Új Szó, 1958. augusztus (11. évfolyam, 211-241.szám)

1958-08-20 / 230. szám, szerda

Az ENSZ rendkívüli közgyűlésének további ülése Az amerikai angol agresszióról folyó ENSZ-vita fontos hete New York (ČTK) - Hétfőn időszámításunk szerint, 16 óra 03 perckor az ENSZ közgyűlés rendkívüli ülése megkezdte a kö|^»»keleti brit-amerikai agresszió további vitáját. Leslie Munro elnök először is bejelentette, hogy az ülés folyamán a küldöttségeknek kiosztják a Norvégia által javasolt határozat szövegét, amelynek szerzőtársai Kolumbia, Kanada és Dánia. E határozat szövegét vasárnap, a nyugati küldöttségek állították össze. Áz amerikai és a brit küldött számos .tanácskozást" folytatott, amelyeken igyekeztek megnyerni a latin-amerikai országokat és egyes ázsiai és afrikai országokat, a „norvég határozatnak". Többek közt hosszabb ideig tárgyaltak a japán küldöttel, aki azonban végül kijelentette, hogy nem csatlakozik a határozathoz szerzőtársként, főleg azért nem, mert a határozat nyilvánvalóan elfogadhatatlan az arab küldöttségek számára. A később közzétett szövegből kitűnik, hogy a norvég határozatnak az a célja, hogy kitérjenek az intervenciós csapatok azonnali visszavonása elől Libanonból és Jordániából, és a közgyűlés tárgyalásait az angol-amerikai tervek megvalósítására szolgáló intézkedésekre irányítsák, amint azt a múlt héten az ENSZ-ben felvázolta Eisenhower elnök. A határozat ezenkívül nagyon általános elveket tartalmaz a „be nem avatkozásról" és a további fejlődésért a fő felelősséget az ENSZ főtitkárának vállára helyezi, akinek feladatává teszi, hogy megtegye az első lépéseket, egyrészt a „ENSZ-csapatok létesítésére", valamint a „gazdasági fejlődés intézetének" amerikai tervei megvalósítására. Ezenkívül a közgyűlésnek szétosztottak Dulles államtitkár és Lloyd brit külügyminiszter leveleit, amelyek csupán újból ismételgették azokat az „indokokat", amelyek „akadályozzák" az amerikai csapatok kivonását Libanonbői és a brit csapatok kivonását Jordániából. A vitát Riffai jordán küldött nyitotta meg. Beszédében kijelentette, hogy kormánya a brit csapatok Jordániában tartózkodását csupán „ideiglenes intézkedésnek" tekinti. Nem tett említést azonban e csapatok Jordániából való kivonásának időpontjáról, csupán azt mondotta, hogy a jorr dániai kormány felkérte Nagy-Britanniát, hogy vonja ki csapatait, mihelyt az ENSZ jóváhagyja az erre vonatkozó határozatot. A jordániai küldöttnek erre a „magyarázatára" a nyugati határozatok kezdeményezőinek azért volt szükségük, hogy gyengítsék a brit csapatok Jordániából és Libanonból való kivonását követelő államok ellenállását e határozattal szemben. Mint ismeretes, a brit kormány kijelentette, hogy csapatait visszavonja, mihelyt erre felkéri őt a jordániai kormány. A jordániai küldött beszéde arról tanúskodik, hogy Időszámításunk szerint 20 óra után a közgyűlés újból összeült, hogy folytassa a közép-keleti angol-amerikai intervenció vitáját. Első szónokként dr. Szasztroamidzsozso, Indonézia küldötte szólalt fel, és elemezte a Libanon és Jordánia elleni angol-amerikai agresszió által előidézett veszélyt. „Először is a külföldi csapatok kérdéséről kell tárgyalni — jelentette ki, válaszolva azokra az érvekra. amelyeket más (nagyrészt nyugati) küldöttségek egves tagjai hoztak fel. „Mihelyt egyszer megoldjuk e legégetőbb kérdést, az őszi rendes ülése., elég idő lesz az olyan fontos javaslat megtárgyalására, mint a Közép-Kelet gazdasági fejlődésének kérdése — mondotta. Az amerikai és a brit kormány azon érvelésével kapcsolatban, hogy csapataikat Libanonba és Jordániába az „ottani kormányok kérésére" küldték, dr. Szasztroamidzsozso kijelentette: „A katonai segélynyújtás azoknak a kormányoknak, amelyek nem élvezik népük támogatását, olyan veszélyt teremt, hogy elnyomják mindazokat az erőket, amelyek szociális, politikai és gazdasági változtatásokra törekszenek, azon a területen, amelytől oly régen megtagadják a függetlenséget". „Vigyáznunk kell, hogy itt ne hagyjunk jővá olyan mesterkedéseket, amelyekkel a népük támogatását nem élvező kormányok hatalmon tudnának maradni, azáltal, hogy külföldi segítséget kérnek. Ha ez bekövetkezne, azt jelentené, hogy külföldi intervenciót hagynánk jővá — tette hozzá végül az indonéz küldött. A HATÁROZATI JAVASLATHOZ, amelyet az ENSZ-közgyülés augusztus 18-i ülésén Norvégia küldöttsége Kanada, Kolumbia küldöttségeivel együtt terjesztett elő csatlakozott Libéria, Panama és Paraguay, A nyugati diplomaták nézete szerint az ázsiai és arab országok többsége elutasítja ezt a javaslatot. Lodge, amerikai küldött ezzel szemben az újságírók előtt a norvég határozati javaslatot „kiválónak" minősítette, és kétharmados többséget jósolt neki. Az Iraki Köztársaság küldöttsége ne? kormánya semmiképp sem siet ezzel i vében Abdel Dzsabbar ezredes, kUlügja kéréssel. ' miniszter, a küldöttség vezetője beszélt. 1 B„„»„i„ •„• , „„ 2 Elítélte azt a veszélyes játékot, amelyet * ,®""?.

C1

U. külügyminiszter, a ro- ] Közé

p_

KeIete

n „

a Byarmati h

agyomôman küldöttség vezetője hangsúlyoz- nyokkal rendelkező hatalmak" folytatnak. ta, hogy a jelenlegi feszült közel- és Hangsúlyozta, hogy a kis nemzeteket a közép-keleti helyzet enyhítése érdekében a közgyűlésnek figyelmét elsősorban az amerikai és brit csapatok Libanonból és Jordániából való kivonására kell összpontosítania. A román küldöttség úgy véli, hogy az arab államok nemzeteinek védelme a nyugati hatalmak gyarmati módszerei és katonai intervenciója ellen kell, hogy a világ valamennyi országának a nagy és kis országoknak egyaránt közös ügye legyen. A Román Köztársaság külügyminisztere kijelentette, hogy küldöttsége támogatja a Szovjetunió határozati javaslatát, azért, mert ez a javaslat a főfeladat megoldására irányul, amellyel a közgyűlés rendkívüli ülésének foglalkoznia kell. Ezután Barros Hurtado argentin küldött szólalt fel, Beszédében elítélte a Libanon és Jordánia belügyeibe való fegyveres beavatkozást. „Ügy véljük - mondotta — hogy minden nemzetközi ellentétet békés eszközökkel az ENSZ és más nemzetközi szervezetek segítségével kell megoldani. A közel-keleti helyzet megjavítása elképzelhetetlen valamennyi nemzet azon jogának elismerése nélkül, hogy maguk döntsenek sorsukról. Ehhez tartozik az egyesülésre való joguk is." Az argentin képviselő beszéde élénk érdeklődést keltett, mert ez volt a közgyűlés jelenlegi ülésén az első latin-amerikai küldött felszólalása. A. Lali indiai küldött beszédében kijelentette, hogy kormánya és népe üdvözli az arab nemzetek nemzeti felszabadító harcát. Ezután főleg az és hozzájárul a Közép-Kelet stabilitásához és a békéhez. Az indiai küldött felhívta az USA és Nagy-Britannia kormányait, vonják ki azonnal csapataikat. Elvetette azt a gondolatot, hogy az amerikai és brit csapatokat az ENSZ csapataival helyettesítsék. A délelőtti ülésen felszólalt még a görög küldött is. A. A. Gromiko interfúja a „Christian Science Monitor" című lappal New York, (ČTK) — A Christian Science Monitor című bostoni lap szombaton közölte A. A. Gromiko szovjet külügyminiszterrel folytatott interjúját. Arra a kérdésre, amely a közgyűlés jelenlegi ülésszaka egyes küldöttségei közötti tárgyalásokra vonatkozott, Gromiko a következőket válaszolta: „Ha az USA kormánya megegyezést óhajt elérni a Közép-Keletről, erre teljesen hajlandók vagyunk. Hiszem, hogy komolyan törekedni kell az egyezmény elérésére. Ez az USA készségétől függ." „A pillanatnyi probléma — válaszolta Gromiko egy további kérdésre, — a csapatok kivonása Libanonból és Jordániából." Az iraki kormány bünteti a törvényellenes meggazdagodást Az iraki kormány augusztus 17-én törvényt adott ki, a nép kárára való törvénytelen meggazdagodásról. E törvény alapján valamennyi volt miniszterelnöknek, miniszternek, bírónak és közéleti tényezőnek, a kormányhivatalai okoknak, a parlament tagjainak a városi és helyi közigazgatási tanácsok tagjainak, és minden közalkalmazottnak két hónapon belül bevallást kell előterjeszteniök ingó- és ingatlan vagyonukról, részvényosztalékaikról és minden értékükről, amely tulajdonukban van, valamint adósságaikról és kötelezettségeikről is. Ennek az intézkedésnek az a célja, hogy megállapítsák, milyen módon szereztek vagyont a közéleti tényezők 1939. szeptember l-e óta. A törvény az illegális meggazdagodás fontos meghatározását tartalmazza és megállapítja, hogy e törvény vonatkozik a közéleti tisztség címén nyert minden vagyonra. Illegális meggazdagodásnak minősítik mindazt a vagyont is, amelynek eredete törvényesen nem igazolható. A követelt bevallást kormánybizottságok elé terjesztik. Kairóban véget ért az ázsiai és afrikai országok gazdasági konferenciája előkészítő bizottságának ülése Kairó (ČTK) — Amint a kairói rádió jelentette, augusztus 18-án Kairóban véget ért az ázsiai és afrikai országok gazdasági értekezlete előkészítő bizottságának ülése. Az előkészítő bizottság nyilatkozatot adott ki, amelyben hangsúlyozza az ázsiai és afrikai országoknak az egyenjogúság és az érdekek kölcsönös tiszteletbentartása alapján való együttműködés szükségességét. A bizottság elhatározta jelentés kidolgozását, amelyet az ázsiai és afrikai országok ez év decemberében Kairóban tartandó gazdasági konferenciája elé terjesztenek. Jordániában továbbra is feszült a helyzet Jordánia belpolitikai helyzete továbbra is rendkívül feszült. Még a kormánnyal együttműködő ^Muzulmán testvériség" szervezet is kényte-* len volt a jordán kormánynál tiltakozni és követelni a brit csapartok távozálsót Jordániából. Augusztus 18-án a nyugati hírügynökségek közöltek, hogy a Muzulmán testvériség képviselőit, közöttük Moha mm ed Chalifot, a testvériség vezérét is vasárnap éjszaka e nyilatkozat miatt letartó** tatták. Letartóztatásuk okaként hivatalosan „az állambiztonság védelmét" tüntették fel. A jordán nép a megfélemlítésére irányuló intézkedések ellenére is tovább folytatja harcát, amely főleg Jordánia nyugati részében egyre nagyobb méreteket ölt. A bagdadi per leleplezi a Szíria elleni összeesküvést Bagdad (ČTK) — Szombat es'te és vasárnap a bagdadi különleges katonai bíróság előtt tovább folyt Nagi Dagesztani hadseregtábornok, az iraki hadsereg volt vezérkari főnökhelyettese elleni bűniper. Szombaton és vasárnap összesein 19 tanút hallgattak ki. Nagi Dagesztani ellen az a vád, hogy előlkészítette és szervezte a Szíria elleni agresziót. Juazef Mahmud ezredes, aki az iraki katonai kémszolgálat vezérkari tisztje volt, vallomásában megerősítette, hogy Da • gesztani több külföldi utat tett, amelyek során ta'álkozott szíriai felforgató elemeikkel, amelyek államfordulatot akartak végrehajtani Szíriában. Rámutatott továbbá, hogy az iraki repülők fegyvert szállítottak Jordániába, a Szíria elleni akciók céljaira. Mahmud Maga két ilyen légi fegyverküldeményt kísért Bejrutba. A tanúk között volt Burham udDin Basajan, volt külügyminiszter is, akinek vallomásából kitűnt, hogy az iraki reakciós kormány óriási összegeket fordított a Szíria és más arab országok elleni ellenséges propagandára. KÉTFÉLE SEGÍTSÉG A KÖZEL-KEL ET NÉPEINEK Kikkel tartanak a jugoszláv vezetők ? Közép-Keleten akaratuk ellenére arra kényszerítették, hogy nemzeti érdekeikkel összeegyeztethetetlen külpolitikát folytassanak. A nyugati nagyhatalmak nyomására ezekben az országokban e nagyhatalmakat szolgáló kormányok kerültek hatalomra. Ezzel egyidejűleg azonban egyre jobban elmélyült a szakadék a kormányok és a nép között. Az Iraki Köztársaság küldötte hangsúlyozta főleg azt a nagy veszélyt, amely a békét az amerikai és brit fegyveres erők libanoni és jordániai jelenléte következtében fenyegeti. Emlékeztetett arra, hogy az USA és Britannia fegyveres erőiket a libanoni és a jordániai nép akarata ellenére szállította partra és hozzátette, hogy a külföldi fegyveres erők helyzete nagyon bizonytalan, tekintettel a két ország népének ellenséges érzéseire, amelyek az amerikai S s a brit csapatokat nem kívánatos vendégeknek tartják. Beszéde végén az Iraki Köztársaság külügyminisztere erélyesen követelte az intervenciós csapatok kivonását Libanonból és Jordániából, hogy helyre lehessen állítani a normális életet a KözépKeleten. Behar Stylía, az Albán Népköztársaság külügyminisztere ugyancsak elítélte a világbékét komolyan veszélyeztető középkeleti és amerikai brit agressziót. Az afgán küldött támogatta a középkeleti helyzet megoldására tett szovjet határozati javaslatot, és kifejezte azt a meggyőződését, hogy az ENSZ közgyűlés határozottan hozzájárul . az intervenciós csapatok visszahívásához. Az utolsó két szónok Piccioni olasz küldött és de Lequeríca spanyol küldött a közép-keleti helyzet megoldására tett amerikai javaslat mellett foglalt állást. Munro új-zeelandi küldött, az ENSZ-közgyülés elnöke ezután a tárgyalást augusztus 19-én időszámításunk szerint 15 óra 30 percre napolta el. 14 szónok jelentke• , . „ , , _ ., . zett szólásra, közöttük a Lengyel Népiraki forradalomról emlekezett meg. , köztársaság, az Ukrán SZSZK, Burma, amely mint mondotta, fontos esemény Marokko és Jemen küldöttei. Moszkva (TASZSZ) — Az új háború elhárításáért vívott harc egyik legnagyobb eseménye a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság vezető tényezőinek, Hruscsov és Mao Ce-tung elvtársaknak találkozója volt. A szocialista országok, az ázsiai és arab országok közvéleménye és valamennyi békeszerető ember ezt a találkozót nagy hozzájárulásként értékeli a béke ügyéhez. Más álláspontot foglaltak el a történelmi eseménnyel kapcsolatban Jugoszláviában. Auguszti^s 4-én, amikor a világsajtó közölte a N. Sz. Hruscsov és Mao Cetung találkozójáról kiadott közlemény szövegét, a Borba című jugoszláv lap (a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának lapja) olvasói a lap első oldalának vezető helyén Murphynak, az USA elnöke meghatalmazottjának arcképét láthatták, aki azokban a napokban lázas tevékenységet fejtett ki a Közel-Keleten. Murphy szerepe általánosan ismert. Mindjárt az amerikai tankok után ment oda, hogy befejezze azt, amire a tábornokok nem képesek. A cikk, amelyet a Borba mindjárt az amerikai diplomata arcképe mellett közölt, a béke angyalaként festi le őt, akit tárt karokkal fogadnak az emberek a Közel-Keleten. Küldetésének célja az volt — ha hinni akarunk a Borbának —, hogy „helyrehozza azt a negatív benyomást, amelyet az amerikai politika keltett". Azonban még az Egyesült Államokban sem hisznek az ilyen állításnak a normálisan gondolkodó haladó emberek. Ami a Szovjetunió és Kína vezető tényezőinek találkozásáról kiadott közleményt illeti, erről a Borba csak nagyon rövid tájékoztatást adott. A teljes szöveg számára nem volt helye! Augusztus 5-én a világsajtó vezér-w cikkekben és szerkesztőségi cikkekben behatóan kommentálta N. Sz. Hruscsov és Mao Ce-tung találkozójának eredményeit. A szocialista országok sajtója emellett hangsúlyozta a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság törekvéseinek jelentőségét és következetességét a békeharcban. A jugoszláv lapok kommentárt nem közöltek. A Borba saját cikke helyett a New A moszkvai Pravda cikkéből York Timesből vett át kommentárt. Idézzük ezt az amerikai lapból átvett hírmagyarázatot, amelyet a Borba közölt. „Általában a Nyugat és az Amerikai Egyesült Államok, valamint NagyBritannia fantasztikus és indokolatlan megvádolása azt mutatja, hogy Moszkva és Peking a nemzetközi feszültséget inkább fokozni, mintsem enyhíteni törekszik. Nyikita Hruscsov és Mao Ce-tung szombati találkozója után kétségtelenül tudtak a nap eseményeiről. Tudták, hogy az Amerikai Egyesült Államok elismerte Irakot és hogy Jordánia hivatalosan megszüntette szövetségét Irakkal. Minden hírmagyarázónak, aki kiismeri magát a közép-keleti helyzetben, el kell ismernie, hogy ez a törekvés olyan lépéseket jelent, amelyek hozzájárulnak a feszültség enyhítéséhez a világnak e részében. A pekingi közlemény azonban az USÁ-t és Nagy-Britanniát Irak „fegyveres veszélyeztetésével" vádolja és megismétli azt a vádat, hogy állítólag a nyugati hatalmak „az emberiséget a háborús katasztrófa szélére sodorják. A múlt héten a Nyugat fokozta törekvéseit a nemzetközi feszültség eny_ hítésére és a legfőbb képviselők konferenciájának egybehívására. A ssovjet-kínai közlemény hallgatólagos válasz a Nyugatnak e törekvésére, olyan válasz, amely ellenkezik e két ember azon állításával, hogy állítólag támogatják a béke ügyét. A Nyugat jövő terveinek kidolgozásánál nem hagyhatja figyelmen kívül azokat a momentumokat, amelyeket e közlemény tartalmaz és amelyek árnyékot vetnek a nemzetközi helyzetre." A New York Timesnek e cikkét azért idézzük úgy, ahogy a jugoszláv lap közölte, hogy az olvasó maga dönthesse el, ki kivel tart. Mi a kínai Népköztársasággal, a szocializmus táborának összes országával tartunk. Közös a célunk, közös az irányvonalunk a szocializmus és a kommunizmus építésében, közös a béke megszilárdítására, az imperialista agresszorok intrikái ellen irányuló politikánk. Kivel tartanak a jugoszláv vezető tényezők? Miért vélekedtek úgy, hogy az amerikai burzsoá lap szempontja illusztrálja leghelyesebben a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság vezető képviselői találkozójának jelentőségét? Vajon ez nem tanuskodik-e arról, hogy a nemzetközi élet e nagy eseményének értékelésénél a jugoszláv sajtó idegen hangon beszél? Az ilyen „kommentárok" a New York Timesben senkit sem ejtenek csodálatba. Ez a lap az USA agreszszív köreinek érdekeit tolmácsolja, amelyek kénytelenek voltak mentegetni magukat a közvélemény előtt, a rágalmazás és a tények kiforgatásának szokásos módszereihez folyamodni, a feketét fehérnek és a fehéret feketének feltüntetni. Mit mondhatunk azonban a Borba című lapról? Ez a lap azonosította magát a New York Times nézetével. Más szavakkal: egy táborba került az USA agresszív köreivel. A Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság vezető képviselőinek találkozója alkalmából saját cikket közölt a Komunyiszt című hetilap, a JKSZ KB lapja. De ez a cikk is — enyhén szólva — a New York Times újságíróinak eszmei befolyása alatt fiil.A cikk szerzője amerikai védelmezőinek nyomdokain halad és arcátlanul rágalmazza a Szovjetuniót és a népi Kínát arra törekedve, hogy kétséget keltsen az iránt, hogy érdekük a béke védelme mozgalmának sikere. Nem a Szovjetunió vagy a Kínai Népköztársaság hibája — írja végül a Pravda cikke — hogy a jugoszláv vezető tényezők nem akarnak egy sorban haladni a békeharcosokkal. A békéért vívott harc, az agreszszorok mesterkedései ellen vívott harc nem frázis, sem pedig politikai játék tárgya, hanem az emberek millióinak sürgető élet szükséglete és kötelessége. Az agresszorok és a békeharcosok közötti ingadozással nem lehet a béke ügyét szolgálni.; ÚJ SZŐ 3 * 1958. augusztus 19.