Új Szó, 1958. július (11. évfolyam, 180-210.szám)

1958-07-06 / 185. szám, vasárnap

jh Pénteken és szombaton az* ifjúsági aJkotóverseny központi fordu- M Jl" lója a végéhez közeledett. Nagyjelentőségű esztrádműsorra került sor Sj w, a Vár szabadtéri színpadán, melyet a testnevelési ünnepségek résztj f vevőinek tiszteletére rendeztek. Az esztrádműsoron jelen voltak: flj • í Jozef Való, az SZLKP KB irodájának tagja, Milan Rázus, a SZLKP })• KB irodájának póttagja, Ján Štencl, a Megbízottak Testületének alW elnöke és politikai, kulturális életünk további képviselői. A Kultúra M és Pihenés Parkjában nagyméretű ifjúsági mulatság zárta be a kul}' turális rendezvények sorozatát. ij' Ma hatalmas manifesztációval fejeződik be az ifjúság dunai találja kozója. Fiataljaink zárt sorokban kifejezésre juttatják elszánt békeSí harcukat. A boldogság, szépség és erő seregszemléje befejeződik s fiataljaink visszatérnek munkahelyeikre, hogy minden erejüket latbavessék a pártunk XI. kongresszusa által kitűzött feladatok teljesítése j érdekében. Minden erejüket, tudásukat a szocializmus építése befejezésének szolqálatába állítják. Ez fiataljaink legnagyobb feladata. SL - &- , t vaJS = Az ökonómus -A brnói „Jánošík" együttes bratisHvai fellépésével feledhetetlen percejcet szerzett a találkozó résztvevőinek. Az együttes tagjai táncukkal népvínk évszázados szabadságért folyó harcát szimbolizálják. O is fiatal Az emberek valahogy nehezen törődnek bele a megváltoztathatatlanba, az idő megállíthatatlanságába. Hiszen olyan rövid az ember élete! Például én is csak akkor vettem észre, hogy öregszem, mikor nemrég az unokám, ahogy játszom vele, azt kérdezte: „Nagyapó, a te fejed tetején miért olyan ritka a haj?" Aztán megnéztem magam a tükörben, elgondolkoztam, körülbelül milyen is voltam harminc évvel ezelőtt. Chovanec Miroslavnak, a rybárpolei Liptov Ifjúsági Népi Együttes tagjánsk a szavai ezek. így válaszolt a kíváncsiskodóknak ,mert hiszen egy kicsit furcsa is: az ifjúsági találkozón deresedő fejű emberekkel is találkozunk, akik versenyt énekelnek, táncéinak a fiatalokkal. Gondolkoztam, ugyan mi késztethette ezeket az embereket arra, hogy s?aoad idejüket iskoláslányok, tanoncok. falusi fiatalok között töltsék. A velük töltött óra után most már tudom, mi hozta őt, meg többi kortársát Bratislavába. Mert a „Liptov" együttesben rajta kívül több az élete dele i'elé közeledő férfi is van. — A szlovák népben, tudja, benne vi>n a dal, a tánc, a szép szeretete. Valamikor régen, mikor akkorára cscrerDsdtem, hogy lakatosinasnak mehettem, naponta kétszer volt időm dalolni: reggel, mikor hét kilométert gyalogoltam a munkába, meg este, mikor hazamentem. Es most, öreg fejjel, mikor láttam, hogy a gyár fiatalsága megalakította az együttest, megkérdrztem tőlük, nem vennének-e be engem is. Némelyik talán nevetett is rajtam, biztosan azt gondolta: mit akflr ez a vén csont közöttünk? Nagyin jól tudom, miért mentem közéjük. Kárpótolni akartam azt, amit fiatal koromban elszalasztottam, amirő? akkor nem is álmodhattam. — Nézze, — mutat a fiataloknak egy a dunaparton távozó csoportjára, — ezek is tanoncok, olyanok, mint /ér voltam valamikor régen, de azért mégis mások ők. .Hej, de nagyot kellett változnia a világ folyásának, hogy ilyen fiatalokat láthasson az ember! K. Tóth Mihály A

Mladá Boleslav-i járási CSISZ-énekkara az Ifjú Dal nevet viseli. Már egy hete tartózkodnak Bratislavában az együttes tagjai, mindennap fellépnek egy-egy rendezvényen. Fáradtak is már. Délután lepihennek egy kicsit — akkor zavarom meg őket. Nem veszik zokon, szívesen beszélnek együttesükről, munkájukról. A Szovjet Hadsereg utcai 11 éves iskola egyik tábori ágyakkal berendezett tantermében ülünk. Itt van Povolný Stanislav, a mezőgazdasági gépipari iskola tanulója, a karosszéria-gyártás titkait tanuló Karel Záveta, Miroslav Urban, aki a Mladá Boleslav-i Škoda-autógyár számára új termelőrészlegek építésén dolgozik, Jirí Zita, a fejlesztési osztály esztergályosa és az énnekkar egyik leány-tagja, a fiatalka Jirina Nováková, aki egyébként az autógyár gépszámozójában dolgozik. Mi"i-V;qvik''ikről külön kellene írni, hiszen amikor Autógyári fiatalok visszagondolok beszélgetésünkre, mindnyájuk sorsa igen fontosnak tűnik előttem és úgy gondolom, fontos lenne mindenkivel megismertetni ezeket a lelkes fiatalokat, mert aki megismeri, meg is szereti őket. Azért is jöttek — ismerkedni, még jobban megkedvelni egymást. Azoknak, akik csak fellépésükről, dalaikról ismerik őket, egy másik oldalról szeretném bemutatni ezeket a fiatal autógyáriakat. Karel Záveta. Kettes előmenetelével nincs nagyon megelégedve. Ő is tudja, hogy olyan híres autógyár karoszszériáit tervezni, gyártani bizony szakképzett embereknek kell. Jirí Zita, az esztergályos büszke arra, hogy az új 1100-as Škoda versenykocsi a Mladá Boleslav-i versenyen minden konkorrurencia nélkül fölényesen győzött. Hogyisne lenne büszke, az ő munkája iü benne van ebben a kocsiban. És micsoda egy kocsi ez! Máris magyarázza: ezerszázas, de ezerötszázasokkal is versenyzett. Úgy ,,ül" a kanyarban, hogy az versenyautónál is ritka. Csak most készült el, de ha — reméljük rövidesen — nemzetközi erőpróbán mutathatja meg, mit „tud", akkor a Škoda teljesen verhetetlen lesz a nemzetközi versenyben. Ezerszázas létére a gép a próbán 210 kilométert futott óránként, ami sokkal nagyobb köbtartalmú gépeknél is ritka. Ez a kocsi ... .. . Szóval van mivel dicsekedni. Ha visszaemlékezünk az Ifjú Dal-együttes magas, szemüveges, gitárt pengető tagjára, akkor gondoljunk arra, hogy ő eszeraálvozta ennek a versenykocsinak egyik motor-alkatrészét. — A bratislavai panelházakat szeretném megnézni, azt mondják, kitűnő módszerrel épülnek — mondja Miroslav Urban, a Prűmstav vállalat kőművese. 18 és fél éves, vöröses szőke haját simítja és szintén belekezd a magyarázatba. Nem, ne higgyék, hogý a kőművesmunkáról folytatja. Dehogy, ó is — mint úgy látszik minden Mla- dé Boleslav-i — a Spartakoknál lyukad ki. 150 Spartakot akarunk gyártani naponta. Ehhez új nikkelező, öntöde és még másfajta épületek kellenek. Ezek építésén dolgozik ő. Igaza van. Ez is autógyártás, Autógyári fiatalok ... Egy valami hiányzik csak még nekik, s ezt — mivel nekünk e rövidke cikkben nem sikerülhetett — B. Trefil zeneszerző, az együttes művészeti vezetője címére mondjuk: egy dal az autógyári fiatalokról. Megérdemelnék, hogy írjon számukra egyet. Vilcsek Géza, BRATISLAVÄBAN a Dana utcai pedagógiai gimnázium fizikai szertárában pénteken találkoztam vele. ökonóm, vagyis közgazdász. Igaz is, most végezte el Prágában a közgazdasági egyetemet. Hogy került Bratislavába? Ő is eljött a dunai ifjúsági találkozóra a Prágai Közgazdasági Egyetem 45 tagú tánc- és dalegyüttesével. Szemtől-szembe ülünk az említett iskola fizikai szertárában. A szertárban most nem ingákat, elektromágneseket találtam, hanem táncoló, daloló, nevető fiatalokat. A Prágai Közgazdasági Egyetem tánc-és dalegyüttesét, amelynek Leoš Ferenc is tagja. Ahogyan ő is mondja, ez az utolsó fellépése az együttes keretén belül, mert elvégezte tanulmányait és kilép az életbe. Az együttes éppen pihenőt tart, i^eos Ferenc együttesükről beszél: r J Jártunk már Olaszországban, Franciaországban. Sikereink voltak itt is, ott is. De különösen a szicíliai szereplésünkre gondolunk sokat. Az ottani fiatalok is szeretnének úgy élni. mint mi. Ezt ők maguk mondták. Franciaországi szereplésünkről is szép emlékeink vannak. Találkoztunk ott magyar együttesekkel is Debrecenből voltak. Nagyon jó barátok lettünk ... AMlG LEOŠ FERENC az emlékeinek tárában keresgél, a táncosok közül valaki kiválik és hozzálép. Egy leány volt. Egy fiatal szép leány. — A feleségem — mutatja be a fiatal ökonómus. Két éve vagyunk házasok. A mi esküvőnk volt az első az együttes keretén belül. A fiatal asszonyka arcán halvány mosoly fut végig, amikor az együttes mostani szereplése iránt érdeklődöm. — Ma a Nová scénában lépünk fel először a dunai ifjúsági találkozó keretén belül, régi cseh táncokkal és dalokkal. Bemutatunk egy régi szláv esküvőt is. — Csak most nem mi leszünk a vőlegény és menyasszony — mosolyodik el a férj. — Emlékszel még ... ? Csak két évvel ezelőtt történt... ! MlfilNKA, a fiatalasszony még emlékszik. Hogyne emlékezne, amikor az együttes tagjai egészen a városházáig kísérték őket. Amikor a régi cseh népi szokások szerint betanult lakodalmat nemcsak a színpadon, de a valóságban is eljátszották. Mirinka volt a menyaszony, Leoš a vőlegény. Az együttes tagjai pedig a násznép. Most, hog\r megemlítjük a fiatalsag szép emlékeit meghatódva néznek egymásra. — Szép a mai fiatalok élet

r — Szép! — Nagyon szép! — Apáink vére folyt érte. — De a helyükbe lépünk! Nemcsak dalolni, táncolni tadunk, hanem dolgozni is! — Igazad van Leoš. Te már az életbe lépsz. Az iskola ódon fizikai szertárában elül a zaj. Az együttes tagjai némán állják körül Leošt, aki most lép fel utoljára velük. A PÁRTNAK, a szabadságnak köszönhetik a mát. — Hálások lesznek i.ijndenért. Te is, Miŕinka, igaz? A fiatalasszony néma bólintása minden szónál többet mond. Ez a bólintás ígéret... Több mint ígéret: Tornaiján a tizenegyéves iskolában jól működő népművészeti együttest alakított az iskolai CSISZ-szervezet. Az együttes tagjai nagy sikert arattak Gömcri lakodalmasukkal, fellépésüket a közönség hosszan tartó tapssal jutalmazta. Hr p t O S Z O R U A legegyszerűbb virágokból fü** z ött koszorú is megragadja az embert, tarka, élénk színei a legmélyebb emberi érzést váltják és fejezik ki. Mégis úgy érzem, van a virágkoszorúnál szebb: az, amelyet pénteken este láttam a Kultúra és Pihenés Parkjának csarnokában. Pirospozsgás, csupa élet fiúk és lányok fonták önmagukból. Talán a Kassa vidéki fiúké volt az ötlet, talán az Ostí nad Labem-i énekkar lányainak jutott az eszébe, nem tudom. Csak összefogózkodtak, váltakozva fiúk és lányok, s dalolva elkezdtek körbe forogni. Egy fiú a kör közepére állt, zsebkendő lobogott a kezében. Amikor a versszak végére értek, a középen álló ifjú leterítette a zsebkendőt, erre térdelt rá ö és a vele szemben álló lány (a lány mindig fiút, a fiú mindig lányt „kért meg"), s összecsókolództak. Ezt persze a többiek kacagása és megjegyzései kísérték. Utána ,,a kiválasztott" fiatal állt eskü. Eskü a pártnak, a mának, hogy a körbe s tovább folyt a játék. Egyre amit a néptől kaptak, azt most a gyakorlati életben a népnek hálálják meg. Szarka István többen csatlakoztak az ifjak élő koszorújához, amelyben már szinte csaknem az ország minden részéből tündöklött egy-egy fiú- vagy leányvirág. DCechm omdkjek. Az ifjúság dunai találkozójára megérkezett a szovjet hadSereg és haditengerészet együttese. (V kedves vendégedet a főpályaudvaron több száz fiatal lelkesen fogadta. Az ünnepélyes fogadtatás után az Üstí nad Labem-i énekegyüttes a vendégek tiszteletére több dalt énekelt. A szovjet tgyüttes sem maradt adós, s elénekelte a Leningrád című dalt. Ezt követően a vendégek barátságosan elbeszélgettek a fiatalokkal. Tegnap a délelőtti órákban a szovjet vendégek ellátogattak a Slavínra, ahol megkoszorúzták a hazánk felszabadításáért elesett szovjet katonák sírjait. (ks) C közben kialakult egy másik ^ koszorú is, azokból, akik körülállva nézték ezt a kedves népi játékot. Voltak köztük idősebbek, fiatalok, Tátra környékiek és prágaiak. De a mosoly közös volt arcukon, eggyé tette őket. S hozzájuk hasonlított mosolyával az ifjúság dunai találkozójának ceyloni vendége is, Tissa Vitarana, a kolombói egyetem orvostanhallgatója. Az ő hazája is ilyen gazdag népi szokásokban, táncokban, sőt ehhez hasonló játék is van náluk — Kan diennek nevezik. Az állam azonban nem sokat törődik

N vele, s a fiataloknak sem ad alkalmat arra, hogy a népművészetet műveljék s országos rendezvényeken találkozzanak s megismerkedhessenek egymással. De ez nem szomorítja el s az ifjúsági mozgalom/^aktiv résztvevője szólal viétf"" benne. 1 — Lesz majd egyszer nálunk is — montijtf, és megcsillan hófehér fó'^t'

{i sora. A koszorút övező embergyűrűben megpillantottam két vöröskeresztes lányt, Marhut Gizellát és Rehovics Máriát. Ők is fiatalok és szívesen táncolnának, szórakoznának, de most szolgálatot kell teljesíteniök. Ha kell is figyelni jobbra-balra, azért szívben a többi fiatallal mulatoznak. rJ alán nem is illó, de „lehallgattam" két fiú, két látiy beszélgetését. Mind a négyen az Agroprojekt dolgozói. A lányok Brnóban, a fiúk Rraiislavában. Á bratislavaiak elengedhetetlen kötelességüknek érezték, hogy vendégül fogadják a brnói testvérüzem fiataljait. Amint a külső koszorúkon álltak, arról beszélgettek, mi is a különbség a szlovák és a cseh nyelv között. A lányoknak szokatlan volt a szlovák kettős magánhangzók kiejtése. A fiúknak viszont sehogysem ment a cseh „ŕ". Végül az egyik lány, hogy eloszlassa vendéglátói zavartságát, megszólalt: — Sebaj, hiszen úgyis megértjük egymást. Erre mind a négyen összenéztek s csaknem egyszerre mondták: — Gyerünk mi is be a koszorúba. S az élő koszorú barátságot jelképezve forgott, forgott... Petrik József A dunai találkozó első napjaiban gyermekkacajtól volt hangos a város. Hazánk minden kerületének gyermekei ezrével keresték fel Bratislavát, hogy hosszú időkre Szóló élményekkel meggazdagodva térjenek haza. Képünk a zacharovcei pioníregyüttes tagjait ábrázolja tánc közben. ÜJ SZÓ 5 * 1958. július 20, Boldogság, szépség és erő seregszemléje