Új Szó, 1958. október (11. évfolyam, 272-301.szám)

1958-10-15 / 286. szám, szerda

Elmaradás helyett a terv túlteljesítése A bratislavai építészeti dolgozók műszaki-gazdasági értekezlete A bratislavai Magasépítészeti Vállalat 160 legjobb dolgozója, csoportvezetők, mesterek, építésvezetők, és a hatékonyság felülvizsgálására alakult bizottságok tagjai e napokban műszaki-gazdasági értekezletükön tárgyaltak a CSKP XI. kongresszusának határozatából rájuk háruló feladatokról. Kissik mérnök vállalati igazgató fő beszámolója után 22 dolgozó szólalt fel a vitában, akik nemcsak az eddigi fogyatékosságokról beszéltek, de utat is mutattak a termelés irányítása és a munkaszervezés megjavítására, valamint a bratislavai lakás és középületek építésének olcsóbbá tételére. A vállalat idei tervteljesítési mérlege nem mondható kedvezőnek. A Magasépítészeti Vállalat dolgozói 8 hónap alatt 189 lakás átadásával maradtak adósak. Nem jobb a helyzet még az épületek átadásában sem, mert ugyanezen idő alatt 65 épület helyett, csupán 20-at adtak át. Mi az oka a lemaradásnak? Egyik fő oka a munkaidő elégtelen kihasználása, melyet az év eleje óta átlagosan csupán 84 százalékra használtak ki, ami annyit jelent, hogy egy munkás egy hónapban kb. 20 napot dolgozott le. További ok a gépberendezések elégtelen kihasználása. A folyamatos építkezés előnyeit sem használták ki, mert a Februári Győzelem utcai sikeres folyamatos építkezésen kívül a bratislavai építészeti dolgozók nem tudták átvenni ezt a munkarendszert. « Mint az értekezleten kitűnt, a dolgozók számára nem közömbös ez a kérdés, és ezt a tervteljesítés megjavítására irányuló törekvésüket az elfogadott határozatban juttatták kifejezésre. A határozatban kijelentik, hogý a negyedik negyedév megkezdésével véget vetnek a hiányos

1 tervteljesítésnek és megszüntetik az eddigi Versenyben a fiatalok A talmácsi Sz. M. Kirov Üzem CSISZ szervezete október hónapot „a példás CSISZ-munka hónapjának' nyilvánította. Az ifjú munkások és technikusok védnökséget vállaltak a Kínai Népköztársaság megrendeléseinek elkészítése felett és felajánlották, hogy december 20-ig befejezik a Kína számára készülő két gôžkazáin szerelési munkáit. így segítenek üzemüknek az éyi export feladatok idg, előj-ti teljesítésében. , j,Az ifjúsági milliókért" mozgalom keretében október hónapban 92 ezer koronát takarítanak meg. Még két ifjúsági gazdaságossági őrséget és két CSISZ munkakoHektívát alakítanak. A fiatalok 80 százalékát bekap'csoíják „az ifjúság szakmai fejlesztésének évébe". Az Sz. M. Kirov Üzem CSISZ tagjai tervbe vették a Zlaté Moravce-i hütőszekrénygyár ifjúságával való találkozó megszervezését. A találkozón kicserélik a munkában szerzett tapasztalataikat. hiányt. Biztosítják a tervbevett 1411 lakás átadását, sőt a Februári Győzelem utcai lakónegyedben 57 lakást adnak át terven felül. Az év végéig a tervezett épületek befejezését is biztosítják. A hónap végéig összefoglalják a termelés hatékonysága felülvizsgálata alkalmával beérkezett javaslatokat a munkahelyekről és ezzel fogják kiegészíteni a CSKP XI. kongresszusa határozata alapján az elkövetkező években végzendő munkájukat összefoglaló vállalati okmányt. A kollektívák részvételének fő formája a termelés irányításában továbbra is a termelési értekezlet lesz az egyes építkezésektől kezdve egészen a vállalati igazgatóságig. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 41. évfordulójának tiszteletére széleskörű kampányt indítanak felajánlások elfogadására. Az építkezési dolgozók értekezletükön az elkövetkező évek igényesebb feladataival is foglalkoztak. Meg vannak győződve azonban arról, hogy jobb munkaszervezéssel és az új munkamódszerek segítségével sikeresen teljesítik őket. I. P. ooocA „Z" akció keretében 10 év alatt 5106 millió korona értékű beruházási munkát végeztek el (ČTK) Statisztikai adatok szerint a „Z" akció keretében a nemzeti bizottságok vezette lakosság önkéntes részvételével 1948-től 1957-ig 5106 millió korona értékű beruházási munkát végeztek el. A beruházási munkák értéke a múlt évben akció keretében 1957-ben 548 kultúrházat, több mint 25 mozit, 35 színházat, a nemzeti bizottságok 520 épületét, 502 tűzoltóállomást, 300 nyilvános kutat, az autóbuszvonalak több mint 200 várótermét, 200 gyermekjátszóteret, 1300 kilométernyi Nem szükséges külön hangsúlyozni, hogy dolgozó népünk élete ma összehasonlíthatatlanul jobb, mint volt a múltban. Mégsem mondhatjuk azt, hogy ma már nincsenek zökkenők, nincsenek kisebb-nagyobb hibák a mindennapi életben. Ezek a bajok azonban olyanok, amelyeket egy kis körültekintéssel, egy kis jóakarattal el lehet távolítani. Az alábbiakban két olyan esetet szeretnénk elmondani, ami semmi másnak, mint a hanyagságnak, a felelőtlen munkának a következménye. Mind a két eset Losoncon történt, amelynek mind a két esetben magam voltam „szenvedő alanya". A LYUKAS SZÉK Nem is olyan régen még ismeretes volt falun a lyukas szék. Ez a fából készült alkotmány alacsony lábakon álló padhoz hasonlított, azzal a különbséggel, hogy a közepén 20—25 cm-es átmérőjű lyukat véstek. Eme furcsa széknek az lévén a hivatása, hogy az állni tanuló emberpalántáknak segítsen megtartani a Iábon maradáshoz feltétlenül szükséges egyensúlyt. Persze, a lyukas székek nagyrészét már rég feltüzelték, mert helyüket falun is a gyerekágy foglalta el s annak rácsozata segítségével a kicsi emberke nyugodtan és biztosan elsajátíthatja az állni tudás művészetét. Hogy miért háborgatom a fentebb leírt kivénhedt alkalmatosságot haló poraiban, arra az adott okot, hogy a minap akarvanem akarva jómagam is lyukas székbe álltam, illetve ültem, mégpedig a losonci vasútállomás vendéglátó üzemének éttermében. A dolog ugyanis így esett: Megéheztem, megszomjaztam. Már az ajtóból kiszemeltem az egyik üres asztalt. A legközelebbi székre ereszkedtem, amikor különös eset történt. A szék ülőkéje alig hallhatóan nyikkant egyet... és zsuppsz... Olyan akkurátusan ültem a lyukas székben, mintha az isten is oda teremtett volna. Térdeim persze az orromig szaladtak. — Bocsánat — szólt a pincér, míg segített megszabadulnom furcsa ülőhelyzetemből. 907 millió koronát ért el, vagyis az | utat és csaknem 400 kilométernyi l

eg

S

teTm7s'zetes^ 1948. évi érték kétszeresét. Ezen | járdát építettek fel. | — Ez a szék a konyhából került ide! ÉPÜL A LIPOVCEI VÍZI ERŐ MŰ Már három éve épül a felsővági vízilépcső utolsó szakasza, a lipovcei vízierőmű. Jelenleg még csak a földmunkákat végzik. Jövőre azonban a betonozok látnak munkához, akik felépítik a vízierőmű épületét és a levezető csatornákat. A vízierőmű építői ebben az évben 11 újítási javaslatot adtak be, amellyel 5 342 588 koronát takarítanak meg az építkezésnek. Képünkön az épülő vízierőmű látképe. CTK felv. Az eset után éhségről, szomjúságról megfeledkezve távoztam a számomra igen kellemetlen, a jelenlevők számára pedig igen nevetséges eset színhelyéről. TELEFONON? TÁVIRATILAG? VAGY...? Talán két hete is lehet annak, hogy Losonc felé irányítottam szekerem rúdját. Tapasztalatból tudom, hogy a nevezett városban igen nehéz szállást kapni, bár két nagy- épület is kínálkozik a „hotel" címtáhlával. A baj azonban ott kezdődik, hogy a hotelek szobáinak egy részét a vendéglátó üzemek irodája foglalja le, nagy részükben pedig az említett üzemek alkalmazottai laknak. Ügy gondoltam hát, hogy ne kelljen az állomáson aludni, telefonálok a Hotel Slovanba. J6 félóráig csengethetett a nevezett szálloda telefonja, de a kagylót senki sem vette fel. Mellékesen megjegyezve, ez a „luxus" több mint 20 koronámba került. Este, amikor mondom az esetet a szobaasszonynak, ilyenformán próbál a lelkemre beszélni: — Ej, kedvesem, amint látom, maga még tapasztalatlan. Nem telefonálni, de táviratozni kellett volna... Egy hétbe sem telt, újból Losoncra vetett a sors. A kapott „jótanács" alapján még a reggeli órákban táviratilag jeleztem az illető hotel címére érkezésemet. Este baktattam fel a szálloda nyikorgó falépcsőjén, persze azzal a jó érzéssel, hogy most már biztosan rendben lesz a „szénám". Amikor a táviratot kezdem emlegetni, a szobaasszony csodálkozva rám néz. — Semmiféle táviratot nem kaptunk! Megjegyzem, máskor ilyen esetben inkább telefonáljon ... Hirtelen nem tudtam, mit csináljak, nevessek-e vágy egy jó cifrát káromkodjak. Végre ezt sem, azt sem tettem, hanem felhívtam a postát. Egy női hang jelentkezett s tudomásomra hozta, hogy a keresett távirat még délelőtt 9.55 órakor megérkezett, de hogy mi lett a sorsa, arra már ö sem tud bővebb felvilágosítást adni. Most csak azt nem értem, ki hordhatja zsebében a táviratot és mit tegyek a jövőben, ha már se a telefon, se a távirat nem jut el a losonci Hotel Slovanba. Szí ď Újfajta keverőgép A bratislavai Építészeti Kísérleti Állomás dolgozói új habarcskeverő gépet szerkesztették, amelynek segítségével a cementmaltert minden kézi munka nélkül lehet gyártani. Az új gép lényegesen csökkenti ä' cementmalter eddigi előállítási költségeit. KP A KS2T LEVELE A BRIT SZAKSZERVEZETEKHEZ A Központi Szakszervezeti Tanács levéllel fordult a brit szakszervezetekhez, melyben felajánlja e szakszervezetek képviselőinek a szoros együttműködést a békéért vívott közös harcban. Egyben javasolja, hogy a két szakszervezeti központ képviselői találkozzanak személyesen is, mert ez a kölcsönös megismerés leghathatósabb formája. Zsúfolásig megtelt a kultúrház Tőrén. A falu apraja-nagyja ott szorong az emelvény előtt, s várja a? első üdvözlő szót annak az embernek az ajkáról, aki tíz esztendővel ezelőtt határozottan kijelentette: Ez a falu nem lehet már tovább a földbirtok rabja, e falu népét ki kell emelni a nyomorból. S az út, a felemelkedés útja, a közös gazdálkodás, a szövetkezés. De hogyan miből, se föld, se vetőmag, se befogó. Ezek a gondok motoszkáltak annak idején nemcsak Furinda Rudolfnak, a régi harcosnak a fejében, hanem annak a 17 elszánt embernek is, akik jól átgondolva, felismerve a helyzetet megalakították Szlovákia első szövetkezetét. Minden kezdet nehéz, ez igaz, de az akarat, a küzdeniakarás, az új, jobb élet bizalma minden akadályt, nehézséget legyőz. Megírtuk már e helyen az indulás, a kezdeti napok nehéz óráit, küzdelmeit, mégis jó lesz, ha legalább arról szólunk, hogyan, milyen formában tudtak kilábolni az első hónapok útvesztőiből. Nincs vetőmag? Lesz, még ha kilónként is szedjük össze, volt a tizenhét ember egyöntetű elhatározása. S az akkori, hét kommunistából álló helyi pártszervezet (ma 32 kommunista közös munkája irányítja a falu életét) is munkához látott. Előteremtették a földet is, Steiner földbirtokos 96 hektárja elég volt az induláshoz. Az állami gazdaság Zselízről befogót kölcsönzött, a vetőmag is összejött, s nem csak elültették a közös magvát, de azon az őszön földbe került a szövetkezet első búzája is. Elindultak hát az új úton, de csak tizenheten voltak, s a munkaerőre tavaszon oly szükség lesz majd, mint a súlyos betegnek orvosságra, hiszen újabb 116 hektár elhanyagolt Jubilált Szlovákia első szövetkezete földet szemeltek ki a közös számára, j Traktor, s egyéb gép még abban az ' időben bizony csak néhány volt. Megint csak a kommunisták segítőkeze után nyúlt a közös zsenge hajtása. Furinda elvtárs, a szövetkezet elnöke s a pártszervezet irányítója is volt egy személyben. Érezte, tudta, hogy az új hajtást állandóan óvni, „öntözgetni" kell, hogy megerősödjék. Így hát megindult a meggyőző munka az újabb tagok szerzéséért. Ez volt talán a legnehezebb időszak, a legnagyobb erőpróbája a kommunistáknak, hiszen nemcsak a kisparasztok, hanem még egynéhányan a kommunisták közül is kételkedtek a közös jövőjében. Az összefogás, a szorgalmas munka azonban, a hitetlenkedőket is meggyőzte. A zsenge hajtás, néhány esztendő alatt megerősödött, olyannyira, hogy a szövetkezet vagyona 1949. évi zárszámadáskor 2 és félmillió koronát tett ki. Már ebben az évben egy munkanapon 120 korona jövedelem jutott egy-egy tagra. Az említett esztendő őszén már az egész falu a szövetkezeti gazdálkodás útjára lépett. Látták, mit jelent a közös, h>szen szemük előtt játszódott le minden. A tények, a szövetkezet eredményei, többet értek minden ékes szónál. Meg is fogták ám a munka végét mindannyian, ezért a szövetkezeti tagok szorgalmáról tudott az egész falu, sőt még a környező falvak földműveseihez is eHutottak a tőrei szövetkezet sikerei. Jellemzően beszél a?, ünnepi ülésen a tőreiek munkaszeretetéről a szódói Kovács Lajos is, aki annakidején az istállók és egyéb gazdasági épületek adaptálásakor ácsmunkával segítette a közöst. Hogyan is volt, miért kapott olyan gyorsan erőre a tőrei szövetkezet? Kovács elvtárs szavaival élve, nem találkozott ebben a faluban az ember soha munkakerülővel, henyélővel, élősködővel. S az a példa, amit a gyűlésen felhozott, mindennél fényesebben bizonyítja, hogy a töret szövetkezet nagy jövő előtt áll... A2 első években történt. Dudás elvtárs akkor kocsis volt. Estefelé hazajött a határból, kifogta a lovakat, a kocsiderékből elővette a rövidnyelű kiskapát s addig, amíg látott, egyelte a répát. A kiskapa mindig vele volt, mert még akkor sem ült tétlenül, ha pihent, vagy delelt a jószág. Nagy erőfeszítést követelt meg a túlfeszített munka nemcsak Dudás elvtárstól, hanem mind a 17 úttörőtől. De megmutatták, hogyha a tőrei nép összefog, közös erővel a hegyeket is képes megmozgatni ... És ez a tizenhét deresedő ember öregedő nénikék ott ülnek egy kivételével a jubiláló gyűlésen. Dudás elvtárs hiányzott csupán, súlyos betegsége miatt, de élete párja ott volt, hogy odahaza elmondja, azt a kedves figyelmességet, melyet a szövetkezet nyújtott az úttörőknek. Jóleső érzés járja át az embert olyankor, amikor látja azt a nagy megbecsülést, amelyben a tőrei szövetkezet első tagjai részesülnek ... A megemlékezés kellemes pillanatait még csak fokozta az a kedves jelenet, amikor a bajuszos, déreshajú „úttörőknek" a kis úttörők sejpítő hangja köszönetet mond a közösben végzett munkáért, s könnyes lesz az ember szeme, amikor végignéz az idős bácsik és nénik során, tarka virágcsokorral a kezükben. A virágcsokor, amit az emlékezés napján kaptak, igaz csak külsőség, de az ifjú szívek mélyén örökké élni fog a tisztelet, a szeretet, a megbecsülés. E tizenhét ember felejthetetlen emléke lesz nemcsak a ma, hanem a jövő nemzedékének is. A ma ifjúságának, nemzedékének példa arra, hogyan lehet leküzdeni a nehézséget, és serkentő erő ahhoz, hogy a kitaposott úton nincs megállás, nem lehet csüggedés, hiszen a jövő sokat ígér a tőrei ifjúságnak. Nem is hoznak szégyent falujukra, mert az idősebb nemzedék méltó követői. Kevés olyan falut talál az ember, mint ez, amelyben a fiatalság nem menekül a földtől, szereti, ápolja o közöst. Persze minden fiatal nem maradhat otthon a faluban, hiszen az ország más munkahelyein is szükség van becsületes, jó szakemberekre. A faluból hárman főiskolára járnak, többen közép- és szakiskolát látogatnak, de ezek egytől-egyig tudják, honnan indultak el, s ha életpályájuk elszólítja is őket a szülőfaluból, becsületes tagjai lesznek a közösségnek .. Ősz volt akkor is amikor e falu népe elindult a közös úton. Hogy milyen ősz volt, borongós, vagy zuhogott az eső, ugyan ki emlékeznék már arra. amikor más gondokkal terhes napok vártak az „ifjú" szövetkezeti tagokra. Tíz év után, ezen a jubiláló vasárnapon azonban, mintha az időjárás is együtt ünnepelt volna a tőrei szövetkezetesekkel, hiszen ragyogóan sütött a nap. De jól is jött ám ez, mert bizony a közös ebédhez már szűk tett volna a kultúrház. A szakácsnők sem örültek volna, ha rájön az eső (de talán mégis, szaporodott volna a jó húsleves?), mert akkor ki tudja hová helyezték volna el a nagy tűzhelyeket. S mivel ezektől a gondoktól is mentesítette a „rendezőséget" a szép napos idő, így hát idejében asztalra került a finom húsleves, az ízletes hurka, a jól megborsozott, paprikázott kolbász, a pirosra sült pecsenye. És aztán az ünneplő falu az asztalhoz ült (nem 17 már, hiszen az egész falu tagja a szövetkezetnek), hogy a fülbemászó, jó cigányzene mellett elfogyassza az ünnepi ebédet. ízlett az ebéd, s jól csúszott rá a vérpezsdítő borocska, amit az is bizonyít, hogy ebéd után nótáktól lett hangos a kultúrház udvara. Délután szétszéledt a nép, a sportkedvelök egy része a helyi labdarúgómérkőzésre ment, egy kis csoport a televíziót választotta, mert ott a csehszlovák—bolgár válogatott mérkőzésnek lehetett szemtanúja ... Estefelé megkezdődött a szüreti mulatság, s rövidesen olyan lett a jókedv, hogy azt hiszem a vidám ifjúság reggelig ropta a táncot (feltéve, ha a jubiláris torta árverése nem tartott reggelig). Vidáman ünnepelte Tőre népe ezt a napot, amely megnyitotta azt az utat, hogy szorgalmas munka után ilyen méltóan ünnepeljenek. Tíz esztendővel ezelőtt fogant az a kis csíra, ami máig nagy fává terebélyesedett, s ami emberszeretetre, megbecsülésre, a munkára, felelősségre nevelte, s neI veli majd a jövőben is nemcsak a tő; reieket, hanem e szép ország minden városi-falusi emberét. E tíz év lerakta a szilárd alapokat, egy most formálódó közösségnek, amelyen nemcsak emberré vált az ember, hanem boldog jövőt biztosít a béres, a cseléd, a küzködö kisparaszt utódainak. S ez a jövő boldog lesz Tőrén is, ha az új nemzedék, a régiek példáját követve munkálkodik a közös, szövetkezeti gazdaság további sikerein. MÉRY FERENC ŰJ SZÖ 5 * 1958. október ÍO,