Új Szó, 1958. október (11. évfolyam, 272-301.szám)

1958-10-30 / 300. szám, csütörtök

II dolgozó nép harcainak és győzelmeinek dicső története (Folytatás az 5. oldalról.) delmezzék a kapitalizmust, aláássák e munkásság harci egységét és fedez­zék a csehszlovák burzsoázia hátát, amikor az elnyomorította a dolgozó népet és fokozta reakciós Intézkedé­seit. * * * Amit a dolgozó nép helyzetéről mondottunk az első köztársaságban, az főleg a munkásosztályra vonatko­zott. ítéljük meg azonban, mi volt a helyzet a parasztok körében. A reak­ciós propaganda úgy festi le a dolgo­kat, mintha a parasztság az első köz­társaságban jól élt volna és elégedett lett volna. És mégis, nincs nagyobb kigúnyolása az igazságnak, mint ez az állítás. Mindenki tudja, hogy ez attól függött, a parasztnak mennyi földje volt, amelynek el kellett őt tartania. Mindenki tudja, hogy a föld­tulajdon az első köztársaságban úgy oszlott meg, hogy kisszámú nagybir­tokos, földbirtokos és kulák a föld­terület óriási részét birtokolta és hogy a nagyszámú parasztra eső töb­bi föld apró egyéni földtulajdonra forgácsolódott szét. A köztársaság első éveiben megvalósított „agrárre­form", nagy csalásban végződött. A nemesi és egyházi nagybirtokok lé­nyegében megmaradtak, csupán az ag­rár nagyurak maradékbirtokai gyara­podtak. Megerősödött a kulákok réte­ge, mivel az agrárpárt a tőkés rend támogatására rendszeresen arra tö­rekedett, hogy a vidéki burzsoázia egyre erősebb rétegét alakítsa ki. Az agrárpárt, hogy gúzsba kösse a földmüvesnépet a burzsoázia uralma alatt, „A vidék egy család" arcátlan jelszót alkalmazta. Ebben az „egy családban" azonban az volt a helyzet, hogy míg a nagybirtokosok, a föld­birtokosok és a kulákok gazdagod­tak, a kisparaszt elszegényedett. A középparasztot is egyre súlyosabb viszonyokba sodorták. Igaz, hogy számos paraszt is meg­feledkezett az első köztársaságnak e viszonyairól 1945 után, amikor helyeztük megváltozott. Számos pa­raszton az a vélemény lett úrrá, hogy jobb életük 1945 után magától alakult ki és hogy a föld magántulaj­dona a parasztnak olyan gazdálkodást biztosít, amely jól el tudja tartani. Ezek a parasztok nem láttak annak a gyökeres változásnak mélyére, amely 1945 után egész népgazdasá­gunkban bekövetkezett és azt sem látták, hogy e változás mily kedve­zően hatott a parasztok helyzetére is. Természetes,- hogy a kis halaknak is jó a sorsuk, híznak és elégedettebben élnek, ha környezetükből eltávolítják az őket felfaló ragadozókat. A mi parasztjainknak is 1945 után jobban ment a soruk, amikor eltávolítottuk a ragadozókat, akik az első köztár­saság alatt pusztították a paraszto­kat, amikor kiküszöböltük a végre­hajtókat, a könyörtelen uzsorásokat, hitelezőket. És amikor szétosztottuk a parasztok között az összes kisajá­tított földet, a föld azoké lett, akik dolgoznak rajta. A CSKP hősi harcának évei Az első burzsoá köztársaságban nem kecsegtette a jobb élet remény­sége a dolgozó népet. Minél inkább gyarapodtak gazdaságilag a tőkések, minél jobban gazdagodtak, annál rosszabb volt a dolgozók sorsa, annál mélyebben vágtak testébe az osz­tályrabság béklyói. Mi kommunisták ezért az első köztársaság idején egy­re hangosabban és egyre szenvedé­lyesebben énekeltük: „Le a zsarno­kokkal és az összes árulókkal! Pusz­tuljon a régi aljas világ! Mi minden bajtól mentes új életet akarunk a földön." Pártunk történelmének számos lap­ja azt bizonyítja* milyen nehéz küz­delmet vívott a CSKP az első köz­társaság idején és hogyan fokozta pártunk rettenthetetlen harci szelle­mét akkor, amikor 1929 februárjában Klement Gottwald elvtárs vezetésével a párt új vezetősége, a lenini szel­lemű vezetőség, megalkuvást nem ismerő bolsevik vezetőség, bátor, harcos vezetőség, az a vezetőség vet­te át irányítását, amely két évtizeden át történelmi jelentőségű győzelmek, 1945 és 1948 kivívására vezette a pártot. Amikor már 1937-ben fenyegető feszültség vette körül Csehszlovákiát, olyan intézkedések megtételét köve­teltük a csehszlovák kormánytól, me­lyek igazolták volna, hogy valóban védelmezni akarja a köztársaságot Hitler ellen. Akkor 1937-ben az ál­lamvédelmi törvényt tárgyalta a par­lament. Gottwald, Zápotocký, Široký, Dolanský elvtársak közvetítésével el­utasítottuk az előterjesztett törvény népellenes jellegét és oly értelme­zését javasoltuk, mely a huszita népi háborúk honvédelmi példáját követ­ve lehetővé tették volna a köztársa­ság népi, nemzeti védelmét. Az ál­lamvédelmi törvényjavaslat bírálata­kor bebizonyítottuk, milyen nagy ve­szély rejlik abban, ha a hadsereg burzsoá parancsnoksága államvédelem címén ily rendkívüli nagy hatalmat kap. Bebizonyítottuk, hogy semmi ke­zesség sincs arra, hogyan fog visel­kedni a burzsoá parancsnokság. Be­bizonyítottuk, fennforog az a veszély, hogy a köztársaság költségvetéséből eredő nagy költségeken a hadsereg­nek juttatott fegyvereket végül kiad­ják Hitlernek. Á későbbi események igazolták, hogy igazunk volt, amikor előre óva intettünk. Beneš 1938-ban München napjaiban arra használta fel a hadsereg tekintélyét, hogy le­hetővé tegye a behódolást, hogy a köztársaság védelmére szánt erődö­ket feladják a német fasiszta táma­dóknak. így történt, hogy 1939. már­cius 15 után a csehszlovák hadsereg teljes fegyverzetét kiadták Hitlernek, aki felhasználta a Szovjetunió elleni rablóhadjáratban. így érünk el 1938 Münchenjéhez. * * * Szeptember 30-án megemlékeztünk Müncnen 20. évfordulójáról. Csehszlo­vákia népe megemlékezett 1938. szep­tember 30-nak sorsdöntő napjáról, amikor a nyugati nagyhatalmak nyo­morult árulása és a csehszlovák bur­zsoázia gyffva behódolása utat nyi­tott Hitlernek a köztársaság szudéta­német területének megszállására és a német birodalomhoz való csatolására, hogy ezzel az erőszakos agresszív tettével előkészítse a cseh országré­szek 1939. március 15-én történt megszállásának lehetőségét, a cseh­szlovák állami önállóság felszámolá­sát és a Csehszlovák Köztársaság feldarabolását, amit nemzeteinknek a német fasizmus hóhéri zsarnoksága alatt hat éven át elszenvedett ször­nyű gyötrelmei követtek. Jelentőségteljesen emlékeztünk meg München 20. évfordulójáról. Csehszlovák, szovjet és más orszá­gokból érkezett történészek értekez­letet tartottak München összes kö­rülményeinek megvilágítására. A meg­emlékezésekben kiemeltük pártunk­nak 1938. szeptemberi napjaiban tanúsított magatartását, a CSKP fel­lépését a behódolás megakadályozá­sára és a köztársaság védelmének ki­eszközlésére irányuló erőfeszítésében. München 20. évfordulója alkalmá­ból a nyilvánosság elé vittük a tör­ténelmi szempontból fontos, Mün­chenre vonatkozó diplomáciai okira­tokat a Csehszlovák Köztársaság Kül­ügyminisztériumának és a Szovjet­unió külügyminisztériumának közös kiadásában. Alkalmunk volt prágai diplomáciai személyiségektől hallani, mily nagyra értékelik a közzétett diplomáciai okiratok fontosságát. Ezek a diplomáciai okiratok igazol­ják, hogy a Szovjetunió 1938 szep­temberében készen állott egyedül is megsegíteni Csehszlovákiát a Hitleri agresszió ellen, tekintet nélkül arra, hogy segítségnyújtása a nyugati ha­talmak segítségnyújtásához volt köt­ve és hogy abban a pillanatban, amikor a nyugati hatalmak elárulták a Csehszlovák Köztársaságot, a Szov­jetunió még készségesebben akart se­gíteni a veszélyeztetett Csehszlová­kiának, amit azonban a csehszlovák kormány nem fogadott el és vissza­utasított. * Az 1938. szeptember 30-1 kapitulá­cióra emlékezve felidézzük, hogy ka­pituláns értelemben véve milyen tel­jes lelki összeomlás következett be a vezető csehszlovák tényezők, állam­férfiak és a szocialista kormánypár­tok tényezői körében 1938. szeptem­ber 30 után. Egyre siránkoztak és ugyanakkor nevettek azon, hogy mi kommunisták nyomban szeptember 30 után magasra emeltük Csehszlovákia nemzetei szabadságána, a Csehszlo­vák Köztársaság helyreállításának i zászlaját. Szilárd támaszunk — a Szovjetunió A második világháború idején bekövetkezett események fejlődé­sében, Csehszlovákia nemzeteinek a német fasiszta járom alól való felszabadulásához és a Csehszlovák Köztársaság megújhódásához fű­zött reményekkel kapcsolatos ösz­szefüggő események kibontakozásá­ban van egy nap, melyet a legna­gyobb történelmi jelentőségű napnak nevezhetünk. Ez 1943. december 12-e, amikor Moszkvában új szövetségi szerződést, barátsági, kölcsönös se­gítségnyújtási és háború utáni együttműködési szerződést írtak alá a Szovjetunió és a Csehszlovák Köz­társaság között. Az 1943. december 12-1 csehszlo­vák-szovjet szerződést akkor írták alá, amikor a sztálingrádi győzelem dicsőségével övezett szovjet hadse­reg Kijev felszabadítása után már előretört Csehszlovákia határai irá­nyában. Igen, az a szovjet hadsereg, melynek segítségét a behódolók 1938. szeptemberében a bolsevizmustól való félelmükben visszautasítottak, már akkor a leigázott csehszlovák nép segítségére sietett. Az 1943 után be­következett események nagyon gyor­san peregtek, s a szovjet hadsereg már 1944-ben megközelítette hatá­rainkat és támogatta a Szlovák Nem­zeti Felkelés harcosait. így már 1945 elején felszabadította a köztársaság kelet-szlovákia területét. Nyilvánvaló volt, hőgy Csehszlovákia nemzeteinek felszabadulása Keletről érkezik. Közelgett már 1945. május 9-e, az a dicső nap, amikor a szovjet had­sedeg Prága felszabadításával bete­tőzte köztársaságunk felszabadítását, s ugyanakkor betetőzte a Szovjet­uniónak a hitleri Németország fölött aratott diadalmas történelmi győzel­mét. 1945 májusában beteljesültek a világtörténelem, az európai történe­lem és történelmünk nagy napjai! 1945. május 9-e Csehszlovákia nem­zetei újkori sorsának legjelentősebb napjaként íródott be hazánk törté­netébe. Május 9-ét mindenkor népi demokratikus Csehszlovák Köztársa­ságunk legnagyobb állami ünnepeként fogjuk ünnepelni. 1945. május 9-ével kezdődik Csehszlovák Köztársaságunk életének új korszaka. A Csehszlovák Köztársaság fennállásának negyven évét új köztársaságunk, népi demok­ratikus, ma már szocialista építésé­nek befejezése felé haladó köztársa­ságunk 13. éveként ünnepeljük. Mi kommunisták és velük együtt egységes Nemzeti Frontunk összes szervezetei ma büszkén mutatunk rá arra, milyen sikeresen építettük 13 éven át új köztársaságunkat és mi­lyen nagy művet hoztunk már létre. Soha többé nem ismétlődik meg München Mindenekelőtt büszkén mutatunk rá, milyen új helyzetet teremtettünk Csehszlovák Köztársaságunknak külső kapcsolataiban. Hazánknak évszázadokon keresztül rettegnie kellett létéért, életéért, mi­vel köröskörül ellenséges erők szo­rongatták. Bármikor indult harci ka­landra a német imperializmus, már első léptei nyomán a német milita­risták csizmái cseh nemzetünket ti­porták. Nézzük milyen a helyzete külső kapcsolataiban az 1945. május 9-én született népi demokratikus Cseh­szlovák Köztársaságnak! Kiszabadultunk a fojtogató körül­zártságből. Köztársaságunk jobbolda­lán ma baráti szomszéd — a Német Demokratikus Köztársaság áll. Köz­társaságunk jobboldalán áll ma a test­vér Lengyel Népköztársaság. Kztársa­ságunk baloldali szomszédja és szö­vetségese, a Magyar Népköztársaság. A magyar nép az 1956. évi magyar ellenforradalom leverésével örökre szétzúzta Magyarországon a nagyma­gyar reakciós harci törekvéseket élesztgető elemeket. Közvetlenül há­tunk mögött áll köztársaságunk ha­talmas oltalma és védőpajzsa, — a Szovjetunió, mellyel ma közösek a Csehszlovák Köztársaság határai, mi­vel Kárpátukrajna jogosan csatlako­zott az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársasághoz, melynek területét képezi. Ez biztosítja Csehszlovák Köztársa­ságunknak külső kapcsolataiban el­foglalt új helyzetét. Nem kell többé félnünk a köztársaságunk körül lap­pangó veszélytől, büszkén és öntuda­tosan tekinthetünk Nyugatra. Sohasem fog többé megismétlődni München, mivel a Csehszlovák Köz­társaság ma a dolgozó nép állama, mely sohasem hódol be. A Csehszlovák Köztársaság mellett áll ma óriási ere­jével a Szovjetunió, a Kínai Népköz­társaság és az egész szocialista tá­bor, mely Aštól Fenjanig, Kantonig, Hanoiig, a Csendes-óceán partjáig, a Himalája csúcsáig terjed, és több mint egy milliárdan lakják. Hruscsov elvtárs a közelmúltban Krasznodarban kijelentette: ma az a helyzet, hogy az imperialisták nem merészelnek háborút kirobbantani a szocialista országok ellen. Köztársa­ságunk nyugati határvidékére is vo­natkoztatjuk e szavakat. Bizonyára a nyugatnémet militaristák fülébe is el­jutottak ama szovjet nyilatkozat sza­vai, hogy ha esztelen módon mégis merészelnék megtámadni a szocialista keleti országokat, a nyugatnémet csapatokat mielőtt még átléphetnék Nyugat-Németország határait, meg­semmisítő csapás érné. S mint Hrus­csov elvtárs mondotta, ha az impe­rialisták kirobbantanák a háborút, ez a háború a tőkés rendszer bukásával végződnék. Csehszlovákia mai helyze­tében, a szocialista Csehszlovákia mai helyzetében biztosítva van a jövő. A jövőre nézve is csak győzteseknek érezzük magunkat. Szlovákiát illetőleg tagadhatatlan, hogy az első köztársaság idején a cseh burzsoázia a magyar uralom alatt épült számos ipari üzemet le­rombolt. Szlovákiát az első köztársa­ság idején szándékosan meghagyták gazdasági elmaradottságában, hogy monopolszerűen gyarapodjék a cseh tőke hatalma. Ha ma szocialista épí­tésünk csodáiról beszélünk, külön büszkeséggel mutatunk rá Szlovákiá­ra, az ottani gigászi alkotásainkra. Nagyvonalúan iparosítottuk Szlovákiát és mindenki, aki ma Szlovákiába lá­togat csodálattal látja, milyen nagy erővel folyik Szlovákia általános fej­lődése. A továbbiakban Kopecký elvtárs ki­jelentette, hogy népi és szocialista demokráciánk biztosítja a dolgozó nép minden szabadságjogát, viszont a felszabadult rabszolgák nevében a diktatúra formáját képezi a meg­döntött tőkés rabszolgatartók, kiszol­gálóik és cinkosaik ellen. Népi és szo­cialista demokráciánk ezért sohasem engedi meg, hogy bárki is visszaéljen a sajtószabadsággal, a szólásszabad­sággal, az alkotás szabadságával, s íly módon a nép érdekeinek, a szo­cializmus érdekeinek ellentmondó és a szocialista és kommunista ideoló­giával szemben ellenséges ideológiát segítő nézeteket és törekvéseket tá­mogasson. Arról is beszélt milyen nagy vív­mányokat biztosítottunk a dolgozó nép számára a szociális védelem, az egészségügyi gondoskodás, az anyáról és gyermekérői való gondoskodás, a gyógykezeltetés és üdültetés terén. Hasonlítható-e bármi is az első köz­társaság idejéből e nagy vívmányok­hoz? Vajon nem a legjobb bizonyí­téka a munkásokról, a dolgozókról való gondoskodásunknak szociális és járadékbiztosításunk, melyre köztár­saságunk több mint tízmilliárd ko­ronát juttat több százmilliárHos költségvetéséből? A biztosítás vala­mennyi nemét nemcsak a munkások és a többi alkalmazottak, hanem a szövetkezeti tagok, parasztok is él­vezik. A mezőgazdasági vidékek fal­vainak aggastyánjai sohasem gondol­tak arra, hogy öregkorukra járadékot fognak kapni az államtól. Milyen sok közszolgálatot élveznek díjtalanul kü­lönbség nélkül köztársaságunk dolgo­zói! A Csehszlovák Köztársaság fennál­lásának 40. évfordulója alkalmával méltán büszkélkedhetünk szocialista építésünk sikereivel. De sohasem en­gedhetjük meg, hogy fejünk megszé­düljön a sikerektől. Minduntalan gon­dolunk arra, hogy a szocialista épí­tésben elért sikereink feltétele a Szovjetunió segítsége volt, melynek alapját a hű, megbonthatatlan, egyre szorosabb és örök csehszlovák-szov­jet barátság képezi. A párt vezetésével sikeresen előre a további úton A Csehszlovák Köztársaság megala­kulásának október 28-án ünnepelt 40. évfordulójához tartozik pártunk­nak, Csehszlovákia Kommunista Párt­jának dicső történelme. Pártunk 1945. májusától és 1948 februárjától új történelmi feladatot teljesít. Mi kommunisták büszkék vagyunk sikereinkre, örülünk, hogy sikerült és sikerül ez a művünk. A nép ve­zető erejének, Csehszlovákia nemzetei vezető erejének, a köztársaság vezető erejének érezzük magunkat. Tudju azonban, hogy nem egyedül mi kom­munisták hajtottunk végre mindent, hanem támogatásra leltünk és lelünk munkánkban. Nagy érdemei vanna' ebben forradalmi szakszervezeti moz­galmunknak, a Csehszlovák Ifjúsági Szövetségnek, a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetségnek, az Antifasiszta Harcosok Szövetségének, a Csehszlo­vákiai Nőbizottságnak, szövetkezeti mozgalmunknak, a Csehszlovákiai Testnevelési Szövetségnek és népünk más tömegszervezeteinek, valamint fegyveres szervezeteinknek, néphad­seregünknek, biztonsági szerveinknek és népi miliciánknak. Elismerés illeti érdemeikért Nemzeti Frontunk többi politikai szervezeteit is: a Csehszlo­vák Szocialista Pártot, a Csehszlovák Néppártot, a Szlovák Megújhodás Pártját és a Szabadság Pártot, melyek segítettek bennünket népi demokrá­ciánk megszilárdításában és mellet­tünk álltak 1948 februárjában, s ön­feláldozóan részt vesznek szocialista építésünk közös művében. A Csehszlovák Köztársaság fennál­lásának 40. évfordulóján pártunk büszkén tekinthet vissza történelmi útjára és tevékenységének sikereire. Mélyen tudatosítjuk azt, hogy csak azért haladhattunk a sikerekhez ve­zető úton, mert Csehszlovákia Kom­munista Pártja mindenkor rendület­lenül hű volt a marxizmus-leninizmus elveihez, a proletár nemzetköziség el­veihez, mert sohasem tért el ezektől az alapelvektől, mert mindenkor ren­dületlenül hű volt a Szovjetunióhoz, nagy tanítóra és segítőtársra talált Lenin dicső pártjában, a Szovjetunió dicső Kommunista Pártjában. A CSKP rendületlenül halad tovább ezen a helyes marxi-lenini úton, hogy új győzelmeket arasson, hogy sike­resen vezesse a dolgozó népet hazánk szocialista építésének befejezése és köztársaságunk felvirágzása felé! Elvtársak! Október 28-át ünnepeljük ma. Igen, ün­nepeljük. A reakciós emigránsok ugyanis a Csehszlovák Köztársaság megalakításá­nak 40. évfordulójával kapcsolatban indí­tott kampányukban azt a benyomást akar­ják kelteni, mintha őket illetné október 28. megünneplése. Mi azonban azt tartjuk, hogy október 28-ának ünnepét csupán besszennyezi, ha Zenkl, Lettrich, Procházka, Mayer, Černý, Voženilek és hasonszőrűek ünneplik, ha köztársaságunk reakciós ellenségei, ha a Csehszlovák Köztársaságot eláruló és Hitlernek kiszolgáltató csehszlovák bur­zsoázia képviselői ünneplik. Csehszlovákia népe haraggal fordul a2 emigráns árulók felé, akik október 28-át saját ünnepüknek tartják. Október 28. a mi ünnepünl^ mint a Cseh­szlovák Köztársaság megalakulásának napja, mint a csehszlovák ipar államosítása év­fordulójának napja. A Csehszlovák Köztársaság fennállásának mai 40. évfordulóját jő alkalomnak tartjuk forró hazaszeretetünk kifejezésére. Lángoló hazafiak voltunk mindig akkor is, amikor a burzsoázia szidott bennünket, hogy „hazaáwlók" vagyunk. Mindig sze­rettük hazánkat, ezt a nagy történelmi múltú országot, melynek legdlcsőbb kor­szaka a forradalmi huszitizmus és táborita szellem korszaka volt. Ma százszorta jobban szeretjük hazán­kat, mivel egészen a mi hazánk. Népi demokratikus és szocialista haza. Határ­talanul büszkék vagyunk a szocialista épí­tésben elért sikereire, büszkék vagyunk világhírére, büszkék vagyunk a Szovjet­unióval, a Kínai Népköztársasággal és a többi szocialista és békeszerető ország­gal ápolt barátságára. Büszkék vagyunk a világ békeharcban, a népek szabadság­harcában, a világ haladásáért vívott harc­ban elfoglalt méltó helyére. Azt akarjuk, hogy (lazánk minden lakó­ja — csehek vagy szlovákok, avagy más nemzetiségek, lengyelek, ukránok, magya­rok, németek egytől egyig épp olyan forrón szeressék népi demokratikus és szocialista köztársaságunkat, mint mi. Aki még kételkedik érzelmeiben a népi demokratikus és szocialista köztársaságun­kat illetőleg, tisztán hazafias szempontokból is vizsgálja csak meg lelkiismeretét, tartson mély lelkiismeretvizsgálatot és meggyőződik tévedéséről. Rájön arra, hogy fel kell adnia az igazságtalan szociális megkülön­böztetés idején, az első köztársaság idején begyökerezett összes szokásait, bárhogyan is fájjon ez egyéni szempontból, hogy gondolatvilágában is meg kell szabadulnia a tőkés múlt összes csökevényeitöl és maradványaitól. A hü, a forró hazaszeretet — népi demokratikus és szocialista köztársaságunk szeretete ma a boldogság érzésével tölti el hazánk lakóit. Az a tudat hatja át, hogy a világot és az emberiséget a szo­cializmus és a kommunizmus legmagasabb céljai felé hajtó, történelmi forradalmi erők hatásával összhangban érez, gondol­kodik, cselekszik és él. Mindent megteszünk, hogy köztársasá­gunk minden lakójába és egész ifjúságunk­ba beplántáljuk ezt a forró szocialista hazaszeretetet. Az utóbbi években elért egyre szem­melláthatóbb sikereink lelkesedéssel töl­tenek el bennünket. Világosan látjuk, milyen sikeresen fog köztársaságunk tovább fejlődni, és kitűnik a szocialista országok táborában. Szovjet barátainknak, Hruscsov elvtársnak és más szovjet elvtársaknak mindig azt mondjuk: „A mi becsvágyunk, hogy szo­cialista Csehszlovák Köztársaságunk gyöngy­szem legyen a szocialista országok tábo­rában, olyan gyöngyszem, mely egyre job­ban ragyogjon a nagy nap, a Szovjetunió sugaraiban." A Szovjetunió ma az SZKP XXI. kong­resszusa előkészületeinek jegyében él és az SZKP XXI. kongresszusán tárgyalásra kerülő grandiózus tervek alapján tovább halad előre gazdagságának, óriási erejének és hatalmának további felvirágoztatása felé. Kétségtelen, hogy ebben örök barát­I ságunk a Szovjetunióval áldásosán, gazda­gon fog gyümölcsözni. Köztársaságunkat a boldog fejlődés, né­pét pedig a legszebb jövő útján vezetjük. A Csehszlovák Köztársaság fennállásának 40. évfordulója alkalmából Is ezt mani­fesztáljuk. S ezért kiáltjuk: Éljen drága Csehszlovák Köztársaságunk! Előre népi demokratikus és szocialista hazánk boldog tovább- fejlődéséért! Éljen hőn Meretett pártunk, Csehszlo­vákia Komunista Pártja, dolgozó népünk szocialista építésben elért győzelmeinek ve­zére és szervezője! Éljen egységes Nemzeti Frontunk! Éljen nagy és testvéri barátunk és szövetségesünk, éljen a Szovjetunió! Fel a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 41. évfordulójának hatalmas ünnep­ségeire és a csehszlovák-szovjet szö—t­ségi szerződés megkötése 15. évfordulójá­nak örvendetes megünneplésére! Csehszlovákia Kommunista Pártja veze­tésével, a Nemzeti Front szilárd egységé­ben előre hazánk szocialista építéséit befejezéséért! Előre a szocializmus győzelméért vívott harcban! Előre a béke győzelméért vívott harcban! ÜJ SZÖ 6 * 1958 október 30.

Next

/
Oldalképek
Tartalom