Új Szó, 1958. október (11. évfolyam, 272-301.szám)

1958-10-28 / 298. szám, kedd

) JÚLIUS FUCfä: k PARADICSÖM KÜSZÖBÉN . -¥>" .ff' IDEGEN ÁRNYAK Az ilyen nyomortelepekre is eljutott a rettegett végrehajtó, hogy az uralkodó államrend nevében elvegye az utolsó szegényes bútort és a család feje felől a silány védelmet nvúitó fedelet. » A •szemétdombok hulladékát gyűjtötték össze azok, akiknek a gazdagok asztaláról még morzsa sem jutott. telnek, elpusztítani ezt a fenyegető koloniaövezetet. íme, a második komoly ok arra, hogy a telepek eltűnjenek a föld színéről. Vannak még más, kevésbé komoly okok, amelyeket fel lehet használni. A koloniák nyirkos völgyekben épültek, az emberek ezrei reumatizmusra vannak ítélve, nagyon is éltető itt a talaj a járványok számára, a fagyok kisgyermekeket pusztítottak el itt — a kolóniákat tehát el kell tüntetni a föld színéről. Jobb lakáslehetőségekről kell gondoskodni a telepek lakói részére. Jobb Iakás'okat ? Annak a párezer munkásnak? A prágai szüksé.qkolóniáknak csak neve és nyomora volt eddig azonos az imperialista államok tengerentúli koloniáival. Március 25-e óta még egy közös jellemvonásuk van: A büntetőexpediciók. Mert az, amit a prágai nemzetiszocialista főpolgármester és annak szociáldemokrata helyettese csinált azzal a kaliba- és bódécsoporttal, amely a paradicsom küszöbén a legszegényebb munkáscsaládok számára hajlékul szolgált - az nem volt más, mint büntetőexpedíció. Az egész eljárás ezt bizonyítja. Nem dzsungelen, nem sivatagon — hanem a főváros utcáin keresztül voíiulnak végig a büntetőexpedíció katonái. A parancsok pontosak: Várni! Lesben állni! Kivárni a legkisebb ellenállás pillanatát! A teleplakók munkába mennek. Csökkent a menedékhelyek védelmi ereje. Rajta! A bUntetőextredíció diadalmasati távozik. A főpolgármester meg lesz elégedve. A polgári lapok lelkesen ünneplik a szociálfasiszta bátorságot. Néhány liberális érzékenykedő tiltakozik. Az államügyészség gondoskodik róla,'hogy megtudják: cenzúra is van a világon. Termékeny napok. És ma már a tizenhetedik családot fosztják meg hajlékától. Délután. Nyugalom. A főpolgármester úr a délutáni feketéjét issza, miközben büszkén lapozgat szocialista esti lapjában, amely az erélyét magasztalja. Prága utcáin ötszobás lakások tisztes tulajdonosai sétálnak. Ki merne az ő kényelmükre törni ? Már senki se tudja ... Csak a vrsovicei kaszárnyában állnak még készenlétben a katonák. És a tizenhetedik család hiába keres hajlékot. A paradicsom küszöbén. (Tvorba, 1930. IV. 3.) Az ember, akinek feje fölött ninc.s tető, aki várja, hogy megmentsék az esőtől, a téli fagytól, aki véres komolysággal fogadja az ígéreteket, mert nyomora már elviselhetetlenné vált, mert iszonyattal várja az éjszakát, amelyet a nappaltól csak tizenkét óra választ el, az ilyen ember tulajdonképpen veszélyes. Veszélyes, mert csak rövid időre van szüksége ahholz, hogy megértse: minden ígéret csak tréfa, amit az ő nyomora rovására eszelnek ki. Az, hogy ez az ember ócska vasúti kocsikat vásárolt, hogy deszkákból lakásra szolgáló ládákat szegezett öszsze, hogy apró találmányokkal javított telepeslakó sorsán - ez mind csak önsegély volt. De ezt az önsegélyt már csak lépés választotta el ettől a felismeréstől: Csak magunk segíthetünk magunkon - mindenben. Prága körül szükségkolóniák viskói nőttek ki a földből. A munkások ezrei hatalmas övezettel vették körül a fővárost. Ez vörös bekerítés volt. önsegély? Nem. Forradalom! Beszédek, felvonulások, gyűlések, tüntetések, üzemi munka .— a kolonisták a forradalom meggyőződéses munkásai. Milyen veszélyes dolog ez — a város tulajdonosai számára. Kiirtani ezt a nem önkéntes szervezetet, szétszakítani ezeket a tömegeket, amelyek a nyomor, az éhség és akarat egységes ütemében menePráaa külvárosaiban íav élt a proletár. A prágai polgároknak van egy szórakozóparkjuk. A Vrsovice mögötti völgyben jól látható e park csupasz i csontváza, amely évről évre várja, 'j hogy beborítsák hússal.» Édennek - ] Paradicsomnak hívják.. Az idegeneknek, akik meg akarták ismerni ezt a prágai Prátert, ráadásul „érdekes látványban" is volt részük, amelyről i a Baedekerek nem emlékeznek meg. c A bérházak, és a villák közötti úton — ] a szórakozóparadicsom küszöbén — • néhány tucat fabódé húzódott meg. j Ha a kíváncsi idegen jobban szemügyre vette ezeket a tákolmányokat, ] akkor láthatta, hogy emberek élnek 1 bennük. Bérházak, villák, szórakozó- i park és állandó lakhelyül szolgáló 1 bódék — ezt rendkívül groteszk je- < lenségnek tarthatta az idegen, s ha í tudott írni-olvasni, tétovázás.nélkül i humoros tárcát írt róla újságjába. De J ha nem írt is, hát legalább mesélt < róla. i A prágai kolóniák dicsősége a ieg- 1 nyomorúságosabb lakásviszonyokkal i rendelkező városokén is túltett. Fővárosi lakosok, akik hegyi favágók kalibáiban laknak! Mily kellemetlen. — a város reprezentánsai számára! 1 Prága főpolgármestere egy ezüst 1 tálban pirulni látta saját arcát, ami- 1 kor valamelyik párizsi banketten egy szellemeskedő vendég két tószt között i kissé tapintatlanul tréfás megjegyzéseket tett a prágai kolóniákra. — i íme, komoly ok arra, hogy a kolóniák < eltűnjenek a föld színéről. < Gyerekkoromban — még az első világháború előtti években — néha az apám megfogta a kezemet s elvitt sétálni. Rendszerint a külvárosi utcák, temetők, gyártelepek felé jártunk. így kerültünk el egyszer az akkori Fűzfa utca végére, ahol a cérnagyár hatalmas tömbje állott. A gyár körüli „grundon" valami idegen nyelven beszélő gyerekhad rúgta a labdát. Kérdésemre az apám elmagyarázta, hogy angolul beszélnek, a cérnagyár angol mérnökeinek és mestereinek a gyerekei., A további kérdés természetesen az volt. mit keresnek az angolok itt Pozsonyban ? — A gyár angol — magyarázta apám s szavaiból kiérződött, természetesnek találja, hogy a mérnökök és mesterek is angolok legyenek. Idővel kitűnt aztán az is, hogy nemcsak a cérnagyár tulajdonosai idegenek. A selyemgyár a katonai temető mellett a franciáké volt, a hatalmas dinamit-gyár, a város legnagyobb ipartelepe, amelyhez éppen akkor építették ki a villamosvonalat, viszont svéd. A gyerekek által közkedvelt Stollwerck-gyárnak a tulajdonosai valahol Kölnben, NyugatNémetországban laktak, sőt még a közüzem jellegű villamosvasút is, amelynek kocsijai nehezen küszködtek fel a posta előtti emelkedőn, szintén angol érdekeltség volt. Mindez gyerekkorban inkább csak érdekességnek tűnt fel előttem, s hosszú éveknek kellett elmúlniok, míg megértettem e jelenség értelmét. Mint fiatalember a kassai magnezit-gyárban dolgoztam s idővel, amikor a vállalatot a Zivnostenská banka kezében levő nagy prágai cég megvásárolta, beleláttam a nemzetközi érdekek boszorkánykonyhájába, hogyan vonaglik az egész köztársaság gazdasági élete a nemzetközi tőke polipkarjai között. Az első világháború látszólagos győztesének, a francia imperializmusnak a csápjai nemcsak katonai téren értek el Csehszlovákiába. Nemcsak a csehszlovák hadsereg vezérkari főnöke és számos magasállású tisztje volt a háborút követő évtizedben francia tábornok. A francia monopoltőke is behajtotta a Masaryk-féle felszabadítás árát és a háborút követő években rátette kezét a legnagyobb csehszlovákiai vállaatokra. Elég, ha a legnagyohb csen-' rzlovákiai bankra, a Zivnostenská jankára, a plzefii Skoda Művekre, a .fineci kohővállalatra, annak számtaan„ Ostrava vidéki bányájára utaunk, amelyeknek jelentős részvénytötegei voltak egy francia mammut/állalat, az Union Européenne kezén. Tovább lehetne folytatni ezt a felsorolást, mi minden volt Csehszlovádában angol, amerikai, osztrák, svéd, íolland és egyéb érdekeltségek birtokában. Ez azonban csak adat-áraiat lenne. Hogy gyakorlatilag mit jelentett az idegen tőke uralma az itteni dorgozók számára, azt l'932-es ?sztendő tavaszának egyik napján tapasztalhattam, akkor, amikor a világválságnak a tőkés gazdálkodást Eonnyasztó szele legjobban dühöngött Európában. Lepercq úr, az előbb említett Union Européenne elnöke, a francia monopóliumok helytartója, Csehszlovákiában végig látogatta az érdekkörébe tartozó itteni vállalatait. így került el a kassai magnezit-gyárba is, ahol akkor már két esztendő óta a bányában csak heti két-három napot dolgoztak, míg a pörkölőüzem egyre csökkentette a dolgozók létszámát. Lepercq úr a gyár irodájában pillantást vetett a rendelés-állományra és a raktárkészlet-kimutatásra s már döntött is: - II faut l'arréter! - Le kell állítani! — hangzott a lakonikus döntés, és 15 hőinapig állt a gyár. Lepercq úr, aki meg se tekintette a vállalatot, továbbszáguldott limousinján a Gölnic völgye felé, hogy hasonló intézkedéseket foganatosítson — no nem az Itteni dolgozó nép, az itteni gazdaság érdekében, hanem csak abból a célból, hogy hazai, nagyobb hasznot hajtó üzemeinek működésben tartásával biztosítson maga és érdekeltsége számára még a világválság legsúlyosabb napjaiban is minél búsásabb hasznot. A magnezit-gyár munkássága a kommunista párt vezetésével ellenállott, nem akarta elhagyni munkahelyét — de a kivezényelt csendőrség és rendőrség hatalmas kézitusa után ura lett a helyzetnek. Tulajdonképpen persze nem a rendőrök győztek, ők csak végrehajtották az idegen tőke parancsát ezen, más, annyi sok gyártelepen. Szőke Lőrinc Meredek domboldal sziklás talaján húzzák a tehénkék a nehéz faekét, a paraszt verejtéke hull a feltört föld barázdái közé. Terebélyes fa árnyékában „Lelkiismeretlen agitátornak" nevezte őt a magyar úri reakció lapja azért, mert nem tudta a lelkére venni, hogy hallgasson. Annyira „lelkiismeretlen" volt, hogy nem tu'dta dicsérni az akkori kizsákmányoló rendszert, erőszakoskodókat, a milliós lopásokat. Leleplezte a hivatali túlkapásokat, a gazdasági elnyomást, a nyomort. Nem tudott hallgatni, vaknak és süketnek maradni. Major István elvtárssal beszélgetünk és hallgatjuk, amikor visszaemlékezik élményteljes életének néhány érdekes mozzanatára. Itt-ott megszakítjuk beszédét és kérdéseket intézünk hozzá. — Hogyan ismerkedett meg a Szocialista mozgalommal? — kérdezzük. — Ügy 1912. körül, amikor még Néveden tanítóskodtam — Baranya megyéből munkáról visszatérő munkások a „Kommunista Kiáltványt" és egy röplapot hoztak magukkal. Ezeket kezdtem tanulmányozni és hatásuk alatt a tanítók járási munkaértekezletéről már megfelelő szellemű jelentést küldtem a Somogyi és Bacsó szerkesztőségében megjelenő Üj Korszak című haladó tanítólapba. A továbbiakban megtudjuk, hogy abban az időben a nyitrai püspökség körlevelet adott ki, vigyázzanak azokra a tanítókra, akik az üj Korszakot olvassák. Felekezeti iskola lévén, a tanító postáját is a plébánoshoz hozták, aki azt felbontotta. Amikor Major elvtárs ezt szóvátette, összezördültek emiatt. Fegyelmi eljárás lett belőle, ami feltételes büntetéssel végződött. — Hol tartózkodott az őszirózsás forradalom, illetve a Csehszlovák Köztársaság megalakulása idején és mire emlékezik vissza? — hangzik további kérdésünk. — 1938. októberében a verebélyi járási Nagyhinden tanítottam. Emlékszem, amikor fegyvereket osztottak ki a nemzetőrök között. Az őszirózsás forradalomnak nem volt különösebb lefolyása ott. 1919 nyarán pedig a Vörös Hadsereg Pálmai-csoportjának 9 tagú járőre vonult be a faluba. Még a plébános is megvendégelte őket. Később, 1920-ban, a decemberi sztrájk idején Verebély környékén mozgósították az emberekét. Tömegestül jöttek a mezőgazdasági munsok Babindal, Kaláz és más községekből, uradalmakból. A sztrájkot sajnos leverték, a szervezőket láncraverve vitték a börtönbe. Én az ablakon ugrottam ki a kertbe, majd egy, pajtában bujtattak el. A vasútvonalat és az utat Érsekújvár felé csendőrök őrizték, engem • Nyitrára szöktettek parasztszekéren. Ezalatt nálunk házkutatást tartottak, a feleségem mellének szegezték a szuronyt és hálóingben felkergették a padlásra. Még jó, hogy volt annyi lélekjelenléte s a gyerekek babái közé rejtette az iratokat. A csendőrök egész nap a ház körül lesték jövetelemet. 1921. május 1-én Dunaszerdahelyen beszéltem a néphez. A CSKP megalakulásakor már Bratislavában tartózkodtam. Nagyhinden ezalatt szünetelt a tanítás s mire visszatértem, otthon is megalakult a helyi pártszervezet, amely a községben a szociáldemokratákkal együtt abszolút többséget alkotott, — Kommunista meggyőződéséért már akkor üldözték? — Előbb az egyházi hatóság igyekezett meggyőzni illetve megvásárolni azzal, hogy Nyitrára, tehát nagyobb városba helyeznek, ha megváltoztatom elveimet. Ezt kereken visszautasítottam. Azt mondták rám, hogy megátalkodott, keményfejű ember vagyok. Rövid idő múltán lemondtam tanítói állásomról és sorsomat végleg összekötöttem a párttal — az osztályharc katonája lettem — fejezte be a beszélgetést Major elvtárs. Grek Imre KÉTFÉLE GOND Már sokan elfeledtek, s a legfiatalabbak, akik nem tudják, mi a nyomor, az éhség, a reménytelen holnap, sokszor túlzásnak tekintik a 25 — 30 év előtti életről szóló megemlékezéseket. Pedig nincs abban semmi túlzás. Ezt bizonyítja két rövid idézetünk is, amelyek megvilágítják, kinek milyen gondjai voltak. Lássuk csak, miről ír egy munkás „Az Űt" 1931. március 20-i számába: „ ... Reggel, hogy a napi háromszori étkezést lehetőleg kettőre szorítsuk le, továbbá, hogy a hideg lakásban ne kelljen dideregni, csak én kelek fel hét órakor, hogy a „köpködőben" lehessek nyolc órára, hogy az esetleges munkaközvetítést el ne mulasszam. Munkaközvetítés helyett azonban mindig csak a saját és a többi munkanélküli kollégáim korgó gyomra hallgatásában van részem, mivel a napi kétszeri étkezés gyönyöreit csak a családomnak hagyom meg, míg én kénytelen vagyok az egyszeri evéssel is beérni, s így csak üres gyomorral szaladok el reggel hazulról. Odahaza a család csak tizenegy óra felé bújik kl az ágyból, hogy a sovány eledelt, amit a városi és az állami urak heti 40 (negyven) korona segélyéből egy napra egy étkezésre készíteni lehet négytagú családnak, elfogyassza, azután pedig rongyaiba burkolózva dideregnek egész napon át. Ez így megy napról-napra, már hónapokon keresztül." # * # Egész más gondjai Voltak a tőkés uraknak. Nem a munka, hanem a nyereség. A „Híradó"-ban 1931. március 1-én közzétettek egy jelentést, amelyből itt néhány sort idézünk: „A Pozsonyi Általános Bank R. T. közgyűlése. ... Az 1930. év vége tehát óriási értékpusztulást hozott magával... A mi IntézetUnk ezen kedvezőtlen változásoktól a lefolyt évben örvendetes módon magára maradt... Összbetét állományunk 23V2 milliókoronával növekedett. Tiszta nyereségünk 2,608.005 koronát tesz ki." Két osztály - másféle gondok, merőben ellentétes érdekek. n, %