ma­gyar műsort a kerületi és községi rádióállomások is. A szovjet rendszer éltető és ser­kentő ereje mutatkozott meg abban is, hogy a történelem folyamán elő­ször hajtott ki és bontott virágot Kárpát-Ukrajnán a magyar irodalom. A szovjet érát megelőzően nem ala­kult ki e területen önálló magyar irodalom. A fiatalon elpusztult Sáfá ry László haladó eszméket kifejező harcos versein, Ilku Pál Lendület cí mű regényén és egyfelvonásosain, Sza bó Imre és Neufeld Béla marxista kri­tikai és publicisztikai írásain kívül alig mutathat fél e terület olyan írás­müvet, amelyet Kárpát-Ukrajna hala­dó magyar hagyományaihoz sorolhat­nánk. Az első magyar költő, aki a fel szabadulás után önálló kötettel lépett az olvasók elé, Bakó László volt 1951-ben jelent meg „Zengj hango­sabban!" című kötete, amely ha nem is volt mentes bizonyos szónokiasság­tól és mesterkéltségtöl, mégis értéket képviselt, mert az új életet, a Kár­pátontúli tájat és emberét mutatta meg realisztikus eszközökkel. R öviddel Bakó jelentkezése után felsorakozott azután a többi költő is: B. Bihari Sándor, Vántus Bertalan, Zsolt Ádám, Kovács Vilmos. Visszatért a lírához Sütő Kálmán somi parasztköltő, akinek 1936-ban „Lel­keket jöttem venni" címmel jelent meg verseskötete. Gyermekversekkel jelentkezett Ostvát Erzsébet és Szalai Borbála. Az ötvenes évek elején tűntek fel karcolataikkal, elbeszéléseikkel Szenes László, Csengeri Dezső, Keresztes Noémi és nyomukban több más pró­; zaíró. 1954-ben került sor a Kárpátontúli írók első kollektív jelentkezésére az Oj Hang című antológiában. Ezt kö­: vette a terület ukrán és orosz íróival | történt együttes szereplésük, az 1955­, ben kiadott Szovjet Kárpátontúl al­manach jubileumi számába, (amely azonos tartalommal egyidőben ukrán és magyar nyelven jelent meg), majd | ugyanabban az évben a gyermekek ré­szére összeállított „Tavaszi napsütés" című versgyűjteményben és az 1956­ban napvilágot látott „Kárpáton túli elbeszélők" c. kötetben. Közben Bakó Lászlónak két további verseskötete („Kitárom karom" és „Rohanó évek sodrában") és Kovács Vilmosnak „Val­lani kell!" című kötete jelent meg. I Rövidesen napvilágot lát Szenes Lász­.ló Sóvirág című karcolatgyűjteménye, ' mely az aknaszlatinai sóbányászok életét mutatja be. Az 1958. évi kiadói tervben szerepel Csengeri Dezső „őszutó" című elbeszélés — és Ost­vát Erzsébet Tavaszköszöntő című gyermekverskötete, azonkívül 3—4 költő verskötele vár kiadásra. A húsz­évesek nemzedékéhez tartozik Balog Balázs, Kecskés Béla és Kincses Ist­ván, akik közül különösen a még kö­zépiskolás Kecskés Béla nyújtotta ed­dig a legjobbat és méitán várnak tő­le a beavatottak kivételesen értékes írásokat. „A Kárpáton túli magyar írók — szögezi le most megjelent és ezen­túl évről évre rendszeresen napvilágot látó „Kárpátok" című almanachukban a magyar nyelvterület legifjabb író­csoportjának tagjai — ukrán és orosz társaikhoz hasonlóan — arra töreked­nek, hogy írásműveikben a mát fe­jezzék ki művészi eszközeik maximá­lis felhasználásával. Őszintén és hűen akarják tükrözni sorstársaik életét, hogy tollúkkal a haladás, az építés, a béke, a népek barátsága és együtt­működése nagy ügyét szolgálják. Kár­pát-Ukrajna a népek találkozóhelye volt és ma is az. A Szovjet-Kárpát­Ukrajnában ukránok, magyarok, oro­szok, románok élnek együtt és dol­goznak vállvetve közös ügyükért, a\ kommunizmus győzelméért. Ezt a ba­ráti együttélést és együttműködést s a kommunizmus építését fejezték ki eddig és törekednek a jövőben is ki­fejezni a szocialista realizmus mód­szerével a Kárpáton túli magyar írók", ajon van-e ennél szebb és ne­mesebb hivatás? A történelem folyamán: a hűbéri el­nyomás korszakában éppúgy, mint az imperialista kizsákmányolás idején, a szabad életért folyó közös harc Rová­csolta egybe Kárpát-Ukrajna' külön­böző nemzetiségű dolgozóit, ma pedig a szovjet rendszer éltető feltételei között,— a közös munka fűzi testvéri láncba a Kárpáton túli ukránokat, magyarokat és más nemzetiségűeket szép jelenük és még szebb jövőjük építésében. Sándor László Uzshorod — Ungvár V £ sebesült Melehov a kórházban, a Csendes Don című filmből. Jelenet Szovjet filmet a barátság hónapjában A november 7-én kezdődő hagyomá­nyos csehszlovák­szovjet barátság hónapja kulturális eseményekben is gazdag élményeket jelent hazánk dol­gozói számára. A szovjet küldöttség látogatásán, könyv­és művészeti kiál­lításokon kívül el­sősorban a legtö­megesebb művé­szeti ágra — a filmre gondolunk. A barátság hó­napjában megis­merkedünk a szov­jet filmgyártás gyöngyszemeivel. A legújabb alkotások közül kiemelkednek a nemzetközi filmfesztiválokon már bemutatott díjnyertes filmek. Sok olvasó viszont látja a vetítővásznon Solohov világhírű regényének hősét, Grigorij Melehovot, Geraszimov rendező Csendes Don clmü három­részes filmjében. Az alkotást, mely e regény hű filmváltozata, már most nagy érdeklődéssel várja mozilátogató közönségünk. Már a barátság hónapja előtt meghódította nézőközönségünket Kulidzsa-* nov és Szegei rendezőknek A mi házunk című filmje, a brüsszeli nemzet­közi filmfesztivál rendezői díjával jutalmazott alkotása. Alkotói egy bér* ház lakói két nemzedékének történetében ábrázolják a szovjet nép életét a békés építés és a Nagy Honvédő Háború éveiben, bemutatják az egyszerű emberek mindennapi heroizmusát, egyéni problémáit, stb. Mozijaink mosf mutatják be Mihail Kalatozov Szállnak a darvak című, a cannesi nemzetközi filmfesztiválon nagydíjjal kitün­tetett filmjét, mely, művészi nagyvona­lúsággal ábrázojíaa szovjet emberek mély lelki és er­kölcsi problémáit a háború éveiben. Az új filmek kö­zül a könnyű műr faj is képviselve van Szigyelev renr dezö Amit az utca mesél címú fesztig ml udvarunk clmü időszerű, 'friss lendü­valamint A világ artistái című cirkusz-: mesél című film jelenete. vidám Jelenet A mi udvarunk című vígjátékfilmből váli vígjátékfilmjével, továbbá A letú szovjet társadalmi filmmel, filmmel. A filmkölcsönző vállalat a legkisebb nézőkre is gondol és bemutat-: ja a Hókirálynö című, Andersen meséje alapján készült szovjet rajzolt mesefilmet. A régi alkotások közül bemutatják Szergej Jutkevics átdolgozott és kibő-: vített Puskás férfi című filmjét, mely a sorsdöntő napokban mutatja be Lenint, hadvezéri és államférfiúi nagyságában. Ugyancsak ismét bemutatásra kerül Kozincev és Trau­berg rendezők Mak­szim visszatér cí­mű klasszikus film­je, mely a Mak­szim-triiógia máso­dik része. A barátság hó­napjában bemutat­ják még a Kommu­nista című nagysi­kerű filmet, mely a párt egyszerű sor­katonájának állit emléket. Feleleve­níti az új társada­lom építésének kezdetén a párt lelkes harcosai előtt tornyosuló nehézségeket és Vaszilij Gubanovnak alak? jában az önfeláldozó, öntudatos kommunista eszményképét testesíti meg.. A filmmel annak idején már bővebben foglalkoztunk. Végül' két ügyesen összeállított dokumentumfilmmel ismerkedünk meg.. Sz. Bubrik Itt élt Lenin című filmje. Lenin ifjúkori életének nevezetes he T lyeire viszi a nézőt, szemlélteti azt az utat, melyen Vlagyimir Iljics látva anarchista Szása bátyjának tévedését, felismerte az öntudatosan szer­vezett forradalmi harc szükségét. A, Ovanyeszova Bgy ég alatt élünk című filmjében a világ ifjúságának nagy ünnepét,- a moszk-r vai VI. VIT feled x hetetlen napjainak eseményeit örökíti meg. • A barátság hó. napja filmjei köze­lebb hoznak ben­nünket a szovjet nép életéhez, még jobban megismer­tetik igaz barátain­kat. Lörincz László A Makszim visszatér című klasszikus szovjet forradalmi film egyik tömegjelenete „Korábban az egész emberi értelem — az egész emberi lángelme csak azért alkotott, hogy egyeseknek a technika és kultúra minden áldását megadja, másokat pedig a legszük­ségesebbtől, a művelődéstől és fejlődéstől is megfosszon. Most azonban a technika minden csodája, a kultúra minden vívmánya az egész nép tulajdonába megy át és mostantól fogva az egész emberi értelem és lángelme soha többé nem lesz az erőszak és kizsákmányolás eszköze." (Lenin) 1 í \í ! í ÜJ SZÖ 7 * 1958. november 7.

Next

/
Oldalképek
Tartalom