Új Szó, 1958. július (11. évfolyam, 180-210.szám)

1958-07-25 / 204. szám, péntek

ARATÁS * Uvekk Mtítou 0 A veszteség nélküli betakarításért folytatott harc ezekben a napok­ban a csúcsponthoz érkezett. A nagyszerű távlatok, amelyek a szo­cializmus építése mielőbbi befejezésének kitűzésével tárulnak elénk, új lendületet adtak a mezőgazdaságnak is. A naponta szerkesztősé­günkbe érkező levelek tucatjai egyszerű, lelkes szavakkal számolnak be a szövetkezetesek, a gépállomások s az állami gazdaságok dol­gozóinak nagy igyekezetéről és arról, hogy ma már csaknem min­den faluban tudatosítják, hogy a szemveszteség nélküli aratás sike­re attól függ, hogyan használják ki a gépek segítségét, a nap min­den óráját, percét a termés gyors betakarítása érdekében. Nehéz lenne az egyre sokasodó leveleket teljes egészükben kö­zölni, de legalább néhány szóban emlékezzünk meg falusi levelezőink írásairól. Hiszen azok hű tükörképet mutatnak arról, hogy a mező­gazdaság dolgozói is milyen nagy akarással igyekeznek teljesíteni hazafias kötelességüket. A bratislavai kerületben nagyjából már learatták a gabonát. Bakó János, a galántai járásban levő Királyrévről jóleső érzéssel arról számol be, hogy szövetkezetük már befejezte az ara­tást. A szövetkezetesek becsülettel teljesítették a XI. kongresszus tiszte­letére vállalt kötelezettségüket. Elő­ször eleget tesznek hazafias köteles­ségüknek, csak azután gondolnak ma­gukra s a gabonát a cséplőgéptől nyomban az állami gabonaraktárakba szállítják. L. Klapuch tudósítónk a szenei szövetkezetet dicséri. Kiemeli a jó munkaszervezést és a kombájnosok munkáját. Ennek köszönhető, hogy a szenei szövetkezetesek már napokkal ezelőtt nemcsak, hogy befejezték az aratást, de eleget tettek beadási köte­lezettségüknek is. Ámde nemcsak a szövetkezetesek igyekeznek. Álló Ferenc Sárosfáról az ottani állami gazdaság dolgozóinak jó munkájáról ír levelében. A gaz­daság dolgozói az aratási munkák mellett nagy gondot fordítanak a ta­karmányfélék betakarítására, a tarló­keverékek vetésére. Elvégezték már a here második kaszálását is. Egyszó­val, rendben van a szénájuk. Az ara­tási munkaversenynek köszönhető, hogy az időt jól kihasználták s így a tervezett határidő előtt fejezték be a nagy munkát. A nyitrai kerületből érkező levelek nagy része ugyancsak az aratás befe­jezéséről ad számot. Demény László, a lévai HNB titkára a lévai EFSZ tagjait dicséri, akik a cséplőgéptől nyomban az állami raktárakba szál­lítják a gabonát. Ugyanakkor már gondolnak a jövő évi gazdag termés biztosítására. Késedelem nélkül elvé­gezték a tarlóhántást. flurkó Irén (Vámos'ladány) levelében egyebek között kiemeli, hogy a szö­vetkezetesek az aratással egyidőben A hazai díszműipar sikere S zlovákia ipara a legutóbbi tíz évben hatalmasan fellendült. Gyáriparunk nemcsak a hazai szükségletet fedezi, hanem a világ minden országába szállítja „Made in Czechslovakia" védjegv alatt első­rangú exportgyártmányainkat. Persze nemcsak gépeket, technikai cikke­ket, cukrot, papírt, cellulózet, üveget és más elsőrangú fontossággal bíró árút exportálunk, hanem mindenféle egyéb közszükségleti, háztartási és díszműárukat, amelyek előállítása sok százezer embernek munkát és megélhetést biztosít. Ebbe az áru­csoportba tartozik a karácsonyfadísz is, amely nagy exportcikk. Kará­csonyfadíszt a múltban főleg a cseh­országi Jablonecben állítottak elő. Ezt a cikket a szlovákiai gyáripar is felvette gyártási programjába és most már abban a helyzetben va­gyunk, hogy a karácsonyfadíszt Bra­tislavából nagy tételekben külföldre szállítjuk. Melyik bratislavai gyár szállít ka­rácsonyfadíszt? Az Egyesült Üveg­gyárak bratislavai üzeme a Vasku­tacska felé vezető út mentén. Régi gyárépület ez, valamikor itt paszo­mányárút készítettek. Moát kará­csonyfadíszt és hazai szükségletre néhány laboratóriumi üvegcikket gyártanak benne. A gyárban főleg női munkaerők dolgoznak, akik már nagy gyakorlatra tettek szert. Az Egyesült Üveggyárak bratislavai üze­mében a tervet nemcsak teljesítet­ték. hanem áruértékben félmillió ko­ronával túllépték. A karácsonyfa­díszt Norvégiába, Hollandiába, Íror­szágba, Angliába, a Szovjetunióba és számos más államija szállítjuk. A gyár állandóan teljes üzemben van, számos új gépe van és bár nagy az épület, helységhiányban szenved. Az üzem vezetősége ezért illetékes helyhez fordult, hogy utal­jon ki telket egy új, korszerű gyár felépítésére. A vállalat kérése indo­kolt, mert a külföldi rendelések szá­ma állandóan emelkedik. • P. bőséges takarmányalapról is gondos­kodtak. Erre Valóban nagy szükség van, hiszen a szövetkezet szarvas­marhaállománya alig öt hónap alatt csaknem 20 százalékkal, sertésállomá­nya 30 százalékkal, juhállománya egy­harmadával növekedett. Kucsera Ferdinánd a negyedi szö­vetkezetesek nagy munkalendületérő) ír. Buday József (Bátorkeszi), Péntek Béla traktoros kitűnő munkateljesít­ményét dicséri, aki becsülettel tel­jesíti a XI. kongresszus tiszteletére tett' ígéretét és naponta 8—9 hektár gabonát arat le kévekötőgéppel. Deák István, a Zsigárdi Állami Gazdaságból jelentkezik soraival, hogy hírt adjon a gazdaság dolgozóinak munkájáról. Van mondanivalója, mert hiszen az it­teni dolgozók jóval túlteljesítik napi normájukat. Most azonban lapozzunk kissé a Kelet-Szlovákiából érkező levelek kö­zött, hadd lássuk, mi hír az ország keleti csücskében. Zahari István, a nagykaposi járásban levő Bes köz­ségből azt írja, hogy az ottani szö­vetkezetesek négy nappal hamarább végeznek az aratással, mint tervez­ték. Dicséri Boczán Ernő traktoros munkáját. De a jó munka dicséretére válik minden szövetkezetesnek. Ami annál értékesebb, mert az EFSZ csak az ősszel nőtt egészközségivé, de az új tagok is becsülettel veszik ki ré­szüket a munkából s így igyekeznek lerakni boldogabb életük alapjait. A kihályhelmeci járásban levő kis­kövesdi szövetkezetesek szép gabona­termést takarítanak be az idén. Azt mondják, — jegyzi meg levelében Kassai Béla, — kalászosaink a leg­szebbek a járásban. Lesz 'miből tel­jesíteni hazafias kötelességüket. Nem is várnak vele, mert ebben is az el­sők akarnak lenni. Sajnos, egyes helyeken a szokott­nál nagyobb erőfeszítést követel meg az aratás. így van ez a rozsnyói já­rásban levő Slavoson is. A szövetke­zet földjét a nagy esőzések idején el­árasztotta a víz. A szövetkezetesek azonban a nehezebb körülmények kö­zött is megbirkóznak a feladattal. mint az Ján Felbert kassai levelezőnk soraiból kitűnik. A szövetkezet veze­tői alaposan meghányták-vetették a helyzetet és elhatározták, hogy a leg­jobban megdőlt gabonát kaszával vágják le s ahol csak lehet, gépek­kel dolgoznak. A feladatokat taggyű­lésen megismertették a tagsággal, úgyhogy mindenki tudja, mit kell ten­nie. Megy is a munka s minden re­mény megvan arra, hogy a slavosiak is sikeresen takarítják be a termést. Hogy tükörképünk minél teljesebb legyen, a levelek nyomán látogassunk el a Banská Bystrica-i kerületbe is. Prihradszky Lajosnak a gömörhorkai szövetkezetről van mondanivalója. Lel­kes soraiban közli, hogy a szövetke­zet kalászosai gazdag termést ígér­nek. örvendetes, hogy többnyire fia­talok vettek részt az aratási mun­kákban s bizony dalos kedvüktől na­pokon át vidám volt a határ. Sólyom László losonci levelezőnk a bolyki szövetkezetbe vezet el. Érde­mes ide „látogatni", mert a bolyiak már készen vannak az aratással és most ugyancsak sietnek a csépléssel. Két csoport dolgozik a gépnél. Az első reggel 4 órától 12-ig, a másik 12 — 20 óráig. Ezzel elérik, hogy a tervezettnél 2 héttel hamarább fe­jezik be a cséplést. Fočnicán a szö­vetkezetesek vasárnap is arattak és ma már biztonságban van a gaboná­juk. Példásan végzik a betakarítást Ružinán is, pedig ez az itteni szö­vetkezetesek első közös aratása. Amíg levelezőink túlnyomó része hatása alá került a betakarításban észlelhető nagy igyekezetnek s a sok jó példa mellől „kiszorította" a bí­rálatot, addig Németh János Tornai­járól bíráló szemmel nézi a nagy harcot. Kiemeli, hogy a járásban va­lóban jól halad az aratás. Nagy baj azonban, hogy a tarlóhántást a leara­tott területnek csupán egynegyed ré­szén végezték el. Végül adjuk át a szót Ádám József­nek, a füleki járásban levő egyházasbásti HNB titkárának, aki örömmel ad hírt arról, hogy a falu szövetkezetesei gaz­dag termést takarítottak be. Árpá­ból 27 mázsát hektáronként s búzából sem lesz kevesebb. Meg is becsülték a jó termést. Mede József agronómus is járta a búzatáblákat, s ha esőre állt áz idő, este vagy kora hajnalban mozgósította a tagokat, akik még jobban mngszaporázták a munkát, amelyben az agronómus példát muta­tott. Egy csokorra valót nyújtottunk le­velezőink írásaiból. Sok a lelkesedés ezekben a sorokban. Ez nem is cso­da, hisz a szemveszteség ellen folyó nagyszerű harc hívta őket életre. -ma­Frzsikéék portáján Zöldablakos kicsi ház áll az alsó ! faluvégen. A ház előtti tetszetős virá­, goskertet fehérre meszelt betonkerítés 5 övezi. A kapu és az udvarra nyíló kis­ajtó is zöldre van festve. Az udvaron terpeszkedő vén diófa ágai egészen idehajlanak. Tele dióval. A kis Erzsike az udvaron tesz-vesz: szemet dob a tyúkoknak és a csirkék­nek. Azok nagy ricsajjal törtetnek fe­léje. Erzsike ötödik osztályos tanuló. De most ő a gazdasszony: anyuka is, apuka is a szövetkezetben dolgoznak. Mosogat, vizet önt a sertések vályújá­ba és mindezt olyan ügyesen csinálja, akárcsak anyukája. Mikor szólok hoz­zá, csak mosolyog. — Ismersz-e, Erzsike? Már voltam nálatok!... — Igen — mondja, megint csak mo­solyogva. De most aztán nekibátoro­dik. — Apuka is, anyuka is, meg Meny­hért is aratnak, leuka meg a tehenet őrzi. De nemsokára hazajönnek. Mikor mindezt elmondja, a rögtön­zött nyári konyha díványára hevere­dik s a vakondfekete kiscicával játsza­dozik. Persze, most már a vacsora­főzés következne, mert a nap már le­bukoban van. Ám ezt anyukára hagyja. De hadd mondjam meg most már, kié is ez a takaros porta, hol is vagyok?! Borovszkiéknál Perényben, a szepsi járásban. Az óra mutatója komótosan ballag. Már az esti 8 órát jelzi, mikor meg­érkeznek a munkából Borovszkiék. Fáradtak. Elég volt egész napon át Q tűző napon. Lemossák testükről a ve­rejtéket és a port, aztán Borovszki néni hozzálát a vacsora készítéséhez, mi pedig beszélgetünk. Nagyvonalúan indul a beszélgetés. Az arab népeket ért angolszász imperialista támadás a beszédtémánk. — Ezt célozta az úgynevezett Eisen« hower-doktrína. Belegázolni más né­pek életébe, újból gyarmati igába dön­teni a Közép-Kelet népeit. Az angol­szász tőkések levetették álarcukat, a legvadabb gyarmatosítók szerepét játsszák. A tűzzel játszanak, amely könnyen elégetheti rothadt rendsze­rüket, uralkodó vágyaikat. A népek szabadságmozgalmát nem sikerül fel­tart óztatniok, — ilyenforma, i fejti ki nézetét Borovszky Dezső. Párttag, régi harcosa munkásosz­tályunknak. Kőműves. Ám most ő is segít az aratásban, egész családjával. A szövetkezetbe is elsőként lépett be annak idején. Azóta sok víz lefolyt a Hernádon, sok örömteli nap köszöntött hajlékukba. Még most is zsákszámra van búzájuk a múlt évi részesedésből. Pedig nemsokára új gabonát hoznak portájukra. Hisz az aratást maholnap befejezik s felbúgnak a tarlón a csép­lőgépek. Borovszkiékról sokan példát vehet­nek, hogyan kell a közösben lelkiis­meretesen dolgozni. — Ha megnövök, ha nagy leszek, én is a szövetkezetbe megyek dolgoz­ni! ... búcsúzik el tőlem a késő esti órákban a mindig mosolygó Erzsike, anyuka „kedvence" s az utca felöli szobában mély álomra hajtja fejét. t. k. Habár időközönként esik is az eső, de mihelyst egy kicsit kisüt a nap, a vá­ros kicsinye-nagyja azonnal kint terem a strandon, a dunaparton, hogy lubickolva napozva élvezzék a meleg nyári napsütést. Képünkön a bratisla­vai nyári fürdő látható, egy szép meleg nyári napon. (Sluka felvétele) MMMMMIM MIM MMMMIMMMIIIMIIIIIMHMMMMIIMMMMMMMMMMMIMM MM II MIMIM MIMII ÉPÍTS, GYARAPÍTS! A bolyi szövetkezet vezetősége a tagsággal karöltve nagy gondot fordít az újabb építke­zésekre. Csak a. minap volt róla szó, hogy be­fejezték egy korszerű baromfitelep felépíté­sét, s most lám, nyo­mában ott van egy má­sik korszerű baromfi­telep. Továbbá a sertésál­lomány rohamos növe­kedése érdekében szük­ség volt egy másik sertésistállóra. A kez­deti munkák már meg is történtek, csak a te­tő és a belső berende­zés hiányzik. Az istálló is a legrövidebb időn belül felépül. Molnár János, Boly - {•} ===== Merész a terv, de teljesítik A Žilinai Mélyépítési Vállalat dolgozói július 23-án értékelték az első félév munkaeredményeit. Hogy további feladatok ösztönözzék ókét, ki­dolgozták a harmadik negyedévre szóló egészüzemi szocialista kötelezett­ségvállalásukat. Adott szavuk arra kötelezi őket, hogy az elkövetkező há­rom hónap alatt 101,2 százalékra teljesítik tervüket, a žilinai kerület dol­gozóinak pedig átadják a tervezett 518 lakásegységet. Az egész évi ter­vet illetőleg pedig elhatározták, hogy az ez évre szóló feladataikat 11 hó­nap alatt teljesítik. Gímesen valóra válnak a nagyszerű tervek — Miért csak ilyen gyéren láto­gatnak hozzánk? Pedig mennyi min­den történt, hogy legutoljára talál­koztunk! Ezekkel a szavakkal fogadott Chlá­dek Mátyás, a gímesi HNB titkára; szavaiból bizonyos szemrehányás is kicsendült. Csakúgy ömlött belőle a szó és sok új eseményről értesül­tünk. Természetesen mindenekelőtt a helyi szövetkezet kiszélesítéséről szóló adatokat jegyeztük fel, mely­be kora tavasszal 260 kis- és közép­paraszt kérte felvételét. Ma már te­hát a falu szocialista átépítésében elért eredmények után a szövetkezet fejlődéséről is joggal beszélhetünk, mivel a HNB egyúttal akcióprogram­tervének egyik fortos tételét is tel­jesítette. Ez pedig igen nagy dolog és érdemes róla megemlékezni. A helyi szövetkezet ma már a falu kis- és középparasztjainak döntő többségét felöleli, közös erővel építi a boldogabb jövendőt tagjai számára. Kora tavasz óta összpon­tosították az állatállományt, kö­zös istállóba helyezték a fejőste­heneket és megkezdték a gazda­sághoz szükséges épületek nagy­arányú építkezését. Tovább jegyezhetnők a fejlődést bizonyító adatokat, de valahogy fur­csa érzés szállja meg az embert, hogy ezeket mind az irodában kell megörökítenünk. Jobb lesz, ha ezekről kint a mun­kahelyeken, az istállóban, a határ­ban győződünk meg — adtuk tudo­mására a titkárnak, aki egy cseppet sem tiltakozott a közös gazdaság megszemlélésének terve ellen. Üj Gímesnek mondják azt a részt, ahol a szövetkezet gazdasági épüle­tei épülnek. Valóban új itt minden: a családi házak egész sora épült fel rövid nyolc év leforgása alatt. Az építkezésen serény munka köz­ben találjuk a szövetkezet tagjait, amint éppen az egyik sertésól fedél alá való helyezését siettetik. Mellette meg egy 100 férőhelyes istálló falai emelkednek, melynek üzembehelye­zését szeptemberre tervezik. — Az építkezés munkáit — tájé­koztat Bombala József, az építkezés csoportvezetője — mind magunk vé­gezzük el. Azt a szót, hogy „magunk" kissé' nyomatékosabban ejti ki a csoport­vezető és jogosan, hisz a 250 ezer korona értékű sertés­ólra eddig alig 80 ezer koronát merítettek ki a beruházási hitel­ből. Ez igen bíztató eredmény, mi­vel tekintélyes összeg megtakarí­tásával jár, melyet a szövetkezet a további épületek betetőzésére fordíthat. Nem messze az épülőfélben 14\>8 gazdasági épületektől a szövetkezet régebben elkészült tehénistállója büszkélkedik. Előtte a korlátban for­más testű fejőstehenek kérődzenek s olykor-olykor jól megszívják ma­gukat az eléjük helyezett vályú friss vizéből. Itt jöttünk össze Sípos Imrével, az EFSZ elnökével, aki velünk együtt boldogan meglegeltette szemeit a jó­szágon. — Igaz, még csak 4.5 literes tej­hozamot mutathatunk ki — felelte kérdésünkre -, de javítani fogú .k a takarmányozáson és a munkaszer­vezésen s reméljük, emelkedni fog a hasznosság. Mindenesetre kezdetnek ez is bíz­tató eredmény. Beszélgetésünk köz­ben egyre erősödik a szél és magá­val hozza a közelben aratók kasza­suhintásának hangját. Az az érzése támad az embernek, mintha kézierő­vel végeznék a gabonabetakarítását. — Mikor hogyan - feleli az elnök. — A keskeny földekről kézzel, a na­gyobb földekről kévekötőgéppel vág­juk a gabonát. Az aratást azért végezzük ily mó­don, mert csak tavasztól gazdálko­dunk közösen és még sok az apró parcella, ahol a gépeket kevésbé tudnók kihasználni. Közben megérkezik Molnár Boldi­zsár is, a mezei munkacsoport ve­zetője, aki éppen arról tájékoztat, mily nagyszerűen folyik az aratás. — A gabona felét már learattuk — mondotta — s hozzáfogunk a csép­léshez, hogy előbb befejezhessük a betakarítást. Mikor e sorok megjelennek, már javában felbúg a cséplőgép és önti a zsákba az acélos gabonaszemet. Ez a falu kis- és középparasztjainak az első közös termése. Ezért tehát az igyekezet, hogy a gabona mielőbb a zsákokba kerüljön. A szövetkezet vezetői, a HNB funkcionáriusai — mielőtt még eltá­voztunk a községből — elmondották, hogy a szövetkezet építésével a falu is fejlődik. A minap megkezdték a nyolcéves 17 osztályos középiskola alapjainak lerakását és a régi For­gács-kastélyban a kultúrházat sze­retnék rövid idő alatt a lakosság szolgálatába állítani. így válnak valóra a nagyszerű ter­vek, melyek a lakosság anyagi és kulturális fejlődését, az életszínvo­nal emelkedését jelentik Gímes köz­ségben is. Szombath Ambrus. ÜJ SZÖ 5 * 195S. július íí i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom