Új Szó, 1958. október (11. évfolyam, 272-301.szám)

1958-10-04 / 275. szám, szombat

Az ifjúság építkezésén V öszöntjük fiataljainkat — a szocializmus építőit — olva­dom ezt az egyszerű, de kifejező mondatot a néhány hektár kiterjedé­sű mező közepén emelt ideiglenes kapu bejáratán. Kralupyban, a Prágá­tól nem messze fekvő járási székhe­lyen vagyok. A tiszta, takaros kis városka nevét az utóbbi időben az egész köztársaságban megismerték. Pártunk XI. kongresszusa felszólí­totta az ifjúságot, hogy új, nagy mű­kes visszhangja lesz az ifjúság épít­kezése megkezdésének). A jövő év folyamán azonban már 1100 ifjúmun­kásra lesz szükség, úgyhogy örömmel fogadnak minden fiatalt, aki ott akar lenni ennek a nagyszabású mű­nek a születésénél. Eltökélt szándé­ka a CSISZ-nek, hogy az irányító­munkákat végző szakembereken kí­vül, kizárólag fiatalokra bízzák a Kaucsukgyár felépítését. Vošmik és Preučil CSISZ-tBflok az elsők között jöttek Kralupyba vekkel állítson emléket korunknak és saját eredményes munkájának. Megbízta a Csehszlovák Ifjúsági Szö­vetséget, hogy a lehető legnagyobb mértékben vegyen részt a szocializ­mus nagy építkezéseiben, a többi között az első csehszlovák szinteti­kus kaucsukgyár építésében, a CSISZ a párt felhívását magáévá tette és a kaucsukgyár építését ifjúsági épít­kezésnek minősítve teljes egészében elvállalta. A leendő kaucsukgyár székhelyének Kralupyt jelölték ki és két hónappal ezelőtt meg is érke­zett az első CílSZ-brigád. Olyan építkezésnél, amelynek épí­tését több mint öt évre tervezik, két hónap elenyészően csekély idő. Nem is azért utaztam Kralupyba, hogy az építkezés előrehaladásáról számoljak be. Hiszen egy betonkeverőgépen kí­vül más mechanizácóit nem láttam. A fiatal brigádmunkások csákánnyal és ásóval még csak a kezdeti mun­kákat végzik. Éppen arra voltam kí­váncsi, kik azok, akik a gyárak vi­szonylag kényelmes munkapadjait, az irodák írógépjeit csákánnyal és ásó­val cserélték fel. Tondr elvtárs, a CSISZ Központi Bizottságának szervezési megbízottja és Bartoš elvtárs, a CSISZ kralupyi járási bizottságának titkára minden­ről készségesen tájékoztattak, majd megismerkedtem „az első fecskék­kel". Augusztus negyedikén kezdték meg az építkezést, jelenleg 141 CSISZ-tag, köztük 33 nő dolgozik. Eddig csak Prága és a prágai kerület vannak képviselve, de az érdeklődés az egész országból olyan nagy, hogy egyelőre kénytelenek a jelentkezőket megvárakoztatni. Az Armabeton épít­kezési vállalat tervezői nem tudnak lépést tartani a munkára ajánlkozók számával (igaz ugyan, hogy nem számítottak arra, miszerint ilyen lel­Talán kicsit korai lenne arról be­szélni, hogy az 1964. január l-ig ter­vezett építkezést egy fél évvel meg akarják rövidíteni. De tudják, hogyha ez sikerül, 100 millió korona értékű valutát takarítanak meg a népgazda­ság számára és ez olyan hajtóerő, ami bizonyára segíteni fog az eset­leges nehézségek elhárításában. Tp lőttem van a gyár impozáns tervrajza. Közepén egy kis házikó, a többi épülethez hasonlítva inkább kunyhónak nevezhetném. Eb­ben a kunyhóban, illetve most eme­letes komoly házban vagyunk, amely szintén brigádmunkások), szakmun­kásokat is megszégyenítő teljesít­ménnyel dolgoznak. Václav Vošmik a kladnói Kablo gyárból jött. Képe­sített lakatos, volt munkahelyén, mint lakatos dolgozott. Társa, Jaros­lav Preučil szerelő volt. Kérdésemre, hogy miért jöttek ide, egyformán vá­laszolnak. A CSISZ-szervezet felhívá­sára jelentkeztek. Egy évre írták alá a szerződést, de ha tetszeni fog a munka, végleg itt maradnak. Remé­lik, később már érvényesíthetik szak­mai tudásukat. A betonozó munkások 6-tagú csoportja ugyanúgy válaszol. Két csinos fiatal lány (még nem tagadtak a korukból, 18 éves mind a kettő) seprővel faléceket tisztogat. Az egyik laboránsnő. Jobban szeret a szabadban dolgozni, érdekli az épít­kezés, jól érzi magát új munkahelyén. A másik pedagógiai iskolát végzett, majd a szociális gondoskodás hivata­lában dolgozott. Az idegrendszerével van valami baj és reméli, a fizikai munka helyreállítja egészségi álla­potát. Láthatjuk, különböző okok hozták össze a fiatalokat, de céljuk egy: becsületes, komoly munkával hozzá­járulni az ifjúság művéhez, az első csehszlovák szintetikus kaucsukgyár felépítéséhez. 'T'ondr elvtárs, amikor búcsúzni •*• készülök, kicsit megbántva megjegyzi, hogy a CSISZ helyi szer­vezetének munkája felől nem is ér­deklődtem. — Ez igaz — feleltem, de gondoltam, ilyen rövid idő alatt még úgy sincs mivel dicsekedni. Zdenék Tondr ezt megcáfolta és el­mondta, hogy négy alapszervezetük működik és hamarosan megválasztják az üzemi CSISZ-bizottságot is. Mivel a brigádmunkások többsége a hely­színen lakik, az estéket különféle szórakoztató és ismeretterjesztő programokkal töltik ki. Van már rá­diójuk, televíziójuk, filmvetítőjük, zene- és énekegyüttesük. Minden kedden technikai előadásokat tarta­Hana Studená és An»a Poláková már megszokták új munkakörüket. pillanatnyilag ebédlő, kultúrterem, női hálószoba és irodahelyiségek cél­jaira szolgál. Előtte és körülötte folynak a munkálatok. Négy fiúból álló csoport a földet hányja. Megtu­dom, hogy a brigádmunkások között már csoportok alakultak ki és ezek, csoportvezetőikkel az élen, (akik nak, hogy a dolgozók elsajátítsák az építkezés alapelemeit. Későbbi terv, hogy ipariskolát létesítenek, ahol a brigádmunkások megfelélő képesítést nyernek és mint szakmunkások, tech­nikusok fognak az új gyárban dolgoz­ni. KIS ÉVA korláti kőbánya a füleki járás leg­régibb üzemei közé tarto­zik. A bányában az évtize­dek során nagyon sok ba­zaltkövet termeltek, amely utcákat sármentesített, hidak felépítéséhez szol­gált. A múlt nehézségei ellenére kiváló kőbányá­szati szakemberek nevel­kedtek és nevelkednek ma is ebben a kis bányászfa­luban, de természetesen ma már egészen más élet­körülmények között. Kor­szerű tanonciskola épült, amelyben szakszerű fel­ügyelet alatt minden év­ben 50-60 fiatal tanulja meg a kőmegmunkálás mesterségét. Bérharcok­ban, sztrájkokban edzett emberek álmodtak valaha a szebb életről a bánya alatt épült kolóniákban. Kemény akaratú kommu­nisták nevelkedtek itt, akik sohasem hunytak szemet, ha a dolgozók ér­dekeinek megrövidítésére készültek a bánya urai. Szevejányi Károly elv­társ, a HŇB elnöke falu­jának múltjárói és mai életéről beszél. Szavai Bányász műit — bányász jelen Korlátin nyomán kialakul e kis bányászközség élete, az a nagy munka, amely fel­szabadulásunk óta teljesen megváltoztatta a községet. — Községünkben mindig jó volt az együttműködés a nemzeti bizottság és a lakosság között. Ennek köszönhetjük sikereinket is. Falunkban épült fel a füleki járás legelső strandfürdője, amelyet a falu lakossága hozott lét­re. Nagyszerű kultúrhá­zunk van, amelyet a bá­nyászok összetartása való­sított meg. Állandó mozi működik a faluban, jól felszerelt, korszerű üzlet épült, ahol a bányászok mindent megvásárolhat­nak. A HNB elnökének szavai nyomán sorakoznak a fej­lődést igazoló tények. A falut állandó autóbusz­járat köti össze a 7 kilo­méterre levő állomással, nem gyalogolnak az em­berek, mint egykor. A HNB jó szervezőmunká­ja eredményeként a falu lakossága már 1200 négy­zetméter utcát és teret kövezett ki. — A tömegszervezetek hogyan segítik a helyi nemzeti bizottság munká­ját? — Ezen a vonalon Kor­látin sohasem volt na­gyobb hiányosság. A Cse­madok is jó munkát vé­gez. Az aratásra is kul­túrműsorral készültek a csoport tagjai és több szövetkezetet meglátogat­tak. Balázs József vezeté­sével zenekar működik a faluban, amely műsoros esteken, kultúrfellépése­ken szórakoztatja a korlá­ti dolgozókat. A nyáron Tajti községben vettek részt az aratási ünnepé­lyen. Az elért sikerekből a korláti nők is telje* mértékben kiveszik részü­ket. A nőbizottság mun­kája nagy segítségért van a nemzeti bizottságnak. Különösen az egészségügy terén tűnnek ki, de a köz­ségszépítési akcióban is tevékenyek. A HNB elnöke arról is beszél, hogy a nemzeti bi­zottságok jogkörének ki­bővítésével még nagyobb fejlődésnek indult a falu. Szódagyárat létésítettek a helyi gazdálkodás kereté­ben. A régi idők hagyaté­ka, a kolónia-lakások ma már szűnőben vannak. Ed­dig mintegy 40 család ta­lált kellemes otthonra az új lakásokban. Lerakták az új túzoltószertár alap­jait, ahol a lakosok már 600 órát dolgoztak le és 30 köbméter falkövet ter­meltek ki az építkezéshez. Korláti jelentős fejlődé­sen ment át az utóbbi Időben. A HNB jó munká­jának, a falu lakosai igye­kezetének köszönhető, hogy a községszépltési akcióban járási méretben a harmadik helyen végez­tek. Agócs Vilmos, Fülek Pezsgő élet a murányi völgyben Ezerkilencszázhuszonnyolcat írtak, amikor a murányi völgy dol­gozó népének nyomora elérte tető­pontját. A nemzetközi töke ebben az évben kierőszakolta, hogy a Chyžná Voda-i (ma Lubeník) Coburg-rész­vénytársaság nagyolvasztóját és vas­öntödéjét üzemen kívül helyezzék és leszereljék. Ennek folytán a železníki vasbányákban is korlátozták a munkát. A mintegy ezer bányász és kohász tiltakozása az ipar lerombolása és a munkanélküliség ellen akkoriban hiá­bavalónak bizonyult. Természetes volt ez, hiszen a burzsoá kormány tény­kedését befolyásoló nagybankok paran­csára állították le a termelést a ki­sebb hasznot hajtó üzemekben. A Tep­lá Voda-i magnezitművek és bányái is csak korlátolt teljesítőképességgel dolgoztak. A meglevő nyolc kemen­céből mindössze öt, de néha még annyi sem volt üzemben. Ne csodál­kozzunk hát, ha az emberek tömegesén vándoroltak ki jobb megélhetés remé­nyében az Egyesült Államokba, Kanadá­ba, Argentínába, vagy Ausztráliába, mert a kapitalista rendszer nem tette le­hetővé, hogy a természeti kincsekben gazdag völgy, melyben születtek, el­tartsa gyermekeit. A férfiakat több­nyire családjaik is követték. Így tör­tént, hogy a nagyröcei járás több köz­sége jóformán elnéptelenedett. Az ott­honmaradottaknak csak a lemondás, a nyomor maradt. A kivándoroltak pedig a távol idegenben véres verej­tékkel küzdöttek a mindennapi betevő falatért. Az 1945-ös év erre a vidékre is áldásos hatással volt. Amióta a par­tizánok a Nagykakas lejtőin maguk­hoz ölelték a szovjet hadsereg hőseit, akik gyors ütemben szabadították fel a környéket, azóta ismét boldogak a völgy lakói. Felszabadultak, s mun­kájuk, melyből ma már mindenki szá­mára bőven jut, megérdemelt jólétet biztosít számukra. Ma a vadregényes murányi völgyből örömteli eseményről tudósíthatunk, mely további lépést jelent a szocia­lizmus építésében: A Szlovák Mag­nezitmüvek ez év szeptember 1-én Lubeníkon újabb gyártelepet helyeztek üzembe a magnezit égetésére és fel­dolgozására. A szlovák és cseh mun­kások, technikusok lelkes együttmű­ködésének köszönhető, hogy az új üzem pontosan a terv szerint, a kor­mány áltál kitűzött időben készült el. Az új gyár legfőbb előnye, hogy a gyártási folyamat teljesen automati­zált. A fizikai munkát pótolja a gép és az emberi értelem. Vonatkozik ez különösen a magnezit égetésére szol­gáló kemencékre, melyek a régi tí­pusú kemencékkel szemben szinte for­radalmi újításokkal rendelkeznek. Még a közelmúltban épített kemencék mel­lett is a munka nagy hőségben, súlyos fizikai megerőltetéssel jár. Az új ke­mencék kezelése azonban automati­kus berendezés segítségével, gombnyo­másra történik. A gazdaságosabb termelést az is elősegíti, hogy az új üzemet a nyers­anyagforrás közvetlen közelében állí­tották fel. Ezáltal elkerülik a nyers­anyagnak a bányából való körülményes és drága szállítását a feldolgozó-üze­mekbe. A modern gyár üzembehelye­zésével tovább növekedik a magnezit termelése, amely acélgyártásunk foko­zásának elengedhetetlen feltétele, s egyszersmind külkereskedelmünk lé­nyeges tényezője. A magnezit égetésének itt sok éves hagyománya van. Az első — még kez­detleges — kemencéket már a múlt század elején építették. Csak a fel­szabadulás hozta magával ezen iparág igazi fellendülését, csak az alapos geo­lógiai kutatás és a kiváló minőségű, sok miUió tonnát kitevő magnezitéro­tartalékok számbavétele tette lehetővé a viharos fejlődést e téren. Ezzel a gazdag nyersanyagalappál, valamint a magnezit iránt egyre nagyobb mér­tékben mutatkozó hazai és külföldi érdeklődéssel magyarázható, hogy a már meglevő üzemeket gyors ütem­ben kibővítjük, továbbfejlesztjük és állandóan új üzemeket létesítünk. Érthető, hogy a murányi völgyben a felszabadulás óta gazdag és vidám élet folyik. Nagyrócén még a kétéves terv keretében len- és kenderfeldol­gozó-üzem, valamint új téglagyár épült, az első ötéves terv folyamán pedig jelentősen kibővítették és korszerű­sítették a Teplá Voda-i magnezitüze­met. Lubeníken magnezit-téglagyár létesült, melyhez most társult a mag­nezit égetésére és feldolgozására szol­gáló üzem. A mezőgazdasági termelés­ben sem vall szégyent a környék. Bár vidéke nagyobbára hegyes-dombos, az EFSZ-ek mégis szépen virágoznak. A chyžnei, mníiany-i és migléci szö­vetkezetek eredményes munkáját messze földön dicsérik. Több községben egészséges lakóte­lepeket létesítettek, az új iskolaépü­letek és kultúrházak szinte gomba módra nőnek a földből. Kardos Márta O Fokozottabb gondoskodást A pótori szénbányák dolgozói szá­mára az első és második ötéves terv során szinte gomba módjára nőttek ki a földből a szebbnél szebb lakások. Szinte egész új város épült és épül ma is. A lakosok száma eléri a há­romezret. Van már posta, mozihelyi­ség, hatalmas kultúrterem, iskolák, óvodák, a bányásznövendékek részére tanoncotthon és különféle üzletek. A hatalmas háztömbök legtöbbje már új ruhát öltött. A nyár folyamán pe­dig az utak aszfaltozására is sor került. Sok újat látunk itt a bányásztele­pen, mely a bányászok kényelmét és örömét szolgálja. De nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy a köz­ellátás terén mutatkozó hiányosságok már huzamosabb időn át kísértenek. A bányászközpont silányan van ellát­va közszükségleti cikkekkel. Gyak­ran előfordul, hogy még a legszük­ségesebb árunál is hiány mutatkozik, múlt például kenyérben és péksüte­ményben. Pártunk XI. kongresszusa a közellátás fokozását, valamint az áru bőséges választékénak biztosítását be­hatóan elemzi. A városban ezen a téren kevés törekvést látnak a bá­nyászok. Lépten-nyomon tapasztalha­tó, hogy több olyan áru hiányzik, amelyből a szomszédos városokban bőségesen található. Nagy szükség van arra, hogy a sántikáló ellátás végre megjavuljon. Az illetékeseknek tekintetbe kell venniök, hogy még a gombostű is a közszükségleti cikkek közé tartozik: De nemcsak filléres dolgokról van szó, hiszen a bányászok kereseti le­hetősége megengedi, hogy drágább, értékesebb dolgok után is érdeklőd­jenek. Csak egyet a sok közül. Igen sokan vásároltak már fényképezőgépet, de filmet csak hébe-korba lehet kapni, még kevésbé a kidolgozáshoz szüksé­ges vegyszereket. Az áruhiány miatt a bányászoknak vagy hozzátartozóik­nak Losoncra, vagy Zvolenba kell utazniok a keresett áru beszerzésére. Az autóbusszal való utazgatás idő­veszteségbe és fölösleges kiadásba ke­rül. Az ellátás nemcsak a bányásztele­pen hiányos. A zsihlavai útkeresztező­dés mellett levő büfé is nélkülözi a szükséges árumennyiséget. A bá­nyászok elvégzett munkájuk után szeretnének felfrissülni. Sört azonban csak itt-ott kapnak, de az is olyan meleg, hogy felfrissítés helyett csak bosszantják vele az embereket. Külön meg kell említenünk, hogy az elárusítóhelyeken gyakran a higié­nia legalapvetőbb követelményeit sem tartják be, hiányos a kiszolgálás és sok esetben helytelenül raktározzák az élelmiszereket. A közellátás terén mutatkozó hiá­nyosságok megszüntetése érdekében sokat segítene a felelős szervek jobb munkája. Az utolsó ellenőrző-megbe­szélésnél jelen voltak az egyes ille­tékes intézmények vezetői, mint pél­dául a járás üzletei ellátásügyi osztály vezetői, a vendéglők és ét­kezdék vállalatának igazgatósága, stb. Beszéltek az említett hiányosságokról és különféle indokokkal magyarázták ezeket. A pótori bányászoknak azon­ban nem indokolásokra van szüksé­gük, hanem a közellátás megjavítá­sára. Reméljük, a közeljövőben erre is sor kerül. Kertész Imre, Losonc A vásárlók jobb kiszolgálása érdekében A kassai szénraktárak dolgozói a vásárlóközönség igényeinek egyre jobb kielégítése érdekében következetesen javítják munkájukat. A CSKP XI. kongresszusa tiszteletére tett kötele­zettségvállalásukat nemcsak teljesí­tették, de magasan túl is szárnyalták. A kiskereskedelmi forgalmat egymillió koronával teljesítették túl, emellett a költségeken 232-ezer koronát taka­| rítottak meg. Eredményes munkáju­I kért a Kereskedelmi Dolgozók Szak­szervezeti Szövetségének kerületi bi­zottsága elismerő oklevéllel tüntette ki az üzemet. A szénraktár dolgozói a közelmúlt­ban elhatározták, hogy bevezetik a fogyasztók részére a tüzelőanyag ki­sebb, 10—50 kg-os tételekben történő árusítását. Rudolf Stýbar, Kassa ÜJ SZÓ 5 * 1958. október 3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom