Új Szó, 1958. július (11. évfolyam, 180-210.szám)

1958-07-12 / 191. szám, szombat

'$ Ján Poničan: i t í í i i } Szántóvetők ÍEiP TIE E1P 1LEE1LEE1Ü FigyeJtUnk lélekzetet fojtva. A harc zaja elcsitult lassan. Felénk közelgett zárt alakban kilenc ember mozgó csoportja. Csendben jöttek, egy szót sem szóltak, csak szemük, az járt jobbra-baíra, figyeltek minden gyanús zajra, hisz háború volt, harcban voltak. (1945) íf Gviksó István: Kilenc ember jött némán, csendben, elöl négy haladt, hátul három, puskával, kezük a záváron. Töltött gépfegyvert vittek ketten. Kiket úgy vártunk, jöttek csöndben. Munkából így tér munkásember. S gondolat villant fel fejemben: Szántóvetők mennek a földre. Fordította Fügedi Elek Pás beszéd A kritikus: — Nézd, barátom, e jambusón bőgök, csimbókok lógnak itt, s az értelem nyeldeklöje megcsuklik, köhög, fuldoklik: kéhös a ritmus, jobb ha nincs! (i I A költő: — Kanász voltam: karikásom, ha pattant, kellett a cSomó; gondoltam, ha ostorvégnek kell a súly, így kell a szó mögé a bög: — de jó, ha intsz! A vándor (Pútnik) Minden idők legnagyobb komikusa kelt útra és három régebbi filmjéből összeszerelt svájci produkciójú montázszsal vált ki szívderítő jókedvet a hálás nézőközönségben. Chaplin sikerét nemcsak £;omifcus figurájával, keménykalapjával, mérföldes cipőjével, hagyományos sétapálcájával aratta. Valamennyi szerepében az ügyefogyott, a megalázott, jószándékú, de az életben mégis elgáncsolt kis embert játszotta és ezzfel szánalmat és részvétet keltett a nézőben az elesettek iránt. A világ népszerű embere nemcsak nagy műIlja Muromec (íja Muromec) A. Ptusko rendező, több sikeres szovjet film alkotója, az orosz hősmondák -'ilágát elevenítette meg szélesvásznú színes fiimen. Ilja Muromec, a Muroma nemzetség délceg alakja társai: Gyuk Sztyepanovics, Aljosa Popovics, Dobrinya vész, hanem — éppsn nénk látni Charlie nagy művészetével — Chaplint legújabb f

;'mnagy. békeharcos is, aki jében, az Egy király ellentétbe került az New Yorkban című alamerikai kormánykörök kotásban is, sajnos, áruló politikájával. anyagi okok miatt erSzívesen fogadtuk a röl egyelőre le kell „Vándort" és szeret- mondanunk. Nyikityics mellett az nép érdekeit szolorosz mondavilág leg- gáló hősnek. A m«senagyobb hc;síe. Szerepe film művészi ereje a a magyar Botondéhoz nép történelmi szerehasonló. Ptusko Via- pének és hősöket forgyimír kijevi fejedeleai máló nagy erejének ábkorát örökíti meg, ami- rázolásában van. Bokor a cselszövő bojá- rísz Andrejev, a kitűnő rokka 1 szemben Ilja színész alakította MuMurornecet teszi meg a 'romec szerepét. A töbhazát a vad ellenséges bi alakításban N. törzsek támadásaitól Miskova stb. nyújtottak megmentő, nem a fe- elismerésre méltó műjedelem, hanem a köz- vészi teljesítményt. (L) Baloldali képünkön a borislavi iskola leánypionírjai énekelnek, míg jobboldali képünk azt bizonyítja, a tanulók közül egyesek már most nagy szenvedéllyel hódolnak a zenének. A pálca a térképen Északcsehországra mutat, annak is északkeleti csücskére. — Itt van Česká Skalice, Fatiboŕice, ide rándulunk ki a jövő héten valamennyien — mondja boldog mosollyal a 15 éves Berkó Arpád, majd így folytatja: — Valamennyien olvastuk Božena Némcová Nagyanyóját, mindannyian ismerjük Viktorka történetét, fényképeink vannak a malomról, a kastélyról, a vidékről, ahol a Nagyanyó élte dolgos, elégedett életét. Persze Alois Jiráseknek, a nagy cseh írónak is több könyvét olvastuk már. Jó magaviseletünk és tanulmányi előmenetelünk jutalmaként most majd a valóságban is megismerkedünk mindazzal, amiről tanultunk és annyit hallottunk. Csodálkozva nézem a jónövésű, csinos, izmos, kékesfekete hajú, bogárszemű legényt, majd tekintetem a többiekre, az osztályra téved. Valamennyien sötétbőrűek, mintha erősen lesültek volna, mind feketehajú, feketeszemű, ápolt és jóltáplált gyermek. Fiúk, lányok, vegyesen ... barátságosan, de várakozó arckifejezéssel, mondhatnám kíváncsian tekintenek rám. Nem tudják, mi járatban vagyok, mégis örülnek jelenlétemnek, mert további változatosságot jelentek amúgyis érdekes, sokoldalú életükben. Hová is sodort tulajdonképpen a véletlen ? Egy nemzeti iskolába. De ez az iskola nem egészen olyafi, mint a többi. Bár itt is tanítanak, ide is gyermekek járnak, mégis sokkal több gondosságot, óvatosságot Igényel a bánásmód ezekkel a gyermekekkel, mint más iskolában. Nem volna helyes, ha különféle velükszületett, vagy szerzett fogyatékossággal rendelkező gyermekek egy iskolába járnának az egészséges, gyermekekkel. Más módszerrel kel! tanítani a világtalanokat, a pedagógia követelményei eltérnek a gyengeelméjűek nevelése esetében és bizony a szülők rossz példája gyakran -Ggyed <3síuánij bibliája Egyik szlovák ismerősöm vékony, kézzel írott, keményfödeles füzetecskével ajándékozott meg, mert — nem tudván magyarul — annak semmi hasznát sem vette. Beleolvasok a füzetbe, melyet Egyed Istvány sajátkeziíleg írt 1904-ben saját használatára. Címe: „A cseléd magatartása." Mintha a régi világ kísértetei jöttek volna elő dohos sírboltjukból, midőn a megsárgult lapokat olvasgattam. Pontos és lelkiismeretes ember lehetett Egyed Istvány, mert nemcsak gyakorolta az urasági cseléd megalázó szerepét, de megírta annak evangéliumát is. Bizonyosan komolyan vette a füzetecske mottóját: „A cseléd uraságának szóval vagy tettel való jóindulatú megbecsülése által maga magát emeli." Lássuk csak, hogyan „emelte" magát fél évszázaddal ezelőtt Egyed Istvány és cselédsorba kényszerült társai! „A cseléd uraságát, mikor reggel vagy napközben és amikor utoljára este meglátja, továbbá, ha az utcán vagy máshol vele találkozik, köszönteni fogja. Uraságát csakis avval fogja köszönteni, hogy „kezét csókolom". Ahol megkívánják, szólás helyett a kezet megcsókolja, amellett a kezet nem fogja magához felhúzni, hanem magát a kéz után hajtja, aztat könnyen megfogja és ajkával zajt nem csinálva azokkal a kezet érinti, llyképpen minden az urasághoz érkező vendéget érkezés-menésnél vagy ha vele találkozik, kezét is megcsókolni fogja. Egy férfi cseléd köszöntésnél mindig kalapját egy feszes húzással térdig leveszi." Szegény Egyed Istvány! Nyalhattad az uraság meg a vendégei kezét és kocsonyává kellett válnia a gerincednek, hogy kiérdemeld a jó cseléd megtisztelő címét. „A cseléd uraságát annak rangja szerint megcímezni fogja, például „méltóságos báróné vagy méltóságos báró úr", amint illik. Uraságát sohasem „maga" vagy „ön"-nel fogja szólítani, hanem ahelyett a teljes címet ,fogja mondani. Ha a cseléd uraságáról bárkivel beszél, illik, hogy címével megnevezze. Például „ó nagyméltósága a grófné Pozsonyba utazott." Hiába, az uraságok mindig kényesek voltak a rangjukra és megkívánták, hogy a közönséges földi halandó egy pillanatra sem feledkezzen meg arról, hogy kék vér csörgedez az ereikben. „A cseléd uraságával csak akkor fog beszélni, ha kérdezik. Uraságának visszafeleselni vagy előtte morogni nem fog. Ha az urasága egymás közt beszél, legyen az bármi, a cseléd beleszólni nem jog." A katonaságnál ezt úgy mondták, hogy „pofa be!" „A étkek sorban eképpen lesznek feltálalva. I. leves, II. assiett, azaz kocsonya, lll. marhahús, rizs, sárgarépa stb., IV. becsinált tyúk gombával, V. tésztaétel, VI. vad írós tésztával, VII. sült fogoly, saláta, kompót stb. VIII. cukros sütemény, IX. gyümölcs, X. feketekávé!" Ez volt aztán a nagy zabálás! így nem csoda, ha az uraság visszasírta a jus primus noctis-t, mert a bőséges étkezéstől megsűrűsödött vérét századunk elején már csak köpölyözéssel meg piócával tudta lecsillapítani. Olvasom, olvasom Egyed Istvány bibliáját és okosodom. Megtudom, hogy az uraságnak tálcán kell bevinni az újságot és a levelet, hogy fehér kesztyűben kell az ételt balról, az italt jobbról felszolgálni, az „ő 'föméltósága grófné" lábát nem szabad felemélni, ha lehúzza a sárcipőt, hanem féltérdre kell ereszkedni és vigyázni arra, hogy a méltóságos tyúkszemeket meg ne nyomja, a vendégnek illedelmesen kell mondani, hogy „a méltóságos báróné kérendi belépni", megtudtam azt is, hogy „a cse. léd általában nem fog kiáltva beszélni, sem élesen, továbbá az urasága előtt kiköpni, énekelni, fütyülni, táncolni, úgymint uraságát bizalmasan megérinteni, tehát pl. ha valamit mutatni akar, nem fogja uraságát a kabáton húzni, hogy figyelmes legyen stb." — aztán köteles „az előszóbában, folyosón vagy az udvarban, tehát közelben maradni, hogy kéznél legyen, a bakon pedig, ha a lovakat nem hajtja, egymásba kanyarodott karoiekal ülni fog. Hol mosolygok, hol bosszankodom, hol csendesen, de annál bensőségesebben káromkodom, hol meg emlékezem. Hej, abban a „régi , jó világban" mennyi bajom volt azzal az elvemmel, hogy csak az édesanyámnak voltam hajlandó kezet csókolni! Még a püspök úrnak sem hajtottam meg a derekamat, hogy mások kezének nyalásával magamat „emeljem." Kálvinista őseim lázadoztak bennem, hogy férfinek, még ha szoknyában is járt, kezet csókoljak. Faragatlan paraszt voltam, aki nem tud viselkedni. Inkább kerültem a „jobb" köröket és sose ittam pertut szívesen úri gengszterekkel, mert azok „barátságára" még mindig ráfizettem. Egyed Istvány bibliája a múlt bibliája — és jól van ez így. A régi, alázatos cseléd késői unokája emberi rangot kapott és ma biztosan emelt fővel építi a szebb holnapot; megkeményedett a gerince és nem hajlandó megalázni magát a sárga földig, hogy dédapja bibliájának hazug mottója szerint talpnyalással „maga magát emelje". Megszűnt a különbség ember és ember között. Senki sem igényelheti magának, hogy embertársa gerinctelenül szolgálja, hajlongjon előtte és félistennek tartsa. De azért megőrzöm Egyed Istvány bibliáját, mert jó néha emlékezni. ' KONYA JÓZSEF oly káros hatású, hogy van mit tennie a tanítónak, amíg dolgos, becsületes embereket farag a ž egyes felelőtlen családok elhanyagolt vadócaiból. Különösen nagy eredményeket értünk el a felszabadulás óta cigányszármazású polgártársaink átnevelése és munkába állítása terén. Gyermekeik legnagyobb része szorgalmasan látogatja az iskolát és sok esetben díszére válik osztályának. Persze vannak még kivételek, megrögzött munkakerülők, iszákosok, tolvajok, akiknek gyermekei saját hibájukon kívül szüleik nyomdokaiban lépkednek: Hiszen a gyermeki lélek jóra, rosszra egyaránt fogékony! Ezen csökevények ellen kitartó harcot folytatunk, mely előbb-utóbb meghozza gyümölcsét. Kormányunk mindent megtesz, hogy senki se folytathasson felelőtlen életet, nem tűri az élősködőket, a károkozókat, akik gátolják a becsületes munkát. Erre szolgálnak a különleges nevelési módszerű iskolák, melyek a körülményesen kezelhető gyermekeket hivatottak átnevelni. A csehországi Teplice fürdőhelytől mintegy 15 kilométernyire fekvő Borislav község különleges iskolájának diákjai kizárólag cigányszármazásúak. A virágzó orgonabokrok és akácfák édes illatát lehelő udvar egyemeletes, fehérre meszelt villájában van az iskola és diákotthon. Bár a gyermekek nem önként, szüleik elhatározásából kerültek ide, hanem bírósági határozat, vagy a nemzeti bizottság szociális osztályának döntése folytán kóborlás, alkoholizmus, feslett életmód, esetleg lopás, betörés miatt is, ma már lerí róluk az elégedettség. Tiszta öltözékük, az általuk takarított és rendben tartott hálószobák,- tantermek, étterem, fürdőszobák mind arra vallanak, hogy a gyermekek jó kézben vannak, szorgalmasan tanulnak és nem követik majd az otthoni példát. Ez a hihetetlen, sőt szemkápráztató eredmény pedig a fiatal tanító, Vlastislav Kríž műve. Az ő gondjaira bizták a gyerekeket és az ő modern pedagógiai tudásának, türelmének, kitartásának köszönhető ez a nem várt, valóban makarenkói siker. Mindent elkövet, hogy védenceiből becsületes dolgozókat neveljen. — Diákotthonunk befogadóképessége elég csekély — mondja — mindössze negyvenöt gyermek szá-* mára van férőhely. Persze 1951-ben, amikor iskolánkat megnyitottuk, kicsiben kezdtük, tizenhárom gyermekkel kísérleteztem a könyvből tanult modern nevelési elvek alapján. Nem volt könnyű a helyzetem, mert az írott szón kívül nem volt mire A gyermekek tanítója harmonikán kíséri a vidám nótát támaszkodnom. De tudtam, hogy minden kezdet nehéz és ezért nem szabad csüggednem. Már néhány hónap múlva megmutatkozott az eredmény és mert a jó példa terjed, no meg a kollektív élet előnyeinek is köszönhető, hogy később, az újabb gyermekanyaggal korántsem volt annyi gondom. — Az idekerülő gyermekek 6 — 14 évesek és mind analfabéták, — folytatja a tanító. — Az első évben jóformán kizárólag erkölcsi nevelésükkel foglalkozunk. Ebben a munkámban négy nevelőnő van segítségemre. Egyénileg foglalkozunk minden gyermekkel. Pontosan tudjuk, kire mivel lehet hatni, és miért kell megjutalmazni, esetleg megbüntetni. A következő évben megtanítjuk a gyermekeket írni és olvasni, majd a rendelkezésünkre álló két-három év során képességeik szerint különböze* osztályokba készítjük elő őket. Ha a mi munkánk véget ért, a gyermek más iskolába, magasabbfokú osztályba, vagy munkahelyre kerül, de otthonunkat addig nem hagyja el, amíg ittlakása szükségesnek mutatkozik. — Nem, dehogyis szöknek meg tőlünk — mondja Kríž elvtárs kérdésemre mosolyogva, — Az otthoni zilált környezet nem vonzza őket. Szeretnek itt lenni, megszerették munkájukat, megszokták egymást és megbecsülik mindazt, amit nyújtunk nekik. A társalgóban néhány lány kézimunkázik, a fiúk egy része valamilyen mérkőzés eredményén vitatkozik, mások rajzolnak, vagy olvasnak. — Ez Berki Olga - mutat a tanító egy csinos, 15 évesnek látszó, ragyogószemű lányra. — Tíz éves korában került hozzánk, az utcáról, — súgja a fülembe. Megállok a lány előtt és kérdezgetem, mit csinál, mi iránt érdeklődik. Egyszerűen, keresetlen szavakkal válaszol, értelmes lényére rögtön felfigyelek. Tanítónő lesz, ügyesen rajzol, kézimunkázik és szépen hegedül. Sokat vár a jövőtő! és az államnak iránta tanúsított bőkezűségét becsületes munkával akarja meghálálni. A 14 éves Varga Sanyiból, aki már nyolc éves korában meglopta társait, kőfaragó lesz, Balog Gyuszi, a volt alkoholista bányába készül és Váradi Laci, bár mindössze 13 éves, már ma tudja, hogy vasutas lesz. Szabad idejükben a társasjátékokon kívül a legszívesebben zenélnek, a kertben dolgoznak és a jó idő beálltával szenvedélyesen járnak brigádmunkára. Fürdőbazént ásnak és boldogan mesélik, hogy még trambolinjuk, sőt kabinjaik is lesznek. Szorgalmas munkájuk ellenére is 300 ezer koronába kerül az államnak ez a juttatás, tehát államunk minden áldozatot meghoz egyenrangú polgárai egészségéért és boldogságáért. Emlékezzünk csak a közelmúltra, az első köztársaság idejére, vagy a .ma is diszkriminációs politikát folytató nyugati államokra. Vajon azok is így járnak el hasonló esetben ? KARDOS MÁRTA A csehszlovák és a külföldi televíziók együttműködése (ČTK) — A Csehszlovák Televízió már rendszeresen együttműködik az NDK berlini televíziójával, mellyel nemcsak programjait cseréli ki, hanem közös programokat is összeállít. A legközelebbi időben megkezdődnek a prágai és a berlini televízió rendezőinek rendszeres cserelátogatásai. A Csehszlovák Televízió a szovjet televízióval is kicserél műsort. Televíziónk kellőképpen előkészítette együttműködését a lengyelországi és a magyarországi televízióval js ÚJ SZÓ 6 * 1953 júli". *a k