Új Szó, 1958. július (11. évfolyam, 180-210.szám)

1958-07-03 / 182. szám, csütörtök

A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának ülése Az anyagbeszerzés és energetika fejlesztése az előtérben • Elmélyül a termelés szakosítása és kooperációja • A tudományos-technikai együttműködés további kibővítése • A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának új szervei Bukarest (ČXK) — Bukarestben 1958. június 26-tó! június 30-ig tartották a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának 9. ülésszakát. Az ülésen részt vettek a tanács valamennyi tagállamának küldöttségei. A küldöttségek vezetői: Sz. Koleka, az Albán Népköztársaság Minisztertanácsának első alelnöke; R. Chrisztozov, a Bolgár Népköztársaság állami tervbizottságának elnöke; J. Dolanský, a Csehszlovák Köztársaság miniszterelnökének első helyettese; Apró Antal, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének elsó helyettese; VY. Leuschner, a Nétnet Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa elnökének első helyettese; P. Jarosziewicz, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének első helyettese; Al. Birladeanu, a Román Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének helyettese és 1. Kuzmin, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének helyettese voltak. A küldöttség tagjai a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagállamai állami tervező szerveinek, külkereskedelmi minisztériumainak és más minisztériumoknak vezető dolgozói. A tanács ülésén megíigyelőkként részt vettek a Kínai Népköztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, a Mongol Népköztársaság és a Vietnami Demokratikus Köztársaság képviselői. A tanács ülésén Al. Birladeanu, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának román képviselője elnökölt. Azon országok kommunista és munkáspártjai képviselői ez évi májusi moszkvai értekezletének határozata szerint, amely államok tagjai a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának, a tanács ülésén áttanulmányozták a szocialista országok közötti gazdasági együttműködés állandó fejlesztésénik a nemzetközi szocialista munkamegosztás következetes érvényesítése alapján foganatosított gyakorlati intézkedéseket. A tanács ülésén rendkívüli figyelmet szenteltek a népgazdaság anyagbeszerzése és az energetika minél nagyobb fejlesztése kérdéseinek. Nagy figyelmet szenteltek a tanács ülésén a szocialista országok közötti termelési kooperáció és a szakosítás elmélyítésére vonatkozó azon intézkedéseknek, amelyek a gazdasági iparosítás állandó fejlesztésére irányulnak mind a tanács egyes tagállamaiban, mind a szocialista tábor országaiban, továbbá azon intézkedéseknek, amelyek ezen országok természeti és gazdasági forrásainak legracionálisabb kihasználására irányulnak. A tanács ülésén tanulmányozták az egyes szocialista országok közötti technikai-tudományos együttműködés fejlesztésének és állandó elmélyítésének kérdéseit. Elhatározták, hogy a tanács tagállamai tudományos, kutató- és tervezőszervezetei között elmélyítik az együttműködést. A tanács ülésén eszmecserét folytattak a szocialista tábor országai és a kapitalista államok közötti kereskedelem állatftö fejlesztéséről, tekintettel a gazdasági válság fokozódására a kapitalista országokban. A tanács ülésén elhatározták, hogy a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának új szerveit hozzák létre. Megalakult a tanács gazdasági bizottsága, amelynek a tudományos dolgozókkal és a szakértőkkel a tanács tagállamai tervezésének terén olyan gazdasági kérdésekkel kell foglalkoznia, amelyek a nemzetközi munkamegosztás elveiből fakadnak. Megalakították a gazdasági és a technikai-tudományos építészeti együttműködési bizottságot. Tekintettel a tanács tagállamai közötti közlekedés egyre növekvő terjedelmére, elhatározták, állandó közlekedési bizottság létesítését. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának ülése a teljes egyöntetűség a kölcsönös megértés jegyében valamennyi szocialista állam barátságának és azon erőfeszítésének szellemében folyt, hogy még jobban megszilárdítsák a testvéri együttműködést és egyesítsék az erőket a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagállamai nemzetei életszínvonala állandó emelésének, gazdasága lehető legnagyobb megszilárdításának és fejlesztésének érdekében. A. A. Gromiko nyilatkozata az amerikai miniszter szovjet . ellenes kijelentéseiről Moszkva (ČTK) — Andrej Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere W. Roget snek, az USA igazságügyi miniszterének június 21-i chicagói nyilvános beszédéten a Szovjetunióról és külpolitikájáról tett kijelentéseit lehetetlen rágalmázó kijelentéseknek minősítette. Gromiko L. Thompson, USA szovjetunióbeli nagykövete előtt nyilatkozatot tett, amelyben a szovji* kormány nevében az USA Kormányánál tiltakozott Rogersnek azon ország ellen elhangzott ellenséges kijelentése miatt, amellyel az USA normális diplomáciai kapcsolatokat tart fenn. A nyilatkozat a többi között így hangzik: A szovjet kormány szükségesnek tartja az USA kormányának figyelmét felhívni W. Rogers úrnak, az USA igazságügyi miniszterének kijelentésére, aki június 21-i chicagói nyilvános beszédében durván támadta és rágalmazta a Szovjetuniót és külpolitikáját. Rogers úr beszédében azt állította, hogy a Szovjetunió „összpontosított agressziót mozgosít" az USA ellen, amelyet el akar „pusztítani". Mivel az igazságügyi miniszter természetesen ezeket az abszurd kijelentéseket semmivel sem támaszthatta alá, semmi más nem jutott eszébe, mint hogy a magyar bíróságnak azon ítéletére hivatkozott, amelyett a Magyar Népköztársaság törvényes rendje megdöntésére irányuló fegyveres puccs szervezőinek csoportja felett hozott. Az igazságügyi miniszternek hatáMegkezdődött Genfben a technikai szakértők értekezlete Genf (ČTK) — Eisenhower, az USA elnöke és Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke között létrejött egyezménnyel összhangban július 1-én 15 órakor Genfben a Nemzetek Palotájában megkezdődött azon technikai szakértők tanácskozása, akiknek feladata az atomfegyverkísérletek beszüntetéséről szóló esetleges egyezmény megszegése lehetőségeinek tanulmányozása. A technikai szakértőket Spinelli nagykövet, az ENSZ európai irodájának igazgatója üdvözölte, aki irodáját és szolgálatait a szakértők rendelkezésére bocsátotta. James Fisk, az amerikai küldöttség vezetője kijelentette, hogy a tanácskozás célja azon fontos határozatok technikai alapjának kidolgozása, amelyeket a jövőben elfogadnak. Ezután J. K. Fjodorov, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagja, a szovjet küldöttség vezetője szólalt fel. Beszédében a Szovjetunió, Lengyelország, Románia és Csehszlovákia küldöttségeinek nevében köszönetet mondott Hammarskjöldnek, az ENSZ főtitkárának, valamint Spinellinek és Narriannak, az ENSZ jelenlevő képviselőinek az értekezlet megrendezésére irányuló gondoskodásáért és figyelmességéért. A többi között kijelentette: „Tanulmányozni fogjuk itt az atomkísérletek megállapításának különböző módjait, hogy kidolgozhassuk az atomfegyverkísérletek általános beszüntetéséről szóló egyezmény teljesítése feletti legalkalmasabb ellenőrzési rendszert. Az egyezmény megkötése a kormányok ügye lesz. A szovjet kormány a kísérletek megszüntetésében nagyszerű példával jár elől. Mi, a Szovjetunió szakértői részt veszünk az ellenőrzési rendszer megbírálásában, hogy eleget tegyünk a nyugati hatalmak kívánságának és úgy véljük, hogy e tanácskozásnak az atomfegyverkísérletek beszüntetéséhez kell vezetnie a nyugati államok részéről is." „Azelőtt a tudósokra jellemző volt az elzártság és elszigeteltség azon kérdésekben, amelyek döntő jelentőségűek voltak — mondotta a szovjet küldöttség vezetője. — Ma valamennyi ország tudósait a nyugtalanság és felelősség érzései hatják át azért, hogyan alkalmazzák alkotó munkájuk gyümölcsét a gyakorlatban; nyugtalanítja őket az, hogy a tudomány- és technika hatalmas eredményét az utóbbi években nem az emberiség javára, hanem kárára használják fel." rozottan tudnia kellene, hogy bármely állam nemzeti bírósága által saját országa polgárai fölött, az állam ellen elkövetett gaztettek miatt hozott ítélete, teljes mértékben az illető állam belügye. Ismeretes, hogy sem az USA igazságügyi minisztere, sem más hivatalos képviselői nem tiltakoztak az ellen, hogy az elítélt összeesküvők bűnös akciói következtében Magyarországon a népköztársaságukat védelmező becsületes magyar hazafiak vére omlott. Nem tiltakoztak akkor sem, amikor Budapest és más magyar városok utcáin a puccsisták szörnyű vadállati gaztetteket követtek el, tömegesen gyilkollak, végezték ki a magyar dolgozókat csupán azért, mert azok nem kívánták a fasiszta rend visszaállítását hazájukban. Akkor Washingtonban tapsoltak az ellenforradalmi puccsisták gaztetteinek és jóváhagyták azokat, különkiadásokat jelentettek meg a lelőtt, felakasztott és megcsonkított emberek fényképeivel. Méltán tehetjük fel a kérdést: hol volt azoknak az emberszeretete, akik ma a magyarországi államellenes összeesküvés vezetőit siratják, akkor, amikor a puccsisták a magyar nép eller.i gaztetteiket követték el? Rogers úr tiltakozásait nem váltja ki az sem, hogy napjainkban Algériában, Ciprus szigetén, Omanban és más helyeken hazájuk függetlenségét védelmező hazafiak halnak meg. Katonák lövöldöznek rájuk, akiknek kezébe amerikai fegyvert adtak, amerikai repülőgépekből dobott bombák pusztítják őket. Teljesen világos, hogy azon „emberségesség" pózának, amelyben Rogers úr tetszeleg chicagói beszédével, som-* mi köze sincs nyilatkozatának igazi motívumaihoz. Erre nyilvánvalóan azért volt szükség hogy az amerikaiak kö-_ rében bizalmatlaíjságot és ellenségeskedést keltsen a Szovjetunió, a Magyar Népköztársaság, és a többi szocialista állam irányában. gunkban végbement minőségi változásokat, gyorsan elsajátítsák a nagyüzemi termelés problémáit, ne játszszák a tanácsadók és statisztikusok szerepét, váljanak a termelés fejlesztésének irányító tényezőivé és a termelést közvetlenül a szövetkezetekben szervezzék. Itt rengeteg munka vár rájuk. így például a szarvasmarhák egészségi állapotának megjavítása. Hisz a tbc és a fertőzéses elvetélés következtében keletkező kár körülbelül IV2—2 milliárd koronát tesz ki. Vagy például a ridegnevelésű bikaborjak húsra hizlalásának megjavítása. Súlyuk egy év alatt 100 kg-mal gyarapítható. 200 darab hizlalásánál ez évente 20 ezer tonna húst jelent. Ilyen feladat például a könynyű borjúistáflók építésének szorgalmazása. (Egy borjúra eső költség nem lenne nagyobb 1200 koronánál, ami 200 ezer' darabnál 800 millió korona megtakarítást eredményezne. Az összes növendékállatok karámozása esetén megsokszorozódnának a megtakarított összegek. Ne halogassuk az új technika és technológia bevezetését, hanem ellenkezőleg, gondoskodjunk minden haladó munkaformának, a kiváló dolgozók tudományos ismereteinek és tapasztalatainak következetes, céltudatos és szervezett gyakorlati értékesítéséről, hogy teljesítsük az 1965ig terjedő időszakra kitűzött fokozott termelési feladatokat. Feladatunk az is, hogy egyidejűleg emeljük a dolgozóknak, főként az EFSZ-ek funkcionáriusainak, az állami gazdaságok GTÄ-k és nemzeti bizottságok vezető dolgozóinak szakmai és politikai színvonalát. A párt nagy figyelmet szenteljen nekik, helyesen irányítsa és segítse őket. Mezőgazdaságunknak ezrével van szüksége új kiváló dolgozókra, hogy feldolgozzák és érvényesítsék az új technikát és technológiát. Ezért ügyeljünk arra, hogy a szakemberek egyre inkább közvetlenül a termelést erősítsék. Érvényesüljön az az alapelv, hogy a szakemberek többsége közvetlenül a termelésből származzék, hogy az EFSZ-ek, az állami gazdaságok, a GTÄ-k küldjék őket iskolába. A helyzet megköveteli, hogy 1965-ig 25 — 30 ezer mezőgazdasági dolgozó szerezzen szakképesítést. Az új technika és a szakmailag fejlett dolgozók képezik a fő feltételét a mezőgazdaság előrehaladásának. Állami segítség és szövetkezeti alapok A mezőgazdaság műszaki színvonalának emelkedése és az EFSZ-ek gazdasági fejlődése szempontjából nagy jelentőséggel bír a beruházások helyes elosztása és irányzata. Feladatuk a bővített mezőgazdasági újratermelésnek és a szövetkezetek alapvető eszközei gyarapodásának biztosítása. Az EFSZ-ek beruházásaira fordított eszközök 1957-ben egy hektár mezőgazdasági föld után körülbelül 1050 koronát tettek ki; ebből csak 130 korona származott saját forrásaikból. A többi beruházást állami hitelek és juttatások segítségével eszközölték. Az állam továbbra is megadja ezeket az eszközöket, de ugyanakkor fontos, hogy növekedjenek az oszthatatlan alapokból a beruházásokra előirányzott eszközök. Ügy számítjuk, hogy az 1961—65-ös években a második ötéves tervhez viszonyítva körülbelül 50 százalékkal fokozódnak a beruházási igények. A beruházások sokkal nagyobb része fog irányulni a gépesítésre és ta-lajjavításra. Az állam és a munkásosztály nagy segítsége szükséges és összhangban áll a munkásosztály és a szocialista társadalom érdekeivel. A jövőben azonban nem tudná tartósan megoldani a szövetkezeti termelés gyors fejlődését, ha a szövetkezetek nem fordítanák rá megfelelő terjedelemben saját forrásaikat és nem használnák ki tartalékaikat. Egyelőre részesedésük a beruházási tevékenységben csekély. A2 EFSZ-ek tavaly kb. 330 millió koronát fordítottak gépi eszközökre, így Is felerészben hitelhez folyamodtak. Talajjavításra csak csekély összegeket fordítottak. Ezért arra fogunk törekedni, hogy állandóan szilárdítsuk a szövetkezetek gazdaságát, különösen a szövetkezetek természetbeni és pénzbeli jövedelmének elosztása terén folytatott gazdálkodását, ami termelőerőink fejlődésének fontos feltétele. E probléma sikeres megoldásának feltétele, hogy lényegesen szilárdítsuk az oszthatatlan alapot, hogy a szövetkezetek saját erőforrásaikból gyorsabban megvalósíthassák a bővített újratermelést és céltudatosan biztosíthassák mind az alapvető termelőeszközök megújítását, mind rendszeres bővítését. Az oszthatatlan alapot szükségszerűen osszák két részre: az EFSZ-ek alapvető termelőeszközeinek megújítását szolgáló részre és a termelés bővítését, azaz az EFSZ-ek építését, új beruházások eszközlését és a fő alapok gyarapítását szolgáló részj re. | Vlint az EFSZ-ek tavalyi gazdálkodásának egyes eredményei mutatják, elkerülhetetlenül szükséges ez az út. Annak ellenére, hogy az oszthatatlan alap eszközei az EFSZ-ek pénzbeli brutto jövedelmének 7,6 százalékát képezték (és 1956hoz viszonyítva 1 százalékkal nagyobbak), egyes EFSZ-ekben még az alapvető termelőeszközök egyszerű újratermelését sem fedezik. Még mindig nagy az idegen források részesedésének aránya az alapvető eszközök és a beruházási jellegű eszközök gyarapításában: 50,7 százalékot tesz ki. Az EFSZ-ek tavaly egy hektár mezőgazdasági föld után kevesebb saját termelésű készlettel rendelkeztek, mint 1956-ban. Csökkentek a termelési forgóalapok, ami kedvezőtlenül befolyásolja az idei állattenyésztési termelést. Annak érdekében, hogy fordulatot érjünk el és biztosítsuk a szövetkezeti mezőgazdasági termelés gyors növekedését, fontos, hogy maximálisan bővítsük az EFSZ-ek fő alapjait és megteremtsük a közös gazdálkodás szilárdítását biztosító szükséges tartalékokat. Ennek feltétele, hogy nagyobb összegeket utaljunk át az oszthatatlan alapba úgy, hogy az előzetes számítások szerint már 1959-ben átlagosan a brutto bevételnek legalább 8.5—9 százalékát utaljuk át az oszthatatlan alapba. A további években még jobban kell növelnünk az oszthatatlan alapba juttatott összegeket. Az oszthatatlan alap növelésének döntő tényezője — a termelés növekedése. A szövetkezet forgó eszközeinek további szilárdítását, a törzsállomány növelését, valamint a szövetkezet gépfelszerelését, a vetőmagalapok és kellő takarmánytartalékok biztosítását a termelés növekedésének rendeljük alá. Egyes szövetkezetek sikeresen oldják meg a munkaegységre eső természetbeniek csökkentését és ily módon jobban biztosítják az állattenyésztési termelést és további bevételeket érnek el. Cj szövetkezeti alapokat is létesítenek, például a biztosítási alapot, melybe a fölöslegeket utalják át a jövő évi munkaegységre, hogy terméketlen év esetén kiegészíthessék belőle a munkaegység értékét, vagy pedig a tervezett munkálatok ideiében való sikeres elvégzéséért, pl. a cukorrépa egyelésének sikeres elvégzéséért. a széna betakarításáért* stb. járó prémiumok kifizetésére használják fel, vagy pedig 50 százaléknál nagyobb előleget folyósítanak a munkaegységre és így egyenletesebb a szövetkezeti tagok jövedelme. Ezek az alapok arra mutatnak, liocjv a szövetkezetek megértették pártunk irányvonalát — mindent a mezőnazdssági termelés további fejlesztéséért — és saiát érdekeiket ís alárendelik ennek az irányvonalnak, mivel végeredményben a szövetkezeti tagok nagyobb jövedelmét is jelenti. Az átlagos és lemaradó EFSZ-ek színvonalának az élenjáró EFSZ-ek színvonalára való emelése — a termelés növelésének biztos útja. Ez legyen a párt és gazdasági szervek, valamint a jó szövetkezetek konkrét feladata. Politikailag, szervezésileg és kádervonalon következetesen biztosítanunk kell e feladat teljesítését. Fontos ugyanakkor, hogy a pártszervezet vezetésével, különösen a szövetkezeteken, az állami gazdaságokon és GTÄ-kon belül kibontakozzék a szocialista munkaverseny. A mezőgazdasági termelés növelése és a falusi szövetkezeti rendszer fejlesztése a most kialakított új feltételek közepette kidolgozandó kérdések komplexumát tartalmazza. Tudományos dolgozóink és szakembereink egyre intenzívebben vegyék ki részüket kidolgozásukból. A mezőgazdaság távlati fejlesztésével kapcsolatban a fejlesztés néhány alapelvét és irányát már kidolgoztuk. Az EFSZ-ek termelésének és gazdálkodásának időszerű kérdéseit az EFSZ-ek jövő évi negyedik kongresszusa elé akarjuk terjeszteni. Ennek előkészítése és tárgyalása a XI. pártkongresszus határozatainak megvalósítására irányuljon. A pártszervezetek elsőrendű feladata Járási pártbizottságaink és falusi pártszervezeteink a múltban főként a szövetkezetesítés terén nagy munkát végeztek. Most azonban a mezőgazdasági termelés növelésének biztosítsát elsőrendű feladatuknak tekintsék. A pártszervezetek még nem mindenütt váltak irányító szervekké, még nem mindenütt tudják irányítani a dolgozókat. Sok pártszervezet még nem sajátította el behatóan az EFSZ-ek gazdálkodásának problémáit és ezért csekély befolyást gyakorol a szövetkezetek megszilárdításáért és a termelési kérdések megoldásáért folytatott küzdelemre. A Központi Bizottságnak a falusi pártmunkáról szóló határozata megmutatja e hibák kiküszöbölésének útját. Most az a fontos, hogy ez a határozat minden egyes pártszervezet és járási pártbizottság vezérvonala legyen. Ma már nem elegendő a mezőgazdasági termelés általános irányítása. Csak jól megfontolt, a fő problémákra irányuló terv alapján és azzal a feltétellel irányíthatjuk jól, ha elsajátítjuk a termelési kérdéseket és megismerjük megoldásuk útját. Ugyanez vonatkozik a pártszervezetekre. Eleve kudarcra Ítélnék az ügyet, ha csak a feladatok közlésére és az aktívák segítségével történő mozgósításra szorítkoznának, noha az aktívák nagyon fontos szerepet játszanak. Mezőgazdaságunk feladatainak teljesítése megköveteli, hogy haladéktalanul, gyorsan erősítsük meg a falusi pártszervezeteket és javítsuk meg munkájukat. Ennek feltétele különösen a járási pártbizottságok jobb segítsége. El kell érnünk továbbá, hogy a nyilvántartott tagok az eddiginél sokkal nagyobb részt vállaljanak a falusi pártszervezet munkájából s végül, hogy új párttagokat szerezzenek a szövetkezeti tagok soraiból. A szövetkezetesítés sikeres folyamata és a falvak általános helyzete feltételeket teremtettek arra, hogy a falvakon rövid időn belül új tagokezreivel, öntudatos és fejlett szövetkezeti dolgozókkal, fiatal gazdákkal, erősíthessük meg a pártot. A szövetkezetek termelési és gazdálkodási feladatainak teljesítése az EFSZ-ek pártcsoportjai munkájának javulását is megköveteli. Mindez lehetővé teszi, hogy a párt fokozza az elkövetkező időszakban előttünk álló termelési és egyéb feladatok megvalósítására gyakorolt befolyását. Ez jó feltételeket teremt annak a komoly feladatnak teljesítésére, amelyet a parasztok szocialista szellemű neveléséért, a burzsoá ideológia hatása és a kisárutermelés csökevényei ellen folytatott küzdelem jelent. A jó falusi pártmunka és a falusi kommunisták egységes törekvése a .legjobb biztosíték arra, hogy jól felhasználjuk az állam részéről a mezőgazdaságnak nyújtott eszközöket és teljesítjük a XI. kongresszuson kitűzött naav feladatokat. ÜJ SZÖ 3 * 1958. július 2,..