Új Szó, 1958. július (11. évfolyam, 180-210.szám)

1958-07-05 / 184. szám, szombat

ruscsov üzenete D. Eisenhowerfiez (Folytatás az 1. oldalról) első lépéseken kívül, mint amilyen az atomfegyverkísérletek általános beszüntetése, megköveteli olyan intézkedésekre vonatkozó megállapodás elérését, amelyek megelőznék az egyik államnak a másik állam elleni esetleges váratlan támadása lehetőségét. A szovjet kormány, amely ezt a kérdést rendkívül jelentősnek tekinti, tudvalevőleg azt javasolta, tűzzék e kérdést a csúcsértekezlet napirendjére. Az USA kormánya előtt ismeretesek azon konkrét intézkedésekre irányuló szovjet javaslatok, hogyan előzhető meg a váratlan támadás lehetősége. A Szovjetunió egyezmény megkötését javasolja ellenőrző állomások létesítéséről a vasúti csomópontokon, a nagy kikötőkben, az országutakon, a leszereléshez vezető lépésekkel egyidejűleg. Javasolja megállapodás megkötését a légi fényképezés kérdésében azokon a területeken, amelyek a váratlan támadás veszedelme megelőzésének szempontjából nagy jelentőségűek. A többi között hajlandók vagyunk megállapodásra lépni a kölcsönös légi fényképezésről az európai hatalmak két csoportosulása fő fegyveres erői összpontosításának térségében 80 km-nyi távolságban Keletre és Nyugatra attól a vonaltól számítva, amely ezeket az erőket elválasztja. A szovjet kormány az európai övezet megteremtésén kívül javasolta a légi felügyeleti övezet bevezetését, amely magában foglalná a Szovjetunió területének egy részét a Távol-Keleten, valamint az USA egy részét is. Az említett javaslatok egyenlő mértékben veszik tekintetbe a tárgyaló felek biztonságának érdekeit. Így például a légi ellenőrzést a Szovjetunió és az USA egyenlő nagyságú területére kívánják bevezetni. Tekintetbe veszik a nyugati hatalmak, főképp az USA kormányának előző javaslatait is. Ezért úgy véljük, hogy a javaslatok megfelelő alapot szolgáltatnak az egyezményekre vonatkozó tárgyalásokra. Eddig azonban sajnos nem találkoztak az USA kormányának pozitív állásfoglalásával. Kellő figyelemmel áttanulmányoztuk az USA, Nagy-Britannia és Franciaország kormányainak ellenjavaslatait. Meg kell azonban állapítani, hogy a három nyugati nagyhatalomnak ez év május 28-án átadott e kérdésre vonatkozó javaslatai nem tanúskodnak a hirtelen támadás megelőzésének módjaira vonatkozó egyezmény elérésére irányuló törekvésről. Bár a három hatalom okmánya hangsúlyozza annak szükségességét, hogy reális úton kell haladni és egyenlő mértékben kell tekintetbe venni valamennyi érdekelt hatalom biztonságának törvényes érdekeit, ez okmányban foglalt javaslatok a hirtelen támadás megelőzésének kérdésében teljes ellentétben vannak e nyilatkozatokkal. Abban a kérdésben, hogyan lehetne megelőzni a hirtelen támadás lehetőségét, csupán abban az értelemben jutottunk megállapodásra, hogy mindkét fél elismeri ezen feladat fontosságát és a csúcsértekezleten való megtárgyalásának kívánatosságát. E feladat megoldása konkrét útját illetőleg még messze vagyunk a megegyezéstől. Ügy vélem azonban, hogy az egyezmény e kérdésben is teljesen lehetséges, ha mindegyik tárgyaló fél annak szükségességéből fog kiindulni, hogy tekintettel kell lenni az egyezmény minden egyes résztvevője biztonságának érdekeire és ha tartózkodik a helyzet kiélezésére és a háború kirobbantása veszedelmének fokozására vezető akcióktól. Tekintettel arra, hogy a világbéke megőrzésére nagy jelentőségű volna az egyik államnak a másik állam elleni hirtelen támadása ellen irányuló közös intézkedésekről szóló egyezmény, szeretném önnek elnök úr javasolni, hogy országaink kormányai e fontos kérdésben gyakorlati kezdeményezést mutassanak. A szovjet kormány nézete szerint előnyös lenne, ha a legközelebbi időben találkoznának az illetékes megbízottak, közöttük mindkét fél katonai szerveinek képviselői, például a Szovjetunió és az USA s esetleg más államok kormányai által kinevezett szakértők színvonalán, hogy közösen áttanulmányozzák e probléma gyakorlati szempontjait és bizonyos előre meghatározott határidőn belül kidolgoznák a váratlan támadás lehetősége elleni intézkedések javaslatát. E tárgyalások eredményeit meg lehetne vitatni a csúcsértekezleten. Az ilyen előzetes munka kétségkívül megkönnyítené a döntést e kérdésről az értekezleten. Reméljük, hogy az USA kormánya ezt a javaslatot kedvezően fogadja és hogy mindkét ország közös erőfeszítése a hatalmak közötti bizalom elmélyítéséhez vezet, amely oly fontos a világbéke biztosítására. 1958. július 2. Őszinte tisztelettel N. SZ. HRUSCSOV. A NYUGATI JEGYZEKEK semmi újjal nem hoznak a csúcsértekezlet kérdésében Dulles Hruscsov üzenetéről A washingtoni sajtóértekezleten J. F. Dulles a többi között azzal az üzenettel foglalkozott, amelyet N. Sz. Hruscsov július 2-án küldött D. Ei- I senhowernek. Egyes fenntartások elle- ! nére, amelyekkel nyilvánvalóan az üzenet visszhangjának csökkentésére törekedett, Dulles kénytelen volt beismerni, hegy ,,mégis sokat ígérő javaslatot tartalmaz arra nézve, amit a hirtelen támadás elleni felügyelet terén tehetnénk". Annak ellenére, hogy az USA-nak az atomfegyverkísérletek beszüntetése és a leszerelés kérdésében előterjesztett javaslatai főképpen az ellenőrzés kérdésére korlátozódnak, Dulles nem nyilatkozott Hruscsovnak a két fél képviselői azon találkozójával kapcsolatban, amelyen megvitatnák a felügyelet kérdéseinek gyakorlati szempontjait. Amint ismeretes, a három nyugati hatalom, — Az USA, Nagy-Britannia és Franciaország — a csúcsértekezlet előkészítéseire vonatkozó jegyzéket küldött Moszkvába. E jegyzék válasz arra az üzenet, re, amelyet Hruscsov, a Szovjet unió Minisztertanácsának elnöke 1958 június 11-én küldött a nyugati hatalmak miniszterelnökeinek. A június U-i okmány részletesen elemezi a csúcsértekezlet tárgykörének kérdését és hangsúlyozza annak szükségességét, hogy atiyugati hatalmak a csúcsértekezlet kérdésében végre világos álláspontra helyezkedjenek. A június U-i üzenethez mellékelték a Szovjetunió javaslatait arról a 12 pontról, melyeket a csúcsértekezleten megtárgyalni kíván. Genfben a Nemzetek Palotájában július 1-én megkezdődtek az atomfegyverkísérletek megállapításának módszereit tanulmányozó szakértők tanácskozásai. A tárgyalásokon részt vesznek Nagy-Britannia, Csehszlovákia, Franciaország, Kanada, Lengyelország, Románia, a Szovjetunió és az USA képviselői. Képünkön az értekezlet küldöttei láthatók. Felülről lefelé: K. Šimár.e (Csehszlovák Köztársaság), F. Behounek (Csehszlovák Köztársaság), H. Hulubei (Románia). (ČTK. — Telefoto) Amint ismeretes, az amerikai vezető tényezők, főképpen Dulles legutóbbi fellépése olyan hangnemben történt, meiy arra mutat, hogy az USA kormánya fokozni akarja a csúcsértekezlet ellem irányzatot. Eisenhower üzenete nem tartalmaz konkrét választ N. Sz. Hruscsov kérdéseire. Eisenhower ultimátumszerűén kijelenti, hogy amennyiben a Szovjetunió a csúcsértekezletet óhajtja, „el I kell fogadnia a Nyugat által elötar! jesztett napirendet". Ehhez hozzáfűzi, j l.ogy ellenkező esetben a Szovjetuniónak ..saját hatékony és megfelelő javaslatot íkell előterjesztenie". Ez a javaslat már e'ég régóta megvan és a Fehér Ház is több példányban tartogatta irattárában. Macmillan angol miniszterelnök válaszában a kettős értekezlet elméletét fiillította fel. Az egyik értekezleten csupán csak tárgyalnának, a másikon pedig „valamit már el is intéznének". Ezen elméletnél nagyobb figyelmet érdemel Macmillan üzenetének az a része, amelyben az angol miniszterelnök A szakértők genfi értekezlete A Reuter hírügynökség jelentése szerint a keleti és nyugati tudósok csütörtökön külön tanácskozásokat és megbeszéléseket folytattak kormányaikkal az értekezlet edd'Ü lefolyásáról. Jacavielló, az Unitanak Olaszország Kommunista Pártja lapjának genfi tudósítója azt írja, hogy értesülése 1 szerint nincs ellenvetés a tanácskoj zások háirom fázisa ellen, amint azt I az USA szakértői javasolták. Nézetük | szerint legelőbb'megtárgyalnák a kíséri leteknek nagy távolságban történő J megállapítására szolgáló eszközöket, | azután az ellenőrző állomások léte! sítését és végül az ellenőrzés közben i előforduló politikai problémákat. megengedi a kompromisszum lehetőségét a tárgysorozat kérdésében; ennek nézete szerint csupán öt pontot kellene tartalmaznia, amelyekben nem ál'anak fenn ellentétek és amelyekre nézve a tárgyalók közül egyik sem él_ hetne vétójoggal. De Gaulle francia miniszterelnök válasza csak csekély mértékbein tér el Eisenhower és Macmillan válaszától. De Gaulle azt javasolja, hogy „a pontos szövegezés útiára lépjenek", azonban ezírányban az egyes vitás kérdéseket illetőleg nem helyezkedik konkrét álláspontra. A leglényegesebb dolognak a leszerelés kérdését minősíti. A leszerelés problémáját illetőleg azt javasolja, hogy ezt a kérdést egy egészként értelmezzék. Ezzel kapcsolatban de Gaulle azt mondja, hogy a részletkérdésben való megállapodás anélkül, hogy a teljes kérdésben egyességet érnének el, azt a veszedelmet jelentené, hogy elősegítenék egyik — vagy másik hatalom érdekeit egy más hatalom érdekeinek hátrányára. De Gaulle szerint a valódi probléma a kollektív ellenőrzés kérdése. Ezzel a francia miniszterelnök a leszerelés nélküli ellenőrzés túlhaladott i-ézisére tér vissza. A nyu^iti miniszterelnökök válaszai Hruscsov június 11-i üzenetére sajnos •egészben véve nem jelentenek lépést előre. Előkészületek Olaszországban a sfockho'mi békekongresszusra Róma (ČIK) — A stockholmi békekongresszus előkészületeinek keretében sok olasz tartományban békemanifesztációkat tartanak. Negarville, az olasz békevédok bizottságának főtitkára július 6-án Crotonban mond beszédet, 'ahol a tartományi tanács és községi tanácsok részvételével nagy békemanifesztációra készülnek. DÖNTŐEN FONTOS A MUNKA TERMELÉKENYSÉGÉNEK NÖVEKEDÉSE A gépipari dolgozók figyelmének központjában mindig a munkatermelékenység maximális növekedésének biztosítása álljon. A gépipar ugyanis jelentős mértékben hozzájárul a népgazdaság hatékonyságának fokozásához. Egyrészt azzal, hogy a munkatermelékenység növekedését és az egyes ágak önköltségeinek csökkentését elősegítő egyre tökéletesebb technikával látja el a népgazdaságot. Másrészt magában a gépiparban is állandóan fokozódik a munka termelékenysége és gazdaságosabbá válik a termelési folyamat. Más ágak számára készült gépek és berendezések gyártásában megköveteljük, hogy a konstruktőrök, technológusok, termelésszervezők és a gépipari munkások állandóan emeljék termékeik színvonalát és használják fel a legjobbak tudását és tapasztalatait. Ott, ahol így cselekszenek, jó eredményeket értek el. Vannak azonban olyan üzemek és egyének, amelyek és akik az új gépek és berendezések fejlesztésében nem igen veszik tekintetbe az eddigi tapasztalatokat és nehézségeket okoznak a népgazdaságnak. Különösen jellemző ez például a hőerőművek berendezéseinek gyártására. Általánosan ismert tény, hogy a nagyteljesítményű agregátok alkalmazása jelentős gazdasági előnyöket jelent. Ez azt jelenti, hogy az energetikai rendszernek megfelelő maximális gépeket válasszunk ki. Egy 500 MW teljesítményű, 100 MYV agregátokkal felszerelt villanyáramfejlesztőtelep hat 50 MW agregáthoz viszonyítva mintegy 20 százalékkal csökkenti a beruházási költségeket, 50 százalékkal csökkenti a villanyáramfejlesztés dolgozóinak számát és mintegy 8 százalékos évi tüzelőanyag meg takarítás; jelent. E nagv egységek gyártása a gépiparban 20—50 százalékos gépóramegtakarítást, és az 50 MW teljesítményű egységek eddigi termeléséhez viszonyítva jelentós anyagmegtakarítást eredményezett. Reális lehetőségünk van arra, hogy a Szovjetunió műszaki segítsége alapján két évvel előbb kezdjük meg e gépek gyártását. A történet most megismétlődik. Akkor, amikor energetikai rendszerünk már 100 MW teljesítőképességű egységeket kezd kapni, már 150—200 MW teljesítőképességű egységre lenne szüksége. Megvalósíthatnánk, ha beszereznénk a Szovjetuniótól a jól bevált 150 MW gépek konstrukciós terveit. Gépiparunk azonban nem tudta őket kihasználni. Hasonlókéooen szemléltethetnénk műszaki fejlődésünk késését a kazángyártásban, a villanyáramfejlesztő-telepek technológiai folyamatának szabályozásában és alkalmazásában, a generátorok hűtésében stb. A gépipari üzemek munkatermelékenységének nagy tartalékai rejlenek különösen a termelés technológiájában, megszervezésében és irányításában. A gépmunka réšze a gépipari termelésben a munkamüveletek 50 százaléka körül mozog. Egyes ágazatok egész sorában azonban a kézzel végzett munka ez ideig több mint 60 százalékot tesz ki. VEZESSÜK BE AZ ÜJ TECHNIKÁT ÉS HASZNÁLJUK KI AZ EDDIGIT A legutóbbi évek alatt hatalmasat fejlődött technikánk. Üj, korszerű technikával ellátott üzemeket építettünk, bonyolult gépeket, műszereket, berendezéseket gyártunk, melyeket azelőtt behozatal útján szereztünk be és kétségkívül emelkedett a termelés technikai színvonala is. A műszaki fejlődés üteme azonban e sikerek ellenére sem tart lépést a népgazdaság szükségleteivel. Ez elsősorban azért van így, mert a műszaki fejlesztéssel kapcsolatos feladatokat nem oldjuk meg komplexen a termelési feladatokkal együtt. Egyes vezető gazdasági dolgozók a vállalatokban és a minisztériumokban a műszaki fejlesztéssel kapcsolatos feladatokat rövidlátóari* csak úgy ítélik meg, mintha ezek az általános termelési feladatok kiegészítő részét képeznék. Vannak olyan dolgozók is, akik gyakorlatilag nem értékelik kellőképpen a technika jelentőségét és szerepét, nagymértékben helytelenül önelégültek gépiparunk és általában iparunk relatívan magas műszaki színvonala következtében. Erről tanúskodik az a tény, hogy a műszaki fejlesztés terveit az állami terv keretében- még mindig a legrosszabbul teljesítik. Á gépiparban pl. 1957-ben 600 új típusú gépet fejlesztettek és a termelésben 500 új típusú gépet vezettek be. A műszaki fejlesztés tervét 52 százalékra, az új termékek termelési módja elsajátításának tervét csak 46 százalékra teljesítették. Az iparunk által szerkesztett gépek az iparilag fejlett országok ipari termékeivel összehasonlítva sok esetben nem érik el a kellő műszaki színvonalat és átlag 20 — 50 százalékkal nagyobb a súlyuk. Az anyagi költségek csökkentésének eddig elért üteme, ami évente átlag 1 — 3 százalékot tesz ki, korántsem meríti ki az összes tartalékokat, melyek a lényegesebben nagyobb megtakarítások elérésének lehetőségében rejlenek. Erról tanúskodnak a következő példák: A Tatra 138 gépkocsi esetében, melyet az eddigi T-lll típus helyett gyártunk, a teherbírás 20 százalékos fokozása mellett 400 kg-mal csökkentettük a gépkocsi súlyát. Ez az új gépkocsi lehetővé teszi a minden szállított tonnára számított anyagfogyasztás 26 százalékos csökkentését, egyben a szállítási gyorsaság 17 százalékos növelését és 10 százalék üzemanyag megtakarítását. A felszíni bányákban használatos K-1000 kerekes kotrógép súlya 1290 tonna és teljesítőképessége óránként 1000 köbmétert tesz ki. Az újonnan fejlesztett K-500 kerekes kotrógép teljesítőképessége óránként 750 — 1000 köbméter és súlya csupán 560 tonnát tesz ki. Különösen a technológia nyújt nagy lehetőségeket a munkatermelékenység növelésére. Elsősorban a forgácsmentes megmunkálás, a pontos öntés, a pontos kovácsolás, hegesztés, formázás, fémporkohászat, stb. technológiájának alkalmazásáról van szó. A termelési technológia tökéletesítése terén emellett nagy szerep jut a kohóiparnak és a vegyiiparnak, melynek gépiparunkat a szükséges anyag egyre jobb minőségű választékával kell ellátnia. A FÖ IRÁNY: A GÉPESÍTÉS ÉS AZ AUTOMATIZÁLÁS A párt XI. kongresszusa határozatának, az ipari termelés tervének teljesítése megköveteli, hogy gépiparunk biztosítsa a jelenlegi technika legmagasabb színvonalán az olyan gépek és berendezések előállítását. melynek célja a termelési folyamatok automatizálása lesz. A gépipari minisztériumoknak az eddiginél sokkal bátrabban kell foglalkozniok e problematika megoldásával. Arról van szó, hogy gyorsított ütemben egyesítsék és szervezésileg rendezzék azokat az intézményeket, melyek biztosítják a gépi berendezési éá műszerészeti technika fejlesztését és az e téren végzett kutatómunkát, és hogy egyidejűleg széles mértékben biztosítsák e termékek előállítását is. A kutatási és a fejlesztési munkát céltudatosan a technikailag igen igényes, egyrendeltetésu gépek, félig és komplexen automatizált gépsorok nagymértékű gyártására kell irányítanunk. A termelési folyamatok komplex automatizálása az az út, mely a nagyfokú munkatermelékenységhez vezet. Azáltal, hogy a Česká Tŕebová-i Armatúrka nemzeti vállalatban bevezették a központi fűtések vízlevezető berendezéseinek gyártására alkalmas átállítható automatizált gépeket, elérték a termelékenység 1400 százalékos növelését. A strakonicei ČZM nemzeti vállalatban a motorkerékpárak motorszekrényei megművelésére alkalmas automatizált gépsor, melyet tervbe vettek, lehetővé teszi, hogy az eddigi termelési móddal szemben 800 százalékkal növeljék a termelékenységet. A munkások létszámát 1/15re csökkentik és egy automatizált gépsor 55 megmunkáló gépet fog helyettesíteni. A műszaki fejlesztésnek, melyről gépiparunkban döntenek, ma és a jövőben is a dolgozók legszélesebb tömegei ügyévé kell válnia. Tapasztalataink és a szocialista tábor többi országaiban szerzett tapasztalatok is arról tanúskodnak, hogy a tudományosműszaki ismeretek bonyolultsága, óriási hordereje, és további fejlesztésük üteme teljes komplex voltában el nem sajátítható, mint valamiféle mellékmunka, amely más tevékenységgel párhuzamosan végezhető. A műszaki fejlesztés és különösen a gépipari termelés feladatai koordinálása kérdésének országos megoldása érdekében feltétlenül helyes lesz, ha a műszaki fejlesztés irányítására legfelsőbb szervet létesítünk. Ezzel biztosítjuk az egységes műszaki politika megvalósítását. Nem kielégítő a létező termelőképességek kihasználása terén fennálló helyzet. Tapasztalataink arról tanúskodnak, hogy számos vállalatban és üzemben minden nagyobb befektetés nélkül is növelhető a termelés terjedelme. Gépiparunkban azonban a legutóbbi néoy év alatt például gyakorlatilag semmi sem változott a termelőgépek időre és teljesítményre vonatkoztatott kihasználásában. amely átlag még mindig nem haladja meg a 60 százalékot. Ahelyett, hogy a termelés kellő megszervezésével áttérnénk a termelési berendezések teljesmérvű, kétmüszakos kihasználására, ami által más célokra (elsősorban a termelés kibővítésére) megtakaríthatnánk e megmunkáló-gépek alapállományának 20—25 százalékát, és 20 százalékkal kiterjeszthetnénk a termelési felületeket, a vállalatok és az üzemek további beruházásokat igényelnek épületekre és berendezésekre, melyeket szintén nem használnak ki teljes mértékben. A CSKP KB és a kormány tézisei a csehszlovák ipar további műszaki fejlesztéséről leszögezik, hogy beruházási politikánk egyik alapvető irányvonalának abban kell megmutatkoznia, hogy kiterjedtebb építkezési munkák nélkül újítsuk fel, építsük át és komplex módon korszerűsítsük az eddigi berendezéseket. A legújabban megvalósított és javasolt tervezetek keretében az építészeti és szerelési munkák hányada még mindig több mint 60 százalékot tesz ki az előirányzott 35—40 százalék helyett. Egyes üzemeket a beruházók és a tervezők hibájából nem korszerűsítenek komplex módon, hanem csupán egyes szakaszokon, ami által mesterségesen új keresztmetszetek keletkeznek és lényegesen csökken a termelés hatékonysága. Ha az üzemek felének korszerűsítését 1968-ig 14 százalékosan, másik felének korszerűsítését pedig 1975-ig 14 százalékosan végeznék el, a termelés ez esetben az egész említett idő alatt a beruházások növelése nélkül teljes 50 százalékkal fokozódna és emellett feltételezhető, hogy az új gépi berendezés termelőképessége 1975-ben 180 százalékkal növekedne. Népgazdaságunk és szakadatlan műszaki fejlődése megköveteli, hogy növeljük a műszaki dolgozók, a technológusok és a gépipari szakképzettségű konsrtuktőrök létszámát. A gépesítés és az automatizálás egyre nagyobb mérvű alkalmazása az iparban és a mezőgazdaságban megköveteli, hogy az üzemeket ellássuk a műszakilag fejlett káderek egyre nagyobb számával s hogy .állandóan növekedjék munkásaink szakképzettsége. A műszaki dolgozók, a technológusok éj konstruktőrök száma, amely 1955-ben a dolgozók egész létszámának 29,7 százalékát tette ki; 1980-ban mintegy 40 százalékra emelkedik, vagyis a mai létszámmal szemben megkétszereződik. * * * Pártunk nagyra értékeli gépiparunk 600 ezer dolgozójának munkáját és állandó figyelmet, gondot fordít a gépipar fejlesztésére. A gépipari termelés további növelésének és műszaki színvonala emelésének elérése elsősorban a gépipar terén müködö pártszervezetek, az összes kommunisták és dolgozók ügye. A pártszervezetek és szervek jó munkája kezeskedik arról, hogy a gépipari termelés és összetétele megjavításának hatalmas programját és a műszaki színvonal emelkedésének, a munkatermelékenység növekedésének programját megvalósítjuk. A gépipari üzemekben működő pártszervezeteknek olyan erővé kell fejlődniök, melyek lépésről lépésre és az összes dolgozók részvételével céltudatosan meg fogják valósítani pártunk XI. kongresszusának határozatait. ÚJ SZÖ 3 '* 1958. július 5.