Új Szó, 1958. október (11. évfolyam, 272-301.szám)

1958-10-09 / 280. szám, csütörtök

10 ÜNNEPEL A FALUSZÍNHÁZ 110 Beszélgetés RadoSf Debnárik elvtárssal, a DD i>azgalójrval Rudolf Debnárik elvtárs, .a Faluszínház igazgatója. A Faluszínház fennállásának 10. évfordulója alkalmából felkeres­tük Rudolf Debnárik elvtársat, a színház igazgatóját, aki külön­ben maga is drámaíró és interjút kértünk tőle, Debnárik elvtárs készségesen adott választ kér­déseinkre. — Hogyan teljesítette a Faluszín­ház tízéves fennállása alatt célki­tűzéseit, feladatait? — hangzott az első kérdés. ' — Az egy évtized alatt elért si­kereinkről inkább közönségünk be­széljen. Én csupán néhány száraznak tűnő s mégis rengeteg munkát, erő­feszítést és eredményt kifejező számadatokat szeretnék megemlíteni. Majdnem ötezer községet kerestünk fel, ahol összesen 11120 előadásunk volt, több mint két- és félmillió néző előtt. — Legyen olyan szíves és közölje velünk, hány bemutató előadásuk volt eddig? — Nagyon • szívesen válaszolok a kérdésre. Hiszen 130 premierünk volt, már pedig ez szép s^m. A be­mutatott daraboknak hozzávetőlege­sen 60 százaléka csehszlovákiai szer­zők műve, 27 százaléka szovjet, 7 százaléka népi demokratikus orszá­gokbeli szerzők alkotása. Ezen kívül haladó szellemű nyugati szerzők da­rabjai is színre kerültek. A továbbiak során szó esik a szín­ház fejlődéséről. Debnárik elvtárs rámutat arra, hogy különösen 1953 ^ után lett gyorsabb ütemű a Faluszín­P ház fejlődése. Ékkor ugyanis megja­! vultak a munka feltételei, s ennek következtében csökkent az egész­ségtelen munkaeröhullámzás, átszer­vezték és stabilizálták az együttese­ket, a színház új rendezőket kapott. Ettől kezdve nagyobb lett a bemu­tatók száma. I — És milyen ma a színház hely­i zete? — tesszük fel a következő | kérdést. — Ma öt együttesünk van, ebből egy magyar. Minden egyes együttes művészi önigazgatással rendelkezik s vezetője tagja az igazgatók művészi tanácsának. A Faluszínházban 170-en dolgozunk. — Olvasóinkat bizonyára érdekli az is, mik a további terveik? — Feladataink közül a legfonto­sabb — hangzik a válasz — a Falu­színházat megerősíteni szervezeti és művészi vonalon, feltölteni új ká­derekkel és ellátni a szükséges tech­nikai eszközökkel. Elsősorban arról kell gondoskodnunk, hogy a színház­nak saját munkahelye legyen, s kö­rülhatároljuk azt a terüietet, ame­lyen tevékenykednie kell. A jelenle­gi szervezési forma ugyanis nem eléggé rugalmas, nem biztosítható így a színészek szakma-művészi fejlődése. I — Milyen gyakorlati intézkedése­ket tesznek annak érdekében, hogy ezen a téren javulást érjenek el? — Tervünk elsősorban az, hogy a jövőben két önálló Faluszinházat : létesítünk. Az egyiknek székhelye : Spišská Nová Vcsen lesz, a másiké pedig Trnaván. Ezen intézkedések segítségével egy-egy színházra ki­seöb terület jut, így jobban i„,. \sit­i heti küldetését és egyben a színé­szek gyorsabban fejlődhetnek. — Szeretnénk, ha most beszélge­tésünk végén néhány szóban foglal­kozna a magyar együttes eddigi munkájával. — A Faluszínház magyar együt­tese méltóképpen kivette a részét a közös munkából. Hozzávetőlegesen 1000 községet látogatott meg, elő­adásainak száma jelentősen több, mint kétezer és több mint félmillió néző tapsolta meg művészetét. A távla­tokról csak annyit, hogy tökéletesí­teni akarjuk a színészi fejlődés fel­tételeit és ezért azt a célt követjük, hogy a jövőben a legjobb színészek a komáromi Magyar Területi Szín­ház keretein belül folytassák érdem­dús munkásságukat. Megköszöntük az igazgató elvtárs értékes tájékoztatását és látva nagy elfoglaltságét, elbúcsúztunk. Munka, izgalom most van bőven, hiszen a Faluszínház Trnaván egyhetes fesz­tivál keretében ünnepli az évfordu­lót. Ilyenkor bizony sok feladata van a színház igazgatójának . . . Gály Iván. HŐSIES MUNKA 1948-ban, tíz évvel ezelőtt létesült a Faluszínház. Indulását, számos más intézményünkhöz hasonlóan, a mun­kásosztály februári győzelmének kö­szönheti. Az elsőnek megalakult együttes a prágai Faluszínház érté­kes tapasztalatait felhasználva kezdte meg küldetését. Alig egy évvel ké­sőbb, 1949 augusztusában már három együttes működött és a rákövetkező idény elején megalakult a negyedik, a magyar együttes is. tgy jut el a falura a kultúra fénye, így ismerke­dik meg a falu lakossága a színvonalas színművészettel. Az esetek döntő többségében selejtei álművészetet terjesztő vándortársulatok helyét foglalja el ez az új típusú, állami tá­mogatással dolgozó színház. Front színháznak is nevezik. Jogo­san. Hiszen a szocialista szellemű népművelés legfontosabb szakaszán, a falun fejti ki minden elismerést meg­érdemlő kulturális, öntudatosító mun­káját. Frontszínháznak nevezik azért is, mert e hivatásteljesítés feltételei összehasonlíthatatlanul nehezebbek, mint a színészi munka bármely más területén. A Faluszínháznak nincs saját színpada, nincsenek megfelelő helyiségei a próbák számára és állan­dóan úton van. Erre gondoltunk, amikor beléptünk a trnavai Kovomsalt kultúrklub iának nagytermébe, ahol most egy héten keresztül a Faluszínház fesztiválja folyik. Hétfőn este Seregi J. rende­zésében a magyar eguüttes lépett fei A. Ny. Arbuzov Második szerelem cí­mű drámájával. Az az együttes, amelynek oly sokat köszönhetünk a magyarlakta délvidéken. A Csemadok műkedvelő színicsoportjai mellett el­sősorban a Faluszínháznak köszön­hető, hogy a köszínházaktól távol fek­vő községek népe is aránylag gyak­ran igaz, értékes művészetet *élvez­het. És hogy milyen körülmények kö­zött vette sorba a falvakat ez a ki­; esi, de lelkes gárda, hadd mondja el j az együttes vezetője, a fiatal Lengyel Ferenc: — Nehezek 'voltak az első lépések, főleg a kis, eldugott falvakban. Ta­lálkoztunk meg nem értéssel, sőt he­lyenként rosszakarattal is. Az autó­busz mögötti pótkocsiban sokáig vittük magunkkal nemcsak a díszle­teket és a kellékeket, hanem a szín­padot is. Hiszen 1950-ben még na­gyon kevés faluban volt kultúrház. Iskola', erme'cben, dohány szerit ókban, kocsmahelyiségekben léptünk fel. Ját­szottunk gyertya, petróleumlámpa vagy jobl esetben gázlámpa fénye mellett, délután gyermekeknek, este felnőtteknek. Játszottunk fűtetlen termekben télen, szabadtéri színpado­kon, vagy gözfürdőhóségű kis ter­mekben nyáron. De szívesen játszot­tunk, mert a közönség hálája, a nép szeretete feledtette velünk a nehéz­ségeket. Elmúlt fáradtságunk, meg­szűnt a hideg, ha a közönség velünk sírt és nevezetett. A színész számára nincs annál felemelőbb érzés, mint az, ha ma, évek multán elkerül azok­ba a községekbe, ahol az emberek nevén szólítják, emlékeznek rá elözö szerepeiből és az előadás után így búcsúznak: „Jöjjenek minél gyak­rabban és minél előbb." Vajon kell-e ilyen mindent megvi­lágító szavaik után bírálatot mondania fesztiváli előadásról? Vcjon nem hat­na-e ezen szavak után nagyképűség­nek, ha részletesen szólnánk arról, hogy a színészek játékában a nem egy helyen előcsillanó tehetség, a nagy-nagv igyekezet és lelkesedés mellett még vannak komoly fogyaté­kosságok is? Ügy hiszem nincs erre szükség. Ebben az esetben a közön­ség, sok százezer ember mondott és nap-nap után mond bírálatot, amely minden tanult kritikánál százszorta szebb. És így számunkra nem marad más hátra, minthogy szívből jövő kö­szönetet mondjunk a Faluszínház magyar együttese minden egyes tag­jának. Sok-sok sikert kívánunk ne­héz, de szép munkájukban. <9i 9L A LIGETFALUSI ISKOLA JÓ PÉLDÁJA A ligetfalusi nyolcéves közép­iskola szülői szövetsége nemré­gen tartotta meg az új iskolai év­ben első közgyűlését. Az új tanerők üdvözlése után a taggyűlés több fontos határoza­tot hozott. így mindenekelőtt el­határozta. hogy a szülők részére a téli hónapokban a tantestület tagjai aktuális nevelési problé­mákról tartsanak majd előadást, hogy még jobban biztosítsák a tanulók megfelelő testi és lelki fejlődését. Ezzel kapcsolatban fo­kozott figyelmet kívánnak fordí­tani a már eddig is szép sikerek­re visszatekintő Kodály Zoltánról elnevezett énekkarra, s intézkedés történt arról is, hogy a legnagyobb élő magyar zeneköltő népdalfel­dolgozásain és gyermekkórusain kívül felvegyék a műsorba az évek hosszú során át Ligetfalun lakott Eugen Suchoň énekarra írt kom­pozícióit is, hogy így kifejezésre juttassák, hogy az iskola is részt óhajt venni az 50. születésnapja alkalából nemzeti művész címet kapott s országunk határain túl is ismert nevű nagy szlovák ze­neszerző müvének népszerűsítésé­ben. Gondoskodtak arról is, hogy a táncegyüttes mellett színjátszó kör alakuljon, és az orosz nyelv mellett nem kötelező tantárgy­ként a felsőbb osztályokban to­vább folytassák a német nyelv oktatását, s még nagyobb súlyt helyezzenek a politechnikai isme­retek elméleti és gyakorlati elsa­játására. - y - f í I V • -.sant müvei 500 ' j kör.. I 10 millió példár, tek riiog a Szovjetunió n«. I nyelvén. TI. m A bratislavai Komenský-kiállítás 2. JK. Bvlsloj éleiéről Ä Csehszlovák-Szov­jet Baráti Szövetség­nek a prágai Václav­téren levő kiállítási termében Lev Nyikola­jevics Tolsztoj születé­se 130. évfordulója al­kalmából megnyílt a nagy orosz író és gon­dolkodó életének moz­zanatait szemléltető kiállítás. A kiállítás az író gyerekkorá­ra vonatkozó okira­tokkal kezdődik és éle­te utolsó napjáig ter­jedő jellemző képeket és írásokat mutat be. Ha végignézzük az egész kiállítást, tudatá­ra ébredünk annak, hogy mily nagy a kul­túrális hagyatéka „az új emberiség ezen apostolának'', ak l Le­nin kora, azaz a feu­dális Oroszország tük­rének nevezett. Szemünk előtt végig­vonul Tolsztojnak a történelmi és filozófiai tárgyú eíbeszélések, valamint regények hí- • res írójának alkotása, annak a Tolsztojnak alkotása, aki részt vett a krimi háborúban és az ott átélt élmények hatása alatt írta meg a „Szebasztopoli elbe­széléseket." A kiállítás további részében Tolsz­toj mint bölcsész és gondolkodó mutatkozik be tanulmányaival. To­vább haladva fényképe­ket láthatunk Tolsz­tojról, a Jasznaja Pol­jana-i pedagógusról, a nép tanítójáról barátai körében, kik közé N. G. Csernyisevszkij, a forradalmi demokrata és később A. P. Cse­hov, M. Gorkij, I. J. Rjepin, P. I. Csajkov­szkij és Sz. I. Mecs­nyikov, forradalmi lel­kesedésű művészek tar­toztak. De nem feled­kezhetünk meg Tolsz­toj drámai alkotásai­ról sem. Figyelemmel követhetjük, hogy mi­lyen volt magatartása az 1905. évi első orosz forradalom idején és megállunk különösen a Rudé právo 1928. szeptember 9-i számá­nak ritka példánya előtt, mely L. N. Tolsz­toj születésenek 100. évfordulója alkalmából vezércikket közölt. A kiállítás befejező részében megismer­kedhetünk Tolsztoj gondolatainak és mű­veinek lelkes magyará­zóival — Zd. Nejedlý­vel és Július Fučíkkal. A Szovjetunió Kommu­nista Pártja és kormá­nya nagy gondot for­dít a lángész kulturá­lis hagyatékára, mely az ország számos mú­zeumában van elhe­lyezve. — mim — A Moszkvai Lomonoszov Egvetem az elkövetkező években újabb monu­mentális épületekkel bővül. Üj épü­lettömbök készülnek egy ötmillió kö­tetes könyvtár és egy diákotthon céljára. Jövőre megkezdődik két négyemeletes tömb építése. Itt lesz majd a filológiai, történelmi, filozó­fiai, a gazdasági és az újságírói fa­kyltás, valamint a keleti nyelvek in­tézeté. Mihail Kálik és Borisz Ryzarev, szovjet rendezők befejezték Fa­gyejev Tizenkilencen című regényé­ből készült fjjm forgatását. Nehru unokahuga, Nejantara Sah­gal, könyvet írt Kelet mai asszonyai címmel, melyben Indiának a brit igazgatás 1 alatti utolsó éveit, a füg­getlenség kikiáltása utáni időszakot és egy, a felszabadító mozgalommal szorosan összeforrott bűntett törté­netét rajzolja meg. Ez év szeptember 3. és október 12. kö­zött kiállítás van a Komenský egyetem aulájában annak 300 éves emlékére, hogy Jan Komenský legnevezetesebb és legis­| mertebb müve, az „Orbis pictus" először : jelent meg nyomtatásban Nürnbergben. Vessünk pillantást a kiállított müvekre, i képekre és tárgyakra, mégpedig kronoiogi­; kus sorrendben. Az első könyvek, melye­! ket láthattunk, azok a könyvek voltak, ! melyekből Komenský alapismereteit merí­tette. Ezek: Hus János hitmagyarázó köny­ve 1526-ból, Hus „Postili"-ja 1563-ból, • Chelčický Peter vallisfejtegető könyve 1520-ból, a hírneves Severýn Pál nyomdá­jából. Ott láttuk továbbá: a cseh testvérek evaneicei „Kancionál"-ját 1576-ból, Všehrd Viktorín kéziratos jogi könyvét 1526-ból. a bibiiát („új-szövetség") Blahoslav Jár fordításiban 1568-ból. Ugyancsak lekötötte figyelmünket a híres Melantrich és Vele­slavln nyomdájából kikerült 2 könyv, mint technikai remekmű. A képek közül: Aleš­tól: Komenský és Hus János, Hollartó: (1607-1677), Komenský kortársától Prágt látképe 1637-ból gyönyörű metszetben s Hus János magijára veiése a Jenai kódexből. Itt kell' megjegyeznünk, hogy Hollar 1652-ben élethűen lerajzolta Ko­menskýt. Figyelemre méltó az 1627-ben sajátkezüleg rajzolt Morvaország térképe, mely különös pontosságával tűnik ki. A következő vitrinben a kralicei bibliát látjuk, ennek hatodik részét 1593-ból s az egyköteteset 1596-ból. Csak ezen könyvek bemutatása után következik Komenský fiatalkori élete, első könyveinek megjele­nése. Jan Amos Komenský 1592. március 28-án született Nivnicén, Morvaországban. Szülei korán haltak el, 12 éves korában árvaságra jutott. Elemi iskoláit Strážnicén (MbrVa­ország) végezte, majd Herbornban és Hei­delbergben folytatta tanulmányait, ahol a hírneves Alstedius volt a tanára, ki ma­ga már akkor (1611-ben) 27 kötetes tudo­mányos müvet adott ki. Komenský elsíi irodalmi müve, melyet még Herbornban írt és kiadott, a „Problemata miscellanea" volt. Itt fogott hozzá nagy művéhez, me­lyen teljes negyven évig dolgozott s mely 1656-ban a lisszai (Lengyelország) tűzvész alkalmával porrá égett, „A cseh nyelv kincstárához". További mestere, kitől so­kat tanult, Jan Valentín Andreae volt. Töle vette ét „panszofisztikus" megfontolásait, melyeket a sárospataki iskola reformjánál érvényesített is. Komenský 1616-ban lelkésszé való fel­avatása után Prerovban vezette a latin iskolát, maid Fulneken folytatta, ahol 1618-ban feleségül vette Vizovská Magdol­nát. Fulneket a spanyolok 1621-ben kiéget­ték. Itt sok munkája veszett el Komenský­nek. Moy kell jegyeznünk, hogy Komen­ský első feleségét két gyermekével együtt 1922-ben, az epidémia kitöréstkor elvesz­tette, melynek hatása alatt írta meg s az írnoka lemásolta 1624-ben „Trúchlivý" cím­mel egyik művét. „Az élet útvesztője és a szív paradicsoma" 1623-ból való s na­gyon sok nyelvre van lefordítva (portugál, norvég, ar.gol, német, stb.). Komenský életére nagy hatásai volt a II. Ferdinánd által 1627-ben kiadott ren­delet, melynek értelmében a „nem kato­likusokénak el kellett hagyniok az orszá­got. Éppen azért látjuk Komenskýt 1628 óta állandóan az országon kívül, külföldön. Ezen életszakaszok szerint vannak a vit­rinekben Komenský müvei kiállítva s így fogjuk mi is röviden tárgyalni. Az első lisszai tartózkodása alatt megírta „Didak­tikáját", vagyis elveit, hogyan kell tanítani s hogyan kell tanulni. Itt adta ki „Scholá ínfantiae" című müvét is, melyet a szülök részére írt. hogyan kell a kis gyermeke­ket még az iskolába járás előtt nevelni. Mér ltí/1-ben Komenský kiadta „Janua lin­guarum reserata" című müvét, mely kb. 280 kiadást ért el. Ilyen nyelvtanból tanult meg például Krisztina svéd királynő is latinul, kivel Komenský ezen a nyelven beszélgetett, midőn L642-ben nála Stock­holmban kihallgatásra jelentkezett. Komenský Londonban csak 1 évig tar­tózkodhatott. mert ott kitört a forradalom, melyben I. Károly angol király is életét vesztette. Onnan való elmenetele előtt megírta „Via lucis" című könyvét. Liszában való másodszori tartózkodása alatt megírta „A haldokló anya végrendelete" című mun­káját. mely egyúttal búcsúzás volt a cseh testvérektől. Fontos szakasz volt Komenský életében, midőn Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem és édesanyja Lórántffy Zsuzsanna meghí­vására Sárospatakra ment, hogy az ottani iskolát megreformálja. Ezt meg is tette 1650-ben. Három osztályt nyitott. Az elsőt „V'estibulum"-nak nevezte; ennek Tolnai István volt a vezetője; a másodikat „Ja­nua"-nak, ezt Kaposi Pál vezette s a har­madikat „Atrium"-nak nevezte el, Ecsedi János volt a vezetője. Itt ki kell még emel­nünk, hogy megírta „Schola Ludus" című könyvét is, vagyis, hogy az iskola játék legyen a gyermekek számára. Egyébként 7 osztályra tervezte az ún. „Schola pan­sophica"-t, melynek további osztályai a „philosophiai", „logicai", „politikai" s „theologiai" lettek volna, ha politikai okoból nem kellett volna elhagyni Sáros­patakot 1654-ben. Sárospatakon egyébként még sok értékes müvet Irt Komenský. Amszterdamban, hol de Ger Lajos gaz­dag gyárosnak vendége volt., kiadta Komen­ský, „ Kancionál"-ját, vallásos énekek gyűj­teményét s 1657-ben „Opera didactica omnia" című müvét Grispin de Pas hol­landiai festő gyönyörű címlapjával. Komenský munkásságára jellemző, hogy 77 éves korában megírta „Unum necessa­rium" című könyvét. Magas kora nem volt akadály abban sem, hogy még halála előtt 8 hónappal megírja egyik barátjának. Dra­bík Miklósnak további terveit az írási illetőleg. Itt nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy Drabík. valamint Kotter Kristóf és Poniatowska K sztína jövendöléseit a cseh testvérek jövőjét illetőleg Komenský írásba foglalta „Lux in tenebris" című könyvében. S mivel Drabík többek között a Habsburgok trónvesztését is megjósolta, mint politikai bűnöst itt Pozsonyban az dreg városháza előtt 1671-ben kivégezték. Kivégzése előtt kivágták nyelvét, jobb karját lemetszették. A kiállításon láttuk még dr. Kvacala János Komenský-kiadványait, két híres müvét Komenskýnak, a „Vševýchová"-t s a „Všenápravát"-1, továbbá az „Orbis pictus" szlovák kiadását 1685-ből a lőcsei Bubenka Jónás tanár képmetszeteivel. Itt láttuk 1644-bol a körmöcbányai iskola osztálykönyvét is. melyben a „Vestíbulum", mint tantárgy var beírva TeSedik Sámuel, Lehocký Dániel, Červenák és Ormis Sámuel szlovák pedagógusok kiállított könyvei, va­lamint Kollár János „Slávy dcéra"-jának nyitott könyve s a „Národnie Noviny"­1892-ben kiadott jubileumi száma mind­mind fényes bizonyítékai Komenský vi­lágraszóló jelentőségének. Erre vallanak Komenský könyvelnek debreteni, pozsonyi és budapesti kiadásai is. Jan Amos Komenský 1670. november 15-én halt meg Amsterdamban s a közeli Naardenben, az ottani kápolnában van el­temetve. Komenský élete, egyénisége s munkás­sága egyadüiálló. Valóban a „nemzetek tanító"-ja s a „béke apostola" volt. E ki­állítással mi is legalább részben leróttuk hálánkat a nagy ember iránt. Zapletal Géza. A Komáromi Magyar Területi Szín­ház együttese e hó 12-én, vasárnap 14 órai kezdettel a szlovákiai, szín­házi fesztivál keretében a Fratisia­vai Üj színpadon bemutatja Dávid Teréz: Dódi című drámáját, (d) A Szovjet Tudományos Akadémia „Irodalmi örökség" című gyűjtemény­sorozatának most jelent meg a 64. kötete. A Herzen külföldi kapcso­lataival foglalkozó könyv egyebek kö­zött közli a nagy orosz forradalmi demokratának Pulszky Ferenchez, és Terézhez, Tanarki Gyulához és Kos­suth más emigrációs társaihoz inté­zett leveleit. A Times jelenti: A londoni Covent­Garden Operaház orosz nyelven eifc adja Musszorgszkij „Borisz Godunoy" című operáját. §3! SSS0 7} * MS». flÜtaMÍer 9. St*. ..

Next

/
Oldalképek
Tartalom