Új Szó, 1958. szeptember (11. évfolyam, 242-271.szám)

1958-09-07 / 248. szám, vasárnap

Világ proletárjai, egyesüljetek í ÜJSZO SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1958. szeptember 7. vasárnap 30 fillér XF. évfolyam, 248. szám A pártszervezetek állandó feladata Nincs társadalmunknak egyetlen olyan szakasza sem, ahol a XI. kongresszus által kitűzött feladatokat meg lehetne valósítani a párt közvetlen irányító és szervező befolyása nélkül. A párt mint vezető erő egyesíti és szervezi a néptömegeket, valamennyi gazdasági és társadalmi szervezetet és arra vezeti eket, hogy a közös szocialista cél elérésére, a szocializmus építésének befejezésére törekedjenek. Kommunista pártunk népünket a szocializmus küszöbéig vezette már. Megadja a helyes politikai irányvonalat, kitűzi a helyes feladatokat, amelyeket célunk elérése érdekében teljesíteni kell. Ezért pártunk az állam bevált és elismert vezető ereje. Azonban a párt politikai vonala és irányelvei az egyes körzetekben, az ipari üzemekben, falvakon szövetkezetekben, a társadalmi és tömegszervezetekben valósulnak meg. Ezért minden egyes pártszervezetnek működési körében különös kötelezettsége az, hogy érvényesítse befolyását és vezető szerepét. A pártszervezetek túlnyomó többsége a magasfokú felelősség tudatával fog kötelességeinek teljesítéséhez. Vannak azonban egyes szervezetek, amelyek nem így járnak el. Az egész párt iránti bizalomból és a párt tekintélyéből élnek, amit azonban kevéssé gyarapítanak saját tevékenységükkel. A pártszervezetek többsége helyesen törekszik a párt vezető szerepének további növelésére. Javul a pártszervezetek ideológiai és agitációs munkája, ami elsősorban abból látható, hogy a dolgozók öntudatosabban teljesítik feladataikat, nagyobb fejlettséget tanúsítanak a külföldi és belpolitikai események megítélésében és főképp nagyobb kezdeményezést fejtenek ki a munkaversenyben. Ennek ellenére még különféle hibák fordulnak elő, amelvek nagyrészt a kérdések meg nem rtéséből, a szűk politikai látókörből erednek. A párt elutasítja és semmi körülmények között nem engedi a tömegek adminisztratív módon való vezetését, a kényszer vagy nyomás módszereinek alkalmazását. Fő módszerének a kommunisták mindennapi tevékenységét tartja az emberek körében: a meggyőzés módszerét, az agitációt és propagandát, a szervezői munkát. Súlyt helyez az ideológiai tevékenységre, valamint arra, hogy a dolgozókat a szocialista erkölcs elveinek betartására, önkéntes fegyelemre, a társadalom minden kérdésével kapcsolatban öntudatos állásfoglalásra neveljük. A párt tagjait arra neveljük, hogy elsősorban ilyen módszerekkel tudják minden körülmények között megvédelmezni és megvalósítani a párt művét és hogy munkahelyükön önállóan a párt irányvonalának értelmében tudják megoldani a politikai, gazdasági és kulturális problémákat. A párt vezető szerepének minden egyes területen való érvényesítésének alapvető feltétele az, hogy a kommunisták és a pártonkívüliek között őszinte viszony álljon fenn, kölcsönös bizalom legyen a párt és a tömegek között. Ezért a pártszervezetek tevékenységében nagyon fontos gondoskodni arról, hogy a dolgozók ismerjék és helyesen megértsék a párt tevékenységét. És viszont a kommunisták számára fontos, hogy a legkisebb részletekig ismerjék a körülöttük élő emberek nézeteit, hogy a legnagyobb megértéssel segítsék nehézségeik megoldását és felkeltsék érdeklődésüket a közügyek iránt. Emellett azonban döntő tényező az, hogy meghallgassák a dolgozók véleményét, megismerjék nézeteiket és meghallgassák a közös ügyek megoldására tett javaslataikat. Ez ugyan nem jelenti azt, hogy mindent elfogadhatunk és magunkévá tehetünk, amit a különféle egyének óhajtanak. Ellenkezőleg, a kommunistának a különféle hangok és nézetek között fel kell ismernie azt, ami haladó és ami hasznos a társadalomnak és így e nézetek érvényesülését elő kell segítenie, a helytelen nézeteket viszont el kell utasítania és meg kell cáfolnia. Ha a pártszervezet minden nézetet bírálat nélkül a magáévá tenne, ha csupán arra törekedne, hogy „eleget tegyen" mindenkinek és nem venné eléggé tekintetbe azt, hogy mi áll összhangban és mi nem a párt politikájával és a társadalom szükségleteivel, akkor ahe lyett, hogy az események élén haladna, könnyen megtörténhetne, hogy az események „uszályába" kerülne. Társadalmunkban nincs és nem lehet egyetlen olyan szakasz sem, ahol a pártszervezet megelégedhetne azzal, hogy a közömbös megfigyelő sze repét játssza. Minden egyes szervezet egyenesen hivatott arra, hogy a sa ját szakaszán ura legyen a helyzetnek és valamennyi komolyabb esemény élén álljon. Ezért felelős a pártnak és az egész népnek. Ha pl. az üzemben, a termelésben nehézségek merülnek fel, a pártszervezetnek — az igazgató és a gazdasági vezető jogkörének teljes tiszteletben tartása mellett — a fogyatékosságok helyrehozására kell törekednie. A párt előtt a feladatok teljesítéséért nemcsak a gazdasági vezető felelős, hanem az illetékes pártszervezet, annak bizottsága és az egyes funkcionáriusok is. Több helyen nem értik meg a párt vezető szerepének gyakorlati érvényesítését. Vannak pártszervezetek, ! amelyek megelégszenek azzal, hogy ; a különféle szakaszokon párttagok dolgoznak, hogy pl. a tömegszervezel tek választott szerveiben bizonyos számú kommunista működik és abban bíznak, hogy ezek az elvtársak ott j — magukra hagyva - képesek érvéj nyesiteni a párt vezető szerepét. Ez i nem helyes. Hisz pl. az üzemben a : szakszervezet tevékenységéért nem! csak azok az egyének felelősek, akik szakszervezeti tisztséget látnak el, hanem felelős az egész pártszervezet. A szakszervezet összes kommunista i tagjainak e szervezetben úgy kell I dolgozniuk, hogy a többi szakszerve! zeti tag magáévá tegye és megvalósítsa a párt politikáját, a párt irányelveit és utasításait. Ez alapos és kitartó politikai meggyőző munkát követel meg, amelyre nem elegendő csupán néhány egyén, hanem amiben részt kell venni minden kommunistának. A párt vezető szerepének érvényesítéséről helytelen elképzelésük volt a Veľke Meziŕič-i járásban levő tasovi falusi pártszervezet tagjainak. A bizottság úgy vélte, hogy ha a bizottság négy tagja vezető funkciót tölt be az EFSZ-ben, akkor már maguk képesek érvényesíteni a párt vezető szerepét a' szövetkezetben. A szövetkezetnek azonban 16 kommunista tagja volt. Ha a szervezet bizottsága gondoskodott volna arról, hogy pártcsoportjuk működjék, könynyebben gyökerére tapintott volna az EFSZ-ben mutatkozó fogyatékosságoknak és ezután nemcsak a íunkcionáriusok, hanem valamennyi kommunista útján elérhette volna a munka jobb megszervezését a szövetkezetben, a szövetkezeti tagok jobb munkaenkölcsét és kiküszöbölhette volna mindazokat a fogyatékosságokat, amelyek rontották a szövetkezet gazdálkodását. A XI. kongresszus által kitűzött program megvalósításáért vívott harcban arról van sző, hogy valamennyi gazdasági és társadalmi erő egy irányban, a szocialista építés befejezésével összefüggő feladatok teljesítésére összpontosuljon azon program teljesítésére, amelyet az egész ország, egész népünk magáévá tett. Arról van szó, hogy a kommunista elvek még mélyebben áthassák egész életünket. Ez csupán egy módon érhető el: a párt vezető szerepének további erősítésével, gazdasági, politikai és társadalmi életünk valamenynyi szakaszán. És erre az egész pártnak kell törekednie, ez minden egyes pártszervezet állandó feladata. Viliam Široký miniszterelnök visszatért Afganisztánból (ČTK) — Szombaton, szeptember 6án röviddel 11 óra után leszállt a ruzyni repülőtérre a Csehszlovák Repülőtársaság TU-104 A különrepülőgépe, amelyen Viliam Široký miniszterelnök az Afgán Királyságban töltött négynapos baráti látogatása után visszatért hazánkba. A miniszterelnököt útján Václav Dávid külügyminiszter, dr. Josef Trnka tanár, az iskola- és kulturális ügyek miniszterének helyettese, valamint Alois Hloch mérnök, a külkereskedelmi miniszter helyettese kísérte. Viliam Široký miniszterelnök és kísérete Taskentből hazatérve Moszkvában megszakította útját. A vnukovi repülőtéren F. R. Kozlov, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettese, N. P. Firjubin, a Szovjetunió külügyminíszterhelyettese, további szovjet tényezők és dr. Ivan Kopecký, a Csehszlovák Köztársaság ügyvivője fogadta a miniszterelnököt és kíséretét. Viliam Široký elvtárs rövid megszakítás után folytatta útját hazánk • fővárosába. A csehszlovák kormányfő látogatása Afganisztánban, mely Szardar Mohammed Davud kán királyi fenség, Afganisztán miniszterelnöke meghívására valósult meg, jelentős mértékben megszilárdította a Csehszlovák Köztársaság és az Afgán Királyság közötti hagyományos baráti kapcsolatokat. A két állam képviselője között folytatott beszélgetés eredményeit a két fél kölcsönös megegyezése alapján szövegezett közös nyilatkozatban foglalták össze. Viliam Široký miniszterelnököt Rudolf Barák, Jaromír Dolanský Zdenék Fierlinger, Jirí Hendrych és Ľudmila Jankovcová, pártunk és kormányunk képviselői, Vratislav Krutina és Vladimír Koucký, a CSKP KB titkárai, Karéi Polaček miniszterelnökhelyettes, dr. Emanuel Šlechta és dr. Josef Plojhar miniszterek, a Nemzeti Front pártjainak képviselői, a kormány további tagjai, a miniszterek helyettesei, a nemzetgyűlés képviselői, a Nemzeti Front szervezeteinek vezető tényezői, Ladislav Novák, a köztársasági elnök irodájának vezetője és a központi hivatalok képviselői üdvözölték a ruzyni repülőtéren. A fogadtatáson jelen voltak a prágai diplomáciai testület tagjai is. Viliam Široký elvtárs megérkezése után szívélyesen üdvözölte pártunk és kormányunk képviselőit, Amin Etemadit, Afganisztán csehszlovákiai ügyvivőjét, valamint a fogadtatás többi résztvevőit. A csehszlovák és az afgán államhimnusz elhangzása után a miniszterelnök Bohumír Lomský vezérezredes, nemzetvédelmi miniszter kíséretében szemlét tartott a díszőrség felett. Viliam Širokýnak, a Csehszlovák Köztársaság miniszterelnökének és Szardar Mohaitimed Davud, az Afgán Királyság miniszterelnökének KÖZÖS NYILATKOZATA Kabul (a ČTK különtudósítójától) Viliam Široký, a Csehszlovák Köztársaság miniszterelnöke kíséretével Szardar Mohammed Davud királyi fenség, az Afgán Királyság miniszterelnökének meghívására 1958. szeptember 2-től 5-ig baráti látogatás céljából Afganisztánban tartózkodott. Őfelsége Mohamed Záhir sah, Afganisztán királya fogadta a Csehszlovák Köztársaság miniszterelnökét és kíséretét, aki beszélgetéseket folytatott Szardar Mohammed Davud királyi fenséggel, az afgán miniszterelnökkel, valamint az Afgán Királyság további vezető tényezőivel. A beszélgetéseket a két ország közötti kapcsolatokban már hagyományos kölcsönös bizalom, nyíltság és őszinte barátság légkörében folytatták, s azok a csehszlovák-afgán kapcsolatokra, valamint a jelenlegi nemzetközi problémákra vonatkoztak. A két ország miniszterelnökei újból kifejezésre jut. tatták egyetértésüket a sikeresen kibontakozó gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok kibővítésével, valamint a kulturális kapcsolatok kibővítésével is. A két ország miniszterelnökeinek az a közös kívánsága, hogy az emberiség boldogságának érdekében megőrizzék a világon a békét és a biztonságot. Állást foglaltak amellett, hogy megkezdődjék és fennálljon a világ összes népeinek és nemzeteinek baráti kapcsolata. Újból megerősítették hitüket a területi érinthetetlenség és az összes nemzetek szuverenitása elvei, a nép és a nemzetek meg nem támadása, egymás ügyeibe való be nem avatkozása, egyenjogúsága és kölcsönös előnyben való részesítése, békés együttélésük és gazdasági együttműködésük elvei iránt, e célok elérése érdekében. A világ békéje és biztonsága megszilárdításának érdeke megköveteli, hogy minél előbb tartsák meg a csúcsértekezlet tárgyalásait. Mind a két miniszterelnök mélységes megelégedéssel fogadta, hogy a Szovjetunióban megszüntették az atom- és hidrogénfegyverekkel végzett kísérleteket és a Szovjetunió jelentős kezdeményezését az emberiséget fenyegető atomveszély elhárítására. Kifejezik azt a meggyőződésüket, hogy az atomszakértők genfi értekezletének pozitív eredményei létrehozzák az atomés hidrogénfegyverekkel végzett kísérletek . állandó betiltásáról és e fegyverek gyártásának, valamint felhasználásának betiltásáról kötendő egyezmény biztos alapjait. A két ország kormányfője meg van győződve arról, hogy a béke megőrzése és megszilárdítása érdekében, a nemzetek baráti együttműködésének kiterjesztése érdekében fontos a gyakorlati politikában naponta elmélyíteni és megvalósítani az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányában foglalt elveket. A két ország kormányfője örömmel vette tudomásul az Egyesült Nemzetek Szervezete rendkívüli közgyűlésének határozatát és annak a reményének adott kifejezést, hogy e határozat szellemében a lehető legrövidebb időn belül vonják ki Libanonból és Jordániából az idegen katonai alakulatokat. A két ország kormányfője kifejezte azt a meggyőződését, hogy a csehszlovák miniszterelnök Afganisztánban tett látogatása hozzájárul a két ország közötti kapcsolatok további megszilárdításához és a világbéke megerősödéséhez. Kabul, 1958. szeptember 5-én. VILIAM ŠIROKÝ, a Csehszlovák Köztársaság miniszterelnöke, MOHAMMED DAVUD, az Afgán Királyság miniszterelnöke. Az NDK kormánya tárgyalásokat javasol a békeszerződésről Az NDK kormányának újabb kezdeményezése < kormányaihoz Jegyzékek a négy nagyhatalom * S Amint a Néntet Demokratikus Köztársaság kormányelnökének sajtóhivatala jelenti, szeptember 4-én összeült az NDK kormánya, hogy a német kérdés békés megoldására irányuló újabb lépéseket tárgyaljon meg és hagyjon jóvá. A tárgyalások folyamán felhívást fogadtak el és elhatározták, jegyzéket intéznek a Szovjetunió, Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és a Német Szövetségi Köztársaság kormányaihoz. A'FELHÍVÁS TÖBBEK KÖZT IGY SZÖL: „Az NDK kormánya eljárásában mindig a német nép érdekeihez igazodott és igazodik, amely vágyva vágyik a békére. Már számos lépést tett az irányban, hogy biztosítsa Németország számára a békét. Az NDK kormánya előterjesztette az egyedül elfo. gadható javaslatot, amely lehetővé teszi a két német állam fokozatos közeledését és végül egyesülésüket — javaslatot tett a két német állam szövetségének. megteremtésére. Jelenleg azonban jobban, mint valaha, szükséges további javaslatok előterjesztése, amelyek elősegítenék a német kérdés megoldását és az európai béke biztosítását. Ennek érdekében közvetlen előkészületeket kell tenni a békeszerződés megkötésére. Ennek a békeszerződésnek biztosítania kell nemcsak a német nemzet, hanem valamennyi európai nemzet békéjét és biztonságát. W. Ulbricht, NSZEP KB első titkára, az NSZEP V. kongresszusán kijelentette, hogy a békeszerződés javaslatának kidolgozását egybe kell kapcsolni az európai atommentes övezet létesítésére, valamennyi külföldi csapat Németországból való fokozatos kivonására és a katonai támaszpontok egész Európa területén való megszüntetésére tett javaslattal. Kell, hogy a békeszerződés azon alapuljon, hogy a békeszerető Németország ne tartozzék semmilyen katonai tömbbe. Ez Nyugat-Németországnak a NATO-ból és az NDK-nak a Varsói Szerződésből való kilépését jelenti. A békeszerződés kidolgozásának továbbbi feltétele, hogy Nyugat-Németországban a politikai döntésből kizárjanak minden militarista és fasiszta elemet. Az NDK kormánya már többször kijelentette, hogy az ilyen békeszerződés kidolgozásában részt vesz. A felhívás továbbá a következőket mondja: „A békeszerződés kérdése a német problémának azon részét képezi, amely a valaha háborút viselő valamennyi állam jogkörébe tartozik. A négy nagyhatalom és a két német állam együttesen viseli a fő felelősséget. Ebből az a kötelesség hárul rájuk, hogy minden alkalmat felhasználjanak a kölcsönös megértésre a két német állam hivatott képviselőivel való tárgyalásra. Az NDK kormánya azt javasolja, hogy a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányai" létesítsenek bizottságot, amely tárgyalásokat kezdene a Németországgal kötendő békeszerződés előkészítéséről. A nagyhatalmak megegyeznének abban, hogy a két állam képviselői milyen formában vehetnének részt a tárgyalásokon. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya úgy véli, hogy a német problémának ez a része — a Németországgal kötendő békeszerződés előkészítése — a jelenlegi időben megoldható, még pedig a két német állam képviselőinek és a négy nagyhatalom képviselőinek közös tárgyalásai útján. Ezért helyesnek tartja, hogy az ennek megfelelő javaslatok a négy nagyhatalom kormányai elé terjessze. Mivel a német nép nem óhajt semmilyen diktátumot, amelyet külföldi nagyhatalmak kényszerítenének reá, szükséges, hogy a békeszerződésről folyó tárgyalásokon részt vegyenek a két német állam képviselői. Ezért az NDK kormánya a szövetségi köztársaság kormánya elé javaslatot terjeszt, hogy alakítsanak bizottságot a két német állam képviselőiből, amely foglalkozna a békeszerződés kérdéseivel. Ezt a bizottságot esetleg meg lehetne azzal is bízni, hogy foglalkozzék a békeszerető, demokratikus és egységes Németország megteremtésének lehetőségeivel, aroi kizárólag a két német állam ügye. Tárgyalhatna pl. a vámokról és pénznem kérdéseiről, a közlekedésről, a gazdasági együttműködésről stb. A Szovjetunió, az USA, Anglia és Franciaország kormányaihoz intézett azonos tartalmú jegyzékekben, amelyeket a nyugati nagyhatalmaknak a csehszlovák kormány útján juttattak el, az NDK kormánya kifejezi azt a meggyőződését, hogy a nagyhatalmak egyetértenek a Német Demokratikus Köztársaság javaslataival és hogy a javasolt bizottság hamarosan megalakul. A Német Szövetségi Köztársaság kormányához intézett jegyzék rámutat, hogy az NDK kormányának az a véleménye, hogy a békeszerződés megkötésének előkészületei a jelenlegi feltételek között a német problémával kapcsolatos valarnenynyi kérdés megoldásának (ltján az első lépést jelentik.