Új Szó, 1958. július (11. évfolyam, 180-210.szám)

1958-07-10 / 189. szám, csütörtök

A legtöbb szavazatot a kommunisták vezette demokratikus tömb kapta A finnországi parlamenti választások hivatalos eredményei Helsinki (ČTK) — A mandátumok hivatalos elosztása során a finn parlamentben egy mandátumot megvontak a szociáldemokratáktól és a konzervatív pártnak adták. A Finn Nép Demokratikus Szövetsége, amely Finnország Kommunista Pártjának vezetése alatt áll, a legerősebb parlamenti csoport lett. Az egyes pártok a finn parlamentben a következő számú mandátumokat nyerték. A Finn Nép Demokratikus Szövetsége 50, a Szociáldemokraták 49, az Agrár Párt 48, a Konzervatív Párt 29, a Svéd Néppárt 14, a Finn Néppárt 7, és a Független szociáldemokraták 5 mandátumra tettek szert. Macmillan a csúcsértekezlet előkészítéséről London (ČTK) — Az angol alsóház munkáspárti tagjai a július 8-i ülésen MacMillan angol miniszterelnökhöz több kérdést intéztek a csúcsértekezlet előkészítéséről. A. Henderson képviselő Macmillant annak közlésére kérte, vajon a szovjet kormány és a nyugati hatalmak kormányai közötti jegyzékcsere után a csúcsértekezlet előkészítésében clőrehaladtak-e? MacMillan válaszában az angol képviselőket arról igyekezett biztosítani, hogy az angol kormány a csúcsértekezlet öszszehívására törekszik és hogy ezen értekezlet előkészítésében „bizonyos mértékben, habár lassan előrejutottak". MacMillan ismételte az értekezlet gondos előkészítésének szükségességéről szóló előző állítását, amely a nyugati hatalmak beszédében nem egyszer ürügyül szolgál a csúcsértekezlet végnélküli halogatására. Sikeres általános sztrájk Algériában AZ ORSZÁG FRANCIA MEGSZÁLLÁSÁNAK ÉVFORDULÓJÁN Július 5-én Algéria egész területén általános sztrájkot tartottak, amelylyel kifejezően tiltakoztak Algéria megszállása 128. évfordulójának hivatalos ünnepségei ellen. A francia katonaság 1830. július 4-én foglalta el Algériát. A franciaországi haladó sajtó beszámolt arról, hogy az általános sztrájk sikeres volt főképp a kabilok földjén és más olyan területen, ahol Massu ejtőernyőseinek terrorja veszít az erejéből, mert távol fekszik a francia haderők középpontjától. Az általános sztrájkra hívó felszólítás, amelyet a Nemzeti Felszabadítási Front adott ki, ugyanolyan nagy visszhangot keltett, mint bármikor ezelőtt, úgyhogy ez a tény megdönti a hivatalos francia propaganda arról szóló állítását, hogy Algéria őslakossága nem kíván egyebet, mint a franciák örökös uralmát. • r Uj fasiszta párt Franciaországban Párizs (ČTK) — Charles Luca, a „francia fallang", a Franco típusú fasiszta párt alapitója kedden új' fasiszta párt megalakítását jelentette be, amelyet „a Francia Népmozgalom"-nak (Mouvement populaire Francais) neveznek. E párt elődjét, a francia fallangot a május 13-i algériai púccs után rendőrileg feloszlatták és betiltották. Luca az újságírókkal folytatott beszélgetésében kifejtette új pártja „ideológiáját". A pártról mint fasiszta pártról nyilatkozott, azonban hangsúlyozta, hogy ez a párt tiszta francia fasiszta párt. Beszédét e szavakkal fejezte be: „Egyedüli reménységünk a fasizmusban van!" A TU-114 repülőgép ragyogó teljesítménye Az A. M. Tupolev akadémikus szerkesztette TU-114 személyszállító repülőgép nagy távolságú gyorsasági légiutat tett meg. A repülőgép útja három közbeeső leszállással 77 órát tartott. A repülőgép 48Vt óráig volt a levegőben, és 710 km-es óránkénti átlagsebességgel 10—12 ezer méter magasságban 34 400 km-es utal tett meg. AZ IMPERIALISTA körök a libanoni kormánnyal karöltve két hónapja vezetnek rágalmazó hadjáratot az Egyesült Arab Köztársaság ellen. Amint ismeretes, az EAK-ot azzal a hamis váddal illetik, hogy támogatja a libanoni kormányellenes ellenzéket, amelynek Samun elnök nyugatbarát politikai irányzatát elutasító állásfoglalása fegyveres felkelésben érte el tetőfokát. Az EAK elleni hamis váddal akartak ürügyet keresni a Nyugatnak a libanoni nép elleni közvetlen beavatkozására. Samun elnök védnökeinek azonban nem voltak bizonyítékai az EAK elleni vád alátámasztására. Amikor a Szovjetunió részéről történt határozott figyelmeztetés után rádöbbentek arra, hogy a fennálló körülmények között a libanoni közvetlen találkozás nagyon is kockázatos vállalkozás lenne, taktikát változtattak. A Biztonsági Tanácsban keresztülhajszolták az ENSZ megfigyelők csoportjának Libanonba küldését és arra számítottak, hogy ezzel megszerzik a hiányzó bizonyítékokat az EAK ellen. A nyugati sajtó azt is elárulta, minek kellett volna bekövetkeznie. Az ENSZ-megfigyelők az ENSZ „rendőrségi erőivé" alakultak, amelyek a polgárháborúban a pusztuló Samun rendszert megmentik. Szóval a gyarmatosítók arra készültek, hogy beavatkozásukat az ENSZ zászlója alatt hajtják végre, bár az egész világ tudja, hogy a libanoni események tisztára belpolitikai jellegűek. A múlt hét végén közölték az ENSZ 125 libanoni megfigyelőjének jelentését. A nyugati hírügynökségek értesülése szerint a jelentés 3600 szót tartalmaz. Szövege azonban hideg zuhany a gyarmatosítókra. A libanoni népi erők nem alkusznak Neves libanoni újságíró kairói sajtóértekezlete Kairó (ČTK) — Chajri Kaaki, ismert libanoni újságíró, az As-Sark főszerkesztője július 8-án a libanoni helyzetről sajtóértekezletet rendezett Kairóban. Kaakit a közelmúltban kiutasították Libanonból és lapját betiltották, mert kipellengérezte a Samun kormány népellenes politikáját. A libanoni újságíró hangsúlyozta, hogy a nép erők folytatni fogják a harcot az imperializmusnak és elsó számú ügynökének, Samunnak eltávolításéig. Mindennemű egyezkedési lehetőség a kormány és az ellenzék között teljesen kizárt. Kaaki hozzáfűzte, hogy a népi erők oldalán mintegy 30 ezer harcos van akcióban. Samun oldalán főképpen a fasiszta pártok és szervezetek tagjai harcolnak. A hadseregnek mindössze hét saját repülőgépe és négy pilótája van. Samun elnök kormánycsapatai ezért a légi hadműveletek végrehajtásában az imperialisták segítségére támaszkodnak. Kaaki azután a libanoni hadseregben uralkodó helyzetről beszélt. Samun tisztogatást végzett a vezető tisztek között, amikor megállapította, hogy több mint a kétharmad részük ellenszegül azon parancsainak. hogy határozott akciókat folytassanak a népi erők ellen. Az As-Sark volt főszerkesztője befejezésül hangsúlyozta, hogy Samun kormányának tervbevett ama határozata, hogy Libanont a Bagdadi Paktumhoz csatolja és az ország megszállására iraki és jordániai haderőket vegyen igénybe, törvényés alkotmányellenes. A fenti térkép megmutatja, azokat a területeket amelyek a libanoni népi felkelők kezén vannak. Á jelentés nem igazolta az Egyesült Arab Köztársaság elleni vádakat. „A felszerelés jobbára angol, francia és olasz gyártmányú lőfegyverekből áll — idézi a jelentést a Reuter hírügynökség. — Alkalmilag gépfegyvereket is láttunk ... A Baalbeki térségben angol és francia gyártmányú aknák voltak. Alig fér kétség az iránt, hogy a harcosok túlnyomó többsége libanoni." A megfigyelők bizottsága mindöszsze két embert hallgatott ki, akiket a libanoni kormány „szíriai állampolgárokként, a fegyveres szíriai erők tagjaiként" tart fogva. Az ENSZ megfigyelőinek csoportja — jelenti a Reuter ügynökség - kihallgatta mindkét foglyot. Az egyik egy írástudatlan 21-éves fiatalember volt. Kijelentette, hogy megszökött a szíriai hadseregből. 1958 márciusában Libanonba jött, hogy mint halász keressen alkalmazást. A másik, egy 17éves ifjú beismerte, hogy szíriai és az előbb kihallgatott fogoly barátja. A két fogoly tevékenységéről szóló vallomás ellentétben áll a libanoni hatóságok által előterjesztett tényekkel. Ilyen egymással ellentmondó tényekből nem lehet vádat kovácsolni a foglyok ellen. Bizonyíték ellenük nincs. Erre való tekintettel e két személy terrorista akcióit nem lehet külföldi terrorista csoport tagjai működésének tekinteni. Az imperialisták és bejrúti védenceik nem titkolják csalódásukat és elkeseredettségüket, amely annál kellemetlenebb, mert az ENSZ megfigyelő bizottságának összeállítása ellen a jelentés kiadása előtt nem volt semmi kifogásuk, úgyhogy beszámolójuk hitelességét most nehezen le-' hetne kétségbe vonni. Az ENSZ-bizottság kivizsgálásának eredménye ezért hatalmas kudarc a nyugati körök számára. Ez a felsülés annál nagyobb, mert a Nyugat tulajdonképpen olyan csapdába került, amelyet másnak készítettek. Az egész világ előtt az EAK elleni legaljasabb rágalmaktól sem riadtak vissza, hogy leplezzék fondorlataikat és eltereljék a figyelmet a libanoni eseményekbe való beavatkozásról. Csak természetes, hogy ebben a helyzetben az imperialisták további kilátásai, hogy a libanoni válságba avatkozással visszaéljenek az ENŠZel, érezhetően romlottak. A kormányok egész sora, amelyek eddig hajlandók voltak elfogadni a Samun propaganda „érvelését", országaik közvéleményére való tekintettel kénytelenek tartózkodó álláspontra helyezkedni. Ez az eset iskolapélda a világ közvéleményének. Ismét megmutatja a monopolisták álszenteskedő arcát, akik nagyon szívesen tetszelegnek a nemzetközi biztonság „őrzőjének" és a kis nemzetek „védelmezőinek" szerepében. A valóságban azonban a dzsungel-törvény és az imperialista önkény kérlelhetetlen hívei. Erre mutat a libanoni válság további fejlődése is. A Bagdadi Paktum muzulmán államfőinek Isztambulba hirdetett tanácskozásai, valamint Samun és Irak szoros kapcsolatai az imperialista ármányok; további irányát mutatják. Az imperialisták Libanont be akarják vonni a Bagdadi Paktumba és a szövetség leple alatt meg akarják nyitni a beavatkozás útját. Nem fér kétség ahhoz, hogy e terv megvalósítása nemcsak kiélezi a feszültséget Libanonban, hanem az egész arab közvélemény még jobban meggyűlöli a Bagdadi Paktumot. ALOIS WOLF SVÁJCI magasrangú katonatisztek érkeztek e napokban az USA-ba, hogy megismerkedjenek _ az amerikai irányítható lövedékekkel, amelyeket a svájci kormány meg akar vásárolni. (ČTK) AMERIKÁBAN, főként az USA déli államaiban egyes „fajvédők" brutális akciókra vetemednek a négerek ellen. A Reuter hírügynökség jelentése szerint a Georgia állambeli Dawson városában e napokban egy fehérbőrű rendőr két négert agyonlőtt. (ČTK) HAZÁNK ÉS AZ EGÉSZ VILÁG békés, haladó erői szempontjából e hét legjelentősebb eseménye Antonín Novotný elvtársnak szovjetunióbeli látogatása. A világ első szocialista nagyhatalma és szocialista építése befejezésének küszöbén álló országunk között fennálló testvéri barátság, mely a proletár nemzetköziség és a kölcsönös, sokoldalú támogatás elvein alapul, nemcsak a mi nemzeteink létérdekeit, hanem az egész szocialista tábor érdekeit szolgálja. Ezt a tényt emelte ki Hruscsov elvtárs a csehszlovák-szovjet barátság nagy manifesztációján Moszkvában. Novotný elvtárs látogatása a Szovjetunióban valóban az első pillanatoktól fogva a szovjet-csehszlovák barátság, a két testvérnemzet szoros szövetségének hatalmas megnyilvánulása. De nemcsak az igazi, forró, testvéri szeretet megnyilvánulásával találkoznak lépten-nyomon hazánk államférfiai, hanem mindenütt közvetlenül tapasztalhatják, mily nagyra becsüli a szovjet nép a szocializmus építésében elért sikereinket és az egyre jobban kibontakozó gazdasági együttműködést országaink között, .amely — annak ellenére, hogy a Szovjetunió a világ második legnagyobb ipari nagyhatalma — nagy jelentőségű a szovjet nép számára is. Azok a tárgyalások, amelyeket Novotný elvtárs a szovjet állam vezető tényezőivel folytat, kölcsönös kapcsolatainkat még jobban megerősítik, s az egyes szövetségi köztársaságok fővárosaiba tett látogatása még bensőségesebbé teszi a szovjet nép őszinte szeretetét hazánk népei iránt. Ennek a baráti látogatásnak azonban, amely a szocialista tábor egységét manifesztálja, nemzetközi szempontból is széleskörű jelentősége van. Abban az időben került rá sor, amikor az imperialista körök a magyarországi ellenforradalom vezetői felett nemrégen hozott ítéletet arra igyekeznek felhasználni, hogy fokozott erőfeszlté- j seket tegyenek a szocialista országok j egységének megbontására. E törekvé- ; sükben — akarva, nem akarva - ke- j zükre játszanak a jugoszláv revizionisták is. A SZOCIALISTA TÁBOR ORSZÁGAI között egyre mélyülő gazdasági együttműködés jelentőségével foglalkozott többek között Široký elvtárs miniszterelnök a nemzetgyűlésben tartott csütörtöki beszámolójában. Rámutatott, hogy a szocialista országok gazdaságának gyorsabb fejlesztése a gazdasági együttműködés magasabb formáit követeli meg: a termelés szakosítását és kooperációját a nemzetközi munkamegosztás alapján. Ez a célkitűzés nemcsak azon fejlődés elérésének biztos alapjairól gondoskodik, amelyért a proletárok nemzedékei harcoltak: a kommunizmus megvalósításának alapjairól, hanem egyben az ilyen színvonalú együttműködés az egyes szocialista országok termelőerőinek szüntelen fejlesztésével együtt lehetővé teszi, hogy rövid időn belül elérjük a szocialista tábor fő gazdasági célját: a legfejlettebb tőkés állam, az Egyesült Államok túlszárnyalását az egy főre eső termelésben. Široký elvtárs beszámolójában részletesen taglalta a nemzetközi politikai helyzetet is és újból hangsúlyozta külpolitikánk békés törekvéseit. Elsősorban arról beszélt, mily nagy súlyt helyez hazánk kormánya arra, hogy szomszédainkkal — tekintet nélkül társadalmi berendezésükre — jóbaráti kapcsolatokat tartson fenn. Erről tanúskodik Široký elvtársnak Raab osztrák szövetségi kancellárhoz intézett levele is, amelyben azt javasolja, hogy Prágában vagy Bécsben közös találkozó keretében tárgyalják meg a két államot érdeklő kérdéseket. Hazánk miniszterelnökének ez a lépése teljes összhangban áll pártunk XI. kongreszszusának határozatával, amely hangsúlyozta, hogy nemcsak a szocialista országokkal, hanem a többi országgal, elsősorban a semleges államokkal való együttműködésünket is meg kell javítanunk. JÚLIUS 1-ÉN, közel három esztendővel a négy nagyhatalom kormányfőinek emlékezetes genfi csúcsértekezlete után, — amely annyi reményt keltett a világban s amely az imperialisták bűnéből kisvártatva anynyi csalódást hozott, — Genfben ismét l'ontos nemzetközi tanácskozás kezdődött. A résztvevők száma megszaporodott: az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország mellett, mint negyedik kapitalista állam, Kanada is részt vesz, míg a szocialista tábort a Szovjetunió mellett Románia és hazánk atomtudósai képviselik. A tudományos és műszaki szakemberek mellett politikai küldöttek is jelen vannak, miután a műszaki szakértők tanácskozásának igazi célja politikai: megszabadítani a világot az atomhalál veszélyétől. Nem titok, hogy a Szovjetunió és vele együtt a szocialista tábor országai e célt más, közvetlenebb, hatásosabb és gyorsabb úton kívánták elérni. Azt követelték, sőt követelik ma is,' hogy a tőkés atomhatalmak — a Szovjetunió példájára — szüntessék be haladéktalanul a háborús célokat szolgáló atomrobbantási kísérleteket, hogy valamennyi érdekelt állam kötelezően jelentse ki, miszerint lemond a magenergiának háborús célokra való felhasználásáról. Tudjuk, hogy a Szovjetuniónak, sőt a világ egész béketáborának immár több mint tíz esztendő óta tartó ilynemű fáradozásai és erőfeszítései az imperialista világ ellenállásán megtörtek, eredménytelenek maradtak. Az Egyesült Államok kormánya egy másodrangú kérdést, az ellenőrzés kérdését helyezte előtérbe Erre egyrészt az késztette, hogy kifogja a szelet a világ közvéleményének vitorláiból, hogy megmutassa jóakaratát a széles néptömegek előtt a békés megegyezésre. Ugyanakkor azonban az ellenőrzés bonyolult kérdéseinek felvetésével tetszés szerinti időre el akarja halasztani a tényleges atóm-leszerelést. A Szovjetunió vezette szocialista államok tábora, amikor látta, hogy közvetlen megegyezés az atomveszély kérdésében az imperializmussal nem lehetséges, belement a másik, hoszszadalmasabb és bizonytalanabb, a Nyugat által javasolt megoldáskeresésbe is azzal a céllal, hogy ne hagyjon kihasználatlanul a megegyezésre vezető még oly halvány lehetőséget sem. A genfi szakértői konferencia feladatköre határozott és korlátozott. Arra a kérdésre kell válaszolnia: meg lehet-e állapítani biztos módon az atomrobbantásokat és ha igen, milyen eszközökkel lehet gondoskodni az ellenőrzésről. A TUDOMÁNY ERRE A KÉRDÉSRE a genfi tanácskozásoktól függetlenül is már határozott választ adott. Több módszer áll a mai tudomány rendelkezésére az atomrobbanások pontos megállapítására. Az első és legközvetlenebb módszer az óriási erejű robbanások által kiváltott léglökés hullámának a megállapítása mikrobarométerek által. Ez a módszer igen nagy távolságban bekövetkezett atomrobbantásokat is jelez, viszont nem hatásos a föld színe alatt vagy pedig a föld fölött igen nagy magasságban, légritka térben bekövetkezett robbantások megállapítására. Ezzel szemben a második módszer, a szeizmografikus megfigyelés, amely lényegében azonos a földrengést jelző készülékekkel, éppen a föld színe alatt bekövetkezett atomrobbanások jelzésére alkalmas. Felmerülhet az a kérdés, meg lehet-e állapítani ilyen készülékekkel a földrengéssel egyidőben beálló atomrobbanást. A tudomány erre a kérdésre is igennel válaszol, több szeizmográf megfigyeléséből meg lehet állapítani, vajon földrengésről, vagy robbanásról vane szó. Végül a nagy magasságban, ritka légrétegben vagy a világűrben bskövetkezett atomrobbanásokat az elektromágneses sugárzás révén lehet megállapítani fotoelektromos cellák segítségével. Ez az igen érzékeny műszer még a levegőrétegben bekövetkezett robbantásokat is jelzi, amennyiben azok nincsenek túl nagy távolságra. Megemlíthetjük a legismertebb, de legkevésbbé fontos eljárást is, a rádióaktivitás mérésére szolgáló Geigerszámlálókat, vagy a legújabb magyar találmányú, rendkívül érzékeny rádióaktivitásmérőt. Ezzel az eljárással sikerült minden, a föld színe fölött bekövetkezett nagyobb atomrobbantást megállapítani. Az ún. „tiszta" atombombáról szóló amerikai híresztelések csak propagandacélokat szolgálnak, miután maga a hidrogénbomba nem vált ugyan ki rádióaktivitást, viszont a hidrogénbomba lényegét képező magegyesülési folyamat kiváltásához közönséges, tehát maghasadáson alapuló atomrobbantást kell előzetesen kiváltani, amely feltételnül rádióaktivitással jár. Az elmondottakból látható, hogy kellő jóakarattal — hangsúlyozzuk „jóakarattal" — meg lehet találni az atomrobbantások ellenőrzésének útját és módszereit. Ha az amerikai tudósoknak nincsen utasításuk a genfi tárgyalások homokba futtatására, úgy kétségtelen, hogy a tényleges tudo-' mány biztonságos alapot tud adni az emberiségnek az őt fenyegető jelenlegi legnagyobb veszély, az atomhalál megakadályozására. — cs —» (ÜJ SZÖ 10 * 1958. július 16.