Új Szó, 1958. július (11. évfolyam, 180-210.szám)

1958-07-11 / 190. szám, péntek

i II. KONGRESSZUS HATÁROZATAINAK MEGVALÓSÍTÁSÁÉRT A FIATALIIKKAL VÁLLVETVE — Büszkék vagyunk arra, hogy a Handlovái Nagy­bánya dolgozói beváltották ígéretüket, becsülettel helyt­álltak az első félévben és 20 072 tonna szenet bányász­tak terven felül. A bánya munkásainak és műszaki ér­telmiségének együttes összefogásából született meg a nagy siker — mondja Dobiás elvtárs, az üzemi pártbi­zottság elnöke. - A pártalapszervezeteknek most min­dent meg kell tenniök — folytatta —, hogy a kong­resszus útmutatásainak megfelelően az életszínvonal emelése érdekében kommunista példamutatással még jobb, még eredményesebb munkát végezzenek a máso­dik félévben. A bánya dolgozói között igen nagy az érdeklődés a kongresszuson tár­gyalt kérdések iránt. Ezért az üzemi pártbizottság elhatározta, hogy nem vár „felsőbb utasításra" s a napokban gyűlésre hívja egybe a pártelnökö­ket, agitátorokat, pártcsoportbizal­miakat, s megbeszéli velük, miképpen ismertessék a kongresszus anyagát Az üzemi pártbizottság megbízza a pártalapszervezetek elnökeit a tag­gyűléseken olyan bevezető előadások megtartásával, amelyek világosan ki­emelik a kongresszus határozataiból a legfontosabb időszerű tennivalókat. Elhatározták, hogy az értekezlet előtt tájékozódnak a bánya dolgozóinak észrevételei, kérdései felől, hogy a pártbizottságok elnökeinek és agitá­torainak minél tartalmasabb, a bánya dolgozóinak érdeklődését kielégítő útbaigazítást adhassanak. Meghall­gatják a legtapasztaltabb agitátoro­kat, mint Csízs Gábor vájárt és má­sokat, szállítókat, karbantartókat, technikusokat és mérnököket. Az első félév eredményei, a kong­resszusi verseny azt mutatja, hogy a bánya műszaki vezetői megértik feli­adatuk nagyságát és szépségét. A verseny egyik legfontosabb új vo­nása, hogy már nemcsak egyes mű­szaki vezetők versenyeznek, hanem mérnökök, aknászok, lőmesterek, bá­nyászok százai PARTTAGOK ÉS PARTONKIVÜLIEK EGYARÁNT FELAJÄNLÄST TESZNEK, versenyre hívják egymást, megfogad­ják, biztosítani fogják a verseny fel­tételeit, teljesítik a második félév feladatait. Meggyőződtek arról, hogy a verseny a termelés növelésének egyik legfontosabb eszköze, amint a szén az „ipar kenyere". Enélkül nem dolgozhatnak a gépek, a kazánok, az erőművek, nem roboghatnak a vo­natok. Nagy felelősség nyugszik te­hát a bányászok vállán. Ňem utolsó­sorban tőlük függ, hogy az ipar dolgozói mennyivel termelnek több textilanyagot, gépet, gyógyszert, tel­jesítik-e növekvő feladataikat, elha­táro2á*aikat V'i » ' » ' i x • Természetes, a verseny legfonto­sabb mozgatóereje a bánya pártszer­vezeteinek egyre javuló munkája. A jó műszaki tervek nélkül nem igen várható siker. De a tervek önmaguk­ban mit sem érnek, ha nincsenek emberek, akik lelkesen, minden ere­jüket latba vetve megvalósítják azo­kat. S a handlovai bányákban már valóban szép számban vannak olyan kommunisták, akik személyes példá­jukkal és lelkesítő szavukkal maguk­kal ragadják az aknák dolgozóit. — Á műszaki vezetők által kitűzött feladatok teljesíthetők. Teljesítésük a bányászokon múlik. A kommunisták jól agitálnak, megmagyarázzák a napi feladatok egyenletes teljesítésének jelentőségét — mondja Bezák elv­társ, a nyugati új akna vezetője, ahol KIMAGASLÓ EREDMÉNYEK SZÜLETTEK ebben az esztendőben. Az év elejétől ugyanis 10 999 tonna szenet bányász­tak terven felül, s 461663 koronát takarítottak meg. Az akna pártszer­vezete nem elégszik meg az ered­ményekkel a versenytáblákra való kiírásával, azt is kutatja, hogyan ér­ték el a jó teljesítményeket, a mun­kának milyen új fogásai váltak be, s nem várnak egy napot sem, meg­mutatják azokat az elmaradozóknak is, hogy necsak egyesek, hanem min­den bányász munkája legjavát adja. Ugyancsak nagy gondot fordítanak A GÉPEK, SZERSZAMOK JOBB KIHASZNÁLÁSÁRA, több szén felszínre hozására lelkesí­tik munkatársaikat. Így készülnek az aknák közötti első félévi széncsata megnyerése után a további harcra a termelékenység növeléséért, az ön­költség csökkentéséért. Különösen fontos, hogy megja­vult a CSISZ-szervezet pártirányítása is. Javult, mégpedig azért, mert a pártszervezet ma már nemcsak szép szavakat mond az aranytartalékról, hanem tettekkel segíti a fiatalok szervezetét. Korábban ugyanis az volt a gyakorlat, hogy a legtöbbször csak akkor kerültek napirendre, ha baj volt egyik, vagy másik fiatallal. Ilyenkor igyekeztek mindent megbe­szélni, hogy aztán jó ideig békessé­gük legyen. Nyugodtan irio&crhatjúk, hogy már az év elejétől, de főleg a kongresszusi beszámoló téziseinek tanulmányozása után a pártpolitikai munka szerves részének tekintik a fiatalok politikai és szakmai neve­A pártkongresszus után A kassai kerületi pártbizottság bővített plénuma a kongresszus határozatairól tárgyalt Chlebec elvtárs, a kerületi párt­bizottság vezető titkára ismertette a párt XI. kongresszusának lefo­lyását. Részletesen foglalkozott azokkal a feladatokkal, amelyek előtt a kassai kerület áll, főleg i gépipar, a bánya-, az építőipar, közlekedés és földmüvelés terén. A kongresszus határozataiból kifolyólag igen nagy jelentőségű és örömteljes fel­adat vár a kerületre, amely szerint Kas­sa környékén épül íel az új Gigant, egy széles acéllemezt gyártó kohászati kom­binát. A Gigant felépítésének óriási gaz­dasági és politikai jelentősége lesz. A terv szerint a kombinát teljes megindulásáig a város eléri a 150 000 lakost. Makšt elvtárs, a Rudný projekt igaz­gatója felszólalásában a következőket mondotta: „A feladat nem könnyű. A geológiai fel­tárás a kassai kerületben még nem mondta ki az utolsó szót. Feltételezzük, hogy a legközelebbi időben fokozódnak majd az újabb feltárások. A magnezitipar részére kidolgoztunk egy nagyszabású táv­lui tervet. A tervek abban tűnnek ki, hogy — számítva a technika legújabb vívmányainak kihasználására — rohamo­san fog emelkedni a munkatermelékeny­ség. A téhányi magnezitgyárban az évi gépesítés — egy személyre — 370 ton­na helyett 620 tonna lesz, ami 67 száza­lékos emelkedést jelent. Arra törekszünk, hogy a munka mechanizálása olyan fokra emelkedjék, hogy az egész komplikált szerkezet — egy központból irányítva — gombnyomásra jöjjön működésbe. Mindehhez szükséges azonban, hogy az ipar fejlesztésével párhuzamosan figyel­met szenteljünk az új káderek nevelésé­nek is, akik majd ezekre a felelős he­lyekre kerülnek. Kríž elvtárs, az SZLKP Központi Bizott­ságának titkára többek között részlete­sen foglalkozott az új kombinát építé­sével és az azzal járó feladatokkal. El­sősorban kitért arra, hogy az eddigi ter­veken kívül 1959-ig még 400 és 1960-ban további 600 lakásegységet kell felépíteni. Biztosítani kell az építkezés vízellátását, az utakat, gondoskodni kell a lakosság kulturális, egészségügyi és többi élet­szükségletéről. Azonkívül a prešovi KNB­vel egyetemben tervszerűen hozzá kell kezdeni a szükséges munkaerők bizto­sításához. A kombinát 15 éven belül négy rész­letben fog elkészülni és körülbelül 19 000 embert fog niajd alkalmazni. Az első gépeket már 1961-ben leszállítják és 1964-ben már dolgozni fog a kokszoló és az öt nagyolvasztó közül az első. A többit a rákövetkező években folytatólagosan fogják a termelésbe bekapcsolni. A kassai építőipar nevében Fischer igazgató elvtárs szólalt fel, aki tolmá­csolta az építőiparban dolgozók határoza­tát, hogy nemcsak behozzák a lemara­dásokat, de rátérnek az állandó, egyen­letes tervteljesítésre és lényegesen meg­javítják az összes munkálatok minőségét. Pokol, Oláh és Schmotzer elvtársak biztosították a párt kerületi plénumát, hogy a mezőgazdáság a célkitűzéseket teljesíteni fogja. A zétényi EFSZ-ben a 23,5 mázsás átlagos hektárhozamot már az elmúlt évben elérték. Ez évben a cu­korrépából 500 mázsás hozam elérésére számítanak, holott járási méretben ez a szövetkezet nem is a legjobb. Ezeket az eredményeket úgy érik el, hogy betartják a mag időbeni elvetését, jól előké­szítik a földet és foglalkoznak az embe­rekkel. A felszólalásokból kitűnt, hogy a szö­vetkezeti mozgalom óriási erőt képvisel, amire a pártkongresszus határozataiban nyugodtan támaszkodhat. A határozati javaslatokban többek kö­zött a legnagyobb megelégedését és örö­mét fejezi ki a kerületi pártgyúlés a CSKP Központi Bizottságának határozata felett, mely szerint felépül a Kassa melletti új kohászati kombinát. A plénum ülése után minden járásban aktívákon, taggyűléseken és üzemi érte­kezleteken fogják megtárgyalni azokat a feladatokat, amelyek a kerület kommu­nistái előtt állanak. Augusztusban minden üzemben, min­den községben, minden állami gazdaság­ban nyilvános gyűlések keretében terjesz­tik elő, mit lesz az üzem, EFSZ, állami gazdaság, falu a párt XI. kongresszusa irányelveinek megvalósítása érdekében. Mózes Sándor lését. Tibor Párák elvtárs, a CSISZ üzemi bizottságának elnöke elmon­dotta, hogy szinte mindenütt, de különösen a nyugati új akna öreg kommunistái szívesen segítenek egy rendezvény vagy a taggyűlések elő­készítésében, s nem utolsósorban a politikai előadások megszervezésében. A pártalapszervezetek bizottságai egyre jobban ügyelnek arra, hogy megszűnjön a tag- és tagjelöltfelvé­teli munka reszortjellege és minél több kommunista szívügyének tekint­se a pártépítést. Ne legyen például olyan propagandista, aki nem törődik azzal, hogy hallgatói milyen kapcso­latot építenek ki a pártonkívüli dol­gozókkal, hogyan ismertetik pártunk és kormányunk határozatait, és ho­gyan segítik a legjobbakat ahhoz, hogy mielőbb pártunk tagjai legye­nek. Ha a pártalapszervezetek az el­múlt években vettek is fel tagjelöl­teket, azok kiválasztásánál sokszor nem voltak eléggé gondosak, körül­tekintők/ Nem a termelésben legjob­ban kitűnt, legharcosabb bányászo­kat vették fel soraikba. Nem azokat vették fel, akik példásan kiállnak a munkafegyelem megszilárdításáért, a terv teljesítéséért, A TÁRSADALMI TULAJDON VÉDELMÉÉRT. Nem olyanokat, akik harcolnak a pazarlás ellen, küzdenek az újért, a technika fejlesztéséért. Szem elől tévesztették azt az igazságot, hogy a pártszervezet ereje végső sorban egyes kommunisták tetteiben érvé­nyesül. Ha a kommunistákat — le­gyenek vezetők, vagy beosztottak — a többi dolgozó szereti, becsüli, kö­veti, akkor erős a pártszervezet, ak­kor jó igazán a gazdasági munka és a terv teljesítése. Erre vall nyolc párttag törlése, Ján Lachky és Pavol Barta kizárása a párttagok soraiból. Pavol Barta a bányavasút volt veze­tője, bizony annyira nyeregben érez­te már magát, hogy visszatért régi gárdista módszereihez, durván elfoj­totta a dolgozók bírálatát, kezdemé­nyezését. Nem véletlen tehát, hogy leváltása óta nincs panasz a szállí­tásra, nem akadozik a bányafa be­és a szén kiszállítása. Pártunk XI. kongresszusának útmu­tatásai minden pártszervezetet arra köteleznek, hogy még hatékonyabban harcoljanak a termelékenység növe­léséért, az önköltség csökkentéséért, a pártszervezetek vérkeringésének felfrissítéséért, mert ez ma a leg­fontosabb lépés a jólét tovább növe­lésének útján. A kommunisták túl­nyomó része már elindult ezen az úton. Ez fontos. Nagyon fontos azon­ban, hogy a pártszervezetek még gyorsabban hárítsanak el minden akadályt a termelés további fejlődé­sének útjából, hogy új munkasikerek­kel köszönthessék a bányászok leg­nagyobb ünnepét, a bányásznapot. Erdősi Ede ^Százan egy céléri A FÜLEKI KOVOSMALT üzemrész­legeinek dolgozói között a XI. párt­kongresszus után sem lankadt sem a munkalelkesedés, sem az a nemes vetélkedés, melyet a XI. pártkong­resszus tiszteletére kezdtek. A párt­kongresszusra tett kötelezettségvál­lalások teljesítése után az egyes üzemrészlegek dolgozói most újabb felajánlásokkal folytatják a kong­resszus előtti munkaversenyt. Az üzemi bizottság és a pártbizottság címére már számos olyan új kötele­zettségvállalás érkezett, amelyet a dolgozók a Szlovák Nemzeti Felkelés 14. évfordulója és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójá­nak tiszteletére tettek ezekben a napokban. Ilyenek közé tartozik pél­dául a kályhaműhely munkásainak értékes kötelezettségvállalásai is, amelyben ígérik, hogy még a hó vé­géig 333 Ludo Du, 200 DVB és 200 Žiara kályhával többet készítenek és csaknem 900 akkumulációs vasalóval szerelnek fej többet, mint amit szá­mukra a terv előír. Kovács Jenő, Danko István, Gazdag Jenő, Komor István, a lemez vágóműhely dolgozói a hulladéklemez felhasználásával 50 000 koronát ígértek az év végéig megtakarítani. A 4. számú tematikus csoport Czako mérnökkel az élen az év végéig 60 000 koronát akar meg­takarítani az önköltség csökkentésé­vel. Sorolhatnám még tovább a 6-os, vagy a 7-es számú tematikus csoport, a műszaki rajzoló-, a szerszámké­szítőosztály dolgozóinak értékes kö­telezettségvállalásait is, mert hisz mindegyikük bátor célt tűzött maga elé: olcsóbban és jobban dolgozni ezután, hogy mielőbb teljesíthessük a XI. pártkongresszus irányelveit, a szocializmus építésének befejezését. Ezek a kötelezettségvállalások és a pártkongresszus után még jobban fokozódó "lelkesedés azt bizonyítják, hogy a füleki Kovosmalt dolgozói szeretik üzemüket és hógy követ­kezetesen valóra is váltják a párt által kitűzött feladataikat. Hogy erről még jobban meggyőződhessünk, láto­gassunk el a csiszoló- és nikkelező­mühely dolgozói közé, akiknek a kez­deményezéséből indult meg a kong­resszus utáni munkaverseny. E mű­hely dolgozói ugyancsak értékes kötelezettségvállalással' hívták ver­senyre a gyár többi műhelyét. El­határozták, hogy az év elejétől lemaradt 1888 akkumulációs vasalót még június végéig elkészítik. (Di­cséretükre legyen mondva, hogy sza­vukat még a hó vége előtt be is tartották.) Ezenkívül minden selej­tet, melyet műhelyük dolgozói okoz­nak, díjmentesen kijavítják. Tervüket pedig minden hónapban 104 százalék­ra teljesítik. AMIKOR BELÉPTEM a világos, tá­gas műhelybe, épp a délutáni műsza­kot hívta munkába a gyár mélyen búgó szirénája. Az iroda helyiségé­ben és egyben öltözőjében éppen ha­zafelé készülődött az első műszak. Štefánik Lajos, Vince Gyula, Hronec Emil, Osztik Lajos még visszama­radtak egynéhány percre, hogy meg­tárgyalják, milyen problémával kap­csolatban fognak ma a gyűlésen felszólalni. Mert párttagok ők, és ha taggyűlésre mennek, úgy előbb egy­más között megbeszélik, miről fog­nak vitázni. Hisz probléma akad a gyárban mindig elegendő. A hővégi hajrá munka kiküszöbölése, az anyagtakarékoskodás terén még ma is sok tennivaló akad a füleki Kovo­smaltban. Štefánik Lajos, a gyár harmincéves alkalmazottja elmondja, hogy műhe­lyükben a 12. tagú pártcsoport min­dig megtárgyalja a gazdasági prob­lémákat. Üléseiken gyakran beszélnek a selejtcsökkentésről, az anyagtaka­rításról és az elért eredményekről. Ez talán egyik oka annak, hogy a többi üzemrészleghez viszonyítva az ő műhelyükben van a legkevesebb selejt. Ezen az üzemrészlegen már rég véget vetettek a hóvégi hajrának és a kommunisták kezdeményezésé­ből a munkaversenyt főleg a terv túlteljesítésére irányítják. Rövid be­szélgetésünk során még azt is meg­tudom, hogy a csiszoló- és nikkele­zőműhely májusi tervét 118 száza­lékra teljesítette és hogy a júniusi terv is hasonló szép eredményeket hoz. Az elvtársak eközben egynéhány felajánlást és versenyfelhívást he-, lyeznek az asztalra. - Olvassa el - mondja az egyik. Mindjárt az elsőn szemembe tűnik, hogy az egyéni felhívásokon magyar és szlovák nevek szerepelnek. Pél­dául František Zábercik versenyre hívja Pavlik Jánost, vagy Jozef Ur­banček álamos Pált, Hviezdár Agó­csot és így tovább, hogy minőségileg jobbat és többet termeljenek, mint eddig. - Műhelyünkben százan dolgoznak, szlovákok, magyarok, de eddig még nemzetiségi súrlódás sohasem fordult elő, — magyarázza Lajos bácsi és Agócs elvtárs, miközben sorra járjuk az egyes termek AZ ÖREG BOLSEVIKOK Štefánik Lajos és a gyár még egynéhány régi munkása, akik már az első köztár­saság idején; mint párttagok bátran harcoltak a munkások érdekeiért, ma sem restelik, hogy szabad idejükben elbeszélgessenek munkatársaikkal a párt politikájáról, a múltról és a je­len legfőbb problémáiról. Jó példával járnak elől és következetesen harcol­nak a határozatok megvalósításáért. Štefánik Lajos, Vincze Gyula, Jozef Glevenek, Osztik Lajos nemcsak a műhely ügyeivel törődnek, hanem az emberek egyéni ügyes-bajos dolgai­val is. Bizalommal figyelnek fel a "műhely dolgozói szavukra, mert hisz eddig is bebizonyosodott, hogy min­dig csak javukat akarták. Lajos bácsinak, Józsi bácsinak szólítják < őket bizalmasan, mert mint emberek, mint kommunisták, nagy szeretetnek örvendenek munkatársaik körében. Štefánik Lajos pl. eddig még soha­sem teljesítette normáját 100 száza­lékon alul. Átlagosan 140-150 száza­lékra teljesíti normáját minden hó­napban. És a többiek sem maradnak el mögötte. Bent a csiszolóműhelyben ezer apró szikra röpköd a köszörűk kövé­ről. A nagy zajban beszélgetek Balá2s Andrással, aki már 24 éve dolgozik a műhelyben. - Hogy megy a munka? — adom fel a megszokott kérdést. - JÓL - MONDJA KURTÁN, majd térdével újabb alkatrészt szorít a forgó köszörű kövéhez. Nem is kell ehhez több magyarázat. Jól megy ebben a műhelyben a munka nemcsak Balázsnak, de mind a száz munkás­nak, mert a kommunistákkal szorosari karöltve küzdenek a közös cél eléré­séért. Horváth Sándor A SZOCIALISTA FALUBAN P ártunk XI. kongresszusa nagy munka közepette találta az ipolyviski szövetkezet tagjait. A ha­tárban összetorlódtak a munkák: sürgőssé vált a szénabegyüjtés, a cukorrépa ét kukorica második ka­pálását is gyorsan kellett elvégez­niök, mert a növényzet rohamos fej­lődésnek indult. Cukorrépából tavaly rekordtermést értek el, hektáronként 550 métermázsát. Hogy az idén ezt az eredményt is megdöntsék, a cu­korrépát trágyalével is megöntözték. A gondos kezelés eredményeképpen olyan kilátásaivannak, hogy elérik hektáronként a 600 mázsás termést. A cukorrépán kívül a többi kapás­növény is gazdag terméssel kecseg­tet. Ami pedig a gabonanemiisket il­leti, már ebben az évben is elérik azoknak a mutatószámoknak a tel­jesítését, amelyeket pártunk XI. kongresszusa a távlati tervben kitű­zött. Ez pedig nem kis dolog — kü­lönösen az olyan évben, mint amilyen az idei, amikor is heteken keresztül egy szem csapadék sem esett a ta­vasszal. A XI. pártkongresszusnak a mező­gazdasági termelés fejlesztésére vo­natkozó irányelveit lelkesen üdvözlik az ipolyviskiek és ígérik, hogy a ki­tűzött mutatószámokat mind a nö­vényi, mind az állati termelésben nemcsak teljesítik, de azokat lénye­gesen túl is szárnyalják. Köztudomású, hogy ha egy faluban megalakul a szövetkezet, ez még nem minden. Ez csak alap ahhoz, hogy a nagyüzemi gazdálkodással olyan színvonalra emeljék a termeié?*, ami a kisüzemi termelés keretei között lehetetlenségnek számít. A nagyüzem óriási lehetőségeket rejt magában: a helyes vetésforgók, szakszerű istál­lótvágyázás, műtrágyázás, a gépek helyes kihasználása, az emberek egy bizonyos foglalkozási ágban specia­lizálják magukat, stb. stb. S ha eze­ket a lehetőségeket valóra váltjuk, mint ahogy ezt az ipolyviskiek teszik, akkor elérhetővé válik azoknak a mu­tatószámoknak a teljesítése, amelye­ket pártunk tűzött ki. A Csehszlovákia Kommunista Párt­ja XI. kongresszusa előtti hetéfeben Ipolyvisk teljes egészében szocialista faluvá vált. Az eddigi 190 taghoz még 38 földművescsalád csatlakozott, akik belépésük pillanatától kezdve a közösben dolgoznak. Belátták, nincs értelme az egyéni küszködésnek. A szövetkezeti tagok eredményei sok esetben a dupláját tették ki az egyénileg gazdálkodók által eíért eredményeknek és ugyanakkor saját szemükkel láthatták, mennyivel na­gyobb jövedelemre tesznek szert a szövetkezet tagjai, mint ők. S ez minden szónái meggyőzőbben hatott rájuk. A z újságíró .izámára ma már ** nem jelent újdonságot, ha azt látja egy faluban, hogy a régi házak között 15 új családi ház nőtt ki a 'földből, meg aztán tizenegyen most rakják falait leendő családi fészküknek. Ipolyvisken most ez a kép fogad. Nem érdekes ez — mond­ják sokan. Pedig nem így áll a dolog! Ismertem sok középparasztot a múlt­ban, akiknek nem futotta új ház építésére, nem is beszélve azokról a tízezrekről, akik csak álmaikban me­részkedtek arra gondolni, hogy hátha egyszer nekik is . lesz új házuk ... Nos, ma már nemcsak Ipolyvisken, de falvainkban országszerte ezrével építik az új házakat, valóra válnak a régi álmok. A szocialista társada­lom embere, mint minden téren, a lakáskultúrában is magasan fölötté lesz a kapitalizmus viszonyai között élő embereknek. F. K, ÜJ SZŐ 5 * 1958. július lft.

Next

/
Oldalképek
Tartalom