Új Szó, 1958. október (11. évfolyam, 272-301.szám)
1958-10-01 / 272. szám, szerda
Csangkajsekék irányitható lövedéket hasznainak Kína elien Mamford: Csangkajsekék támogatása olyan „ésszerű' mint amilyen a fehérgárdisták támogatása volt • A román kormány tiltakozik az USA provokációi ellen Az amerikai kormánykörök provokatív akciói a Kínai Népköztársaság ellen komoly aggodalmat keltenek az USA atlanti szövetségeseinél, valamint az amerikai közvéleményben is. Az amerikai sajtóban az utóbbi napokban egyre szaporodnak a bíráló hangok Dulles távol-keleti políti kájával kapcsolatban és számos lap beismeri, hogy ez a politika nem talál támogatásra az amerikai nép körében. Mamford: A csangkajsek-kormány nem kormány A New York Times közölte Lewis Mamford ismert közíró levelét, aki utal az USA hivatalos körei azon kísérleteinek tarthatatlanságára, hogy a Kínai Népköztársaság elleni agreszszív akcióikat arra való hivatkozással igazolják, hogy az USA-nak teljesíteni kell kötelezettségeit a „baráti kormány" (a csangkajsek klikk) irányában. Mamford így ír: E nyilatkozatok képmutatók és hazugok. Az úgynevezett kínai nacionalisták „baráti" kormánya egyáltalán nem kormány, hanem áthelyezett hadsereg. Ezt a hadsereget amerikai fegyverek segítségével tartják fenn. Már több mint egymilliárd dollárt áldoztak erre a hadseregre az USA jelenlegi kormányának nyíltan kifejezett azon céljával, hogy Kína igazi kormánya ellen uszítsák. Tajvan egyben az atomfegyverekkel felszerelt egységek támaszpontja, amely nyíltan veszélyezteti a kínai szárazföldet... Eisenhower és Dulles veszedelmes játékot folytatnak New York (ČTK) - Humphrey, az amerikai szenátus külügyi bizottságának tagja a többi között kijelentette: a közvéleménykutatás igazolta, hogy Eisenhower és Dulles álláspontját a partmenti szigetek kérdésében csupán kevesen támogatják. A külpolitikát nem lehet az államtitkár elvakult álláspontjára építeni. Morse, a szenátus külügyi bizottságának további tagja Így ír: „Senki se ringassa magát illúziókban. Eisenhower elnök és Dulles államtitkár most veszedelmes játékot folytatnak a háborúval. Azzal fenyegetődznek, hogy katonai erőt alkalmaznak, hogy támogassák Kína bukott kormányá- | nak területi igényeit, amelyeknek ' semmi jogalapjuk sincsen. A Washington Post and Times Herald felszólítja Eisenhowert „Gondolja meg alaposan kilátástalan politikáját, amelý őt és országát semmiképpen nem igazolható helyzetbe sodorta, A lap felszólítja az elnököt, vessen véget a „táncolásnak a háború peremén." A román kormány nyilatkozata Ä Román Népköztársaság kormánya szeptember 29-én deklarációt adott ki, amelyben teljes szolidaritását fejezi ki a Kfnai NépköztársaságK. J. Vorosilov Afganisztánba utazott Moszkva (ČTK) — Kiiment Jefremovics Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke szeptember 50-án Moszkvából Afganisztánba utazott. K. J. Vorosilovot az afgán király hívta meg baráti látogatásra. A libanoni fallangisták fegyveres provokációi Bejrut (ČTK) - A fallangisták fegyveres csoportjai szeptember 29-én a provokáló akciók egész sorát követték el, a kormánycsapatok és a libanoni főváros lakossága ellen. Matn és Kesruan hegyvidékén, valamint a Bejruttól délre fekvő Damur városban összetűzésekre került sor. A fasiszta provokátorok igyekszenek megfélemlíteni a kereskedőket és arra kényszeríteni őket, hogy tartsák zárva üzleteiket. A libanoni kormány a fasiszta provokátorok ellen határozott intézkedéseket foganatosít. A libanoni hadsereg egységei több ízben támadást intéztek a fasiszták ellen. gal és határozottan tiltakozik az USA provokációi ellen. Az angol közvélemény szembehelyezkedik az USA politikájával A News of The World angol lap közölte Aneurin Bevannak, a munkáspárt vezető tényezőjének a távolkeleti amerikai provokációval kapcsolatban írt cikkét. Bevan véleménye a következő: „Az amerikai kormánynak elsősorban egyet kell megmagyarázni: Nagy-Britannia népe nem fogja támogatni azt az esztelen provokatív és rendkívül veszedelmes politikát, amelyet az amerikai kormány folytat." Az Observer ugyancsak élesen bírálja az USA politikáját. „Őrültség lenne megengedni a csangkajsekíeknek, hogy a partmenti szigeteket tartsák és megerősítsék. Senki sem kényszeríthet minket arra, hogy ezt az őrültséget támogassuk", - írja. Csangkajsekék Kína ellen irányítható lövedéket használnak A Kínai Népköztársaság külügyminisztériuma a szeptember 29-1 pekingi sajtóértekezleten közölte, hogy a csangkajsekl légierők a Kínai Népköztársaság területe felett végzett akciók során Sldewinder típusú amerikai irányítható lövedéket használnak. A külügyminisztérium megbízottja közölte, hogy a szeptember 24-1 lég! ütközetben a csangkajseki repülőgépek Csetyiang tartomány felett öt irányítható íövedéket lőttek ki és lelőtték a kínai népi hadsereg egy repülőgépét. Az újságíróknak megmutatták az irányítható lövedékek maradványait és a térképen megmutatták Csetyiang és Fukien tartományok azon városait, ahol a lövedékeket megtalálták. * * * Peking (ČTK) - A kínai közvélemény felháborodással fogadta a hírt a Sidewinder tipusú amerikai irányítható lövedékeknek a Kínai Népköztársaság légíterében való felhasználásáról. A Renmin Ribao ezt a provokációt rendkívül komolynak minősíti és utal arra, hogy az irányítható lövedékeket sem a második világháborúban, sem a koreai háborúban nem használták. „Azoknak az ameri kai agresszoroknak, akik a csangkajseki klikket az irányitható lövedékek használatára buzdították, tudniukkell, hogy az a tűz, amelyet meggyújtottak, őket magukat égeti el, — hangsúlyozza a Renmin Ribao - és így folytatja: Az új amerikai imperializmus a világ népét az atomháború és az irányítható lövedékek háborújának veszedelme elé állította. Valamennyi békeszerető ország és a világ népének égető feladata, az amerikai agresszorok azon provokációinak azonnali megszüntetése, amelyek az egész emberiség ellen irányulnak. Erősödik a Kínai Népköztársaságban a népi milícia Peking (ČTK) - A népi milíciák tömeges megalakításáért indított mozgalom már 14 kínai tartományban, továbbá Peking és Sanghaj városokban bontakozott ki. A Kínai Népköztársaság egész területén az eddigi adatok szerint a népi milícia három hadseregét, 501 hadosztályát 6 244 ezredét, 25 638 zászlóalját és több mint 170 ezer századát alakították meg. Hopej tartományban a milíciának már 13 millió szervezett tagja van. Santung tartományban a milícia tagjainak száma elérte a 25 milliót. Pekingben, a Kínai Népköztársaság fővárosában a milicioná riusok száma 1250 000-et tesz ki. A népi milícia csapatainak magvát a kínai népi felszabadító hadsereg leszerelt katonái képezik. AZ AMERIKAIAK TOVÄBBI HADIFELSZERELÉST SZÁLLÍTANAK CSANG KAJ-SEKNEK Tainej (ČTK) — Az Associated Press hírügynökség közlése szerint a tajvani amerikai fegyveres erők megbízottja kijelentette, hogy az USA a közeljövőben további katonai teherautókat és a , partraszállftást elősegítő hajókat szállít Csang Kajseknek. Ámerikaellenes tüntetés Delhiben Delhi (ČTK) - Delhiben, India fővárosában szeptember 29-én az amerikai nagykövetség épülete előtt nagy tüntetés volt, amelyen a főváros lakossága a távol-keleti amerikai politika ellen tiltakozott. Pandit Sunderlal, az Indiai Országos Béketanács elnöke az USA delhi nagykövetsége képviselőjének emlékiratot adott át, amelyben követeli az amerikai katonai egységek azonnali kivonását a Tajvani-szoros térségéből. Kína: Határozat a vezető dolgozóknak a fizikai munkában való beosztásáról Peking (ČTK) — Pekingben szeptember 27-én közölték Kína Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a Kínai Népköztársaság államtanácsának határozatát, amely szerint a hivatalok, vállalatok és a hadseregek valamennyi vezető dolgozójának, minden hivatalnoknak és értelmiségi alkalmazottnak évente legalább egy hónapon át fizikai munkát kell végeznie az ipari, vagy mezőgazdasági termelésben. A határozat rámutat arra, hogy a múlt év óta csaknem egymillió vezető dolgozó, hivatalnok, értelmiségi, funkcionárius ment át a termelésbe és az alacsonyabb alakulatokba, s a többiek, akik helyükön maradtak, rendes foglalkozásukon kívül vettek részt fizikai munkában. Ez az intézkedés megszilárdította a párt, a kormány, a hadsereg, a népi szervezetek, vállalatok és hivatalok összeköttetését a néppel, megjavult e szervezetek dolgozói munkájának módja és kapcsolatai a tömfegek irányában. Fokozódott a nép aktivitása és bizalma a kormány szervei iránt. Mindez fontos tényezővé vált a gazdasági élet valamennyi ágazatában szükséges gyors fellendülés elősegítésére. A francia kormány szankciói Guinea ellen Mihelyt Párizsban szeptember 29én közölték a népszavazás eredményeit az új francia alkotmányjavaslatról Guinea tengerentúli francia területen, amely eredmények szerint az alkotmányjavaslatot elutasították, a francia kormány elhatározta, hopv e terület ellen azonnal gazdasági szankciókat léptet életbe. A francia kormány megbízásából Konakryban, Guinea fővárosában Risterruci francia kormányzó Sekou Tourénak, a guineai kormánytanács elnökének hétfőn jegyzéket adott át, amelyben a francia kormány kijelenti, hogy Guinea határozatával elkülönült a Francia Egyenlítői Afrika többi országától és ezért az új francia alkotmány nem fog Guineára vonatkozni és így ez a terület nem nyer képviseletet az úgynevezett francia államközösség szerveiben, amely államközösség Franciaországot és gyarmatait fogja magában foglalni. Sokkal fontosabb azonban az a fenyegetés, amelyet a jegyzék gazdasági téren tartalmaz. Franciaország a jövőben Guineának nem nyújt hitelt és semmiféle beruházást nem eszközöl. A francia kormány ezenkívül Konakryba külön megbízottat küldött, akit felhatalmazott Guinea fizetési mérlege kétmilliárd frank hiányának behajtására, amely hiány a guineai francia gyarmatosok gazdálkodásának eredménye. DAMASZKUSZBAN szeptember 29-én hozták nyilvánosságra az Egyesült Arab Köztársaság elnökének dekrétumát, amellyel megszünteti a törzsekrCl szóló törvényt. Ezt a törvényt Szíria parlamefitje 1956-ban fogadta el. (ČTK) Franciaország a népszavazás után A z angolok, ha finoman akarják ^ kifejezni kétségüket valakinek a jellemét illetőleg, azt mondják: nem volna bölcs dolog vele tlgrisva^ dászatra menni... 17 millió francia vasárnap az ismert népszavazás során amellett szavazott, hogy az ország de Gaulleval „Franciaország újjászületése terén" induljon, amint azt a tábornok maga teljes tekintélyével kijelentette még két nappal szeptember 28-a előtt. Ez minket a tigrisekkel kapcsolatos fenti szólás-mondásra emlékeztet. Lapunk tegnapi számában közöltük a szavazás részletes eredményeit, valamint a Rudé právo párizsi tudó sítójának előzetes kommentárját. Ma néhány szükséges megjegyzést fűzünk ehhez. Nem leplezhető, hogy a szavazás eredménye súlyos csapást jelent a francia demokráciára. A jóváhagyott alkotmány „törvényes" ajtót nyit , a fasiszta diktatúra előtt. A sorsdöntő határozatokhoz bizonyára súlyos és bonyolult feltételek között került sor. A párizsi rádió is, amikor hétfőn reggel győzelemittasan jelentette a népszavazás eredményeit, kénytelen volt elismerni, hogy „soha semmilyen szavazás" nem folyt le olyan helyzetben, mint ez. Az § 4 624 475 szavazat a diktatúra ellen, az a jelentős kisebbség, amelyet nem lehetett megtéveszteni semmilyen megfontolt csalással, azon erők alapját ké pezi, amelyekkel Franciaország újból harcolni fog a demokráciáért. Jóllehet már el akarjuk kerülni az összehasonlításokat, meg kell mondanunk, hogy ez a 17 millió francia az idén éppoly kevéssé tudatosan szavazott a diktatúra mellett, mint a 13 millió német 1932-ben. Igaz, hogy a Führer annak idején nyíltabban beszélt, mint a Iotharingiai keresztet viselő tábornok. Az alapvető és leghatásosabb ígéret azonban ugyanaz volt: „Az ország újjászüle tése". AZ EGYESÜLT REAKCIÓ ÉS A SZÉTFORGÁCSOLÓDOTT BALOLDAL A helyzetet elsősorban az jellemzi, hogy míg a burzsoázia e komoly pillanatban mégis csak nagyrészt meg tudott egyezni, a baloldal — amelynek tényleges erői sokkal nagyobbak — nem volt erre képes. A diktatúra hívei ezenfelül hasznot húztak mindabból, amit az utóbbi évek káros fejlődése gazdagon egybegyűjtött: különösen a tömegek fásultságából, passzivitásából, de ugyanakkor a sovinizmusból és az antíkommunizmusból is. J. Cutler, a New York Herald Tribúne című amerikai lap párizsi tudósítója a népszavazás előtti napon ezt írta: „A választások ... nem mentesek a nyomástól, amely a valóságban a francia hazafiak többségének nem hagy más választást, mint hogy igennel szavazzanak." Cutler felsorolja a nyomás néhány fajtáját. A gaullista alkotmány elutasításának esetére főképp „a jobboldali katonai puccs és a polgárháború" fenyegetését alkalmazták. A kommunisták kezdettől fogva kijelentették, hogy de Gaulle tábornok hatalomrajutása törvénytelen volt, durván kikényszerítették algériai reakciós hívei a polgárháborúval való fenyegetőzésükkel. A baloldal renegátjai Mollettel az élükön azonban, csaló módon a „köztársaság egyedüli megmentője" dicsfényével övezték de Gaullet. A franciák túlnyomó többsége természetesen elutasítja a gestapós módszereikről ismert algériai ezredesek uralmának lehetőségét. A tragédia abban rejlik, hogy sokan azért szavaztak de Gaullera, mert ezáltal ezen algériai ezredesek ellen akartak szavazni... Az úgynevezett ötödik köztársaság alkotmányát így túlnyomórészt teljesen ellenkező indokokból hagyták jóvá. Ez azonban Franciaország kárára nem változtat a dolog lényegén. LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE Azok az erőle, amelyek Franciaországban a reakciós diktatúráért harcolnak, a múlt hónapokban nagy ügyességet mutattak a közvélemény megtévesztésében. Céljaikat lépésről lépésre fondorlatosan és óvatosan valósítják meg. A népszavazásban aratott győzelmükkel nagyon értékes ugródeszkát nyertek belpolitikai terveik megvalósítására. Nem kell hangsúlyoznunk, hogy a diktatúra egyet sem teljesít a demagóg ígéretekből. Nemcsak azért, mert ez egyáltalán nem áll szándékában, hanem azért, mert ezt egyáltalán nem is tehetné: hiszen ellenkeznék osztályérdekeivel! Azon erők politikai programja, amelyek de Gaulle diktatúrájának felállítása érdekében tömörültek, általánosan ismert pontokat tartalmaz: az algériai háború folytatását, mert a gyarmati uralom fenntartását Algériában a francia burzsoázia többsége „vitán felüli" dolognak tartja, és a mai világban ehhez más út nem vezet, mint a gyarmati háború; a fegyverkezés folytatását a NATO vonalán, a Nyugat-Németországgal való „együttműködést" s az országnak ennek megfelelő pénzügyi és gazdasági hanyatlását, a külföldi adósságok további növekedését, a függetlenség csökkenését. Mindez elsősorban Franciaország munkásosztályának rovására történik, mert a kapitalisták, akik felállították diktatúrájukat, már nem akarnak semmilyen engedményt tenni a bérezés és a szociális gondoskodás terén. Az „ötödik köztársaság" alkotmánya a franciák szociális jogait egyszerűen eltörölte. E fejlődés következtében szükségszerűen fokozatosan éleződik az osztályharc, amivel egyébként számolnak a diktatúra hívei. De Gaulle nem véletlenül csinál reklámot „az osztályegyüttműködés szükségességének". A demokratikus szabadságjogok fokozatos elnyomásának, amihez a diktatúra eszköz és. ami már megkezdődött, most azonban törvényszerűen folytatódnia kell. A FASIZMUS TÖMEGALAPJÁNAK KÉRDÉSE Franciaországban kétségtelenül nincs tömegalapja a fasiszta diktatúrának abban a formában, ahogyan azt más országokban megszoktuk. Ügy tűnik azonban, hogy ebből a tényből egyes irreális következtetéseket vonnak le. Ezt a kérdést nem szabad sablonosan értelmezni és egybekapcsolni olyan helyzetekről alkotott elképzelésekkel, amelyek más időben, más országokban állottak fenn. De Gaulle pillanatnyilag bizonyos tekintélynek örvend, azonban nem lehet szem elől téveszteni azt a tényt, hogy valamennyi szélsőséges csoport, amely az utóbbi hónapokban nyílban fasiszta és terrorista jelszavak alatt versengett a közvélemény megnyeréséért, elszigetelten maradt. Ez azt mutatja, hogy a sovinizmus és az antikommunizmus hangulatai eddig nem leptek túl bizonyos mértéket. Ezért ha a - diktatúra „mozgalmat" akar létrehozni, kénytelen lesz niás külső formákat választani, vagypedig továbbra is meg kell elégednie a rendőrséggel, a csendorséggel és az ejtőernyősökkel. A KULCSPROBLÉMA Franciaország valamennyi barátját természetesen az a kulcskérdés foglalkoztatja leginkább, milyen lesz a további fejlődés a francia politikai baloldalon. Az antikommunizmus volt az oka annak, hogy még közvetlenül a népszavazás előtt is csődöt mondtak azok a kísérletek, hogy leküzdjék az ellentéteket és közös akciókra térjenek át. Igaz, hogy a kommunistákkal együtt elutasították a de Gaulle féle alkotmányt a szocialista párt ellenzéki csoportjai és a radikálisok egy része, valamint néhány további kisebb csoport. Ez azonban nem tudta ellensúlyozni a világos közös program hiányát arra az esetre, ha a diktatúra vereséget szenvedett volna a népszavazáson. A baloldal ugyan azt ajánlotta, hogy „ntím"-meí szavazzanak, de ezzel szemben nem tudott más kilátást nyújtani, mint az ellentétek folytatódását, amit a reakció tökéletesen kihasznált. A baloldal fő ereje, a kommunisták éppúgy, mint eddig, készen állnak, hogy minden erejüket latbavessék az egység megteremtéséért. A diktatúra Franciaországban olyan nemzetközi helyzetben jön létre, amely számára nem kedvező és olyan célokat tűz ki, amelyeket a francia burzsoázia még ez úton sem érhet el. Sokan, akik jól ismerik Franciaországot, az elmúlt években hajlandók voltak azť hinni, hogy ebben a pompás forradalmi hagyományokkal rendelkező országban a fasizmus elképzelhetetlen. Ha ma a fasiszta diktatúra éppen Franciaországban kap lábra, ez főleg egyet bizonyít, azt, hogy a kapitalizmus bárhol megszülheti a fasizmus barbarizmusát. Valamennyi népi erő szilárd, megbonthatatlan egysége nélkül, egyetlen tőkés országban sincs meg a biztosíték arra, hogy a burzsoázia a demokráciát a számára alkalmas pillanatban nem ejti el, nem beszélve arról, hogy a nép egysége híján a munkásosztály sohasem képes kiharcolni saját végső osztálycélját, — a szocializmust és a kommunizmust. Ha nem ma, akkor a jövőben és sajnos áldozatok árán, da e végzetes tanulságot nem kerüli el az a 17 millió francia sem, akiket megtévesz- ' tett a körülmények egybeszövődése, és akik a jobb élet felé ott keresik az utat, ahol az nincs. J. H. ÚJ SZÖ 3 * 1958. október I