Új Szó, 1958. július (11. évfolyam, 180-210.szám)

1958-07-16 / 195. szám, szerda

N. Sz. Hruscsov az N SZÉP kongresszusán: A szocializmus egyre több történelmi győzelmet arat Hogyan történt a kapcsolatok kiéleződése a Jugoszláv Kommunisták Szövetségével Engedjék meg, hogy e kérdésben több nézetet említsek. A jugoszláv vezetőség ma kitartóan törekszik a jugoszláv népbe és a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének tagjaiba azt a gondolatot oltani, hogy a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége és a többi kommunista és munkáspártok közötti kapcsolatok jelenlegi kiéleződése semmi más, mint az 1948. évi események, vagyis az előző koníliktus folytatása. Azonban mi is történt 1948-ban? Akkor pártjaink bírálták Jugoszlávia Kommunista Pártja vezetőségének opportunista és nacionalista hibáit. Bírálatunk nem volt helytelen és kritikánkról soha nem is mondottunk le, hanem helytelen volt a Tájékoztató Iroda határozati javaslatában foglalt felszólítás Jugoszlávia Kommunista" Pártja vezetőségének leváltására. És ez úgyszólván minden, ami az 1948. évet illeti." Mindkét fél hibát követett el, hangsúlyozom, mindkét fél, mégpedig azért, mert a pártok közötti rossz kapcsolatokat az államok közötti kapcsolatokra vitték át. Jugoszlávia a múlt valamennyi hibájáért a Tájékoztató Irodát vádolja, amelynek alapításában és tevékenységében 1948. júniusáig aktív részt vett. Ami pedig az általunk elkövetett hibákat illeti, azokat becsületesen és nyíltan magunk is megbíráltuk. Semmi ilyesmit nem tettek azonban meg a jugoszláv funkcionáriusok és nem bírálták hibáikat abban az időben, amikor a kapcsolatokat újra felvettük, habár önbírálatra volt elég ok. Példaképpen elég felemlíteni a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége 1952. évben tartott VI. kongresszusának rágalmazó határozatait, amelyekben azt állították, hogy a Szovjetunió nem szocialista ország, hanem imperialista hatalom, és terjeszkedő politikát valósít meg. A jugoszláv vezetőket ezekért ai esztelen beszédekért a nyugati imperialisták többszázmillió dollárral gazdagon jutalmazták. A jugoszláv funkcionáriusok azonban önbírálatot nem gyakoroltak. Sót mi több, a Jugeszláv Kommunisták Szövetségének tagjai előtt eltitkolták azt is, hogy az 1955. évi belgrádi tárgyalások kezdetétől fogva azt hirdettük: az ö 1948. évi hibáiknak bírálatát és a Tájékoztató Iroda 1948. évi határozatát alapjában véve helyesnek ismerjük el. A jugoszláv vezetők teljesen alaptalanul azt állítják, hogy a JKSZ és az összes kommunista pártok kapcsolatainak jelenlegi kiéleződése az 1948-ban megkezdődött viszály folytatódását jelenti. Köztudomású, hogy e viszály rendeződött 1955-ben, amikor aláírták a szovjet-jugoszláv nyilatkozatot. Állami vonalon rendeződtek a kapcsolatok Jugoszláviával, mondhatni, jó kapcsolatok alakultak ki. Egyidejűleo létrejött a pártközi érintkezés is, amely szintén jelentős . fejlődést ért el. Ilyenformán az 1948-ban megkezdődött viszályt befejezett szakasznak lehetett tekinteni. 1955-ben egyetértettünk a jugoszláv képviselőkkel, amikor kijelentették, hogy célszerűnek tartják lezárni és nem bolygatni a múltat, hogy így fokozatosan, lépésről lépésre megjavuljanak pártjaink kapcsolatai. A JKSŽ vezetői, amint azt mindenki tudja, most ezt a megegyezést is megszegték. Az 1956 őszi magyarországi események idején a jugoszláv vezetők újra fokozták tevékenységüket a szocialista tábor országainak egysége ellen. Pártjaink akkor erélyesen visszautasították ezeket a szakadár akciókat. Az ismeretes bukaresti szovjet-jugoszláv találkozó után azonban újra rendeződött a . helyzet. Még az a jugoszláv döntés sem idézte elö a kapcsolatok nyílt kiéleződését, amelynek értelmében ők nem vettek részt a szocialista országok kommunista és munkáspártjainak 1957 őszén rendezett moszkvai tanácskozásán és nem írták alá a pártok nyilatkozatát. Pártjaink akkor tartózkodtak attól, hogy bármily formában is nyíltan reagáljanak a jugoszláv elvtársak eljárására, nehogy rontsák az addig kialakult kapcsolatokat, jóllehet a történtekből mindegyik testvéri kommunista párt feltétlenül levonta maga számára a következtetéseket. A jugoszláv elvtársak akkor elfoglalt álláspontjának óvatosságra kellene intenie valamennyiünket, eljárásuk komoly figyelmeztetés volt mindannyiunknak. Noha korábban is jól tudtuk, hogy a jugoszlávok egész sor kérdésben ragaszkodnak saját külön véleményükhöz, amely ellentétes a marxista-leninista ideológia szellemével, pártjaink mégis lehetségesnek tartották a kapcsolatokat és az érintkezést a jugoszláv elvtársakkal mindazokban a kérdésekben, amelyekben bizonyos mértékben egyeztek a nézeteink. A .jugoszláv vezetőknek azonban ez kevés volt. Ők szemmel láthatóan többet akartak. Szántszándékkal szembehelyezkedtek a többi kommunista és munkáspárttal. A velünk való nézeteltérésekre alapozott számítgatásokkal igyekeztek emelni értéküket a nemzetközi porondon. Feltételezhető, hogy a jugoszláv vezetők akkor határozták el magukat az SZKP, Kínai Kommunista Pártja és az összes töbhi kommunista és munkáspárt elleni nyílt kifakadásokra, amikor a mi pártjaink nem reagáltak nyíltan arra, hogy a jugoszláv vezetők úgy döntöttek: nem vesznek részt a kommunista és munkáspártok tanácskozásán. Éppen akkor határozták magukat el erre, amikor mi megelégedtünk azzal, hogy csak a magunk számára vonjuk le ebből a szükséges következtetéseket. Emiatt olyan helyzet alakult ki, hogy pártjaink nem menesztettek küldöttségei a JKSZ VII. kongresszusára. Megsértődtek a bírálatért N. Sz. Hruscsov elvtársnak, a Német Szocialista Egységpárt kongresszusa július 11-i ülésén elhangzott beszéde rövid tartalmát már közöltük. Főképpen azon fejezetek fontosságára való tekintettel, melyekben a szocialista országokról, valamint a közöttük és Jugoszlávia kö- tt fennálló kapcsolatokról van szó, közöljük beszédének lényeges részét. A szocializmus építését eddig csupán egyetlen országban, a Szovjetunióban f\iezték be. Most a szocializm építése betetőzésének korszakába lépünk több országban. A szocializmus egyre több történelmi győzelmet arat. A burzsoá ideológusok kereshetik a szocialista rendszerben a kórság jeleit, a fogyatékosságokat, kiabálhatnak „a kommunizmus válságáról". Ezzel foglalkoznak az oroszországi szovjet hatalom uralomra jutásának első napjaitól kezdve. Mi azonban tekintet nélkül a szocializmus ellenségeinek ármánykodásaira a szocializmust felépítettük és most. a kommunista társadalom építését folytatjuk, mégpedig sikeresen. Országunk az ipari ti rmelésben az USA-n kívül már ma valamennyi kapitalista államot túlszárnyalta és gyorsan utoléri ezt a gazdaságilag legfejlettebb országot is. A közelmúltban Nyugaton még gyakran azt állítják, hogy a proletár diktatúra új formáját, a népi demokráciát, amely a második világháború után több kelet-európai országban létrejött, a kommunisták ezen országok nemzeteire mesterségesen kényszerítették és hogy ennek a rendszernek nincs jövője. Sőt ma is sokan vannak, akik ilyen beszédekkel vigasztalják magukat. A népi demokratikus államok egész sora azonban már közvetlenül hozzáfog a szocializmus építése befejezése feladatainak megoldásához. Ezek az országok a szocialista fejlődés éveiben többszörösen fokozt_k termelőerőiket és ma sokkal több ipari cikket állítanak elő, mint bármikor azelőtt a kapitalista rendszer idején. Maga a nép, amely országaiban jxiinden gazdagság tulajdonosává vált, a gyakorlatban megmutatta, hogy sokkal ésszerűbben gazdálkodik, mint a kapitalisták. Ez annyit jelent, hogy a népi demokratikus rendszer kiállta az időpróbát, bebizonyította életképességét, mint a dolgozGk létérdekeinek megfelelő rendszer. Ez, elvtársak, nagy győzelem, valóban történelmi nevezetességű győzelem. Dönti jelentőségű az a tény, hogy a szocialista gazdaság fejlesztésének üteme jelentősen túlszárnyalja a kapitalista gazdaság fejlődésének ütemét Nem telt még egy év sem el azóta, hogy megállapítottuk: a szocialista világrendszer országai, amelyekben a vil<_ lakosságának 35 százaléka él, a világ ipari termelésének mintegy egyharmadát nyújtják. Azóta a szocialista országok gazda-r~a óriási mértékben megnövekedett, míg a kapitalijta világ gazdasága az Amerikai Egyesült Államokban. a Iegfejletteb kapitalista orszáaban felmerült válságjelenségek következtében a betegség tüneteit mutatta. Amíg a Szovjetunióban az ipari Elvtársak, a szocialista tábor egysége és tömörültsége feltételezi a táborhoz tartozó valamennyi ország legszélesebbkörű önállóságát és nemzeti függetlenségét. A szocialista államok közötti együttműködés fejlődése a szocialista világrendszer megalakulása óta arról tanúskodik, hogy éppen a szocialista rendszer biztosítja a népnek az igazi állami önállóságot. Á szocialista tábor az egyenjogú és szuverén államok önkéntes szövetsége, amelyben senki sem törekszik különös jogokra, amelyben senki sem keres kiváltságokat vagy előnyös állást. A tapasztalatok azt mutatok, hogy a szocialista országok az imperialista táborral szemben nem járhatnak külön utakon. Ha minden ország elszigetelten, külön halad majd, nem fogja tudni teljes mértékben kihasználni a szocializmus győzelmének érdekében azokat a gazdag iehetőségeket, melyeket a szocialista rendszer nyújt. Ha minden ország különkülön lép fel, a jelenlegi nemzetközi feltételek között nem fogja tudni biztosítani a szocialista vívmányok megbízható védelmét az imperialisták fondorkodása ellen. Ez az oka annak, hogy a kommunista és munkáspártok egyöntetűen epvetértenek abban, hogy csakis a proletár internacionalizmus elvein alapuló egység biztosítja a szocialista világrend zer előnyeinek "maximális kihasználását, fokozza erejét és hatalmát az új háború kiküszöböléséért folyó harcban és n kapitalizmustermelés ez év első negyedében az 1957 év első nedvedéhez viszonyítva 11 százalékkal emelkedett, az Amerikai Egyesült Államokban a hivatalos amerikai statisztika adatai szerint a folyó év első negyedének termelése a múlt év első negyedével összehasonlítva 11 százalék csökkenést mutat. Különösen hirtelen csökkent a termelés a nehézipar döntő á. azataiban. A kőolajtermelés ebben az időszakban 12, a szénbányászat 21. az acéltermelés 40 százalékkal csökkent. A hosszabb élettárt! ú cikkek gyártása 27 százalékkal esett. A Szovjetuniónak a fő kapitalista országgal, az Amerikai Egyesült Államokkal folytatott békés versenyében olyan eredményeket értünk el, amelyek a szocializmus minden bari: t j megörvendeztetik. A Szovjetunió túlszárnyalja az USA-t a vasérc, szén, kőolaj, nyersvas, acél, cement és a gyapjúszövetek gyártásában. A Szovjetunió a mezőgazdaság több termékében megközelítette az USA termelésének terjedelmét és egyes termékekben utolérte, sőt túlszárnyalta az.amerikai termelés jelenlegi czintjét. A Szovjetunió az Amerikai Egyesült Államokat a búzatermelés terjedelmében több mint kétszeresen, a cukorrépatermelésben mintegy háromszorosan szárnyalta túl. A tejtermelés a Szovjetunióban 1957-ben az USA termelésének mintegy 95 százalékát tette ki, a vajtermelés pedig már valamivel túl haladta az USA termelését. A kapitalizmussal folytatott békés versenyben elért sikereink elvitathatatlanok. Ez azonban nem jogosít fel bennünket önteltségre és önelégültségre. Egy percre sem szabad elfeledkeznünk arról, hogy az ipari és mezőgazdasági termelés több ágazatában még mindig elmaradunk a kapitalista országok mögött és hogy nem elégítjük ki teljes mértékben erszágaink lakosságának egyre növekvő szükségleteit. Az egyszérű ember, amint ismer >s, az egyes rendszerek előnyeit, vagy hátrányait elsősorban aszerint értékeli, ki van hatalmon, ki a gyárak, üzomek. a föld, az ország gazdaságának tulajdonosa, milyen politikai jogokkal rendelkeznek ennek vagy annak az országnak lakosai stb. Egyúttal azonban fontos az illető számára az, hogy ő, a dolgozó ember hogyan él, hogyan öltözködik, hogyan részesülhet a tudomány és kultúra vívn-ányaiban és milyen a nép iskoláztatása. Nem lennénk marxisták-leninisták, ha azt gondolnánk, hogy ezt figyelmen kívül hagyhatjuk. Ma bátran állíthatjuk, hogy a munkás és paraszt minden szocialista országban sokkal jobban él, mint élt azelőtt, a kizsákmányoló rendszer idején. Ez igaz annak ellenére, hogy a szocialista országoknak hatalmas nehézségeket kellett leküzdeniök és az új élet építését a háború következményének felszámolásával, a független szocialista gazdasági alap megteremtésév I kellett kezdeniök. Ilyen körülmények között a dolgozók tudatosan voltak kénytelenek életszükségleteik bizonyos korlátozásait elfogadni. sal folytatott gazdasági versenyben. Az élet meggyőzően mutatta meg, hogy a szocialista országok egységének megszilárdítása védelmi képességük, nemzeti függetlenségük és állami szuverenitásuk meobízható kezesséae. Elvtársak! Itt, Németország Szocialista Egységpártjának kongresszusán negyvenhat testvéri kommunista és munkáspárt küldöttsége van jelen. Ez jelentőségteljes tény, amely forradalmi erőink sziklaszilárd egységéről, a marxista-lenini pártok rendíthetetlen proletár szolidaritásáról tanúskodik. A marxizmus-leninizmus elveihez hü forradalmi munkáspártok közös erőfeszítésükben és akcióegységükben erejük hatalmas forrását, a kitűzött célok elérése sikerének zálogát látják. A szocializmus ellenségeinél forradalmi egységünk, testvéri tömörültségünk elkeseredett haragot vált ki. Erőt nem kímélve mindenképpen arra törekszenek, hogy aláássák és megpvengítsék a marxista-leninista pártok egységét, hogy megdöntsék a szocialista országok összefogását. És ezért nagy sajnálattal állapíthatjuk meg, hogy a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének vezetősége a kommunista és munkáspártok egységes családja iránti viszonyában bizonyos különös pozíciókból ítéli meg szerepét. Már beszéltem a jugoszláv vezetők egyes akcióiról, amelyek bennünk, szovjet kommunistákban, valamint valamennyi testvérpárt kommunistáiban szükségképp tiltakozást és elitélést váltanak ki. Ha már a kapcsolatok jelenlegi kiéleződésének okairól beszélünk, nyilvánvaló, hogy ennek semmi köze sincs 1948-hoz. Alaptalanul mondják, hogy a jelenlegi kapcsolatok a régi politika folytatása. A jugoszláv vezetők azért terjesztik ezeket a nevetséges koholmányokat, hogy mindenért a múltat, Sztálint, „a sztálinizmust" okolhassák. Különben nem tudnák megmagyarázni a JKSZ-nek és népüknek a mostani viszály okait. Ahhoz meg nincs bátorságuk, hogy vállalják a felelősséget ezért a konfliktusért. A mi vonalunk világos: harcolunk a marxizmus-leninizmus eszméinek tisztaságáért, a kommunista mozgalom sorainak teljes összefogásáért. Ezekből az elvi elgondolásokból kiindulva, erélyesen léptünk fel a JKSZ programjában megfogalmazott revizionista tételek ellen. A jugoszláv vezetők antimarxista, antileninista nézeteit mélyreható elvi bírálattal illette Kína Kommunista Pártja, Németország Szocialista Egységpártja és az összes többi testvérpártok. Valamennyi párt világosan állást foglalt és vezető szerveinek határozataiban, valamint a pártsajtó cikkeiben elítélte ezeket a nézeteket, nagy gondot fordítva bíráló elemzésükre. És ez helyes volt. Hogyan fogadták az elvtársi bírálatot a jugoszláv vezetők? Teljes egészében elutasították. Kitértek a felvetett ideológiai kérdések lényegébe mélyedő vita elől s a kommunista és munkáspártok ellen intézett elvtelen, durva támadások útjára léptek. A JKSZ vezetői és „teoretikusai" szemmel láthatóan nem boldogulnak, nem valami erősek tulajdon „elméleteikben" sem s ezért nem is képesek azokat megvédeni a bírálatokkal szemben. A jugoszláv vezetők megsértődtek a bírálat miatt, s ezt a bírálatot teljesen elferdítve állították be a jugoszláv kommunisták előtt. — Látjátok, — úgymond — ez nem is a JKSZ programelméleti hibáinak bírálata, hanem az „erőpolitika" megnyilvánulása, ezek „elvtelen támadások Jugoszlávia, a jugoszláv politika, a jugoszláviai szocialista építés ellen" — amint azt a Borba írta s amint azt a ' jugoszláv propaganda naponta állítja. Ez a propaganda azt tűzte ki céljául, hogy mindenképpen befeketítse és hibáztassa a Szovjetuniót, a Kínai Népköztársaságot, a többi szocialista országot és azok pártjait, elidegenítse tőlük a jugoszláv népet, felkeltse benne a sértődöttség érzését, sőt meggyűlöltesse vele országainkat és pártjainkat. Jellemző, hogy" Jugoszláviában mind ritkábban használják az „elvtársak" kifejezést, amikor írnak és beszélnek pártjainkról, amelyek a gyakorlatban mutatták meg, hogy hívek a szocializmus eszméihez és eredményesen építik a szocializmust országainkban. A Borba, a Komunyiszt, a Politika és más jugoszláv lapok és folyóiratok új durva cikkeket és szennyes karikatúrákat közölnek, akárcsak a múltban tették. A jugoszláv sajtóban és rádióban újra tág teret kaptak azok az emberek, akik az elmúlt években szovjet- és kommunistaellenes förmedvényekkel csináltak karriert. A JKSZ vezetői, akik teljes cselekvési szabadságot adtak nekik, nyilván helyeslik az imperializmus Iegkipróbáltabb propagandistáihoz illő nézeteiket. Eleinte még azt hihettük, hogy a JKSZ vezetői nem helyeslik a jugoszláv sajtóban meqindult rágalmazást, s az első adandó alkalommal tárgyilagosan kezelik majd bírálatunkat, s aggodalmat mutatnak pártközi kapcsolataink veszélyes alakulása miatt. Tito elvtárs labini beszéde után azonban egészen világos lett, hogy kik szervezik és sugalmazzák valójában a kommunista pártok és a szocialista országok elleni hadjáratot. Felháborodást és tiltakozást váltanak ki Tito elvtársnak, valamint a jugoszláv propagandának a Kínai Népköztársaság, Kína dicső Kommunista Pártja ellen intézett, méltatlan és sértő kirohanásai, Tito elvtárs és a jugoszláv propaganda gyalázkodó, sértő kirohanásai Kína Kommunista Pártjának vezetői ellen, akik erélyesen visszautasították a jugoszláv revizionisták szakadár cselekedeteit. A jugoszláv vezetők most be akarják feketíteni rendszerünket, szocialista építési módszereinket. Azt állítják, hogy mi szerintük, elferdítjük a marxista-leninista tanítást és ők ennek a tanításnak igazi őrzői. Mindezt korábban nemegyszer olvastuk és hallottuk. Ha ez igaz volna, hogyan érhetne el a Szovjetunió évről évre újabb és újabb eredményeket, amelyeket az egész világ elismer. Hogyan egyeztethető össze az egvik a másikkal? Revizionizmus és a jugoszláv gazdaság A jugoszláv propaganda azt állítja, hogy a Szovjetunióban megmásítják a marxizmus-leninizmust, hogy helytelenül érvényesítik, hogy a Szovjetunió bürokratikus állam stb., míg tárgyilagos tények tanúskodnak arról, hogy gazdasági életünk fokozott ütemben magas színvonalat ért el főképpen a tudomány terén, a kultúra és a gazdaság ágazatainak egész sorában a legfejlettebb kapitalista országokat is túlszárnyaltuk. Most, amikor a Szovjetunió elsőként az egész világon sikeresen lőtt fel három mester- . séges holdat, mindenki előtt teljesen világos, milyen szintet ért el fejlődésében. A reális tények meggyőzően igazolják, hogy a jugoszláv revizionistáknak a Szovjetunióról tett állításai nem felelnek meg a valóságnak. Milyen sikereket ért el Jugoszlávia, amelynek vezetői a tiszta marxistaleninista tan követőinek vallják magukat? Hisz Tito elvtárs a labini gyűlésén azzal dicsekedett, hogy a szocializmust az ajándékozott amerikai búzával is képes felépíteni! Egyeztessük össze Jugoszlávia helvzetét a szomszédos Bulgária helyzetével. Amint ismeretes, a múltban fejődésük színvonala megközelítőn, egyezett. Tekintettel arra, hogy Bulgária a háború utáni években következetesen valósította meg a szocialista átalakításokat és fejlesztette népgazdaságát és emellett a többi szocialista ország segítségére támaszkodott, gazdasága fejlesztésének pontos mutatóiban Jugoszláviánál sokkal jobb eredményeket ért el. Az ipari termelés 1939-től 1957-ig terjedő időszakban Jugoszláviában 3,í-|szereséjre, Bulgáriában 7,7-szeresére emelkedett. 1948-tól 1957-ig terjedő időszakban az ipari termelés Jugoszláviában 2,1-szeresére és Bulgáriában 3,8-szeresére nőtt. Nézzük csak a társadalom szocialista átépítésének olyan fontos kéadését, amilyen a mezőgazdaság szövetkezetesítése. Ismeretes, hogy a falu szövetkezetesítése nélkül — amint Lenin mondja — nem lehet a parasztot a barbárság alól félszabadítani, nem lehet kultúrát oltani beléje és gazdaságát nem le,

het a szocialista vágányra terelni és munkáját a legkorszerűbb pépesített termelés alapján szervezni. „Hogy ha kisgazdaságokban fogunk tespedni, mint azelőtt, akár szabad polgárokként, szabad földön is — mondotta V. I. Lenin — mindenképpen pusztulás vár ránk." A népi demokratikus országok szem előtt tartva a lenini szövetkezeti tervezést, nagyszerű eredményeket értek el a mezőgazdaság szocialista átépítésében, Amint ismeretes, a Kínai Népköztársaság befejezte már a mezőgazdaság szövetkezetesítését, A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban 1957. év végéig valamennyi földműves gazdaság több mint 95 százaléka a szövetkezetek kezébe jutott. A Bolgár Népköztársaságban a szocialista szektor már a termőföld több mint 97 százalékát műveli. Csehszlovákiában a szocialista szektor már több mint 70 százalékot, Albániában csaknem 70 százalékot tesz ki. Jugoszláviában a termőföldnek csupán mintegy 2 százaléka van a termelőszövetkezetek kezében és ott kimondottan semmit sem tesznek a mezőgazdaság szocialista átalakítására. Amint láthatjuk, a jugoszláv elvtársak a mezőgazdasági kérdésben sem értenek egyet a marxizmus-leninizmussal. Mi az igazság a blokádról, a tömbökről és a hegemóniáról Jugoszláviában sok szó esik a marxizmus-leninizmusról, azonban sok olyan dolog történik, amely ellentétben áll a marxista-leninista tanítással. Az utóbbi időben a jugoszláv propaganda félrevezeti az ország lakosságát, amikor azt állítja, hogy az alacsony életszínvonal a Jugoszlávia ellen állítólag létrehozott gazdasági blokád következménye. Ha már erről beszélünk, egészen határozottan meg kell mondanunk: korábban sem létezett ilyen blokád és még kevésbé létezik ma. Mi, szovjet emberek jól tudjjk mit jelent a blokád. Jugoszláviának nincs dolga blokádokkal, sőt inkább különleges pártfogásban részesült: tekintélyes összegeket kapott, amikor az Amerikai Egyesült Államok a helyzetet megítélve úgy döntött, hogy a jugoszláv típusú (Folytatás az 5. oldalon.) A szociaľsta országok tömörültsége fokozza erefüket (ÜJ SZÖ 4 * 1958. július 16.