Új Szó, 1958. augusztus (11. évfolyam, 211-241.szám)

1958-08-28 / 238. szám, csütörtök

Teremtsünk termékeny kapcsolatot az iskola és a család között N apjainkban gyakran találkozunk ifjúságunk so. 'ért aggódó hangú írásokkal, cikkekkel e. újságok hasábjair. Ilyenkor, szep­t- er elején ez a- ao^ódó hang erősödik: milyen lesz gyermekem ta­nulmányi előmenetele az új iskolai évben? Vajon nem bukik-e meg? Vajon nem kerül-e rossz társaságba? Felvetődik tehát a kérdés: mi a legfontosabb a gyermek helyes ma­gatartásának, jó előmenetelének kia­lakítása szempontjából ? A nevelésben minden ráhatásnak nagy jelentősége van: az olvasmány, a baráti kör, a film, mind hatással lehet a gyermek jellemének kialakí­tására. Azonban a döntő szó a csa­ládé és az iskoláé. Gyermekünk vi­selkedése, erkölcsi magatartása, ta­nulmányi eredménye helyes irányban alakul, ha a szülői ház idejében és következetesen fog hozzá az iskolá­val együttműködve magatartása for­málásához. Ehhez azonban a szülők­nek ismerniök kell az iskolát, az is­kolai szabályzatot, rendtartást és a követelményeket, gyermeke nevelőit és felelősségteljes munkájukban a legszorosabban együtt kell működ­niök. Az iskolai élet célkitűzéseinek összehangolása a családi neveléssel: ez a gyermek helyes magatartásának, jó előmenetelének kialakítása szem­pontjából az egyik legfontosabb fel­tétel! * * * A z alábbiakban e jó kapcsolat megteremtésének lehetősé­geive! szeretnénk foglalkozni. » Az iskola igazgatója a tanévnyitó ünnepélyen, a tanító az ázt követő első szülői értekezleten alapozza meg kapcsolatát a szülőkkel. Itt is­merhetik meg a szülők az iskolai szabályzatot, a tanulók iskolai és utcai magatartásával kapcsolatos kö­vetelményeket és a tanulmányi elő­menetel kérdéseit. A szülői értekez­leteken a tanító elmondja, hogy mi­lyen segítséget vár a szülőktől s ho­gyan tervezi a mélyebb kapcsolat ki­építését. A tanító fogadóóráin vagv pedagó­giai látogatásai során egyéni érdek­lődésre is van lehetőség. Mindezek jó alkalmak arra, hogy a szülő és nevelő szorosan együttműködhesse­nek, ismerjék egymás célját, mód­szereit. Néha azonban szomorú dolgoknak lehetünk tanúi. A szomszéd Istvánka édesanyjával beszélgettem meg a tavasszal és a beszélgetés során ki­derült, hogy a szülő azt sem tudja, hogyan hívják harmadik osztályos gyermeke tanítóját, nem tudta meg­mondani, hogy az A vagv a B osz­tályba jár-e és hol van a tanterem, ahol napjának jelentős részét tölti fia. A személyes megbeszéléseken kí­vül „beszélget" egymással a szülő és tanító az „Ellenőrző könyvecske út­ján" is. Ebben a tanító írásban közli a gyermek magatartására, előmene­telére vonatkozó észrevételeit. A ta­nító intését komolyan kell venni, mert az írásbeli figyelmeztetés álta­lában többször és súlyosabb fegyel­mi vagy tanulmányi mulasztást je­lent, tehát büntetés jár érte. Vannak azonban családok, ahol úgy vélekednek, h r „hagyják bé­kében őket a tanítók, neveljen az iskola ahogy tud". Ezek a szülök megfeledkeznek arról, hogy az ő kö­telességük biztosítani gyermekeik számára az eredményes otthoni ta­nulás feltételeit és rendszeresen el­lenőrizni és hetenként láttamozni az „Ellenőrző könyvecskét". Másutt viszont úgy nyilatkoznak, hogy „ne üzengessen az iskola", gyermekük nevelése kizárólag az ő gondjuk. Sajnos, nálunk még gyakran elő­fordul, hogy egyes szülők nemcsak hogy nem emelik a qyermek előtt a tanító tekintélyét, hanem valóság­gal lerombolják. Gyakran — a gyer­mek jelenlétében — alaptalan kriti­kával illetik a tanítót, sőt minősít­hetetlen hangon szidalmazzák. Rend­szerint azok részéről tapasztalni ezt a jelenséget, akiknek gyermekük is­kolai előrehaladása közömbös, a gyermek tanulmányi előremenetelő iránt nem érdeklödnek, az iskolával nem tartanaik kapcsolatot. Mindkét állásponton változtatni kell! A kibontakozó új élet a nevelés­ben is nagy változásokat hozott. A felszabadult ember gyermekének is több szabadságot akar biztosítani. Eltűntek a rettegetten szigorú apák, a vasfkezű anyák. Ez így rendjén is van, de sajnos, sok családban a túl­zott megértés lett uralkodóvá.Sok apa megérti gyermeke ellenszenvét a szöveges számtanpéldák iránt s .versenyt szidják fiúkkal a „sokat követelő" tanítót. Vessünk véget e hamis megértés szellemének, mely­nek jelszava: „Legalább nekik; a gyermekeknek legyen jobb, jusson több, mint annak idején nekünk." Gorkij 1927-ben X,A régiről és új­ról" című cikkében ezeket írta: „Sze­retni a gyermeket — ahhoz a tyúk is ért. De nevelni tudni őket — ez nagy állami ügy, amely tehetséget és az élet széleskörű, alapos ismere­té' követeli meg". Ha csakugyan szeretjük gyerme­keinket, magunkévá kell tegyük e „nagy állami ügynek" egyik alapvető törvényét: építsünk ki szoros kap­csolatot a család és az Iskola, baráti viszonyt a tanító és a szülő között. T anuljunk e téren a szovjet * polgároktól, akik társadal­muk magas erkölcsi színvo­nalát az iskola és a szülői ház szo­ros kapcsolatában látják. A Szovjet­unióban - ha az egyéni beszélgetés vagy a szülői munkaközösség elé hí­vás a nemtörődöm szülő magatartá­sán nem változtat, akkor igénybeve­szik az ilyen szülőre való hatásnak azt a formáját is, hogy értesítik az illető munkahelyének szakszervezetét, ha párttag, akkor a párt alapszerve­zetét, s kérik az üzemi közvélemény erkölcsi támogatását. Boldirev: „Ho­gyan foglalkozzék ez osztályfőnök a tanulók szüleivel" című munkájában a Szülői értekezletnek azt a jelentős feladatát is kiemeli, hogy a szülők közvéleménye,, amely az osztályfőnö­kök egyes % szülök magatartásá­nak megváltoztatásában segíti, itt alakult ki. Kairov, a neves szov­jet pedagógus is több beszámo­lójában érintette a társadalom ilyen irányú segítségét. Fontosnak tartja, hogy a helyi pártszervezet és üzemi szakszervezet nagyobb érdeklődést tanúsítsanak tagjaik élete iránt és próbáljanak meg minden eszközzel hatni azokra, akik nem törődnek kel­lőképoen gyermekeik nevelésével. Reméljük, az előttünk álló 1958-59 tanévben üzemeink és szövetkezeteink dolgozói erkölcsi támogatásukkal se­gíteni fognak bennünket. Csehszlová­kiai pedagógusokat, hogy feladatain­kat közmegelégedésre elvégezhessük. MÓZSI FERENC. A népművelési dolgozók járási konferenciája A királyhelmeci járás népművelési dolgozói a közelmúltban rendezték meg első konferenciájukat, amelyen elemezték az eddigi eredményeket, valamin^ a XI. pártkongresszus által kitűzött feladatokat. Plutko elvtárs, a JNB tanácsa iskola- és kulturálisügyi osztálya vezetőjének beszámolójából kitűnt, hogy 1958 első hat hónapja, - a múlt évhez viszonyítva — gazdagabb volt a kulturális tevékenységben. Fokozódtak az eredmények mind a kulturális megmozdulásokban, mind pedig a népművelés és a tömegpoli­tikai munka terén. Az eredmények értékelése mellett feltárták a hiá­nyosságokat is, amelyek még elég gyakran fékezői a népnevelés foko­zottabb elmélyítésének. - Annak ellenére, hogy pártunk és kormányunk a legmesszebbmenő segítséget nyújtja a kultúrmunka fellendítésében — mondotta vitafel­szólalásában Péter Imre elvtárs — a királyhelmeci járásban még mindig nem elég rugalmas a népművelés. Sok községben lemaradás tapasztal­ható a kulturális életben. Nos, ennek ellenére a konferencia kedvezően értékelte a falusi tömeg­és kutyrális s2ervezetek — főként a CSISZ-nek és a Csemadoknak — a közművelődés terén kifejtett mun­káját. Laca Péter szinyéri tanító az ifjú­ság kultúrtevékenységéről beszélt. — Szinyérben - mondotta — a fiatalok 98 százaléka a szövetkezet­ben dolgozik és méltó módon veszi ki részét a falu kultúrájának fej­lesztésében is. A vita során megállapítást nyert, hogy a falvak többségében mind a HNB, mind a szövetkezetek vezetői elősegítik a népi kultúra fejleszté­sét. Kultúrházak és egyéb kulturális helyiségek építésében határtalan a falusi dolgozók áldozatkészsége. Példás kezdeményezésükért elisme­rést érdemelnek a kistárkányi HNB és EFSZ vezetői. Ebben a községben több mint félmillió korona értékű társadalmi munkával járultak hozzá a dolgozók a kultúrház felépítéséhez. Ezek a tények ékesen igazolják, hogy kulturális dolgozóink falvain­kon tudatában vannak küldetésüknek. Tudják, hogy a mezőgazdasági ter­melés fejlesztésével egyidejűleg gondot kell fordítani a falu kulturális életére is, mert ez elválaszthatatlan az általános fejlődéstől. Éppen ezért fontos, hogy a jövőben még töbS gondot fordítsunk a szocialista ideo­iógia terjesztésére, a párt politiká­jának biztosítására, az általános műveltség és szakmai tudás meg­szerzésére. A konferencia alkalmából hét köz­művelődési dolgozót példás munká­jáért dísz-oklevéllel tüntettek ki; Név szerint a következőket: Haupt­mann Antalt, a kiskövesdi kultúrott­hon vezetőjét a kulturális és közmű­velődés terén kifejtett példás mun­kásságáért; Kovács Dánielt a kultúrház példás vezetéséért és a bodrogszerdahelyi népművészeti együttesnek a fellépésre való gondos előkészítéséért; Szalontay Bélát Rad községben végzett sokévi kiváló kul­túrpolitikai munkájáért; Dankó Júliát az úttörőkkel és a CSISZ együtte­seivel végzett eredményes munkájá­ért. A járási versenyeken Danko Jú­lia tánc és színi együttesei eddig mindig az első helyen álltak; Ferko Istvánt Polyánból, aki több éve igen sikeres munkát végez az írástudat­lanok tanításában; Zsebik Károlyt Bolyból, mint a legpéldásabb könyv­tárost, aki az utóbbi évek folyamán a legtöbb könyvkölcsönzést tudta felmutatni. Végül Szűcs Lászlót, a nagytárkányi kultúrotthon vezetőjét, aki a szomszédos Kistárkányban is hosszú évek során át igen kiváló munkát végez. A népművelési dolgozók első járási konferenciája betöltötte küldetését. Az értékes beszámoló és a vitahoz­zászólások igazolták, hogy a király­helmeci járásban a fogyatékosságok ellenére a kultúrpolitikai tevékeny­ség egyre eredményesebb. k. i. Galina Nyikolajeva nemrég fejezte be folyóiratban már megjelent Harc útközben című regényének javítását. A Moszkvában nagy érdeklődéssel fogadott könyvet, még az idén ma­gyarul is kiadják. Spanyolországi vendégszereplésre hívják a prágai Nemzeti Színház ope­ra- és balettegyüttesét. Dvoŕák Ru­salka című operáját és több balettet mutatnak be, előreláthatólag Mad­ridban és Barcelónában. NIZSINSZKIJ a tragikus sorsú vi­lághírű balett-táncos életéről filmet készítenek a szovjet filmgyártók. A címszerepet Nyikolaj Fagyejesev, a Moszkvai Nagy Színház táncosa alakítja. 4 HMM M« MM M» M« MMM M« MMHMMM Mt MM M**t MMMMMMMM H« MM M» M«» MMMMM H* MMMMM M»» MHMMMMM H« MM M«« M» M> MH Mi nMMMr Holnap emlékezünk meg annak a dicső napnak 14. évfordulójáról, amelyen magasba csapott a német imperialista megszállók és az áruló hazai fasiszta burzsoázia által határ­talan szociális és nemzeti szolgaság­ba sodort szlovák nép haragja. Leg­jobb fiai és lányai a munkásosztály élcsapatának, az illegális kommunis­ta pártnak vezetésével fegyvert ra­gadtak, hogy megtorolják a nemze­tükön és népükön esett súlyos sérelmeket és felkelésükkel meg­gyorsítsák a diadalmas szovjet had­sereg előrenyomulását, köztársasá­gunk területének felszabadítását. A dicső Szlovák Nemzeti Felkelésben egyszersmind megnyilvánult a köz­társaság területén élő nemzetek és nemzetiségek legjobb fiainak, vala­mint a testvéri Szovjetunió népeinek barátsága és egysége. Tudjuk, hogy a partizáncsapatok élén a legtöbb esetben bátor szovjet ejtőernyősök álltak. A csehszlovák burzsoázia árulása 1938-ban kinyitotta a tömegek sze­mét és eloszlatta a két évtizeden keresztül a maga felszabadító szere­péről terjesztett legenda nimbuszát. München után, a köztársaság ron­csain erkölcsileg pőrére vetkőzve állt a nép haragja előtt. A csehszlo­vák burzsoázia a nemzetiségi kér­dés kommunista párt javasolta meg­oldásának elodázásával e téren is Hitler malmára hajtotta a vizet. Az eszmélődés, a való helyzet felisme­résének folyamata, noha jóval később, a köztársaság nemzetiségeinek so­raiban is megkezdődött. A szlovák nép ugyanakkor meggyőződött a lu­dákok álnemzeti és vallásos köntös­be bújtatott kormánypolitikájának népellensségéről. A ľudák vezetők­nek a nemzet sorsával űzött hazárd­játéka egyre nagyobb tömegeket so­dort az ellenállási mozgalom tábo­rába. A népi ellenállás vezére törvény­szerűen az illegalitásba vonult kom­munista párt lett. Viszont a bur­zsoázia egy része, mely — osztály­érdekeinek megcsorbítása miatt nem tudott beletörődni a náci meg­szállásba — régebbi hűtlen szövet­ségeséhez, Angliához csatlakozott és megalakította a Beneš köré tömö­rült nyugati ellenállási központot. Innen mindent elkövetett a népi felszabadító mozgalom kibontakozó­dásának fékezésére. A Szlovák Nemzeti Felkelés — a proletár nemzetköziség ragyogó példája Ellenállási mozgalmunk tovább: alakulására nagymértékben kihatott a német-szovjet háború kitörése. Népünk rokonszenve már ekkor a szovjet nép oldalán állott. A párt illegális szervezetei a Tisóék által a keleti frontra küldött szlovák had­sereg soraiban is nagy befolyásra tettek szert, aminek következtében tömegesen álltak át szlovák katonák a szovjet csapatokhoz (Nálepka ka­pitány ismert hőstette). A néptöme­gek nyomása kényszerítette Benešt arra, hogy végre 1943. december 12­én aláírja a csehszlovák-szovjet szerződést. így jellemezhetjük rövi­den a Szlovák Nemzeti Felkelést megelőző eseményeket. A partizánmozgalom terjedése, 1942 óta, majd az 1943-ban kitört németellenes sztrájkok (Žilina és Ružomberok) kifejezték népünk fo­kozódó ellenállását a német megszál­lók és ľudák cinkosaik ellen, s jelez­ték, hogy az egész nemzet .felkelé­sének viharfelhői tornyosulnak Szlo­vákia egén. A szovjet hadsereg dicső haditettei fokozták népünk győze­lembe vetett hitét és partizánmoz­galmát. Ám a pártvezetőségbe be­furakodott burzsoá nacionalisták (Husák és társai) fékezték a moz­galom kibontakozódását és terveiket inkább a reguláris szlovák hadsereg­re építették. Végső céljuk ugyanis az volt, hogy a szlovák burzsoáziát „átmentsék", azaz, hogy a hitleris­ták és a ľudák bábkormány bukása után továbbra is kezében tartsa az ország politikai és gazdasági hatal­mát. A kritikus pillanatban egy ka­tonai puccs kirobbantásával akarták megoldani a helyzetet. Ebben Čatloš tábornoknak szánták a fő szerepet. Lényegében a londoni emigráció is erre törekedett, de természetesen a centralista irányzatú londoni cseh­szlovák emigráció és a szlovák bur­zsoázia csak antibolsevista irányza­tában követett egy célt, egyébként nagy érdekellentétek merültek fel köztük. Beneš 1944 áprilisában Golian ve­zérkari alezredest a csehszlovák hadsereg szlovákiai parancsnokává nevezte ki és megbízta a felkelés, előkészítésével. Természetesen a beneši értelemben vett felkelés csak szemfényvesztő művelet lett volna a nyugati emigráció „ellenállási" tevé­kenységének alibista igazolására. Golian a kapott utasításokhoz híven a partizánmozgalmat a hadsereg pa­rancsnokságának akarta alárendelni, hogy fékezhesse és ellenőrizhesse a vnépi erők akcióit. A felkelés erői értek és Mach belügyminiszter rö&­tönítélő bíráskodási rendelete elle­nére is egyre nagyobb területekre terjedt ki a partizánmozgalom. A be­következő események már előreve­tették árnyékukat. 1944. augusztus 28-án a partizánok rajtaütöttek a Romániából Berlinbe tartó, és útját „közlekedési akadályok" miatt meg­szakító német katonai misszión (Ottó tábornok vezetésével csupa magasrangú tiszt volt a tagja), majd amikor ellenállást fejtettek ki, a martini kaszárnyában tűzharc során végeztek vele. Ezzel kezdetét vette a szlovák nemzet történelmének leg­dicsőbb fejezete. A partizánbrigádok lejöttek a he­gyekből és megszáf(t6k a nagyváro­sokat. Amikor a Banská Bystrica-i Szabad Rádió harcba szólított min­den szlovák katonát, egész Szlovákia felkelt, hogy kiűzze rabtartó urait. A fasiszta csapatokkal vívott első csaták igazolták a partizáncsapatok szívósságát, szilárd harci erejét. Vi­szont a hadserég helyőrségei sok helyen nem reagáltak tettrekészen a? eseményekre és parancsnokaik számos esetben elárulták a felkelés ügyét. Ugyanakkor a forradalmi nem­zeti bizottságok megkezdték a hát­ország védelemre szervezését, ám a vezető pozíciókban ülő burzsoá na­cionalisták gyakran beleavatkoztak hatáskörükbe és megbénították te­vékenységüket. A felkelés első időszakát általában kedvezőtlen erőviszonyok jellemzik. A felkelés kimenetelét a lépten­nyomon megnyilvánuló árulás még inkább megnehezítette. A hadveze­tőség, főként Golian, lehetetlen pa­rancsokat adott ki, netn tévedésből, hanem szándékosan, hogy zsákutcába I terelje az egyre sikeresebben operá­ló partizánmozgalmat. így az ide irá­nyított német hadosztályoknak több szlovák alakulatot sikerült szétszór niok. Példáfll két teljés hadosztályt Kelet-Szlovákiában, amelyeknek pe­dig kulcsjelentőségük volt. A felkelés második időszakában, szeptember közepétől kezdve a fel­kelők egységes hősies ellenálltsuk­kal Kral'ovanynál és Telgártnál ered ményesen feltartóztatták a felkelés leverésére Szlovákiába özönlő német katonai egységek előrenyomulását. Nagy segítséget jelentett a felkelők­nek a szovjet hadsereg nyomása a Kárpátokon. A felszabadított területen a nép tapasztalt, harcedzett vezére, a kom­munista párt vezetésével alakult for­radalmi szervek megkezdték . az új élet szervezését. A párt politikája ­a burzsoá nacionalista árulók mes­terkedései és szabotálása ellenére ­mély gyökereket vert a felszabadí­tott terület lakossága körében. En­nek ragyogó bizonyítéka volt az üzemi bizottságok Podbrezován, 1944. október 17-én tartott kongresszusá­nak határozata, mely követelte a munkásokat képviselő üzemi bizott­ságok részvételét a termelés irányí­tásában és a termelés felett gyako­rolt ellenőrzésben, jelezvén, hogy az új köztársaság rendszere népi rend­szer lesz. Október második felében a meg­erősített hitlerista hadosztályok el­lentámadásba lendültek. Noha a csehszlovák hadseregnek megvolt minden lehetősége a harc felvételé­hez, a burzsoázia — biztosra véve a háború utáni kormányban való részvételét - lemondott a* további harcról. Viest és Golian tábornokok a hegyekbe irányították a csapato­kat. így történt, hogy egymás után jutottak német kézre a felkelő váro­sok s megkezdődött a végüket sejtő fasiszták véres terrorja, mely több áldozatot követelt egy hét alatt, mint a két és félhónapig tartó harc. Noha a felkelés a burzsoázia áru­lása folytán vereséget szenvedett, a szlovák nép erkölcsi győzelmét je- j lentette és elősegítette a szovjet í csapatok gyorsabb előrenyomulását. Másik nagy jelentősége pedig a prp­letár nemzetköziség szellemének a szlovák, cseh, szovjet, magyar és más nemzetek fiai testvériségének és fegyverbarátsáoának kikovácsoló­dása. Lapozzunk vissza a nagy harcok résztvevőinek emlékirataiban, hogy felidézzük a népünk szabadságáért hozott áldozataikat: „Brigádunk lapja, a Partyzán, augusztus 29-én azt írta, hogy a fel­kelők elfoglalták Banská Bystricát. I. brigádunk mindent megtett a fel­kelők támogatására. A katonák és tisztek erejüket nem kímélve harcol­tak az ellenség ellen. Brigádunk Szuvorov csapata közreműködött Martinban a német katonai misszió feltartóztatásában és ártalmatlanná tevésében..." „Liptovský Hrádok előtt állunk. Előrenyomulunk a várpe irányában és a harcosok fojtott hangon éneklik a világproletariátus ismert dalát: „Ez a harc lesz a végső, csak ösz­szefogni hát..." Az ellenséges hátország egyik városának bátor megrohanását tel­jes siker koronázta. Rohammal be­vettük Liptovský Hrádok-ot és gaz­dag zsákmányra tettünk szert. Hős­tettet hajtott végre Kolesznyikov volt szovjet tengerész, brigádunk tagja, aki a városért folyó harcban tízével pusztította a fasisztákat és életét áldozta. 38 golyó ütötte sebet számoltunk meg a hős szovjet parti­zán testén" - írja Pjotr Aleksze­jics Velicsko szovjet vezérőrnagy, az I. szlovák partizánbrigád parancs­noka. Hasonló emlékek százai őrizték meg a felkelés dicső eseményeit. A népek legjobb fiainak: szlovákok­nak, cseheknek, szovjet embereknek; magyaroknak, ukránoknak, antifa­siszta németeknek vérével pecsételt közös harca hűségre és helytállásra kötelez. Ezért Aszmolov vezérőr­nagynak a szlovákiai partizán vezér­kar főnökének szavaival végezzük: „Legyünk éberek, elvtársak! Ne feledjük, hogy gyönyörű szabad éle­tünk hazánk legjobb fiainak és lá­nyainak véréből sarjadt ki. őrizzük mindnyájan barátságunkat, legyünk népeink hősi múltjának méltó' örö­kösei és gyermekeink dicső jövőjé­nek áldozatkész építői — legyünk mind Fučíkok." L. L. ÜJ SZÖ 5 * 1958. augusztus 2Ü, i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom