Új Szó, 1958. július (11. évfolyam, 180-210.szám)

1958-07-05 / 184. szám, szombat

filme Helyzete ismeretben (Poloha neznáma) A szovjet nép Nagy Honvédő Háborújának számos dicső fejezetét ismertük meg már a szovjet filmgyártás ki­váló alkotásaiban. Hő­sök, a hazáért halni kész önfeláldozó töme­gek elevenedtek meg előttünk. M. Vinyarszkij filmje egy kis csoport­nak — a szovjet ke­reskedelmi hajóhad ten­gerészeinek lelkierejét, szilárd akaratát, jelle­mek belső viaskodását, önfeláldozó hősies ma­gatartását, s ami a leg­főbb, — a nép fiainak szilárd erkölcsi-politikai egységét domborítja ki. A német-szovjet há­ború kitörése a tenge­ren éri a Kreml tartály­hajó legénységét, szeme láttára pusztítják el az ellenséges repülők a Kreml testvérhajóját, az Uralt. A Kreml is több támadásnak van kitéve. Átirányító köz­Vissza az ifi úkor h a (Cestovanie do mladosti) Vlagyimir Krajnyi­csenko és Grigorij Lip­sic szovjet rendezők filmjükben a szovjet életben is fejét gyak­ran felütő bürokráciát vették célba. A filmtör­ténet cselekményét szo­katlan környezetbe, sportolók — hegymá­szók világába helyezték át. Egy alpinista edző­táborban összetalálkozik két régi ellenfél: Na­zarov, az elhájasodott, az ifjúság sportrajongá­sát rossz szemmel néző bürokrata gyárigazgató (akinek az orvos fogyó­kúrát rendelt) és be­Lovicsek Béla: pontból utasítás jön, hogy kerülő úton, ere­deti útirányukat meg­változtatva a hajó föld­rajzi helyzetét titokban tartva Vlagyivosztokba tartsanak. A drága ben­zinrakománynak meg kell érkeznie, mert a szovjet hazának nagy szüksége van rá. A film további története a szovjet tengerészek önfeláldozó hősies ma­gatartását ecseteli. Jel­lemeket ábrázol egyéni arcélük érzékeny meg­rajzolásával. A rokon­szenves típusok közé tartozik elsősorban a hajó politikai tisztje, aki lelket önt a csüg­gedő társaságba, noha felesége elvesztésével (az Ural hajó rádió­tisztje volt) őt éri a legnagyobb csapás. A legnagyobb veszély pil­lanatában bizonyítja be férfiasságát és igazi jel­lemét Brjagin, a zül­löttnek hiťt és sokszor büntetett tengerész. Csak egy gyáva akad közöttük, aki meglakol a gyávaságában elkö­vetett bűntettéért. A hajó végre révbe ér. osztott mérnöke, Pet­rov a tábor edzője. A hegymászók életét be­mutató vígjátékfilm története a bürokrata „megszelidülésével", a két ellenfél kibékülésé­vel, a Nazarov-lány és Petrov házasságköté­sével szerencsesen végződik. A szórakoztató film­történet J. Bondarenko (Nazarov), T. Csernova (Marina Nazarova) és A. Kuznyecov (Petrov) kitűnő szerepalakítására épül. (L) ZSEL1ZI JEGYZETEK Nem akarok teljes beszámolót írni, csu­pán egy-két, papírra kívánkozó esetet ra­gadtam ki a második országos dal- és táncünnepély tarka forgatagából. Vannak az életnek olyan pillanatai, ami­kor a túlfeszített idegek elernyednek és az ember megadja magát a sorsnak: le­gyen, arai lesz! Valahogy én is így voltam vasárnap, amikor zuhogó esővel ébresztett a reggel. Ki hitte volna a hét elején, hogy ilyen makacs kitartással záporozza majd az idő négy-öt napon ke­resztül nagy ünnepünk színhelyét!?... Mégis csoda történt! Délutánra mintha láthatatlan ponyva feszült volna a szürke felhők alá. Igaz, nem ragyogott a nap­sugár, de eső sem esett és az emberek arcára ünnepi mosoly költözött... Húsz perc rövidke idő, s talán a gyen­ge dohányos egy cigarettával sem birkó­zik meg ezalatt. Márpedig Zselíz feldíszí­tése húsz percig sem tartott. Hogyan? Mindez ebéd idején történt. A rendezők szétröpítették az elkészített díszítőanya­got, s a lakosok: gyerekek, öregek, fér­fiak és nők otthagyva a terített asztalt, ebédet, az utcára özönlöttek — szorgos méhecskék! S pillanatok alatt megválto­zott a város arculata, méltó keretet ka­pott a nagy esemény. Mi volt ez!?... Kényszer, avagy valamiféle magyarko­dás?!... Nem! Se ez, se az! Szívügy, egyakarat, egygondolat: az ember meg­változó érzésvilágának a megnyilvánulá­sa!... A felvonulás alatt hatalmas ember­koszorú övezte az utca mindkét oldalát. £n is odafurakodtam. Mellettem fiatal, szőke kislány tapsolt, kacagott ágaskod­va. Megszólítottam: — Tetszik? Rámnézett. Mintha csak azt villantot­ta volna felém a szeme: — Ne zavarjon t.iost a gyönyörködésemben! Azért csak ídamosolyintotta: — Nagyon ... — Mégis, mi tetszik a legjobban? — tettem fel az újabb kérdést kedveskedve, melegen. Egy pillanatra eltűnt a mosolya: — Minden ... Még az a szomorú, szür­ke égbolt is, csak maga nem!... — Csí­pett a hangja, vágott a szeme sugara. Aztán vagy két méterrel odébb kígyózott, s tovább tapsolt, kacagott, persze ágas­kodva. Én pedig bizonyára, mint hangu­lattörő, ünneprontó maradok meg a kis­lány emlékezetében . .. A hatalmas park nyüzsgő hangyaboly­hoz hasonlított. Az évszázados lombok nyögve sóhajtoztak a nyitrai szél símo­gatása alatt, de még a viharos szél zú­gását is túlharsogta a felhőket emelgető jókedv harsonája... Az egyik sátor mellett olyan jó hat­vanas, erőskötésű bácsit vallatott a ko­máromszentpéteri borocska: — Mer azt úgy tudd meg, hogy én ..huszár vótam, oszt ha én megtörölöm az orrod, hát megemlegeted ezt a gyönyö­rűséges napot! Már-már úgy látszott, hogy valóban megteszi és alaposan megropogtatja a ná­lánál jóval fiatalabb barátját, így hát közbeszóltam: — Ezer ember közül is kiválik, aki huszár volt! Ez használt! Az öreg lefékezett, kidül­lesztette a mellét, s akkorát sózott rá az öklével, hogy más ember bizonyára ha­nyatt esett volna: — Ügy igaz! Olyan huszár vótam én, kérem, hogy még a nap is megállt raj­tam! — Igen, jó világ lehetett akkor! — tréfálkoztam. — Jó ám az öreganyja kínját! Csak próbálta vóna! — Hát akkor miért emlegeti minden öreg azt a ... Elvigyorodva közbevágott: — Hm, hogy miért!?... Hát azért, ké­rem, mert akkor fiatal vöt az ember... Máskülönben a hátam közepe se kívánja vissza! Azzal szájára borította az üveget, jól meghúzta és nekieresztette a hangját, de amúgy huszárosán: — Messzi van a nyíregyházi kaszár­nya... A parkot szabdaló utacskák egyikén sétáltam. Szemben velem pipával a szá­jában, bot mellett, hajlott hátú bácsika ballagott. — Hogy érzi magát ebben a nagy for­gatagban, nagyapa? — Nem a legjobban, fiatal barátom — mondotta rámfüggesztve vizenyős sze­mét. — A szívem fáj, bizony az!... — A szíve!?... Mikor ilyen vigalom van körülöttünk!? — Hm, vigalom!?... Tudja, úgy vóna jő, ha én is a fiatalok között rúghatnám a port! — sóhajtotta remegő hangján és lassan tovaballagott. Elgondolkozva néztem utána: furcsa időket élünk, hogy minden öreg fiatal akar lenni és most szeretné elölről kez­deni az életét... Ahol az üzemi klubok nyáron sem alszanak Június utolsó napjaiban egyéves brigádmunkára Ostravába érkezett ^ Ján Košiarik Bratislavából és Lu- v dovít Paválik Kassáról. Mindkét elvtárs hegedül, Ľudo­vít lelkes amatőrfényképész. A bá­nyába való felvételekor megkér- ^ dezték, vajon érvényesíthetik-e kedvelt szórakozásukat az üzemi klubban. X Természetesen. Az Ostravába ér- \ kezö összes brigádosok nyáron is V nyitva találják a klubokat. Az fi ostrava-karvinái bányakörzetben ma 32 üzemi klub és 36 vörös sarok működik. E klubok 1200 bi­zottsági tagot, 304 érdekkört és 7980 tagot számlálnak. Ily módon Košiarik elvtárs nemcsak hegedül­het, Ľudovít Pašálik nemcsak fény­képezhet, de jelentkezhetnek a S színi, tánc, képzőművészeti körök- % be, járhatnak vadászni a vadászok­kal, halászhatnak, virágot ápolhat­nak, dalolhatnak — egyszóval sok szórakozási lehetőségük van Ostra­vában. Nézzük tapasztalataikat: 1958 első negyedévében a klubokban több mint 4000 akciót rendeztek, w VOLT EGYSZER melyeket 256 650 látogató tekin- fi e?y gazdag paraszt, J -X olyan igazi zsugon tett meg. A legjobb bányász uze- g akí még véletlenül mi klubok közé tartoznak a Fučík, R J™ Győztes február és a Hlubina üze- n szolgáit gyötörte, mi klubok. 0 h aj tott a> a h°gy csa k » tudta. Se éjszakájuk, Nemrégen láttuk a televízióban, g se n appaiuk, se ün­hogyan mentek a Hlubina-bánya Q népük nem volt, még , . . , , ~ V karácsonykor sem banyaszai 30 autón Luhacovice- jj ajándékozta meg őket. De egyszer aztán fürdőre. A tánccsoportot és a fú- Q J 0 1 megjárta. Felfogadott egy Kriszten fi nevű szolgát. vószenekart is magukkal vittek. fí _ Kriszte n _ sz6It a gazd a _ ho I_ Elszórakoztak, szép vasárnapot töl- fi n aP hajnalban kimész az erdő alá a rétre Í . V és lekaszálod a füvet. Estig levágod az I töttek el es alaposan kipihenve o egészet. Amíg kész nincs, haza ne gye­mentek haza. fi r e- , „ . . , . S* Masnap reggel Kriszten három más Örömmel fogadjuk a további bri- () cseléddel kiment a rétre. Alig értek ki, , , , , , , . , . . i\ Kriszten társai máris munkához akartak gadosokat, — a banya tart karok- 0 látn i. Ue az üj szolga rájuk sz61 t. _ kai fogad ja őket! ÉS a munka fi Hagyjátok csak, megesszük, megisszuk, V amink van, aztán szundítunk egyet és befejezése után az üzemi klubok- O sütkérezünk a napocskán. ban szórakozhatnak, amelyek nyá- fi — Hát a gazda? — kérdezték elké­, , fi pedve társai. ron sem alszanak (V .. . . .... -i ť — Bízzatok csak Milan Danek V tanítom móresra. V Mikor közeledett $ 0 Kriszten: — Most pedig Hatéves kisfiam kézenfogott és egyik V cserebogarat, sátortól a másikhoz húzott: cukorka, cso- 0 ki, fagylalt kellett neki. Végül ezt bökte ki: MESSZE UKRAJNÁBAN élt egj kisfiú, Valentyin Kotyik. Ügyes, oko; fiú volt, társai minden ellcnveté; nélkül elismerték parancsnokuknak Vologya szeretett katonásdit játszani Olyan szenvedélyesen, odaadássa harcolt a fapuskával, szinte beleélte magát, hogy haza­jáért harcol. Mer A hazaszeretet példaképe ^iS^Sei "SASSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSJCSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS* megtanulta haza­ját szeretni. Tíz éves volt Vologya, amikor a német fasiszták megtámadták a szov.ie hazát. 1941-ben már elfoglalták a kisfiú szülőfaluját is. A játékos gyerek­arca elkomorult, mert látnia kellett, hogyan égetik fel az ismert házakat pajtákat, hogyan kínozzák a falubeli embereket. Ifjú szívében fellobban a harag és a gyűlölet. Csatlakozott az idősebb elvtársakhoz, akik össze­fogtak, hogy bosszút állnak az ellenségen. Egy alkalommal gránát robbant a sepetovi katonai parancsok autój: előtt. A főnök azonnal meghalt, a mellette ülő katonák megsebesültek Senki sem tudta meg, hogy ez Valentyin Kotyik műve volt. Később a fi' még nagyobb hőstettekre vállalkozott. Lőszert lopott a katonáktól a par tizánok részére, röplapokat terjesztett, részt vett a német vonatok kisik latásában. Egyszer kijátszva az őrséget, elvágta a német főhadiszállá telefonvezetékét. Éberségével s ügyességével a partizánparancsnokot a ha lál torkából rántotta ki. A fiatal, 13 éves fiú fáradhatatlan volt. Erejé a forró hazaszeretet táplálta. A győzelmet azonban nem érhette meg. 1944 februáriában, Izjaszlavi város felszabadításakor halálos sebet ka pott. A hős fiú idősebb elvtársai karjában halt meg, testét a szeretet anyaföld fogadta be. Valentyin Kotyik hőstetteiről nem feledkeztek meg. Június 28-ái a Szovjetunió hősévé avatták. Valentyin Kotyik a hazaszeretet példaképe rám, én majd az este, így szedjetek egy meg­szólt kosár a, Ľíu- .v Mikor elkészültek vele, összeszedelőz­mégis \ ködtek és hazafelé indultak. Nem jutottak messze, mikor találkoz­— Apuka, éhes vagyok! Oton, útfélen a zalabai szövetkezet ké­szítményeiről beszéltek az emberek: olyan pecsenyét, hurkát, és kolbászt még a király sem evett! Ezt az utolsó falat és ujjszopogatás után a kisfiam is igazolta: — Nagyon finom volt, apuka!... A garamgyörgyi tánccsoport fellépését néztük. Mellettünk . nagy illatfelhőbe bur­kolt, szürkeruhás fiatalember cigarettá­zott flegma mozdulatokkal és unottan szemlélődött. — Mi a véleménye? — kérdeztem. — Nulla az egész!... Mind egykapta­fára csinálja ... — Majd rövid gondolko­zás után még hozzáfűzte. — Nem mon­dom, azért a repülő szoknyák alól ki-ki­villanó ... hm... szóval érti?... Még elütné valahogy .. — Ismét undor ült az arcára és lélektelen szemmel bámult to­vább is a nagyvilágba. Hiába, ilyen emberek is vannak. Elléptünk mellőle, nagyot sóhajtottam. Kisfiam ijedten nézett rám, de a moso­lyom megnyugtatta. Hatalmas tölgyfa mellett vitt el az út, kezemen a „kisemberrel". Szeme tágra­nyílt a csodálattól: — Nagyon öreg ez a fa, apuka? — Bizony öreg, kisfiam ... — És kié ez a fa, apuka? — A mienk ... mindenkié, kisfiam .. . — feleltem rövid tétovázás után. Hitetlenkedve, értelmetlenül nézett hol rám, hol a fára, aztán csendesen megkér­dezte: — Akkor ..., akkor megcirógatha­tom? ... — Persze, hogy meg!... Kisfiam körbe-körbe járta a vastagtör­7sü tölgyfát, s közben apró kezével simo­gatta. Néztem, néztem a fehércipős lábakat, melyek képzeletemben csupasszá változ­tak, hozzám tartoztak és az állomásra vezető park melletti úton szaporázták a lépést apáin mellett, harminc évvel ez­előtt, hatéves koromban ... Akkor én is megkérdeztem: — Kié ez a sok fa, édesapám? — A gróf úré, kisfiam . .. — És mi van arra a táblára írva? — Tilos a bemenet! Visszazökkentem a jelenbe. Elnéztem V a sétáló, egymásba karoló fiatal párokat, ^ a mosolyogva körbejáró kisfiamat és va- X lami elszorította a szívemet, elhomályo­a szememet.. . Aztán hirteien, * tak a gazdával — fiastól. — Nos, kész? — kérdezte. — Kész bizony. — felete Kriszten. — Rendben van. — Ide hallgass, gazdám — szólt az új szolga. — Fogtunk kint egy méhrajt. Itt van a kosárban, nem vennéd meg ? — Megvenni? — mordult a gazda. ­Biztosan az én kirajzott méheim. Azér nem kaptok semmit. — Egy tallért se? — Még egy garast sem — felelte a gaz da. — Ugyan gazduram, ne legyen olyai kutyaszívű — szólt Kriszten. — Egy huncut fillért sem adok ­hajtogatta a magáét a gazda. — Hát akkor én meg azt kívánom hogy ezek a méhek változzanak át cse rebogarakká, a fü pedig, amit lekaszál tunk, mind nőjön vissza — mondta Krisz ten: — No, no! — kapta a gazda a nyüzsg kosarat. Mikor kinyitotta, hirtelen el dobta és hányta magára a keresztet: — Valóban cserebogarakká változtak. — Látod? Ezek után nem csodálkoz nék, ha a fü is visszanőtt volna a rét re — mondta Kriszten. — Fuss csak, fiam, és nézd meg. — A fiú már messziről kiáltotta: ­Apám, apám, a fű mind lábon áll, a egyik sarokban még csak most egyene sedik ki. — Ez ott volt, ahol a szolgá heverésztek. Megijedt a gazda: — Kriszten, aztá .ilyesmit ne csinálj többé?! — Hát ha ilyen zsugori gazduram ­szólt az agyafúrt szolga. A gazda meg vakargatta a füle tövé (H. S. fordítása. oo 1. Melyik a Szovjetunió leghosszabb fo­lyója és melyik a legmagasabb hegysége? g (Megfejtés 3 pont.) ' ' 2. Ki írta az Iskola s a Timur és tár­sai című ifjúsági könyveket? (Megfejtés 1 2 pont.) Máltáé. (Az utolsóba sajnos sajtóhiba csú szőtt be és helyesen így hangzik a neve La Valetta.) 3. Oleg Kosevoj, 'az Ifjú Gár da hőse és Matroszov komszomolistá voltak, akik a Nagy Honvédő Háborúba hősiesen harcoltak a fasizmus ellen, Me reszjev pedig Polevoj: Egy igaz embe című könyvének hőse, akit mint repülő lelőttek a fasiszták és elképzelhetetlent nehéz körülmények között sebesülten, el fagyott lábbal átverekedte magát a fron ton övéihez. 4. így lehet gyufa­szálakból négy négy­zetet csinálni. 3. Milyen betűt tudtok összerakni a fen­ti figurákból? (Megfejtés 3 pont.) 4. Hogy hívták azt a hajót, amelynek ágyúlövése jelezte a Nagv Októberi Szo­cialista Forradalom kezdetét? (Megfejtés 2 pont.) 5. Töltsétek úgy ki 4—13-ig terjedő számokkal a mellé­kelt köröket, hogy vízszintesen, függő­legesen és rézsúto­san az összekötő vonalak mentén a körök összege min­dig 23 legyen. Nem , könnyű feladat, de ^ türelemmel sikerül fi megoldani. (Megfej­v tés 4 pont.) A JÚNIUS 21-1 SZELLEMI ÖTTUSA HELYES MEGFEJTÉSE: sította mint akit rajtakapnak, elszégyelltem ma- V 1. Négy lovat és 15 baromfit vitt gam. mert valahonnan a lombok közül közös gazdaságba, 2. Három Földközi-ten­egy jókedvű fülemüle kikacagott... geri sziget fővárosa: Szicíliáé, Ciprusé és 5. Káposzta vagy hagyma. Az elmúlt hónapban a leg több pontot szereztek, és ez zel egy-egy szép könyve nyertek a következűk: Kirner Attila, Tornaija (71 pont), Nag Lajos, Göm. Mihályfalva (61 pont), Szab Gusztáv, Izsap (50 pont), Bólya Veronik. Guta (45 pont), Bódi Katalin, Tornalj (41 pont), Pocsik Béla, Csehi (41 pont) Madarász Jenő, Guta (40 pont), Fujas István, Érsekújvár (38 pont), Kalázi Má ria, Udvard (38 pont), Szőcs Ida, Far kasd (36 pont), Zapletál Anna, Párkár. (36 pont), Hrabovszký Ferenc, Párkán (33 pont). A többiek tovább jutnak a pontver senyben és folytathatják a pontok gyüj tését, akik pedig nyertek, újra kezdhe tik. ÚJ SZÖ 8 '* 1958. július 5.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom