Új Szó, 1958. július (11. évfolyam, 180-210.szám)

1958-07-23 / 202. szám, szerda

A nagymegyeri járásban pár nap múlva befejezik a búza aratását 'Á nagymegyeri járás szövetkezeteinek elnökei, a falusi pártszervezetek és a helyi nemzeti bizottságok elnökei szombatra virradóra a járási pártbizottság épületében értékelték az aratási munkák eddigi menetét és a beadási kötelezettség teljesítésének mikéntjét. Furcsa dolog az éjjeli gyűlésezés, de most, a nagy munka ideje alatt mégsem feltűnő, mert amíg a falu és a járás vezetői gyűléseztek, a szövetkezetekben is zúgtak a gabonatisztító-gépek, lányok, legények vidám tréfája, kacagása csendült bele a csillagokkal kirakott júliusi éjszakába. Sok még a tennivaló Á kisebb hibáktól eltekintve a traktorállomás gépei igen szép és gyors munkát végeznek. Az aratás minden egyes napja igazolja, hogy a traktorállomás becsüietesen felkészült az aratásra. A jó felkészültség eredménye, hogy előreláthatólag hétfőn estig az egész járás területén befejezik a búza aratását, sőt egyes szövetkezetekben már az árpa aratását is megkezdik, lár az aratás jól halad — a múlt évekhez viszonyítva — lassan halad a gabonabegyűjtés. Márpedig e téren orvosolni kell a bajokat, mert a nagymegyeri járásban szinte már hagyományossá vált, hogy országos méretben is az elsők között legyenek a gabona beadásában. Az idén azonban egy tyúklépéssel lemaradtak a környező járások mögött. Az éjszakai gyűlésnek fő célja az volt, hogy megkeressék a lehetőségeket, hogy a járás az idén is — a múlt évek példájára — méltó helyen végezzen a beadási kötelezettség teljesítésében. A megbeszélésen meatalálták a lemaradás okait, de megtalálták a megoldást is. A szövetkezetek egy része úgy gondolta, hogy elég, ha csak a kötelező beadást teljesítik, az ezen felüli gabonát, amelyre szerződést kötöttek az állammal, ráérnek később is teljesíteni. A megbeszélésen ezt a problémát tisztázták, a részt vevők egyöntetűen elhatározták: mindenekelőtt a kötelező és állami felvásárlásra szerződött gabonabeadási kötelezettségüknek tesznek eleget. Tany, első a járásban Á tanyi kommunisták a HNB és a szövetkezet vezetőségével — akár az elmúlt évek során — az idén is célul tűzték ki, hogy addig egy szem gabonát sem szállítanak saját raktárukba, míp nem teljesítik állam iránti kötelezettségüket, beleértve nemcsak a kötelező, hanem az állami felvásárlásra szerződött gabonamennyiséget is. A tanyiak pontos szállítók módjára iparkodtak minél előbb eleget tenni a megrendelővél, vagyis az állammal szembeni kötelezettségüknek. A község, illetve a szövetkezet vezetőségének jó szervező- és a tagok fáradhatatlan munkájának az eredménye, hogy a járásban az idén is elsőkként teljesítették — búzából — beadási Kötelezettségüket. A tanyiak az árpa aratását is elsőknek tették meg a járásban s így megvan rá a lehetőség, hogy pár nanon belül arról adhatunk majd hírt, hogy a tanyiak teljes egészében kiegyenlítették számlájukat. Hatszáz mázsa búza egy nap alatt A járás területén nemcsak nappal, de az éjjeli órákban is folyik a gabona tisztítása. A csicsői szövetkezetben például idősebb „öregekből" álló munkacsoport is dolgozik. Szűcs Miklós, Bartalos Zsigmond, id. Mészáros Kálmán, Tárnok Sándor és még többen azok közül, akik koruknál fogva nem bírják a nehezebb munkát, elvállalták a gabona tisztítását. Az ő fülükbe is eljutott a hír, hogy „veszélyben" forog a járás elsősége, ezért szorgalmukat megkétszerezték. így történt, hogy a csicsói szövetkezet egy nap alatt több mint 600 mázsa gondosan kitisztított búzát küldött a begyűjtőhelyre. Nem volna meglepő, ha — ilyen forgalom mellett — a csicsói szövetkezet lénne a második — járási méretben — a gabonabeadás teljesítésében. Baj van a másodnövények körül Mindenki előtt világos, hogy az állattenyésztési termelés növelése elengedhetetlenül maga után vonja a takarmányalap bővítését. Ez a tétel a nagymegyeri járás szövetkezeteseíre is vonatkozik. A bőséges takarmányalap megteremtésének egyik lehetősége a tarlótakarmányok vetése is. Sajnos, szövetkezeteink nem használják ki teljes mértékben ezt a takarmányszerzési lehetőséget. A nagymegyeri járás tervezett 2300 hektárjából még csak 1300 hektárt vetettek be tarlótakarmányokkal. Ez a lemaradás azt bizonyítja, hogy a szövetkezetek nagy része nem értette meg a tarlótakarmányok vetésének fontosságát. Ezért szükséges. hogy a falusi pártszervezetek a helyi nemzeti bizottsáook sciítséqével odahassanak, hogy a szövetkezetek vezetői mindent megtegyenek azért, hogy a tarlótakarmányok vetése terén mutatkozó lemaradást minél előbb behozzák. Úi ŠKODA 1100 OH

C jelzésű versenygépkocsi A Mladá Boleslav-i körben nemrég egy új típusú Škoda 1100 OHC jelzésű gépkocsi versenyzett. Az autó fölényes győztese lett a nemzetközi versenynek. Az új versenyautó a Mladá Boleslav-i autótervezők műve. A tizennégyhengeres motor 1100 köbcentiméter űrtartalmú és 90 lóerős, öt sebességváltó szekrénykéje van, és hogy a motor nagyobb teljesítőképességű legyen, két porlasztó kettős-gyújtással van ellátva. A gépkocsi eléri a 200 km/ó-sebességet. Súlya mindössze 550 kg. Vlastimil Harvan, Mladá Boleslav Három hónappal előbb építik fel a stropkovi TESLA-üzemet (ČTK) - A stropkovi Tesla-üzem építkezésén a dolgozók a munka kellő szervezésével és gépesítésével elérték, hogy csaknem egymillió koronával többet építettek, mint amennyit a terv erre az időszakra előirányzott. A kazánház és a szociális célokat szolgáló épület építését egy hónappal előbb kezdték meg. A fő termelési csarnok, melynek építését a jövő év áprilisában kellett volna befejezni, nagyjában már szintén elkészült. Az építkezési dolgozók kötelezettséget vállaltak, hogy e csarnok építését három hónappal előbb fejezik be és adják át rendeltetésének. A Liptovský Hrádok-i és a bratisíavai Tesla üzemekben ez idén már oktatásban részesül az új üzem első 45 tanonca. A stropkovi tanoncok meglepő eredményt értek el. Az első évfolyamot jó eredménnyel, sőt öten közülük kitüntetéssel végezték. A Liptovský Hrádok-i üzembe ez idén további 45 tanoncot küldenek a szakoktatás első évfolyamába. Megérdemli, hogy tagja legyen pártunknak Királyi. Hogy miről kapta ezt a „fenséges" nevet ez a kis falucska, nem tudom, nem is érdeklődtem utána. Csak annyit mondhatok róla, hogy Tornaijához — a szó legszorosabb értelmében — egy kőhajításnyira szerénykedik. Közvetlenül a falu túlsó végén új, szinte még mészés cementszagú istállók adják hírű az idegennek, hogy Királyiban is gyökeret vert a közös gazdálkodás. A szürkésfehér falak mögött szénáz a jószág, amely gazdagon jutalmazza a gondozókat fáradságos munkájukért. De hát igaz volna, amit a járáson mondanak, hogy j járásban a legjobb fejőstehenek a királyi szövetkezetben vannak? Kicsit furcsán hangzik, hisz pár évvel ezelőtt nem a 'egnagyobb elismeréssel lehetett róluk szólni. A szövetkezeti tagok szorgalma, a közös gazdálkodás iránti határtalan ragaszkodásuk azonban meghozta a várt eredményt. A jó párt. agitáció, az élő példák hatottak a a szövetkezeti tagokra. Belátták, hogyha becsületesen dolgoznak, nagyobb darab kenyér jut nekik is, s nem kell pirulniok az állam iránti kötelesség hogyan is miképpen teljesítéséért sem. A pártonkívüliek elfogadták a párt utasításait, én pedig most leírhatom, hogy a királyiak már a tornaijai járás legjobb szövetkezetesei közé tartoznak. Így általában ennyi elég is a szövetkezetről. Van azonban itt még más is, amit az egész tornaijai járásban csak náluk lehet megtalálni. Már csak az idén is sok szövetkezetet összejártam. Nagy részükben arról adtak hírt, hogy az ötéves terv feladatait négy év alatt teljesítik. De a legtöbbjükben még azt is hozzátették: „Leggyengébb pontunk a tejtermelés". Királyiban éppen az ellenkezőjét mondják. Bató János, a szövetkezet zootechnikusa, szerint a tejtermelés terén járási méretben is vezetnek, sőt mi több, az idén elérték a tehenenkénti 11 literes napi fejési átlagot. Ez annyit jelent, hogy a királyi szövetkezetesek a termelésnek ezen „kényes" ágazatában is már az idén elérik az 1960 végére tervezett szintet. A szövetkezetnek ez a nagyszerű eredménye nagymértékben annak köszönhető, hogy jól megválasztották a zootechnikust. Jól meggondolta a tagság, kinek a kezére, felügyeletére bízza a jószágot. S nem csináltak rosszul, amikor Bató Jánosra szavaztak. Bató János szorgalma, a közös gazdálkodás iránt való ragaszkodása szinte a csodával határos eredményeket hozott létre. Ez az egyszerű, de szívvel-lélekkel jószágszerető ember — amint a fentiekböl is láthatjuk — hírnevessé tette szövetkezetük állattenyésztését. Szorgalmáért többször részesült már dicséretben úgy a tagság, mint a járás részéről, de minden jutalomnál, minden dicsérő szónál nagyobb ar a megtiszteltetés, amely most érte. A járási pártbizottság javaslatára felveszik a párt tagjelöltjeinek sorába. A tornaijai járási pártbizottságnak nagyon helyes volt ez az elhatározása. Helyes, mert ilyen emberek kellenek a pártba. Ilyen szövetkezeti tagok, mint Bató János, aki szorgalmával, a szövetkezet iránti hűségével bebizonyította, hogy méltó a párttagságra. A XI. pártkongresszus határozatának megfelelően a járási pártbizottságnak továbbra is harcolnia kell azért, hogy a legjobb szövetkezeti tagok pártba való felvételével erősítsék a falusi pártszervezeteket. A nagy feladatok, amelyek a tornaijai járásra is hárulnak, megkövetelik, hogy erősek legyenek a falusi pártszervezetek és olyan emberek legyenek a tagjai, akik közvetlenül részt vesznek a szövetkezeti munkában, akik önzetlenül küzdenek a termelési f eladatok teljesítéséért, azért, hogy a második ötéves terv feladatait határidő előtt teljesíthessék, azért, hogy járási méretben már az idén befejezhessék a mezőgazdaság szocialista átépítését. Ha a tornaijai járási pártbizottság továblra is a Bató Jánoshoz, hasonló emberekkel bővíti a falusi pártszervezetek sorait, a legnagyobb és legbonyolultabb feladatokat is sikeresen megoldják. Szarka István T

eljesen érthető és indokolt több olvasónknak az a kérése, adjunk felvilágosítást, magyarázzuk meg, hogyan állunk az osztályharc, nevezetesen a falusi osztályharc kérdéseivel pártunk XI. kongresszusa után. Ugyanis pártunk XI. kongresszusa közvetlen feladatként tűzte ki hazánkban a szocializmus építésének a befejezését. Ebből a feladatból viszont logikusan következik, hogy akkor fel kell számolnunk a volt kizsákmányoló, tőkés osztályok még létező maradványait — mint a kongresszus határozata is megállapítja: ,,Ki kell küszöbölni az antagonisztikus osztályok maradványait, vagyis fokozatosan elérni a kulákságnak, mint osztálynak a felszámolását, valamint a magánvállalkozó elemek maradványainak felszámolását a városokban, a következetes korlátozás és kiszorítás útján." Ez pártunk fő irányvonala az osztályharc kérdéseit illetően és rt\ost adjunk magyarázatot a feltett kérdésre, mit jelent ez az irányvonal a gyakorlatban és részleteiben. Az osztályharc kérdéseit illetően mit kell elsősorban is szem előtt tartanunk? Nem lehet eléggé hangsúlyozni annak fontosságát, hogy az osztályharc kérdései nem ragadhatok ki jés nem különíthetők el hazánk társadalmi és gazdasági helyzetétől, a társadalmi és gazdasági életben, az emberek szocialista öntudatosításában elért eredményektől, vagyis tehát az osztályharc hogyanját és mikéntjét mindenkor és mindenütt az éppen adott helyzet határozza meg. Éppen ebből a megállapításból kiindulva következik az, hogy a szocializmus építése befejezésének időszakában az osztályharc formáit és módjait mindenütt és minden esetben az határozza meg, hogy milyen sikereket érünk el a szocializmus megvalósításában mind társadalmi, mind gazdasági téren. Ez természetes is, mivel a szocializmus építésében elért minden sikerünk és előrehaladásunk a tőkés társadalmi Válasz az olvasónak A falusi osztályharc néhány időszerű kérdéséről rend maradványainak további kiszorítását, majd végül végleges felszámolását jelenti társadalmi és gazdasági életünkben. Pártunk XI. kongresszusa, kitűzve hazánk szocialista építése befejezésének programját, első és fő feladatul a következőt jelölte meg: „A termelési viszonyok terén elérni a szocialista termelési viszonyok döntő győzelmét ott, ahol még mindeddig bizonyos súlya van a gazdálkodás kistermelő módszerének. Arról van tehát szó, hogy hazánkban érjük el a szocialista szövetkezeti nagyüzemi termelés győzelmét a mezőgazdaságban". Majd a továbbiakban a határozat megállapítja: „Minden feltételünk megvan ahhoz, hogy a jövő két évben lényegében befejezzük a mezőgazdasági kisüzemi termelés áttérését a szocialista szövetkezeti nagyüzemi termelésre." Äm a szocialista termelési viszonyok építése és megszilárdítása további változásokat idéz elő társadalmunk osztályösszetételében. Kialakul szocialista társadalmunk két alapvető, egymással barátságban álló osztálya, a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság osztálya, a munkásosztály vezető szerepének egész társadalmunkra gyakorolt további elmélyítése mellett. A

mint látjuk, a XI. kongreszszus nem tűzött ki új politikát a falusi osztályharc kérdésében. Pártunknak a kulákokkal szembeni politikája továbbra is a korlátozás és kiszorítás politikája marad s ezen az úton kívánja elérni a kulákságnak mint osztálynak a felszámolását is. A kulákokkal szembeni korlátozás és kiszorítás politikája a gyakorlatban mindenütt oda kell vezessen, hogy gazdaságuk a szocialista, szövetkezeti gazdálkodásba kerülve gátat vessen az egyéni, magántulajdonban történő termelésnek; másrészt pedig, hogy a most még fennálló kulákgazdaságok se élhessenek tőkés módra, idegen munkaerő kizsákmányolásából. Ezt a politikát kell folytatnunk mindenütt és mindaddig, amíg a szocialista, szövetkezeti gazdálkodás teljes győzelmével véglegesen fel nem számoljuk a kulákságot, mint az utolsó tőkés, kizsákmányoló osztályt. Ebből is láthatjuk, hogy a kulákságnak, mint osztálynak fokozatos felszámolása továbbra is és szervesen összefügg a szövetkezeti mozgalom fejlődésével s nem választható és nem különíthető el attól, hogy a kis- és középparasztok az egyes községekben mikor és milyen mértékben teszik magukévá a szocialista, nagyüzemi gazdálkodás gondolatát. Persze, a kulákoknak, mint osztálynak a felszámolásával kapcsolatban szükségszerűen vetődik fel a kérdés: mi legyen, mi történjék a kulákokkal? Szükséges és fontos a kérdés ily szókimondó felvetése, mivel a kulákoknak, mint osztálynak a felszámolásával kapcsolatban — még a múltból kifolyólag — az emberek között mind ez ideig számos téves nézet és elképzelés uralkodik. Hogy mást ne említsünk, akadnak emberek, akik a kulákok felszámolása alatt holmi fizikai megsemmisítést értenek. Szinte hangsúlyozni is felesleges, hogy ez egyáltalán nincs így és igen naivul, pártunk politikáját nem ismerve gondolkodik az, akinek ilyen és ehhez hasonló elképzelései vannak. Mert mint az előbbiekben már rámutattunk, a kulákoknak mint osztálynak a felszámolása azt jelenti, hogy a szövetkezeti mozgalom fejlődésével párhuzamosan megtörjük gazdasági és politikai hatalmukat, befolyásukat s megfosszuk őket annak lehetőségétől, hogy tőkés módon, idegen munkaerő foglalkoztatásából éljenek. Hogy aztán mi történjék az egyes kulákokkal, a XI. kongreszszuson elhangzott beszámolóban és a határozatban erről is szó esett. Ezzel kapcsolatban — mint már többször foglalkoztunk vele — újólag arra a kérdésre kell elsősorban is választ adni, felvehető-e a kulák a szövetkezetbe vagy nem. Pártunknak az SZKP XX. kongresszusa utáni időben elfoglalt álláspontja ebben a kérdésben sem változott meg. Hogy felvehető-e a kulák a szövetkezetbe vagy sem, azt egyedül és kizárólag a helyi viszonyok, az adott körülmények határozzák meg. A legfontosabb, amit szem előtt kell tartanunk, az, hogy a kulákokat, mint osztályt nem engedjük be a szövetkezetekbe. Ámde ez nem zárja ki azt, hogy minden egyes volt osztályidegen elemnek meg ne adjuk a lehetőséget a szocialista társadalmunkba való beilleszkedésre, arra, hogy a saját, becsületes, kétkeze munkájából élő emberré váljék. Ez viszont most már azt jelenti-e, hogy bármely kulák felvehető a szövetkezetbe? Nem, semmiképpen sem jelenti ezt. Egyáltalán nem fontos, sőt, meg sem engedhető, hogy a kulákok éppen az EFSZ-ekbe kerülve illeszkedjenek bele szocialista társadalmunkba. Mehetnek máshová is dolgozni, az iparba, vagy építkezésekre, hiszen ha becsületes a szándékuk, akkor bárhol, bármely munkahelyen tanújelét adhatják a népi demokratikus rendszerünk iránti hűségüknek. A

nnak ellenére, hogy azt mondjuk, hogy az osztályharc formáit és módját, valamint azt, hogy ez vagy az a kulák — ha az EFSZ tagsága arra érdemesnek tartja — felvehető-e a szövetkezetbe vagy sem, a helyi körülmények, az adott helyzet szabja meg s éppen ezért arra vonatkozólag receptet adni nem lehet, mégis úgy véljük, vannak olyan általános érvényű elvek és szempontok, amelyeknek szem előtt tartása mindenütt ajánlatos és szükséges. Mik ezek a szempontok? Elsősorban is az, hogy alapos mérlegelés, ténykedésük, eddigi életük és magatartásuk után ítélve — az éberséget egy pillanatra sem felejtve el — ha a szövetkezet tagsága a pártszervezettel egyetértésben úgy látja, felvehet tagjai sorába kulákot is. Felvehet egyes kulákokat, ellenben feltétlenül ügyelni kell arra, nehogy a falu kulákjainak jelentős része a szövetkezetbe férkőzzék, úgy sem, ha egyénenként elbírálva tagságuk ellen semmi komolyabb kifogás nem esik. Ugyanis egy ilyen szövetkezeten belüli „kulák-csoport" egykönnyen végzetessé válhat a szövetkezet számára. A másik, ugyancsak döntő fontosságú és általános érvényű szempont, hogy csak a politikailag és gazdaságilag szilárd szövetkezetek gondolhatnak arra, hogy volt kizsákmányolót soraikba fogadjanak, az olyan szövetkezetek, amelyeknek, ha az egész falu nem is, de legalább a falunak a többsége már a tagja s a szövetkezeti gondolat, a szövetkezet érdekei iránti hűség mély gyökeret vert az emberekben. Ebből következik a harmadik szempont, és pedig az, hogy gyenge, vagy kezdő szövetkezetekben semmi helye a volt kizsákmányoló osztály tagjának. Ám de mindezek ellenére csak újra meg úji/a hangsúlyozzuk a legáltalánosabb érvényű elvet: az osztályharc módjai és formái, to<JJ SZÓ 5 * 1958. július 25.