Új Szó, 1958. augusztus (11. évfolyam, 211-241.szám)

1958-08-14 / 224. szám, csütörtök

A szovjet határozati javaslat pozitív visszhangja New Yorkban folytatják ENSZ közgyűlés tárgyalásait Hsenhowert New Yorkba küldték az agresszió védelmére SZOVJET VÁROSOK Az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése augusztus 13-án 15 óra á5 perckor (időszámításunk szerint) folytatta rendkívüli ülését, amelyet az augusztus 8-i első ülés után több küldöttség kívánságára elnapoltak, mert e küldöttségek magasabb szintű küldöttek tanácskozását kívánták. New York-i hírek szerint a tárgyalásokon most mintegy 20 külügyminiszter vesz részt. Kedd este New Yorkba érkezett Eisenhower elnök, akit az ame­rikai kormány az USA libanoni agressziója után bekövetkezett rendkívüli kényes helyzetre való tekintette! azzal küldött, hogy „az ENSZ plénumá­ban védelmezze az amerikai haderők betörését Libanonba." Eisenhower félórás beszédében a várakozásnak nwgfelelöen igyekezett elterelni a kül­döttek figyelmét, az agresszióról az arab Kelei „szélesebb problémájára" és emellett teljesen hallgatott a fő kérdésről, — az agresszív haderők kivonásáról. Eisenhower után A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere és a szovjet küldöttség vezetője beszélt. Vitára jelentkeztek még az Egyesült Arab Köztársaság és Jordánia képviselői. Mivel állt elö Eisenhower Az USA kormánya nyilvánvalóan inkább bízott Eisenhower fellépésé­nek külső hatásában, mint beszédének tartalmában. Eisenhower javaslatai hat pontból álló programot tartalmaznak, amellyel az Amerikai Egyesült Álla­mok kormánya a közép-keleti helyzet megoldását ajánlja. Az amerikaiak javasolják: 1. Az ENSZ állandó hadseregének megteremtését. 2. a hitelalap és a segítség egyéb formáinak létesítését a Közép-Kelet országai számára, 3. pz ENSZ állandó ellenőrzését „az uszító rádióprogram elhallgattatásá­ra" a Közép-Kelet térségében, (vajon az USA-nak szándéka az ilyen pro­paganda beszüntetése, arról Eisenho­wer szerényen hallgatott). 4. az ENSZ állítólag „áttanulmányozza a fegyver­szállítások ellenőrzésének lehetőségét e Közép-Kelet országainak beleértve Izraelt is," (vajon Törökországot is beleérti, az titok marad), 5. az ENSZ közelebbről meg nem jelölt új lépé­seit Libanon biztonságának és füg­getlenségének biztosítására, 6. az ENSZ azon elhatározásáról szóló nyi­latkozatot, hogy biztosítsá Jordániá­nak, mint államnak további létezését. Amint látjuk, Eisenhower a mellékes dolgok felhalmozásával háttérbe igye­kezett szorítani a dolog lényegét, — az angol-amerikai agressziót. A gyűlés további lefolyásáról Eisen­hower beszéde után lapzártáig jelen­tés nem érkezett. A szovjet javaslat visszhangja A szovjet határozati javaslat, ame­lyet megküldöttek az ENSZ főtit­kárának, jelentősen pozitív visszhangot keltett és a nyugati hírügynökségek „benyomása" szerint e határozati ja­vaslatot támogatni fogja az afrikai­ázsiai tömb számos küldöttsége, ame­lyek 28 szavazattal rendelkeznek. Eb­ben a helyzetben a brit és az ame­rikai szóvivő is „tartózkodó udvarias­sággal" nyilatkozott a szovjet hatá­rozati javaslatról. Tartózkodó udvariassággal Két londoni lap a News Chronicle és a „Daily Mai!" hírt közölt tegnap arról, hogy a brit kormány jóváhagyta a brit katonai egységek Jordániából való kiürí­tésére tett javaslatot, ezt azonban ahhoz a feltételhez köti, hogy az ENSZ köz­gyűlés „határozatba veszi Jordánia füg­getlenségének megőrzését". Tekintettel arra, hogy a „Jordánia függetlensége" fogalom alatt a brit uralkodó körökben a feudális nyugatpárti rendszer megőrzé­sére gondolnak, e híreket csupán mint az ENSZ közgyűlés vitája előtti mester­kedést értékelik. A sajtóban nagyon sok kommentár jelent meg, amelyek tények alapján bizonyítják, hogy Husszein monar­chiája néhány órával a brit ejtőernyősök távozása után összeomlik. Milyen szerepe lesz Hammarskjöldnek ? A Reuter hírügynökség a nyugati kül­döttségek New Yorki tájékozott köreire hivatkozva jelenti, hogy ez USA és Nagy­Britannia „a kezdeményezést Hammarsk­jöldnek akarja átengedni". Mint ismeretes, Hammarskjöld eddig a közép-keleti angol-amerikai agresszió ügyében nagyon jó akaratú álláspontot foglalt el' a támadók iránt, amit többek közt megerősített a Biztonsági Tanács tárgyalásakor is. Az öt pontból álló prog­ram is. amelynek szerzőségét a főtitkárnak tulajdonítják, lényegében megegyezik az­zal, amit Dulles ajánl, főképpen ami az ál­landó megszálló csapatok létesítését illeti Litfanonban és Jordániában, az ENSZ' cé­gére alatt — függetlenül a megfigyelők testületétől. Felmerül a kérdés, vajon nincs-e olyan megegyezés, amely szerint az angol-ame­rikai tervek végrehajtását a hitelüket vesztett agresszorok helyett személyesen Hammarskjöld vállalná. Ez azonban nehe­zen volna összeegyeztethető azokkal a kötelességekkel, amelyeket a főtitkárra az ENSZ alapokmánya ró. A szovjet javaslat így hangzik: A. A. Gromiko. a Szovjetunió külügy­minisztere augusztus 12-én délután D. Hammarskjöldnek, az ENSZ főtitkárának elküldötte a szovjet határozati javasla­tot, amely szerint haladéktalanul össze kell hívni az ENSZ közgyűlésének sürgős, rendkívüli ülését az USA haderőinek Li­banonból és Nagy-Britannia csapatainak Jordániából való kivonása kérdésében. A. A. Gromiko egyúttal kérte, hogy ezt a javaslatot a közgyűlés okmányaként osz­szák szét. „A közgyűlés elismeri, hogy a világbéke megőrzésé­nek érdfflíében haladéktalan lépéseket kell foganatoltani a közel- és közép-keleti feszültség enyhítése érdekében, javasolja az USA és Nagy-Britannia kormányainak, késedelem nélkül vonják vissza haderőiket Libanon és Jordánia te­rületéről, megbízza az ENSZ főtitkárát, erősítse meg az ENSZ libanoni megfigyelőinek cso­portját azon terv szerint, amelyet az ENSZ libanoni megfigyelőinek csoportja második jelentésében ismertetett és hogy megfigyelő csoportot küldjön Jordániába is. hogy felügyeljenek az amerikai és an­gol haderők eltávozására, Libanonból és Jordániából, valamint az ezen országok határán uralkodó helyzetre." t | Látogatások A. A. Gromiko szovjet külügyminiszternél New York (CTK) — A, A. Gromiko. a Szovjetunió külügyminisztere, az ENSZ közgyűlése rendkívüli ülésén részvevő szovjet küldöttség vezetője augusztus 12-én fogadta D. Hammarskjöldöt, az | ENSZ főtitkárát. G. I'icott, Franciaország I ENSZ-beli állandó képviselőjét és M. Fav­zit, az Egyesült Arab Köztársaság külügy­miniszterét, akikkel az ENSZ közgyűlése rendkívüli ülése munkáját érintő kérdé­sekről tárgyalt. Augusztus 12-én este Dulles amerikai államtitkár tett tisztelgő látogatást A. A. Gromikonál. A VIETNAMI népi hadsereg főparancs­nokságának összekötő missziója a nemzet­közi bizottsághoz tiltakozást nyújtott be azon halálos ítélet ellen, amelyet a dél­vietnami hatóságok hoztak Tran Van Taj, az ellenállási mozgalom volt részvevője felett. Az összekötő misszió rámutat arra, hogy ez a halálos ítélet a genfi egyez­mény 14. C cikkelyének megszegését je­lenti. (CTK) A Kazah Szocialista Szovjet Köztársaság Tudományos Akadémiájának épü­lete Alma Átában (TASZSZ felvétele) Német vadászrepülőgépek kísérik az amerikai szállítógépeket Bonn (ČTK) — A Neues Deut­schland augusztus 13-i számában a Münchner lllustrierte nyugat-német­országi folyóiratra hivatkozva szen­zációs részleteket közöl arról, a köz­vetlen és aktív támogatásról, amely­ben a NATO nyugat-német légiegysé­gei részesítik az amerikai agresszo­rokat. A képes lapban közölt fényké­pek azt bizonyítják, hogy a bonrii légierők lökhajtásos repülőgépeit a libanoni agresszió kezdetétől az ame­rikai szállító repülőgépek védelmi kí­séretéül rendelkezésre bocsátották. E repülőgépek a nyugat-németországi repülőterekről megszálló csapatokat és hadianyagot szállítottak Libanon­ba. Az angolok barbár mádon bombázzák Ománt Damaszkusz (ČTK) — Az ománi imamátus damaszkuszi diplomáciai képviselőinek jelentése szerint az an­gol repülőgépek megkezdték az ománi városok és falvak barbár bombázását. A Zöld Hegyek lakossága ellen az an­golok még irányítható lövedékeket is harcba vetettek. Az angol tüzérség az ománi fenn­síkokon tartózkodó népi harcosokra tüzelt, hogy utat nyisson az angol inváziónak, amit Nagy-Britannia a Maszkat-i bábszultánnak igért. Az an­golok támadásai következtében Omán hegyvidékén sok város és falu el- i' pusztult. Az angol támadások ember- j életben is nagy kárt okoztak. Már az ötödik japán hajó legénységénél állapították meg a fehér vérsejtek csökkenését Tokió (ČTK) — Az AP hírügynökség tudósítójának jelentése szerint a Kjoei Maru japán hajó legénységénél, amely ha­jó a júliusi csendes-óceáni amerikai atomrobbantási kísérletéi* idején 600 mér­földnyi távolságra volt az Eniwetok ko­rallsziget-csoporttól, a fehér vérsejtek csökkenését állapították meg. Ez már az ötödik japán hajó legénysége, amelynél az LTSA júliusi atomfegyverrobbantási kí­sérlete után megállapították ezt a kór­tünete c. -­Az atomszakértők genfi értekezlete Genf (ČTK) — Az atomszakértők genf! értekezletén augusztus 12-én folytatták az atomfegyverkísérletek beszüntetésért vonatkozó esetleges egyezmény ellenőr­zési rendszerének tárgyalását. A keddi zárt ülésen Čestmír Šimáné mérnök el­nökölt. A vitában J. B. Riznyicsenko pro­fesszor szovjet tudós, H Hulubeie pro­fesszor román atomfizikus és M. Menso­vicz lengyel atomszakértő vett részt. ALI ABDUR RAIIMAN szudáni kereske­delmi és mezőgazdasági miniszter, a Szu­dáni Népi Demokrata Párt képviselője ki­jelentette, hogy a közép-keleti helyzet megszilárdításához vezető egyedüli út az amerikai és angol erők kivonása Libanon-­bői és Jordániából. (ČTK) FRANCIAORSZÁGBAN az élelmiszerek ára .a legutóbbi 12 hónap alatt 20 száza­lékká"! 'emelkedett. (ČTK) LONDONBAN ez év őszén kiállítást ren­deznek, amelyen a legnagyobb orosz mes­terek 120 képét fogják bemutatni. A ki­állítási tárgyakat úgy válogatták össze, hogy szemléltető képet nyújtsanak a» orosz képzőművészet fejlődéséről a XII'. századtól napjainkig. (ČTK) A közép-keleti válság, amely a világot immár egy hónapja izga­lomban tartja, a tegnapi nap folya­mán fejlődésének második szakaszá­ba lépett: végre, hosszas huzavona után megkezdődtek a tárgyalások az ilyen fontos kérdés megoldására illetékes világfórumon, az Egyesült Nemzetek Szervezete rendkívüli köz­gyűlésén. A július 14-i iraki forradalmat közvetlenül követő kettős háborús agresszió — a libanoni amerikai és a jordániai angol katonai megszállás által előállott válságos helyzetben a Szovjetunió vezette békeerőknek első feladata az volt, hogy megakadályoz­za ezen imperialista katonai intézke­dések legfőbb célját - Irak minden oldalról való lerohanását és így a bagdadi támadó tömb erőszakos visz­szaállítását. Ez a feladat a Szovjet­unió igen határozott fellépése kö­vetkeztében gyorsan és teljes mér­tékben sikerült. Az imperialista nagy­hatalmak, amelyek eddig nyíltan han­goztatták katonai intervenciójuknak e fő célját, egyik napról a másikra frontot változtattak és a válság fej­lődésének harmadik hetében feltűnő gyorsasággal elismerték a forradalmi iraki kormányt. Menteni, ami még menthető jel­szóval most már az imperialisták arra törekednek, hogy megakadályoz­zák közép-keleti politikai, gazdasági és katonai pozícióik teljes összeom­lását. Ebből a célból — mint egyetlen eszközt — gyarmati megszálló csapa­taikat minél tovább Libanonban és Jordániában akarják tartani, termé­szetesen Törökország, Ciprus és Aden mellett. A Szovjetunió a közép-keleti hábo­rús tűzfészek teljes és alapos felszá­molása érdekében már júiius 19-én a csúcsértekezlet haladéktalan ösz­szehívását javasolta. Látva az egész világ közvéleményének felháborodá­sát, az imperialista nagyhatalmak kormányai mindent megtettek, hogy az ilyen csúcsértekezlet megvalósu­lását elszabotálják. Hosszadalmas volna felsorolni a különféle taktikai Epéseket-,, i-smertetni a szerep meg­osztását, amit e téreh az amerikai, az angol és a francia kormány ma­gára vállalt — mindnyájunk emléke­zetében vannak ezek az átlátszó, csak egyetlen célt, a csúcsértekezlet mi­nél távolabbra való elhalasztását, esetleg teljes megakadályozását szol­gáló mesterkedések. Amikor a hely kérdése merült fel, Hruscsov elvtárs azonnal ezt válaszolta: „Mindegy, hogy hol, csak gyorsan". Erre az ame­rikaiak India miniszterelnökének, Neh­runak a jelenlétét mondották aggo­dalmasnak és a csúcsértekezlet meg­valósítását csak az ENSZ keretében látták megvalósíthatónak. Eleinte a Biztonsági Tanács fórumához ragasz­kodtak, mert ott eleve rendelkeztek az álláspontjuk jóváhagyásához szük­séges hét szavazattal, sőt ott a Csang Kaj-sek féle Kínának vétójoga is van, ami már eleve lehetetlenné tesz bármi néven nevezendő, a béke érdekeit szolgáló határozatot. így közel egyhónapos késéssel az Egyesült Nemzetek Szervezetének rendkívüli közgyűlése az a fórum, amely megtárgyalja a közép-keleti agressziót. Az imperialisták azonban itt is félnek a világ közvéleményének megnyilatkozásától és eleve ki akar­ják zárni, hogy a szovjet javaslat ér­telmében a világbéke tulajdonképpen veszélyeztetését, a közép-keleti ame­rikai-angol katonai inváziót tárgyal­ják meg.-A Biztonsági Tanácsban levő mechanikus többségükkel ke­resztülhajszolták, hogy a rendkívüli közgyűlést „A közép-keleti helyzet megtárgyalása" címén hívják egybe. Ugyanakkor az amerikai kormány úgynevezett „konstruktív" javasla­tokat is előkészített, amelyek lénye­ge a jelenlegi helyzet véglegesítése a még fennálló reakciós, az imperia­listákat kiszolgáló pr«H l^ormányek uralmának minden áron való fenntar­tása. Ezt a célt — régi recept szerint — ismét gazdasági segítség ígéreté­nek megcsillogtatásával akarják el­érni. Ezzel szemben a Szovjetunió ve­zette világbéketábor, a szocialista országok és a gyarmati sorból nem­régen felszabadult ázsiai és afrikai országok többsége az ENSZ rendkí­vüli ülésén arra fog törekedni, hogy a közgyűlés legalábbis morális nyo­mást gyakoroljon az imperialistákra csapataiknak a közép-keleti orszá­gokból való kivonására, hogy leszö­gezze minden népnek, minden or­szágnak azt a természetes és vitat­hatatlan jogát, hogy maga válassza meg a nép többségének akarata sze­rint kormányformáját, folytatandó bel- és külpolitikáját. Ha ezek az elvek érvényesülnek, kétségtelen, hogy a New Yorkban tegnap meg­kezdődött gyűlés hathatósan hozzá­járulhat a világ békéjét komolyan veszélyeztető és a Közép-Keleten kialakult háborús helyzet felszámolá­sához. Nem közvetlenül a közép­keleti térségben, de azzal szerves összefüggésben a Földközi-tenger medencéjének két pontján is jelen­tős eseményekre került sor az im­perializmus és a népi erők közötti küzdelemben. Az egyik ilyen neural­gikus pont Ciprus szigete, ahol az angol gyarmatosítók elleni népi fel­szabadító harc új szakaszába lépett. Ebben a harcban eleinte elsősorban j a görög hazafiak küzdöttek az angol \ iga megszüntetéséért. Az angol kor­! mány, amely fokozatosan kiszorult a Közép-Kelet legfontosabb pontjairól: Iránból, Jordániából, Egyiptomból és elvesztette a világbirodalom „fő ütő­ere", p S*vi°7Í-csitornH feletti ural­mát, görcsösen ragaszkodott Ciprus szigetén megmaradt stratégiai állá­saihoz. Ez a küzdelem akkor lépett má­sodik szakaszába, amikor az angol imperialisták az „oszd meg és ural­kodj" elv alapján a sziget görög és török lakosságát uszították egymás ellen. Az utóbbi hónapokban a görög szabadságharcosoknak nemcsak a megszálló angol katonaság, hanem az ellenük uszított török bérencek ellen is harcolniok kellett. A reakciós görög kormány azért, hogy az ország igen nehéz sorban élő lakosságának figyelmét elterelje a szociális kérdések megoldásáról, támogatja a ciprusi görög nép sza­badságharcát. Ugyanakkor azonban imperialista, elsősorban amerikai po­litikai, gazdasági és katonai nyomás következtében nem képviseli követ­kezetesen a ciprusi szabadságharco­sok érdekeit és szeretné az ottani helyzetet valamilyen kompromisz­szummal megoldani. A görög kor­mánynak ez a kétkulacsos politikája bátorította fel Macmillan angol mi­niszterelnököt, hogy most, amikor Ciprus szigetének katonai jelentősé­ge a közép-keleti válság következté­ben annyira fokozódott, most, ami­kor a görög-török ellentét a NATO legfontosabb, keleti szárnyát foko­zottan veszélyezteti, valamilyen az angol gyarmati politika bő tapaszta­lataiból eredő látszólagos megegye­zést hozzon létre. „Ha időt nyerünk, mindent megnyerünk" jelszó értel­mében Macmillan hét év múlva ön­rendelkezési jogot ígért a sziget la­kosságának, addig azonban — s ez a lényeg — az angol fennhatóság to­vábbra is csorbítatlanul megmarad. Mi sem jellemzőbb az imperialis­ták megrendült tekintélyére, mint hogy a közös, angol-amerikai nyo­mással támogatott és Macmillan an­gol miniszterelnök által' személyeser Athénben előadott „tervet" sem a görög, sem a török kormány, sem pedig Ciprus népe nem fogadta el. A Földközi-tenger vidékének harmadik pontja, ahol az imperia­lizmus életháláiharca fegyveres erők­kel folyik, a Francia Észak-Afrika A francia szót idézőjelbe is lehetne tenni, mert a francia uralom nap­ról napra kérdésesebbé válik ezen a területen. Az elmúlt napokban de Gaulle tábornok felújított francia •imperializmusa is kénytelen volt egy további jelentős állást kiüríteni: a francia csapatok — az egyetlen Bi­zerta kikötő kivételével — elhagyták egész Tunisz területét. Különösen a j francia csapatoknak Dél-Tuniszból való kivonása fontos, miután ezek ai alakulatok 'voltak hivatva a Kelet fe­lől az algériai felkelőknek érkező fegyverszállítások megakadályozásé* ra'. Mi kényszerítette az új babérokra vágyó de Gaulle-t, hogy még meg­levő észak-afrikai pozícióinak egyik legfontosabbikát is feladja? Állító­lag az a katonai meggondolás, hogy minden csapatát az algériai felkelés katonai megsemmisítésére vonja össze. Ebből a célból a már ott har­coló 600 000 francia katona mellett, a Tuniszból és Marokkóból kivont csapatokon kívül még további 100 00C főnyi hadsereget küld át az anyaor­szágból és a tenaeren-túli franci* gyarmatokból Algériába. Ezekkel ­isten tudja hányadszor — újabb dön­tő támadást akar indítani s mint de Gaulle maga kijelentette: „az ősz folyamán végleg felszámolni az al* gériai népi ellenállást". De Gaulle azt hiszi - és ezért tesz fel mindent egy kártyára —, hogy egy esetleges látványos, nap­algériai „győzelem" lehetővé teszi számára a szeptember végére terve­zett népszavazás megnyerését, amitől diktatúrájának további elmélyítését reméli. Sz. L. I ÜJ SZÖ 5 * 1958. augusztus 15.

Next

/
Oldalképek
Tartalom