Új Szó, 1958. július (11. évfolyam, 180-210.szám)

1958-07-11 / 190. szám, péntek

i II. KONGRESSZUS HATÁROZATAINAK MEGVALÓSÍTÁSÁÉRT A FIATALIIKKAL VÁLLVETVE — Büszkék vagyunk arra, hogy a Handlovái Nagybánya dolgozói beváltották ígéretüket, becsülettel helytálltak az első félévben és 20 072 tonna szenet bányásztak terven felül. A bánya munkásainak és műszaki értelmiségének együttes összefogásából született meg a nagy siker — mondja Dobiás elvtárs, az üzemi pártbizottság elnöke. - A pártalapszervezeteknek most mindent meg kell tenniök — folytatta —, hogy a kongresszus útmutatásainak megfelelően az életszínvonal emelése érdekében kommunista példamutatással még jobb, még eredményesebb munkát végezzenek a második félévben. A bánya dolgozói között igen nagy az érdeklődés a kongresszuson tárgyalt kérdések iránt. Ezért az üzemi pártbizottság elhatározta, hogy nem vár „felsőbb utasításra" s a napokban gyűlésre hívja egybe a pártelnököket, agitátorokat, pártcsoportbizalmiakat, s megbeszéli velük, miképpen ismertessék a kongresszus anyagát Az üzemi pártbizottság megbízza a pártalapszervezetek elnökeit a taggyűléseken olyan bevezető előadások megtartásával, amelyek világosan kiemelik a kongresszus határozataiból a legfontosabb időszerű tennivalókat. Elhatározták, hogy az értekezlet előtt tájékozódnak a bánya dolgozóinak észrevételei, kérdései felől, hogy a pártbizottságok elnökeinek és agitátorainak minél tartalmasabb, a bánya dolgozóinak érdeklődését kielégítő útbaigazítást adhassanak. Meghallgatják a legtapasztaltabb agitátorokat, mint Csízs Gábor vájárt és másokat, szállítókat, karbantartókat, technikusokat és mérnököket. Az első félév eredményei, a kongresszusi verseny azt mutatja, hogy a bánya műszaki vezetői megértik feliadatuk nagyságát és szépségét. A verseny egyik legfontosabb új vonása, hogy már nemcsak egyes műszaki vezetők versenyeznek, hanem mérnökök, aknászok, lőmesterek, bányászok százai PARTTAGOK ÉS PARTONKIVÜLIEK EGYARÁNT FELAJÄNLÄST TESZNEK, versenyre hívják egymást, megfogadják, biztosítani fogják a verseny feltételeit, teljesítik a második félév feladatait. Meggyőződtek arról, hogy a verseny a termelés növelésének egyik legfontosabb eszköze, amint a szén az „ipar kenyere". Enélkül nem dolgozhatnak a gépek, a kazánok, az erőművek, nem roboghatnak a vonatok. Nagy felelősség nyugszik tehát a bányászok vállán. Ňem utolsósorban tőlük függ, hogy az ipar dolgozói mennyivel termelnek több textilanyagot, gépet, gyógyszert, teljesítik-e növekvő feladataikat, elhatáro2á*aikat V'i » ' » ' i x • Természetes, a verseny legfontosabb mozgatóereje a bánya pártszervezeteinek egyre javuló munkája. A jó műszaki tervek nélkül nem igen várható siker. De a tervek önmagukban mit sem érnek, ha nincsenek emberek, akik lelkesen, minden erejüket latba vetve megvalósítják azokat. S a handlovai bányákban már valóban szép számban vannak olyan kommunisták, akik személyes példájukkal és lelkesítő szavukkal magukkal ragadják az aknák dolgozóit. — Á műszaki vezetők által kitűzött feladatok teljesíthetők. Teljesítésük a bányászokon múlik. A kommunisták jól agitálnak, megmagyarázzák a napi feladatok egyenletes teljesítésének jelentőségét — mondja Bezák elvtárs, a nyugati új akna vezetője, ahol KIMAGASLÓ EREDMÉNYEK SZÜLETTEK ebben az esztendőben. Az év elejétől ugyanis 10 999 tonna szenet bányásztak terven felül, s 461663 koronát takarítottak meg. Az akna pártszervezete nem elégszik meg az eredményekkel a versenytáblákra való kiírásával, azt is kutatja, hogyan érték el a jó teljesítményeket, a munkának milyen új fogásai váltak be, s nem várnak egy napot sem, megmutatják azokat az elmaradozóknak is, hogy necsak egyesek, hanem minden bányász munkája legjavát adja. Ugyancsak nagy gondot fordítanak A GÉPEK, SZERSZAMOK JOBB KIHASZNÁLÁSÁRA, több szén felszínre hozására lelkesítik munkatársaikat. Így készülnek az aknák közötti első félévi széncsata megnyerése után a további harcra a termelékenység növeléséért, az önköltség csökkentéséért. Különösen fontos, hogy megjavult a CSISZ-szervezet pártirányítása is. Javult, mégpedig azért, mert a pártszervezet ma már nemcsak szép szavakat mond az aranytartalékról, hanem tettekkel segíti a fiatalok szervezetét. Korábban ugyanis az volt a gyakorlat, hogy a legtöbbször csak akkor kerültek napirendre, ha baj volt egyik, vagy másik fiatallal. Ilyenkor igyekeztek mindent megbeszélni, hogy aztán jó ideig békességük legyen. Nyugodtan irio&crhatjúk, hogy már az év elejétől, de főleg a kongresszusi beszámoló téziseinek tanulmányozása után a pártpolitikai munka szerves részének tekintik a fiatalok politikai és szakmai neveA pártkongresszus után A kassai kerületi pártbizottság bővített plénuma a kongresszus határozatairól tárgyalt Chlebec elvtárs, a kerületi pártbizottság vezető titkára ismertette a párt XI. kongresszusának lefolyását. Részletesen foglalkozott azokkal a feladatokkal, amelyek előtt a kassai kerület áll, főleg i gépipar, a bánya-, az építőipar, közlekedés és földmüvelés terén. A kongresszus határozataiból kifolyólag igen nagy jelentőségű és örömteljes feladat vár a kerületre, amely szerint Kassa környékén épül íel az új Gigant, egy széles acéllemezt gyártó kohászati kombinát. A Gigant felépítésének óriási gazdasági és politikai jelentősége lesz. A terv szerint a kombinát teljes megindulásáig a város eléri a 150 000 lakost. Makšt elvtárs, a Rudný projekt igazgatója felszólalásában a következőket mondotta: „A feladat nem könnyű. A geológiai feltárás a kassai kerületben még nem mondta ki az utolsó szót. Feltételezzük, hogy a legközelebbi időben fokozódnak majd az újabb feltárások. A magnezitipar részére kidolgoztunk egy nagyszabású távlui tervet. A tervek abban tűnnek ki, hogy — számítva a technika legújabb vívmányainak kihasználására — rohamosan fog emelkedni a munkatermelékenység. A téhányi magnezitgyárban az évi gépesítés — egy személyre — 370 tonna helyett 620 tonna lesz, ami 67 százalékos emelkedést jelent. Arra törekszünk, hogy a munka mechanizálása olyan fokra emelkedjék, hogy az egész komplikált szerkezet — egy központból irányítva — gombnyomásra jöjjön működésbe. Mindehhez szükséges azonban, hogy az ipar fejlesztésével párhuzamosan figyelmet szenteljünk az új káderek nevelésének is, akik majd ezekre a felelős helyekre kerülnek. Kríž elvtárs, az SZLKP Központi Bizottságának titkára többek között részletesen foglalkozott az új kombinát építésével és az azzal járó feladatokkal. Elsősorban kitért arra, hogy az eddigi terveken kívül 1959-ig még 400 és 1960-ban további 600 lakásegységet kell felépíteni. Biztosítani kell az építkezés vízellátását, az utakat, gondoskodni kell a lakosság kulturális, egészségügyi és többi életszükségletéről. Azonkívül a prešovi KNBvel egyetemben tervszerűen hozzá kell kezdeni a szükséges munkaerők biztosításához. A kombinát 15 éven belül négy részletben fog elkészülni és körülbelül 19 000 embert fog niajd alkalmazni. Az első gépeket már 1961-ben leszállítják és 1964-ben már dolgozni fog a kokszoló és az öt nagyolvasztó közül az első. A többit a rákövetkező években folytatólagosan fogják a termelésbe bekapcsolni. A kassai építőipar nevében Fischer igazgató elvtárs szólalt fel, aki tolmácsolta az építőiparban dolgozók határozatát, hogy nemcsak behozzák a lemaradásokat, de rátérnek az állandó, egyenletes tervteljesítésre és lényegesen megjavítják az összes munkálatok minőségét. Pokol, Oláh és Schmotzer elvtársak biztosították a párt kerületi plénumát, hogy a mezőgazdáság a célkitűzéseket teljesíteni fogja. A zétényi EFSZ-ben a 23,5 mázsás átlagos hektárhozamot már az elmúlt évben elérték. Ez évben a cukorrépából 500 mázsás hozam elérésére számítanak, holott járási méretben ez a szövetkezet nem is a legjobb. Ezeket az eredményeket úgy érik el, hogy betartják a mag időbeni elvetését, jól előkészítik a földet és foglalkoznak az emberekkel. A felszólalásokból kitűnt, hogy a szövetkezeti mozgalom óriási erőt képvisel, amire a pártkongresszus határozataiban nyugodtan támaszkodhat. A határozati javaslatokban többek között a legnagyobb megelégedését és örömét fejezi ki a kerületi pártgyúlés a CSKP Központi Bizottságának határozata felett, mely szerint felépül a Kassa melletti új kohászati kombinát. A plénum ülése után minden járásban aktívákon, taggyűléseken és üzemi értekezleteken fogják megtárgyalni azokat a feladatokat, amelyek a kerület kommunistái előtt állanak. Augusztusban minden üzemben, minden községben, minden állami gazdaságban nyilvános gyűlések keretében terjesztik elő, mit lesz az üzem, EFSZ, állami gazdaság, falu a párt XI. kongresszusa irányelveinek megvalósítása érdekében. Mózes Sándor lését. Tibor Párák elvtárs, a CSISZ üzemi bizottságának elnöke elmondotta, hogy szinte mindenütt, de különösen a nyugati új akna öreg kommunistái szívesen segítenek egy rendezvény vagy a taggyűlések előkészítésében, s nem utolsósorban a politikai előadások megszervezésében. A pártalapszervezetek bizottságai egyre jobban ügyelnek arra, hogy megszűnjön a tag- és tagjelöltfelvételi munka reszortjellege és minél több kommunista szívügyének tekintse a pártépítést. Ne legyen például olyan propagandista, aki nem törődik azzal, hogy hallgatói milyen kapcsolatot építenek ki a pártonkívüli dolgozókkal, hogyan ismertetik pártunk és kormányunk határozatait, és hogyan segítik a legjobbakat ahhoz, hogy mielőbb pártunk tagjai legyenek. Ha a pártalapszervezetek az elmúlt években vettek is fel tagjelölteket, azok kiválasztásánál sokszor nem voltak eléggé gondosak, körültekintők/ Nem a termelésben legjobban kitűnt, legharcosabb bányászokat vették fel soraikba. Nem azokat vették fel, akik példásan kiállnak a munkafegyelem megszilárdításáért, a terv teljesítéséért, A TÁRSADALMI TULAJDON VÉDELMÉÉRT. Nem olyanokat, akik harcolnak a pazarlás ellen, küzdenek az újért, a technika fejlesztéséért. Szem elől tévesztették azt az igazságot, hogy a pártszervezet ereje végső sorban egyes kommunisták tetteiben érvényesül. Ha a kommunistákat — legyenek vezetők, vagy beosztottak — a többi dolgozó szereti, becsüli, követi, akkor erős a pártszervezet, akkor jó igazán a gazdasági munka és a terv teljesítése. Erre vall nyolc párttag törlése, Ján Lachky és Pavol Barta kizárása a párttagok soraiból. Pavol Barta a bányavasút volt vezetője, bizony annyira nyeregben érezte már magát, hogy visszatért régi gárdista módszereihez, durván elfojtotta a dolgozók bírálatát, kezdeményezését. Nem véletlen tehát, hogy leváltása óta nincs panasz a szállításra, nem akadozik a bányafa beés a szén kiszállítása. Pártunk XI. kongresszusának útmutatásai minden pártszervezetet arra köteleznek, hogy még hatékonyabban harcoljanak a termelékenység növeléséért, az önköltség csökkentéséért, a pártszervezetek vérkeringésének felfrissítéséért, mert ez ma a legfontosabb lépés a jólét tovább növelésének útján. A kommunisták túlnyomó része már elindult ezen az úton. Ez fontos. Nagyon fontos azonban, hogy a pártszervezetek még gyorsabban hárítsanak el minden akadályt a termelés további fejlődésének útjából, hogy új munkasikerekkel köszönthessék a bányászok legnagyobb ünnepét, a bányásznapot. Erdősi Ede ^Százan egy céléri A FÜLEKI KOVOSMALT üzemrészlegeinek dolgozói között a XI. pártkongresszus után sem lankadt sem a munkalelkesedés, sem az a nemes vetélkedés, melyet a XI. pártkongresszus tiszteletére kezdtek. A pártkongresszusra tett kötelezettségvállalások teljesítése után az egyes üzemrészlegek dolgozói most újabb felajánlásokkal folytatják a kongresszus előtti munkaversenyt. Az üzemi bizottság és a pártbizottság címére már számos olyan új kötelezettségvállalás érkezett, amelyet a dolgozók a Szlovák Nemzeti Felkelés 14. évfordulója és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának tiszteletére tettek ezekben a napokban. Ilyenek közé tartozik például a kályhaműhely munkásainak értékes kötelezettségvállalásai is, amelyben ígérik, hogy még a hó végéig 333 Ludo Du, 200 DVB és 200 Žiara kályhával többet készítenek és csaknem 900 akkumulációs vasalóval szerelnek fej többet, mint amit számukra a terv előír. Kovács Jenő, Danko István, Gazdag Jenő, Komor István, a lemez vágóműhely dolgozói a hulladéklemez felhasználásával 50 000 koronát ígértek az év végéig megtakarítani. A 4. számú tematikus csoport Czako mérnökkel az élen az év végéig 60 000 koronát akar megtakarítani az önköltség csökkentésével. Sorolhatnám még tovább a 6-os, vagy a 7-es számú tematikus csoport, a műszaki rajzoló-, a szerszámkészítőosztály dolgozóinak értékes kötelezettségvállalásait is, mert hisz mindegyikük bátor célt tűzött maga elé: olcsóbban és jobban dolgozni ezután, hogy mielőbb teljesíthessük a XI. pártkongresszus irányelveit, a szocializmus építésének befejezését. Ezek a kötelezettségvállalások és a pártkongresszus után még jobban fokozódó "lelkesedés azt bizonyítják, hogy a füleki Kovosmalt dolgozói szeretik üzemüket és hógy következetesen valóra is váltják a párt által kitűzött feladataikat. Hogy erről még jobban meggyőződhessünk, látogassunk el a csiszoló- és nikkelezőmühely dolgozói közé, akiknek a kezdeményezéséből indult meg a kongresszus utáni munkaverseny. E műhely dolgozói ugyancsak értékes kötelezettségvállalással' hívták versenyre a gyár többi műhelyét. Elhatározták, hogy az év elejétől lemaradt 1888 akkumulációs vasalót még június végéig elkészítik. (Dicséretükre legyen mondva, hogy szavukat még a hó vége előtt be is tartották.) Ezenkívül minden selejtet, melyet műhelyük dolgozói okoznak, díjmentesen kijavítják. Tervüket pedig minden hónapban 104 százalékra teljesítik. AMIKOR BELÉPTEM a világos, tágas műhelybe, épp a délutáni műszakot hívta munkába a gyár mélyen búgó szirénája. Az iroda helyiségében és egyben öltözőjében éppen hazafelé készülődött az első műszak. Štefánik Lajos, Vince Gyula, Hronec Emil, Osztik Lajos még visszamaradtak egynéhány percre, hogy megtárgyalják, milyen problémával kapcsolatban fognak ma a gyűlésen felszólalni. Mert párttagok ők, és ha taggyűlésre mennek, úgy előbb egymás között megbeszélik, miről fognak vitázni. Hisz probléma akad a gyárban mindig elegendő. A hővégi hajrá munka kiküszöbölése, az anyagtakarékoskodás terén még ma is sok tennivaló akad a füleki Kovosmaltban. Štefánik Lajos, a gyár harmincéves alkalmazottja elmondja, hogy műhelyükben a 12. tagú pártcsoport mindig megtárgyalja a gazdasági problémákat. Üléseiken gyakran beszélnek a selejtcsökkentésről, az anyagtakarításról és az elért eredményekről. Ez talán egyik oka annak, hogy a többi üzemrészleghez viszonyítva az ő műhelyükben van a legkevesebb selejt. Ezen az üzemrészlegen már rég véget vetettek a hóvégi hajrának és a kommunisták kezdeményezéséből a munkaversenyt főleg a terv túlteljesítésére irányítják. Rövid beszélgetésünk során még azt is megtudom, hogy a csiszoló- és nikkelezőműhely májusi tervét 118 százalékra teljesítette és hogy a júniusi terv is hasonló szép eredményeket hoz. Az elvtársak eközben egynéhány felajánlást és versenyfelhívást he-, lyeznek az asztalra. - Olvassa el - mondja az egyik. Mindjárt az elsőn szemembe tűnik, hogy az egyéni felhívásokon magyar és szlovák nevek szerepelnek. Például František Zábercik versenyre hívja Pavlik Jánost, vagy Jozef Urbanček álamos Pált, Hviezdár Agócsot és így tovább, hogy minőségileg jobbat és többet termeljenek, mint eddig. - Műhelyünkben százan dolgoznak, szlovákok, magyarok, de eddig még nemzetiségi súrlódás sohasem fordult elő, — magyarázza Lajos bácsi és Agócs elvtárs, miközben sorra járjuk az egyes termek AZ ÖREG BOLSEVIKOK Štefánik Lajos és a gyár még egynéhány régi munkása, akik már az első köztársaság idején; mint párttagok bátran harcoltak a munkások érdekeiért, ma sem restelik, hogy szabad idejükben elbeszélgessenek munkatársaikkal a párt politikájáról, a múltról és a jelen legfőbb problémáiról. Jó példával járnak elől és következetesen harcolnak a határozatok megvalósításáért. Štefánik Lajos, Vincze Gyula, Jozef Glevenek, Osztik Lajos nemcsak a műhely ügyeivel törődnek, hanem az emberek egyéni ügyes-bajos dolgaival is. Bizalommal figyelnek fel a "műhely dolgozói szavukra, mert hisz eddig is bebizonyosodott, hogy mindig csak javukat akarták. Lajos bácsinak, Józsi bácsinak szólítják < őket bizalmasan, mert mint emberek, mint kommunisták, nagy szeretetnek örvendenek munkatársaik körében. Štefánik Lajos pl. eddig még sohasem teljesítette normáját 100 százalékon alul. Átlagosan 140-150 százalékra teljesíti normáját minden hónapban. És a többiek sem maradnak el mögötte. Bent a csiszolóműhelyben ezer apró szikra röpköd a köszörűk kövéről. A nagy zajban beszélgetek Balá2s Andrással, aki már 24 éve dolgozik a műhelyben. - Hogy megy a munka? — adom fel a megszokott kérdést. - JÓL - MONDJA KURTÁN, majd térdével újabb alkatrészt szorít a forgó köszörű kövéhez. Nem is kell ehhez több magyarázat. Jól megy ebben a műhelyben a munka nemcsak Balázsnak, de mind a száz munkásnak, mert a kommunistákkal szorosari karöltve küzdenek a közös cél eléréséért. Horváth Sándor A SZOCIALISTA FALUBAN P

ártunk XI. kongresszusa nagy munka közepette találta az ipolyviski szövetkezet tagjait. A határban összetorlódtak a munkák: sürgőssé vált a szénabegyüjtés, a cukorrépa ét kukorica második kapálását is gyorsan kellett elvégezniök, mert a növényzet rohamos fejlődésnek indult. Cukorrépából tavaly rekordtermést értek el, hektáronként 550 métermázsát. Hogy az idén ezt az eredményt is megdöntsék, a cukorrépát trágyalével is megöntözték. A gondos kezelés eredményeképpen olyan kilátásaivannak, hogy elérik hektáronként a 600 mázsás termést. A cukorrépán kívül a többi kapásnövény is gazdag terméssel kecsegtet. Ami pedig a gabonanemiisket illeti, már ebben az évben is elérik azoknak a mutatószámoknak a teljesítését, amelyeket pártunk XI. kongresszusa a távlati tervben kitűzött. Ez pedig nem kis dolog — különösen az olyan évben, mint amilyen az idei, amikor is heteken keresztül egy szem csapadék sem esett a tavasszal. A XI. pártkongresszusnak a mezőgazdasági termelés fejlesztésére vonatkozó irányelveit lelkesen üdvözlik az ipolyviskiek és ígérik, hogy a kitűzött mutatószámokat mind a növényi, mind az állati termelésben nemcsak teljesítik, de azokat lényegesen túl is szárnyalják. Köztudomású, hogy ha egy faluban megalakul a szövetkezet, ez még nem minden. Ez csak alap ahhoz, hogy a nagyüzemi gazdálkodással olyan színvonalra emeljék a termeié?*, ami a kisüzemi termelés keretei között lehetetlenségnek számít. A nagyüzem óriási lehetőségeket rejt magában: a helyes vetésforgók, szakszerű istállótvágyázás, műtrágyázás, a gépek helyes kihasználása, az emberek egy bizonyos foglalkozási ágban specializálják magukat, stb. stb. S ha ezeket a lehetőségeket valóra váltjuk, mint ahogy ezt az ipolyviskiek teszik, akkor elérhetővé válik azoknak a mutatószámoknak a teljesítése, amelyeket pártunk tűzött ki. A Csehszlovákia Kommunista Pártja XI. kongresszusa előtti hetéfeben Ipolyvisk teljes egészében szocialista faluvá vált. Az eddigi 190 taghoz még 38 földművescsalád csatlakozott, akik belépésük pillanatától kezdve a közösben dolgoznak. Belátták, nincs értelme az egyéni küszködésnek. A szövetkezeti tagok eredményei sok esetben a dupláját tették ki az egyénileg gazdálkodók által eíért eredményeknek és ugyanakkor saját szemükkel láthatták, mennyivel nagyobb jövedelemre tesznek szert a szövetkezet tagjai, mint ők. S ez minden szónái meggyőzőbben hatott rájuk. A z újságíró .izámára ma már ** nem jelent újdonságot, ha azt látja egy faluban, hogy a régi házak között 15 új családi ház nőtt ki a 'földből, meg aztán tizenegyen most rakják falait leendő családi fészküknek. Ipolyvisken most ez a kép fogad. Nem érdekes ez — mondják sokan. Pedig nem így áll a dolog! Ismertem sok középparasztot a múltban, akiknek nem futotta új ház építésére, nem is beszélve azokról a tízezrekről, akik csak álmaikban merészkedtek arra gondolni, hogy hátha egyszer nekik is . lesz új házuk ... Nos, ma már nemcsak Ipolyvisken, de falvainkban országszerte ezrével építik az új házakat, valóra válnak a régi álmok. A szocialista társadalom embere, mint minden téren, a lakáskultúrában is magasan fölötté lesz a kapitalizmus viszonyai között élő embereknek. F. K, ÜJ SZŐ 5 * 1958. július lft.