Új Szó, 1958. augusztus (11. évfolyam, 211-241.szám)

1958-08-31 / 241. szám, vasárnap

t Halogatás nélkül meg kell oldani jj

Tö

bfr kö

nv

ve

t, f

ote^nk a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetését

! Könyvvásár a gyárban N. Sz. Hruscsov válaszai a moszkvai Pravda tudósítójának kérdéseire Moszkva (ČTK) - KÉRDÉS: Hogyan ítéli meg az USA és Nagy-Britannia kormányainak a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetésével kapcsolatos álláspontját Eisenhower elnök és az angol kormány augusztus 22-i nyilatkozatának megvilágításában? VÁLASZ: Sajnálattal kell kijelentenem, hogy ezek a nyilatkozatok nem mutatnak arra, hogy az USA és Nagy-Britannia kormányai készek követni a Szovjetunió példáját és haladéktalanul beszüntetnék a nukleáris fegyverkísérleteket. A valóságban ragaszkodnak régi irányvona- j lukhoz, különféle ürügyekkel el akarják kerülni azt a kötelezettségvállalást. hogy haladéktalanul beszüntetik a nukleáris fegyverkísérleteket. Ezt már több éve, 1955 májusa óta teszik, amikor a szovjet kormány iavaslatot tett az atom- és hidrogén fegyverkísérletek azonnali beszüntetésére vonatkozó megállapodás megkötésére. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa, amely azonosítja magát a nemzeteknek a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetésére irányuló őszinte törekvésével, azon igyekezve, hogy a nukleáris fegyverkísérletek általános beszüntetéséhez vezető első lépést negtegye, 1958. május 31-én elhatározta^ hogy a Szovjetunió egyoldalúan beszünteti az atom- és hidrogén fegyverkísérleteket. Erre azért szántuk rá magunkat, mert el akar- ; tuk érni valamennyi államnak a nuk- : leáris fegyverkísérletek általános és tartós beszüntetéséről szóló egyezményt, bár tudtuk, hogy ezzel a Szovjetunió a NATO országaihoz viszonyítva kedvezőtlen helyzetbe ks- ' cült. A Szovjetunió beszüntette a nuk- j leáris fegyverkísérleteket és felszó- | iította az Amerikai Egyesült Allamo- j Kat és Nagy-Britanniát, kövessék : példáját, hogy ezáltal mindenütt és | véglegesen hagyjanak fel az atomés hidrogénfegyver robbantási kísérlfitôklcGl Az USA 'és Nagy-Britannia kormá- I nyai azonban elutasították a Szov- j jétunió példájának követését és j továbbra is folytatják kísérleteiket, j s ezzel megmutatják, milyen az igazi álláspontjuk az atom- és hidrogén fegyverkísérletek betiltásával kapcsolatban. Lehet-e azt mondani, hogy az USA és Nagy-Britannia aug. 22-i nyilatkozata arra mutat, hogy álláspontjuk megváltozott ebben a kérdésben? Nem, ezt nem lehet mondani. Hogyha az USA és Nagy-Britannia kormányai valóban az atom- és hidrogén fegyverkísérletek teljes beszüntetésére törekednének, haladéktalanul abba kellene hagyniok őket. Azonban az USA és Nagy-Britannia kormányainak nyilatkozata arról tanúskodik, hogy ezek a kormányok továbbra is réseket keresnek, amelyeken át kibújhatnának a nukleáris fegyverkísérletek haladéktalan beszüntetése elől. Ezt különösen azok a kifogások és a mesterségesen öszszetákolt feltételek mutatják, amelyekhez a nyugati hatalmak kormányai kötik feltételeiket. Mit javasolnak tulajdonképpen az USA és Nagy-Britannia kormányai? Az USA és Nagy-Britannia kormányai elsősorban ahelyett, hogy haladéktalanul kijelentenék, hogy lemondanak a kísérletekről, csupán a nukleáris fegyverkísérletek egy évre szóló ideiglenes beszüntetéséről beszélnek. Mindenki előtt azonban világos, hogy a kísérletek rövid időre való beszüntetésének nincs semmi értelme, mert egy év éppen az az idő, amely szükséges a nukleáris fegyverkísérletek további sorozatának előkészítésére. Vajon ez arra mutat, hogy a nyugati hatalmak kormányai komolyan vennék az ügyet és őszintén óhajtanák az atom- és hidrogén fegyverkísérletek beszüntetését? Egyáltalán nem. Ez inkább azon nemzetek vágyai kigúnyolásának látszik, amelyek követelik, hogy a kísérleti robbantásoknak egyszer s mindenkorra vessenek véget. Igaz ugyan, hogy az USA és NagyBritannia kormányai kijelentik, hajlandók a jövőben ezt a határidőt egy évvel mindig kitolni, azonban beleegyezésüket olyan fenntartásokhoz és feltételekhez kötik, amelyek világosan azt mutatják, hogy a valóságban nincsen szándékuk lemondani a 'további nukleáris fegyverkísérletekről. Ézen feltételek egyike a kísérletek beszüntetése feletti ellenőrzés hatásos rendszerének megteremtése. Ez természetesen mesterkélt feltétel, mert már régóta ismeretes, hogy a korszerű tudomány biztosítja bármilyen nukleáris fegyverkísérlet megállapításának lehetőségét és így a kísérletek beszüntetéséről szóló egyezmény betartásának ellenőrzése könnyen megvalósítható. Ha szükség van még bizonyítékra ezen feltétel nyilvánvaló mesterséges voltának igazolására, elegendő emlékeztetni a nyolc ország atomszakértői genfi értekezletének eredményeire. Sőt mi több, az USA és NagyBritannia kormányai kijelentik, csupán akkor hajlandók a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetéséről szóló egy évi megállapodás érvényességének meghosszabbítására, ha kielégítő eredményt érnek el a leszerelési probléma megoldásában. Azonban mindenki tudja, hogy éppen senki más, mint a nyugati hatalmak kormányai ragaszkodnak görcsösen a lázas fegyverkezés és atomzsarolás politikájához és évről évre meghiúsítják a leszerelési egyezmény elérését. Kérdezzük: ebben a helyzetben hogyan hihetjük azt, hogy valóban kívánják a kísérletek beszüntetését, ha ilyen feltételt támasztanak? Van-e a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetése meghiúsításának megbízhatóbb módja is, mint ilyen feltételek előterjesztése ? Akadnak a Nyugaton olyanok, akiket lelkesedésbe hoz az USA és Nagy-Britannia kormányainak a nukleáris fegyverkísérletek esetleges beszüntetéséről szóló nyilatkozata és ezt békeszerető aktusként dicsőítik. Egyenesen ki kell jelentenem, hogy aki valóban kívánja e kísérletek beszüntetését, az nem lelkesülhet e két kormány nyilatkozataiért. Ezáltal nagyon furcsa helyzet áll elő. Legelőször sokáig hangoztatták, hogy a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetésének kérdését csupán a széleskörű leszerelési egyezmény oszthatatlan részeként lehet megoldani. Amikor bebizonyosodott a nyugati hatalmak ezen állásfoglalásának teljes ésszerűtlensége, akkor a nyugati hatalmak a közvélemény nyomására visszahúzódtak és kijelentették, hajlandók a kísérletek beszüntetésének kérdését külön, önálló problémaként tanulmányozni. Emellett azonban szorgalmasan kezdték hangsúlyozni a kísérletek feletti ellenőrzés fontosságát, s a valósággal ellentétben a legsötétebb színekkel festették ezen ellenőrzés nehézségeit, sőt azt állították, hogy ez az ellenőrzés nem lehetséges. Most, amikor mindenki előtt világos, hogy az ellenőrzés teljes mértékben megvalósítható, Washingtonban és Londonban ismét azt kezdik hirdetni, hogy a kísérletek beszüntetésének kérdését csupán akkor lehet megoldani, ha elintézik a leszerelés más kérdéseit is. Az a varázskör, amelyet az atomés hidrogénfegyverkísérletek általános beszüntetéséről szóló egyezmény ellenzői megalkottak, így ismét bezárult. Mindezután lehet-e hinni az USA és Nagy-Britannia kormányai szavainak, hogy őszintén törekszenek a kísérletek beszüntetésére? Nem volna-e helyesebb arra következtetni, hogy ismét azon nemzetek éberségének elaltatására irányuló törekvésekről van szó, mely nemzeteket joggal nyugtalanítják azok a meg nem szűnő nukleáris fegyverkísérletek, amelyeket az USA és a NagyBritannia egyre nagyobb terjedelemben hajtanak végre? KÉRDÉS: Az ön nézete szerint mi a jelentőségük a nyolc ország azon szakértői genfi értekezlete eredményeinek az atom- és hidror génfegyverkísérletek általános beszüntetése kérdésének megoldására, akik a nukleáris kísérletek megállapításának módszeréről tárgyaltak? VÁLASZ: A szakértők genfi értekezletének jelentősége elsősorban abban rejlik, hpgy véglegesen eltemette azt a legendát, hogy a nukleáris kísérletekre vonatkozó egyezmény feletti ellenőrzés nem lehetséges. Amint ismeretes, ezt a legendát a nyugati hatalmak, főképp az USA bizonyos körei terjesztették, hogy meggátolják a kísérletek beszüntetését. A Genfben tanácskozásokat folytatott szakértők, mégpedig a nyugati hatalmak szakemberei is arra az egyöntetű megállapításra jutottak, hogy bármilyen nukleáris robbantási kísérletet meg lehet állapítani, tehát a nukleáris kísérletek beszünetésének ellenőrzése teljes mértékben megvalósítható. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy a szakértők tanácskozásainak határozatai teljes mértékben megerősítik az e kérdésben elfoglalt azon nézetek helyességét, amelyeket a szovjet kormány vallott, és a nyugati hatalmak álláspontjának helytelenségét mutatják. A genfi tanácskozások eredményei a kísérletek általános beszüntetésének ellenzőit arra kényszerítik, hogy beismerjék érvelésük teljes tarthatatlanságát és tudománytalanságát. A szovjet kormány alaposan áttanulmányozta a szakértők genfi tanácskozásának eredményeit és szükségesnek tartja kijelenteni, hogy egyetért mindazon határozatokkal és javaslatokkal, amelyek a nukleáris fegyverkísérletek általános beszüntetése ellenőrzésének rendszerére vonatkoznak és amelyeket az ezen tanácskozásról kiadott jelentés ismertet. E tárgyalások eredményei megdöntik mindazokat az érveléseket és kifogásokat, amelyeket azelőtt a könnyen hívő emberek megtévesztésére használtak azok, akik elutasítják a nukleáris fegyverkísérletek gyors és általános beszüntetését. KÉRDÉS: A Szovjet közvéleményt nyugtalanítja az, hogy az USA és Nagy-Britannia kormányai nemcsak hogy nem követték a Szovjetunió példáját, amely mindenfajta atom- és hidrogén fegyverkísérletet beszüntetett, söt ellenkezőleg « kísérleteket még intenzívebben folytatják. Mit lehet mondani a szovjet kormánynak a nyugati hatalmak ezen eljárásával kapcsolatos álláspontjáról? VÁLASZ: Igen, az USA és Nagy-Britannia kormányai valóban elutasították a Szovjetunió példájának követését és egyre intenzívebben folytatják az atom- és hidrogénbomba kísérleteket. Miután a Szovjetunió beszüntette már a kísérleteket és a szovjet kormány javasolta az USA és Nagy-Britannia kormányának e kísérletek gyors és általános beszüntetését, az USA a Csendes-óceán térségében az atom- és hidrogén-bomba robbantási kísérletek legnagyobb sorozatát végezte el. Csupán április 28-tól július 26-ig több mint harminc nukleáris kísérletet végeztek. Az angol kormány szintén több termonukleáris fegyverkísérletet hajtott végre. Sőt, mi több, Nagy-Britannia kormánya augusztus 22-én, tehát éppen azon a napon, amikor az egész világ előtt kijelentette, hajlandó tárgyalásokat kezdeni a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetéséről, újabb nukleáris fegyverkísérleti sorozatot nyitott meg. Az USA és Nagy-Britannia kormánya azt a tényt, hogy a Szovjetunió beszüntette a nukleáris kísérleteket, a maguk számára egyoldalú katonai előnyök kiaknázására akarják felhasználni. A szovjet kormány, amely minden tőle telhetőt megtett arra, hogy biztosítsa az atom- és hidrogén fegyverkísérletek általános beszüntetése kérdésének pozitív megoldását, természetesen nem engedheti meg, hogy a nyugati hatalmak ezen eljárása miatt veszélyeztetve lássa a Szovjetunió biztonságának érdekeit. Ebben az irányban szem előtt tartjuk a Szovjetunió Legfelső Tanácsa ez évi március 31-i ismert határozatát, amely rámutat arra. hogy amennyiben az atom- és hidrogénfegyverekkel rendelkező többi hatalom folytatni fogja a kísérletezést, a Szovjetunió kormánya az atom- és hidrogén-fegyverkísérletek megvalósításának kérdésében a Szovjetunióban tekintettel lesz a Szovjetunió biztonságának érdekeire. Mit is érhetnénk mi, a Szovjetunió vezető tényezői, ha nem tartanánk szem előtt országunk jogos biztonságát, mialatt a nyugati hatalmak eképpen járnak el? Az USA és Nagy-Britannia azon eljárása, amely ellentétben áll a nemzetek akaratával, felmenti a Szovjetuniót azon kötelezettsége alól, amelyet egyoldalúlag magára vállalt, mert a nukleáris fegyverkísérletek azonnali és általános beszüntetésének kérdésében a nyugati hatalmak kormányainak jóakaratára számított. KÉRDÉS: Milyen szemmel nézi a szovjet kormány az USA és Nagy-Britannia azon javaslatát, hogy október 31-én a három nagyhatalom tárgyalásokat kezdjen az atom- és hidrogén-fegyverkísérletek beszüntetéséről? VÁLASZ: A Szovjetunió már sokszor javasolta az Amerikai Egyesült Államoknak és Nagy-Britanniának, tárgyaljanak a nukleáris fegyverkísérletek gyors beszüntetéséről. Ez mindazon hatalmakra vonatkozik, amelyek ilyen fegyverekkel rendelkeznek. Most e hatalmak kormányai készségüket nyilvánították arra, hogy a tárgyalásokat ez év október 31-én megkezdik. Ez az időpont elfogadható a szovjet kormány számára. Ä legalkalmasabb helynek e tárgyalásokra Genfet tartjuk, ahol a szakértők sikeresen tárgyalták meg a nukleáris fegyverkísérletekre vonatkozó egyezmény betartása feletti ellenőrzés technikai módszereinek kérdését. Azonban abból indulunk ki, hogy ezen tanácskozás céljának az atom- és hidrogén fegyverkísérletek tartós beszüntetésére vonatkozó egyezmény aláírásának kell lennie. Ez az egyezmény minden ilyen fegyverrel rendelkező áliamra vonatkozna. Csakis így fog ez a tanácskozás megfelelni a nemzetek érdekeinek, és nem használják köpönyegként annak álcázására, hogy nem akarnak megállapodásra jutni. Egyáltalán nem érthetünk egyet azokkal a fenntartásokkal és feltételekkel, amelyekkel a nyugati hatalmak kísérik a tárgyalásokon való részvételre irányuló készségükről szóló nyilatkozatukat, mert lia ezekkel egyetértenénk, az annyit jelentene, hogy a tárgyalásokat kudarcra ítélnénk. Ügy véljük, hogy bármilyen halogatás kiküszöbölésére előnyös volna a tárgyalások időtartamára nézve előre megállapodni. Nézetünk szerint tekintettel a szakértők genfi tanácskozásának pozitív eredményeire, e tárgyalásokat 2—3 héten belül be lehetne fejezni. Természetesen helytelen volna, hogyha ezen tanácskozások előkészítése meggyengítené a nukleáris fegyverkísérletek általános beszüntetése problémája gyors megoldásának fontosságára irányuló figyelmünket. Nagy hiba lenne, hogyha főképpen az Egyesült Nemzetek Szervezetőnek, kiváltképp az ENSZ közgyűlése XIII. ülésszakának figyelme lankadna e kérdés iránt, mert nézetünk szerint az ĽNSZ-nek határozott álláspontra keli helyezkednie abban a kérdésben, amely fonlos szerepet tölt be az emberiség életében. Senki sem csinált előtte hétországra szóló reklámot, mégis egy nap alatt mindenki tudott a gyárban a könyvesbolt megnyitásáról. Már a második napon legalább olyan forgalom volt a i könyvesboltban, mint egy hasonló irányzatú városi épületben. Már a harmadik napon kiderült, hogy azoknak sem volt igazuk, akik a bolt megnyitása ellen a pénzügyi effektus hiányától félve ŕamáskodtak. Ebből a szempontból is kifizetődik az üzemi könyvesbolt fenntartása. De szabad-e ilyenkor arra az öszszegre, mondjuk évente párszáz korofalvakban, minden fűszerüzletben egy könyvespolcot szereltek fel, melyekbe eladás céljából besorolták azokat a könyveket, melyek a városi könyvesboltokban nem „mentek". így azután elintézett ügynek is tekintették a dolgozók könyvigényéről való gondoskodást. Legtöbbször a fűszerüzletvezetők magyarán megmondva annyit értettek a: irodalomhoz, mint tyúk az ábécéhez, így az esetleges vevőket sem tudták tájékoztatni egyik-másik könyv irodalmi értékéről. A könyvek évekig porosodtak az üzletekben. Nem vezet-* ték eléggé a dolgozókat a könyv szénára gondolni, amibe esetleg a bolt fenntartása kerül, mikor egy beláthatatlan jelentőségű, a kultúrforradalom egyik szerves részét képező tényezőről: a kultúrának a dolgozók közelébe juttatásáról van szó? Helyesen cselekedett a vállalat igazgatója, mikor a párt XI. kongresszusának a dolgozók kulturális neveléséről szóló részét így kezdte végrehajtani. Mert be kell ismerni, hogy mindazon fejlődés ellenére, amit az utóbbi több mint tíz év alatt elértünk, a könyvnek a dolgozók körében való terjesztésében nem értük el azt a színvonalat, ami a dolgozók mai anyagi lehetőségeinek megfelelne. Sokszorosan több könyvet adunk ki évente, mint a felszabadulás előtt, többet is vásárol a lakosság mint régen, de úgy hiszem, azok, akik régebben is legkevesebbet olvastak: a falusi parasztság és a munkásosztály, ma sem kerültek a könyvvásárlás, az olvasás tekintetében arra a szintre, ami számarányuknak megfelelően megilletné őket. A tanítók, a tisztviselők nagy része ma már természetesnek veszi, hogy lakásában kisebb-nagyobb könyvtár van, sajnos ezt még nem mondhatjuk el a fizikai munkát végző dolgozóink nagyobbik részéről. Ha azonban megnéznénk, mi az oka ennek a különbségnek, rövid számadás után látnánk, hogy azt semmi esetre sem kereshetjük a munkások és parasztok alacsonyabb jövedelmében. Nem, mert hogy ne használjunk száraz számokat, mérjük le valami módon a munkások és parasztok anyagi lehetőségeit: a vásárlóképességükön. Nézzük meg, mi mindent vesznek ma fizikai dolgozóink — olyan közszükségleti és luxuscikkeket, amelyekről a régi rendszer munkásai, parasztjai nem is. álmodhattak. A személyautók, motorkerékpárok, televíziós vevőkészülékek túlnyomó részét ők veszik meg, jobban ruházkodnak, mint bármikor régen. Tehát az anyagi lehetőségek nem gátolják őket, nem itt kell a probléma megoldását keresni. Szülőfalumban, Nagykeszin például a motorkerékpár tulajdonosok száma már meghaladta az ötvenet (régebben, tíz éve egy sem volt a faluban), a felszabadulás óta felépítettek egy új falunak megfeleli mennyiségű házat, de nem tudom, összesen száz könyvet megvettek-e az utóbbi évek alatt. Röviden megmondva, a könyvterjesztésben van a hiba. Abban, hogy a munkások nagy részét nem tudtuk rávezetni arra, tekintse a könyvet élet szükségletének. Keserves, semmi hasznot nem hozó lépéseket már tettek az állami könyvferjesztő dolgozói, mikor városokban, retetére. Hogy munkásaink, parasztjaink szeretik a könyvet, ime néhány epizód a komáromi üzemi könyvesbolt megnyitásáról: Megható látvány volt, különösen könyvszerető ember számára. Az öreg munkás először csak nézegeti a polcokat, — a könyvrengetegben nehéz is a tájékozódás, aztán egyik-másik könyv gerincén végig is húzza kérges kezét, majd csak úgy találomra kivesz egyet közülük. Üj dolog ez, ami itt történik, nagy jelentőségű: Könyvvásár-gyárban. Szénási elvtárs, a bolt vezetője odamegy az ilyenekhez, elbeszélget velük, végül kiderül, milyen könyveket olvas legszívesebben a vevő. Természetesen számolni kell tudni ilyenkor egyik másik ember ízlésével, mert a régi világ szelleme sok helyen még ma is kísért. Sok házban még ma is garmadával állnak a régi tízfilléres regények, melyek megmételyezték az emberek lelkét. Különösen a fiatalok ezek hatása alatt kizárólag csak a kalandos, érdekfeszítő regények után érdeklödnek. Állami könyvkereskedésünk ma is ad el kalandos ifjúsági regényeket, de ezek mások, mint or réi/* ponyvák. És látszik: boldogan veszik az ifjúmunkások ezeket. Persze a munkások között is vannak már régi könyvrajongók, akiknek szinte ünnep volt az a nap, mikortól egy-egy könyvet a magukénak piotidhattak. Szinte csodálkozik ütt'ember, honnét vette ez 'a munkás azt a tájékozottságot, mellyel egyik-másik írót értékeli. Az egyik raktáros — kár, hogy elfeledtem a nevét felírni, bizony elmarasztalta irodalmi kritikusainkat. Hiányolta, miért csak az irodalmárok számára írják kritikájukat egyik-másik megjelenő kötetről. Az irodalomban járatlan olvasó egy-egy könyvről szeretné tudni mielőtt megveszi, hogy miről szól, de ezt, — mondja — nehéz kibogozni a sok elmélet közül, mi is egy könyvnek a jó és rossz oldala. Nagy lépést jelentenek kultúrforradalmunkban az üzemi könyvesboltok. Koronákban ki nem fejezhető értéket adnak majd társadalmunknak, — átépítik az emberek gondolkodásmódját, mely törvényszerűen nem tudott lépést tartani társadalmunk anyagi fejlődésével. Minden egyes, a dolgozók kezébe adott jó könyv egy nagy lépést jelent az újarcú, kommunista ember felé. K. Tóth Mihály Vilkeiek az élen Az elmúlt napokban nagyszabású aratási ünnepélyt tartottak Vilkén. Az ünnepélyre összejöttek a panyidaróci, jelsőci és tőrincsi szövetkezetek dolgozói. 'i Az ünnepélyen Koncz Béla elvtárs, V a Csemadok kerületi titkára rövid í beszédében megemlékezett a Szlovák Nemzeti Felkelés 14. évfordulójáról, majd a koszorú átadására került sor, amit a járási nemzeti bizottság képviselője vett át. Köszönetet mondott az elért sikerekért. Az értékelés megmutatta, hogy a vilkeiek kerültek az élre, négy vagon búzát adtak be terven felül népgazdaságunknak. Kertész Imre, Losonc. C J SZÖ 4 * 1958. augusztus 31.