Új Szó, 1958. november (11. évfolyam, 302-331.szám)

1958-11-16 / 317. szám, vasárnap

A Szovjefunió né pgazdasága fejlesztésének IIWIBMI^^MIII riirillMaMBIIBBMBBMII «•!! III III III llll ! •••!!• W—I—• IIWIII MII—Hl IIIIBII IIIITTM—— ellenőrzőszámai az 1959—1965-ös évekre Moszkva (TASZSZ) Moszkvában közzétették Nyikita Hruscsov, az SZKP KB első titkára beszámolójának téziseit az SZKP XXI. kongresszusá­val kapcsolatban. A beszámoló címe: „A Szovjetunió népgazdasága fejlesz­tésének ellenörzöszámai az 1959 — 1965-ös évekre". Az SZKP XXI. kongresszusát 1959. januárjára hívják össze. A 'beszámoló téziseit azért teszik közzé, hogy azo­kat a széleskörű kongresszus előtti vitában megtárgyalhassák. A szovjet nép — állapítják meg a be­számoló tézisei — nagyszerű átalakí­tásokat valósított meg, amelyek lehe­tővé teszik a Szovjetuniónak, hogy fejlődése új korszakába — a kommu­nista társadalom nagyarányú építésé­nek korszakába lépjen. Ezen időszak fő feladatai a kommunizmus anyagi­műszaki alapjának sokoldalú kiépíté­se, a Szovjetunió gazdasági és vé­delmi erejének további megszilárdítá­tása s egyben a szovjet nép anyagi és szellemi szükségleteinek egyre teljesebb kielégítése lesz. Amint a tézisek hangsúlyozzák, döntő szakasz lesz ez a tőkés világ­gal való versenyben, amikor a gya­korlatban kell teljesíteni a történel­mi feladatot — a legfejlettebb tőkés országokat utóiérni és megelőzni az egy lakosra eső termelésben. A népgazdaság fejlesztésének az 1959—1965-ös évekre szóló ellenőrző­számai lényeges részét képezik a legközelebbi 15 év távlati tervének, amely a kommunizmus felépítésének gazdasági programja a Szovjetunió­ban. A legközelebbi 15 évben — mondják a tézisek — a Szovjetunió az első helyre kerül világviszonylatban nem­csak a termelés egész terjedelme, hanem az egy lakosra eső termelés terén is. A Szovjetunió népgazdasága fej­lesztésének távlatai a legközelebbi 15 évre meghatározzák, hogy ezen időszak alatt a döntö iparágazatok termelésüket több mint kétszeresére, sőt háromszorosára növelik. A mező­gazdaságban valamennyi ágazat to­vábbi hatalmas fejlesztését tervezik. A küszöbön álló hétéves terv (1959-1965) alapvető problémája a népgazdaság gyors fejlesztése • kommunizmushoz vezető úton, a maximális időnyerés problémája a szocializmus és kapitalizmus közötti békés gazdasági versengésben. Hruscsov beszámolójának tézisei összefoglalják a Szovjetunió gazda­sági és kulturális építésének a szov­jet hatalom évei alatt elért egyes eredményeit. Megállapítják, hogy a Szovjetunióban győzött a szocializ­mus és sikeresen megvalósul a kom­munizmusba való sikeres fokozatos átmenet. A Szovjetunió nemzeti jövedelme, amelynek növekedésében kifejezésre jut a népgazdaság általános fellen­dülése és a nép életszínvonalának emelkedése, a szovjet hatalom évei alatt egy lakosra átszámítva 15­szörösére emelkedett. A szovjet ha­talom fennállásának 40 esztendeje alatt a szovjet nép ezen időnek csupán valamivel többet mint felét szentelte a békés munkának, mert kb. 20 év esett a háborúkra és a megrongált gazdaság háború utáni újjáépítésére. Az ipari termelés óriási méreteit jellemzi pl. az, hogy 1958-ban az acéltermelés kb. 55 millió tonnát, a kőolajtermelés pedig 113 millió tonnát fog kitenni. Ez azt jelenti, hogy naa egy hónap alatt több acélt és kőolajt termelnek, mint az egész 1913-as év alatt. A villanyáramter­melés 1958-ban eléri a 233 milliárd kilowattórát. Ma a Szovjetunióban háromnaponként termelnek annyi villanyáramot, mint amennyit a cári Oroszország egy év alatt termelt. A régi Oroszországnak lényegében nem volt vegyiipara. Ma a Szovjet­unió vegyiipari termelésének terje­delmét tekintve a világ második helyén áll. A Szovjetunió — hangsúlyozzák a tézisek — 1958-ig túlszárnyalt olyan országokat, mint Nagy-Britannia, Nyugat-Németország és Franciaország a nyersvas, az acél, a szén, a cement, a fa, a deszka és a gyapotanyag termelésének abszolút szín- | vonalában. Jelentősen kisebb lett a tá­volság a Szovjetunió és az USA között a vastermelésben, a vasérc- és szénter­melésben, számos gép- és műszer gyár­tásában. Az utóbbi években a Szovjetunió az Egyesűit Államokat nemcsak a növe­kedés gyorsaságában szárnyalta túl, hane-n számos termék, főképpen a vasérc, nyers­vas, acél. kőolaj, szén és cement abszolút évi gyarapodásában is. Azokkal a sikerekkel kapcsolatban, amelyeket az utóbbi időben mindazon or­szágok elértek, amelyek a szocialista fejlő­dés útjára léptek, a tézisek hangsúlyozzák, hogy a szocialista világrendszer egyre tel­jesebben bizonyítja kétségtelen túlsúlyát a tőkés rendszer felett. I Előzetes adatok szerint a szocialista or­szágok 1958-ban az ipari termelés tér­fogatát a 1937. évi termelési szinthez vi­szonyítva 4.9 szeresére növelik. Ha tekin­tetbe vesszük, hogy a Szovjetunió 1937-ber, az egyetlen szocialista ország volt, akkoi a szocialista gazdasági rendszer ipari ter­melésének térfogata az 1937—1958 közötti években 9,5-szőrösére emelkedett, j A Szovjetunió 1959—1965. évi hétév s népgazdaságfejlesztési tervének fő feladata. — mondják a tézisek — valamennyi gaz­dasági ágazat további hatalmas fejlesztése a nehézipar elsődleges növelése alapján s az ország gazdasági potenciájának je­lentós megszilárdítása, úgyhogy biztosítva legyen a nép életszínvonalának szüntelen emelkedése. Az elkövetkező hét évet a Szovjetunió fejlesztését — hangsúlyozzák a tézisek — a szocialista kultúra további fejlesztésé, a szovjet társadalom szellemi gazdagságának növelése, a dolgozók — a kommunizmus aktív építői — öntudatosságának fokozása fogja jellemezni. A népgazdaság fejlesztésének távlati terve abból a szükségességből indul ki, hogy időbeli előnyt kell nyerni a legfejlet­tebb tőkés országokkal folyó békés gazda­sági versenyben és meghatározta a gazda­ság, főképpen a döntö termelési ágazatok fejlesztésének maximális meggyorsítását. Az 1959—65-ös évekre szóló ellenőrző­számok meghatározzák: a gyors ütemet és a megfelelő arányokat a népgazdaság fej­lesztésében: a vas- és színes fémtermelés jelentékeny növelését; a vegyiipar.. gyors fejlesztését; a tüzelőanyag-mérleg struktúrájának megváltoztatását a kőolaj és gáztermelés elsődleges fejlesztése alap­ján; a népgazdaság valamennyi ágának villanyositását főképpen nagy hőerőművek építése alapján; a vasúti közlekedés mű­szaki átalakítását a villanyosítás és a gyúj­tómotoros mozdonyok nagyméretű beveze­tése alapján; a mezőgazdaság valamennyi ágának továbbfejlesztését; a lakásépítés gyors fejlesztését. A következő hétéves terv különös fi­gyelmet szentel a Szovjetunió keleti te­rülete természeti kincseinek további kiaknázására. Ezért harmadik hatalmas ko­hászati bázis építését tervezik Szibériában és Kazahsztánban; a színesfém-kohászat lényeges fejlesztését Kazahsztán, Közép­Ázsia, az Ural és a Bajkálontúl körzetében; az energetika fejlesztését Szibériában az olcsó szén felhasználásának alapján; a ko­olaj- és gázipar gyors fejlesztését a Volga és Ural közötti területeken és a gázipar fejlesztését Üzbekisztánban; a vegyiipar gyors fejlesztését a Szovjetunió keleti te­rületein. Ezzel egyidejűleg minden lehetőséget fel kell használni a termelőerők gyors fej­lesztésére az ország európai részében. A tézisek megállapítják, hogy a küszöbön álló hétéves tervet a műszaki haladása jellMnzi majd a népgazdaság valamennyi ágában és főleg az atomerö békés felhasz­nálásának további kiterjesztése terén. A Szovjetunió népgazdaságfejlesztése hétéves tervének teljesítése, amelynek fő feladata a gazdaság fellendítése és a nép életszínvonalának emelése, egyben hozzájá­rul az ország védelmi képességének to­vábbi szilárdításához, hogy készen álljon megvédelmezni a szocializmus vívmányait az imperialista agresszorok bármilyen merényletével szemben. Az ipari termelés 1965-ben az 1958. évé­hez viszonyítva általában mintegy 80 szá­zalékkal emelkedik, ebből a termelőeszkö­zök termelése 85—88 százalékkal, a köz­szügségleti cikkek termelése 62—65 szá­zalékkal. Az ipari termelés átlagos évi gyarapodása a következő hétéves tervben mintegy. 135 milliárd rubelt fog kitenni az előző hét év 90 milliárd rubeljével szem­ben. Az ellenőrzőszámok javaslata meghatároz­za j vaskohászat és főképp a vasérc alap­jának fejlesztését. 1965-ben 65—70 millió tonna nyersvasat, vagyis 65 — 77 százalékkal többet kell ter­melni, mint 1958-ban, 86—91 millió tonna acélt, vagyis 56—65 százalékkal többet, 60—70 millió tonna hengerelt anyagot, vagyis 52—64 százalékkal többet, mint 1958-ban. A vaskohászat fejlesztéséhez szükséges vasérc biztosítására fel kell használni az új vasérc-lelőhelyeket, főképp a felszíni lelőhelyeket és hatalmas kombinátokat kell építeni az érc előkészítésére. 150—160 millió tonna piaci vasércet kell nyerni (230—245 millió tonna nyersércet). Az 1959—1965-ös években új termelési ka­pacitásokat keli építeni és üzembe helyezni, mégpedig a nyersvastermelésre 24—30 millió tonna kapacitású, az acéltermelésre 28—36 millió tonna kapacitású, a hen­gerelt anyagok termelésére 23—29 millió tonna kapacitású üzemeket. A színesfém-kohászat fejlesztésében az 1958-as évhez viszonyítva az alumínium­gyártásnak kb. 2,8-szorosára, a finomított réz termelésének 1,9-szeresére kell emel­kednie. Jelentősen növekszik a nikkel, a magnézium, a titán, a germánium, valamint más színes fémek és elsősorban a drágafé­mek termelése. Továbbá hatalmas alumíniumgyártó ipart kell kiépíteni a szibériai Krasznojarszki ke­rületben a nagy nefelin lelőhelyek alapján, az olcsó cement és szóda mellék-terme­lésével. A gyémánt kitermelése és bányászása 1965-ig az 1958-as évhez viszonyitva kb. 14-szeresére növekszik. Az 1959—1965-ös évekre szóló ellenőrző­számok meghatározzák a vegyiipar gyors fejlesztését, amelynek termelése altalában kb. 3-szorosára emelkedik. Az újfajta mű­anyagok nagyméretű termelése (ez a ter­melés a szintetikus rostoknál pl. 12—14­szeresére növekszik) lehetővé teszi a jó minőségű és olcsó közszükségleti cikkek termelésének jelentős bővítését. A hétéves terv folyamán az eddiginél háromszor több műtrágyát gyártanak. A hétéves tervben több mint 140 nagy vegyiipari vállalatot kell felépíteni vagy be­fejezni és több mint 130 vállalatot átalakí­tani. A tüzelőanyagipar terén a kőolaj és gáz részaránya a tüzelőanyag-termelés egész terjedelmében a jeleniegi 31 szá­zalékról 51 százalékra növekszik az 1965-ös évben és a szén részaránya 59 százalékról 43 százalékra csökken. A köolajfejtést 1965-ben 230—240 mil­lió tonnára kell növelni, vagyis az 1958 évi fejtés több mint kétszeresére. Nö­vekszik a gáz kitermelése is az 1965-ös évben, qiég pedig 150 milliárd köbméterre az 1958-as év 30 milliárd köbméterével szemben. Hét év alatt mintegy 26 ezer kilométer távvezeték épül és e gázveze­téket becsatolják a városokhoz. A küszöbön álló hétéves terv — mond­ják a tézisek — döntö szakasz lesz L%nin eszméinek megvalósításában a Szovjetunió teljes villanyositását illetőleg. 1965-ben a villanyáram-termelés 500— 520 milliárd kilowattórára növekszik, ami azt jelenti, hogy az 1958-as évhez viszo­nyítva 2—2,2-szeresére emelkedik. A vil­lanymüvek kapacitása több, mint kétsze­resére emelkedik. A hőerőművek elsődleges építése a hét­éves tervben a vízierőművek építését szol­gáló állami beruházások csökkentése útján, lehetővé teszi az üzembe helyezett villany­müvek általános kapacitásának kb. 10 mil­lió kilowattal való növelését. A nagy hőerőművek üzembehelyezésén kívül befejezik a sztálingrádi, bratszki, kremencsugi, votkini és buhtarminszki ví­zierőművek és más vízierőmüvek építését. A hétéves terv folyamán kiépülnek a Szovjetunió európai részének és Közép­Szibíriának egyes energetikai rendszerei, valamint az egyesült energetikai rendszerek az észak-nyugati, nyugati körzetekben, a Kaukázuson túl, Kazachsztánban és Közép­Ázsiában. A 35—500 kilovoltos feszültségű villanyhálózatok hosszát kb. 2,5—3 szoro­sára kell emelni. A hétéves tervben nagy mérvű intézke­dések történnek az atomerö békés fel­használására. Üzembe helyeznek számos atomvillanymüvet is különböző típusú reak­torokkal. A gépipari és fémfeldolgozó termelést csaknem kétszeresére kell emelni. Az 1959—1965-ös években a gépipar biztosítja a legújabb berendezések terme­lését a népgazdaság valamennyi ágazata számára: gépek szerkesztéséről és gyártá­sáról a tudomány és technika legújabb si­kereinek és felfedézéseinek felhasználása alapján, főképp a rádióelektronika, a szu­pervezetók. az ultrahang, a rádioaktív izo­tópok, a félvezetők és nukleáris energia alapján, gondoskodik a vállalatok szako­sításának és együttműködésének további fejlesztéséről stb. Legalább 1300 automati­kus vonalat kell üzembehelyezni. A szerszámgépek gvártása körülbelül másfélszeresen, az automatikus és félig automatikus termelöszalagok gyártása 1,9 — 2,1-szeresen, a turbinagyártás 2,8-3­szorosan, az autógyártás 1,7-szeresen fo­kozódik. A könnyűipari nyerstermelés az 1959— 1965-ös évek folyamán körülbelül másfél­szeresen növekszik. A ruhaanyagok, öl­tönyök és lábbelik termelésének tervezett növekedési üteme lehetővé teszi, hogy a Szovjetunió a hétéves terv végén ál­talános termelésével és az egy lakosra eső termeléssel megközelítse az Egyesült Államok színvonalát. Körülbelül 156 új könnyűipari nagyvál­latnak kell felépülnie és 1959 előtt meg­kezdett 114 vállalat építésének kell be­fejeződnie. A legfontosabb élelmiszerek egész so­rának agy lakosra eső termelésében a Szovjetunió 7 év alatt utoléri és meg­előzi a legfejlettebb tőkés országokat. A létfontosságú cikkek termelése meg­kétszereződik. A mezőgazdaság további fejlesztésének tervezett programját a szocialista terme­j lési viszonyok tökéletesítése, a szocialista tulajdon két formájának — a kolhoz­tulajdonnak és az általános népi tulajdon­nak egymáshoz közeledése kíséri. A kol­hozterinelés fejlődésével párhuzamosan a társadalmi gazdálkodás alapján egyre nagyobb mértékben kielégülnek a koi­hozparasztok létszükségletei s ezért ház­táji gazdaságaik fokozatosan elvesztik je­lentőségüket. Az általános mezőgazdasági termelés terjedelme 1965-ban 1958-hoz viszonyítva körülbelül 1,7-szeresen bővül. A hétéves terv végén gabonából évi 10—11 milliárd pud terméshozamot kell biztosítani. A nyersgyapottermelésnek 5 millió 700 ezer — 6 millió 100 ezer tonnára, azaz 1957-hez viszonyítva több mint 35—45 százalékkal; a cukorrépatermelésnek 70— 78 millió tonnára, azaz 1,8—2-szeresen kell növekednie. A legfontosabb mezőgazdasági termé­keknek 100 hektár mezőgazdasági földte­rületre átszámított termelése túlszár­nyalja az USA jelenlegi termelését a ne­vezett termékekben. A mezőgazdaság 1959—1965. évi fej­lesztési feladatai teljesítésének egyik döntö feltétele, mint a tézisek leszöge­zik, a termelés általános bővítése, gépe­; sítése és villamosítása, továbbá a kol­hozok és szovhozok ellátása haladó tech­nikával. A hétéves tervben egymillióval több traktort, körülbelül 400 ezerrel több ga­bonakombájnt és sok más gépet gyárta­nak a mezőgazdaság számára. A mező­j qazdaság villanyfogyasztása körülbelül j megnégyszereződik. Á közlekedés és a távösszeköttetés fej­i lesztésében a hétéves terv alatt 40—45 | százalékkal kell fokozni a vasúti teher­' szállítást. A robbanómotorral működő vil­lanymozdonyokkal ellátott vasutak hossza körülbelül 100 ezer kilométert tesz majd ki. A Szovjetunió villamosított vasútvona­lainak hálózata körülbelül megháromszo­rozódik. A tengeri teheráruszállítás 2—2,2-sze­resen. a folyami áruszállítás pedig 1,6­szeresen fokozódik a hétéves terv folya­mán. A gyors turboiökhajtásos és turbólég­csavaros, sok utast befogadó repülőgépek bevezetése következtében a légiforgalom a szernŕlyszállítás egyik fő eszközévé vá­lik és a hétéves terv folyamán körülbelül hatszorosan fokozódik. Több mint 90 re­pülőteret építenek át és létesítenek. Az állami beruházások terjedelme az 1959—1965-ös években a legutóbbi hét évhez viszonyítva 1,8-szeresen fokozódik, és úgyszólván megfelel a szovjet hata­lom fennállásának ideje alatt eszközölt népgazdasági beruházások egész terje­delmének. Az ipari beruházások ugyanekkor az elmúlt hét évhez viszonyítva körülbelül megkétszereződnek. Á hétéves terv ellenőrzőszámaiban ki­tűzött feladatok mind a szövetségi köz­társaságokban, mind a nagy gazdasági­földrajzi területeken, például az Ural vi­dékén. Szibériában, Közép-Ázsiában és a Kaukázuson túl biztosítják a gazdaság további szakosítását és teljes mértékű fejlődését. A termelőerők elhelyezésében eszközlendö fő változások elsősorban az országos keleti területei, köztük az Ural, Szibéria, a Távol-Kelet, Kazahsztán és Közép-Ázsia gazdaságának gyors fejlesz­tésére irányulnak. Szibériában és Kazah­sztánban például a többi területekhez viszonyítva előnyösen fejlesztik a szén­ipart. Módosításokat terveznek a kőolaj­és gázipar elhelyezésében is. A Szovjet­unió európai részén és Közép-Ázsiában fogják előnyösen fejleszteni. Á tézisek részletezik az OSZSZSZK, Ukrajna. Fehér Oroszország, Üzbégisztán és a többi szovjet szövetségi köztársa­ságok termelőerőinek elhelyezését és gaz­daságának fejlesztését. A hétéves terv ellenőrzőszámai kitűzik a Szovjetunió lakossága anyagi és kul­turális színvonalának nagyvonalú emelé­sét. A nemzeti jövedelem 1965-ben 1959­hez viszonyítva 62—65 százalékkal lesz nagyobb. A hétéves terv folyamán a fo­gyasztási alap 60—63 százalékkal bővül. Á népgazdaságban foglalkoztatott munká­sok és alkalmazottak száma körülbelül 11 és fél millióval (21 százalékkal) növekszik és eléri a 66 milliót. A munkások és alkalmazottak reálbére átlagosan 40 százalékkal, a kolhozparasz­tok reáljövedelme pedig legalább 40 szá­zalékkal lesz nagyobb. A járadékbiztosítás további javítását tervezik. Tekintettel arra, hogy a munkások és alkalmazottak többsége számára a hat­napos munkahéten nem az öt- és hatórás munkaidő, hanem a heti két szabadnap mellett ledolgozott hat-hétórás munka­idő az előnyösebb, bevezetik az ötnapos munkahetet, ami azt jelenti, hogy két szabad nap lesz egy héten. A rövidebb munkaidőre és a rövidebb munkahétre való áttérés bércsökkentés nélkül való­sul meg. A Szovjetunióban lesz tehát vi­lágviszonylatban a legrövidebb munkaidő és a legrövidebb munkahét. Az ipari és mezőgazdasági termelés bő­vülésével és a lakosság jövedelmének nö­vekedésével párhuzamosan az állami és szövetkezeti kiskereskedelmi forgalom terjedelme a hétéves terv folyamán (ösz­szehasonlítható árakban) 57—62 százalék­kal bővül. Következetesen leszállítják az árakat. Az egészségügyi gondoskodás további javításának programját is tervbe vették. E téren a beruházások 25 milliárd 400 millió rubelt, tehát az 1952—1958-as évek­hez viszonyítva 80 százalékkal többet tesz­nek ki. A tézisek nagy figyelmet szentelnek a kommunista nevelésnek, iskolaügynek, a tudomány és a kultúra fejlesztésének. Nagy fejlődést ér el a városokban és a falvakban az általános középiskolai mű­velődés és az esti- és távúton végzett főiskolai és középiskolai szaktanulmányok kerete is bővül. A tanulók és diákok szá­ma 1965-ben az 1958. évi 30 millióhoz viszonyítva 38—40 millióra ugrik. A hétéves általános kötelező iskolalá­togatásról áttérnek a nyolcévesre. Az 1959-1965-ös években az előző hét év 1 millió 700 ezer személyéhez viszo­nyítva 2 millió 300 ezer szakember kerül ki a főiskolákról. A tudomány terén a tudományos ku­tatómunkák nagyszabású programja való­sul meg. A tudományos erőket és eszkö­zöket a legfontosabb elméleti és gyakor­lati kutatásokra összpontosítják. A tézisek megállapítják, hogy a szovjet tudósok be­hatoltak az atom- és a termonukleáris reakciók titkába, s létrehozták a Föld mesterséges holdjait, s a jövőben még nagyobb felfedezésekkel és sikerekkel gaz­dagítják a tudományt. A szovjet fizikusok igyekezete főként a kozmikus sugárzás, a nukleáris reakció és a félvezetők fel­dolgozására fog összpontosulni. A film, a sajtó, a rádió és a televízió további fejlődésen megy keresztül a hétéves terv folyamán. Körülbelül 100 új televí­ziós központ és televíziós állomás létesül. A könyvikadás 1965-ben 1 milliárd 600 millió példányszámra növekszik. A folyó­iratok példányszáma több mint kétszere­sére. az újságok évi példányszáma pedig több mint a felével növekszik. Nyikita Hruscsovnak, az SZKP KB első titkárának tézisei hangsúlyozzák, hogy a hétéves terv teljesítése fontos szakaszt képez majd a két rendszer — a szocia­lista és a tőkés rendszer békés gazdasági versenyében.- A hétéves terv fő célja az ország gazdasága további fejlődésének és a nép életszínvonala emelkedésének biz­tosítása, s ily módon a tőkés országok fölötti győzelem kivívása a békés ver­senyben. A Szovjetunió a hétéves tery teljesítésének eredményeképpen egy la­kosra nézve több iparcikket fog gyártani, mint amennyi most a legfejlettebb euró­pai tőkés országok — Nagy-Britannia és Nyugat-Németország gyártanak, s az első helyet foglalja el Európában. Ä Szovjetunió egyes legfontosabb ter­mékfajták abszolút termelésében 1965-ben túlszárnyalja az USA ipari termelésének jelenlegi színvonalát, más termékek ter­melésében pedig megközelíti. A legfonto­sabb mezőgazdasági termékek általános termelésében és az egy lakosra eső ter­melésben a Szovjetunió túlszárnyalja az USA jelenlegi színvonalát. A Szovjetunió fölénye a termelés nö­vekedésének ütemében reális alapot te­remt arra, hogy a Szovjetunió 1965 után körülbelül öt éven belül utolérje és túl­szárnyalja az USA termelésének egy la­kosra eső szinvonalat. A Szovjetunió addig és talán előbb is mind a termelés abszolút terjedelmében, mind az egy lakos­ra eső termelésben világviszonylatban meg­szerzi az első helyet, ami biztosítja a 'la­kosság világviszonylatban legmagasabb életszínvonalát, j Mint a tézisek hangsú­lyozzák, ez lesz a szocializmus világtörté­nelmi jelentőségű győzelme a kapitaliz­mussal folytatott békés versenyben. A hétéves terv nemzetközi jelentősége abban rejlik, hogy teljesítése a szociá­lisa világrendszer hatalmának további szi­lárdulását fogja jelenteni. A hétéves terv­ben számítanak a Szovjetunió és a szocia­lista országok gazdasági együttműködésé­nek általános kibontakozására. A hétéves terv teljesítése folytán a szocialista országok 1965-ben a világ ipari termelésének több mint a felét fog­ják szolgáltatni. Tehát e tövid idő alatt az emberi tevékenység legfontosabb kö­rében — az anyagi termelésben bizto­sítják a szocialista világrendszer abszolút fölényét a tőkés rendszer fölött. A Szovjetuniónak a szocialista or­szágokkal folytatott külkereskedel­me 1958-hoz viszonyítva 1965-ben több mint másfélszeresen bővül. A Szovjetunió békés építésének gazdasági programja nagy távlato­kat nyit a Szovjetunió külkereske­delme fejlesztésének. A Szovjetunió minden országgal fejlesztheti és kész fejleszteni gazdasági és keres­kedelmi kapcsolatait. A hétéves terv teljesítése bizto­sítja a szocialista világrendszer gazdasági és védelmi erejének, egy­ségének és tömörségének további szilárdulását, jelentősen megszilár­dítja a világ békeszerető erőinek pozícióit, új, legyűrhetetlen akadá­lyokat gördít a háborús gyújtogatók útjába, újabb bizonyítékát adja ama marxi-lenini tétel helyességének, hogy a háborúk jelenleg elháríthatok, mint azt az SZKP XX. kongresszusa is leszögezte. N. Sz. Hruscsov megállapítja, hogy a kommunista párt a szovjet nép irányító és szervező ereje a kom­munizmus győzelméért folytatott harcban. Hangsúlyozza, hogy a hét­éves tervben kitűzött nagyvonalú feladatok megkövetelik a dolgozók legszélesebb tömegei kommunista öntudatosságának fokozását. A párt alkotó módon fejleszti a marxizmus­leninizmust és erőteljesen küzd azok ellen, akik görcsösen ragaszkodnak a régi, elavult munkaformákhoz és módszerekhez, akik ez ideig a kon­zervatizmus rabságában vergődnek és szembehelyezkednek a párt lenini fő irányvonalának megvalósításával. \z SZKP KB júniusi teljes ülése lelep­lezte Malenkov, Kaganovics, Molotov, Bulganyin és a hozzájuk csatlako­zott Sepilov pártellenes csoportját, azt a csoportot, mely a párt lenini fő irányvonala, az SŽKP XX. kong­resszusán jóváhagyott politikai irány, a párt irányító szerepe ellen küzdött és a frakciós, bomlesztótevékenység útjára süllyedt. A Szovjetunió Kommunista Pártja elsöpörte az útból a pártellenes cso­portot és ezzel még jobban megszi­lárdította sorainak lenini egységét s a marxizmus-leninizmus nagy zászlaja alatt még szorosabbá ková­csolta egységüket. A szocializmus győzelme folytán a Szovjetunió új történelmi időszaka a szocializmusból a kommunizmusba való fokozatos átmenet időszakába lépett, hangsúlyozzák Hruscsov XXI. pártkongresszuson elhangzó beszá­molójának tézisei. A Szovjetunió fejlesztésének leg­közelebbi 15 évre vonatkozó távlati terve kitűzi a kommunizmusba való átmenet befejezéséhez elengedhetet­lenül szükséges feltételek megterem­tését. A Szovjetunió 1959-1965. évi hétéves népgazdaságfejlesztési tervé­nek teljesítése döntő szakasz lesz a kommunizmus anyagi-műszaki alapjá­nak megteremtésében. A tézisek leszögezik: a kommu­nista pártnak és Központi Bizottságá­nak fő feladata, hogy most biztosítsa a hétéves népgazdasági terv feltét­len teljesítését és így még jobban megszilárdítsa a Szovjetunió erejét, még jobban emelje a nép anyagi és kulturális életszínvonalát. ÚJ SZÓ 4 * 195 8' november 16.

Next

/
Oldalképek
Tartalom