Új Szó, 1958. október (11. évfolyam, 272-301.szám)

1958-10-19 / 290. szám, vasárnap

Textiliparunk termékeinek žilinai szemľjén A žilinai textilipari kiállításon tex** tiliparunk termékeinek a legjavát, tehát korántsem valamennyi fajtáját képviseli az a közel ezer különféle gyapot, gyapjú, selyem, len és kenderkelme, melyet Žilinán a szlovákiai textilipari vállalatok és néhány csehországi textilüzem kiállított. A nagyméretű bemutató célja, hogy tájékoztassa hazánk lakosságát textiliparunk jelenlegi helyzetéről, fejlettségéről és megismertesse az 1959-ben piacra kerülő újdonságokat, szöveteket, ruhákat, szőnyegeket, bútorhuzatokat és a textilipar egyéb termékeit. A kiállítás mély benyomást tesz a látogatókra. Nagy hatást kelt a főteremnek (a kiállítás ugyanis négy részletből és öt teremből áll) a bejárattal szembeeső falán felfüggesztett színskála. A színek közhasználatához mérten arányos szélességű szövetek láthatók a piros, szürke és világoskék színek különféle árnyalatával. A kiállítást egyébként az egyes üzemek csoportbemutatói alkotják, melyek közül a legnagyobb helyet a žilinai Slovena nemzeti vállalat termékei foglalják el. Ez az iizem nemcsak össztermelésével tartozik az elsők közé hazánkban, de nevezetes gyártmányainak jó minőségéről is. Kiállított termékei, mindenekelőtt az ismert gyapjú és gyapot vagy félgyapjas szövetei, s a módfelett tetszetős szőnyegei tovább népszerűsítik jó hírnevét Az első kiállítási terem fő részén a trenőíni Merina nemzeti vállalat több mint 250 szövetfajtája kerül bemutatásra ízléses elrendezésben és mutatós összhangban. Ez az üzem javarészt csak férfi és női öltönyt, illetve kosztümszöveteket készít. Bemutatott termékei alapján az 1959. év divatos színeit az említett ruhafajtáknál tavasszal és nyáron a világos kávébarna, szürke és kék, őssszel pedig a feketecsíkos kék vagy a kékcsíkos sötétszürke alapú szövetekben határozza meg. Jóminőségűek és szépek a télikabát-szövetek is, melyek közt újdonságokat pl. a barna alapú sötétbarna és kevéske fehér mintás szöveteket is tálálunk. M

inél tovább halad a látogató a kiállításon, annál kellemesebb meglepetések várják. Természetesen elsősorban a nők körében vált ki nagy érdeklődést a selyem, műselyem és szilonanyagok számos különféle fajtája. Szilonkészítményeink mint mindenütt a világon, ahol megismerték őket, itt is rendkívüli érdeklődésnek és elismerésnek örvendenek. Színezetük váltakozó. Nagy részük a kék és zöld, valamint a lila számos árnyalatát képviseli. Hasonlóképpen a selyem és műselyem anyagok is, de ezek között megtaláljuk a szürke, fekete színeket és a mintás fajtákat is. Külön helyiségben kerültek bemutatásra a brüsszeli világkiállításon is megcsodált szilon- és selyemkészítményeink. A mintásak közül a legszebb egy sötétsárga és egy ibolya alapszínű szilonanyag. Az előbbit sötétsárga és aranyszálak futják be körülbelül fél centiméteres sávokban, míg az utóbbit A szövetkeznek !V. országos kongresszusa tiszteletére A IV. országos szövetkezeti kongresszus előtti időszakban fokozódik az új szövetkezetek megalakítása, a szövetkezetek tag- és földalapjának gyarapodása. A kassai kerület szövetkezetesítésében a kassai járás ér el jelentős eredményeket a kongresszus előtti időszakban. Kokšov-Bakša községben 99 kisés középparaszt a IV. országos szövetkezeti kongresszusnak és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 41. évfordulójának tiszteletére szövetkezetet alakított. 228 hektár földön fognak gazdálkodni. A kassai járásban Alsóhutkán is szövetkezet alakult. 55 szövetkezetes 330 hektáron fog gazdálkodni. E szövetkezetek megalakításával a járásban már 19-re emelkedett a szövetkezetek száma, a kassai kerületben 46-ra. Az év elejétől a kassai kerületben 6397 kis- és középparaszt lépett a szövetkezetekbe 35 744 hektár földdel. A kerületben a földterület kibővülésével a szocialista szektor kerületi viszonylatban a mezőgazdasági földterületnek már több mint 75 százalékán gazdálkodik. Bohuš Nemček, Kassa ezüst és fekete szálakkal szőtték át. Nagyon tetszetősek az egyszínű szilonok is, többek közt az égszínkék, mely egyik újdonsága lesz az 1959-es évnek. Válósággál művészi dolgok a selyemszövetek is, kifogástalan Ízléses elrendezéssel, egybeillő színcsoportosítással egyéni kifejezést adnák a teremnek. A kiállításnak egyik külön részletében foglalnák helyet a szőnyegek. A perzsaszönyeg típusok javarészt a žilinai Slovena n. v. készítményei. A számos példány közt egyszerűt, de jóminőségűt is tálálunk, általában a hagyományos piros alapszínek és a fehér-fekete, sárga, kék és zöld színű mintákkal. Válósággál népművészeti alkotások a kežmaroki Tatran n. v. jóminöségű és szépmintájú tartós szőnyegei. A kiállításnak e részlegében foglalnák helyet a mintás vagy egyszínű zöld, világos kék, bordó, vagy szürke bútorhuzatok is és a selyem vagy gyapot ágytakarók, valamint a gyapjú pokrócok számos fajtái. A bemutatott termékek közt nagy számban szerepelnek a fehérnemű, ágynemű, valamint a kötött gyapjú kellékek, pulóverek, kardigánok, kesztyűk, fürdőruhák újszerű, tetszetős és kiváló minőségű fajtái is. A számos vitrin közül az egyik ötletes összeállításban tartalmazza a Technolen n. v. készítményeit. Kisméretű vasúti és lovasko'-'kra, teherautókra, szénaboglyára és különféle gépekre kifeszített ponyvái, valamint kisebb-nagyobb sátrai az üzem termékeinek sokoldalú félhasználásáról beszélnek. A kiállításnak szabadtéri részletében is megtaláljuk a rendkívül szép, ízléses, összhangos, esztétikailag kifogástalan, gondos rendezés és előkészítés nyomait, mely végigvonul az egész kiállításon. Élvezetessé teszik a kiállítást a textilüzemi munkahelyek és a divatos öltözködés bemutató képes illusztrációk. A kiállított textil fajták jellegét összegezve elmondhatjuk, hogy elismerést vált ki és megnyugtató hatással van a látogatóra, mert a látottak alapján mindenki elégedett lesz az 1959-es év divatjával, az üzleteinkben kapható textilfajták minőségével és színével. A kiállítással kapcsolatban szüksé** ges, hogy a divatbemutatókról is megemlékezzünk, melyek ezúttal világszínvonalúak voltak. A prágai divat világkongresszus száz legsikeresebb modelljét láthatta Brüsszel, Moszkva, Budapest és Bukarest után Žilina lakossága. Ezt követően számos üzemi divatbemutatót is tartották, melyeken a hazai vállalati divattervezők sikeres alkotásai szerepeltek. Lehetetlen volna felsorolni a legkiválóbb, a legnagyobb tetszést nyert modelleket is, mivel számuk túlságosan magas. Átlagos jellegük, hogy az idei divat alapmotívumait viselik, természetesen számos módosított új fazon, kivágás, stb. érvényesítésével. Mind a divatbemutatóknak, mind az | országos textilipari kiállításnak nagy sikere van. Jellemző erre, hogy már az első napon csaknem ezer látogató kereste fel a Slovena n. v. üzemi klubját, ahol a kiállítást megrendezték. Szabó Géza. ÉPÍTŐ IPARUNK ÉGETŐ KÉRDÉSEI $ Ha összehasonlítjuk Szlovákia, vagy az egész köztársaság néhány épít é^ szett központját, szinte spontánul az előtérbe kívánkozik jónéhány, az építkezések hatékonyságával összefüggő kérdés, olyanok, mint például az egy ^mintha struccpolitikát folytatva azokat ismételnénk. ^ Hogy hibák, különösen az építészetben még akadnak, az érthető, hiszen fennek az iparágnak olyan sajátosságai vannak, amelyek egyedülállóak a ma§gulc nemében. Elég, ha megemlítjük az építészeti dolgozók összetételét \Mindenki előtt ismert tény, hogy ebben a szakmában a dolgozók 75—*( iszázatéka néhány évvel ezelőtt még a mezőgazdaságban dolgozott. 80 z építészetben, hogy csak egy-két esetet említsünk, nagy gondot okoz mindenütt, különösen a nyári hónapokban a munkaerőhiány. Az ebben az iparágban dolgozók nagy része ugyanis faluról származik, legtöbbjének még mindig megvan a maga 0,5 — 2 hektárnyi földje, amit gondolva, hogy ily módon is meg tud művelni, nem adja be a közösbe — a szövetkezetbe, inkább az otthonmaradt családtagok segítségével a heti munka elvégeztével megművelni. Az iíly módon élők aztán nagy gondot okoznak az építkezési vállalat vezetőségének, mert az ilyen típusú munkások, — természetesen minden rosszakarat nélkül — a nyár folyamán, amikor a munkaidőt a legjobban ki lehetne használni, az építkezéseken, a hét végén, gyakran már pénteksyi hátat fordítanak az építészetnek, hogy a mezőn dolgozva csak valamikor kedden reggel térjenek vissza. Az építészeti vezetőknek, különösen a párttagoknak nagy tapintattal kell az ilyen emberekkel bánni. Mindig lehet azonban valamilyen jó megoldást találni, hiszen már minden faluban van EFSZ, amelyben íz ilyen, úgyszólván még kétlaki munkások megművelhetnék földjeiket, mert a maguk, legtöbbször csak két hektárjukra eső munkaegységet az otthonmaradt családtagok is le tudják dolgozni, úgy hogy ezzel a megoldással mindenki jól jár: az építészeti munkás is, mert így nagyobb gondot fordíthat főfoglalkozására, — az építészetre, több órát ledolgozhat, így többet is kereshet. Az állam — a közösség is jobban jár az ilyen elintézéssel, mert iíy módom a szövetkezeti gazdálkodásra adott termőföld, — mely országos viszonylatban még mindig sok ezer hektárt jelent, — sokkal nagyobb termést ad az ország ellátására. Hogy ez az elv érvényesüljön, sokat tettek ebben az ügyben például a Žiar nad Hronom-i hatalmas alumíniumkombinát építésének vezetői, főleg kommunistái. Foglalkoztak minden egyes, különösen a faluról kikerült dolgozójukkal, türelmesen megmagyarázták mindegyiknek, hogy az ilyen életmód úgy az egyénnek, mint a közösségnek árt. Az üzem kommunistái kezdeményezésének meg is lett a látszatja. Javult a munkaerkölcs, növekedett a szövetkezetek földterülete. így képzelik el a kommunisták, így valósítják meg a hatalmas új szlovákiai üzemben a tömegekre gyakorolt befolyásukat. z építészetben dolgozó építőmunkások között kevés a kommunista — a párttag. E körülmény is jelentősen befolyásolja az építészeti munka sikerét, mivel éppen a pártmunkától függ a termelő munka minősége. Az építészeti vállalatokban dolgozó kommunistákra így nagyon fontos és felelősségteljes munka hárul: úgy elosztani a vállalat kommunistáit, hogy az egyes részlegen dolgozók mindenütt megérezzék a párt erejét, hogy a párt irányító és ellenőrző joga mindenütt érvényesüljön. Ily módon valamennyi építkezési munkahelyen megteremtik majd egy-egy erős pártszervezet alapját. ovábbi, de nem kevésbé égető probléma az építőanyagok minőségének kérdése. A tervezők sokszor éppen az építőanyag rossz minősége miatt képtelenek felhasználni tudásukat, emiatt nem tudnak merész szerkezeteket építeni. Az építőanyagok minősége ugyanis roppant ingadozó. Ugyanazon építőanyag az előírt szabványtól gyakran igen jelentős mértékben eltér — rendszerint a minőség kárára. A tervező mérnöknek, nem tudva, hogy konkrét esetben milyen minőségű anyagot kap az építkezés, az általános színvonalnál sokkal magasabb biztonsági együtthatóval kell tervét kidolgoznia. E körülmény viszont a kelleténél sokkal nagyobb mennyiségű beton és acél felhasználását teszi szükségessé. Ilyen módon nehezebbekké válnak a szerkezetek, ami homlokegyenest ellenkezik a modern építészet elveivel, és kedvezőtlenül befolyásolja az egész szerkezet megvalósítását, valamint gazdaságos voltát. Ä

z építkezések befejező munkálatainál sincs minden a legnagyobb rendben. Különösen a lakásépítkezéseknél tapasztalható, do másutt is gyakran előfordul, hogy az utolsó, szerelési munkák gyakran az építkezési költségek 40-50 százalékát teszik ki. A költségek legnagyobb hányadát az építkezés utolsó időszakában a belső szerelés, a munkabérek emésztik fel és ilyenkor a munkatermelékenységre szinte már senki sem gondol, látva, hogy a munka nagy része már kész. Egyszóval: nagyobb gondot kell fordítani az egyes építkezések gyors és teljes befejezésére. Sok helyütt az előkészítő munkákkal is baj van. A nálunk általában használatos építődaruk szerelése külföldön 3—4 órát vesz igénybe. Nálunk ez a munka átlag 48 óráig tart. Az itt felsorolt példákból láthatjuk, hogy rengeteg javítani való akad még nálunk az építkezésben. Ez az iparág a legutóbbi évekig szinte évszázados hagyományok alapján dolgozott, ezen a téren még csak a legközelebbi években ígérkezik igazi kibontakozás: a gépesítés. Érdekes mondással jellemezte évekkel ezelőtt a Szovjetunió építészeti miniszterének egyik helyettese építészetünk helyzetét. Miután körüljárta egyik-másik építőhelyünket, megismerkedett az építkezések tör-: ténetével, így Szólt: „Önök, elvtársak, roppant ügyes emberek az építészetben. Maguk minden nehézségből kievickélnek. Nálunk a Szovjetunióban ez egészen másképpen van. Nálunk nem engedjük, hogy ezek a nehézségek felmerüljenek". Évekkel ezelőtt hangzottak el ezek a szavak. Ha ez a szovjet elvtárs ma újra eljönne hozzánk, egészen biztos, hogy már kevésbé csípősen vélekedne építőinkről. De azért nehézség még mindig van elég. Építészeti dolgozóinktól függ, milyen gyorsan tudnak majd ők is fölényesen, - tegyük hozzá: joggal fölényesen vélekedni az építészetben előforduló egyes nehézségekről. K. TÓTH MIHÁLY Több szövetkezetből jelentik Szövetkezeteseink most takarítják be a szántóföld utolsó termését. Minél előbb végeznek ezzel a munkával, annál jobb. Az őszi munkálatok gyors befejezésének fontosságát megértették szövetkezeteink tagjai s az eredmény a következő: Kismácséd, Diószeg, Feketenyék, Nagymácséd és Kajal szövetkezeteiből már október elején jelentették: befejeztük a cukorrépa betakarítását. KISEBB GONDJUK IS NAGYOBB, mint a szövetkezet fellendítése TÉGLÁT GYÁRTANAK JÓKÄN. (k-1) Komoly problémát jelentett a jókaiak számára az építkezési nyersanyag, mindenekelőtt a tégla beszerzése. A HNB tagjai is sokat tanácskoztak, hogyan lehetne a község lakosainak e kérdésben segíteni. Többször elhangzott a kívánság: — Bizony jó lenne a jőkalaknak is egy téglagyár. Voltak, akik nem hittek az óhaj megvalósításában. A HNB vezetői azonban munkához láttak. Segítség is akadt, elsősorban a Pezinold Téglagyár és a GTÁ részéről. Végül is a jőkaiak megkezdték a tégla gyártását. Máris 40 ezer darab téglát osztottak szét s további 60 ezer darab kerül szétosztásra. z idő kereke forog, a napokat hetek, a heteket hónapok, a hónapokat újabb hónapok váltják fel s lassan lepereg egy év. Az év vége felé a jó gazda számot vet, hogy egész éven át jól sáfárkodott-e a reá bízottakkal, megtett-e mindent, |ami az adott helyzetben lehetséges volt. Igen, ez volna a helyes eljárás. De hogyan néz az év vége felé az olyan gazda, aki mit sem tett, |hogy biztosítsa a kitűzött feladatokat, ;miáltal mind magának, mind a közösségnek jobb anyagi boldogulását ^segítette volna elő. % Joggal tehetjük fel a kérdést: mit 'i>tett a nagytárkányi szövetkezet tagsága, de még jogosabban kérdezhetjük: mit tett a'vezetőség annak érdedében, hogy ne érhesse őket kedvezőtlen bíráiat a tagság és más szer|vek részéről, de hogy egymás sze' mébe is bátran tekinthessenek? Ha ^figyelemmel kísérjük az egész évi fgazdasági menetet, távolról sem lelhet megelégedni azokkal a törekvéŽsekkel, amelyeket a termelés növelérséért, társadalmi kötelezettségeik ^teljesítéséért kifejtenek. HOGYAN GAZDÁLKODNAK A NAGYTÁRKÁNYIAK? Gyenge a sertéstenyésztés. Az egy 'anyasertésre tervezett 5,7 átlagos •malacelválasztással szemben csak 3,7>et értek el. Ezt a gyenge eredményt "sok tényező befolyásolja, amelyekről la vezetőségnek tudomása van, de a •jelenlegi helyzet megváltoztatására 'nem igyekeznek. Például az anyaser;tések állandóan benn vannak az istállóban, s még a napi szükséges mozgási lehetőséget sem kapják meg. Nincs ember a szövetkezetben, aki kihajtsa őket a szabadba. Azaz lett volna, de a feleségek ezt meggátolták, mert hát hogyan festene, hogy egy férj sertéspásztor legyen. Vagy ott van egy másik igen rejtélyes eset. Júliusban eltűnt egy koca. Keresték, kutatták, tűvé tették érte a falut, de nem akadtak nyomára. Szeptemberben pedig — hogy, hogy nem —, a koca hazasétált a közösbe. Milyen kár, hogy a szegény pára nem tud a mi nyelvünkön, s nem tudja elmondani, milyen vendéglátásban részesítették azért, hogy volt szíves kicsinyeit vendéglátó gazdájának ajándékozni. Szomorú történet, mindmáig felderítetlen maradt. HOGY LÁTJA A HIBÁKAT A VEZETŐSÉG? Ha egy-egy vezetőségi gyűlést végighallgatunk, semmi mást nem tapasztalunk, mint a „forró kása kerülgetését". Mindenki szép, mindenki jó, s mindenki mélyen hallgat az igazságról. Pedig szinte hajszálon lóg a levegőben, majd hogy a nyakukba nem szakad. Azt is mondhatnánk — noha ez csak látszat —, hogy Nagytárkányban ma megbékélt légkör uralkodik. A vezetőség még a legfelháborítóbb szabálytalanságokat se rója fel. Határoztak is, hogy a szövetkezeti rendtartás megsértőit a mintaalapszabályzat szerint munkaegység levonásával büntetik. A munkaegységgel való gazdálkodás rossz. Előreláthatólag 10 ezerrel túlszárnyalják a tervezett munkaegységek számát annak ellenére, hogy a tervezett munkákat nem végzik el. Miért? Mert olyan esetek is előfordulnak, hogy öt és fél hónapig nem fogták be a lovakat, ugyanakkor a munkaegységet rendszeresen jóváírták. SOK A BESZÉD, KEVÉS A TETT Hogy milyen eredményeket hoz az év vége, az kevésbé érdekli a vezetőséget. A megalkuvás, a hiányosságok felett való közömbös napirendre térés a tagságra is átterjedt. Vajmi kevés érdeklődés tapasztalható a közös gyarapítása iránt. Inkább az egyéni érdekeket helyezik előtérbe. Egészséges javaslatok?... Az bizony nincs. De minek is, mikor a vezetőség arról igyekszik meggyőzni még a JNB dolgozóit is, hogy Nagytárkányban nem „életképes" a szövetkezet. Ez igen meglepő, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a vezetőségben négyen vannak, akik már elnöki tisztséget is betöltöttek. Hát nem elképesztő mindez? Hogy is javulna a helyzet, amikor a vezetőségi gyűléseken háttérbe szorulnak a közös problémák, az őszi munkák sikeres biztosítása kérdéséhez senki hozzá nem szól. Az aggkori segélyesek különféle természetbeni juttatásokkal való megsegítése mindenkinek szívügye, még ha az ellenkezik is a mintaalapszabályzattal, sőt akkor is, ha azt a raktár már nem bírja fedezni. MIT TESZNEK A VEZETŐ DOLGOZOK? A legutóbbi gazdasági eredmények értékelése például alig váltott ki érdeklődést a vezető dolgozók körében, pedig a JNB mezőgazdasági osztálya Nagyon örülünk a pálóci szövetkezetből beérkező jelentésnek. Itt a betakarításnál és a szállításnál megállapították, hogy hektáronként 380 métermázsa a cukorrépa átlagos termése. S ez még nem végleges eredmény. Ilyen átlagot állapítottak meg akkor, amikor 10 hektárról beszállították a cukorrépát. A végleges eredmény talán még jobb lesz. Krajcsovics Ferdinánd, Galánta. is képviselve volt. Luca János zootechnikus már-már elállt a felszólalástól, mert nem látta célszerűnek, hiszen senkit sem érdekelnek a közös ügyek. Az ellenőrző bizottságról azt mondhatjuk, hogy „fejtől bűzlik a hal". Igen, ez így van, mert az elnök még csak annyi fáradságot sem vesz magának, hogy a gyűléseken részt vegyen, ellenben azt igyekszik bizonyítani, hogy a szövetkezet fejlődése kátyúba süllyedt. Ugyanilyen elnézők a csoportvezetők is. A fogatosok akkor és oda mennek, ahová éppen nekik tetszik. A megalkuvás eredménye, hogy a burgonya és a zöldség betakarításánál a legtöbb termék nem a közösbe, hanem a tagok éléskamrájába vándorolt. MI A TEENDŐ? Az élenjáró szövetkezetek nyomdokain haladva a legrövidebb időn belül fel kell számolni a fennálló fogyatékosságokat, meg kell szilárdítani a fegyelmet a vezetőktől kezdve. Meg kell szüntetni a sablonszerű jutalmazást s kizárólag az elvégzett munka után részesíteni a dolgozókat a megérdemelt jutalomban. Gondoskodni kell arról, hogy a tagság ne az egyéni gazdálkodásban lássa boldogulását, hanem a közös képezze fő jövedelm; forrását. Természetesen a HNB sem maradhat tétlen, hanem a bővült jogkör révén a mezőgazdaság fejlesztését legfontosabb feladatai közé kell sorolnia. Ha a felsorolt feladatok megvalósítását szívügyükké teszik, ügy a jelenlegi helyzet rövid időn belül megváltozik, s a nagytárkányi EFSZ is az őt megillető helyre kerül a királyhelmeci járásban. A feltételek adva vannak, csak tudni kell ésszerűen kihasználni őket. Reméljük, hogy ezt megszívlelik s mindent megtesznek szövetkezetük felvirágoztatása érdekében. Kászonyi István ÜJ SZÓ 4 * 1958. okt5ber 10.