Új Szó, 1958. augusztus (11. évfolyam, 211-241.szám)
1958-08-15 / 224. szám, péntek
/ A galántai járásban is szükség van a fiatalokra a mezőgazdaságban Április óta, amikor a kormány meghozta a mezőgazdaságban a kétéves tanoncviszony létesítéséről szóló határozatát, sokat beszéltünk erről a kérdésről. Ügy látszik, egyes járásokban a sok szóbeszédnél többet nem tettek, mert elhanyagolták a nyolcéves középiskolát végzett növendékek toborzását a mezőgazdaság számára, a kétéves szerződéses tanoncviszony szervezését. Most tűnik ez ki, amikor már be kellene fejezni a toborzási akciót. Egyes járásokban a nemzeti bizottságok, földmüvesszövetkezetek, a tanítók, az ifjúsági szervezetek ezzel keveset törődtek, keveset beszéltek a szülőkkel és különösen a fiatalokkal, akiket meg kellett volna nyerni a mezőgazdaságnak, hogy belőlük szakképzett, kiváló dolgozókat neveljenek földművesszövetkezeteink. állami gazdaságaink számára. A galántai járásban is — mely szintén nagyon elmaradt a toborzási akcióban — egyesek az aratási munkálatokra, a begyűjtésre hivatkoznak, hogy emiatt nem volt elég idejük c fiatalokkal megkötni a tanoncszerződéseket. A hibákat azonban nem ebben kell keresnünk, mert az erre vonatkozó kormányhatározatot áprilisban adták ki s az azt követő időben szó sem volt az aratásról. Elsősorban is a járási pártbizottság tevékenységében kell keresnünk az elmaradás okát, amelynek a nemzeti bizottságok, a tömegszervezetek kommunista tagjain keresztül biztosítania kell az egyes akciók végrehajtását. Hogyan is tehetnének eleget a galántai járásban a fiatalok mezőgazdaság számára való megnyerésének ha magában a járási pártbizottságban olyan nézet uralkodik, hogy a szövetkezetekben sok a munkaerő, azokna nincs szükségük sem fiatalokra, sem öregekre, náluk nem probléma, hogy vannak-e fiatalok, vagy nincsenek a szövetkezetekben s azon a véleményen vannak, hogy elég csupán a szövetkezetekben levő fiatalokat iskoláztatni. Ha a járási pártbizottság nem tesz kezdeményező lépéseket abban az irányban, hogy fiatal, szakképzett munkaerőkkel kell megerősíteni a szövetkezeteket, hogy ezáltal még hatékonyabban fokozhassuk a mezőgazdasági termelés színvonalát, akkor természetesen elmaradnak a járásban e feladatok teljesítésében. Először nézzük csak, hogy valóban nincs-e szükségük a szövetkezeteknek fiatal munkaerőkre. A galántai járásban (ahol már 93 százalékos szövetkezetesítéssel dicsekedhetnek) a szövetkezeti tagok életkora a következő: 15-17 év között 186; 1820 év között 275, 21—30 év között 525, 31-40 év között 716; 41-50 év között 731, 51-60 év között 780; a 60 éven felüliek száma pedig 553. Ez a kimutatás a legjobban bizonyítja, hogy milyen nagy szükség van a fiatalokra a mezőgazdaságban. Az idősebbek — s ezek vannak túlsúlyban a galántai járásban is — nehezebben sajátítják el a haladó munkamódszereket. Az új munkaszervezés és az új technika bevezetésében elsősorban is a fiataloknak kell az élen járniok. S ezt hogyan érjük el, ha nem törődünk a szövetkezetek új, fiatal tagjainak iskoláztatásával. A mezőgazdaságban is, akárcsak az iparban csak az lehet a maga munkájának mestere, aki tanoncviszonyba kerül és gyakorlati, elméleti téren kellő oktatásban részesül. A Galántai Járási Nemzeti Bizottság tanácsa ugyan foglalkozott a kétéves tanoncviszony létesítésével, de hatá<Í»<ÄUHJÍKW> csjkätiokíi U A kassai Hornád ruhaáruház egyre jobb ellátásban részesíti a város lakosságát. Gondoskodik azonban a hozzá tartozó vidéki üzletekről is. Spišská Nová Ves-i fióküzletét a közelmúltban rendbehozatta és egy emeleti üzlethelyiséggel kibővítette. A gondoskodás sikerrel járt, mert a korszerűsített üzletben jelentősen növekedett a forgalom. Rudolf Stýbar, Kassa. rozatát csak most kezdték teljesíteni, amikor az erre a célra még július elején létesített toborzási bizottság csak most szerdán foglalkozott először konkrétan az áprilisban kiadott kormányhatározat teljesítésével. Csak most osztották ki egymás között a feladatokat, hogy az utolsó napokban nagy hajrázással behozzák elmaradásukat. A galántai járásban 250 fiatalt kellett volna megnyerni a kétéves tanoncviszony számára, de eddig csak 102 fiatallal kötöttek szerződéses viszonyt. És ez is túlnyomórészt nem a helyi nemzeti bizottságok, hanem a tanítók közreműködésének az érdeme. Most, e rövid idő alatt teljesíthetik-e a feladatokat? - Igen mondják a toborzási bizottság tagjai —, túl is teljesíthetjük a keretet. Ha így áll a helyzet, akkor miért nem gondoltak erre előbb. A jövőben az ilyen hibákat el kell kerülni, mert az elhamarkodott munkával nem végezhetnek kellő meggyőző tevékenységet, nincs elég idejük arra, hogy a szülőkkel, a gyermekekkel személyesen beszéljenek és kellően megvilágítsák előttük annak jelentőségét, hogy mezőgazdaságunknak miért van szüksége fiatal munkaerőkre. Hogy milyen késedelmesen kezdte meg a járási nemzeti bizottság mezőgazdasági osztálya a kormányunk által előírt országos jelentőségű akció teljesítését, igazolja az is hogy a mezőgazdasági osztály keretében működő toborzási bizottság csak a mostani szerdai gyűlésen tette egyes elvtársak feladatává, hogy nézzenek utána: a járásban hányan fejezték be az idén (és az 1956—57-es években) a nyolcéves középiskolát, a növendékek közül hányan maradtak otthon, hányan dolgoznak a mezőgazdaságban, akiket leszerződtethetnének kétéves tanoncviszonyra. A CSISZ járási bizottsága a JNBhez hasonlóan „törődött" a fiatalok megnyerésével. Alpek titkár szerint részben a CSISZ sikere, hogy eddig 102 fiatalt nyertek meg a kétéves tanoncviszonynak, mert ezek egy részét a fiatal tanítók győzték meg. Ez valóban csak „részben" a CSISZ járási bizottságának sikere. De mit tetek mást? Csupán a CSISZ járási bizottságának pártcsoportjában tárgyaltak erről és egyes gyűléseken, aktívákon csak szóvá tették ezt a kérdést. Számukra nagy tanulság ez, hogyan nem szabad dolgozni. Mert nem bészédre, hangzatos szavakra, hanem cselekedetekre van szükség. S a CSISZ galántai járási bizottsága nem vezette kezdeményező lépésekre a CSISZ falusi szervezeteit, hogy azok is résztvegyenek tevékenyen a fiataloknak a kétéves tanoncviszony számára való megnyerésében. PETRŐCI BÄLINT Augusztus 29-én ünnepeljük a Szlovák Nemzeti Felkelés 14- évfordulóját Országszerte nagy ünnepségek keretében emlékeznek meg augusztus 29-én a 14 évvel ezelőtt lejátszódott történelmi eseményről, a SZNF kitöréséről, melyben Szlovákia népe egységes kifejezését adta a fasizmus iránt érzett gyűlöletének és egyben igaz bizonyítékát a népeink és a szovjet nép közötti őszinte barátságnak. Bratislavában augusztus 29-én összeül a Szlovák Nemzeti Tanács. A Slavínon az SZLKP KB küldöttsége és a szlovák nemzeti szervek képviselői megkoszorúzzák a szovjet katonák sírjait. A szlovák főváros lakossága nagy tömeggyűlésen vesz részt, ahol fellép a prágai Köztársasági Renddel kitüntetett Nejedlý Hadsereg Művészegyüttes. Az évforduló előestéjén pedig a Nemzeti Színházban előadják Visnyevszkij Optimista tragédia című színművét. Nagyméretű ünnepségeket rendeznek a Banská Bystrica-i kerületben is, ahová külföldi küldöttségek is érkeznek. A kerületben az emlékezetes harcok színhelyén 14 emléktáblát lepleznek le a hősi halált halt partizánok tiszteletére. Augusztus 29-től 31-ig megrendezik a Második Partizánbrigád találkozását. A Banská Bystrica-i SZNF Múzeum dolgozói látogatásra viszik az augusztus második felében a városban ülésező országos múzeumi dolgozók konferenciájának résztvevőit a felkelés történelmi nevezetességű helyeire. Az ünnepségek keretében megrendezendő sportversenyeken kívül országos lövészversenyt is tartanak A. Sz. Jegorov, a Szovjetunió hűse, a partizánegységek parancsnokának ezüstglpfegy véréért. AZ ÚJ_SZÓ Munkához láttak a fiatalok Nagycétény a nyitrai járás déli részén fekszik. A faluban a CSISZ alapszervezetének eddigi munkája bizony nem volt kielégítő. A közelmúltban azonban a falusi pártszervezet és a helyi nemzeti bizottság támogatásával sikerült a falu ifjúságát a CSISZ szervezetbe tömöríteni. Az évzáró gyűlést e hó 3-án tartottuk. Az évzáró gyűlésen Szőke elvtárs, a pártszervezet elnöke felszólalásában rámutatott a CSISZ helyi szervezete munkájának eddigi fogyatékosságaira, s felszólította a fiatalokat, hogy részletesen dolgozzák kí a szervezet jövő évi munkatervét. Reméljük, hogy munkánkban támogat majd bennünket a HNB és a falunkban működő összes tömegszervezet. Nagy segítséget várunk a tanítói kartői is. Ezt már igazolta Ch-vancsek ig. elvtárs és Kovács tanítónő, akik ez évben 28 új taggal Bővítették CSISZ-szervezetünket. Presinszky Lajos, Nagycétény Példás katona Nem egészen egy év telt el azóta, hogy Zelený József szakaszvezető kikerült az altiszti iskolából. A múlt év decemberében tizenkilenc katonát bíztak gondjaira. Tizenkilenc embert, akikből a jövő altisztjeit kellett nevelnie. Zelený elvtárs akkor még tizedes volt. Telt az idő, múltak a hónapok, s a tizenkilenc katona elsajátította a katonai tudományokat, s közben nagyon megszerette a tizedes elvtársat. Pedig nem volt engedékeny. A rendet, fegyelmet mindig megkövetelte Mivel szerezte meg mégis a katonák szeretetét? Legfőképpen azzal, hogy nemcsak feljebbvalója, de igazi nevelője is volt a gondjaira bízott embereknek. Éppen ezért nagy érdeme van abban, hogy az altiszti iskola tizenkilenc növendéke jó eredménnyel zárta az iskolaévet. Kovács Mik/ös, Komárno Ä kulturális elet további fejlesztése érdekében A Megbízottak Testülete a napokban hagyta jóvá a kulturális népművelési intézmények beruházási építkezése távlati tervének alapelveit és fő mutatóit, s ezzel irányelveket adott a kerületek és járások kulturális-népművelési intézményei építési ötéves tervének összeállítására. A Megbízottak TestUIete ezzel olyan megfelelő feltételeket kíván kialakítani Szlovákiában a politikai-nevelő és kulturális-népművelési munka színvonalának emelésére, amely hatékonyan elősegíti a CSKP XI. kongresszusán az ideológiai és kulturális forradalom befejezésével kapcsolatban kitűzött feladatok teljesítését. ' HOGY MILYEN FONTOS és időizerű, csaknem minden falu és város lakosságát érdeklő kérdésről tárgyalt i Megbízottak Testülete, igazolja ezt i múlt év végén megtartott országos wta is, amelyben — különösen a falirakon — a dolgozók sorra felvetették i kultúrházak, a népművelési otthoíok építésének kérdését. Ezek az igények arról tanúskodnak, hogy dolgosóink magasabb színvonalú kulturális életet akarnak élni. Ha a felszabadulás utáni években sokat is tettünk i kulturális és népművelési intézméíyek fejlesztésére, az elért eredmélyek nem elégítik ki mindenütt a lolgozóknak a kultúra iránti igéíyeit. így volt ez a füleki járásban s, ahol — maga a járási székhely :era rendelkezik a követelményeknek negfelelő kultúrházzal — több közlég lakossága kultúrotthont kért. £zt az esetet azért említjük, mert nég most is, más járásokban is, taálkozunk hasonló kérelmekkel, meyekre a lakosok nem mindig kaplak kielégítő választ. Nem magyaázzák meg nekik, hogy miért nem Építhetünk mindenütt egyszerre népnűvelési otthont s ha építünk, hojyan kezdjünk hozzá. A füleki járás>an ahelyett, hogy a nemzeti bizott:ági tagok a helyszínen megmagyarázták volna a lakosoknak, hogy a :ultúrotthonok kérdése az építőmunca még sikeresebbé tételétől és saát hozzájárulásuktól, a helyi erő- és inyagforrások teljes kihasználásától s függ, a sérelmeket tartalmazó iramokat a dolgozók többi észrevételeitel együtt azzal küldték a KNB-re, hogy döntsön a felsőbb szerv. Az ilyen eljárás helytelen, mert nem segíti elő a helyi kezdeményezés kibontakozását s a helyi anyagforrások felhasználását erre a célra. Az állami terv csak a legfontosabb beruházási építkezéseket foglalja magában s például a népművelési otthonok, a járási kultúrházak építését részben a helyi erő- és anyagforrásokböl kell felépíteni. Ezt veszi számításba a Megbízottak Testülete által jóváhagyott, 1975-ig szóló távlati terv is, mely — a népgazdaság és a kulturális fejlődés biztosításához szükséges anyagi eszközök összehangolásával — lehetővé teszi, hogy 1975-ig Szlovákia falvaiban, járási székhelyein, az ipari központokban fokozatosan teljesen kiépítsük a kulturális-művelési intézményeket és befejezzük a filmszínházak hálózatának kiépítését. Az építési munkálatokat 30 — 50 százalékban önsegély útján, a földművesszövetkezetek, a szakszervezet, s az illető ipari ágazat segítségével kell elvégeznünk. Ez sok és felelősségteljes munkát követel meg tőlünk. Ha csak azt vesszük számításba, hogy Szlovákia 3359 községe közül a múlt év végéig csupán 1342-ben volt berendezett népművelési otthon, s ha a járási székhelyeken ugyan mindenütt létesültek kultúrházak, de legtöbbjük nem rendelkezik megfelelő helyiségekkel és berendezéssel, és ha 1960ig 22 járási székhely kielégítően kiépített kultúrházzal is fog rendelkezni, még így is sok tennivaló marad hátra.A Megbízottak Testülete a távlati terv jóváhagyásában abból a lenini elvből indult ki, hogy a kulturális forradalom első alapvető feladata a kultúrának a néphez való közeledése. Ezért olyan feltételek kialakítását vette tervbe, hogy a kulturális, művészi, általában a nevelő intézmények hálózatának teljes kiépítésével, azok színvonalának emelésével még jobban elmélyíthessük népünkben a proletár nemzetköziség és a szocialista hazafiság érzelmeit, — és türelmes, sokrétű nevelő, kulturális tevékenységgel még jobban hassunk az emberek gondolkodására és tudatára, hogy sokoldalúan fejlődhessenek, ismeretekben gazdagodhassanak. Csak így emelhetjük a dolgozók életszínvonala mellett kulturális színvonalukat is. A szocialista forradalomnak ideológiai és kulturális téren való befejezése azt kívánja, hogy elsősorban a falvakon, ahol az utóbbi években rohamos fejlődést értünk el a szocialista munkaviszonyok megteremtésében és a járási székhelyeken, építsük ki a kulturális-népművelési intézményeket. EZZEL KAPCSOLATBAN a tervek gazdagok. 1960-ig a város- és faluszépítési, fejlesztési akció keretében 600 népművelési otthon építését fejezhetjük be. A harmadik ötéves terv folyamán (1961-1965) üjabb 600, s 1966-1975-ig a többi, több mint 1700 népművelési otthon építését veszi tervbe a távlati terv, természetesen mindenütt az önsegély igénybevételével. A járási kultúrházak építésében is nagy változás várható. Az 1961—65-ös években 15, az 1966—70-es években 26 és 197175-ig a többi járási székhelyeken kerül sor kultúrházak építésére. A kultúra- és pihenés parkjai szintén nagy lehetőséget nyújtanak dolgozóinknak a munka utáni szórakozásuk és kulturális igényeik még szélesebbkörü kielégítésének biztosítására. A kerületi székhelyeken kívül a távlati terv a járási székhelyekre is gondol. Ugyanígy oldódik meg a szabadtéri színpadok és a népi csillagvizsgálók létesítésének kérdése is, előbb a kerületi, majd a járási székhelyeken. A LEGKÖZELEBBI ÉVEKBEN 1975-ig - a filmszínházak hálózatának kiszélesítésében is nagy lesz a fejlődés. Szükség van erre, hiszen a felszabadulás óta csak 10 új filmszínház épült Szlovákiában, de ez alatt az idő alatt a mozik száma 196-ról 967-re emelkedett. Ezek túlnyomó része meg nem felelő helyiségben kapott elhelyezést. A falvakon az 1966—75-ös években modern technikával berendezett 171 filmszínház épül s ezzel elérjük, hogy az 1500 lakoson (a prešovi kerületben 1000 lakoson) felüli minden községben mozi működjön. Ezenkívül a járási és kerületi székhelyeken is épülnek újabb filmszínházak. Ezek mellett a távlati terv (1975ig) országos jelentőségű kulturális és népművelési építkezésekkel is számit. Többek között Banská Bystricán a Szlovák Nemzeti Felkelés emlékmüvének és múzeumának, a bratislavai Művészek Háza, új szabadtéri színpad, a piešťanyi, Starý Smokovec-i művészház felépítésével, — a bratislavai Szlovák Nemzeti Galéria, a martini Matica Slovenská és a Szlovák Nemzeti Múzeum kibővítésével, a bratislavai filmműterem épíi tésének befejezésével, valamint kej rületi színházak, az egyes kerületi, járási székhelyeken kiállítási pavilonok építésével szintén jelentősen hozzájárulunk ahhoz, hogy a kultúrát még közelebb vigyük a néphez. Ezek nagy jelentőségű kérdések, szorosan összefüggnek a kulturális forradalom befejezéséért folyó harcunkkal. Államunk sok-sok millió koronát fordít a kulturális-népművelési célokra, az említett intézmények építésére. De ehhez hozzá kell tennünk, hogy a terveket csak úgy válthatjuk valóra, ha azok teljesítéséhez valamennyien hozzájárulunk. Gondolunk itt a népművelési otthonok, járási kultúrházak, a kultúra és pihenés parkjai, a szabadtéri színpadok építésére. Itt a nemzeti bizottságok, a tömegszervezetek, a földművesszövetkezetek, a szakszervezet segítségére, mozgósítására van szükség, hogy a lakosok a legnagyobb számban bekapcsolódhassanak a számukra épülő kulturális és népművelési intézmények létesítésébe, s egyúttal - ahol csak lehetséges — teljes mértékben használják ki a helyi anyagforrásokat. A társadalmi munka szép példáját mutatják a kassaiak, akik sikeresen építik nagy szabadtéri színpadukat. A FALUSI NÉPMŰVELÉSI OTTHONOK most is szép számban épülnek, de nagyon lassan. Az építkezési munkálatok a legtöbb helyen 3-4 évig is eltartanak. Miért? Mert nem használják ki kellően a helyi anyagforrásokat s arra várnak, hogv majd „fentről" küldenek nekik téglát, követ stb. Az ilyen lassú építési „tempóval" elveszik még azoknak a lakosoknak is kedvét, akik önként jelentkeztek brigádmunkára. Szlovákiában alig van olyan község, ahol ne lehetne téglát égetni, vagy homok-, kavicsbányát nyitni, s így megkezdeni az építkezési anyagok helyi termelését. így cselekszenek a humennéi járásban Topol'ovka, Kochanovce, községben, stb. A koškovcei HNB például a helyi kisüzemek jövedelméből 600 000 korona befektetéssel modern kultúrház építését vette tervbe, melyet 1960-ig be is akarnak fejezni. A helyi nemzeti bizottságoknak ilyen lehetőségeik is vannak, hogy tevékenyen hozzájáruljanak községük kulturális élete fejlesztéséhez. De ehhez akarat és kezdeményezés szükséges! És csakis így, akarattal és kezdemenyezéssel válthatjuk sikeresen valóra a Megbízottak Testülete által jóváhagyott távlati tervet is. Segítsünk ott, ahol tudunk, hogy még magasabbra emeljük a dolgozók kulturális színvonalát és a közös munkából születő új kulturális-népművelési intézmények a szociálista kultúra és nevelés hatékony gócpontjaivá váljanak. P. B. I ÜJ SZÖ 5 * 1958. augusztus 15.