Új Szó, 1958. július (11. évfolyam, 180-210.szám)

1958-07-04 / 183. szám, péntek

EGYRE MEGGYŐZŐBBEN HAT A SZOCIALISTA VILÁGRENDSZER PÉLDÁJA (Folytatás a 2. oldalról.) béke erősítését szolgáló döntő intéz­kedéseket. Abban az időben, amikor a nyugati hatalmak az USA-val az élükön rend­szeres lépéseket tesznek a nemzetkö­zi feszültség kiélezésére, a Varsói Szerződés tagállamai újabb kezdemé­nyező javaslatokkal állnak elő. E ja­vaslatok elfogadása a nyugati hatal­mak által lehetővé tenné az államok közötti bizalom felújítását, kedvező feltételeket teremtene a vitás kér­désekben való megegyezésre a Nyu­gat és a Kelet között, és így a nem­zetközi feszültség enyhítéséhez és a béke megerősítéséhez vezetne. Ezzel egyidejűleg a Varsói Szerződés tag­államai bejelentették egyes egyoldalú intézkedések megvalósítását, amelyek újból azt bizonyítják, hogy valóban megegyezésre törekszenek minden égető problémában és amelyek növe­lik a békés erők aktivitását a Nyu­gaton is, fokozzák azt az elszántsá­gukat, hogy a béke érdekében har­coljanak e problémák megoldásáért. Nagyon fontos jelentőségű elsősor­ban a Varsói Szerződés tagállamai és az Északatlanti Szövetség tagállamai között kötendő megnemtámadási szerződésre tett javaslat. A 25 év tartamára kötendő megnemtámadási szerződés lényege a résztvevő álla­moknak az a kötelezettsége, hogy tar­tózkodnak erőszak vagy erőszakkal való fenyegetés alkalmazásától, a köl­csönös ellentétek megoldásánál vala­mennyi vitás kérdésnek csupán békés eszközökkel való megoldására törek­szenek a más államok belügyeibe való be nem avatkozás elvének szigorú betartása alapján és kölcsönös ta­nácskozásokat folytatnak olyan ese­tekben. ha komoly veszélyben forogna Európa békéje. A vitás kérdések megoldásához való hozzájárulás jóakaratának meg­győző bizonyítékát, valamint e prob­iémák megoldása jobb feltételei meg­teremtésének bizonyítékát adja az a már bejelentett határozat, amelynek értelmében a Varsói Szerződés tagál­lamainak fegyveres erőit újból egy­oldalúan csökkentik, mégpedig 419 ezer fővel, jovábbá a Szovjetunió fegyveres erőit kivonják a Román Népköztársaság területéről és lét­számukat csökkentik a Magyar Nép­köztársaság területén. Vajon lehet-e kézzelfoghatóbb bizonyíték a szocia­lista tábor államai azon akaratának őszinteségéről, hogy megegyezést ér­jenek el a leszerelés kérdésében, mint az a tény, hogy 1955 óta a Var­sói Szerződés tagállamainak fegyve­res erőit már 2 millió 477 ezer fővel egyoldalúan csökkentették, ebből csupán a Csehszlovák Köztársaság fegyveres erőit 44 ezer fővel. A politikai tanácskozó bizottság ülésén a "'arsói Szerződés tagállamai­nak küldöttségei megállapították, hogy az európai békére komoly ve­szélyt jelent a Német Szövetségi Köztársaság fejlődése. A Német Szö­vetségi Köztársaság nemrégen hozott határozata a nyugatnémet Bundes­wehr atomfelfegyverzéséről csak iga­zolta azt a véleményünket, miszerint a Német Szövetségi köztársaság ural­kodó körei arra törekednek, hogy jelentékeny katonai erőt összponto­sítsanak kezükbe, amely főleg az atom- és rakétafegyverekre támasz­kodik és amely hatalmi téren alátá­masztaná a német imperializmus megújult európai expanzív terveit. Mindez akkor történik, amikor a Német Szövetségi Köztársaságban a hatalom a monopoltőke azon társa­dalmi erőinek kezében van, amelyek uralomra juttatták Hitlert és amelyek a világháború kirobbantásáért fele­lősek. Világos, hogy az atom- és ra­kétafegyverek ezen erők kezében komoly veszélyt jelentenének vala­mennyi európai államra. Nem kétséges, hogy a Német Szö­vetségi Köztársaság atom- és raké­tafelfegyverzése programjának meg­valósítása fokozná az atomháború veszélyét és tovább élezné a nemzet­közi feszültséget. A Varsói Szerződés tagállamai a béke megvédése és biztonságuk érdekében kétségtelenül kénytelenek volnának megvizsgálni a rakétafegyverek elhelyezésének kér­dését Csehszlovákiában, a Lengyel Népköztársaságban és a Német De­mokratikus Köztársaságban. Csehszlovákia népe, amely keserű történelmi és még élő tapasztalatokat szerzett a német imperializmus tá­madása terén és amely közvetlenül szomszédos Némeotrszággal, megvan győződve arról, hogy a Német Szö­vetségi Köztársaság veszélyes fejlő­désének, amely veszélyezteti a békét és érinti biztonságunk érdekeit, véget lehet és kell vetni. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy erre a né­zetre a félelem vezet bennünket. Csehszlovákia népe tapasztalataiból minden szükséges tanulságot levont. Az imperialisták háborús előkészüle­tei és tervei arra vezettek bennünket, hogy a Szovjetunióval és a többi szo­cialista állammal együttműködésben megfelelően gondoskodjunk hazánk biztonságáról és sérthetetlenségéről. Itt azonban valamennyi nemzetről, sok-sok millió ember életéről van szó. Ezért kötelességünknek tartjuk valamennyi állam népét felrázni a Német Szövetségi Köztársaság atom­és rakétafelfegyverzésének veszélye ellen. A többi szocialista állammal együtt lépéseket és intézkedéseket teszünk és fogunk továbbra is tenni a béke megszilárdítására és megerősítésére, a nemzetközi feszültség enyhítésére, a békés együttélés elveinek megva­lósítására. Á Csehszlovák Köztársaság továbbra is készségét nyilvánítja ar­ra, hogy részévé váljék a közép­európai atomfegyvermentes övezet­nek, ha abban részt vesz Nyugat­Németország is. Nem tagadható azonban, hogy a Német Szövetségi Köztársaság uralkodó köreinek jelen­legi poltikája az európai feszültség enyhítése ellen, az államok közötti bizalom felújítása ellen irányul. E politikának részét képezi a Né­met Szövetségi Köztársaságnak a szocialista államok iránti állásfogla­lása is. Mégis csak érthetetlen, hogy két olyan szomszéd állam között, mint Csehszlovákia és a Német Szö­vetségi Köztársaság — nem a mi hi­bánkból —, nincsenek normális diplo­máciai kapcsolatok. De nemcsak ez: — Nyugat-Németország uralkodó kö­rei eltűrik, sőt támogatják az álla­munkkal szembeni ellenséges politikát — a revansizmust, a területi köve­teléseket, a diverzáns akciók előké­szítését és szervezését, a kémkedést, az uszító propagandát. Nem kétséges, hogy ez az abnormális helyzet nem szolgálja a két állam érdekeit, lehe­tetlenné teszi a kölcsönös békés együttműködést, amely kétségtelenül elősegítené az európai légkör megja­vítását. A Csehszlovák Köztársaságnak őszinte érdeke rendezni a német nemzethez fűződő kapcsolatait. Ezt bizonyítják többek között azok a széleskörű baráti kapcsolatok is, amelyek Csehszlovákia és a másik német állam — a Német Demokrati­kus Köztársaság között — alakultak ki. Ezek a kapcsolatok Csehszlovákia és a német nép barátságáról tanús­kodnak és az új békés kapcsolatok példáját jelentik Közép-Európában. Ezt bizonyítja a csehszlovák kor­mánynak az a törekvése is, hogy kapcsolatokat vegyenek fel a Német Szövetségi Köztársasággal. Emellett meg kell mondani, nincs semmi ok arra, ami gátolná Cseh­szlovákia és a Német Szövetségi Köz­társaság közötti kapcsolatok norma­lizálását. A Német Szövetségi Köz­társaság hivatalos képviselői időn­ként jelentik, hogy a Német Szö­vetségi Köztársaság kész rendezni keleti szomszédai iránti viszonyát. Megszoktuk, hogy az ilyen szándé­kokat nem szavak, hanem tettek alapján ítéljük meg. Ha a Német Szövetségi Köztársaságnak valóban fontos, hogy békében éljen keleti szomszédaival, ezt elsősorban azzal kellene bebizonyítania, hogy fordít az ez irányban folytatott politikáján és normalizálja ezen államokkal fenn­tartott kapcsolatait. Ami a Csehszlo­vák Köztársaságot illeti, sohasem tértünk ki a Német Szövetségi Köz­társasággal való diplomáciai kapcso­latok felvételének lehetősége elől, ellenkezőleg, a diplomáciai kapcso­latok megvalósítását fontos első lé­pésnek tekintettük a jószomszédi együttműködéshez és a kölcsönös bizalom fokozott felújításához. Most is készek vagyunk tárgyalni a Német Szövetségi Köztársasághoz fűződő kapcsolataink normalizálásáról, és úgy véljük, hogy ez a rendezés elő­nyös volna mindkét fél számára és hogy egyidejűleg hozzájárulna Kö­zép-Európa jelenlegi helyzetének megjavításához. A Német Szövetségi Köztársaság­gal való kapcsolataink normalizálá­sára irányuló törekvésünk összhang­ban áll békés külpolitikánkkal és az­zal a törekvésünkkel, hogy jó kap­csolatokat és az együttműködés megjavítását érjük el, elsősorban a köztársaságunkkal szomszédos álla­mokkal. Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban rámutassak arra a lé­nyegesen jobb helyzetre, amely Ausztriához fűződő kapcsolatainkat illetően fejlődött ki. Ausztriával való együttműködésünk eddigi eredményei kétségtelenül ezen együttműködés hasznosságát bizonyítják és a gya­korlatban mutatják meg, hogy — a két ország eltérő, különböző társa­dalmi rendszerének ellenére — lehet­séges a nemzetek békés együttműkö­dése. Természetesen ez az együttműkö­dés sem mentes problémáktól, igyekezünk azonban közös tárgyalá­sokkal megoldani mindazokat a nyílt kérdéseket, amelyek államaink között a múlt évekből fennmaradtak. Auszt­riában is vannak, sajnos, olyan erők és idegen befolyások, amelyek nem óhajtják az osztrák semlegességet, amelyek Ausztria és Csehszlovákia együttműködésének megzavarására törekszenek. Például szolgálhat ne­künk azzal a hengerművel kapcsola­tos ismert ügy, amelyet a Csehszlo­vák Köztársaság egy osztrák cégnél rendelt meg. Nem kétséges, hogy e milliós üzlet megvalósítása az osztrák iparnak hosszútartamú hasznára vált volna. Természetesen az amerikaiak ezt az osztrák érdeket nem vették tekintetbe és nyomást gyakoroltak az osztrák hatóságokra, hogy a hen­germűre ne adjanak ki engedélyt. Ezért Csehszlovákia kénytelen volt e hengerművet máshol megvenni. Épp így az osztrák sajtó egy része nem mindig ír teljes felelősséggel Cseh­szlovákiáról és Ausztriához fűződő kapcsolatairól Ausztriával való kölcsönös kapcso­lataink javításának és bővítése to­vábbfejlesztésének lehetőségei néze­tünk szerint távolról sincsenek kime­rítve. Számos közös érdekünk van főleg gazdasági téren, amelyek orszá­gaink ipari fejlettségéből, hagyomá­nyainkból és közvetlen szomszédsá­gunkból származik. Nézetünk szerint itt minden feltétel megvan a hagyo­mányos gazdasági kapcsolatok továb­bi nagyon lényeges fejlesztésére és azok szilárd és tartós alapokra való helyezésére/Épp így a kulturális és a sportkapcsolatok terén lehetőség van e kapcsolatok bővítésére. A két állam népe bizonyára örömmel üd­vözli majd, ha e téren tartós- fejlő­désre kerül sor. A csehszlovák kor­mány rendszeres figyelmet szentel a semleges Ausztriával való együttmű­ködés fejlesztésének. A múlt napok­ban e politika szellemében személyes levélben fordultam Raab úrhoz, az osztrák szövetségi kancellárhoz és néhány javaslatot tettem neki a Csehszlovákia és Ausztria közötti együttműködés toyábbi bővítésére. Engedjék meg, hogy kifejezzem a csehszlovák kormánynak azt a meg­győződését, hogy ez az őszinte szán­dékú lépésünk kedvező és pozitív visszhangra talál az osztrák kor­mánynál és hozzájárul a két ország közötti baráti kapcsolatok elmélyíté­séhez. A politikai tanácskozó bizottság ülése állást foglalt a csúcsértekezlet mielőbbi összehívása mellett, amely a jelenlegi helyzetben az egyedüli járható kiútnak tűnik a Nyugat és a Kelet közötti különféle vitás kérdé­sek megoldására, amelyekben más fórumokon eddig még nem tudtak megegyezést elérni, A politikai tanácskozó bizottság moszkvai ülése teljesen támogatta a Szovjetunió kormányának azt a ja­vaslatát, hogy a konferencia napi­rendjére sorolják azt az ismert 12 kérdést, amelyeknek mielőbbi meg­oldása az egész emberiség igazi lét­érdekeinek felel meg. A Varsói Szerződés tagállamai új­ból teljes határozottsággal elutasí­tották az USA kormányának azon ismételt javaslatait, hogy az érte­kezlet napirendjére olyan egészen elfogadhatatlan kérdéseket tűzzenek, mint a kelet-európai országok hely­zete és Németország egyesítése. Tel­jes súllyal elutasítjuk a Közép- és Kelet-Európa szuverén népi demok­ratikus államai belügyeibe való be­avatkozást, ami szöges ellentétben áll az ENSZ alapokmánya és a nem­zetközi jog elveivel. Ami Németország egyesítését illeti, ma ez a két német szuverén állam kérdése, amelyet egyedül ők oldhatnak meg. A csúcs­értekezlet hatáskörébe csupán a Né­metországgal kötendő békeszerződés megtárgyalása tartozik. Azt a tényt, hogy megbízást kaptunk arra, hogy a szocialista rendszer ál­lamait képviseljük a Szovjetunióval, a Lengyel Népköztársasággal és eset­leg a Román Népköztársasággal együtt a csúcsértekezleten, nagy megtiszteltetésnek tartjuk, és e megbízatást örömmel elfogadtuk. Sa­ját részünkről maximális erőfeszítést teszünk arra, hogy biztosítva legyen mind az értekezlet gyors egybehívá­sa, mind annak sikeres lefolyása. A konferencia egybehívásáról foly­tatott előkészítő tárgyalások során az utóbbi időben komoly késleltetésre került sor, amelyet az USA obstruk­ciós eljárása idézett elő, amely csö­könyös álláspontjával, valamint pro­vokációs és elfogadhatatlan kérdések szüntelen javaslatával az értekezlet programjára, lehetetlenné teszi, hogy megegyezés jöjjön létre az értekez­let összehívásáról. Annyira nem ki­elégítő helyzet alakult ki, hogy Hrus­csov elvtárs, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke Eisenhower elnökhöz ez év június 11-én intézett üzenetében az egész világ közvéle­ménye előtt a nyugati hatalmak kor 4­mányainak nyíltan feltette a kérdést, vajon valóban óhajtják-e a csúcs­értekezlet egybehívását vagy az ösz­szehívással kapcsolatos tárgyalások színlelésével akarják megtéveszteni a világ közvéleményét és meghiúsítani végül a konferencia megtartását. A nyugati hatalmak vezető képvi­selői az értekezlet megtartása elleni újabb kirohanásokra használják fel Nágv és társai ellenforradalmi vezé­rek felett hozott igazságos ítélet végrehajtásának hírét is. Nem kétsé­ges, hogy az emberi társadalom meg­tisztítása attól az embertől, aki Ma­gyarország népét meg akarta fosztani a népi demokratikus rendszertől és a háborút akaró imperialista erők uralma alá akarta sodorni, nemcsak az igazságosság és a törvényesség követelményeivel áll mélységes össz­hangban, hanem a béke ügyének ér­dekeivel, a nemzetek érdekeivel is. Az az egész kampány, amelyet a Nyugaton a magyar nép e benső ügye körül támasztottak, csupán arra van hivatva szolgálni, hogy a világ köz­véleményének figyelmét elterelje az égető nemzetközi kérdésekről. Az egyik nagyon fontos kérdés, amelyet a Varsói Szerződés tagálla­mai politikai tanácskozó bizottságá­nak nézete szerint feltétlenül a csúcsértekezlet programjára kell so­rolni, a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetése. Amint ismeretes, az USA és Nagy-Britannia elutasították a Szovjetunió példájának követését és tekintet nélkül a nemzetek felhá­borodására továbbra is folytatják a kísérleteket. E kísérletek beszünte­téséről hozandó egyezmény elérése feltételeként az USA szakértő bizott­ság egybehívását javasolta az atom­robbantások megállapítása módjainak megtárgyalására. A Szovjetunió arra törekedve, hogy a legnagyobb mér­tékben eleget tegyen a nyugati ha­talmak javaslatainak, elfogadta e ja­vaslatot és e napokban Genfben már megkezdődött a szakértők tanács­kozása. A genfi megbeszéléseken a Szovjet­unió és Lengyelország szakértőin kí­vül részt vesznek csehszlovák szak­értők is. Ez a részvételünk a cseh­szlovák kormány azon következetes törekvésének újabb megnyilvánulása, hogy minden eszközzel hozzájáruljon a sürgető nemzetközi problémák megoldásához és a nemzetközi fe­szültség enyhítéséhez. A csehszlovák kormány azonban szilárdan ragasz­kodjék ahhoz, miszerint a tanácsko­zások értelme, hogy elérjük az atom­fegyverkísérleteknek az USA és Nagy-Britannia részéről történő be­szüntetését is. Csehszlovákia népe és vele együtt valamennyi békeszerető nemzet éber figyelemmel fogja kö­vetni, hogy a szakértők értekezlete ne szolgáljon az USA számára ürü­gyül további késleltetésre és arra, hogy újabb kísérletek megvalósítása érdekében megtévessze a közvéle­ményt . Elvtársak! A Varsói Szerződés tagállamai poli­tikai tanácskozó bizottsága moszkvai ülésének nemzetközi jelentősége an­nál nagyobb, mert ez az ülés vala­mennyi résztvevő teljes egységének jegyében folyt le és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagálla­mai kommunista és munkáspártjai képviselői tanácskozásainak eredmé­nyeivel együtt a szocializmus tábora hatalma, ereje és egysége szüntelen növekedésének, a Szovjetunió köré való tömörülésének újabb láncszemét képezi. A proletár nemzetköziség nagy elvei alapján nyugvó egység és együttműködés — ez a szocialista áilamok óriási ereje és értékes kin­cse. Erről újból meggyőződtünk a csehszlovák kormányküldöttségnek az Albán Népköztársaságban tett nem­régi látogatásakor. E látogatás egész lefolyása a marxizmus-leninizmus eszméi, a proletár nemzetköziség eszméi mérhetetlen átalakító erejé­nek egyedülálló manifesztációja volt. Megmutatta Csehszlovákia és az Al­bán Népköztársaság rendületlen hű­ségét a szocializmus táborához, ren­dületlen hűségét e tábor vezető ere­jéhez — a Szovjetunióhoz. A szocializmus tábora politikai és gazdasági erejének szüntelen növe­kedése, erkölcsi-politikai befolyásá­nak növekedése ma világszerte a vi­lágbéke hatalmas tényezője. Az im­perialisták semmilyen merénylete, a revizionisták semmilyen támadása sem képes megrendíteni szilárdságát, egységét. A Csehszlovák Köztársaság kormánya a jövőben is mindent meg­tesz annak érdekében, hogy a Szov­jetunió vezette szocialista tábor egy­re hatalmasabb gátat képezzen a nemzetközi imperializmus minden háborús tervével szemben, egyre ha­talmasabb erő legyen a nemzeteknek a szocializmus győzelméért, a béke győzelméért vívott harcában. A NEMZETGYŰLÉS ÜLÉSE (Folytatás az 1. oldalról) számolót négy új képviselő megvá­lasztása érvényességének* igazolásáról. František Jurča, Josef -Trhlik, Štefan Bašo és Josef Baláž letették a köte­lező fogadalmat a nemzetgyűlés el­nökének kezébe. Azután Zdenék Fier­linger, a nemzetgyűlés elnöke tartott beszámolót a nemzetgyűlés elnökségé­nek a legutóbbi ülés óta kifejtett tevékenységéről. Hangsúlyozta, hogy a nemzetgyűlés elnöksége határozatot hozott a szocialista szektor szerve­zetei által fizetendő bérletekre vo­natkozó és azon törvényerejű intéz­kedések kiadásáról, melyek rendezik az EFSZ-tagok egyes pénzügyi köte­lezettségei törlesztésével és kamatoz­tatásával kapcsolatos haladékok kér­dését. A nemzetgyűlés jóváhagyta mindkét törvényerejű intézkedést. A képviselők azután nagy érdeklő­déssel hallgatták meg Viliam Široký miniszterelnöknek a moszkvai érte­kezlet eredményeiről szóló beszámo­lóját. A képviselők és a vendégek lelkes egyetértésüket nyilvánították a miniszterelnök beszédével. A miniszterelnök beszéde után An­tonín Krček és Štefan Brenčič kép­viselők szólaltak fel. A déli szünet után dr. Jaromír Be­rák képviselő mondotta el a költség­vetési és gazdasági bizottságnak a Csehszlovák Állami Bank tevékenysé­ge. . bővítéséről szóló törvényjavaslat tára vonatkozó beszámolóját. Lőrincz Gyula képviselő-előadó beszámolt az­után arról a törvényjavaslatról, mely módosítja a folyóiratok kiadására és a Csehszlovák Ojságírószövetségre vonatkozó 184/1950 gyűjt. sz. tör­vényt. A nemzetgyűlés ezenkívül megtár­gyalta egyes elítélt egyének járadé­kának rendezésére vonatkozó tör­vényjavaslatot, melyről František Beneš képviselő-előadó beszélt, to­vábbá a szociális biztosítás terén foganatosítandó egyes módosítások­ra vonatkozó törvényjavaslatot, mely­ről Vojtech Aubrecht képviselő-elő­adó tartott beszámolót. A nemzetgyűlés az ülés befejező részében megtárgyalta azt a törvény­javaslatot, amely Kárpátaljának az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársa­sággal való egyesítése alapján ke­letkezett igények és kötelezettségek kérdéseinek rendezésére vonatkozik. Erről a javaslatról Mráz képviselő tartott beszámolót. Az ülés tárgyso­rozatának utolsó pontjaként megtár­gyalták a tartásdíjak külföldön esz­közlendö behajtására vonatkozó egyezményről szőló törvényjavaslatot. Ezt az egyezményt az 1956. június 26-i New-York-i értekezleten írtak alá az érdekelt felek. A nemzetgyűlés végül jóváhagyta az új képviselők megválasztásának érvényességét. Az Ifjúság Dunai Találkozója Az ifjúsági alkotőverseny központi fordulója tegnap folytatódott. Míg a versenytermekben legjobb együtte­seink, szólistáink mutatták be tudá­sukat és művészetüket, addig az If­júsági Falu is nagy esemény szín­helye volt. A traktorállomás egyik hallja előtt már a kora reggeli órák­ban vidám kékinges fiatalok forgo­lódtak ... Pontosan tíz órakor aztán megérkezett a mezőgazdaságban dol­gozó fiatalok értekezletén részt ve­vők utolsó csoportja is. Az értekez­letet Ján Škoda, a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának titkára nyi­totta meg, aki rövid beszédében üd­vözölte Michal Chudík elvtársat, a mező- és erdőgazdasági megbízottat, a CSISZ Központi Bizottságának kül­döttségét, valamint a hazánk vala­mennyi kerületéből megjelent küldöt­tet. Ezt követően Vladimír Vedra, a CSISZ KB titkára lépett a szónoki emelvényre. Beszámolójában felsorolta azokat az eredményeket, melyeket fiatal­jaink a, mezőgazdaság szakaszán az utóbbi időben elértek. A továbbiakr ban beszélt azokról a feladatokról, melyeket pártunk XI. kongresszusa állított a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok elé. Hangsúlyozta, melyik munkaszakaszon, hol kell fiataljaink­nak latba vetni erejüket, hogy az ifjúsági szövetség elé állított felada­toknak sikeresen eleget tegyenek. A beszámolót élénk és gazdag vita követte, amit Michal Chudík megbí­zott foglalt össze, ismét hangsúlyoz­ván a mezőgazdaságban dolgozó fia­talok feladatait. Ebéd után a fiatalok csoportokra oszlottak s a délutáni órákban meg­tekintették hazánk egyik legjobb szö­vetkezetének gazdaságát — különös tekintettel a vízlevezető csatornák rendszerére és a komposzt készíté­sére. A fiatalok nagy érdeklődést tanúsítottak az Ifjúsági Falu sikeres munkájának eredményei iránt, amit a portaszemle után következő beszél­getés is bizonyít. Vacsora után színes kultúrműsor következett, majd a ké­ső estig eltartó ifjúsági mulatság. ÚJ S7Ö 3 * iflftt iúiius 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom