Új Szó, 1958. augusztus (11. évfolyam, 211-241.szám)

1958-08-09 / 219. szám, szombat

Kurt Tuchólsky: — A FOLTOK A művészet szabadsága Van a Német Szövet­ségi Köztársaságban egy atomfegyverkezés elleni munkaközösség s ennek javaslatára Augs­burgban kiállítást akartak rendezni. Fes­tők, szobrászok óhaj­tották kiállítani művei­ket a következő cím­mel: „Ahogyan a mű­vészek a háborút lát­ják". A nyugatnémet hatóságok betiltották a kiállítást, megtagadták a helyiséget a kiállí­tóktól, azzal az indo­kolással, hogy az atom­fegyverkezés elleni propaganda lényegében a nyugatnémet hadse­reg ellen irányul. A vá­ros vezetősége kijelen­tette, a lakosság tilta­kozna az ellen, ha ilyen kiállítást megrendezné­nek. Hogy mi ellen tilta­kozik a lakosság, a jó­zan ész, és mi ellen nem, az hamarosan Augsburgban is kiderül. A körzeti szakszerveze­ti vezetőség elhatároz­ta, hogy a kiállítást most már mint sajátját, akár valamelyik ven­déglő különtermében vagy a szakszervezeti helységben mégis meg­rendezi. Nemcsak azért, mert meggyőződése szerint az atomhalál elleni tiltakozás minden formáját támogatni kell, de azért is, mert meg akarja mutatni, hogy még Nyugat-Né­metországban is vannak erők, amelyek komo­lyan veszik az embert szolgáló művészet sza­badságát. Jól szórakoztunk KORMK LÄKÄSKULTÍIRÄJÄ A múlt héten az egyházbásti mozi­helyiség körül nagy volt a sürgés-for­gás. A falu apraja-nagyja sietett, hogy megnézze a korláti kultúrcsoport fel­lépését, amely a Csemadok helyi szer­vezetének a meghívására érkezett a faluba, hogy kulturális műsorral szóra­koztassa a szövetkezeti dolgozókat, akik kitartó szorgalommal végezték az aratási munkákat. A zsúfolásig megtelt mozihelyiségben a kultúrcsoport tag­jai ének- és tánc számokkal, valamint rövid jelenetekkél lelkes tapsvihart váltottak ki a hálás közönségből. A műsor befejezése után tánc követ­kezett, amelyhez a kultúrcsoport ze­nekara szolgáltatta a kísérő zenét. s Ádám Jenő, Egyházbást A közép-európai ember élete nagy részét lakásában tölti. A lakás mesterséges környezet, melyet az ember saját maga alakít szükségletei szerint. A kész lakás azonban befolyásolja, bizonyos adottságok közé szorítja az ember életfunkcióit. Minden kornak megvannak a maga igényei a lakással szemben, melyek elsősorban az életmódból adódnak. Egy kor lakáskultúrája az igények kielégítésének általános módjából ered. A megfelelő lakáskultúra kialakítása és ennek állandó fejlesztése igen fontos kultúrpolitikai feladat. A lakás nem csupán a fizikai kényelmet hi­vatott biztosítani, de hatása van lakói lelkialkatának kialakítására is. A következőkben néhány elképzelést és gondolatot szeretnék fölvetni korunk lakáskultúrájával kapcsolatban. Elsősorban magáról a lakásról, annak beosztásá­ról, egyes részeinek szerepéről, kölcsönös viszonyáról és arányairól lesz szó. A má­sodik részben a bútorral kapcsolatos problémákról, míg végül a lakást kiegészítő kellékekről szeretnék szólni. A kis „laboratórium-konyhában" minden egy helyről elérhető. lasztva. Ennél a módszernél megmarad­nak a lakókonyha előnyei, a higiéniai hátrányok eltávolításával. A konyha és a lakóterület között a kapcsolat megvan anélkül, hogy a főzésnél keletkező párák veszélyeztetnék a lakóhelyiségek leve­gőjének tisztaságát. Az összekapcsoló rész az étkezésen kívül a tisztább házimunkák (vasalás) elvégzésére is szolgálhat', ezen­kívül a főzés tartama alatt itt lehet el­helyezni a kisebb gyermekeket is, — akik a konyhát elválasztó üvegfalon ke­resztül az anya felügyelete aiatt lehet­nek. Itt emlékezhetnénk meg a mai kony­ha szükséges méreteiről is. A konyhabe­rendezések mai színvonala mellett telje­sen megfelel a 4—5 négyzetméteres alap­terület. Ez nemcsak a beépített terület megtakarítását jelenti, de kényelmesebbé teszi a házimunkát is (3, 4. kép). Míg egy nagy lakókonyhában a háziasszony főzés közben sok energiát áldoz a jár­kálásra, hajlongásra, — a kis munka­konyhában egy forgatható székről ülő­helyzetben elérhet mindent. Ez termé­szetesen megfelelően elhelyezett, célsze­rűen megoldott berendezést kíván, a fal­ra akasztott, könnyen hozzáférhető szek­rényekkel. Szükséges, hogy az egész konyhaberendezés a lakás állandó beépí­tett tartozéka legyen. A lakás többi helyiségeinek méretezé­sénél a következő szempontokból kell ki­indulni: megkülönböztethetünk olyan he­lyiségeket, melyeknek funkciója ponto­san meghatározott, független a lakók vál­alapsejtből kellene kiindulni, mely magá­ba foglalná az összes mellékhelyiségeket, és egy aránylag nagy lakószobát. A követ­kező szekciók kozzáadásával, a szükség­letek szerint lehetne a lakást bővíteni következő helyiségekkel, bármikor, a vál­tozó adottságok szerint. Egy családi ház lakóterületének optimális beosztását, a gazdaságosság messzemenő figyelembevé­telével, a következőképpen képzelhetjük el: egy nagy lakóhelyiség étkezősarokkal a közös családi, és a társadalmi élet le­bonyolítására, több önálló szobácska, — a családtagok számának megfelelően. Elégséges, ha ezeknek a szobáknak a mé­rete mindössze 4—5 négyzetméter, amely A lakóterület tetszés szerinti beosztása közfalakkal. összeszerelhető közfalpanelekkel, vagy megfelelő bútorokkal lehetne elérni. (5. kép). Ez a módszer lehetővé tenné azt is, hogy a lakás diszpozíciója bármikor követhesse a lakók változó szükségleteit. (Például a családtagok számának növeke­dése több kisebb szobát követel.) Ilyen módon nemcsak praktikusabb és kényel­mesebb lakásokat biztosíthatunk, de gaz­dagabb térkompoziciókst és változatosabb környezetet is, az egyéb ökonómiai elő­nyökön kívül. A mellékelt képen egy la­kóterület alaprajzát mutatjuk be, ahol egyforma lakások különféleképpen vannak beosztva szefelhető közfalpanelek segít­ségével. A szakemberek nagy része előtt a fölvetett problémák meglehetősen tisztá­zottak, mégis a2 építész, aki az új gondolatok realizá­láséra törekszik, ál­talában az ellenveté­sek tömegét zúdítja magára. A legfőbb érvek közé tartozik az, hogy a lakók az újat nem kívánják — nincsenek hoz­zászokva, ragasz­kodni kell a tradí­ciókhoz, és így to­vább. Leszögezhet­jük azonban, hogy a tervező, aki ele­get igyekszik tenni a pillanatnyi általános elképzeléseknek, csak árt a társada­lomnak azzal, hogy olyan lakásokat ter­vez. melyek nem felelnek meg sem a mai. sem podig a várható jövőbeli élet­össze szerelhető módnak. Jankovich Imre Itt voltak kiakasztva a listák, itt, ahol a fehér foltok mutatják. Itt függ­tek és előttük szorongtak némán az emberek százai, akik odakint tudták a kedvest és a sok-sok ezer közül ezért az egyetlen névért remegtek. Mit tö­rődtek ők a Müllerekkel, a Schulzék­kal és a Lehmanokkal! Pusztulhattak ezren és ezren — csak ö ne legyen köztük, az egyetlen, Es így, ebből a lelkületből táplálkozott a háború. Ebből a lelkületből terebélyesedett négy hosszú éven át. Ha mindannyian mint egy ember fölkeltünk volna — kérdés: tarthatott volna-e ennyi ideig? Valaki azt kérdezte tőlem: tudom-e, hogyan tud meghalni a német? Tu­dom, nagyonis jól. De a német asszo­nyok sírását is tudom. Ahogyan las­san, fájdalmasan lassan fölismerik, miért is haltak meg az övéik. Miért... Sót hintek a sebekbe? Bár mardos­nák e seöeker égi lángok, mikor oda­kiáltom a szenvedőknek: Semmiért haltak meg a mieink! Agyrémekért! Semmiért, semmiért, semmiért. Az évek során ezek a fehér foltok majd eltünedeznek. Elmossa őket az idő. De az igazi nyomokat nem tö­rölheti el semmi. A szívekbe vájt nyomok örökösek. Mindannyiszor, mikor elmegyek a hadiakadémia épülete mellett és elné­zem a sötét gránitkockák fehér folt­jait, halkan szólok. Magamhoz szólok: „ígérd meg". Tégy fogadalmat. Agitálj, dolgozz, Győzd meg az embereket. Minden csepp erőddel igyekezz megszabadítani őket a nacionalista agyrémek őrüle­tétől. Tartozol ezzel a halottaknak. A fol­tok kiáltanak. Hallod? Kiáltanak: Soha többé háborút! Ypser: Ablaktisztító tozó követelményeitől, és olyan helysé­geket, melyeknél a méret és a kialakítás az egyéni követelményeknek van aláren­delve. Az előbbi csoportba tartoznak az összes mellékhelyiségek, az előszoba, ru­határ, fürdőszoba, WC, éléskamra és a konyha. A második csoportba tartozik az egész lakóterület. A mellékhelyiségeket — meghatározott funkcióik következtében — teljes pontos­sággal lehet méretezni és ezáltal gazda­ságos alaprajzot lehet kialakítani. Ezek­nek a helyiségeknek a méretezésénél sem lehet kiindulni a régi lakások alaprajzai­ból. Egy mai lakásban sokféle olyan tár­gyat kell elhelyezni (mosógép, jégszek­rény, porszívó, sítalpak, fényképezési kel­lékek, stb.), amelyek egy félszázaddal előbb még nem léteztek. A lakás mellék­helyiségeit tehát úgy kell megoldani, hogy ezek a tárgyak is — melyek idővel min­den háztartásban fellelhetők lesznek — kényelmesen, könnyen hozzáférhető he­lyen elférjenek. A lakóterület kialakítása részben attól függ, hogy egyéni családi házról, vagy bérlakásról van-e szó. -Az előbbi esetben a lakás beosztását, mindjárt az építésnél hozzá lehet idomítani a lakó szükségle­teihez. Ebben az esetben is megemlíthe­tünk néhány elvet, melyek alapján a mai életnek megfelelő lakást lehet kialakí­tani. Az átlagos családi háznál is egy A konyha és a lakóterület közvetlen kapcsolata eléggé gazdaságos, és mégis megfelelő magányt biztosít mindegyik családtag számára. A leirt lakás természetesen csak séma, amelyet nem lehet receptként fel­fogni. A családi ház mindig hozzáidomul­hat a lakók speciális szükségleteihez, fog-­lalkozásához, a környező földrajzi és ég­hajlati viszonyokhoz, anyagi adottságok­hoz stb. Az átlagos bérlakásoknál más a hely­zet. Az eddigi gyakorlat szerint itt csak nagyság, illetve a szobák száma szerint különböztetik meg az egyes lakásokat. A lakó kénytelen életmódját a lakás által megadott keretek közé szorítani, és nem megfordítva, mint az logikus lenne. Ezen az állapoton is lehetne segíteni, ha sza­badon, felosztás nélkül hagynánk az egész lakóterületet, kihasználva a modern épí­tési szerkezetek adta lehetőségeket. Az utólagos felosztást a lakók fantáziájára lehetne bízni, akik ilyen módon a bérla­kást is saját egyéni ízlésükhöz és szük­ségleteikhez idomíthatnák. A szabadon I hagyott lakóterület felosztását, könnyű, beleértve a típusosokat is, nem tükrözik ezt a különbséget. Épúgy mint annak idején, a mai lakáS alaprajzi beosztása a következő: egy közös előszobából, vagy folyosóról külön-külön nyílnak az egyes helyiségek, a szobák, a konyha és a többi mellékhelyiség. Ez a beosztás földarabol­ja a mai családi életet. Egy mai család­nál általában úgy a férj, mint a feleség alkalmazásban van, és így az egész csa­lád csak délutánonként találkozik otthon. A háziasszony azonban kénytelen ideje legnagyobb részét a vacsora elkészítése és egyéb házimunkák miatt a konyhában tölteni. Ennek következtében vagy telje­sen izolálva van családja többi tagjától, akik szabad idejüket a szobákban töltik, vagy pedig az egész családi élet a kony­hába tolódik. Az utóbbi mód úgy higié­niai, mint pszichológiai okokból szintén nem nevezhető helyes megoldásnak. A mai lakásdiszpozíciók tervezésében főszem­pontként kellene figyelembe venni az összefüggő, szabad térkompozíciók kiala­kítását, valamint a konyha és a lakóte­rület szerves kapcsolatának megoldását. Ennek a problémának megfelelő megol­dása lenne, ha a konyhát a lakóterület keretén belül helyeznénk el, esetleg an­nak kiszögellésében, egy étkezésre szol­gáló pulttal elválasztva a lakórésztől (1. kép). Ez a megoldás azonban aránylag elég megás technikai színvonalat követei, — mesterséges szellőztetést, világítást és teljesen gépesített laboratórium-konyhát. A lakások mai műszaki színvonalának in­kább megfelelne az a megoldás, ha a konyha egy étkező-részlegen keresztül lenne a lakóhelyiséggel összekapcsolva (2. kép). Az étkező rész a lakóhelyiség térbeli tartozéka, a konyhától üvegfallal, vagy üvegeze'tt szekrénnyel van elvá­Kurt Tueholsky (1890-1935) né-5 met író, polgári családban szüle-} tett; jogot végzett. A weimarií köztársaság idején fellépett a so- \ vinizmus, a fasizmus előretörése > ellen. Hitler uralomrajutása után' emigrációba kényszerült, majd ön- Jj gyilkos lett. Verseiben, irodalmi 2 színvonalú riportjaiban, s különö- í sen népszerű karcolataiban a né- X met reakció éles szatíráját adta. 5 Berlinben, a Dorotheenstrassén, ott áll az egykori hadiakadémia épülete. A talapzat, jó embermagasságnyira, gránitlapokból. Kockára kocka, végig a ház körül. Furcsák ezek a gránitlapok: folto­sak. A sötét gránit sokhelyütt mintha fehér lenne... Mi ez? Fehérlő foltok? Inkább vérszínűek lehetnének. Itt függtek a nagy idők alatt, nap mint nap, a német veszte­séglisták. Itt tették közszemlére a rettenetes cédulákat, napról napra újabb papíro­kat, a végtelen listákat, neveikkel, ne­vekkel és nevekkel...'. Birtokomban van az első számú ilyen dokumentum. Ekkor még pontosan megadták a csapatbeosztást. Kevés ha­lott neve áll még ezen a listán. Ezen az 1. számú listán. Nem tudom hány következett utána — de sok-sok, több mint ezer. Nevek és nevek. Minden egyes név azt jelen­tette, hogy élet kialudt, egy ember eltűnt, a közeli jövő számára törölte­tett, nyomorék lett, könnyen vagy sú­lyosan megsebesült. A lakáskultúra fejlődésének nagy aka­dálya a konvenció, — merev ragaszkodás az olyan formákhoz, melyek már régen elvesztették létjogosultságukat. A legtöbb mai lakás diszpozíciója a régi, polgári lakások szerint keletkezett, a méretek arányos csökkentésével. Ezeknél a laká­soknál nem vették figyelembe azt a kö­rülményt, hogy egy fél évszázad alatt nagyot változtak úgy a gazdasági fölté­telek, mint maga az élet. A régi polgári lakás alaprajza megfelelt az akkori élet felosztottságának. Míg a tulajdonos csa­ládja a lakórészben töltötte idejét, a la­kás távoleső részében elhelyezett konyhá­ban az alkalmazott végezte a házi mun­kát. Annak ellenére, hogy ez az életmód lényegében megváltozott, a mai lakások, A lakókonyhában a nagyobb távolságok következtében fárasztóbb a munka. ťmtii ILÍ^IOB* - »«'«'» A konyha és a lakóterület kapcsolata az étkezőn keresztül. UJ SZÖ 6 * IU58. augusztus 9.

Next

/
Oldalképek
Tartalom