Új Szó, 1958. július (11. évfolyam, 180-210.szám)

1958-07-10 / 189. szám, csütörtök

A CSKP KB küldöttsége részt vesz Németország Szocialista Egységpártjának V. kongresszusán Szerdán, július 9-én a délelőtti órákban Berlinbe utazott a CSKP KB küldöttsége, mely részt vesz Németország Szocialista Egységpártjának V. kongresszusán. A küldöttség vezetője Ötakar Šimúnek, a CSKP KB politikai irodájának tagja és tagjai Jozef Lenart, a CSKP KB tagja, az SZLKP KB titkára, Oldrich Pavlovský, a CSKP KB tagja, a CSKP libereci kerületi bizottságának vezető titkára. A küldöttségtől Vladimír Koucký, a CSKP KB titkára és Gusztáv Souček, a CSKP KB póttagja búcsúzták a ruzyni repülőtéren. •••II a —— A Szlovák Nemzeti Front Központi Bizottságának elnöksége a kongresszus utáni feladatokról tárgyalt A. Paulovičot kinevezték állami ellenőrzésügyi megbízottá (ČTK) - A Szlovák Nemzeti Front Központi Bizottságának elnöksége Bratislavában ülést tartott. Karol Bacílek, az SZNF Központi Bizottságának alelnöke, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára tájékoztatta az elnökséget azokról a feladatokról, melyek Csehszlovákia Kommunista Pártja történelmi jelentőségű XI. kongresszusa alapján hárulnak a Szlovák Nemzeti Front összes szerveire, szervezeteire. E feladatokról Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága e hó 4-én és 5-én tárgyalt. Ezekkel a feladatokkal az SZNF központi Bizottságának bővített elnöksége a legközelebbi napokban fog foglalkozni. Az SZNF Központi Bizottságának elnöksége az ülés befejező részében megtárgyalt egyes a Megbízottak Testületének összetételére vonatkozó módosításokat. * * * A Szlovák Nemzeti Tanács elnöksége a Szlovák Nemzeti Front Központi Bizottsága elnökségének és a Megbízottak Testülete elnökének javaslatára megbízottá nevezte ki Alexander Paulovičot, a žilinai Kerületi Nemzeti Bizottság eddigi elnökét és az Állami Ellenőrzésügyi Megbízotti Hivatal vezetésével bízta meg. Az új megbízott július 8-án a délutáni órákban letette az alkotmányban előírt esküt Ľudovít Benada, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke kezébe. Az ünnepélyes eskütételen jelen volt Pavol Majling, a Megbízottak Testületének első alelnöke, a Szlovák Nemzeti Tanács elnökségének tagjai, és Jozef Ilčík, az SZNT irodájának vezetője. A lakosság támogatja a HNI munkáiéi AZ UTÓBBI években komoly fejlődésnek indult Szepsi éppen úgy, mint az ország több más községe. Nagy eredmények születtek a kultúra, a lakásépítés és az üzleti hálózat fejlesztése terén. Az új tizenegyéves középiskola 15 tanteremmel már készen áll. Az iskolaév kezdetén új iskolában kezdik meg a tanulást a dolgozók gyermekei. Átadták rendeltetésének a járási egészségügyi intézetet is. A múltban csak kétszer hetenként volt mozielőadás, ma már minden nap látogathatják a szepsiek a mozit. Régen ünnepszámba mont egy-egy kultúrelőadás, ma már a helyi kultúregyesületen kívül gyakran felkeresik Szepsit a komáromi színház és az ország többi neves kultúregyesülete) is. Üj utca és lakónegyed is épül Szepsiben, ahol vízvezeték és kanalizációs munkálatokra közel másfélmillió koronás beruházást eszközölnek. Ez év végéig 48 új lakásegységet adnak át, ezenkívül harminchatan építenek családi házat. A közeljövőben hat új utcával bővül a járási székhely. TÁRSADALMI MUNKÁVAL a legfontosabb úton, a Sztálin utcán 1400 méteren aszfaltos járdát építettek. Az utcák javításánál 500 köbméter homokot használtak fel. így épül az új sportstadion, ahol tornaterem, úszómedence, és a sport fejlesztésére szükséges többi eszközök is biztosítva lesznek. A lakosság támogatja a HNB munkáját, mivel tudja, hogy minden tevékenységét a köz érdekében fejti ki. Jó munkát végez például a polgári ügyekkel törődő bizottság is, mely látogatásokat szervez olyan családoknál, ahol betegek vannak és nincs biztosítva ezek gondozása. Jó szóval sokszor elsimítják a nézeteltéréseket még a családokon belül is. Nem feledkeznek meg az idősebb polgárokról sem. Kezdeményezésükre nemrég a HNB 92. születésnapja alkalmából meghívta az esketési terembe özvegy Pergel Rozáliát. A HNB elnöke virággal és más értékes tárggyal ajándékoz^ meg ezt az első világháborúból özvegyen maradt anyát, aki hét gyermeket nevelt fel. A HNB ugyanígy rendezte meg Zsolner András aranylakodalmát. Születések esetén házhoz járnak kifejezni jókívánságaikat. A LAKOSSÁG szívesen kapcsolódik bele a nemzeti bizottság munkájába, méltányolja azt a nag.v fejlődést, amit a párt mutatta úton a nemzeti bizottság vezetésével Szepsi is elért. Mózes Sándor l\ proletár nemzetköziség jegyében Interhelpo egyik tanítója mesél A fék már lehullatták leveleiket, zimankós ősz volt. A reggeli sétán feltűrted vékony, elnyűtt felöltőd gallérját, mert a fagy alaposan beléd csípett. A ködben nehezen vetted ki az emberek arcvonásait, csak körvonalait láttad. Időnként a menet az őr „Állj!" parancsszavára megtorpant, a rabruhába öltözött elítélt fogoly égő lámpást, vagy izzó fadarabot hordott körül, hogy a dohányzók meggyújthassák cigarettájukat. Ilyenkor feltekinthettél és a felvillanó fénynél jobban szemügyre vehetted az „újakat", a „kintről" jövőket. Talán ismerősöket látsz, vagy hírt tudsz meg, mi történik a mozgalomban. Sokszor egy újonnan felbukkanó ismerős arc baljóslatúén jelezte, hogy eddig érintetlen csoportok is „lebuktak". A sarokban észrevettem egy jellegzetes tar koponyát. Mégsem csalódtam! Hisz ez „Cyril", ahogyan illegális nevén ismertük, avagy Janko Osoha. Egy őrizetlen pillanatban felmásztam magánzárkám ablakára s megláttam, hogyan járkált összeláncolt kezeivel gyors iramban egyedül az udvaron. Az ajtóban vigyázott rá a fogházőr. Nagyon féltek tőle és sokáig izolálták a külvilágtól. Ö volt kezdettől fogva az illegális Szlovákia Kommunista Pártja titkára és szervezője, addig, míg külföldről meg nem érkeztek pártunk vezető elvtársai, hogy a Szovjetunióban levő pártvezetőség utasításai alapján irányítsák a párt munkáját. A Központi Bizottság letartóztatása után is részt vett a szervezésben. Még több, mint egy fél évig kutatták Cyril hollétét — tűvé tették érte egész Szlovákia területét. Végül egy provokátor segítségével tőrbe csalták. Később meséltek róla részleteket, mint hozták lepedőben a fasiszta állambiztonsági központ hírhedt nyomozói kihallgatása után agyba-főbe verve. A rendőrségi fogház kulcsárát — akit az elvtársak küldtek hozzá — beavatta a nagy titokba: meg kell menteni a párt levéltárát, s a fontos okmányokat. Ketten vállalkoztak rá, de mire kiértek az elhagyatott bratisíavai szőlőkertbe, a helyet már feldúlva találták, a dokumentumokat az UŠB titkosrendőrei már megtalálták. Amikor Osoha az UŠB kezébe jutott, a véreskezű detektívek magas jutalmat kaptak, patakokban folyt a pezsgő. Mindezt Šaňo Mach. a belügyminisztérium pénztárából, a nyomorgatott népből kisajtolt adókból fizette. Az udvaron tekinteteink találkoztak, mindezt megértettük belőle. Éjjel már eljutott hozzánk az üzenete. Grúz táncosok vendégszereplése J úlius 15-én Bratislava, utána Piešťany és Kassa közönsége gyönyörködhet majd a grúz nemzeti táncok állami együttesének elkápráztató, szívet-lelket felpezsdítő művészetében. Prágai sikeres szereplésük alkalmával módomban volt az együttes művészi vezetőivel: Nino Ramisvili és lliko Szuhisvili népművészekkel elbeszélgetni. Az együttes öthetes olaszországi útja után jött Csehszlovákiába. Az előzetes figyelmeztetés, hogy Olaszországban csak az énekművészet érhet el frenetikus sikert, nem bizonyult valónak. Milánóban, a Szkala Opera városában, Torinóban, Génüában, Rómában úgy ünnepeltéi őket, hogy naponta kétszer kellett féllépniök. Egyébként szerepeltek már Franciaországban is és jövőre teljesen új műsorral Angliában és az Bratisíavai sebészek nagy sikere Dr. šiška akadémikus és kollektívája július 8-án sikeres műtétet hajtott végre Iván Zelenay nyolcéves beteg kisfiú szívén. A műtétet a Bratisíavai II. Sebészeti Klinikán végezték. Ezt, a maga nemében Szlovákiában első ilyen műtétet műszív és műtüdő segítségével hajtották végre. A müszívet Bolf mérnök vezetésével a Szlovák Tudományos Akadémia mérőeszközök készítésével foglalkozó laboratóriuma szerkesztette! • Július 7-én Uherský Brodból elutazott az Olšava néprajzi együttes, hogy Franciaországban, Nizzáben a nemzetközi népművészeti fesztiválon bemutassa népművészetünk sajátosságait. & Sztojan Oaszkalov bolgár író tanulmánykört'fton van köztársaságunkban Anyagot gyűjt lazánkról szóló, most készüli könyv""';'. # Pénteken ismét megkezdődik a hagyományos Spišská Nová Ves-i nagyvásár. melyen nemcsak a közszükségleti szövetkezetek, helyi gazdálkodási vállalatok, EFSZ-ek vesznek részt, de a krakkói és miskolci termelőszövetkezetek is. A vásáron több mint 200 sátrat állítanak fel. Nem hiányzik majd a tombola, az esztrádműsor, a lövölde és a cirkusz sem. Rudolf Stýbar, Kassa. 9 Dr. Ramon Valdes Öosta, az uruguayi kiviteli- és behozatali hivatal elnöke rövid látogatás céljából július 8-án Moszkvából Prágába érkezett, hogy megtárgyalja a Csehszlovák Köztársaság és Uruguay közötti kereskedelmi kapcsolatok kibővítésének lehetőségeit. # A Román Népköztársaság Akadémiája elnökségének küldöttsége, mely 14 napig tartózkodott hazánkban, július 9-én Prágából Bukarestbe utazott. A román tudósok itt-tartózkodásuk alatt számos csehországi és szlovákiai tudományos munkahelyet, valamint főiskolai kutatóintézeteket látogattak meg. # A Gutenberg-biblia egyik példányának biztosításánál a szakemberek a biblia értékét 85 ezer koronára becsülték. Eddig mindössze 46 példányszámot ismernek. Egyesült Államokban mutatkoznak be. 1VI agyon fárasztó művészi hivatás •f* az együttes tagjának lenni. Otthoni tartózkodásuk idején sem lépnek fel kizárólag állandó székhelyükön, Tbilisziben, hanem rendszeresen látogatják a nagyobb szovjet városokat és Grúzia valamennyi számottevő helyiségét. Célkitűzésük a tánc és zene segítségével bemutatni és népszerűsíteni a grúz nép legsajátságosabb régi táncait, szokásait. Persze, nemcsák a régit örökítik meg folklóri valóságában, hcmem tökéletesítik a koreográfiát és tartalommal, mondanivalóval töltik meg a formát. A népi, nemzeti kultúra követei, de hivatásos művészek, a legegyszerűbb táncot is e-gészen az akrobatikus virtuozitásig fokozzák. Ördöngös gyorsaságuk elkápráztat, mozdulataik, különösen a férfiak spicctáncai feledhetetlenek. Az 55-tagú együttes 1945-ben népi táncosokból, alakult és ma is j különféle fesztiválokon feltűnt fiatal népi táncosokból, munkásokból, kolhoztagokból, diákokból egészítik ki. Érdemes megjegyezni, hogy az együttes tagjai közül többen magánúton főiskolai tanulmányokat folytatnak. Sokan bizonyára csodálkoznak, ha megírjuk, hogy technikát, geológiát, jogot tanulnak. A táncosok mellett kimagasló sze** rep jut a grúz népi hangszereken, a „szalamurin", a „dolin" játszó zenészeknek, akik ősi szokás szerint közbe-közbe maguk is táncolnak. Es hogy táncolnak! Művészetükkel, tündöklő öltönyeikkel elhozták közibénk a verőfényes Grúzia azúrkék égboltozatát, jegenyesudár, fekete hajú fiatalságának temperamentumát, népünk iránti igaz szeretetét, ahogy erről szülőföldjükön éppen a napokban vendégeskedő Novotný elvtársunk és kísérete személyesen meggyőződhetett. Reméljük, hogy a prágai sikeres bemutatkozás után grúz barátaink Szlovákiában is tomboló elismerésben részesülnek. Jó Sándor Egy hosszan tartó repülőtámadásnál tévedésből vagy szándékosan alacsonyabban fekvő cellánkba közénk zárták. Beszélgetés közben szóba jött az ő Szovjetunióban való tartózkodása. 1925-ben ment ki az Interhelpo nevű csehszlovák szövetkezet első csoportjával Kirgíziába. Meggyőzően tudott mesélni az ottani életről, a szövetkezeti tagok hősies munkájáról, még érdekfeszítőbben Fučík és Jilemnický írták meg visszaemlékezéseiket. Tudjuk, Július Fučík meglátogatta az Interhelpot, Jilemnický pedig egy ideig ott is élt. Kirgízia nem felejt Néhány évvel ezelőtt 1935-ben megjelent, orosz nyelvű könyvecske jutott kezembe. A Kirgízia fővárosában alakult INTERHELPO csehszlovák ipari termelőszövetkezet 10 éves történetét és fejlődését írta meg benne Számuel-Szabó János elvtárs. Ebben az időben járt ott Július Fučík, mint a csehszlovák munkásküldöttség vezetője. Otjáról ezt írta: „Az Interhelpőban, melyben 13 nemzet van képviselve, nem találkoztam soviniszta vagy helyi nacionalista hangulattal. Itt a csehszlovák munkások kifejlesztették a jövő szocialista Csehszlovákia prototípusát". Bizony ez a kis társadalmi képződmény, amikor 1925 márciusában az első 371 személyből álló csoport különvonattal elhagyta Szlovákiát és hosszú, egyhónapos útja után eljutott Kirgíziába, az akkori Pispekbe (most Frunze), tulajdonképpen a szocialista társiflás formáját tekintve kommuna volt. A csehszlovák munkások és családjaik, akik itthagyták a kapitalista kizsákmányolást és önként, saját elhatározásukból mentek 'közel Kína határához, a hóval fedett hatalmas Tan-San tövében elterülő kietlen füves sivatagba, voltak az első úttörők. Ők rakták le Kirgíziában az ipar alapját. A Kirgiz Szocialista Szovjet Köztársaság kormánya és a párt Központi Bizottsága helyesen értékelte az Interhelpo csehszlovák ipari termelőszövetkezet alkotó tevékenységét, valamint politikai s gazdasági jelentőségét. A gazdaságilag és technikailag visszamaradt Kirgíziában óriási segítséget jelentett e kis, lelkes úttörőcsoport kezdeményezése, melyhez abban az évben, majd 1932ben újabb csoportok jöttek ki Csehszlovákiából, összesen öt csoport, 1081 személy érkezett a 7000 kilométerre fekvő Kirgíziába. A szövetkezeti vagyon, a berendezés és a személyek elszállításához száz vasúti kocsira volt szükség. Ugyanis a tagok bőrgyári, famegmunkáló és textilgépeket stb. vittek ki magukkal. Rövid idő múlva bőrgyár, vasöntöde, asztalosműhely, malom, valamint Kirgízia legelső posztógyára épült fel Frunzéban. 1938-ig ódáin fejlesztették az Interhelpo üzemeii hogy azok már túlnőtték a szövetkezeti társulás kereteit. A szövetkezet vezetősége azzal a kéréssel fordult a kormányhoz, hogy az Interhelpót államosítsák. Az elmúlt idő alatt a város is gyönyörűen fejlődött. A kietlen sztyepp helyére a csehszlovák tagok kezdeményezésére — akik közül sok volt a kertész — gyönyörű gyümölcsös kerteket, ligeteket, parkokat, valamint utcanegyedeket varázsoltak. A második világháború idején pedig, amikor átmenetileg és tervszerűen kiürítették Ukrajna gyáriparát, Frunzéba telepítették a gyárüzemek egy részét, a legszükségesebb szakmunkásokkal együtt. Ez előnyös volt, hiszen a gyárépületek, az energetikai .alap és a munkaerőtartalékok ott rendelkezésre állottak, úgy, hogy távol a frontoktól nyugodtan termelhettek. Ismerkedés néhány szereplővel A véletlen folytán ismerkedtem meg Bratislavában, lakásunk tőszomszédságában olyan családokkal, amelyek átélték az Interhelpo első hősi korszakát, nehézségeit és sikereit. Vannak köztük öregek, javakorukban levő aktív dolgozók, de fiatalok is, akik már az új hazában születtek. Számuel-Szabó János elvtárs feleségével látogatóban időzött hazánkban. Érsekújvárból indult annak idején az Interhelpóval a nagy útra. Szorgalma és jó szervezőképessége folytán hosszú ideig az Interhelpo szövetkezet elnöke, majd mint a Kirgiz Szocialista Szovjet Köztársaság ipari szövetkezetei szövetségének elnöke, a gazdaság irányításában is magas funkciót töltött be. Gazdag tapasztalatokkal tért vissza Magyarországra, ahol ismereteit vezető állásban a helyiipar szolgálatába állította. Jelenleg már nyugdíjban van. Nemrégen jelent meg nálunk szlovák nyelven az Interhelpo történetéről kiadott: .,A proletár nemzetköziség jegyében" című könyve, melyet most készülnek kiadni magyar nyelven is. uán LiiOäk Az első áttelepülők közé tartozott Antonín Kováčik asztalos, aki 8 évig volt a szövetkezet elnöke. Még élete delén halt meg Frunzében. özvegye, aki itt él közöttünk, csak szeretettel tud visszaemlékezni a Kirgíziában eltöltött időre, arra a testvéri, baráti légkörre, amely ott a sok nemzetiség között uralkodott. Fia, ifj. Anton Kováčik a háború alatt önként jelentkezett a hadseregbe és hazánk felszabadításáért való harcban máiSzlovákia területén Paludzkánál (L. Mikuláš mellett) elesett. Fiatalabb fia Prágában tanul a főiskolán, két láPia is ,t*„ ej lazánkban. Második férje, Ján Liščák 1926ban a második csoporttal hagyta jel hazánkat. Mint lakatos a Rybárpolei Textilgyárfcan ismerkedett rneg a textilgépek 'használatával és javításával. Hét é vi g volt a posztógyár vezetője. Huszonnyolcéves működése alatt több száz szakembert képezett ki. Érdemeiért a szovjet kormány ismételten „Dicsérő elismeréssel" és más kitüntetésekkel tüntette ki. A 69 éves Liščák elvtárs szívesen emlékezik vissza második hazájára. Meséli, hogy a központi szovjet Itoŕmány is mennyire értékelte az interhelpo ténykedését. 1930-ban maga Mikojan elvtárs látogatott el hozzájuk. Amikor panaszkodtak neki, hogy a posztógyárnak kevés a nyersanyaga, a gyapjú, segített a szövetkezet helyzetén. Magyarics János Sárosfa községből került 1914-ben Bratislavába, ahol villamos-kocsivezető lett. 1916ban orosz hadifogságba került. Megszerette a szovjet népet, belépett a Vörös Hadseregbe, s csak 1920-ban jött haza. 1932-ben ment ki újra 32 családdal Frunzéba. Ott már kész lakások vártak rájuk. Ő az asztalosműhelybe került és idővel sztahanovista lett belőle. Büszkén mutogatja a sok „Pocsetnaja gramota", kirgizül" Ardek gramotasz" felírású dicsérő oklevelet. Most 63 éves, nemrégen ment nyugdíjba. Magyarics elvtárs 49 éves korában önként jelentkezett a szovjet hadseregbe és azzal égési Bratislaváig jutott. A háború végén visszament Kirgíziába és csak 1953-ban jött ide újból családjával. A Magyarics-házaspár • Felesége, Magyarics Matild, tardoskeddi születésű. Jelenleg a „Ryba" nemzeti vállalatnál dolgozik. Ő volt az Interhelpo üzemi konyhájának a főszakácsnője. Nem csekélység 1000 embernek főzni, különösen amikor a különféle nemzetek hozzátartozóinak különféle ízlésük és szokásaik voltak. Sokat nevetgéltünk, amikor elmesélte élményeit, melyekben Frunzéban volt része. Magyarics elvtársnőt a Nagy Honvédő Háborúban a Munkaérdemrenddel tüntették ki. Hű olvasója volt a Szovjetunióban megjelent „Sarló és kalapács", valamint „Uj március" folyóiratoknak; most is szorgalmasan olvassa lapunkat. Nem mulaszthatjuk el megemlékezni arról, hogy a második világháború alatt az Interhelpo tagjai közül 50-en vonultak be a hadseregbe, közülük több lány is. Tizenhármán közülük hősi halált haltak. A többiek is mind egyszerű, szerény munkásemberek, akiket a szovjet haza, a proletár nemzetköziség szelleme formált át. ök az Interhelpo keretében s a 13 nemzetiségen belül a gyakorlatban is gyönyörű példákkal bizonyították, hogy a szocializmus lelkes építői voltak. Ahogy a puszta sztyeppén virágzó város épült fel, úgy ezek az úttörők szocializmust és kommunizmust építő igazi kommunistákká fejlődtek. Viszszatérve szülőhazájukba, ők és gyermekeik, tapasztalataikat és minden igyekezetüket, Csehszlovákia szocialista építésének szolgálatába állították. Számuel-Szabó János könyve, az Interhelpo hősi küzdelmeivel és fejlődésével foglalkozik. Érdekes olvasmány és különösen az egységes földművesszövetkezetek tagságának nagyon ajánlható, akik sokat tanulhatnak belőle. Olvasóközönségünk azért várja a magyar kiadást. Grek Imre ÜJ SZÓ 2 * 1958 július Í0.