Új Szó, 1958. október (11. évfolyam, 272-301.szám)

1958-10-17 / 288. szám, péntek

Ä második ötéves terv ~ döntő lépés a szocialista országépítés befejezése felé Otakar Šimúnek miniszternek, az Állami Tervhivatal elnökének beszéde a nemzetgyűlés csütörtöki ülésén Miért késett a második ötéves terv megtárgyalása? Gazdaságunkat 1956 óta a Csehszlovákia Kommunista Pártja II. országos konferenciáján kitűzött irányelvek alapján irányítottuk. Ezek az irányelvek népgazdaságunkra nagy és igényes feladatokat róttak, melyek azon célkitűzésünkből adódtak, hogy be kell fejeznünk a szocializmus anyagi alapjának kiépítését. Ezen feladatok igényességét még az is növelte, hogy az első és a második ötéves terv évei közötti két évben, vagyis az 1954. és 1955'ös években bizonyos aránytalanságok mutatkoztak, melyek az alapvető minőségi viszonyok kedvezőtlen fejlődésével egyetemben az első ötéves terv éveiben népgazdaságunk gyors fejlesztése terén elért ütem meglassítását jelentették. A második ötéves terv összeálli tásával kapcsolatos munkák már elejétől fogva a felmerülő aránytalanságok kiküszöbölésére és a népgazdaság minőségi viszonyainak átható javítására irányultak. A második ötéves terv ezért már első fogalmazásában, melyet Csehszlovákia Kommunista Pártja 1956-ban lezajlott országos konferenciájának irányelvei alapján dolgoztak ki, feltételezte, hogy — kiterjedt beruházási építkezések segítségével — megszüntetjük egyes ágazatok, elsősorban a tüzelőanyag, az energetikai és kohászati alapnak a feldolgozó ágazatok fejlődése mögötti lemaradozását. A terv e változata különös súlyt fektetett emellett a munkatermelékenység gyors ütemű fokozására és az anyagi költségek átütő erejű csökkentésére. Ha ma e feladatok szempontjából értékeljük a második ötéves terv első éveiben elért gazdasági fejlődésünket, megállapíthatjuk, hogy népgazdságunk elsősorban a minőséget illetőleg, nem volt teljesen felkészülve az új feladatokra Ez a felkészületlenség — mint ismeretes — elsősorban abban mutatkozott meg, hogy a népgazdaság szervezése és irányításának módszerei nem feleltek meg a termelőerők fejlesz' tésével kapcsolatosan feltételezett minőségi módosításoknak. Ehhez hozzájárult még az a tény is, hogy a szocialista országok gazdasága fejlesztésének koordinálása sem érte el az objektívan szükséges fokot. Jóllehet a második ötéves terv első éveiben sikerült meggyorsítanunk az ipar fejlesztését és átlagos évi 10,5 százalékos növekedést elérnünk, ezekban az években nem értük-el az ipari termelés fejlesztésének szükséges struktúráját. Üjból nem • kielégítően teljesítették a nehézipari ágazatokra, elsősorban a tüzelőanyag-termelésre és a nehéziparra háruló feladatokat. A tüzelőanyag-alapnak különösen 1956-ban megnyilvánuló lemaradása azzal jár, hogy néhány szigorú takarékossági intézkedést kellett foganatosítanunk és a szükséglettel kapcsolatosan átcsoportosításokat kellett eszközölnünk. Ez a nehéz helyzet pártunk és kormányunk rendszeres figyelme és intézkedései következté-' ben gyakorlatilag csak 1957 második felében enyhült lényegesen. Míg a tüzelőanyag-termelés fejlesztése 1956-ban 7,4 százalékos ütemével lemaradt az ipar egész fejlesztése mögött, addig 1957-ben a növekedés már 11 százalékot tett ki és ez idén 13,5 százalékot fog elérni. Hasonló volt a helyzet gépiparunkban is. ahol fokozatosan csak ez idén enyhítik azokat a komoly nehézségeket, melyeket ez az ágazat az 1956 — 1957. években a beruházási építkezésekkel és a külkereskedelemmel kapcsolatos feladatok teljesítése terén okozott. A második ötéves terv első két évében elért eredmények a beruházási építkezések terén ugyan az 1954 és 1955-ben elért eredményekkel összehasonlítva bizonyos fordulatot jelentettek, azonban nem voltak kellő arányban az állami tervben előirányzott nagy feladatokkal. Emellett nem teljesítették a legfontosabb építkezésekkel kapcsolatos feladatokat, ami kedvezőtlenül tükröződött vissza a döntő fontosságú kapacitások megkésett átadásában. Az építkezések számára szükséges gépek és berendezések szállítási tervének be nem tartása az ötéves terv elején oly nagy méreteket öltött, hogy lényegbevágóan befolyásolta a második ötéves terv irányelveiben kijelölt beruházások struktúrája és teljes terjedelme tervének teljesítését. A második ötéves terv éveiben komoly következményekkel járt a népgazdaság fejlesztésére, hogy sem 1956-ban, sem 1957-ben nem teljesítették minőségi mutatók szerint a tervet. Számos ipari ágazatban a nyersanyag és egyéb anyag fokozott mértékű fogyasztásával túllépték az anyagi költségek keretét. Ennek következtében nem érték el az említett években a termelésre fordított anyagi költségek feltételezett csökkentését, ami az irányelvek utasításaival szemben a nemzeti jövedelem egész színvonalának süllyedésében nyilvánult meg. Ehhez hozzájárult az is. hogy a második ötéves terv elején meglassult a munkatermelékenység növelésének üteme is és ugyanakkor a munkatermelékenység növekedése nem állott kellő arányban a termelés fokozásával. Nem értük el azt sem, hogy a munkatermelékenység megelőzte volna az átlagos keresetek emelkedését. Számos körülmény kedvezőtlen befolyást gyakorolt a munkatermelékenység színvonalára. Csekély figyelmet fordítottak a termelés szervezésében rejlő lényeges tartalékok mozgósítására, nem használták ki elegendő mértékben a meglevő termelőképességeket és nem használták fel hatékonyan az új technika rendelkezésére álló eszközöket. Az anyagi érdekeltség rendszere ugyancsak nem vezetett a tartalékok feltárásához. A népgazdaság fejlesztésének általános eredményeit a második ötéves terv első két évében ezenkívül az is befolyásolta, hogy nem teljesítették kielégítően a külkereskedelmünkre háruló feladatokat, mely — mind saját munkája, mind pedig a szükséges kiviteli alapok biztosítása tarén — csak fokozatosan birkózott meg azokkal az új, megnövekedett igényekkel, melyek a népgazdaság-fejlesztés üteméből, valamint a nyersanyag és egyéb anyag jelenlegi nagyobb mértékű fogyasztásával kapcsolatosan adódnak —, ami különösen az ipari termelésben nyilvánul meg —, valamint abból is, hogy a nemzetközi piacokon bonyolúlt és állandóan változó a helyzet. A második ötéves terv első két évében észlelhető említett fejlődés megkövetelte, hogy tekintettel különösen a minőségi mutatók kedvezőtlen teljesítésére, valamint egyes külső befolyásokra, végrehajtsuk a második ötéves terv egyes módosításait és szorgalmasan keressük mindazokat az utakat, amelyek a párt második országos konferenciáján kitűzött célok elérése maximális biztosításához vezetnek. Ezek a tények következményeikben azt eredményezték, hogy a második ötéves tervre vonatkozó törvényjavaslatot csak most tárgyaljuk meg. Mindez azonban nem volt csupán a tervező szervek, a közgazdászok és az irányító gazdasági apparátus ügye. A nemzetgazdaság továbbfejlesztésének feltételei Ez az egész időszak — kezdve az országos konferencia irányelvétől egészen a második ötéves tervre vonatkozó törvényjavaslatnak a nemzetgyűlésben való megtárgyalásáig — olyan időszak volt, melynek során kommunista pártunkkal az élen nagy és gyümölcsöző küzdelmeket folytattunk, határtalan szervező erőfeszítéseket tettünk. Pártunk rendkívüli figyelmet fordított gazdaságunk fejlődésére, teljes nyíltsággal elemezte a fogyatékosságokat, konkrétan megjelölte annak útját-módját, miként kell szembehelyezkednünk a gazdaságunkban mutatkozó negatív megnyilvánulásokkal és eddig soha sem tapasztalt módon mozgósította az összes dolgozókat. Pártunk rámutatott arra, hogy a további fejlődés egyetlen lehetséges útjaként feltétlenül s kifejezően fokoznunk kell a nemzetközi gazdasági együttműködést és növelnünk az . egész népgazdaság hatékonyságát. Pártunk és kormányunk ezzel összhangban jelentős gyakorlati lépéseket tett. A nemzetközi gazdasági együttműködés terén a szocialista tábor keretében nemcsak hogy szilárdan ragaszkodtunk a vállalt kötelezettségek alapjához hanem pártunk és köztársaságunk kormánya kezdeményezően vette ki részét ezen együttműködés újabb fejlesztéséből olyan feltételek között és formák szerint, amelyek megfelelnek a mostani jelentős időszakban a szocialista országok előrehaladásának és gazdasági feladatainak. Ez lehetővé tette azt is, hogy a második ötéves tervet nemzetközi egyezményekkel biztosítsuk. Pártunk kezdeményezésére fontos intézkedéseket foganatosítottunk a népgazdaság tervezésének és irányításának tökéletesítésére. Mindezen intézkedések összessége a népgazdaság irányításában megnyilvánuló demokratikus centralizmus további elmélyítését jelenti, növeli a dolgozók részvételét az állam és a gazdaság irányításában és így hozzájárul a szocialista országépítés befejezéséhez szükséges egyik fontos feltétel megvalósításához. Már az ez év első 3 negyedében elért eredmények meggyőzően arról tanúskodnak, hogy pártunknak és kormányunknak a fogyatékosságok kiküszöbölésére irányuló egyes intézkedései mély gyökeret vertek gazdasági életünkben és a népgazdaság hatékonyságának növelésére irányuló intézkedések összessége már sikeresen megnyilvánul az idén elért eredményekben. Kedvezően értékelhetjük a terv teljesítése terén iparunkban elért általános eredményeket, a vasút üzemvitelében fennálló helyzet további szilárdulását, valamint az építészeti szervezetek tervteljesítésében mutatkozó bizonyos javulást is. Az a tény, hogy az összes miniAtériumok 1958 első három negyedében túlteljesítették az ipari termelés terjedelmének tervét, megfelel annak a feladatunknak, hogy ez idén meg kell gyorsítanunk az ipari termelés fejlesztésének ütemét. Az ipar fejlesztése terén sikernek könyvelhetjük el különösen a tüzelőanyaggal való ellátásban elért eredményeket, a Nehézgépipari Minisztérium üzemei termelési tervei teljesítésének lényeges megjavulását, valamint számos fontos ipari nyersanyag és termék fokozott mértékű előállítását. Iparunkban általában kedvezően fejlődött a munkatermelékenység és az átlagos keresetek közötti arány is, ami döntő tényező abban, hogy betarthassuk a személyi fogyasztás és a nemzeti jövedelem fejlődésének tervben előirányzott arányát. Az ipari ágazatokban a terv maximális túlteljesítésére irányuló törekvések viszszatükröződnek abban is, hogy a vállalatok az eddiginél jobban gondoskodnak az árucikkek szállításáról, különösen bel- és külkereskedelmünk Az elkövetkezendő évek feladatai Az idén elért eddigi fejlődés alapján elmondhatjuk tehát, hogy az idei év bizonyos határkövet jelent a második ötéves terv céljainak elérésében és az elért eredmények kezeskednek arról, hogy az 1960-ig előirányzott feladatokat nemcsak teljesíteni fogjuk, hanem túl is teljesíthetjük őket. Az 1959. évi tervnek a hatékonyság felülvizsgálásával kapcsolatosan végzett előkészítése arról tanúskodik, hogy az elfogadott intézkedések kedvezően kezdenek megnyilvánulni. A jövő évi tervet új módszerek alapján mér kidolgozták a minisztérium együttműködésével közvetlenül a vállalatokban és üzemekben. A vállalatok érvényesítik bővült jogkörüket, ami lehetővé teszi, hogy a terv kidolgozásában eddig sohasem tapasztalt mértékben megnyilvánuljon a a munkások, a mesterek, a műszaki dolgozók és a vállalat többi dolgozóinak kezdeményezése. Most pedig az az alapvető követelmény, hogy ezt a kezdeményezést azokra a pontokra irányítsuk, amelyek döntő fontosságúak a népgazdaság tervben előirányzott fejlesztésének elérésére, nagyfokú hatékonyságának biztosítására második ötéves tervünk további éveiben. Az összes feladatok közös nevezője továbbra is népgazdaságunk minőségi mutatóinak megjavítása lesz. Elsősorban az a célunk, hogy az 1959—1960. években biztosítsuk a munkatermelékenységnek legalább 15 százalékos növelését, ami alapvető feltétele a termelés tervszerű fejlesztésének, valamint a keresetek feltételezett emelkedése elérésének is. Nem kevésbé döntő fontosságú tényező, melynek biztosítására kell összpontosítanunk minden törekvésünket, az anyagi költségeknek legalább 3,5 százalékos csökkentése az ötéves terv további éveiben. A népgazdaság szükségleteivel összhangban valamennyi ágazatban biztosítanunk kell a termelés választékát, valamint a termékek kitűnő minőségét és magas műszaki színvonalát. Figyelmünket különösen a nemzetközi gazdasági kapcsolatokra, a beruházási építkezésekre és mezőgazdaságunkra kell összpontosítanunk. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok terén döntő fontosságú a gazdasági együttműködés a szocialista tábor országaival, ami jelentős mértékben szavatolja gazdaságunk fejlődésének állandóságát s a nemzetközi munkamegosztásból kiinduló kooperáció és szakosítás alapján hathatós utat mutat a termelés gazdaságosságának növelése felé. A második ötéves terv éveiben külkereskedelmünk szférájában fontos eszközök a szocialista országokkal kötött 1960-ig érvényes hosszútartamú egyezmények. Ez év folyamán sikerült egyes baráti országokkal, elsősorban a Szovjetunióval az eredetileg kötött hoszszútartamú egyezményeket 1960-ig meghosszabbítani és • így megteremteni a reális feltételeket az ötéves terv keretében az eredetileg tervezett gazdasági együttműködés fejlesztésének fokozására. A Kínai Népköztársaság népgazdaságának hatalmas fellendülése már ez idén megmutatkozik az árucsere fejlesztésének gyorsabb ütemében és feltételezhető, hogy a legközelebbi években is sor kerül az együttműködés lényeges kibővítésére. A baráti országokkal való gazdasági együttműködés elmélyítése és kiterjesztése terén elért sikerek már 1958-ban is megnyilvánulnak, mégpedig abban, hogy a szocialista tábor országai nagyobb mértékben vesznek részt a csehszlovák külkereskedelem terjedelmében. Amennyiben külkereskedelmünk terjedelmének teljes növelésében az 1953—1957. években a szocialista tábor országai 43 százalékban vettek részt, a második ötéves terv feltételezi, hogy az ötéves terv további éveiben a szocialista tábor országainak részvétele 76 ftázalékos lesz külkereskedelmünk terjedelmének növelésében. Ennek következtében a szocialista tábor országai 1960-ban 68 százalékban részesülnek majd egész külkereskedelmünk terjedelmében. Állíthatjuk, hogy a szocialista tábor egyes országaival hosszúlejáratú egyezmények megkötésére irányuló lezárt, valamint még folyamatban levő tárgyalások rámutatnak annak lehetőségére, hogy ezeket a feladatokat még túl is teljesíthetjük. A Csehszlovák Köztársaság gazdaságának szüntelen növekedése megteremti a feltételeket a többi államokkal való gazdasági kapcsolatok kiterjesztésére is. A második ötéves terv feltételezi, hogy az ezekkel az országokkal 1960-ig folytatandó kereskedelem terjedelme az 1957-ben elért terjedelemmel összehasonlítva 13 százalékkal lesz nagyobb. Emellett abból indulunk ki, hogy kereskedelmünk kapcsolatai a kapitalista államokkal a teljes egyenjogúság és a kölcsönös egyezmények alapján fognak megvalósulni. Mind a népi demokratikus, mind a kapitalista országokkal fennálló behozatali és kiviteli feladataink sikeres teljesítése attól függ, hogy termelésünk külkereskedelmünket kitűhő minőségű, legmagasabb műszaki színvonalú termékekkel fogja ellátni, és olyan szállítási határidőkben, amelyek külföldi partnereinknek megfelelnek. A második ötéves terv a beruházási építkezések terén biztosítja népgazdaságunk fejlesztésének alapvető politikai-gazdasági célkitűzéseit. Elsősorban a nyersanyag-termelő ágazatok fejlesztésének, különösen a tüzelőanyag termelése és feldolgozása fejlesztésének, a kohóipar, valamint az épületanyagot előállító ipar és a mezőgazdaság fejlesztésének biztosítására összpontosul. A beruházási építkezésekkel kapcsolatos ezen fokozott feladatok teljesítésének az a feltétele, hogy növeljük hatékonyságukat, ami azt jelenti, hogy összpontosítanunk kell az építkezéseket, csökkentenünk az építkezési munkák hányadát, valamint a költségvetési költségeket és következetesen harcolnunk kell az építőanyagok megtakarításáért. A második ötéves terv főként a lakás- és iskolaépítás szakaszán és az alapvető mezőgazdasági és energetikai kapacitások építésében tételezi fel a költségvetési kiadások érezhető csökkenését. A költségvetési kiadások nagyságával együtt a javasolt beruházási építkezés hatékonyságának fokozódása szempontjából az épített objektumok műszaki és gazdasági színvonala is olyan tényező, mely dönteni fog arról, milyen költséggel fogja termékeit gyártani. Ezért rendkívül nagy figyelmet kell fordítanunk a javasolt építkezések műszaki és gazdasági színvonalára. A gazdaságosság és a beruházási építkezés általános felülvizsgálata teljesen igazolta a második ötéves terv javaslatában feltételezett beruházási költségmegtakarítások lehetőségét. Fontos, hogy e felülvizsgálat szempontjai és jó tapasztalatai az előkészítés és végrehajtás valamennyi fokán a beruházási építkezés dolgozói mindennapi munkájának necsak begyökerezett módszerévé váljanak, hanem tovább mélyüljenek és terjedjenek. A felülvizsgálat eredményeinek elemzése megmutatta, hogy sokszor aránylag egyszerű eszközökkel, mint az építkezések túlméretezett terjedelmének csökkentésével, a nélkülözhető objektumok kirekesztésével, az építkezések területi egyszerűsítésével, stb. értünk el megtakarításokat. Azt is megmutatta, hogy az alapvető műszaki-gazdasági kérdések megoldásában, mint pl. a beruházási építkezések alapvető koncepciójában, a leghatékonyabb termelési technológia biztosításának megválasztásában, stb. a szállítók részéről további lehetőségek vannak megtakarításokra a gazdaságosság megoldásában. Amennyiben a felülvizsgálat folyamán nekiláttak e problémák megoldásának, mind a beruházási költségekben, mind a termelési egységekre eső önköltségekben, nagy megtakarításokat értek el. Az eszközöknek gépek és berendezések vásárlására való fordítását illetően kitűnt, hogy sokszor célszerűtlenek voltak e vásárlások. Mindenekelőtt a behozatalból származó és a tőkés piacokon gyakran nagy áldozatok árán vásárolt gépek beállítása és kihasználása volt gazdaságtalan és sok esetben nem is hozták üzembe a gépeket. A beruházási építkezésnek építkezési munkálatokkal való biztosítását illetően az idén sem sikerült kiküszöbölnünk a tervteljesítés összes fogyatékosságait. A lakásépítés folyamatában és a legfontosabb építkezések építésében ugyan bizonyos javulás történt, ám a tervet még mindig nem teljesítjük. A lakásépítésben annál égetőbben szükséges a további javulás, mivel a XI. kongresszus feladatunkká tette a lakásproblémáknak lényegében 1970-ig történő megoldását. A beruházási építkezésre irányuló gépek és berendezések szállításait illetően biztosítanunk kell az eddigi helyzet megjavulását abban, hogy a gépipari vállalatok különösen a legfontosabb építkezésekre és általában a központilag tervezett építkezésekre irányuló szállítások teljesítésére összpontosítják figyelmüket, nem pedig a többi szállítások túlteljesítésére, mint eddig. Mosť nagy felelősség hárul a gépipari vállalatokra nemcsak az összes termelési feladatok teljesítéséért, hanem helyes választékban való teljesítésükért is, mivel a hazai beruházási építkezés és a kivitel nagy feladatai néhány fő termelési ágra összpontosulnak, mint pl. a vegyiipari berendezések, hengerművek berendezései, stb. A második ötéves terv hátralevő | éveiben ezért nagy feladatok várnak ' ránk a beruházási építkezés terén. Az ipar és az építészet irányítása, tervezése és pénzellátása új módszereinek alkalmazása nem fogja befolyásolni vagy pénzeszközök hiányában fékezni az egyes központosított építkezések megvalósítását. Ezzel szemben a vállalatok csak oly mértékben végezhetnek decentralizált építkezést, amilyen mértékben hozzájárulnak a saját pénzeszközök gyorsabb képzéséhez. Ettől várjuk egyrészt a legfontosabb építkezések építési folyamatának további javulását, másrészt a jelenleg hosszú időre előirányzott saját eszközökkel gazdálkodó vállalatok szükségleteinek jobb kielégítését. A legnagyobb súlyt az építkezés alatt álló központosított építkezések építési folyamatának betartására és meggyorsítására kell helyeznünk. A népgazdaság jövőbeni fejlődésének szükségletei megkövetelik, hogy a második ötéves terv vége felé nagyobb számú és terjedelmű építkezést kezdjünk meg, mint amennyit ezekben az években képesek vagyunk befejezni. Olyan nagy jelentőségű építkezésekről van szó például, mint a kelet-szlovákiai új kohászati kombinát, kaucsukgyár, új nitrogénes műtrágyagyár. E körülmények közepette törekednünk kell az építkezési munkálatoknak és szállításoknak az épülőfélben levő építkezéseken való betartására és túlteljesítésére és ismét gondosan meg kell fontolnunk az összes új építkezés megkezdésének elengedhetetlen szükségét és sürgősségét. Fontos, hogy a minisztériumok, a nemzeti bizottságok és vállalatok újabb és újabb építkezések megkezdésére szolgáló nagyobb beruházási eszközöknek szokásos szorgalmazása helyett harcot indítsanak az épülőfélben levő építkezések terveinek teljesítéséért és túlteljesítéséért. Ezeken az építkezéseken a jövőben a kiutalt pénzeszközök tekintetében nem lesznek korlátozva. A decentralizált építkezés terén törekedjenek saját eszközeik leggazdaságosabb és leghatékonyabb felhasználására. (Folytatás a 4. oldalon.) ÚJ SZŐ 3 + 1958. október 17. 1 t