Új Szó, 1958. július (11. évfolyam, 180-210.szám)

1958-07-06 / 185. szám, vasárnap

Karol Bacííek elvtársnak, az SZLKPII eisi titkárának beszámolója (Folytatás az 1. oldalról) ban a népgazdaság nyersanyag- és kulcságazatai javára. Feketefémkohászatunk további fej­lesztésében döntő része lesz az üj kelet-szlovákiai metallurgiai kombinát­nak, amely megközelítőleg 3 és fél­millió tonna acélt fog termelni évente. Az egyik oika annak, hogy ezt a hatal­más kombinátot Kelet-Szlovákiában szándékszunk felépíteni az, hogy a munkaerők bőségén kívül megrövidül a Szovjetunióból behozott vasérc szál­lítása azáltal, hogy a behozott érc egy részét a Kelet-Szlovákiai Vas­művek használják és dolgozzák fe! Azokat a vasúti kocsikat, amelyek ma a kohászati vidékekről (Ostrava vidé­kéről) Kelet-Szlovákiába üresen men­nek. a jövőben szénnel rakják meg a Kelet-Szlovákiai Vasművek számára és e vasúti kocsik viszafelé előkészített és osztályozott vasércet szállítanak majd. Ennek az üzemnek jelentőségét megsokszorozza a széles szalagú hen­germű. Ezen üzem felépítésén kívül megvalósul a podbrezovai üzem újjá­építése, amelynek termelése lényege­sen bővül és nemes acéifajták terme­lésére irányul. Az egész kapacitás számos kohászati melléktermelési üzemmel bővül, mint az öntött csa­tornázási csővezetékek termelésére szolgáló új üzem, a Stará Lubovňa-i csavargyár, a drót- és az acélsodrony üzem, hideghengermű stb. A metallurgiai iipar tervezett fej­lesztése túlnyomórészt a Szovjetunió­ból való vasércbehozatalra és az ostra­vai kőszénszállítmányokra támaszko­dik. Ez a tény közvetlen bizonyítéka annak, hogy a gazdaság sikeres fej­lesztését és ezáltal a lakosság élet­színvonalának emelését is Szlovákiá­ban a cseh munkásosztály segítségé­vel — ebben az esetben közvetlenül Ostrava segítségével — valósítjuk meg. Másrészt pedig ez a tény azt mutatja, hogy a Csehszlovák Köztár­saság egész gazdasága a Szovjetunió gazdasági erejére és barátságára tá­maszkodik. A Szovjetunióval való gaz­dasági együttműködésünknek ezen alapvető tétele nélkül a fémkohászat és gépipar fejlesztése Csehszlovákiá­ban lehetetlen lenne és nehezen be­szélhetnénk Szlovákia további iparo­sításáról is. Egyúttal sor kerül a ha­zai nyersanyagalap, főképp a rudňanyi, rozsnyói, és Nižné Slane-i lelőhelyek fokozott kiaknázására. Lényegesen növelni akarjuk a mag­nezittermelést és feldolgozást. Az is­mert jó minőségű magnezitkészletek már ma kb. 180 millió tonnát tesznek ki, emellett a kutatás még nem feje­ződött be. Köztársaságunk világnagy­hatalom e keresett tűzállóanyag te­rén. Előzetes megfontolások alapján ltételezik az égetett magnezit ter­melésének a további jövőben kb. egy­millió tonnára való növelését és a megnezittéqlák termelésének több mint 300 ezer tonnára való fokozását. Az eddiginél több figyelmet kell szen­telni az üzemek építésének és újjá­építésének a lelőhelyek gazdagsága jobb kiaknázása céljából: hasonlókép­pen nagyabb figyelmet kell szentelni a technikai fejlődésnek a munkater­melékenység növelése, valamint a ne­héz >s fáradságos munkák kiküszöbö­lése érdekében. A vegyiipar fejlesztésének súly­pontja a szerves kémiában, a koksz­gáz, földgáz és a Szovjetunióból be­hozott kőolaj felhasználásában, a lombfa- anyag vegyi feldolgozásában rejlik. A vágsellyei üzem felépítéséve! gondoskodunk a nitrogénes műtrá­gyák földgázból történő termelésé­ről. Ezáltal nemcsak a nitrogénes műtrágyák gyártására nyerünk ala­pot, hanem fokozatosan más vegyi­ipari termékek termelésére is. Az új Kelet-Szlovákiai Kohászati Kombinátban számos új vegyiipari üzemrészleg felépítésével számolunk, amelyek feldolgozzák a kokszgyári gáz-feleslegeket és a belőle nyert termékeket elsősorban nitrogénes műtrágya, plasztikus anyagok és mű­rost gyártására használják. A Szov­jetunióból való kőolajbehozatal több mint háromszorosára emelke­dik. A kőolaj feldolgozása érdekében kibővítjük a brati*avai új Slovnaft­üzemet, amely fokozatos kiépítés so­rán a harmadik ötéves tervben több­szörösére bővül. A fő termékeken — üzemanyagokon — kívül itt krakko­ló-gázok felhasználásával az értékes termékek egész sorát nyerik új ve­gyiipari készítmények feldolgozására és fejlesztésére. Az elegendő vízmennyiség, főképp az alsó folyásoknál (Vág, Garam, Hernád, Bodrog és Duna), lehetővé teszi a sok vizet igénylő vegyiipar előnyös elhelyezését. Ezeken a terü­leteken lehetőség nyílik arra, hogy a további ötéves tervekben megkezd­jük új cellulóze-papíripari kombinát, új viszkoza-rostot gyártó üzem. va­lamint más vegyiipari üzemek épí­tését. < A vegyiipar további feladata lesz célszerűen és komplexen felhasználni az egyes termelési fázisok összes fontos melléktermékének, főleg a hul­ladékoknak célszerű és komplex fel­használását, valamint a végső feldol­gozás bővítését és ezáltal a termé­kek választékának bővítését is. Eb­ben az irányban fontos lesz az új műanyagok termelésének, a szinte­tikus rostoknak, oldóanyagoknak és más termékek gyártásának fejlesz­tése. A gazdaság fejlődésének magas üteme Szlovákiában, különösen az ipari termelés gyors üteme és annak a fő ágazatokra való irányulása kü­lönösen igényes követelményeket tá­maszt majd a tüzelőanyaggal és a villanyárammal szemben. Az országos irányzatnak megfelelően arra számí­tunk, hogy a szenet az energia ne­mesebb formáival helyettesítjük, fő­képp a közlekedés terén. Tovább folytatódik a városok és a községek gázzal való ellátása. Szlovákia energiafogyasztásának fedezése érdekében továbbra is tel­jes mértékben az országos források­ra támaszkodunk, főképp ami a szi­lárd tüzelőanyagok fogyasztását il­leti. Már ma évente 98 172 vagon fe­keteszenet és brikettet hozunk be Szlovákiába, 6940 vagon barnaszenet és lignitet és 54 570 vagon kokszot. A tüzelőanyagforrások növekedésé­nek színvonala lesz a jövőben is lé­nyegében a népgazdaság továbbfej­lesztésének és így Szlovákia iparo­sításának is döntő tényezője. Ezért szükséges, hoay a szénbányák, a nagy villanyerőművek építése és az Ostra­va, Ostí nad Labem, és Karlovy Vary kerületekben történő szénfejtés a köztársaság valamennyi kerületének saját ügye legyen. Ezért továbbra is segítséget nyújtunk munkaerőkkel, és tartós betelepítéssel, főképp fia­tal emberek betelepítésével abban, hogy e kerületek teljesíthessék fel­adataikat. E feladatok közé kell szá­mítani az itteni építkezési vállalatok jelentős segítségét is. Hasonlóképp a cseh országrészekből ma 583 millió kilowattóra villanyáramot vezetünk Szlovákiába. E téren is jelentősen emelkedik a fogyasztás, amelyet na­gyon magas feszültségű vezeték épí­tésével biztosítunk. Csehszlovákia egész energetikai helyzete érdekében, valamint azért, mert nem gazdaságos és nehézkes nagy mennyiségű szilárd tüzelőanyag szállítása a távoli észak-csehországi körzetekből Szlovákiába, a lehető leggazdaságosabban fel kell használ­ni a Szlovákiában lévő energiaforrá­sokat. Főképp az új termelő üzemek felépítésének ütemét kell meggyor­sítani. Ez a jelenleg épülőben lévő üzemek felépítésére — a Dolina-bá­nyára és az Ifjúsági-bányára vonat­kozik, valamint azokra az üzemekre is, amelyeknek építését a legközeleb­bi években kezdjük meg, vagyis a Cí­geľ, a Modrý Kameň-Straháre és az Ifjúsági-bánya második szakasza No­vákyban. E feladatok teljesítésével a harmadik ötéves terv végéig Szlová­kiában megteremtjük a szén és a lignit-fejtésnek az 1957. évi fejtés több mint kétszeresére való növelé­sének feltételeit. A villanyáramtermelés fontos for­rásává az eddiginél nagyobb mér­tékben Szlovákia vízierőműveinek kell válniok. A legközelebbi években a Vág vízienergia forrásainak továb­bi felhasználására számítunk a Hričov—Mikšová —Považská Bystri­ca vízilépcső befejezésével, további vízierőművek építésének megkezdé­sével és a Duna vízienergiája egy ré­szének felhasználásával. Feltételez­zük, hogy a vízierőművekben termelt villanyáram az 1957-es évvel szem­ben általában háromszorosára nö­vekszik. 1965-ig megkezdjük új energiafor­rások kiaknázását is egy 150 MW teljesítményű atomerőmű felépítésé­nek befejezésével. Ezáltal tapaszta­latokat nyerünk az atomenergia fel­használása további széleskörű elter­jesztésére. Csehszlovákia népgazdaságának és az eqész szocialista tábornak szük­ségletei külkereskedelmünk szükség­letei egyenesen arra kényszeríte­nek bennünket, hogy megjavítsuk a gépipari termelés összetételét, elmé­lyítsük termelési programjának sza­kosítását és kooperációját. E felada­tok teljesítése megköveteli új ter­melési folyamatok folyamatos és gyors elsaiátítását, ami elképzelhe­tetlen a munkások és technikusok szakképzettségének további növelése, az új technika elsajátítása nélkül. Az újonnan tervezett ipari üzemek számára már most szakképzett dol­gozókat kell előkészíteni a cseh or­szágrészek üzemeiben. A gépipari termelésben az eddigi­nél sokkal jobban fel kell használni az álló alapokon levő jelentős tarta­lékokat. Ezek a tartalékok főleg az első műszak nem teljes betöltésé­ben, a műszakok számának átlag alacsony fokában, valamint abban a lehetőséqben rejlenek, hogy a terme­lés céljaira jelentős teret szabadít­sunk fel, amelyek termelési célokra épültek, de most raktár és segéd­üzem céljaira használják fel. Jelentős feladatok vannak a többi feldolgozó iparáaban is. A fogyasz­tási iparban arról van szó. hogy to­vább bővítsük a bőr, a fa, az üveg, a textilipar en^es szakaszainak kapa­citását. Ilyen módon, valamint a meglévő fő. alapok jobb kihasználá­sával lényegesen bővíteni kell a köz­szüksénleti cikkek termelését és biz­tosítani a nyersanyagok, főképp a faanvag értékesítése magasabb szín­vonalát. Az élelmiszeriparban a mezőgazda­sági piaci termelés feleslegének fel­dolgozásáról van szó a termékek mi­nőségének lényeges megjavítása mellett. Az eddigi haladást a technika te­rén elsősorban a termelés fokozott gépesítésével értük el. E téren to­vábbra is jelentős tartalékaink van­nak. Főképp — amint erről már az idén májusban tartott SZLKP kong­resszuson beszéltünk — a gépek jobb felhasználásáról van szó, főképp a bányákban, az építkezéseken, a me­zőgazdaságban, valamint a nehéz és fáradságos munkák gépesítésének további fokozásánál. Emellett a fő feladat a további években a termelési folyamatok komplex gépesítése és fokozatos automatizálása lesz, ami lehetővé teszi a szocialista termelés­nek megfelelő fokú munkatermelé­kenység megteremtését. Az új technika fejlesztésének fő irányait a népgazdaság egyes ága­zataiban kitűzi a CSKP Központi Bi­zottsága és a kormány által három évvel ezelőtt elfogadott dokumen­tum. Meg kell azonban mondani, hogy a felelős dolgozók elégtelen gondoskodása következtében a mű­szaki fejlődés mindeddig nem vált a termelés és a munkatermelékenység növelésének d^pntő tényezőjévé. Szlovákia rohamosan fejlődő ipara megköveteli, hogy állandóan munka­erőket merítsünk a mezőgazdaság­ból, a háztartásban dolgozó nők kö­réből, vagyis a szakképzettséggel nem rendelkező vagy elégtelen szak­képzettségű személyek köréből. Az eddigi tapasztalatokból tudjuk, hogy amikor e problémának nem szen­teltünk idejében figyelmet, ez ko­moly nehézségeket okozott az új üzemek termelésének megindítása­kor. Ezért nálunk különösen hang­súlyozni kell a káderek, a • munká­sok, mesterek és a mérnökök szak­képzettsége fokozásának feladatát. A munkatermelékenység növelése szempontjából nagy jelentőségű lesz a dolgozók fokozott érdekeltsége az elért eredményekben. Ehhez jelen­tősen hozzájárul az elvégzett mun­ka mennyisége és minősége alapján való díjazás szocialista elvének kö­vetkezetes érvényesítése, amit a munkabérrendszer előkészületben le­vő átépítése céloz. Jelentősen megnövekedett felada­tok várnak az építkezési termelésre, főképp ha figyelembe vesszük, hogy a harmadik ötéves terv éveiben to­vábbi nagy iparüzemek építését kezdjük meg Az eddigi tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy éppen az új üzemek építése volt és marad az építkezési termelés leggyengébb része. Az ipari üzemek építése mellett je­lentősen bővül a vízgazdasági és talaj javítási munkák terjedelme, amelyek eddig főképp a tervezés felkészületlensége miatt maradtak le. Meg kell teremteni az építkezési munkák terjedelmének lényeges nö­velésére a feltételeket a lakás- és a polgári építkezés terén is. Ez a feladat annál nehezebb, mert az aránylag alacsony terjedelem mellett sem volt képes eddig a tervezés és az építkezési termelés biztosítani a folyamatos építkezést e szakaszon. Az adott feladatok az építkezési termeléssel szemben támasztott fo­kozott követelmények ellenére sem teljesíthetetlenek. A növekvő fel­adatok teljesítésében döntő tényező­nek kell lennie a munkatermelékeny­ség növelésének. Gondoskodni kell arról, hogy építkezésünk a harmadik ötéves terv éveiben elérje a cseh országrészek munkatermelékenységé­nek színvonalát. Ehhez fordulatot kell elérni az építkezési termelés techno­lógiájában, következetesebben kell hozzáfogni az építkezési folyamatok iparosításához, nagyobb mértékben kell alkalmazni az előregyártott épü­letelemeket és könnyített anyagokat, amelyekhez gazdag nyersanyagforrá­saink vannak, el kell érnünk az épít­kezések idejének lényeges lerövidí­tését. Fokozatosan ki kell küszöbölni az építőanyagok nem gazdaságos szállítását. A népgazdaság fejlesztésének nö­vekvő feladatai Szlovákiában megmu­tatkoznak a közlekedéssel szemben támasztott igények növekedésében is. E feladatok teljesítése egyrészt megköveteli a belső tartalékok fel­tárását és hatékony kihasználását, másrészt új műszaki berendezések szállításának biztosítását és az álló alapok kiegészítését. Főleg a közlekedés vontató ereje struktúrájának lényeges megváltoz­tatásáról van szó, a gőzmozdonyok­nak villamos- és Diesel-mozdonyok­kal való helyettesítéséről. Továbbá haladást kell elérni a rakodási, va­lamint az építkezési karbantartási munkák gépesítésében. A vasúti szállítás elsőrendű fel­adata marad a vasútikocsik, mozdo­nyok, műszaki állomások és vonal­szakaszok jobb kihasználása, mégpe­dig a munka és az irányítás szerve­zésének megjavításával, a szo­cialista munkaverseny és az éssze­rűsítő mozgalom fejlesztésével. * * * Az ipar további hatalmas fejlesz­tése mellett a szocializmus építése befejezése szempontjából feltétlenül szükséges lényegesen növelni a me­zőgazdasági termelést úgy, hogy csökkenthessük az élelmiszerbehoza­talt, saját forrásainkból emelhessük az életszinvonalat és az élelmiszerfo­gyasztást. Ez a kérdés szorosan ösz­szefügg a mezőgazdaság szocialista átépítésével. A XI. pártkongresszus jogosan nagyra becsülte azokat a sikereket, amelyeket a mezőgazdasági terme­lés szövetkezetesítésében értünk el. A szocialista szektor mezőgazdasági földjeinek részaránya az egész me­zőgazdasági földterületben 1958. jú­nius l-ig 71,5 százalékot, Szlovákiá­ban 62,7 százalékot tett ki. Emellett természetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy Szlovákiában a földnek még mindig 37,3 százaléka kistermelők kezén van és ezért a termelést és a begyűjtést ezeknél a termelőknél sem szabad elhanyagolni. A mezőgazdaság szövetkezetesíté­sében elért sikereinken kívül több pozitív eredményt mutatunk fel a mezőgazdasági termelés növelésében is. így pl. a mezőgazdasági terme­lés egész térfogata Szlovákiában 1957-ben 30,6 százalékkal magasabb volt, mint 1936-ban, emellett oly je­lentős eredményeket is elértünk, mint a sertéshús termelésének há­romszorosára való emelése. Nem elégedhetünk meg azonban ezzel az állapottal, főképp ha mér­legeljük, hogy a mezőgazdasági ter­melés egész színvonala Szlovákiában jelentősen lemarad a cseh ország­részek mögött. Az egy hektár mezőgazdasági földre eső átlaghozamok Szlovákiá­ban a háború előtt a cseh országré­szekben elért hozamoknak csupán 55 százalékát tették ki. Lemaradás nyil­vánult meg az állattenyésztési ter­melésben is. E téren 100 hektár me­zőgazdasági földre a cseh ország­részekben 65,3 szarvasmarha, Saio­vákiában pedig csupán 37,6 szarvas­marha esett. A sertéstenyésztésben a szántóföld terület alapján megköze­lítőleg egyformák voltak az állomá­nyok. A szocialista országépítés évei meghozták a mezőgazdasági termelés gyarapodását is. 1957-ben Szlovákiá­ban egy hektár mezőgazdasági föld után 3729 korona értékű hozamot ér­tünk el, vagyis a c?eh országrészek belterjes gazdálkodása hozamainak 79 százalékát, tehát 21 százalékkal kevesebbet mint a cseh országré­szekben. Ha figyelembe vesszük a földalap eltérő összetételét, főképp a legelők nagy részarányát Szlovákiában, még akkor is a hozamok kb. 12 százalék­kal alacsonyabbak. 1965-ben a mezőgazdasági terme­lésnek Szlovákiában egy hektár me­zőgazdasági földön kb. 5500 korona értékű termelést kell elérnie, ami által elérjük azt, hogy a mezőgaz­dasági termelésnek az országos ter­melésben való részaránya átlag 31 — 32 százalékot fog kitenni az 1956-os év 29,5 százalékával szemben. Ezek a célok megkövetelik, hogy Szlovákiában 1965-ig az 1957-es év­hez viszonyítva a gabona és a burgo­nya hozamait 35 — 40 százalékkal, az évelő takarmányfélékét és a réti szé­náét 50 — 55 százalékkal emeljük. Ez azt jelenti, hogy a hektárhozamokat a harmadik ötéves tervben Szlová­kiában az 1957-ben elért 19,5 mázsá­ról átlagban 25 mázsára kell emel­nünk a búzánál, a cukorrépánál az 1952-1957-es években elért 215 má­zsás átlagról 280 mázsára, a burgo­nyánál az 1957. évi 126,3 mázsáról 160 mázsára, az évelő takarmányok­nál 41,1 mázsáról 58 mázsára és a réti szénánál 28,3 mázsáról 40 má­zsára. Az állattenyésztési termelésben 1965-ig, 1957-hez viszonyítva, Szlová­kiában a szarvasmarhaállományt 300-350 ezer darabbal kell növel­nünk. Egy hektói mezőgazdasági föl­dön, beleszámítva a baromfit, 156 kg élősúlyú húst, kb. 620 liter tejet és több mint 300 tojást kell termelni. Ez azt jelenti, hogy az 1957-es évhez viszonyítva Szlovákiában a marhahústermelést 57 százalékkal, a tejtermelést 59,2 százalékkal, a to­jásét 89,3 százalékkal, a sertéshús piaci termelését 50 800 tonnával, va­gyis 46,4 százalékkal kell emelni és így biztosítani a marha- és sertés­húsnak a fogyasztók számára törté­nő szállítása felével való növelését élő súlyban számítva. Szlovákia egyes területeinek ter­mészeti feltételei lehetővé teszik a szlovákiai átlagnál sokkal jobb ered­mények elérését. A Vág alsó folyásának, a Nyitra völgyének termőföldjein a Csallóköz földjein 35 — 40 mázsa búzahozamot kell elérni . Zemplénben legalább 28—30 mázsa hektárhozamot kell el­érnünk a búzánál és a cukorrépánál legalább 350-370 mázsát. Hagyományos cukorrépatermő vi­dékeinken, főképp az öntözés bőví­tésével, legalább 400-420 mázsa cu­korrépa hektárhozamot kell elérni. Szlovákia hegyi vidékeinek előnyös természeti feltételei e vidékeket egyenesen alkalmassá teszik arra, hogy egészséges, fiatal szarvasmar­haállomány nagy tenyészetévé válja­nak, amely a szarvasmarhát tízezer számra küldheti a déli vidékekre to­vábbi tenyészet vagy fogyasztási cé­lokra való hizlalás céljából. A mezőgazdasági feladatok teljesí­tésének Szlovákiában még jelentős belső tartalékai vannak. Ezek fő­képp egyes növények hektárhoza­mainak alacsony színvonalában, a gazdasági állatok hasznosságának alacsony fokában, valamint a föld­egységre eső mennyiségükben rejle­nek. Nagy tartalékok vannak Szlo­vákiában főképp a kevéssé kihasznált rétek és legelök nagy területein. Szlovákiában a párt XI kongresz­szusa által kitűzött fő moz 'oazdasági feladat „hasonló természeti feltéte­lek között a legrövidebb időn belül elérni a cseh országrészek termelé­sének belterjességét". Ezt a fő fel­adatot a következő alapvető :ntéz­kedések útján kell teljesíteni: a) Elsősorban a oazďasáai terme­lés összetételének megváltoztatásá­val. az állattenvpsztési termelés rész­(Folytatás a 3 oldalon.) ÜJ SZŐ 2 * 1958. július 6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom