Új Szó, 1958. szeptember (11. évfolyam, 242-271.szám)

1958-09-08 / 249. szám, hétfő

\ Smettdek kutteiekí^eté* LEGYETEK ÉBEREK! Ä csehszlovák kormány a nukleáris i kísérletek általános beszüntetésére törekszik Ezekben a napokban nemcsak mi emlékezünk meg hazánk nemzeti hőséről, hanem hozzánk hasonlóan, szeretettel és kegyelettel ejtik ki nevét a szovjet és a kínai emberek, a franciák, dél-amerikaiak és a vietnamiak. Megemlékeznek róla az egész világon. Az ö emlékére szeptember 8-án, Fučík halálának évfordulóján tartják meg először ez idén a világ haladó újságírói szolidaritásának napját. Fučíknak az élőkhöz intézett utolsó üzenete: „Szerettelek benneteket, emberek. Legyetek éberek!" — mint az élet és a szabadság örökké lobogó fákyája él a hazájukat, a népüket ütő és szerető emberek szívéén. Az élet tavaszának fékezhetetlen és mindig előrevezető ereje rejlik e szavakban. Sokan, nagyon sokan újra és újra elgondolkodnak afölött, vajon mi is ennek az erőnek a forrása? Mi adta az erőt Fuéíknak, hogy az emberkínzó gestapósok kezében is a nép hős fiaként szálljon szembe a halál hordozóival? * * * Fučík nagyon szerette Šumava vidékét, az erdős hegyeket és völgyeket, az ott élő embereket, együtt örült, dalolt és szenvedett velük. Ott, azon a vidéken azt mondják a gazdák és a tapasztalt favágók, hogy a fa nagyságát csak akkor ismered meg igazán, amikor kidőlt. Mennyire igazak ezek a szavak. Fučík már tizenöt éve halott, de évről évre mind erősebben él emlékezetünkben, egyre jobban látjuk emberi nagyságát. S mennyire igazak az ö szavai, melyeket börtönnaplójába rótt: „Igen, minden bizonnyal holtan is élni fogunk, valahol nagy boldogságtok egy kis zugában, hiszen arra tettük fel egész életünket..." Ez az az erő, mely utolsó üzenetében rejlik. Az ember boldogságáért kész feláldozni az életét. Utolsó lélegzetéig hűségesen él a jövőnek. Miért volt ilyen? Amikor a gestapósok elfogták Fučikot és félholtra verték, hogy már mozdulni sem tudott, amikor fogolytársai zsoltárt énekeltek fölötte: „Ha napfény és csillagsugár kihúnytak néked már..." — az SS-ek akkor sem hagyták nyugton, egyre faggatták, árulja el társait. — A játszmát eljátszottad, legalább a magad bőrét mentsd. Beszélj! ' ...Ha'tudtok mindent, minek beszéljek? Nem éltem hiába — a befejezést nem rontom el... — Miért nem akarod megérteni? Vége van mindennek, vedd tudomásul végre, hogy vesztettetek. t — Csak én vesztettem. — Te talán még hiszel a kommunisták győzelmében? — Persze, hogy hiszek. — Hisze még vajon — kérdi a rendőrfőnök németül a hosszú biztos tolmácsolásával — hisze még vajon Oroszország győzelmében? — Minden bizonnyal. Nem lehet más vége..." — válaszolja a gestapósok kezében szenvedő forradalmár. Ilyen volt Fučík! Mindig bízott a jövőben, a kommunizmus győzelmében. S nem volt más Berlinben sem, amikor a hitleri bíróság előtt állott. Freisler bíró kérdésére: beismeri, hogy tetteivel a birodalom ellenségeit, a bolsevista Oroszországot segítette? — így válaszolt: — Igen, segítettem a Szovjetuniót, segítettem a Vörös hadsereget! _Es ez a legszebb, amit életemben, negyven éven keresztül tettem ... A bírák, az ügyész s a hallgatóságot képviselő jelenlévő katonák, nem tudták ezt tovább hallgatni. Dühükben toporzékoltak, de hiába. Fučík nem hallgatott. Fučík vádolt! — A Csehszlovák Köztársaságban azért voltam kommunista, mert nem tudtam és nem akartam megbékülni a kapitalista renddel. Meg vagyok győződve róla, hogy a háború után új korszak kezdődik. A bírák őrjöngtek, de a bábeli zűrzavarhoz hasonló zajt is túlharsogta Fučík hangja: — Önök most felolvassák az ítéletet. Tudom, így hangzik: Halál az embernek! ... Az én ítéletem önök fölött már TIZENÖT ESZTENDŐVEL EZELŐTT, 1943. SZEPTEMBER 8-AN VÉGEZTEK KI A FASISZTÁK BERLINBEN JOUUS FUCIKOT, A NAGY FORRADALMÁRT, A MARXI

Z M US - LENIN IZM US ESZMÉIHEZ MINDIG HÖ, HARCOS KOMMUNISTA ÚJSÁGÍRÓT. rég elhangzott. Ebben a világ minden becsületes népének vérével ez van írva: Halál a fasizmusra, halál a kapitalista rabszolgaságra! Életet az embernek! Jövőt a kommunizmusnak! Fučíkot halálra ítélték. Az ítéletet végrehajtották. De a fasiszta gyilkosok a halála után is féltek tőle. A prágai gestapó kijárta, hogy ne adják ki Fučík holttestét hozzátartozóinak. Féltek a nép haragjától. A hitleristák el akarták titkolni a világ előtt a bírósági tárgyaláson elszenvedett erkölcsi vereségüket, Fučíknak a felettük aratott dimitrovi győzelmét. Azt gondolták, hogy Fučík kivégzésével véget vetnek hazánkban a kommunisták nemzet f elszabadít ó mozgalmának s hogy rákényszerítik az emberekre, feledjék a meggyilkolt nevét. Korlátoltságukban nem tudták, hogy elvehetik az ember életét, de az eszmét nem tiporhatják el s annak nevét aki a kommunizmus gondolatáért adja életét, sohasem törölhetik ki az embermilliók emlékezetéből. „Szerettem az életet és szépségéért mentem csatába... Az örömért éltem, az örömért halok meg. Bűn lenne, ha síromra a gyász angyalának köalakját állítanátok" — olvassuk Fučík börtönnaplójában. Valóban így van, sohasem gondolunk rá a gyász érzetével. Fučík arca az optimizmust, derűt sugárzó mosolyával úgy él a népek emlékezetében, mint a szabad, tágas és teremtő életben élő ember arca. Mosolyában nemcsak az ember, az élet szeretetét látják, hanem annak meggyőződését is, hogy az ember kiharcolja az új élet győzelmét. Mosolyában benne rejlik az új világ fölénye a régi felett. Nem véletlen műve az, hogy a cseh író és újságíró, a szocialista kultúra fáklyavívője a régi világ szétesése, az első köztársaság s a hitleri szörnyű elnyomatás korszakában hőssé érett. Nem véletlen az, hogy ez a művelt ember, a toll igazi mestere már fiatal korában a forradalmárok útját járta. Apja, a fémesztergályos s varrónő anyja nemcsak a nép szeretetére nevelték, hanem — ha nehéz körülmények között is — tanítottaák gyermeküket. A munkáskörnyezetben élő Fučík már tizennyolc éves korában, a párt alapításának évében, a kommunista párt tagja s akkor veszi először kezébe a cseh nyelven megjelenő első Leninművet, az Állam és forradalmat. Férfivá érésének idején hatja át egész lényét a szocializmus eszméje. Később, mint kommunista újságíró harcol a párt bolsevik irányzatáért. Gottwald elvtárs tanítja, vezeti őt és Fučík nemcsak tollal, hanem a munkások, az értelmiségiek körében a kommunista agitátorok tüzetszító, lelkesítő szavával forradalmasítja a dolgozókat, harcol a munkásosztály győzelméért. Börtönbe vetik. Kiszabadulása után szava még lángolóbb. S amikor megismeri a Szovjetuniót, — kétszer járt ott — a szovjet földben második hazáját vélte látni. Ott látta megvalósulni mindazt, amiért harcolt. Ott látta, miként épül az ember boldogsága. Szülőföldjét is olyanná álmodta. S a szocializmus földjéről — ahol a ma a múltat jelenti — írott minden szava ma is elevenen hatnak, tüzet gyújtanak bennünk, a szovjet példákon okulva a szocializmus még lelkesebb építésére ösztönöznek. Fučík azért lett kommunista, mert szerette népét a szabadságot, szerette azt az életet, melyet szovjet földön látott, azt az életet, mely az emberiség élete virágzásának korát jelenti. * * * A müncheni árulás gyászos évében, 1938 májusában kiadott, „Segítségünkre jön-e a vörös hadsereg?" című brosúrájában a politikai helyzet elevenére tapint, amikor azt írja: „Nem félünk Berlintől, de félünk Prágától." Félnünk kell a burzsoázia, a reakció árulásától. A dolgozók tömegeitől akkoriban mindenütt, vonatban, utcán, városban és falun azt lehetett hallani: Mindenkinek elmegy a kedve attól, hogy velünk kikezdjen — mögöttünk ott áll a Szovjetunió! Igen, velünk a Szovjetunió, írta Fučík, de meg kell kötni a reakció kezét, hogy ne árulhassa el a népet ...A burzsoázia inkább a fasiszta elnyomatást választotta, mint a felajánlott szovjet segítséget. ^

učík a nép hangjának, akaratának adott kifejezést, amikor 1942-ben az illegálisan megjelenő Rudé právoban ezt írta a vörös hadsereghez intézet üdvözletben: „A veletek való életre halálra szóló szövetségben, határozott harcban Hitler ellen — győzünk!" Fučík az önkényuralom idején sem hallgat. Szavai ellenállásra tüzelik az embereket. „Hős az az ember, — írja — aki a döntő pillanatban mindenre kész, hogy megtegye azt, amit tennie kell az emberi társadalom érdekében ... A mi korunk hőse a proletariátus s ó, egyedül ő szüli a hősöket." így mozgósít Fučík. A bujdosó, az illegalitásban élő Fučík mindent megtett, amit a döntő pillanatban megtehetett a társadalom érdekében. Mint a párt illegális Központi Bizottságának tagja küzdött a fasizmus ellen, szervezte a szabadságharcot. A fasiszták üldözték, kínozták, megölték a kommunistákat, a szabadságharcosokat. Es kiirtották őket? Nem! Napról napra erősödött, bővült a táboruk. Azért történt így, mert a kommunisták küzdelme fejezte ki a nép, az emberiség haladásának legforróbb vágyát. S ebben sokat tett Fučík. Hagyatéka azért él minden nép szívében, mert az emberiség legszebb vágyainak megtestesítője volt. A kommunista olyan ember, — irta az akasztófa árnyékában írott riportjában — ,aki tudja, hogy nincsen olyan hely, ahol megszűnnék az lenni, ahol ölbetehetné kezét és beszüntethetné működését". Fučík mindig ilyen kommunista volt, még kivégzése előtti utolsó pillanatokban is. A vesztőhelyre menve az Internacionálét énekli. Az SS-ek betömik a száját, de a dal tovább hangzik. A plötzensei börtön foglyai meghallva Fučík énekét, tovább zengik a proletariátus himnuszát... Fučík meghalt s mi tovább folytatjuk harcát. Tanúlun hősiességéből, s ez nem más mint az élet döntő pillanataiban mindig megtenni azt, amit tenniink kell a társadalom, az emberiség érdekében. Ez Fučík hagyatéka. Az élet szépségéért és öröméért, az ember boldogságáért életét áldozó Fučík utolsó üzenetéhez mindig hűek maradunk: Éberen őrködünk a sok vérrel és áldozattal kivívott szabadság felett és mindig tettrekészen harcolunk a szocializmus győzelméért. Petrőci Bálint (Folytatás az 1. oldalról) fennálló helyzet mellett bármely nukleáris robbanás megállapítható és a nukleáris kísérletek beszüntetésének hathatós ellenőrzése teljes mértékben megvalósítható. Az USA és Nagy-Britannia ennek ellenére újból elfogadhatatlan kikötéseket és feltételeket tesz. Ha elvárjuk, hogy az atom- és nukleáris fegyverekkel végzett kísérletek megszüntetéséről folytatandó tárgyalások, melyeknek 1958. október 31-én kell megkezdődniök, sikerrel járjanak, szükséges, hogy a nyugati hatalmak tekintsenek el a halasztgatásoktól és azoktól a feltételektől, melyeknek az a céljuk, hogy mghiúsítsák a tárgyalásokat. kérdés: Mily módon vett részt Csehszlovákia a nukleáris fegyverekkel végzett kísérleti robbantások beszüntetéséről szóló eddigi tárgyalásokon? Válasz: A csehszlovák kormány következetesen kitart azon álláspont mellett, hogy haladéktalanul, általánosan és feltétlenül be kell szüntetni a nukleáris fegyverekkel végzett kísérleti robbantásokat. Ezzel az ENiSZ közgyűlésének ülésein és egyéb nemzetközi tárgyalások alkalmából kifejezésre juttatott állásfoglalásával összhangban támogatta a Szovjetunió kormányának e cél elérésére irányuló javaslatait. A kísérleti robbantások beszüntetéséről folytatott tárgyalásokon magától értedődően az ezen kísérleteket végrehajtó nagyhatalmaknak kell kimondani a döntő szót. Csehszlovákia a maga részéről igyekezett hozzájárulni a tárgyalások eredményességéhez és segítséget nyújtani abban, hogy e kérdésben minél hamarább egyezményre kerüljön sor. A csehszlovákiai szakértők ez idén a nyári hónapokban részt vettek Genfben azon az értekezleten, mely tanulmáiyozta a nukleáris fegyverekkel végzett kísérletek beszüntetéséről szóló egyezmény be nem tartása megállapításának lehetőségeit. A csehszlovák szakértők a Szovjetunió, a Lengyel Népköztársaság és a Román Népköztársaság szakértőivel együtt aktívan részt vettek az e tárgyalásokon folytatott vitában és tudományos érvelésekkel hozzájárultak a gyakorlatban alkalmazható, hathatós ellenőrzési rendszer kidolgozásához. A kísérletek megszüntetéséről folytatott tárgyalások szempontjából jelentőségteljes az ENSZ-nek az atomsugárzás hatása tanulmányozásával foglalkozó tudományos bizottsága tevékenysége is. Csehszlovákia képviselője útján részt vett ezen bizottság tevékenységében is. A bizottság e napokban beszámolót terjesztett elő, mely szerint arra a következtetésre jutott, hogy a levegő rádióaktív megmérgezése a kísérleti robbantások végrehajtása következtében egyre nagyobb mértéket ölt. Ez veszélyt jelent a mostani és jövő nemzedékek számára. Ojből megmutatkozott tehát, teljesen indokolt volt Csehszlovákia azon kérelme, hogy a közgyűlés még a múlt évben tárgyalja meg az atomsugárzással kapcsolatos kérdéseket. Az e pontról folytatott tárgyalások megmutatták, hogy az emberiség egészsége érdekében haladéktalanul meg kell szüntetni a nukleáris robbantásokból eredő rádióaktív sugárzás fokozódását. A csehszlovák kormány a jövőben is minden ereje latba vetésével arra törekszik majd, hogy minél hamarább és általánosan beszüntessék a nukleáris kísérleteket. Elvárjuk, hogy az ENSZ közgyűlésének XIII. ülése is foglalkozik majd a nukleáris kísérletek beszüntetésének kérdésével és hozzájárul a nukleáris fegyverekkel rendelkező országok eljövendő tárgyalásai kedvező légkörének kialakításához. A közgyűlés feladata, hogy a világ közvéleményének sürgető követelményei szellemében határozottan állást foglaljon a kísérletek megszüntetése és az egész emberiséget mélységesen érintő problémák megoldása mellett. A J. A. Komenský Egyetem aulájában Kiállítás a nemzetek nagy tanítójának életéről és művéről J. A. Komenskýnak, a nemzetek nagy tanítójának az életét, különféle kiadásokban a műveit, müveinek hatását, visszhangját, valamint legjobb közvetlen tanítványainak kéziratait, illletve ezek fényképmásolatát és tanulmányait mutatja be a bratisíavai J. A. Komenský Egyetem aulájában az Iskola- és Kulturálisügyi Megbízotti Hivatal, a Szlovák Tudományos Akadémia és az említett egyetem rendezésében megnyílt kiállítás. Komenský szelleme, tézisei, elmélete a tanítás módszereiről, a tananyag szakaszokba csoportosításáról ma a legélőbbek, 300 évvel az „Orbis pictus", „A világ képekben" című, új irányzatot jelentő alkotása és az összegyűjtött, 1657ig egybefoglalt Komenský pedagógus müveinek az „Opera didactica omnia" cím alatti egyetemes amszterdami kiadása után. A kiállítás anyaga, melynek nagy részét a prágai Teológiai Könyvtár és a bratisíavai Egyetemi Könyvtár szolgáltatta, valósággal kimeríthetetlen és csak hosszas szemlélődés után lehet a felsorakoztatott könyvek, kéziratok és képek jelentőségét, hatását értékelni. A terjedelmes dokumentáció a helyzetet, könyvcímet vagy környezetet megjelölő felírású üvegszekrényekben foglal helyet a fáradhatatlan, zseniális alkotó életútja, pályafutása szerint. Komenský életének némely kiemelkedőbb pillanata, epizódja művészlen illusztrálva jut a látogató elé. A helyzetképek kiegészítéseként térképeken jelölték meg Komenský útját Európában és működésének főbb helyeit, melyek közül néhányat képről Is megismerhetünk. A kiállítás első részében felállított üvegszekrényben Komenskýnak egyéni életét ábrázoló képek és írások vannak. Itt találjuk többek között a nagy tanító gyászénekeit, elégiáit, melyeket élete legválságosabb időszakában irt, száműzetésében és családja elvesztésekor. Az említett írásokat egy Trúchlivý nevű tanítványa gyűjtötte össze és rendezte nyomtatásra. Itt van Komenskýnak néhány utolsó levele is, melyeket egy és négy hónappal halála előtt írt a Cseh Testvérek Egyesülete egyik tagjának. A továbbiakban megtekinthetjük a híres „Orbis pictus" különféle hazai és külföldi, több nyelven írt példányait. Egyike a legrégibb kiadásoknak a Moszkvában 1768-ban egyszerre öt nyelvre fordított, illetve írt kötet. Politikai okokból Komenský müveinek jelentősebb része cseh nyelven aránylag későn jelent meg nyomtatásban, többnyire csak a XVIII. század végén. Igaz ugyan, hogy a fent említett „A világ képekben" című alkotásának (melyet egyébként 1837-es magyar kiadásban is láthatunk a kiállításon) első megjelenése már 1685-ben megtörtént a lőcsei Brevera Sámuel nyomdája révén, de terjedelmesebb gyűjtemények kinyomtatására csak később került sor A kiállítás bemutatja Komenskýnak az emigrációban élt cseh követői által idegen nyelvre lefordított művel jelentős részét is. A nagy pedagógus természetesen elsősorban az olyan országokban érvényesült, ahol erős alapokat nyert a protestantizmus, így Angliában, Svédországban, Hollandiában stb. és nyilvánvaló, hegy müveinek legnagyobb része — még az ő életében — leginkább ezekben az országokban terjedt el. Hazai viszonylatban elsősorban Ján Kvačalának, a híres komeniológusnak az érdeme, hogy megjelent Komenský pedagógiai műveinek egyesített komplex kiadása. Egyegy ilyen kötet is megtekinthető a kiállításon. Meggyőződhetünk Komenský Goethere gyakorolt hatásáról is, ami a kiállított Goethe-müvekből tükröződik vissza. Képeken láthatjuk Komenský sárospataki ténykedési színhelyét, ahová Rákóczy Zsigmond hívta meg, valamint a valóni kápolnát, ahol a nagy pedagógus legutolsó éveiben működött. A kápolnát a Komenský életéből vett momentumokat művészien, hűen ábrázoló bronzöntvények díszítik. Ezek eredetijét, amelyek ugyancsak láthatók a kiállításon és hatásosan aláfestik, kiegészítik, elmélyítik a tárgyak mondanivalóját, Jarosiav Horejc Ismert cseh szobrász készítette. Komenský müveiről mondanak őszinte elismerő és magasztaló véleményt Kollár. Hollý, Sládkovlč és Vajanský kiállított írásai és a Národnie Noviny egyik száma is. A kiállítás tárgyai között több kiváló művész rézmetszetének képlevonatát is megfigyelhetjük; ezek közül legkiemelkedőbb Christian de Pas alkotása, mely Komenský kicsinyített alakmását és tanítási módszerének praktikus alkalmazását ábrázolja. A kiállítási terem bejáratival szemben áll Tomás Sejdan J. A. Komenský szobra. A kiállítás megfelelően elénk tária Komenský egyéniségét s hangsúlyozza egyedülálló müveinek világjelentőségét. Hatalmas pedagógiai enciklopédiája, mely alapja, megteremtője volt a modern iskola rendszernek, nemcsak a bemutatott könyvek hazájában elismert, elfogadott és realizált, har.em a világ valamennyi országában, ahol a nevelési kultúrának színvonala és követelménye van. Komenský didactlcal zsenialitásával, ! pedagógus gondolataival túlszárnyalt minden korabeli törekvést és nemes talajt teremtett az új kor Iskolarendszerének. A kiállítás komoly tematikáját elsősorban a pedagógusok kötelespk megismerni. Csak hasznára válhat azonban minden látogatónak, ha részletesebben megismerkedik Komenský jelentőségével és áíformáló szerepével á nevelés módszereiben. (-sz) JJJ SZÖ 4 * 1958. szeptember 13.